Bejelentés



Pótor Imre honlapja
"Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség." Fil 1,21.

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









http://www.bibel.com/BLZ/index-8.html

http://www.bibel.com/BLZ/index-11.html und http://www.bibel.com/BLZ/index-12.html

Bibellsezettel für November 2000 und Februar und März 2001.

Diakonissenmutterhaus Aidlingen

EZSDRÁS ÉLETE TANULMÁNYOZÁSA

I - II. rész

Fordította

DR. PÓTOR IMRE

szakfordító

Vásárosnamény, 2011.


EZSDRÁS ÉLETE TANULMÁNYOZÁSA

I. rész

1./ Róm 15,4: „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk;

2Tim 3,16k.: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; /17.v.: hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”

Isten irányvonalként adja Igéjét számunkra. Amit Pál a Rómában élő keresztyéneknek írt, az érvényes a Bibliával való kapcsolatunkra: „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk” (Róm 15,4). Ha feltétel nélkül az igére bízzuk magunkat, megoldást találunk problémáinkra vagy erőt kapunk, hogy elszenvedhessük azt, ami megváltozhatatlan.

A 119. szoltár írójának Isten igéje olyan volt, mint fény az éjszakában, ami megvilágítja az útját.[1] Azt írja, hogy „Az igaz utat választottam, döntéseidet magam előtt tartom” (30.v.).[2]

 

Ez a kijelentés akár Ezsdrástól, az írástudótól is származhatott volna, mert szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az ÚR törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket” (Ezsd 7,10).

(Vö.: Ézs 40,8: „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad;

Zsolt 19,8-12: „Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt; / 9.v.: Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet; / 10.v.: Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak, / 11.v.: kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. / 12.v.: Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges;”

Zsolt 119,89.92.105.130.173: „URam, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég. / 92.v.: Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. / 105.v.: Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. / 130.v.: Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket. / 173.v.: Kezed legyen segítségemre, mert utasításaidat választottam.”)

Ezsdrás könyvében feltűnő számunkra, hogy Ezsdrás „jártas Mózes törvényében, amelyet Izráel Istene, az ÚR adott,” és vele volt Istenének, az ÚRnak az ereje” (Ezsd 7,6).

Ezsdrás átélte a babiloni fogság idejét. Hazájától távol készítette fel Isten népével való terve számára. Ennek különböző állomásai voltak, amikre rá kell irányítanunk tekintetünket.

Ezsdrás könyvében megtanulhatjuk Isten vezetéséről azt, hogy hogyan működhetünk közre leginkább Isten országa építése folyamán.

Ezsdrás a zsidók második hazatérő csoportjával érkezett Jeruzsálembe. Írástudóként az Úr házánál való szolgálatot kellett újból felelevenítenie, és az izráeliták mindennapjait Isten rendelkezéseihez kellett igazítania.

 

Ezsdrás azért jött Jeruzsálembe, mivel Isten kegyelmes keze vele volt. Isten ígéretének megfelelően járt el: „Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt” (Zsolt 89,22).

 

(Vö.: Zsolt 63,8k.: „Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. / 9.v.: Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem;”

Zsolt 139,5: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.”)

 

2./ Ezsd 1,1-4: „Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az ÚR Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában szóban és írásban kihirdettesse a következőket: / 2.v.: Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az ÚR, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. / 3.v.: Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, menjen el a Júdában levő Jeruzsálembe, és építse fel Izráel Istenének, az ÚRnak a házát! Ő az Isten Jeruzsálemben. / 4.v.: Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza számára.

Zsolt 137,1-6: „Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. / 2.v.: Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. / 3.v.: Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből! / 4.v.: Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön? / 5.v.: Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! / 6.v.: Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!”

Ezsdrás könyvének első hat fejezete a Jeruzsálemben uralkodó siralmas helyzetről tudósít, miközben Ezsdrás még Babilóniában élt. Bizonyoan voltak olyan időszakok, amikor a többi fogollyal együtt ő is sírt a babiloni vizeknél,[3] és így imádkozott: „Uram, hozd vissza foglyainkat.”[4]

Erre a rendíthetetlen kérésre Isten igéje beteljesítésével válaszolt, amit Ézsaiás próféta már száz évvel ezelőtt kijelentett: „Én mondom Círust pásztoromnak, és ő minden kívánságomat teljesíti, amikor azt mondja: Építsék föl Jeruzsálemet, és rakják le a templom alapját!” (Ézs 44,28). Hogy a pogány uralkodó ilyen megbízatást kapott Istentől, azt Dániellel való kapcsolatára lehet visszavezetni, aki nagy jelentőségű államférfiként gyakran kifejezésre jutatta az akkori uralkodók előtt az élő Isteniránti hitvallását.

(Vö.: Dán 1,21: "Ott is maradt Dániel Círus király uralkodásának első évéig";

Dán 6,29: "Ennek a Dánielnek aztán jó dolga volt Dárius uralkodása alatt és a perzsa Círus uralkodása alatt.”)

Isten cselekszik, ha gyermekei imádkoznak!

Új fejezet kezdődött Izráel történetében: (Dán 6,1-11) „1.v.: A méd Dárius pedig elfoglalta az országot hatvankét esztendős korában. / 2.v.: Dárius úgy látta jónak, hogy országa vezetésére százhúsz kormányzót nevezzen ki. Az egész országban voltak ilyenek. / 3.v.: Ezek fölé pedig három főkormányzót rendelt, közülük az egyik Dániel volt. A kormányzók nekik adtak számot, hogy a királyt semmi kár ne érje. / 4.v.: Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne; ezért a király őt akarta az egész ország élére állítani. / 5.v.: A főkormányzók és a kormányzók igyekeztek ürügyet találni Dániel bevádolására az ország ügyeinek az intézésében, de semmiféle ürügyet vagy hibát nem tudtak találni, mert megbízható volt; sem hanyagságot, sem hibát nem lehetett találni nála. / 6.v.: Akkor ezek az emberek azt mondták: Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk ezt a Dánielt, hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene valamit. / 7.v.: Akkor ezek a főkormányzók és kormányzók a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Dárius király, örökké élj! / 8.v.: Azt tanácsolják az ország főkormányzói, az elöljárók, a kormányzók, az udvari emberek és a helytartók, hogy hozzon a király végzést, és adjon ki szigorú rendeletet: aki harminc napon belül bármiért könyörög, akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, ó király, azt dobják az oroszlánok vermébe! / 9.v.: Most azért add ki, ó király, ezt a rendeletet, és írd alá ezt az iratot, hogy a médek és a perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint visszavonhatatlan legyen! / 10.v.: Ennek megfelelően Dárius király aláírta a rendeletet tartalmazó iratot. / 11.v.: Amikor Dániel megtudta, hogy alá van írva ez az irat, hazament. Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta”.

„Az imádkozók csodatévők – egy ébredés kezdete és kiterjedése gyakran arányban áll az imádkozók számával” (Ch.F. Finney).

(Vö.: Róm 8,1-3: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, / 2.v.: mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. / 3.v.: Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben…”

Ézs 62,6b-7: „Ti, akik az URat emlékeztetitek, ne legyetek némák! / 7.v.: Ne engedjétek, hogy néma maradjon, amíg helyre nem állítja, és dicséretének helyévé nem teszi Jeruzsálemet a földön.”)

 

3./ Ezsd 1,1-5: „Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az ÚR Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában szóban és írásban kihirdettesse a következőket: / 2.v.: Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az ÚR, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. / 3.v.: Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, menjen el a Júdában levő Jeruzsálembe, és építse fel Izráel Istenének, az ÚRnak a házát! Ő az Isten Jeruzsálemben. / 4.v: Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza számára. / 5.v.: Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az ÚR házát Jeruzsálemben?;”

Mt 6,33: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.”

 

Isten arra indította a perzsák királyát, hogy parancsa szerint cselekedjen, és egyidejűleg ébredéssel ajándékozta meg a Babilóniába elhurcolt izráelitákat. Azokban az években, amelyeket fogságban töltöttek, sokkal jobban Babilonhoz kötődött az életük, mint azt eleinte gondolták. Pogány környezetükhöz alkalmazkodtak, házakat építettek maguknak és letelepedtek.

 

Haggeusnak Isten megbízása alapján ezt kellett nekik mondani: „Ez a nép – nem az ’én népem’- azt mondja, hogy nem jött még el az ÚR háza újjáépítésének ideje.” (Hag 1,2). Aztán pontról pontra megmagyarázza nekik, hogyan és miként távolodtak el Istentől. Hangsúlyozza: „Gondoljátok meg, mi történik veletek!” (Hag 1,5) vagy más fordítás szerint: „Irányítsátok szíveteket utaitokra.”

 

(Vö.: Hag 1,1-14: „Dárius király uralkodásának második esztendejében, a hatodik hónap első napján így szólt az ÚR igéje Haggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiél fiához, Júda helytartójához, és Jósua főpaphoz, Jócádák fiához: / 2.v.: Így szól a Seregek URa: Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az ÚR háza újjáépítésének ideje. / 3.v.: Az ÚR igéje azonban így szólt Haggeus próféta által: / 4.v.: Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? / 5.v.: Azért így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! / 6.v.: Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. / 7.v.: Így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! / 8.v.: Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! - mondja az ÚR. / 9.v.: Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? - így szól a Seregek URa. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. / 10.v.: Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta meg termését. / 11.v.: Parancsomra szárazság sújtotta a földet, a hegyeket, a búzát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is, meg mindent, amiért csak dolgoznak. / 12.v.: Zerubbábel, Sealtiél fia és Jósua főpap, Jócádák fia és az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az ÚRnak a szavára, Haggeus próféta beszédére, amit általa üzent Istenük, az ÚR; és az ÚRtól való félelem fogta el a népet. / 13.v.: Haggeus, az ÚR követe pedig ezt mondta a népnek az ÚR megbízásából: Én veletek vagyok! - így szól az ÚR. / 14.v.: És felindította az ÚR Zerubbábelnek, Sealtiél fiának, Júda helytartójának a lelkét, meg Jósua főpapnak, Jócádák fiának a lelkét, és az egész megmaradt népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a Seregek URának a házán.”

Jer. Sir. 3,40k: „Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz! / 41.v.: Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van.”)

Vajon nem érvényesül-e ránk vonatkozóan is Isten figyelmeztetése, ha ténylegesen semmi sem történik személyes életünkben vagy gyülekezetünkben: „Irányítsátok szíveteket utaitokra…”

Mi az oka a belső leállásnak, lelki kimerültségnek? Lehetséges, hogy Istent úgy kiszorítottuk, hogy nem szólhat bele az életünkbe? Vagy már csupán kevés időt fordítunk az Urral való közösségre, és egyáltalán nem hozunk áldozatot az ő érdekében?

(Vö.: Zsolt 119,59: „Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom?”

Ef 5,14: „Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos. Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.”)

Nagyszerű dolog, hogy sok zsidó engedelmeskedett Isten szavának, és „az ÚRtól való félelem fogta el a népet” (Hag 1,12). Amikor újra átgondolták, hogy miket tartsanak elsődlegesnek, akkor ismét fontos lett számukra Isten akarata, és felfakadt bennünk a szabadság iránti vágyakozás.

Bátorította őket Isten új ígérete: „Én veletek vagyok! - így szól az ÚR” (Hag 1,13). „Úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a Seregek URának a házán” (Hag 1,14). „Építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! - mondja az ÚR” (Hag 1,8).

Az ébredés tényleges jelei: az ébredés és együttműködés az Úr gyülekezetében, ami az Isten egyháza (Ef 2,20k: „Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, / akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban”),.

(Vö.: Róm 14,7k: „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; / 8.v.: mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk;”

1Kor 15,58: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban;”

2Kor 5,15: „És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.”)

 

4./ Zak 4,6k.: „Erre ő így szólt hozzám: Az ÚR igéje ezt mondja Zerubbábelnek: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek URa. / 7.v.: Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!

Jn 6,63: „A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.”

A templomépítés véghezvitelekor Zerubbábel nagy nehézségekbe ütközött, amiket mégsem saját erejével hárított el. Sokkal inkább abban bízott, hogy Isten Szentlelke felindítja a népet és ő győzi le az akadályokat.

 

Zakariás próféta Isten Igéjét tolmácsolta neki: „Az ÚR igéje ezt mondja Zerubbábelnek: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura. Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt!” (Zak 4,6k.)

 

(Vö.: Ézs 30,1: „Jaj a pártütő fiaknak - így szól az ÚR -, akik tervet szőnek, de nélkülem, szerződést kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva!”

Ézs 32,14k.: „Mert elhagyott lesz a kastély, elnémul a város lármája, a várhegy és a bástya barlang lesz mindörökre, ahol zebrák viháncolnak és nyájak legelésznek. / 15.v.: Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik.”)

 

Amikor Isten belső lényünket ismét magához téríti, lehetőséget biztosít Lelke számára, aki vezetni akar minket. Istennek van hatalma, hogy övéinek „megmutassa a helyes utat.” Az Isten vezetésében való bizonyosság megszabadít minden nyugtalanságtól, úgy hogy reményteljesen teljesíthetjük az új feladatot.

 

„Legyünk mindig tisztában afelől, hogy a feladatként kapott életet és munkát ’nem hatalommal és nem erőszakkal’ (Zak 4,6) végezhetjük el, hanem az Ő Lelke által. A ’hatalom és erőszak’ lényegében olyan erők és eszközök, amik gyakran emberi dicsőséget szolgálnak. Istennek megvannak a maga eszközei. Lelke közli velünk gondolatait, bölcsességgel ajándékoz meg bennünket, hasznára lehetnek gyengeségeink is, és elfogadja odaszántságunkat” (H.E. Alexander).

Pál ezt így tapasztalta meg: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. / 6.v.: Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít” (2Kor 3,5k.)

