Bejelentés



Pótor Imre honlapja
"Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség." Fil 1,21.

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








 

ISTEN PRÓFÉTÁVÁ TESZI

ÉS MUNKÁBA ÁLLÍTJA JEREMIÁST

‒ tanulmány Jer 1,1‒19 alapján ‒

DR. PÓTOR IMRE

ref. lp.-tanár

Vásárosnamény

2008


TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS. 3

1./ Jeremiás személye. 3

2./ Jeremiás kora. 5

3./ Jeremiás könyve. 6

4./ A könyv felépítése. 7

FELIRAT: 1,1‒3. 7

Fordítás. 7

Szómagyarázat 7

Tartalmi magyarázat 9

Üzenet 10

ELHÍVATÁS: 1,4‒10. 11

Fordítás. 11

Szómagyarázat 11

Tartalmi magyarázat 15

Üzenet 25

AZ ELHIVATÁS MEGERŐSÍTÉSE: 1,11‒16. 26

Fordítás. 26

Szómagyarázat 26

Tartalmi magyarázat 29

Üzenet 31

A PRÓFÉTA KÜLDETÉSE: 1,17‒19. 32

Fordítás. 32

Szómagyarázat 32

Tartalmi magyarázat 33

Üzenet 35

FELHASZNÁLT IRODALOM... 37


BEVEZETÉS

1./ Jeremiás személye

Jeremiás Kr.e. 650 körül született Anátótban. Édesapja Hil­ki­jjá, aki papi szolgálatot végzett. Fia így korán megismerte a „szent szolgálat”-tal járó kötelezettségeket. Feltételezhető, de bizonyítani nem tudjuk, hogy Jeremiás a Salamon által Anátótba száműzött (1Kir 2,26k.) Ebjátár leszármazottja.

Fiatal korában hívta el Isten prófétájának. Szolgálatát Jeruzsálemben kezdte Jósiás király 13. esz­tendejében, Kr.e. 627-ben (Jer 1,1; 25,3), és több mint 4 évtizedig tartott prófétai küldetése. Jeruzsálem Kr.e. 587-ben történt elestét követően honfitársai Egyiptomba magukkal vitték, ott is halt meg.[1]

Fáradhatatlanul végezte a bűnbánatra hívás munkáját a nyilvános életben kora zűrzavaros és háborús körülményei között is. Első nyilvános beszédét Jeruzsálemben tartotta (2,2). „Mindenütt prédikált, ahol hallgatókat talált: a templomban (7,2), a város kapujánál (17,19), a Ben-Hinnóm völgyében (19,2); még a börtönben sem hallgatott (32,2). Minden eszközt latba vetett a nép Istenhez való megtérése által történő megszabadulásáért: nem csak a hirdetett igét, de az írást is (29,1; 36,2), és jelképes cselekmények magyarázatát is (7,29; 24,1-10.)”[2] Prófétaságának négy korszakát különböztetjük meg.

a./ Ennek első szakasza Kr.e. 627-622-ig tartott Jósi­ás királysága idejében. Egész életét meghatározta, hogy papi családból való. Amit otthon megtanult családja Istennek szánt életéből, bizonyosan segítet­te a szent szolgálatban is. Ennek lényege az 1,10-ben olvasható: gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és ültess! Egyrészt tehát ítéletet hirdet, másrészt megmutatja a pusztulásból kivezető utat is. „Jeremiás küldetése szükségképpen sok személyes ellenséget szerzett számára. Ebben a tekintetben a próféta úgy beszél magáról, mint aki ettől különösen szenvedett.”[3]

Igehirdetésén meglátszik Hóseás és Ámós próféta hatása, azaz az izráeli tradíció. Elhívási látomása emlékeztet az Ám 8,1-3-ra. Hóseáshoz hasonlóan ostorozza népét Baál kultusza miatt, amit ő is paráznaságnak tart (Jer 2,23kk; Hós 4,12kk).

b./ Jeremiás hallgatásának kora a Kr.e. 622-609-ig terjedő idő­szakban volt. „A hall­ga­tást úgy is magyarázzák, hogy Jeremiás ered­ménytelennek látta addigi munkája, és kimondta: ’A gonoszok nem tisztíthatók meg’ (Jer 6,27-30). Ezért reménytelen a további igehirdetés.”[4] Mások szerint egyetért a jósiási kultuszreformmal, amit a király a törvénykönyv megtalálása után, 621-ben kezdett el. Jeremiás elismeréssel szól Jósiásról. Kijelenti, hogy törvényesen és igazságosan járt el (22,15k). Későbbi megpróbáltatásaiban éppen a reform vezetésében részt vevők leszármazottai segítették (26,24; 36,12). Az úgynevezett „vigasztaló könyv” (30-31.r.) is ebből az időből való, amely a szétszórt Izráel összegyűjtéséről szól.