Az egész Bibliában nyilvánvaló Istennek az emberrel való kapcsolata: az ige által Isten meghatározott feladatokra hívta el, aztán meg is áldotta őket. Ő támasztott prófétákat, bírákat, papokat, királyokat, lelkipásztorokat, előfutárokat és építőmunkásokat.

 

(Vö.: 5Móz 18,15: „Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az ÚR, olyant, mint én, őreá hallgassatok!

Bír 2,16: „Akkor bírákat támasztott az ÚR, és azok megszabadították őket szorongatóik kezéből;”

Bír 3,9-11: „Ekkor az ÚRhoz kiáltottak segítségért Izráel fiai, és az ÚR szabadítót támasztott Izráel fiainak, hogy megszabadítsa őket: Otniélt, Káléb öccsének, Kenaznak a fiát. / 10.v.: Az ÚR Lelke szállt rá, és így lett Izráel bírája. Hadba vonult, az ÚR pedig kezébe adta Kúsan-Risátaimot, Arám királyát, és kemény kézzel bánt el Kúsan-Risátaimmal. / 11.v.: Azután béke volt az országban negyven esztendeig. Akkor meghalt Otniél, Kenaz fia;”

1Sám 2,35: „De támasztok majd magamnak hűséges papot, aki szívem és lelkem szerint cselekszik. Építek neki maradandó házat, és az én fölkentem előtt jár minden időben;”

1Sám 16,13: „Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába?”

Jer 23,4: „Olyan pásztorokat is adok melléjük, akik jól pásztorolják őket. Nem kell többé félniük és rettegniük, számba sem kell venni őket - így szól az ÚR.”)

5./ Ezsd 7,10: „Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az ÚR törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket;”

Ezsd 9,6.15: „És ezt mondtam: Istenem! Szégyenkezem és pirulok, amikor fölemelem arcomat hozzád, Istenem, mert bűneink elborították fejünket, és vétkünk az égig növekedett. / 15.v.: URam, Izráel Istene! Igaz vagy te, hiszen megmaradhattunk mint menekültek, ahogyan ma is van. Mi vétkesek vagyunk előtted, pedig így senki sem állhat színed elé!”

 

Hogy maradhatott Ezsdrás lelke eleven és éber? Ezt olvassuk erről: „Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az ÚR törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket.”

Mi volt a titka annak, hogy eleven maradt benne Isten igéje? - Nyilvánvalóan összefüggés van az ige olvasása és megcselekvése között. „Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva minden nap, ajtófélfáimat őrizve” (Péld 8,34).

 

(Vö.: Péld 15,31: „Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad;”

Hag 1,12-14: „Zerubbábel, Sealtiél fia és Jósua főpap, Jócádák fia és az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az ÚRnak a szavára, Haggeus próféta beszédére, amit általa üzent Istenük, az ÚR; és az ÚRtól való félelem fogta el a népet. / 13.v.: Haggeus, az ÚR követe pedig ezt mondta a népnek az ÚR megbízásából: Én veletek vagyok! - így szól az ÚR. / 14.v.: És felindította az ÚR Zerubbábelnek, Sealtiél fiának, Júda helytartójának a lelkét, meg Jósua főpapnak, Jócádák fiának a lelkét, és az egész megmaradt népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a Seregek URának a házán.”)

 

Egy másik titkot is felfedezünk Ezsdrás életében. A megismert bűnt nem rejtette el, hanem nyilvánosan megvallotta: „Istenem! Szégyenkezem és pirulok, amikor fölemelem arcomat hozzád, Istenem, mert bűneink elborították fejünket, és vétkünk az égig növekedett” (Ezsd 9,6).

 

A bűn megvallása, az elkövetett jogtalanság miatti szégyenkezés és megbánás, a megtérésre való készség formálta Ezsdrás életét és később Nehémiás életét is, akivel kapcsolatban áll. Így nem akadályozták Istent abban, hogy folyamatosan véghezvigye velük és Izráellel való munkáját.

 

Ezsdrás és Nehémiás, amikor váratlan nehézség lépett fel vagy félelem uralkodott el rajtuk, vagy ha az elkezdett munka elakadt, akkor megalázták magunkat Istenünk előtt. Nehézségeik alkalmat szolgáltattak nekik arra, hogy Isten közelségét keressék. „Ekkor böjtöt hirdettem ott az Ahavá-folyó mellett, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérjünk tőle magunknak, hozzátartozóinknak és minden jószágunknak” (Ezsd 8,21).

 

(Vö.: 2Krón 7,14: „De megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat;”

2Krón 15,1-4: „Azután Isten lelke szállt Azarjáhúra, Ódéd fiára, / 2.v.: kiment Ászá elé, és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Ászá és egész Júda, meg Benjámin! Az ÚR veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. / 3.v.: Hosszú ideig élt Izráel az igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül és törvény nélkül. / 4.v.: De ha nyomorúságában megtért az ÚRhoz, Izráel Istenéhez, és kereste őt, meg is találta;”

Péld 1,23: „Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet;

Jóel 2,12-18: „De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! / 13.v.: Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az ÚRhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is. / 14.v.: Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után? Hozzatok étel- és italáldozatot Isteneteknek, az ÚRnak! / 15.v.: Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz. / 16.v: Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki lakásából a vőlegény, a menyasszony is a szobájából! / 17.v.: A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az ÚR szolgái! Így szóljanak: Szánd meg URam, népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a pogányok! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük? /18.v.: Szánalomra indult az ÚR országa iránt, és könyörült népén.”)

 

6./ Ezsd 9,1-15: „Ezeknek végeztével eljöttek hozzám a vezető emberek, és ezt mondták: Izráel népe, még a papok és léviták sem különültek el az ország népeitől, a kánaániak, hettiták, perizziek, jebúsziak, ammóniak, móábiak, egyiptomiak és emóriak utálatos szokásaitól, / 2.v.: mert ezeknek a leányai közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak, úgyhogy összekeveredett a szent mag az ország népeivel, sőt a vezető emberek és elöljáróik jártak élen ebben a hűtlenségben. / 3.v.: Amikor meghallottam ezt a dolgot, megszaggattam a ruhámat és köpenyemet, téptem a hajamat és szakállamat, és összetörve ültem. / 4.v.: Akkor hozzám gyűltek mindazok, akik remegve gondoltak Izráel Istenének az igéire a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. Én pedig összetörve ültem egészen az esti áldozatig. / 5.v.: Az esti áldozatkor pedig fölkeltem onnan, ahova leroskadtam, majd megszaggatott ruhában és köpenyben térdre hulltam, imádkozva emeltem kezeimet Istenem, az ÚR felé, / 6.v.: és ezt mondtam: Istenem! Szégyenkezem és pirulok, amikor fölemelem arcomat hozzád, Istenem, mert bűneink elborították fejünket, és vétkünk az égig növekedett. / 7.v.: Őseink idejétől fogva mind a mai napig nagy vétekben vagyunk, és bűneink miatt jutottunk királyainkkal és papjainkkal együtt más országok királyai kezébe, fegyverre, fogságba, prédára és arcunk szégyenére, ahogyan ma is van. / 8.v.: Még csak rövid ideje annak, hogy megkönyörült rajtunk Istenünk, az ÚR, mert megengedte, hogy maradjanak közülünk megmenekültek, és adott nekünk egy talpalatnyi földet szent helyén, földerítette tekintetünket Istenünk, és hagyta, hogy egy kissé feléledjünk szolgaságunkban. / 9.v.: Mert szolgák vagyunk, de Istenünk szolgaságunkban sem hagyott el bennünket. Kiterjesztette ránk a perzsa királyok szeretetét, és megengedte, hogy feléledve fölemelhessük Istenünk házát, hogy helyreállítsuk azt romjaiból, és védőfalat adott nekünk Júdában és Jeruzsálemben. / 10.v.: És most mit mondjunk ezután, Istenünk? Hiszen elhagytuk parancsolataidat, / 11.v.: amelyeket szolgáid, a próféták által adtál, amikor ezt mondtad: Az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld, az országban lakó népek tisztátalansága és utálatos szokásai miatt, mert megtöltötték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukkal. / 12.v.: Azért ne adjátok hozzá leányaitokat az ő fiaikhoz, és az ő leányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak, és ne keressétek soha békességüket, sem javukat; akkor megerősödtök, élhettek a föld javaival, és örökségül hagyhatjátok azt fiaitokra örökre. / 13.v.: Mindazok után, amik utolértek bennünket gonosz tetteink és nagy bűneink miatt, te Istenünk, bűneinkhez képest kíméletesen bántál velünk, sőt megengedted, hogy közülünk néhányan megmeneküljenek. / 14.v.: Vajon ha újból megszegjük parancsolataidat, és összeházasodunk ezekkel az utálatos népekkel, nem semmisíthetsz-e meg bennünket haragodban úgy, hogy még menekült se maradjon?! / 15.v: URam, Izráel Istene! Igaz vagy te, hiszen megmaradhattunk mint menekültek, ahogyan ma is van. Mi vétkesek vagyunk előtted, pedig így senki sem állhat színed elé!”

1Jn 1,9: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”

Istenem! Szégyenkezem és pirulok, amikor fölemelem arcomat hozzád, Istenem” (Ezsd 9,6). Amikor felismerte Ezsdrás az Istennel szembeni hitszegést, nem keresett bűnbakot, hanem a nép elé lépett, amelyik engedett a csábításnak, hogy pogány asszonyokkal kössenek házasságot. Ez az élő Istentől való elpártolást jelentett, és bálványimádásra és babonákra való csábítást.

 

Keresztyén köreinkben és közösségeinkben olykor nem tudjuk, hogy mi lehet az oka egy örömtelen légkörnek, nem Istentől való lelkiségnek vagy kudarcnak.

 

De mi is követhetjük Ezsdrás útját. A megtisztulást, a helyzet tisztázását önmagunknál. Igen, saját magunknak kell elsőkként megvallani: Uram, szégyenkezem azért, mert valakiről rosszat feltételeztem. Szégyellem magamat, mert nem voltam készséges azt a munkát elvállalni, amivel feszültség és időzavar adódik. Szégyenkezem, hogy tiltakoztam olyan erőkifejtési igény ellenében, ahol gyakori módosításokat alkalmaznak, szégyellem, hogy az elmúlt időszakban eddig nyugodt és kényelmes életet folytattam. Szégyenkezem azért, mivel nem vállaltam olyan élethelyzeteket, amik félelemmel és szenvedéssel járnak.

 

Pál erről így ír a 2Kor 4-ben: „5.v.: Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. / 6.v.: Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. / 7.v.: Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: / 8.v.: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; / 9.v.: üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; / 10.v.: Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. / 11.v.: Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. / 12.v.: Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek” (2Kor 4,5-12);

2Kor 6,3-10: „Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, / 4.v.: hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, / 5.v: verésekben, bebörtönzésben, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben, / 6.v.: tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, / 7.v.: az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, / 8.v.: dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, / 9.v.: mint ismeretlenek és jól ismertek, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, / 10.v.: mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.”)

 

Istenem, szégyellem magamat, mert olyan bűn lakozik az életemben, amitől nem szabadultam meg, és amit nem hoztam napvilágra nyilvános vallástétellel. Ha becsületes bűnvallással Isten elé járunk, ő nem fordul el tőlünk, „mert bővölködik a megbocsátásban.”[5]

 

(Vö.: Ézs 55,6k.: „Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! / 7.v.: Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani;”

Mik 7,18k.: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. / 19.v.: Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!”)

7./ Ezsd 10,1-17: „Míg Ezsdrás imádkozott, és vallást tett sírva és leborulva az Isten háza előtt, Izráelből igen nagy gyülekezet gyűlt hozzá: férfiak, asszonyok és gyermekek, mert a nép igen keservesen sírt. / 2.v: Akkor megszólalt az Élám fiai közül való Sekanjá, Jehiél fia, és ezt mondta Ezsdrásnak: Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, mert idegen nőket vettünk feleségül az ország népei közül. De ennek ellenére is van reménysége Izráelnek. / 3.v.: Most azért kössünk szövetséget Istenünkkel úgy, hogy elbocsátjuk mindezeket az asszonyokat és gyermekeiket, uramnak és azoknak a tanácsa szerint, akik remegve gondolnak Istenünk parancsolatára. A törvény szerint kell eljárni. / 4.v.: Kelj föl, mert rád tartozik ez a dolog, és mi veled leszünk. Légy erős, és cselekedj! / 5.v.: Fölkelt tehát Ezsdrás, és megeskette a papok, a léviták és egész Izráel vezetőit, hogy e szerint a beszéd szerint járnak el; ők pedig megesküdtek. / 6.v.: Akkor fölkelt Ezsdrás az Isten háza elől, és elment Jehóhánánnak, Eljásib fiának a kamrájába. Bement oda, de sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. / 7.v.: Azután közhírré tették Júdában és Jeruzsálemben mindazoknak, akik a fogságból hazatértek, hogy gyűljenek össze Jeruzsálemben. / 8.v.: Ha pedig valaki nem jön el három napon belül, annak a jószágát a vezetők és a vének tanácsa szerint ki kell irtani, őt magát pedig ki kell zárni a hazatértek gyülekezetéből. / 9.v.: Harmadnapra tehát összegyűlt minden júdai és benjámini férfi Jeruzsálembe, és a kilencedik hónap huszadik napján ott ült az egész nép az Isten háza előtti téren, reszketve az ügy miatt, meg az esőzés miatt is. / 10.v.: Akkor előállt Ezsdrás pap, és ezt mondta nekik: Hűtlenséget követtetek el azzal, hogy idegen asszonyokat vettetek feleségül, és így szaporítottátok Izráel vétkét. / 11.v.: Tegyetek erről vallást őseitek Istenének, az ÚRnak, és cselekedjetek az ő tetszése szerint: váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól! / 12.v.: Erre az egész gyülekezet hangosan ezt válaszolta: Igen! A te beszéded szerint kell tennünk! / 13.v: De nagy ez a nép, és esős időszak van, ezért nem álldogálhatunk a szabadban. Nem is egy-két napi munka ez, hiszen sokan vagyunk, akik vétkeztünk ebben a dologban. / 14.v.: Álljanak elő az egész gyülekezet vezetői, és városainkból mindazok, akik idegen asszonyokat vettek feleségül. Jöjjenek ide egy meghatározott időpontban, ők és velük együtt minden egyes városnak a vénei és bírái, és azután fordítsák el rólunk Istenünknek e dolog miatt föllángolt haragját! / 15.v: Csak Jónatán, Aszáél fia és Jahzejá, Tikvá fia álltak ennek ellene, és Mesullám, meg a lévita Sabbetaj támogatták őket. / 16.v: A fogságból hazatértek azonban így jártak el. Kiválasztották Ezsdrás papot meg egyes férfiakat, családonként a családfőket, mindnyájukat név szerint. Ezek a tizedik hónap első napján összegyűltek, hogy megvizsgálják az ügyet. / 17.v: Az első hónap első napjáig elintézték minden férfi ügyét, aki idegen asszonyt vett feleségül;”

Zsolt 130,1-4: „Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, URam! / 2.v.: Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! / 3.v: Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? / 4.v: De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.”

Ezsdrás imádságára - Istenem! Szégyenkezem…” (Ezsd 9,6) – Isten ébredéssel ajándékozta meg azokat, akik Zerubbábel vezetésével már évekkel korábban érkeztek vissza Júdába.

Nem szemrehányás vagy megvetés, hanem Ezsdrás imádsága győzte meg őket az Isten parancsolatai semmibevevételével kapcsolatban. Ez egy mélységből való kiáltásként jutott el a szívükig. „A mélységből kiáltok hozzád, URam! / 2.v.: Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! / 3.v: Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor?” (Zsolt 130,1-3).

Ezsdrás tudta: ahol bűnbánat van, ott reménység is van. Még megtérhettek az izráeliták helytelen útjaikról, meggyógyulhattak sérüléseikből.

 

Tudta, hogy Isten bocsánatot ad a megtérőknek. Isten jósága olyan nagy! Senkitől sem tagadja meg bocsánatát, aki megvallja neki elkövetett bűneit és szakítunk Isten-ellenes életmódjával. Akit szorongatnak bűnei, azokat arra indítja: „Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú” (Ézs 1,38).

 

Dávid, aki súlyos bűnterhet vett magára, megvallja, hogy „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett… Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem” (Zsolt 32,3.5.)

 

(Vö.: Ézs 1,18k.: „Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. / 19.v.: Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival;”

2Sám 12,7-13: „Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kentelek fel Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. / 8.: Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. / 9.v.: Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! / 10.v.: Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. / 11.v.: Ezt mondja az ÚR: Éppen a saját házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem el, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. / 12.v.: Mert te titokban cselekedtél, de én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt! / 13.v: Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR is elengedte vétkedet, nem halsz meg;

Zsolt 32,1-5: „Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. / 2.v.: Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. / 3.v.: Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. / 4.v.: Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. (Szela.) / 5.v.: Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. (Szela.).”)

 

Akkor bűnbánatra jutottak az izráeliták. „Megszólalt Sekanjá, Jehiél fia és ezt mondta Ezsdrásnak: Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, mert idegen nőket vettünk feleségül az ország népei közül. …” (Ezsd 10,2).

(Vö.: 2Móz 34,15k.: „Ne köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, mert amikor paráználkodnak isteneikkel, és áldoznak isteneiknek, téged is meghívnak, és enni fogsz áldozataikból. / 16.v.: Ne végy feleséget leányaik közül fiaidnak, mert amikor leányaik paráználkodnak isteneikkel, fiaidat is paráználkodásra csábítják az ő isteneikkel.”)

És az ügy nem maradt a szavak szintjén, mert a bűnvallást tett követte: elváltak a pogány asszonyokból. Ez a lépés egyeseknek bizonyára igen nehéz volt, de kitartottak közösen a fájdalomban. „Minden kísérlet öncsalás, ami az Isten iránti hűség kontójára keres boldogságot vagy sikert az életben” (H. Brandenburg).

 

(Vö.: Zsolt 51,1-6. 12-14: „A karmesternek: Dávid zsoltára, / 2.v.: abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz. / 3.v.: Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! / 4.v.: Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! / 5.v.: Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. / 6.v.: Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. …/ 7.v.: Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! / 8.v.: Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! / 9.v.: Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen.”

Zsolt 103,1-4: „Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! / 2.v.: Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! / 3.v.: Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, / 4.v.: megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.”)

8./ Ezsd 7,1-6: „Ezek után az események után Artahsasztá perzsa király uralkodása alatt Ezsdrás, Szerájá fia, aki Azarjá fia, aki Hilkijjá fia, / 2.v.: aki Sallum fia, aki Cádók fia, aki Ahitúb fia, / 3.v.: aki Amarjá fia, aki Azarjá fia, aki Merájót fia, / 4.v.: aki Zerahjá fia, aki Uzzi fia, aki Bukki fia, / 5.v.: aki Abisúa fia, aki Fineás fia, aki Eleázár fia, aki pedig Áron főpapnak volt a fia, / 6.v.: ez az Ezsdrás eljött Babilóniából. Ő írástudó volt, jártas Mózes törvényében, amelyet Izráel Istene, az ÚR adott. A király pedig teljesítette minden kérését, mert vele volt Istenének, az ÚRnak az ereje.”

Péld 3,8: „Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.”

 

A fogság folyamán is megmaradt Izráel népének: Isten igéje. Ezsdrás ebből élt. Isten népe nem tud Isten igéje nélkül élni. Isten parancsolatai jelenti ki, mit tart helyesnek Isten.

A könyv utolsó fejezetei megmutatják Ezsdrás Isten szándéka szerinti, egyértelmű vezetői tevékenységét. A Jeruzsálembe való útra kelés előtt olyan ajándékokat fogadott el a királytól, amikre szüksége volt a templom újbóli felépítéséhez. „A király pedig teljesítette minden kérését, mert vele volt Istenének, az ÚRnak az ereje” (Ezsd 7,6). A Péld-ben olvashatjuk: „Olyan az ÚR kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja” (21,1).

Ez minket is bátoríthat arra, hogy imádkozzunk olyan emberekért, aki ma kormányzói tevékenységben, a gazdaság területén vagy más pozíciókban bizalmat élveznek (1Tim 2,1-3: „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért,/ 2.v.: a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. / 3.v.: Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt.”)

A sokféle adományt, amit Ezsdrás a királytól kapott, az Ezsd 7,11-20. versek ábrázolják részletesen. A felsorolás ezekkel a szavakkal zárul: „Istened házának egyéb szükségletét pedig, amelyet még fedezned kell, fedezd a király kincstárából!” (Ezsd 7,20).

Milyen bátorító volt az Ezsdrásnak, hogy kezdettől látható volt rajta és a vele vonuló izráelitákon „Isten jobbja”, azaz „vele volt Istenének, az ÚRnak az ereje” (Ezsd 7,6) és „vele volt Istenének a jóakarata” (Ezsd 7,9).

 

Ahogy Babilónia királya mindennel megajándékozta Ezsdrást, úgy bátorít minket is mennyei Királyunk, hogy kérjünk tőle. „Kérjetek, és adatik nektek!” (Mt 7,7). Pál írja a Korinthusban élő keresztyéneknek, hogy „nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban” (1Kor 1,7). És a filippibeliek­nek: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban” (Fil 4,19.)

 

(Vö.: 1Kir 3,5-13: „Akkor éjjel megjelent Gibeónban az ÚR Salamonnak álmában, és ezt mondta Isten: Kérj valamit, én megadom neked! / 6.v.: Salamon ezt felelte: Te nagy szeretettel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, ahogyan ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted. Ezt a nagy szeretetet megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is. / 7.v.: És most URam, Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. / 8.v.: És a te szolgád választott néped között van, amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni; nem számlálható meg a sokasága miatt. / 9.v.: Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?! / 10.v.: Tetszett az ÚRnak, hogy ezt kérte Salamon. / 11.v.: Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj kormányozni, / 12.v.: ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. / 13.v.: Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között.”

Mt 7,7-11: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. / 8.v.: Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. / 9.v.: Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, / 10.v.: vagy ha halat kér, kígyót ad neki? / 11.v.: Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?”

Jak 1,5: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.”)

 

Ilyen ígéretekkel van menetelünk egyidejűleg Isten éléskamrájához, amik minden órára biztosítják a szükséges utánpótlást, különösen ha fájdalmasnak találjuk saját hiányosságunkat: tudás- és képességbeli hiányosságunkat, tehetetlenségünket vagy szégyenünket. „Kérjetek, és adatik nektek!” (Mt 7,7). Isten azt akarja, hogy megkapj minden szükséges adományt; ő készséges arra, hogy megszüntesse hiányosságaidat.

 

(Vö.: Jn 1,16: „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre;”

Róm 8,32: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?;”

Ef 3,20k.: „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint. / 21.v.: Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!”)

9./ Ezsd 7,28: „Kiterjesztette rám a királynak, tanácsosainak és a király minden hős vezető emberének a szeretetét. Én pedig megerősödtem, mert Istenemnek, az ÚRnak a hatalma volt velem, és családfőket gyűjtöttem Izráelből, hogy jöjjenek velem;”

2Móz 15,2: „Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom.”

És Isten keze alatt Ezsdrás reményteljes lépéseket tehetett. „Én pedig megerősödtem, mert Istenemnek, az ÚRnak a hatalma volt velem, és családfőket gyűjtöttem Izráelből, hogy jöjjenek velem” (Ezsd 7,28). Isten keze segített neki, hogy vállalja a felelősséget, és elinduljon nem nagy sereggel az ismeretlen úton Jeruzsálembe.

Nem vaktában viszonyult a kihíváshoz: ismerte az útközben előforduló veszedelmeket és az emberek változó hangulatát arra vonatkozóan, ha napról napra megerőltetéseket kell elviselniük. Azonban az Isten jó kezébe vetett bizalom által a félelmes szívűek és tétovázók is bátorságot nyerhetnek.

Így aztán Ezsdrás is elhatározta, hogy nem fog félni. A hit merészségéhez való erőt az Isten erős keze ismeretéből nyerte.

Jézusban számunkra is látható lett Isten keze. Ha elakadunk életünk valamilyen pontján, akkor merjünk vele elindulni akarni. Talán már hallottuk is a felszólítást, amit Isten Izráelnek mondott: „Elég sokáig laktatok már e mellett a hegy mellett. / 7.v.: Induljatok útnak, és menjetek…”(5Móz 1,6k.). És ha a következő lépés a bizonytalanba vezet, ránk is vonatkozik Isten ígérete: „Én fogom a kezedet. Megőrizlek…” (Ézs 42,6).

(Vö.: 5Móz 1,6-8.19: „Az ÚR, a mi Istenünk, így beszélt hozzánk a Hóreben: Elég sokáig laktatok már e mellett a hegy mellett. / 7.v. Induljatok útnak, és menjetek az emóriak hegyére, meg az azzal szomszédos területekre, a síkságra, a hegyvidékre és a Sefélá-alföldre, a Délvidékre és a tengerpartra, a kánaániak földjére és a Libanonra, a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig. / 8.v.: Íme, én elétek tártam ezt a földet. Menjetek hát, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utódaiknak adja. / … 19.v.: Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegysége felé vivő úton láttatok, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az ÚR. Így érkeztünk meg Kádés-Barneába;”

Józs 1,9: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.”)

„A Babilonban maradó zsidók ’történelem-nélküli’ emberek lettek: elvesztették nevüket és megbízatásukat, és a pogányságban végezték…

 

Ezsdrás Jeruzsálembe való elindulása a fogoly izráeliták számára az utolsó lehetőség volt a kivonulásra, hogy ne essenek teljesen áldozatául a pogány Babilon magába szívó erejének, ahogyan olyan sok döntéshozó ember számára is az Isten felszólítása, amely ma Jézus Krisztusban örökre érvényű döntésre szólít fel!” (H. Kemner).

 

(Vö.: Jn 3,16: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen;”

5Móz 30,15-20: „Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. / 16.v.: Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az URat, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened, az ÚR azon a földön, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd. / 17.v.: De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más istenek előtt borulsz le, és azokat tiszteled, / 18.v.: kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek oda, és birtokba vegyétek. / 19.v.: Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! / 20.v.: Szeresd az URat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az ÚR esküvel ígért oda atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak;”

2Krón 30,12-15: „Júdában azonban ott volt az Isten keze, amely egy akaratra juttatta őket, és teljesítették a király és a vezető emberek parancsát az ÚR szava szerint. /13.v.: Sok nép gyűlt össze Jeruzsálemben, igen nagy gyülekezet, hogy megtartsák a kovásztalan kenyerek ünnepét a második hónapban. / 14.v.: Azon kezdték, hogy eltávolították Jeruzsálemből az oltárokat. Eltávolították az összes tömjénező oltárt is, és a Kidrón-völgybe dobták. / 15.v.: Azután levágták a páskabárányt a második hónap tizennegyedik napján. A papok és a léviták megalázkodva megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek az ÚR házába.”)

 

Szakítsunk időt arra, hogy elgondolkozzunk azon: milyen új dolgot akar elérni velünk Isten? Az ő jó keze alatt a legfőbb célok is tervbe vehetők, és bizalommal lehet megvalósításukra törekedni. „De igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus" (Fil 3,12).