c./ A harmadik korszak (Kr.e. 609-598) a próféta Jójákim király uralkodása idejében történt. Ekkor kezdődtek el igazán szenvedései. Jójákim nem folytatta apja reformjait, sőt fényűző udvartartást vezetett és népét elnyomó politikát folytatott. Ráadásul egyes papok és próféták a jeruzsálemi templom sértetlenségét kezdték hirdetni (7,4). Az élő Istenbe vetett bizalom helyett inkább abban reménykedtek, hogy a bemutatott áldozatok elegendők arra, hogy kieszközöljék Istentől megtartatásukat (7,21). Ennek nyomán hangzott el Jeremiás híres templomi igehirdetése (7.r.). Az Isten ellenes politikai vezetés és lelki irányítás miatt többször is ellenvetését fejti ki. Erre a templomőrség kalodába zárta (20,1kk), és bizonyára ekkor tiltják ki a templomból is (36,5). Jójákim a próféta elleni haragjában elégette azt az irattekercset, amely a prófétai ítéletet és a megtérésre hívó igéket tartalmazta (36.r.) Jórészt ebből az időszakból „származhatnak’ Jeremiás vallomásai’, amelyekben belső vívódásait tárja Isten elé (12,1kk; 15,10kk; 16,1kk; 20,7kk.).”[5]

d./ Jeremiás prófétaságának utolsó szakasza (Kr.e. 598 - halálig) főleg Cid­kij­já király uralkodása idejéhez kapcsolható. Jeremiás háromszor is prédikál arról az Úr nevében, hogy Nabukadneccar Isten szolgája (25,9; 27,6; 43,10), ezért hirdeti Júda Nabukadneccar előtti meghódolása szükségességét. De önös érdekekből a megtérésre hívó szót akkor is elutasították.

Amikor 588-ban Nabukadneccar ismét megostromolja Jeruzsálemet, „Jeremiást, akit lehetséges árulónak tartanak, mindenféle zaklatásnak teszik ki, és még azzal is megvádolják, hogy együttműködik az ellenséggel. Egy vízaknába zárják, ahol bizonyosan éhen halt volna, ha a király nem siet a segítségére (37-39.r.).”[6] Amikor a babiloniak beveszik a várost, Jeremiást kiszabadítják. Megengedik neki, hogy az új helytartóval, Gedaljával Jeruzsálemben segítse az újjáépítést. Ám nacionalista elemek a kormányzót megölik, s Jeremiást magukkal cipelik Egyiptomba (42-43.r.), ahol egy legenda szerint mártírhalált halt.

2./ Jeremiás kora

Külpolitikai vonatkozásban mozgalmas történelmi világkorszak részese volt Jeremiás. Az Asszír Birodalom, amely a Kr.e. VIII. század óta hegemóniát gyakorolt, lassan letűnt a történelem színpadáról. Az utolsó nagy asszír király, Asszurbanipál és testvére, Samas-sum-ukin közti háború (Kr.e. 652-648) a birodalmat végleg megrendítette. Asszurbanipál halála után nem csak belső harcok, de külső támadások is emésztették a birodalom erejét. Kr.e. 612-ben esett el Ninive. S miután a már jóval korábban az északi országrész pusztulását (Kr.e.722) okozó Asszír Birodalom felbomlott, egy új világbirodalom keletkezett. Nékó fáraó és az akkor még babilóniai trónörökös, Nebukadneccár seregei Karkemisznél ütköztek meg Kr.e. 605-ben. S mivel az egyiptomi sereg elvesztette ezt a döntő csa­tát, ettől kezdve a terjeszkedő Babilónia, mint új világbirodalom ha­talmi befolyása alá került Júda is.[7] Eleinte Jeremiás is csupán így beszél az új birodalomról: „észak felől tör rá a veszedelem az ország minden lakosára” (1,14).

Belpolitikai tekintetben is mozgalmas korszakok követték egymást Jeremiás idejében. Születésekor (Kr.e. 650 körül) Júdában Manassé uralkodott. Asszíria vazallusaként bevezette az asszír csillagisten kultuszát. Halála után rövid ideig fia, Ámon volt a király, majd 640-ben az akkor még 8 éves Jósiást választották Júda királyának (Kr.e. 640-609), aki 31 éven át gyakorolta ezt a tisztét. „A világpolitikai helyzet gyökeres megváltozása, az asszír függőségtől való megszabadulás lehetővé tette számára az idegen vallási kultuszok felszámolását.”[8] Bizonyára a dávidi királyság helyreállítását szerette volna végrehajtani. Miután a jeruzsálemi templom renoválása közben megtalálták a törvénykönyvet, a deuteronomiumi törvények értelmében kultusz centralizációt és szociális reformot hajtott végre.

Jósiást fia, Jójákim (K.r.e. 608-598) követte a trónon, aki azonban semmilyen vonatkozásban nem követte az apja által elkezdett reformokat. Apja istenfélő életgyakorlatával szemben ő visszatért a vallási szinkretizmushoz. Jeremiás ítéletes próféciáit megvetéssel utasította el.

A király halála után fia, Jójákin lépett a trónra (Kr.e. 598-597), aki három hónapig uralkodott. Amikor Nebukadneccar király Kr.e. 597-ben megjelent seregeivel Jeruzsálem alatt, „Jójákin király megadta magát, hogy a várost és a népet megmentse az ostromtól. Jójákin családostól és a ’felső tízezerrel’ együtt fogságba került (2Kir 24,12-16). Ez volt az első deportáció.”[9].

Cidkijjá lett a király (Kr.e. 597-587) azt követően, hogy Nabukadneccar elfoglalta Jeruzsálemet. A királyt a babilo­ni­aik ültették trónra, aki kiszolgáltatottja lett különböző csoportérdekeknek. Egyrészt lelkiismeretlen papok és hamis próféták vették körül, akik érdekeiknek megfelelően prófétáltak, másrészt egyiptomi szövetségi ér­deke­ket hangoztató politikai és katonai csoportok is szorongatták. Vé­­gül is a háborús párt játékszerévé vált (38,5).