10./ Ezsd 8,15-20: „Akkor összegyűjtöttem őket az Ahavába ömlő folyónál, és ott táboroztunk három napig. Szemügyre vettem a népet és a papokat, de a léviták közül nem találtam ott senkit. / 16.v.: Elküldtem azért Eliezer, Ariél, Semajá, Elnátán, Járib, Elnátán, Nátán, Zekarjá és Mesullám családfőket, továbbá Jójárib és Elnátán tanítókat, / 17.v.: és odarendeltem őket Kászifjá helységbe Iddó főemberhez, miután szájukba adtam a szavakat, hogy mit mondjanak Iddónak és szolgatársainak, a templomszolgáknak Kászifjá helységben, hogy hozzanak szolgálattevőket Istenünk háza számára. / 18.v.: Istenünk jóakarata által el is hoztak nekünk egy értelmes embert Mahli utódai közül, aki Lévi fia, Izráel unokája volt; továbbá Sérébját fiaival és testvéreivel, összesen tizennyolcat, / 19.v.: meg Hasabját és vele Jesaját, Merári fiai közül, testvéreivel és fiaival, összesen húszat. / 20.v: A templomszolgák közül, akiket még Dávid és a vezető emberek rendeltek a léviták szolgálatára, kétszázhúsz templomszolgát; mindnyájuk neve föl van jegyezve;”

Mt 9,37k.: „ Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: / 38.v.: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.”

 

Isten gondoskodó keze alatt Ezsdrás a megfelelő munkatársakat is megnyerte. A munkatársak hiánya nem csupán korunk problémája. Ezsdrás nem tudott útra kelni azért, mivel egyetlen egy lévita sem akart vele menni.

 

Hát kudarcra ítélt vállalkozás akkor a Jeruzsálembe való visszavonulás? Nem, Ezsdrás egyáltalán nem lett kedveszegett. Az Isten hatalmába és dicsőségébe vetett bizonyossággal küldött követeket a lévitákhoz, és megnyerte őket. „Szájukba adtam a szavakat, hogy mit mondjanak Iddónak és szolgatársainak,… hogy hozzanak szolgálattevőket Istenünk háza számára” (Ezsd 8,17).

Aztán azt olvassuk az Ezsd 8,18-20. versekben, hogy a kiküldött emberek „Istenünk jóakarata által el is hoztak nekünk egy értelmes embert Mahli utódai közül, aki Lévi fia, Izráel unokája volt; továbbá Sérébját fiaival és testvéreivel, összesen tizennyolcat, / 19.v.: meg Hasabját és vele Jesaját, Merári fiai közül, testvéreivel és fiaival, összesen húszat. / 20.v.: A templomszolgák közül, akiket még Dávid és a vezető emberek rendeltek a léviták szolgálatára, kétszázhúsz templomszolgát; mindnyájuk neve föl van jegyezve.”

Mennyi áldott munkát lehetne elvégezni Jézus gyülekezetében, ha hívő, Istentől elhívott és felkészített munkatársaink lennének! Az ÚR még mindig hív, mert mindenütt szükség van munkatársakra, hogy a sok helyen tátongó résekhez lépjenek.[6]

 

(Vö.: Mt 20,3-7: „Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, / 4.v.: és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. / 5.v.: Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. / 6.v.: Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? / 7.v.: Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe!;”

Mt 21,28: „De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben;”

Jn 4,35k.: „Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. / 36.v.: Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.”)

 

Isten hív el a legkülönbözőbb szolgálatokra. Ha most éppen Téged hív el a szeretett rejtett szolgálatára, egy kellemetlen feladatra vagy egy nehéz munkára, akkor ne tétovázz, ne kéresd magadat. Az is lehet, hogy az imádság szolgálatára hív. Jézus örvendezik, ha az iránta való szeretetből útnak indulunk.

 

„Menj oda!” Ha Isten megmutat nekünk egy lelkimunkásnak való területet, egy olyanrést, amit nekünk kellene kitölteni, akkor jó keze alatt munkatársai lehetünk és nem leszünk csupán jóindulatú érdeklődők Isten környezetében.

 

(Vö.: Ézs 6,8: „Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?;”

2Tim 1,6k: „Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. / 7.v.: Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét;”

Ézs 21,14: „Hozzatok vizet a szomjazónak, Téma földjének lakói, és adjatok kenyeret a menekülőknek!”

Péld 31,20: „Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek.”)

11./ Ezsd 8,21-23: „Ekkor böjtöt hirdettem ott az Ahavá-folyó mellett, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérjünk tőle magunknak, hozzátartozóinknak és minden jószágunknak. / 22.v.: Mert szégyelltem sereget és lovasokat kérni a királytól, hogy oltalmazzanak az ellenséggel szemben az úton, hiszen azt mondtuk a királynak: Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják. / 23.v: Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért Istenünkhöz, ő pedig meghallgatott minket;”

Zsolt 33,18-22: „De az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. / 19.v.: Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. / 20.v: Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. / 21.v.: Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. / 22.v.: Maradjon velünk, URam, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!”

Azt mondtuk a királynak: Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik” (22.v.). Merész kijelentés volt, amit Ezsdrás kockázatos vállalkozására való tekintettel mondott. Most ott áll a néppel útra kelésük előtt. Hegyként tornyosultak előtte az út veszélyei. Amit ebben a helyzetben tett, annak számunkra is jelentősége van: „Ekkor böjtöt hirdettem ott az Ahavá-folyó mellett, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérjünk tőle magunknak, hozzátartozóinknak és minden jószágunknak. / 22.v.: Mert szégyelltem sereget és lovasokat kérni a királytól, hogy oltalmazzanak az ellenséggel szemben az úton, hiszen azt mondtuk a királynak: Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik” (Ezsd 8,21k.).

Az Isten jó kezéről való tanúságtétel megtiltotta Ezsdrásnak, hogy sopánkodjon és félelmének megfelelően cselekedjen. Nem kérhetett királyi védőkíséretet, miután olyan bátran nyilatkozott Isten védelméről, különben kockáztatta volna az Isten dicsőségéről vallottakat.

 

Ha ínség idején csak jajgatunk és emberi megoldásokat keresünk, kegyes frázissá válik az élő Istenről vallott bizonyságtételünk. A hitvallást megfelelő magatartásnak kell követnie.

 

Ezsdrásnak csupán egyetlen lehetősége maradt: kitárni a szívét Isten előtt és tőle kérni mindent, ami szükséges. Népével együtt borult le Isten előtt.

 

„Mertük-e már Istentől olyat kérni, amit még eddig sohasem? Isten igéjében megismerjük, hogy határtalanok lehetnek elvárásaink! Ez olyan, mint amikor az Isten előtti tétovázás helyett merészen imádkozni kezdünk. Isten az imádkozóknak olyan ígéreteket tesz, amik mindent magukba foglalnak. Ő meghallgatja a merész imádságokat” (O. Sanders).

 

(Vö.: Jn15,7.16: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. / 16.v.: Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek;”

1Kir 18,37-39: „Felelj nekem, URam, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR, vagy az Isten, és te fordítsd vissza szívüket!/ 38.v.: Akkor lecsapott az ÚR tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. / 39.v.: Amikor látta ezt az egész nép, arcra esett, és ezt mondta: Az ÚR az Isten, az ÚR az Isten!;”

2Kir 6,15-17: „Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk?/ 16.v.: De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! / 17.v: Majd Elizeus így imádkozott: URam, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az ÚR megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal;”

Jer 33,2k.: „Ezt mondta az ÚR, aki a földet megalkotta, az ÚR, aki azt megformálta és megerősítette - az ÚR az ő neve -: / 3.v.: Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!”)

12./ Ezsd 8,31: „Ezután elindultunk az Ahavá-folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe menjünk. Istenünk ereje velünk volt, és megmentett bennünket az úton ólálkodó ellenségtől;

Zsolt 91,1-16: „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, / 2.v.: az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! / 3.v.: Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. / 4.v.: Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. / 5.v.: Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, / 6.v.: sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. / 7.v.: Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. / 8.v.: A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. / 9.v.: Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, / 10.v.: nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. / 11.v.: Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, / 12.v.: kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. / 13.v.: Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. / 14.v.: Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. / 15.v.: Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. / 16.v.: Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.)

Ezsdrás és a hazatértek Isten keze védelme alatt megtapasztalták az út folyamán az ellenségtől való védelmet és szabadulást. A Luther Biblia magyarázataiban olvashatók, hogy az utazás valamivel több, mint 100 napig tartott; körülbelül 1450 km-t kellett megtenniük. Ezsdrás Istenbe vetett bizalma csodálatos megtapasztalássá lett: „Ezután elindultunk az Ahavá-folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe menjünk. Istenünk ereje velünk volt, és megmentett bennünket az úton ólálkodó ellenségtől” (Ezsd 8,31).

Amit Ezsdrás átélt a hazatértekkel együtt a Jeruzsálembe tartó utazás folyamán, a mi megtapasztalásunkká is válhat a mennyei Jeruzsálem felé vezető úton. Isten minden hatalmát beveti övéiért, hogy védelmében juttassa célba őket.

 

(Vö.: Jn 17,11: „Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!”

2Tim 1,12: „Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra;”

Jud 24k: „Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: / 25.v.: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen;”

Jel 3,10: „Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak.”)

Milyen ellenségek támadnak ránk lesből a Jézust követő úton? Lehetnek olyanok, akik meggyőző érvekkel akarnak eltávolítani vagy vissza is tartanak a céltól. Vannak olyan hatalmasságok is, akik elrabolják tőlünk az imádkozásra való időt.

Pál leleplezi ezeket a velünk szembeszálló hatalmakat és erőket: „Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. / 11.v: Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. / 12.v: Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. / 13.v: Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok” (Ef 6,10-13).

Meglephet minket rémület és bátortalanság is eluralkodhatik rajtunk. Nem ritkán úgy kísért meg az ellenség annak érdekében, hogy feltartóztasson, hogy csak negatívumokat lássunk, kritizáljunk, megbotránkozzunk, összehasonlítgatások folyamán kiszolgáltassuk magunkat az önsajnálatnak vagy egyszerűen engedjünk a fáradságnak. „Segíts minket Urunk, hogy győzelemmel és áldással szakítsunk minden nehézséggel, gyengeséggel és hívő vakmerőséggel,!” (N.L. Graf von Zinzendorf).

Nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1Jn 4,4). „A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel” (1Sám 2,4). „Mert megváltotta az ÚR Jákóbot, megszabadította az erősebb kezéből” (Jer 31,11).

 

(Vö.: 5Móz 33,27: „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondotta: pusztítsd!;”

Zsolt 18,33-37: „Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. / 34.v.: Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem. / 35.v.: Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. / 36.v.: Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. / 37.v.: Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim;”

Zsolt 37,17: „Mert a bűnösök karja összetörik, de az igazakat támogatja az ÚR;”

Zsolt 41,12k.: „Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem, / engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre.”)

 

13./ Neh 2,8.18: „Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz, és ahhoz a házhoz, ahova én megyek. A király megadta ezt nekem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán[7]. / 18.v: Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakaratú volt hozzám, és hogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához; „

Ef 4,15k: „Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. / Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.”

Isten jó keze alatt lehetséges a gyümölcsöző együttműködés. Ezsdrás és Nehémiás könyve a héber Bibliában egy könyvnek számít. Ezért illesztjük az eddigiekhez Nehémiás két kifejezését, ahol szintén Isten kezéről[8] van szó.

Vajon Ezsdrástól vette-e át Nehémiás ezt az egyedülálló „Isten jó keze alatt” kifejezést? Ezt nem tudjuk, de megállapítjuk a köztük levő nagy hasonlóságot, jóllehet, mint különböző személyiségek voltak és más időben, különböző helyeken éltek[9]. Mégis, Isten ugyanazzal a megbízatással látta el őket. Mindkettőjüknek döntő jelentőségük volt Jeruzsálem újjáépítésekor. És mindketten egyértelműen megtapasztalták Isten vezetését, azt, hogy Isten jó kezét fölöttük és rajtuk tartotta.

 

Miután Nehémiás a király udvarában pohárnok volt, beszámolt urának a tervéről. Ezsdráshoz hasonlóan bizonyságot tehetett: „A király megadta ezt nekem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán.”

 

(Vö.: Neh 1,1-2,8: „Nehémiásnak, Hakaljá fiának a története. A huszadik esztendő Kiszlév havában történt, amikor Súsan várában voltam, / 2.v.: hogy megérkezett hozzám egyik atyámfia, Hanáni, és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Jeruzsálemről. / 3.v.: Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el. / 4.v.: Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt, / 5.v.: és ezt mondtam: Ó URam, mennynek Istene, te nagy és félelmes Isten! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják. / 6.v.: Legyen figyelmes a füled, legyen nyitva a szemed, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted szolgáidért, Izráel fiaiért. Vallást teszek Izráel fiainak a vétkeiről, amelyekkel vétkeztünk ellened. Vétkeztem én is és atyám háza népe is! / 7.v.: Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál. / 8.v.: Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél szolgádnak, Mózesnek: Ha ti hűtlenek lesztek, én elszélesztelek benneteket a népek közé. / 9.v.: De ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat: még ha az ég szélén lennének is azok, akiket eltaszítottam közületek, onnan is összegyűjtöm és elviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevemnek lakóhelye. / 10.v.: Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket megváltottál nagy erőddel és hatalmas kezeddel! / 11.v.: Ó Uram, legyen figyelmes a füled szolgád imádságára és szolgáid imádságára, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam. / 2,1.v.: Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében a Niszán hónapban történt: bor volt előttem, fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam szomorú lenni előtte, / 2.v.: ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem, / 3.v.: és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg! / 4.v.: Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, / 5.v.: majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt! / 6.v.: A király így válaszolt, miközben a királyné mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot. / 7.v.: Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába. / 8.v.: Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz, és ahhoz a házhoz, ahova én megyek. A király megadta ezt nekem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán;”

Péld 21,1: „Olyan az ÚR kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja;”

Zsolt 44,4: „Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket;”

Zsolt 98,1: „Zsoltár. Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja.”