Jeremiás korára általánosságban jellemző, hogy Júda népe ahelyett, hogy a segítségét felajánló élő Istenre hallgatott volna, idegen istenekhez fordult. Jeremiás Isten és népe viszonya összefüggésében vizsgálta a politikai eseményeket. Jóllehet Júda Babilónia és Egyiptom között fontos stratégiai pozícióban volt, de léte nem ezért forgott veszélyben, „hanem azért, mert a felelős vezetők és a nép nem ügyelt Istenük útmutatásaira, s mert az üdvöt politikai szövetségekben és fondorlatokban kereste.”[10]

3./ Jeremiás könyve

A könyv sorrendben a második a nagypróféták könyvei között. Jeremiás igehirdetései először szóban hangzottak el. A könyv keletkezéséről a 36,1-4-ben olvashatunk. Eszerint Isten megparancsolta Jeremiásnak Jójákim király negyedik évében (605/6104), hogy az eddig tartott beszédeit diktálja le Báruknak. Hátha véghezviszi a leírt szó azt, amit az elmondott szó nem. „A beszéd felolvasása mély benyomást tett a népre és fejedelmekre. De amikor a királynak felolvasták, ő a lapokat szétvágta és elégette (36,23.). Az Úr utasítására a könyvet újra leírták, és további beszédekkel és tudósítások egészítették ki (36,27-32.). A könyv befejezésének időpontja ismeretlen.”[11]

Az úgynevezett „őstekercs” tartalmát ma már lehetetlen pontosan rekonstruálni, de a 36,2 szerint Júda, Izráel és idegen népek elleni próféciákat tartalmaztak. Kürti László szerint „bizonyára nem tévedés, ha feltételezzük, hogy az ebben foglalt próféciák a mai Jeremiás könyve 1-25 fejezetében keresendők. Nem tartoznak hozzá az 1-25.r. mai állagából az elbeszélő jellegű részek, és az ú.n. ’vallomások’ (11,18-23; 12,1-6; 15,10-21; 17,14-18; 18,18-23; 20,7-18.).” [12]

A próféciák másik gyűjteménye - melyeket az idegen népek ellen mondott - bevezetése a 25,15-29-ben, a tartalma a 46-49-ben található. Valószínűleg Jeremiás halála után titkára, Báruk egy összefüggőbb gyűjteményt készített mestere igehirdetéseiből, egyben az anyagot is logikus sorrendbe állította. „A masszoréta szövegben egészen bizonyosan ez a Báruk által készített posztumusz változat szerepel.”[13]

Jeremiás könyve a LXX-ban 2700 szóval rövidebb, mint a Biblia Hebrai­caban. Ez arra utal, hogy a könyv a Kr.e. 3. század végén még nem volt végső formájában. Különbség van a héber és görög szöveg fejezetei sorrendje tekintetében is.[14]

Jeremiás könyve ékes bizonyítéka annak, hogy Isten népét újból és újból megtérésre hívja. Bűnbánatra kéri, ítélettel fenyegeti. A próféta megnevezi a nép és a vezetők bűneit (v.ö. 7,9; 19,4-5; 34,16). Követeli, hogy tisztuljanak meg bűneikből, mert csak így számolhatnak Isten kegyelmével. Ellenkező esetben elkerülhetetlenül számolniuk kell Isten büntetésével, amely rövid időn belül bekövetkezik. Mivel a nép a templom és a főváros sértetlenségében bízik, a próféta meghirdeti nem csupán ezek pusztulását (26,6; 34,2.), de a nép pogányok közti szétszóratását is. Olvashatunk a babiloni deportáció 70 esztendejéről (25,11), de a fogságból való visszatérésről és Jeruzsálem újbóli felépítéséről is (30,18).[15]

4./ A könyv felépítése

A Jeremiás könyve nem lezárt gondolatmeneteket tartalmaz, hanem sokkal inkább beszédgyűjteményeket, amelyeket a próféta több mint 40 éves szolgálata folyamán elmondott.

A próféta elhívását követően (1.r.) a könyv három fő részre tagolható.

A 2-24. részek a próféta üzeneteit tartalmazzák jelképes cselekményekkel összekapcsolva.

A 26-45. részek a próféta élete és prófétai tevékenysége különböző eseményeit tartalmazzák. A tudósítások közül bizonyára többet Báruk írt le.

A 25,15-38 és a 46-51. részek az idegen népek elleni próféciákat ábrázolják.[16]

FELIRAT: 1,1‒3

Fordítás

1.v. Jeremiásnak, Hilkijjá fia beszédei, aki a Benjámin földjén, Aná­tótban lakó papok közül való volt. 2.v. Akihez szólt az Úr igéje Jósiásnak, Ámon fiának, Júda királya az idejében, uralkodása tizenharmadik esztendejében. 3.v. Valamint Jójákimnak, Jósiás fia, Júda királya idejében, egészen Cidkijjának, Jósiás fia, Júda királya tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, ami az ötödik hónapban történt.