Amint Nehémiás megszemlélte Jeruzsálemben a lerombolt falakat, beszélt a papokkal és mindenkivel, akik segíteni akartak az újjáépítésben. „Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakaratú volt hozzám, és hogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához” (Neh 2,18.).

(Vö.: Neh 2,15-18: Ezért még akkor éjjel gyalog mentem föl a völgyből, és megvizsgáltam a várfalakat. Azután visszatértem, bementem a Völgy-kapun, és hazatértem. / 16.v: Az elöljárók nem tudták, hova mentem és mit tettem. Sem a júdaiaknak, sem a papoknak, sem az előkelőknek, sem az elöljáróknak, sem a többi munkásnak nem mondtam még meg. / 17.v.: Ellenben ezt mondtam nekik: Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem rommá lett, és kapui tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket! / 18.v.: Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakaratú volt hozzám, és hogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához.”)

A Neh 3-ban olvassuk a városfal építésének közös munkájáról szóló egyedülálló tudósítást. Ezsdrás és Nehémiás – két ember Isten kezében! Nem maradtak egyedül. Sokan példaképnek tekintették őket, úgyhogy a fogságból és ellenség földjéről való visszatérés csodáját nem csak az izráeliták élték át, mivel vezette őket Isten keze, hanem a közelben lakó szomszédaik is.

 

Isten jó keze formál máig egymással való gyümölcsöző kapcsolatot, igazi közösséget. Menjünk tehát bátran tovább, egészen a célig. Isten keze tart, vezet és megerősít!

 

(Vö.: 5Móz 33,3: „Mennyire szereti népét! Szentjei kezedben vannak, lábaidhoz telepednek, befogadják beszédedet;”

Zsolt 133,1-3: „Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! / 2.v: Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. / 3.: Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor;”

Jn 13,34k.: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! / 35.v.: Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást;”

ApCsel 4,32k.: „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. / 33.v: Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.”)

 

 


 

 

EZSDRÁS ÉLETE TANULMÁNYOZÁSA

II. rész

1./ Ezsd 1,1-4: „Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az ÚR Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában szóban és írásban kihirdettesse a következőket: / 2.v.: Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az ÚR, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. / 3.v.: Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, menjen el a Júdában levő Jeruzsálembe, és építse fel Izráel Istenének, az ÚRnak a házát! Ő az Isten Jeruzsálemben. / 4.v.: Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza;”

Ef 2,19-22: „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. / 20.v.: Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, / 21.v.: akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, / 22.v.: és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.”

Az Ezsdrás életével való foglalkozáskor az előző egységben volt két olyan kifejezés, amelyek különösen hasznos üzeneteket tartalmaztak számunkra. Tekintsünk vissza ezekre, mielőtt a harmadik ponttal foglalkoznánk:

a./ Isten terve véghezvitelére felkeltheti olyan emberek érdeklődését, akikre soha sem gondoltunk volna: „Arra indította az ÚR Círus perzsa király lelkét…” (Ezsd 1,1)

b./ „Isten jó keze” megnyugodott mindenkin, akik útra keltek Jeruzsálembe. „URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható” (Zsolt 40,6).

Istennek terve volt népe életével. Neki terve van valamennyinkkel. Mivel ezt tudjuk, ezért minden szorongató probléma közepette megvallhatjuk neki: „Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak...” (Zsolt 86,11).

 

(Vö.: Ézs 50,4k.: „Az én Uram, az ÚR, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. / 5.v.: Az én Uram, az ÚR, megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg;”

5Móz 32,3k.: „Bizony, az ÚR nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! / 4.v.: Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.”)

 

c./ Egy harmadik szempont, ami Ezsdrás idejében középpontban állt: Ezsdrás Isten építőmunkásai közé tartozott. Az volt a hazatérők feladata, hogy felépítsék az Úr templomát és ismét megépítsék a Jeruzsálem körüli kőfalakat. Romokból való helyreállítás történt.

(Vö.: Ézs 44,26: „Én váltom valóra szolgáim beszédét, és megvalósítom követeim tanácsát. Én mondom, hogy lakjanak Jeruzsálemben, és építsék föl Júda városait, mert helyreállítom romjait.)

A perzsa király parancsára a foglyok szabadok lettek. Az ő felelősségük volt, hogy engedelmeskedjenek ennek a parancsnak: „Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az ÚR házát Jeruzsálemben” (Ezsd 1,5).

(Vö.: Zsolt 119,60: „Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat.”)

Az Ezsd 2. fejezetben mindenkit megneveznek, akik útra keltek Jeruzsálembe. Olyan értékesek, olyan fontosak voltak Isten számára, hogy név szerint ismerte őket. Minden időre vonatkozóan érvényes: „Ismeri az Úr az övéit” (2Tim 2,19); „Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet” (Jel 3,8).

(Vö.: Náh 1,7: „Jó az ÚR! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra;”

2Tim 2,19a: „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: ’Ismeri az Úr az övéit…;’”

Jel 2,19: „Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról, és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél;”

Jel 3,8: „Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.”)

 

 

/1./ Építőmunkások Isten országában

2./ Ezsd 1,5: „Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az ÚR házát Jeruzsálemben;”

1Pét 2,5: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.”

Jeruzsálem falain túl is vannak Istennek ma építőmunkásai. Építeni kell országát minden nép között. Amikor pünkösdkor a tanítványok megteltek Szentlélekkel, felkészítette őket Isten országa építésére az egész világban. „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).

(Vö.: 1Kor 9,19-22: „Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. / 20.v.: A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő - pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. / 21.v.: A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem - pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek -, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. / 22.v.: Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.”)

 

Keresztyénekként szükséges és lehetséges, hogy Isten építőmunkásai legyünk. Készek vagyunk-e arra, hogy aktív munkatársaiként szolgáljunk neki?

Johannes Busch írta „az Isten országában való együttműködés mérhetetlen áldásairól: Olyan gazdag Urunk van, aki nem engedi, hogy megajándékozzuk. Ő ajándékoz meg minket. Azt gondoljuk, hogy mi szolgálunk neki; pedig az történik, hogy eközben éppen ő szolgál nekünk. Miközben emberekért fáradozunk, a legnagyobb áldásokban részesülünk. Nagy dolog Jézus munkatársának lenni. Megéri. Vegyél részt te is ebben a munkában.”

„Legyen merszünk bátran lemondani napjainkban a tétlenségről, és elfeledkezzünk el a zavartalan nyugalomról. Érdeklődjünk, hol tevékenykedhetünk. Ne csüggedjünk el megbízatásunkban. Kegyes emberekként fáradozzunk Isten országában, és cipeljük a falazóanyagot az építőállványra” (N.L. Graf von Zinzendorf).

(Vö.: Róm 12,1: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek;”

Róm 1,15: „Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.”)

Az Isten országában történő együttes építéshez hozzátartozik, hogy készségesen elkezdjük és végezzük azokat a tennivalókat, amik iránt az eddigiek folyamán már elköteleztük magunkat. Elhatározásaink és szándékaink semmit sem érnek, ha nem valósítjuk meg azokat.

Az imádság sem pótolhatja a munka elkezdését, az elindulást. Isten így válaszolt Mózesnek a Vörös-tengernél mondott imádságára: „Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak” (2Móz 14,15).

Pál apostolnál látjuk, hogy milyen merészség kellett ahhoz, Isten országa építőmunkása legyen. De akármilyen áldozattal járt is ez a feladat, ő készséggel vállalta.

(Vö.: ApCsel 20,17-24: „Milétoszból azután elküldött Efézusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit; 18.v.: Mikor azok megérkeztek hozzá, így beszélt hozzájuk: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: / 19.v.: szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. / 20.v.: Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. / 21.v.: Bizonyságot tettem zsidóknak is, meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. / 22.v.: És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem, nem tudom; / 23.v.: csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. / 24.v.: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról;”

Róm 1,14: „Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok;”

2Tim 4,5: „Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.”)

 

 

/2./ Eszközök az építéshez

3./ Ezsd 1,4-11: „Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza számára. / 5.v.: Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az ÚR házát Jeruzsálemben. / 6.v.: Egész környezetük segítette őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel, önkéntes adományaikon kívül. / 7.v.: Círus király pedig előhozatta az ÚR házának az edényeit, amelyeket Nebukadneccar vitt el Jeruzsálemből, és saját istenei templomának ajándékozott. / 8.v.:. Előhozatta ezeket Círus perzsa király Mitredát kincstárnok felügyeletével, és szám szerint átadta Sésbaccarnak, Júda fejedelmének. / 9.v.:. Ez volt a számuk: harminc aranytál, ezer ezüsttál, huszonkilenc kés, / 10.v.: harminc aranyserleg, négyszáztíz másodrendű ezüstserleg és ezer más edény. / 11.v.: Összesen ötezer-négyszáz arany- és ezüstedény volt. Mindezt magával vitte Sésbaccar, amikor a foglyok elmentek Babilóniából Jeruzsálembe.”

Ezsd 2,68k.: „Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az ÚR házához, egyes családfők önkéntes ajándékot adtak az Isten házára, hogy felépítsék a régi helyén. / 69.v.: Erejükhöz képest adtak az építés költségeire hatvanegyezer aranydrahmát, ötezer ezüstminát és száz papi köntöst.”

 

Az építésnek költségei vannak, az építkezés sokba kerül. Honnan szerezték be a Perzsiában élő zsidók a szükséges eszközöket az elinduláshoz és az építéshez? A király nem csupán azt parancsolta meg, hogy útra keljenek, de parancsot intézett azoknak a helységeknek az embereihez is, amelyekben az útra kelni kész zsidók éltek. „Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza számára” (Ezsd 1,4). És ők ennek értelmében jártak el. Sőt, a király is adott nekik önkéntes adományt.

(Ezsd 7,15-24: „És vidd el azt az ezüstöt és aranyat, amelyet a király és tanácsosai önként ajándékoznak Izráel Istenének, akinek a hajléka Jeruzsálemben van, / 16.v.: továbbá mindazt az ezüstöt és aranyat, amelyet Babilónia tartományaiban kapsz, a nép és a papok önkéntes ajándékával együtt, amit önként ajándékoznak Istenük házának, amely Jeruzsálemben van. / 17.v.: Ezért vásárolj gondosan ezen a pénzen bikákat, kosokat és bárányokat, meg a hozzájuk tartozó étel- és italáldozatokhoz valót, és mutasd be azokat Istenetek házának az oltárán Jeruzsálemben. / 18.v.: A megmaradó ezüsttel és arannyal pedig azt tegyétek, amit Istenetek akarata szerint jónak láttok megtenni, te és atyádfiai. / 19.v.: Az edényeket pedig, amelyeket átadnak neked Istened házának a használatára, add át Isten előtt Jeruzsálemben! / 20.v.: Istened házának egyéb szükségletét pedig, amelyet még fedezned kell, fedezd a király kincstárából! / 21.v.: Én, Artahsasztá király, parancsot adok minden kincstárnoknak a Folyamon túl: Mindazt pontosan teljesítsétek, amit kér tőletek Ezsdrás pap, aki a menny Istene törvényében jártas írástudó: / 22.v.: ezüstöt száz talentumig, búzát száz kórig, bort száz batig, olajat száz batig, sót pedig akármennyit. / 23.v.: Mindent pontosan teljesíteni kell a menny Istene parancsából a menny Istene házának a javára, hogy meg ne haragudjék a királynak és fiainak az országára. / 24.v.: Tudatjuk még veletek, hogy a papokra, lévitákra, énekesekre, kapuőrökre, templomszolgákra és az Isten háza munkásaira senkinek se legyen szabad adót, beszolgáltatást vagy vámot kivetni;”

2Krón 35,7-8: „Jósiás ajándékozott a népnek, mindenkinek, aki ott volt, juhokat, bárányokat és kecskéket, mindezeket a páskához, szám szerint harmincezret; továbbá háromezer szarvasmarhát. Ezek a király jószágából valók voltak. / 8.v.: Vezető emberei pedig önkéntes ajándékot adtak a népnek, a papoknak és a lévitáknak: Hilkijjá, Zekarjáhú és Jehiél, Isten házának a felügyelői kétezer-hatszáz páskabárányt és háromszáz szarvasmarhát adtak a papoknak;”

1Tim 6,17-19: „Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. / 18.v.: A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, / 19.v.: gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.”)

 

A Jeruzsálembe visszatérő zsidók ismét gazdag adományban részesültek: „Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az ÚR házához, egyes családfők önkéntes ajándékot adtak az Isten házára, hogy felépítsék a régi helyén” (Ezsd 2,68). Feltűnő, hogy újra és újra az önkéntességet hangsúlyozták. Ebből felismerjük, hogy az emberek készek voltak az adakozásra. Részt akartak venni templomuk építésében. Jóllehet parancsról volt szó, de az emberek önkéntesen jártak el e parancsnak megfelelően.

Az „önkéntes adományok” teszik az adakozást különösen értékessé. „Készségesen áldozok neked, magasztalom neved, URam, mert jó vagy” (Zsolt 54,8). Isten nem akar olyan adományt, amit kényszerűségből adunk. Ő igen fenséges. Neki, a világmindenség teremtőjének nincs szüksége adományainkra, hiszen minden rendelkezésére áll. Semmiféle módon nem függ adományainktól, művét nélkülünk is teljes mértékben el tudná végezni. De ha adományainkkal segítő módon veszünk részt országa építésében, és ezzel például azok megélhetését támogatjuk, akik az ő nevében járnak követségben, az kiváltság és megtiszteltetés számunkra.