Szómagyarázat

-1.v.: Jeremiás – fn. tulajdonnév. A szó etimologiailag nem egyértelmű. Theophoros név, mely =Jahve nevét hordozza. A ma­s­szo­­ré­ták által vokalizált formában a ’eldob’, ’kilő’ név jelentéseige alakja van, így a ’Jahve eldob’ lenne. A LXX -nak írta át a próféta nevét. Ebből arra következtethetünk, hogy a név -nak hangzott. „Ebben az esetben a név első feléteredeti formájában ige (qalban: magasnak, emelkedettnek lenni) hifil imperfectumi formájánaka név értelmetekinthetjük, ’felemel’, ’felmagasztal’ jelentéssel. A tehát ’az Úr felmagasztal’, „az Úr felemel’.[17] A név első részében tehát a LXX egyrészt a prófécia Istentől való eredetét hangsúlyozza, másrészt a többi prófétai könyv bevezetéséhez is hasonlóvá teszi (v.ö. Hós 1,1.).[18]

- ' – szó, beszéd - fn. kn. pl. masc. constr.: inkább „be­szédek”, amint történet. A héber " -ból többet fog­lal magába, mint a ’szavak’ jelentés. Ezzel fejezik ki a ’cselekvések’-et, ’események’-et is. Ez a két első szó tehát a „történetbe és eseménybe akar bevezetni, amit Isten igéje Jeremiás életében vitt véghez, és amit Jeremiás szavai eredményeztek”.[19]

- - Anátót - kapcsolódó prepozíció + főnév tulajdonnév. Anátótban. – Anátót Jeruzsálemtől 6 km-re északra, Benjámin területén fekvő lévita város (Józs 21,18). Ebjátár pap családja lakóhelye (1Kir 2,26). Itt lakott Hananél, Sallum fia is (Jer 32,7-kk). Jeremiás sokat szenvedett a város lakóitól. Ezsd 2,23 szerint 128 anatóti tért vissza a babiloni fogságból.[20]

2.v.: - aki, ami, amely, akihez: egyszerű vonatkozószó, mint az 1Kir 18,31-ben; nem önálló felirat, mint a 14,1; 46,1; 47,1; 49,34-ben.

- - szó, beszéd – fn. kn. sg. masc. contr. - Jahve, Úr – tulajdonnév: Jahve beszéde szólt a prófétához. „’Az ’Úr igéje szólt hozzá’ formális kifejezés, ünnepélyesen formált, lezárt stílusforma (úgynevezett ’ige – esemény – formula’), ami a prófétai tradíciónak egy hosszabb eseményét feltételezi, és annak általánosan nem értelmezhető kifejezésformáit a prófétává fogadás sokrétű formapróféciáira alkalmazza.”[21] Ugyanakkor a hódolatteljes tisztelet kifejezésére is szolgál, hiszen Isten beszéde és működése titkát fejezi ki tömören.

- 3.v.: ig; kapcsolódó prepozíció - – vége va­la­minek – qal inf. contr; számnévtizenegy; A kifejezés a tizenegyedik év végéig – nem erőltetett, hiszen közvetlenül a „Jósiás fiának a” kifejezéshez kapcsolódik. Cidkijjá 11. éve a száműzetésbe vitellel ért véget (52,12 ), – még pontosabban: a negyedik hónapban, a király fogságba vitelével (52,6kk.).

Tartalmi magyarázat

A címfeliratot nem a próféta készítette el, hanem ezek az adatok Báruktól származnak, aki a próféta igehirdetéseit rendszerezte. A arramásodik vers nem önálló felirat. A felirat záró versében található a gondolatra vonatkozik, hogy Jeremiás számos idő elteltével fejtette ki gondolatait Jójákim király idejében, körülbelül Kr.e. 627-586 között.

1.v.: A próféta papi családból származott, de édesapja nem azonosítható a 2Kir 22-ben megnevezett Hilkijjá főpappal, akinek kiemelt lakóhelyi elnevezéstszerepe volt Jósiás király reformjában. Az akkori néven ismeretes helység őrizte meg. Nem kapunk pontosa mai értesüléseket Jeremiás Jeruzsálemi templomban végzett szolgálatairól, azt nem írja a Szentírás, hogy végzett-e papi szolgálatot. Arról sem kapunk leírást, hogy Hilkijjá betöltött-e főpapi tisztséget.

-ból való névnek a A levelezetéséből nem adódik használható jelentés; talán M. Nothnak igaza van, -nak vokalizált Jeremiás nevet =amikor a görög fordítás miatt ’Jahve felmagasztal’ (vagy „bárcsak felmagasztalna Jahve”) –nak fordítja.[22] A név egyébként előfordul máshol is (v.ö. 35,3; 52,1.).”[23]

2.v.: A papságnak hármas tiszte volt. Először Isten szövetségének megtartása, vagyis folyamatos hirdetése a nép között. Másodszor az áldozati szolgálat munkája. Harmadsorban az izraeli nép mindennapjainak a figyelése és tanítása, különös tekintettel a tiszta és tisztátalan tárgyaknak a megkülönböztetése céljából.

) Jeruzsálemtől 7 kilométerre, északkeletre„Anátót ( fekvő lévita település. Ide száműzte vissza Salamon Ebjátár papot családjá­val együtt (1Kir 2,26; v.ö. Józs 21,18;1Krón 6,45 ), és innen szár­ma­zott Jeremiás próféta is. A település mai )”neve: Anata ([24]

„A Jahve igéje történt” kifejezést rendszerint így fordítjuk: „az Úr igéje szólt”. A nyugati nyelvtannak az igei szóhasználati értéke eltér a héber nyelvétől. Isten igéje hatalom és erő, nem csak egyszerűen kimondott szó. Ugyanakkor, mikor igéje megjelenik, vagy történik, akkor azt nem tudjuk pontosan, mikor következik be. Isten maga a szabadság, ezért és így igéje is szabadon kézbe vehető. Ez arra irányítja figyelmünket, hogy Isten ránk tekint méltatlanságunk ellenére is.

Aztán Isten igéje nem csupán véleményközlés, hanem egészen határozott és érvényes, ami teljes engedelmességet igényel az embertől. A prófétának várnia kell az Úr újabb kijelentésére, és nem válogathat saját ízlése szerint Isten igéjéből.[25]

3.v.: Jeremiás prófétai munkássága Kr.e. 627-626-ban kezdődött el Jósiás király 13. évében (Kr.e. 639/8-609), és az állam összeomlásig, azaz Kr.e. 587-ig tartott. Ebben az időperiódusban a következő királyok uralkodtak: Jósiás, Joakház (Kr.e. 609), Jójákim (Kr.e. 608/7 – 598/7), Jójákin (Kr.e. 598/7) és Cidkijjá (Kr.e. 597/6-587), akik között itt csak az egészen rövid ideig regnáló Joakházt és Jójákint figyelmen kívül hagyta a szerző a felsorolásból. Tudjuk azt is, hogy Jeremiás Kr.e. 587 után is működött. Ez a felirat az első 39 fejezetre van kivetítve. A 40, 1-ben újabb felirattal találkozunk. A fogság utáni időt írja le. A két felirat műfajilag nem illik a könyvbe ezért a feliratokat a műhöz csatolták, kiegészítették.[26]

A próféta 40-50 évig kísérte figyelemmel Isten népe életét: Jósiás uralkodásától a nemzet bukásáig, a jeruzsálemi kultuszközösség felbomlásáig. „Feltűnő, hogy éppen annak a prófétának kellett a leghosszabb ideig végeznie követi szolgálatát Isten és a gyülekezet között, aki a legnagyobb kínokat és belső önmarcangolást állta ki Isten igéjének a keménysége, ítéletes tartalma miatt.”[27]

Üzenet

Jeremiás papfiúként került kapcsolatba az élő Istennek, és lett aztán egész életében odaszánt szolgája. Megmaradtak beszédei, próféciái, intelmei, igehirdetései, amelyeket azért mondott el, hogy hallgatói figyelmét Isten mentő akaratára irányítsa. Istennek szándéka volt ott és akkor, abban a korszakban szolgája bizonyságtételével. Felhasználta szavát is, életét is a szó és tett egységében. Isten nem akarta akkor és nem akarja ma sem a bűnös ember halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen.

A prófétának mondania kellett Ura megértett akaratát akkor is, ha elfogadták, akkor is, ha elutasították azt. Isten szócsöveként hirdette évtizedekig az északról várható veszedelmet, mint Isten bűneik miatti ítéletét. Jósiás király idejében kedvezőbben fogadták az emberek próféciáit, mint Jójákim korában, amikor teljes elutasítást tanúsítottak iránta. Cidkijjá idejében is, a változékony társadalmi közhangulat közepette kevés ember mutatott fogékonyságot Isten akarata iránt. De ekkor is megtapasztalta a próféta folyamatosan Isten szabadítását és mentő szeretetét.

Én magam alázattal áldom Istent minden segítőért, akik bontogatták előttem Isten igéje titkát. Boldog vagyok, hogy betagolódhattam Isten népe nagy családjába. Most még sokszor a lelkészi szolgálatra való felkészülés is nehézségekkel jár, és tudom, hogy olyan út előtt állok, amely nem lesz mentes tartós megpróbáltatásoktól sem. De hiszem, hogy az az Úr, aki elhívta szolgálatába Jeremiást, engemet és mindnyájunkat meg tud tartani, vezetni, sőt megáldani is, akik igéjének hűséges és alázatos követei maradunk.

ELHÍVATÁS: 1,4‒10

Fordítás

4.v. Így szólt hozzám az Úr igéje: 5.v. Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek. A népek prófétájává rendeltelek. 6.v. De én azt mondtam: Óh Uram, én Uram! Hiszen nem is tudok beszélni, mert ifjú vagyok! 7.v. De az Úr azt mondta nekem: Ne mond, hogy ifjú vagyok, hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek, és hirdesd mindazt, amit megparancsolok neked! 8.v. Ne félj tőlük, mert veled leszek, hogy megmentselek! Így szól az Úr. 9.v. Aztán kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat, és azt mondta nekem az Úr: Most adtam igémet a szádba. 10.v. Lásd, a mai napon népek és királyságok fölé rendeltelek téged, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és ültess!

Szómagyarázat

4.v.: - A prófétai kijelentések élén gyakran áll ez a felirat: „És lett az Úr igéje szónak ahozzám”. A lenni, történni jelentése tehát azt fejezi ki, hogy a kijelentett ige dinamikus, és valósággá válik ezáltal, hogy a próféta átéli, hogy szól hozzá az Úr.