(Vö.: 2Kor 8,1-5; Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. / 2.v.: Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. / 3.v.: Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, / 4.v.: és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. / 5.v.: És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából;”

2Kor 9,7: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten;”

2Mose 35,29: „Izráel fiai közül mindazok a férfiak és asszonyok, akiket a szívük arra indított, hogy adakozzanak a különféle eszközökre, amelyeknek elkészítését elrendelte az ÚR Mózes által, elhozták önkéntes ajándékukat az Úrnak;”

2Móz 36,3: „Ezek átvették Mózestől mindazokat a felajánlott dolgokat, amelyeket Izráel fiai hoztak a szentély istentiszteleti eszközeinek az elkészítéséhez. Ezenkívül is vittek hozzá minden reggel önkéntes áldozatokat;”

5Mose 16,10: „Akkor tartsd meg a hetek ünnepét Istenednek, az ÚRnak, és adj önkéntes áldozatot aszerint, ahogyan megáld Istened, az ÚR.”)

/3./ Az építmény

4./ Ezsd 3,1-7: „Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a városokban voltak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben. / 2.v: Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia, szolgatársaival, a papokkal, és Zerubbábel, Sealtiél fia, testvéreivel együtt, hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében. / 3.v.: A régi helyén állították föl az oltárt, mert rettegtek a tartományok népétől, és égőáldozatokat mutattak be rajta az ÚRnak: reggeli és esti égőáldozatokat. / 4.v.: Megtartották a sátoros ünnepet, ahogyan meg van írva, és bemutatták az égőáldozatot napról napra, megfelelő számban, a rendtartás szerint, mindegyiket a maga napján; / 5.v.: továbbá az állandó égőáldozatot, az újhold napján és az ÚR minden szent ünnepén esedékes égőáldozatot, és mindazoknak az önkéntes áldozatát, akik ilyent vittek az ÚRnak. / 6.v.: A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni az ÚRnak, bár az ÚR templomának az alapkövét még nem rakták le. / 7.v.: De pénzt adtak a kőfaragóknak és az ácsoknak, ételt, italt és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy szállítsanak cédrusfát a Libánonról Jáfóba a tengeren, Círus perzsa király engedélyével;”

Jel 1,5b.6: „Aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, / 6.v.: aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

 

„…hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében” (Ezsd 3,2b). Jeruzsálemben először az oltárt építették fel. A fogságból visszatért emberek építették fel az oltárt! Égőáldozatokat mutattak be rajta az ÚRnak: reggeli és esti égőáldozatokat” (Ezsd 3,3b).

Az oltár a Golgotára, Jézus áldozatára utal. Biztosítsunk helyet a Golgotának mi is az életünkben és hagyjuk, hogy Jézus áldozata beragyogja az életünket. „… Isten Fia… szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,20b) …”békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által” (Kol 1,20b).

(Vö.: Róm 3,23-25: „Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. / 24.v.: Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. / 25.v.: Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte;”

Kol 1,20: „Hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által;”

Zsid 9,12-14: „Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. / 13.v.: Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, / 14.v.: akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”)

Jézus „egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt” (Zsid 9,26) és „Őáltala kaptuk hitben a szabad utat… a kegyelemhez” (Róm 5,2). „Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, / 20.v.: azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; / 21.v.: és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: / 22.v.: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől” (Zsid 10,19-22).

Személyes életünkből sem hiányozhat az oltár, amely tanúskodik Jézusnak szánt életünkről, és amelyen bemutatjuk életünk Istent magasztaló áldozatát. „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? / 20.v.: Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben” (1Kor 6,19.k.).

(Vö.: Zsid 13,15: „Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.”)

A visszatérés első évében építették meg az oltárt; a második évben kezdték el a templomépítést. Már a templom alapozásakor tele voltak örvendezéssel az izráeliták. „Énekeltek, dicsérve és magasztalva az Urat… a nép igen hangosan ujjongott, és messzire hallatszott a hangja” (Ezsd 3,11.13).

(Vö.: Ezsd 3,8-13: „Azután hogy megérkeztek Jeruzsálembe az Isten házához, a második esztendő második hónapjában tették meg az előkészületeket Zerubbábel, Sealtiél fia, Jésúa, Jócádák fia és többi szolgatársuk, a papok, a léviták és mindazok, akik visszaérkeztek Jeruzsálembe a fogságból. A húszéves és annál idősebb lévitákat bízták meg azzal, hogy vezessék az ÚR házának az építését. / 9.v.: Jésúa a fiaival és testvéreivel, Kadmiél a fiaival, továbbá Júda fiaival, meg Hénádád fiai a fiaikkal és testvéreikkel, a lévitákkal egy emberként vállalták, hogy vezetik azokat, akik az Isten házának az építését végzik. / 10.v.: Az építők tehát lerakták az ÚR templomának az alapját, és odaállították a papokat szolgálati öltözetben harsonákkal, meg a lévitákat, Ászáf fiait cintányérokkal, hogy dicsérjék az URat, Izráel királyának, Dávidnak az előírása szerint. / 11.v.: Énekeltek, dicsérve és magasztalva az URat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az URat azért, hogy lerakhatták az ÚR házának az alapját. / 12.v.: Sokan az idősebb papok, léviták és családfők közül, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amikor szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak, és örvendeztek, / 13.v.: úgyhogy a nép közül senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírás hangjától, mert a nép igen hangosan ujjongott, és messzire hallatszott a hangja.”)

De nagy öröm együtt átélni: Isten házát építeni, egyik követ a másikhoz illeszteni!

5./ Hag 1,5-11: „Azért így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! / 6.v.: Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. / 7.v.: Így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! / 8.v.: Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! - mondja az ÚR. / 9.v.: Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? - így szól a Seregek URa. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. / 10.v.: Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta meg termését. / 11.v.: Parancsomra szárazság sújtotta a földet, a hegyeket, a búzát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is, meg mindent, amiért csak dolgoznak;”

Mt 6,33: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.”

A fogságból visszatért zsidóknak is megvoltak a saját építményeik. Jeruzsálemben szükségük volt lakásokra, hiszen a város romokban hevert. Ez volt az a pillanat, amikor az építők szükségletei inkább előtérbe kerültek, és eközben elhanyagolták Isten háza építését. Ennek a részleteibe avat be Haggeus próféta, aki Isten megbízatásából közölte a felelős személyekkel, Zerubbábellel és Jósuával: „Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az ÚR háza újjáépítésének ideje. / 3.v.: Az ÚR igéje azonban így szólt Haggeus próféta által: / 4.v.: Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? / 5.v.: Azért így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! / 6.v.: Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. / 7.v.: Így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! / 8.v.: Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! - mondja az ÚR. / 9.v.: Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? - így szól a Seregek URa. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. / 10.v.: Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta meg termését” (Hag 1,2-10.).

 

(Vö.: 2Krón 24,4k: „Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az ÚR házát. / 5.v.: Ezért összegyűjtötte a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre javítgassák. De siessetek a dologgal! A léviták azonban nem siettek;”

Fil 2,21: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!;”

Zsolt 139,23k: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! / 24.v.: Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!;”

Jób 36,11k.: „Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és éveiket boldogságban. / 12.v: De ha nem hallgatnak rá, dárda üti át őket, és kimúlnak tudatlanságuk miatt.”)

 

Amikor Isten ilyen figyelmeztetést intéz övéihez, mindnyájan tartsunk önvizsgálatot.

Nem hasonlít-e Jézus mai egyháza néhány vonatkozásban ehhez a romokban heverő templomhoz? Érdekel-e bennünket, hogy miért van ez így? Fontos-e számunkra, hogy már nem Jézus az első számunkra? Nem került-e valaki más az ő helyére? Van-e jelentősége számunkra annak, hogy már nem kérdezzük: Uram, mi a legfontosabb? Ha másoknak vagy más dolgoknak adunk teret azzal a céllal, hogy azokkal többet érjünk el, mint azzal, amit Jézus közölt belünk igéjében, akkor hátráltatjuk és akadályozzuk Isten országa építését.

(Vö.: Jób 11,13-17: „Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet, / 14.v.: ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék! / 15.v: Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned. / 16.v: Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre. / 17.v.: Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél, a homály is olyan lesz, mintha reggel volna.”)

E világ fejedelme nem akarja, hogy haladjon Isten háza építése. De ahol elhanyagolják a szentéjt, ott a legfontosabb, Isten áldása is hiányzik. Istennek a Haggeus által közvetített komoly figyelmeztetését azonban meghallották az izráeliták. Haggeus ezért újra így tolmácsolhatta Isten üzenetét: „Lelkem köztetek marad! Ne féljetek!” (Hag 2,5b.).

(Vö.: Hag 2,4k.: „Azért most légy bátor, Zerubbábel! - így szól az ÚR. Légy bátor te is, Jósua főpap, Jócádák fia, és legyen bátor az ország egész népe - így szól az ÚR -, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok! - így szól a Seregek URa. / 5.v.: Mert ígéretet tettem nektek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és lelkem köztetek marad! Ne féljetek!”

2Krón 31,10: „A Cádók házából való Azarjáhú főpap így felelt neki: Amióta elkezdték hordani a felajánlásokat az ÚR házába, eleget eszünk, sőt még maradt is bőségesen, mert az ÚR megáldotta népét, úgyhogy megmaradt ez a nagy mennyiség;”

Péld 15,31: „Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad.”

 

/4./ Az építőközösség

6./ Neh 2,17k.: „Ellenben ezt mondtam nekik: Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem rommá lett, és kapui tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket! / 18.v.: Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakaratú volt hozzám, és hogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához;”

Neh 3,1-32: „Eljásib főpap és szolgatársai, a papok kezdték építeni a Juh-kaput. Föl is szentelték azt, és fölszerelték az ajtószárnyakat. Azután a Hamméá-toronyig és a Hananél-toronyig terjedő részt is fölszentelték. / 2.v: Mellettük a jerikóiaik építettek. Ezek mellett Zakkúr, Imri fia épített. / 3.v: A Hal-kaput Hasszenáá fiai építették, ők gerendázták be és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. / 4.v.: Mellettük Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott. Mellettük Mesullám, Berekjá fia, Mesézabél unokája javítgatott. Mellettük Cádók, Baaná fia javítgatott. / 5.v.: Ezek mellett a Tekóa-beliek javítgattak. Az előkelők azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába. / 6.v.: A Régi-kaput Jójádá, Pászéah fia és Mesullám, Beszódjá fia javítgatták. Ők gerendázták be, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. / 7.v.: Mellettük a gibeóni Melatjá és a mérónóti Jádón javítgatott, a Folyamon túli helytartóság alá tartozó gibeóni és micpai férfiak. / 8.v: Mellette Uzziél, Harhajá fia javítgatott az ötvösökkel. Mellette Hananjá, a kenőcskészítők egyike javítgatott. Helyreállították Jeruzsálemet egészen a széles várfalig. / 9.v.: Mellettük Refájá, Húr fia, Jeruzsálem fél kerületének a vezetője javítgatott. / 10.v.: Mellettük Jedajá, Harúmaf fia javítgatott, éppen a maga házával szemben. Mellette Hattús, Hasabnejá fia javítgatott. / 11.v.: Egy másik részt, meg a Kemencék tornyát Malkijjá, Hárim fia és Hassúb, Pahat-Móáb fia javítgatta. / 12.v.: Mellette Sallúm, Hallóhés fia, Jeruzsálem másik fél kerületének a vezetője javítgatott a leányaival együtt. / 13.v.: A Völgy-kaput Hánún és Zánóahnak a lakói javítgatták. Ők építették fel azt, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. A várfalból is javítgattak ezerkönyöknyit a Szemét-kapuig. / 14.v.: A Szemét-kaput Malkijjá, Rékáb fia, Bét-Hakkerem kerületének a vezetője javítgatta. Ő építette föl azt, és ő szerelte föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. / 15.v.: A Forrás-kaput Sallún, Kol-Hóze fia, Micpá kerületének a vezetője javítgatta. Ő építette föl azt, ő tetőzte be, és ő szerelte föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. A Selah-tónál levő várfalat is kijavította, a király kertjénél a Dávid városából lefelé vezető lépcsőzetig. / 16.v.: Utána Nehemjá, Azbúk fia, Bét-Cúr fél kerületének a vezetője javítgatott Dávid sírjaival szemközt, a mesterséges tóig, és a vitézek házáig. / 17.v.: Utána a léviták javítgattak: Rehúm, Báni fia, mellette Hasabjá, Keílá fél kerületének a vezetője javítgatott kerülete részéről. / 18.v.: Utána testvérei javítgattak: Bavvaj, Hénádád fia, Keilá másik fél kerületének a vezetője. / 19.v.: Mellette egy másik részt Ézer, Jésúa fia, Micpá vezetője javítgatott, a szögleten levő fegyvertár feljáratával szemben. / 20.v.: Utána Bárúk, Zakkaj fia javítgatott buzgón egy másik részt, a szöglettől Eljásib főpap házának a bejáratáig. / 21.v.: Utána egy másik részt Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott, Eljásib házának a bejáratától Eljásib házának a végéig. / 22.v.: Utána a Jordán környékéről való papok javítgattak. / 23.v.: Utánuk Benjámin és Hassúb javítgatott, a maguk házával szemben. Utánuk Azarjá, Maaszéjá fia, Anánjá unokája javítgatott a saját háza mellett. / 24.v.: Utána egy másik részt Binnúj, Hénádád fia javítgatott, Azarjá házától egészen a szögletig és a sarokig. / 25.v.: Pálál, Úzaj fia a szöglettel és a magas toronnyal szemben javítgatott, amely a királyi palotából kiugrik a börtön udvara felé. Utána Pedájá, Parós fia / 26.v.: és a templomszolgák, akik a Várhegyen laktak, a Vízi-kapuval szemben a kelet felé eső részt javítgatták a kiugró toronyig. / 27.v.: Utána egy másik részt a Tekóa-beliek javítgattak, a kiugró nagy toronnyal szemben levő részt a Várhegy faláig. / 28.v.: A Lovak kapuján túl a papok javítgattak, mindenki a saját házával szemben. / 29.v.: Utánuk Cádók, Immér fia javítgatott a saját házával szemben. Utána Semajá, Sekanjá fia, a keleti kapu őre javítgatott. / 30.v.: Utána egy másik részt Hananjá, Selemjá fia és Hánun, Cáláf hatodik fia javítgatott. Utána Mesullám, Berekjá fia javítgatott a saját szobájával szemben. / 31.v.: Utána az ötvösök közül való Malkijjá javítgatott, a templomszolgák és a kereskedők házáig, a Mifkád-kapuval szemben a sarok felső szobájáig. / 32.v.: A sarok felső szobája és a Juh-kapu között pedig az ötvösök és a kereskedők javítgattak.”