- - 5.v.: anyaméh névelő + fn. kn. sg. fem. abs. prepozíció + - anyaméh – Istennek van hatalma bezárni (1Sám 1,5) és megnyitni (1Móz 29,31). A gyermek az anyaméh gyümölcse (Zsolt 127,3; Mik 6,7). Keresztelő János már anyja méhében megtelt Szentlélekkel (Lk 1,17).[28] Ézs 43 szerint választottai elhívása már az anyaméhben megkezdődik, már ott eltölti őket Szentlélekkel (Ézs 49,1; Lk 1,17), míg a gonoszok már az anya méhétől kezdve hazugok, tévelygők (Zsolt 58,4).[29]

- formál, alakít – qal imperf. sg. 1. + suff. sg. 2. m. = megformáltalak téged. Az igét már a jahvista teremtés elbeszélésekben alkalmazzák (1Móz 2,7k. 1), de a fogság előtti időkben is (Ám 7,1). Később aztán leggyakrabban Deutero-Ézsaiásnál (húsz alkalommal is). Hiányzik viszont az 5Móz-ból, valamint a Péld, Préd és Jób-ból.[30]

Az agyagból edényt formáló fazekasnak a munkáját fejezi ki, amikor az az agyagból edényt formál. Bibliai értelemben Istennek a teremtő munkáját is jelenti. Átvitt értelemben pedig Isten teremtő munkáját is. „A predestináció gondolatkörében is előfordul a fazekas alkotó munkájához kapcsolódóan (v.ö. Jer 18,4-6; Róm 9,21-23.).[31]

- nép névelő + fn. kn. pl. masc. abs. - prepozíció + - Elsődleges jelentése nem ’pogányok’, hanem ’bolyongó, tévelygő, saját fejük után menő emberek.’ Hogy Júda népe be van sorolva a pogány népek közé, ez már magában véve is Isten ítéletes kifejezése. Ilyenek a pogány, Istent nem ismerő, tévelygő nemzetek. „Így lesz Izraelből is, - bólaz yAG , azaz olyan nemzet, amelynek nem mennyei, hanem földi királya van, és annak vezetésével csak tévelyeg.”[32]

- - szent, – hifil perf. sg. 1. + suff. sg. 2. m. - megszenteltelek. Jer-ben a szó hifilben csupán kétszer fordul elő. Legtöbbször a 3Móz, a 4Móz, Ez és Zsolt-ban olvasható. Csupán Náh, Ruth, az Én, és Eszt könyveiből hiányzik. Isten megosztja szentségét azokkal, akik neki átadott életet élnek. Ezeket megszentelni, a maga számára elkülöníti, népe javára és hasznára szolgálatba állítja.[33] A kifejezés a kultuszi nyelvből származik, és nem a bűnnélküliség kifejezésére szolgál. „Megszenteltnek lenni azt jelenti: Isten számára teljesen ’igénybe vettnek lenni’”.[34]

Isten Jeremiást egy magasztos és szent megbízatásra hívta el, és az a kijelentés, hogy „népek prófétájává tettelek” arra vonatkozik, hogy megbízatása nem csak Izráel és Júda életéhez szól, hanem ezen túl más népekre is vonatkozik. Olyanokra, akik Izráel Istenét nem ismerik, de ha megismernék, akkor önként hódolnának neki, hiszen a népek is Isten uralma alatt állnak, és ő dönt jövőjükről és sorsukról.

- = próféta – fn. kn. sg. m. abs. – A próféta szó jelentése: előre megmond, megjövendöl. Azonban a prófétaság több mint a jövőben történő dolgok előre megmondása. A Biblia azokat nevezi prófétáknak, akiket Szentlelke által elhív, és Izrael népének közösségében Isten kijelentését szólja. Azért, hogy Izrael meghallja Isten szavát, és betöltse azt a hivatását, hogy közvetítse Isten akaratát a népek felé is. „Isten szabad választásában ismerte meg Jeremiást, azaz szeretve és követelve fordult oda hozzá, és személyesen birtokába vette (v.ö. Ám 3,2), szuverén módon népek prófétájává ’szentelte’, azaz egy magasztos és szent megbízatásra választotta ki.”[35]

-6.v.: / - mondani c. + qal impf. sg. 1. = én azt mondtam/ - Amikor Isten azt mondja Jeremiásnak, hogy formáltatása előtt ismerte és ifjúkorában ezt tudtára is adja, ezzel elhívja őt prófétájává. Erre Jeremiás fiatalságára hivatkozva ellent mond Istennek.

Tulajdonképpen Jeremiás úgy viselkedik, mint egy átlagos fiatalember. Figyelt, hallgatott, és tanult abban a korban Izráelben. Azonban amikor az Úr szól, akkor fiatalságának semmi jelentősége sincs (v.ö. “Senki ifjúságodat meg ne vesse.” 1Tim 4, 12). Amikor Isten megszólította Jeremiást, személyesen szólt hozzá. Ebben a személyes beszélgetésben Jeremiás vonakodik, de Isten tovább beszél és kitart elhívása mellett Jeremiás vonakodása ellenére is.

= - - hogy, mert, ha – vonatkozó névmás; - - fiú, gyermek – fn. kn. sg. m. abs. A szó jelölhet egészen kisgyermeket, mint Ex 2,6-ban, de felnőtt ifjút is, mint 2Sám 18,5-ben. Átfogó fogalom, mint „fiatal, ifjú” v.ö. leginkább az 1Kir 3,7-et.. A LXX és Luther „túl fiatal”-nak, mi „ifjú”-nak fordítjuk.

7.v.: - - qal impf. sg. 2. masc.menj el. Jóllehet Isten beszél Jeremiáshoz, és amikor újra válaszol neki, nem tűr ellentmondást. Azt mondja, amit már előzőleg kijelentett számára. Láthatjuk ebben a mozzanatban, hogy Isten határozott és megalkuvás nélküli a próféta elhivatását illetően. Jeremiásnak engedelmeskednie kell.

- =on en ön – kapcsolódó prepozíció / minden, egész, teljes -– fn. kn. sg. m. contr. / aki, ami, amely – vonatkozó névmás – mindezekhez. Ez a kifejezés arra utal, hogy Isten ifjú prófétájának nem a kifogásait akarja hallani. Az Úr feltétel nélküli engedelmességet parancsol minden tervében akkor is, ha „az érzékeny természet ellenkezik Isten kényszerével.”[36]

- - = 8.v.: ne - - – tagadószó; félni – qal impf. sg. 2. masc. ne félj! A // az Ótestamentumban 436-szor fordul elő. Legtöbbször a Zsolt-ban, a Deut-ban és Ézs-ben. Qal-ban legtöbbször azt jelenti: reszketni, remegni, félni valakitől.[37]

A kifejezés, arra utal, hogy Isten személyes jelenlétéről biztosítja Jeremiást, aki ebben olyan bíztatást, kap, hogy Isten vele lesz és megmenti. Isten annak, akit elhív, annak személyes szövetséget, kapcsolatot ígér. Ez nem megbízatás csupán, hanem mindig Isten önmaga közlése az elküldöttel /v.ö. „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig…” Mt 28, 18kk./.

- - megszabadít, megment - / prepozíció +/ hifil inf. constr. + suff. sg. 2. masc. - hogy megmentselek – Az ige az Ószövetségben túlnyomó részben hifilben fordul elő, ritkábban nifalban és piélben. Hifilben leggyakrabban a 2Kir 18-19-ben és Ézs 36-37-ben, valamint a 2Krón 32-ben található. Általános jelentése: megszabadítani mindenféle fogva tartott állapotból. Alapjelentése pedig: kiragadni, kiszabadítani, megmenteni, de azt is jelenti, hogy a végső veszedelemből az utolsó pillanatban kimenteni, kirántani.[38]

9.v.: = - - adni - qal perf. sg. 1. – adom; - - szó, beszéd – fn. kn. pl. m. contr. + suff. sg. 1. - beszédeim, szavaim. A feladat ajándékkal jár együtt. Isten jelen lesz Jeremiás életében, és igéjét adja szájába. Ez azt jelenti, hogy Jeremiás nem csupán elhívása alkalmával találkozott az őt megszólító Istennel, hanem a jövőben is találkozni fog. Nem a saját erejével kell végigjárnia életútját. Isten maga teszi alkalmassá, hogy prófétai szolgálatát betölthesse. Ezért kell Jeremiás szájának tisztának lennie. Gondolhatunk Ézsaiásra is, akinek ajkát egy szeráf érinti meg /Ézs 6,7/. Sőt Isten újra meg újra igéjét adja szájába. Másrészt azt is ígéri az Úr, hogy a szolgálat közben védelmezi az őt érő veszedelmek között, és megmenti őt a támadásokkal szemben.[39]

Isten saját kezűleg végzi el Jeremiás prófétává szentelését. Ekkor dől el pozitív irányban a próféta elhívástudata, amikor Isten elvégzi rajta munkáját, a megbocsátást. Aki saját életében megtapasztalta a megváltást, az már nem tiltakozik az ellen, hogy Isten eszköze legyen a másik ember életében, és a közösséget munkálja.[40]

-A w c. - [gn - elérni, kinyújtani - hifil imperf. sg. 3. m. - és kinyúj­totta - a tárgy hiánya által tapintatos utalás van a titokzatosra, az értelemmel fel nem fogható folyamatra; Ugyanez a forma található Ézs 6,7-ben is.

10.v.: -= - lerombol, elpusztít, összezúz - prepozíció + hifil inf. contr. –c. + és pusztíts -; - rombol prepozíció +c. + qal inf. contr. és romboljÉs pusztíts és rombolj. Az utóbbi két szót P. Volz és W. Rudolph törlésre javasolja versritmikai okokból.[41]

Hifilben csupán 13-szor használja a szót az Ószövetség. A qal-ban és hifilben alkalmazott igeversek kétharmadában maga Jahve a pusztulás közvetlen vagy indirekt okozója, ami az emberek istenellenességére adott végzetes válasza.[42]

Jeremiás igehirdetése valóságos küzdelem, csata. Innen érthetjük, meg hogy az igehirdetéseit elutasították. Ítéletet hirdetett, de ezt elutasították a népek.

Persze a hirdetendő ige nem csupán ítéletet tartalmaz, hanem van benne ígéret, vigasztalás, buzdítás is. Az ítélethirdetés és az Istennek a vigasztaló, mentő szeretete együtt hangzik el az igehirdetésben. A dorgáló, bűnt ostorozó, megtérésre hívó igehirdetés útmutatás Isten ítéletének az elkerülésére. Ha az ítélet beteljesedett, akkor is tovább munkálkodik Isten kegyelme.

Tartalmi magyarázat

Jeremiás elhívása története három részre tagolódik: a 4-5. versek az elhívási igét tartalmazzák, a 6-8. versek a próféta ellenvetéseiről és meggyőzéséről szólnak, és a 9-10. versekben Isten szuverén hatalma kiteljesedésére esik a hangsúly.