A templomépítés után a Jeruzsálemet körülvevő falakat kellett megépíteni. Ez volt az utolsó építési szakasz, amit Nehémiás idejében teljesítettek. Nehémiás így bátorította a város lakóit: „Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát!” (Neh 2,7).

Miért volt szükség arra, hogy várfallal vegyék körül Jeruzsálemet? A körülöttük élő ellenség miatt, és azért is, hogy kifejésre jutassák általa az Isten népeként való elkülönülést.

A falépítésnél nagy jelentőséget tulajdonítanak az építést végző közösségnek. A legkülönbözőbb emberek dolgoztak a fal építésénél, egyik a másik mellet, hiszen egyetlen egy rést sem lehetett figyelmen kívül hagyni!

„Eljásib főpap és szolgatársai, a papok kezdték építeni a Juh-kaput… Mellettük a jerikóiaik építettek.” (Neh 3,1k.). A gibeóni és micpai férfiak velük építettek. Volt ott többek között ötvös, gyógyszerész, elöljáró a lányaival. Mindegyik azon a helyen épített, ahova kijelölték. Ennek az építésnek a különös ismertetőjele: „Egymás mellett építettek… egymás mellett építettek… egymás mellett építettek…”. Szükségszerű volt, hogy így dolgozzon ez az építőközösség: egyes személyek vagy építészeti szakemberek kis csoportja nem végezhette volna el ezt a nagy kiterjedésű munkát.

Ilyen vegyes összetételű építőközösség tevékenysége akár problémákhoz is vezethetett volna, itt azonban gyümölcsöző volt az együttműködés. Néhányan azonban mindenesetre túl büszkék voltak ahhoz, hogy együtt építkezzenek a többiekkel, ezért elkülönültek tőlük. „Az előkelők azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába” (Neh 3,5).

(Vö.: 1Kor 15,58.: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban;”

Kol 4,17: „És mondjátok meg Arkhipposznak: legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban!”)

 

Az Újtestamentumban is találunk utalásokat az Isten országában való jó építőközösségekre. Fontos, hogy számon tartsuk: nem csupán az egyes személyek hordoznak felelősséget a közösség építésére, de mindnyájunkat szolgálatra hívott el a mi Urunk.

A szeretet fontos tényező a közös építésnél! „Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít” (1Kor 8,1b).

Jézus maga akarja hatékonnyá tenni bennünk ezt a szeretetet, aminek természettől fogva nem vagyunk részesei.

Olyakor szükséges, hogy az építés érdekében lemondjunk bizonyos dolgokról: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít” (1Kor 10,23).

7./ Ef 4,15k.: „Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. / 16.v.: Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben;

1Kor 12,4-6: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. / 5.v.: Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. / 6.v.: És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz.”

Figyeljünk még néhány további utalásra azzal kapcsolatban, hogy mi szükséges egy jó építőközösség gyümölcsöző együttműködéséhez. „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm 14,19).

Meg kell próbálni beleélni magunkat a másik helyzetébe, fontos ismerni kívánságait. „Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére” (Róm 15,2). Egy másik fordítás szerint: „Mindenki úgy viselkedjen közülünk, hogy személyes példája bátorítsa a felebarátot a jóra és erősítse a hitben.”.

A forrással, Krisztussal való személyes csatlakozásunknak okvetlenül rendben kell lennie, hogy a kapcsolatot semmi se blokkolhassa vagy ne hogy megszüntesse, különben Isten áldása nem tud túlcsordulni a másik ember javára. „Arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja” (1Kor 14,12).

(Vö.: 1Kor 4,12: „És tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk, / 13.v.: amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ szemétjévé lettünk, és mindenki söpredékévé mind ez ideig;”

(1Jn 1,7: „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”)

 

Pál azt írja a korinthusiaknak, hogy mindenki járuljon hozzá az építéshez: „Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja!” (1Kor 14,26).

 

Fontos, hogy minden a gyülekezet épülésére történjen: „Régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Isten színe előtt a Krisztusban beszélünk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre” (2Kor 12,19).

 

Az építőközösségben nagy jelentősége van annak, hogy jó és pozitív hangnemű beszélgetésekre kerüljön sor az építkezés folyamán. „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Ef 4,29.)

 

Jól működő és hasznos építőközösségben munkálkodunk a területünkön? „Észrevétlen is megtörténhet, hogy az egymásmellettiségből egymástól való eltávolodás vagy gyakran egymással való szembenállás és rendetlenség lesz” (W. Lüthi).

Csak akkor lehetünk Isten építőmunkásai, ha mindenben aszerint járunk el, ahogy azt Isten igéjében megismertük, ha egyik ember a másik mellett tevékenykedik, mint Nehémiás idejében. „Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között” (ApCsel 20,32).

/5./ Akadályok és késlekedések az építkezésnél

8./ Ezsd 4,1-24: „Amikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották, hogy a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, az ÚRnak, / 2.v.: elmentek Zerubbábelhoz, meg a családfőkhöz, és ezt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket. 3.v.: Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban így felelt nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az ÚRnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya. / 4.v.: Ezért az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől. / 5.v.: Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat. / 6.v.: Ahasvérós uralkodása alatt, uralkodása kezdetén vádoló levelet írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen. / 7.v.: Artahsasztá idejében pedig Bislám, Mitredát és Tábeél, többi hivatalnoktársukkal együtt írtak Artahsasztá perzsa királynak. Levelet írtak arám írással, arám fordításban. / 8.v.: Rehúm kormányzó és Simsaj kancellár is írt ilyen levelet Jeruzsálem ellen Artahsasztá királynak. / 9.v.: Jelentést tett Rehúm kormányzó, Simsaj kancellár és többi hivatalnoktársuk, a bírók, tisztviselők, felügyelők és hivatalnokok, az erekiek, bábeliak és susániak, vagyis elámiak, / 10.v.: meg a többi népek, amelyeket a nagy és dicső Asznappar vitt fogságba, és telepített le Samária városaiba, meg a többiekbe a Folyamon túl. / 11.v.: Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Artahsasztá királynak küldtek: „ Szolgáid, a Folyamon túli emberek jelentik: / 12.v.: Tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók, akik eljöttek tőled, megérkeztek hozzánk Jeruzsálembe, építik ezt a lázadó és gonosz várost, helyreállítják a várfalakat, és javítgatják az alapokat. / 13.v.: Most azért tudtára adjuk a királynak, hogy ha ez a város felépül, és a várfalak elkészülnek, akkor nem fognak fizetni adót, beszolgáltatást és vámot, és a királyi kincstár károsodik. / 14.v.: Mivel pedig mi a palota sójával sózunk, és nem illik elnéznünk, hogy becsapják a királyt, ezért küldtük ezt a jelentést a királynak. / 15.v.: Nézzék csak át az őseid történetéről szóló könyvet! Megtalálod, és megtudod a történetek könyvéből, hogy ez a város lázadó, a királyokat és a tartományokat megkárosító város volt, régtől fogva pártütések történtek benne, ezért rombolták le ezt a várost. / 16.v.: Mi tehát tudatjuk a királlyal, hogy ha ez a város felépül, és várfalai elkészülnek, akkor nem tesz birtokod a Folyamon túl.” / 17.v.: A király ezt a döntést küldte: „Rehúm kormányzónak, Simsaj kancellárnak és többi hivatalnoktársuknak, akik Samáriában meg a többi Folyamon túli városban laknak: Békesség! / 18.v.: A levelet, amelyet nekünk küldtetek, érthetően felolvasták előttem. / 19.v.: Ezért parancsot adtam, hogy nézzenek utána ennek, és úgy találták, hogy az a város régtől fogva lázongott a királyok ellen, lázadások és pártütések történtek benne, / 20.v.: és hatalmas királyok voltak Jeruzsálemben, akik urai voltak az egész Folyamon túli tartománynak, és adót, beszolgáltatást meg vámot fizettek nekik. / 21.v.: Most azért adjatok parancsot, hogy akadályozzák meg ezeket a férfiakat, és ne építsék azt a várost, amíg tőlem újabb parancs nem érkezik. / 22.v.: Ügyeljetek arra, hogy ne történjék hanyagság ebben a dologban, és így ne növekedjék a kár a királyok rovására!” / 23.v.: Mihelyt felolvasták Artahsasztá király levelének a szövegét Rehúm és Simsaj kancellár, meg hivatalnoktársaik előtt, sietve Jeruzsálembe mentek a zsidókhoz, és karhatalommal megakadályozták munkájukat. / 24.v.: Ekkor szüntették meg a munkát Jeruzsálemben az Isten házánál, és szünetelt az Dárius perzsa király uralkodásának a második esztendejéig;”

Neh 6,3.9: „Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék. / 9.v.: Mindenki meg akart bennünket félemlíteni, mert azt gondolták: Majd elmegy a kedvük a munkától, és nem készül az el. - Azért te erősíts engem!”

Aki építeni akar, számolnia kell nehézségekkel és késedelmekkel. Ez különösen is érvényes Isten országa építésére vonatkozóan. Isten ügyét és gyülekezete szolgálatát soha sem fogják elfogadni.

„Isten országa építése mindig küzdelemmel van kapcsolatban. A Sátán csak arra az áldozatra vár, akit elbuktathat. Módszerei igen különbözőek, olykor olyannak tapasztaljuk, mint ’ordító oroszlánt’, máskor meg a ’világosság angyalának’ tűnhet, aki segíteni akar nekünk. ’Amikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották, hogy a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, az ÚRnak, / 2.v.: elmentek Zerubbábelhoz, meg a családfőkhöz, és ezt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti…’ (Ezsd 4,1k.).

Igen kényes, nehéz helyzet! Az ajánlat csábítóan hangzik. Vajon nem lenne-e jó, ha hagynánk, hogy segítsenek abban, hogy jóban legyünk közvetlen szomszédainkkal?

Zerubbábel és a körülötte lévő férfiak azonban éberek voltak és felismerték, hogy az ellenség csapdát akar nekik állítani. Nem helyeselhették a pogányokkal való együttműködést, és volt merszük nemet mondani. ’Hiszen mindnyájunknak ugyanaz az Istenünk’, mondják ma is az emberek, akik elvárják, hogy elismerjék vallási véleményüket anélkül, hogy tisztelnék az élő Istent. A Péld-ben olvashatjuk: „Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg magában alattomosságot gondol. / 25.v.: Ha kedvesen szól, ne higgy neki, mert hét utálatosság van szívében!” (26,24k.).

(Vö.: ApCsel 8,18-21: „Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, / 19.v.: és így szólt: ’Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket.’ 20.v.: Péter azonban ezt mondta neki: ’Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! / 21.v.: Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt.’”)

A gyülekezet válaszát - ’egyedül akarunk építeni’ - mindenkor büszkeségnek és szűkkeblűségnek minősítik. De ma is érvényesek Pál apostol szavai: ’Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában!’” (H. Brandenburg).

(Vö.: 2Kor 6,14-7,1: Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? / 15.v.: Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? / 16.v.: Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. 17.v.: Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, / 18.v.: Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.” / 7,1.v.: Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.”)

1Jn 2,17: „A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”)

9./ Ezsd 4,4k.24: „Ezért az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől. / 5.v.: Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat. / 24.v.: Ekkor szüntették meg a munkát Jeruzsálemben az Isten házánál, és szünetelt az Dárius perzsa király uralkodásának a második esztendejéig;

Gal 5,7: Eddig jól futottatok: ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek?”

Az ellenség első támadását hárították, de következett egy második, amelyik részleges sikerrel járt: „Ezért az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől. / 5.v.: Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat” (Ezsd 4,4k.).

A félelem megrémítette és elcsüggesztette az építőket. Kívülről gyakorolt hatást Isten népére Izráel ellenségeinek gyűlölete. Így akadályozták Jeruzsálemben az elkezdett munkát.

Mi azonban azt tudjuk, hogy a fogságból visszatérők köreiben eluralkodott a restség és az önzés. „Azért így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! / 6.v.: Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. / Így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek!” (Hag 1,5-7.). Bizonyára emiatt engedte meg Isten, hogy az „ország népe” rémülettel tölthesse el az izráelitákat, és hogy leállítsa az építkezést.

Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen” (Mt 26,41). Ha nekünk az Isten országában való együttműködés mellékessé vagy teherré válik, igen hamar elfáradunk és elcsüggedünk.

De ha a mi nagy megbízónkat és a célt tartjuk szemünk előtt, akkor megtapasztaljuk, hogy ő megtölt újra és újra bátorsággal és erővel. A Zsidókhoz írt levélben olvashatjuk ezt a felszólítást: „De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, / 12.v.: hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket;” (Zsid 6,11k.).

(Vö.: Zsid 12,1-3: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. / 2.v.: Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. / 3.v.: Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.”)

Pál azt írja az 1Kor-ban az ő Isten országa építése érdekében kifejtett erőbevetéséről: „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra” (2Kor 4,16). Akik jártasak a lelki dolgokat illetően, azok megtapasztalják, hogy az Isten országa építése érdekében kifejtett közreműködéskor nem csupán az ellenséggel aknamunkájával kell számolni, de igen gazdagon megtapasztalható Isten segítsége is.

(Vö.: Zsid 3.6.14: „Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk. / 14.v.: Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk;”

5Móz 33,25b-27: „Élteden át tartson erőd! / 26.v.: Nincs Jesurún Istenéhez fogható! Az égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenségesen. / 27.v.: Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondotta: pusztítsd!”)

 

10./ Ezsd 4,6-23: „Ahasvérós uralkodása alatt, uralkodása kezdetén vádoló levelet írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen. / 7.v.: Artahsasztá idejében pedig Bislám, Mitredát és Tábeél, többi hivatalnoktársukkal együtt írtak Artahsasztá perzsa királynak. Levelet írtak arám írással, arám fordításban. / 8.v.: Rehúm kormányzó és Simsaj kancellár is írt ilyen levelet Jeruzsálem ellen Artahsasztá királynak. / 9.v.: Jelentést tett Rehúm kormányzó, Simsaj kancellár és többi hivatalnoktársuk, a bírók, tisztviselők, felügyelők és hivatalnokok, az erekiek, bábeliak és susániak, vagyis elámiak, / 10.v.: meg a többi népek, amelyeket a nagy és dicső Asznappar vitt fogságba, és telepített le Samária városaiba, meg a többiekbe a Folyamon túl. / 11.v.: Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Artahsasztá királynak küldtek: „ Szolgáid, a Folyamon túli emberek jelentik: / 12.v.: Tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók, akik eljöttek tőled, megérkeztek hozzánk Jeruzsálembe, építik ezt a lázadó és gonosz várost, helyreállítják a várfalakat, és javítgatják az alapokat. / 13.v.: Most azért tudtára adjuk a királynak, hogy ha ez a város felépül, és a várfalak elkészülnek, akkor nem fognak fizetni adót, beszolgáltatást és vámot, és a királyi kincstár károsodik. / 14.v.: Mivel pedig mi a palota sójával sózunk, és nem illik elnéznünk, hogy becsapják a királyt, ezért küldtük ezt a jelentést a királynak. / 15.v.: Nézzék csak át az őseid történetéről szóló könyvet! Megtalálod, és megtudod a történetek könyvéből, hogy ez a város lázadó, a királyokat és a tartományokat megkárosító város volt, régtől fogva pártütések történtek benne, ezért rombolták le ezt a várost. / 16.v.: Mi tehát tudatjuk a királlyal, hogy ha ez a város felépül, és várfalai elkészülnek, akkor nem tesz birtokod a Folyamon túl.” / 17.v.: A király ezt a döntést küldte: "Rehúm kormányzónak, Simsaj kancellárnak és többi hivatalnoktársuknak, akik Samáriában meg a többi Folyamon túli városban laknak: Békesség! / 18.v.: A levelet, amelyet nekünk küldtetek, érthetően felolvasták előttem. / 19.v.: Ezért parancsot adtam, hogy nézzenek utána ennek, és úgy találták, hogy az a város régtől fogva lázongott a királyok ellen, lázadások és pártütések történtek benne, / 20.v.: és hatalmas királyok voltak Jeruzsálemben, akik urai voltak az egész Folyamon túli tartománynak, és adót, beszolgáltatást meg vámot fizettek nekik. / 21.v.: Most azért adjatok parancsot, hogy akadályozzák meg ezeket a férfiakat, és ne építsék azt a várost, amíg tőlem újabb parancs nem érkezik. / 22.v.: Ügyeljetek arra, hogy ne történjék hanyagság ebben a dologban, és így ne növekedjék a kár a királyok rovására!” / 23.v.: Mihelyt felolvasták Artahsasztá király levelének a szövegét Rehúm és Simsaj kancellár, meg hivatalnoktársaik előtt, sietve Jeruzsálembe mentek a zsidókhoz, és karhatalommal megakadályozták munkájukat;”

1Kor 16,9.13: „Mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok. / 13.v: Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!”

Háromszor olvashatunk tudósítást a perzsa királyhoz intézett vádiratról: az ellenség egyik új módszere annak érdekében, hogy megakadályozza az építést. Rehúm kormányzó s társai levele, és ugyancsak a király válasza szó szerinti szöveggel olvasható. „Mihelyt felolvasták Artahsasztá király levelének a szövegét Rehúm és Simsaj kancellár, meg hivatalnoktársaik előtt, sietve Jeruzsálembe mentek a zsidókhoz, és karhatalommal megakadályozták munkájukat” (Ezsd 4,23).

Az építkezésnek erőszakkal történő leállításával azonban semmiféle végérvényeset nem értek el.

Ha olyan masszív az ellenállás Isten országa építésekor, hogy látszólag vereséget szenvedtünk, sőt, ha még a munkát is leállítják, akkor bizalommal ragaszkodhatunk Jézus igéjéhez: „Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb – minden ellenségnél és szorongatónál - , és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből” – senki sem tartóztathatja fel Isten művét! (Jn 10,29).

(Vö.: Ézs 50,7-10: „De az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban. Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent. / 8.v.: Közel van, aki igazságot ad nekem, ki mer perbe szállni velem?! Álljunk elő együtt! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! / 9.v.: Íme, az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ki mer bűnösnek mondani? Mindnyájan szétmállanak, mint a ruha, moly rágja meg őket. / 10.v.: Aki köztetek féli az URat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az ÚR nevében, és támaszkodjon Istenére!;”

Zsolt 138,7k.: „Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. / 8.v.: Az ÚR javamra dönti el ügyemet. URam, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!”)

Jézus egyházaként nem hússal és vérrel harcolunk, hanem hatalmasságokkal, akik rejtetten létező, valóságos személyek. Amíg az Úr templománál - ami élő kövekből, megváltott emberekből áll – részt veszünk az építésben, addig ellenállásban lesz részünk. És mégis határozottan megállapítjuk: „mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, / 21.v.: akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, / 22.v.: és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által” (Ef 2,20-22).

A leghatékonyabb fegyver az ellenséggel szemben az imádság. „Imádkozni a legfontosabb munka Isten országában. Jézus tanítványai meglátnák, hogy bukik el a Sátán, ha gyakorolnák a nekik adott hatalmat. ’Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?’ (Jn 11,40)… Részt vehetünk Jézus győzelmében, nem csak arra vonatkozóan, amit számunkra megszerzett, hanem felebarátainkra és olyan személyekre vonatkozóan is, akik még távol vannak Jézus Krisztustól” (O. Sanders: Hatékony imádság).

(Vö.: Lk 10,19: „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek;”

ApCsel 12,1-11: „Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. / 2.v.: Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette. / 3.v.: Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Akkor éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. / 4.v.: Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, hogy őrizzék, mert a páskaünnep után akarta őt a nép elé vezettetni. / 5.v.: Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez. / 6v.: Azon az éjszakán, amikor másnap Heródes elő akarta vezettetni, Péter - két bilinccsel megkötözve - két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. / 7.v.: És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: „Kelj fel gyorsan!” Erre lehulltak a bilincsek Péter kezéről. / 8.v.: Ezt mondta neki az angyal: „Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat!” Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: „Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!” / 9.v.: Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. / 10.v.: Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük. Mikor kiment rajta, végighaladtak egy utcán, aztán hirtelen eltávozott tőle az angyal. / 11.v.: Ekkor Péter magához tért, és így szólt: „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amit a zsidó nép várt;”

Kol 2,1-3: „Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért; és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, / 2.v.: hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. / 3.v.: Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve;

Kol 4,12: „Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata.”)

/6./ Az építés véghezvitele

11./ Ezsd 6,14-16: „Így a júdai vének sikeresen folytatták az építkezést Haggeus prófétának és Zakariásnak, Iddó fiának a prófétálása szerint. Be is fejezték az építkezést, ahogyan Izráel Istene megparancsolta, és Círus, Dárius meg Artahsasztá perzsa királyok elrendelték. / 15.v.: Elkészítették a templomot Dárius király uralkodásának a hatodik évében, az Adár hónap harmadik napjára. / 16.v.: Akkor örömmel ünnepelték meg Izráel fiai, a papok, a léviták meg a többiek, akik a fogságból hazatértek, az Isten háza fölszentelését;”

Zak 4,9: „Zerubbábel keze rakta le ennek a templomnak az alapját, és az ő keze fogja bevégezni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok.”

Ezsdrás könyve nem csupán új kezdésről, ébredésről, az Isten vezetésével történt útra kelésről és építésről, hanem a munka elvégzéséről szóló könyv is. A templomot ténylegesen felépítették, a falakat felhúzták, a takarítást elvégezték, az ünnepet megülhették. A fogságból visszatértek nagy munkát vittek véghez. Ami embereknek lehetetlennek tűnt, Isten lehetségessé tette! „URam, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt” (Ézs 26,12).

(Vö.: Zsolt118,1-16: „Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! / 2.v.: Mondja hát Izráel, hogy örökké tart szeretete! / 3.v.: Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete! / 4.v.: Mondják hát, akik félik az URat, hogy örökké tart szeretete! / 5.v.: Nyomorúságomban az URat hívtam segítségül. Az ÚR meghallgatott, tágas térre vitt engem. / 6.v.: Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem? / 7.v.: Velem van az ÚR, segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre. / 8.v.: Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. / 9.v.: Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni. / 10.v.: Sok nép vett körül engem, de az ÚR nevében szembeszállok velük! / 11.v.: Körülvettek, be is kerítettek, de az ÚR nevében szembeszállok velük! / 12.v.: Körülvettek, mint a méhek, de kialszanak, mint az égő bozót. Az ÚR nevében szembeszállok velük! / 13.v.: Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az ÚR megsegített engem. / 14.v.: Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. / 15.v.: Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! / 16.v.: Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik!”

Ézs 8,9k.: „Tomboljatok csak népek, majd meg fogtok rettenni! Figyeljetek mind, ti messze országok! Fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni, fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni! / 10.v.: Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sikerül, mert velünk az Isten!”)

Istennek nem csupán ígéretei vannak az övéi számára, de gondoskodik az ígéretek beteljesedéséről, a cél eléréséről is. Dávid számára ez bizonyos volt: „Az ÚR javamra dönti el ügyemet” (Zsolt 138,8)[10].

 

Jézus Krisztus „a hit bevégzője”: „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára” (Fil 1,6).

 

(Vö. Zsid 12,2: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült”).

 

Pál apostol írta a korinthusiaknak: „Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott” (1Kor 5,7).

Egyszer nekünk is időt kellene szakítani arra, hogy elgondolkozzunk azon, milyen örömforrásokat nyitott számunkra Isten Jézus Krisztus által. Hát nem ok-e az örömre, hogy Jézus a világunkba jött és szeretetével és hatalmával vesz részt élethelyzeteinkben? Hogy jó lelkiismerettel és bűnbocsánattal ajándékoz meg, ha megvalljuk neki bűneinket? Hogy győzelmében részeltet minket?

Hát nem örömre való ok az, hogy közösségben élhetünk Urunkkal és egymással? Jézus építette meg az örömhöz vezető utat. „Örüljetek az ÚRnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek!” (Zsolt 32,11). „Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt” (Zsolt 81,2).

Figyeljünk ismét Ezsdrás és Nehémiás felszólítására és vegyük komolyan: „Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek!” (Neh 8,10b).

(Vö.: Zsolt 35,9k.: „Én pedig ujjongok az ÚRnak, és örvendezek szabadításának. / 10.v.: Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád fogható, URam? Mert megmented a nyomorultat az erőszakostól, a nyomorultat és szegényt a fosztogatótól;”

Zsolt 50,23: „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását;”

Zsolt 124,6-8: „Áldott az ÚR, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak! / 7.v.: Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk. / 8.v.: A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az eget és a földet alkotta;”

Luk 10,18-20: „Ő pedig ezt mondta nekik: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. / 19.v.: Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek. / 20.v.: De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben;”

Róm 16,20: „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!”)

-----------------------

A fordító megjegyzései:



[1] „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsolt 119,105).

[2] Szó szerint: „Úgy határoztam, hogy csak a te parancsolataid lesznek életem zsinórmértéke.”

[3] „Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk” (Zsolt 137,1).

[4] „Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan!” (Zsolt 126,4); A német fordítás: „Uram, hozd vissza foglyainkat, ahogy visszatéríted a patakokat délre.”

[5] Az Ézs 55,7. vers utolsó részének Károli szerinti fordítása.

A Magyar Bibliatanács fordítása: „Mert kész megbocsátani.” A német fordítás szerint: „Mert nála sok a bocsánat.”

[6] „Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el” (Neh 1,3); „Amikor hírül vitték Szanballatnak, Tóbijjának, az arab Gesemnek és többi ellenségünknek, hogy fölépítettem a várfalat, és nem maradt rajta egyetlen rés sem, csak még ajtószárnyakat nem állítottam a kapukba (Neh 6,1);

[7] A német fordítás szerint: „mivel Isten kegyelmes keze rajtam volt”

[8] A Magyar Bibliatanács fordítás: „Isten jóakaratával” fordítja.

[9] Nehémiás i.e. 445-ben (huszonkét évvel Ezsdrás hazatérése után) érkezett Jeruzsálembe.

[10] A szöveg német fordítása: „Az Úr viszi véghez érdekemben.”












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!