4.v.: Jeremiás prófétává válása egy valóságosan megélt, Istentől kapott kijelentéssel kezdődik. Ezzel hívta el őt Isten személyesen, és beavatkozott éltébe. Ez a vers a kijelentett ige dinamikussá válására is utal. „Mózes vagy Ézsaiás elhívásától eltérően ebben a tudósításban hiányoznak az esemény helyéről, idejéről és közelebbi körülményeiről való adatok. Az Úr igéje megjelenik, nincs közölve, hogy mikor és hogyan, egyedül tartalmának van jelentősége.”[43]

Jeremiásnak meg kell magyaráznia, hogyan jutott hozzá a semmiképpen sem magától értetődő hírhez. Ezért helyezi összes beszéde elejére ezt az igét, amely őt Isten igéje szószólójaként legitimálja.

5.v.: Jeremiásnak tudomásul kell vennie, hogy Isten már régen döntött arról, hogy prófétájának hívja el. Mivel őt választotta ki arra, hogy eszköze legyen igéje hirdetésében. Isten nem kérdezi meg Jeremiást, hanem közli vele, hogy őt választotta ki nem csak Izráel, de a népek prófétájává is.

A három perfektumban álló ige - ’megismerni’ – ’megszentelni’ – ’elrendelni’ – azt az állapotot akarja kifejezésre juttatni, amiben Jeremiás döntése is benne van. Már tudomásul vette, hogy Isten kiválasztotta. Míg az első két ige az Istennel való személyes viszonyát fejezi ki, addig a harmadik az Istennel való viszonyának ’látható’ oldalát ábrázolja.

A prófétai elhívásnak hagyomány a van. Ez a hagyomány Karasszon Dezső szerint két ágra oszlik. Az egyik ágon Gedeon (Bir 6,15k), Saul (1Sám 9,21), Mózes (Ex 3 és 4,1-9) és Jeremiás áll. Itt az Úr által megszólított ember a maga alkalmatlanságára hivatkozik. A hagyomány másik ágát Mikkájéhu Jimla fia (1Kir 22,19-22), Ézsaiás (Ézs 6,1kk) és Ezékiel (1-3.r.) mennyei látomásai képviselik. Ezek a próféták nem vonakodnak a kapott parancs végrehajtásától.[44]

Jeremiás Istennek ebben a versben közölt elhívása nyomán lett próféta. Isten általa jelentette ki ítéletét, és kortársaival ellentétben ő vette legkomolyabban Isten kijelentéseit. Karizmáját és kiváló személyiségét is Isten ajándékozta neki. Emberként természetesen alkalmatlan lett volna erre a hívatásra, mégis elhívta őt Isten erre a szenvedéssel tele prófétai szolgálatra. Sem előtte, sem utána nem volt ilyen próféta. Ő volt a közvetítő az Isten és ember világa között. „Ércből öntött és könnyektől emésztett embernek nevezték.”[45] Jeremiás tehát Isten alkotása, aki szándékának megfelelően formálta és alakította.

A megismertelek és megszenteltek kifejezések először Istenhez kapcsolják Jeremiás lényét, aztán pedig saját korához is. Ezek a kifejezések elsősorban azokra használatosak, akik a templomi szolgálatban tevékenykednek. Ilyen értelem olvasható a 4Móz 8,16c.19-ben is: „Őket választottam ki magamnak…, és Áron és fiai rendelkezésére bocsátottam…”

A megformáltalak kifejezés a Teremtőre és csodálatos tervére, s alkotására utal. Átfogóbb értelemben a fazekasok formáló, alakító tevékenységét fejezi ki. Erről részletes és átfogó módon van szó a Jer 18-ban. Isten kezében van az emberek sorsa, azaz ő formálja őket tetszésének megfelelően. Jeremiást is Isten formálta, azaz maga alkotta ilyennek feladata elvégzésére.[46]

Jeremiás Isten számára különleges helyet foglal el, hiszen már születése előtt ismerte őt az Úr. A filozófusok azt mondják: ’cogito ergo sum,’ azaz ’gondolkozom, tehát vagyok’. Jeremiás tehát mielőtt még megszületett, már benne volt Isten gondolatában.

Amikor Isten arról beszél, hogy már születése előtt ismerte Jeremiást, akkor arról van szó, hogy ez az ismeret nem csupán az értelem dolga, hanem ebben benne van az egész ember, a maga gondolataival, érzelmeivel és akaratával együtt. Az itt használt megismerni szó párhuzamban áll az Ám 3,2 és a Hós 13,5 kiválasztani szóval. „A szolgálatra való eleve kiválasztás gondolata nyer itt klasszikus megfogalmazást. Az elhívó szó olyan összefüggésbe állítja a próféta életét, amely túlmutat földi létének határain, és szolgálatát Isten örök tanácsvégzésével hozza kapcsolatba.”[47]

Isten azáltal szentelte meg Jeremiást, hogy elkülönítette a maga számára. A megszentelés nem azt jelenti, hogy szentté vagy bűntelenné tenni, hanem arról van szó, hogy Isten kiemelte Jeremiást az emberi megkötöttségekből. Egyben Isten őt szent közösségébe vonta. Így lett Isten szószöve, aki „Isten akaratának tökéletes és tökéletlen végrehajtója lett.”[48]

A megszentelés tehát azt is jelenti, hogy Isten bizonyos, speciális feladatokra akarja igénybe venni Jeremiást. Ebből a megszentelésből fakad, hogy ily módon prófétájává teszi.

A papszenteléssel kapcsolatban fontos emlékeztetni arra, amit Mózes Áronon és fiain hajtott végre. Sokan azt feltételezik, hogy a prófétai szolgálatra való elhívás egyúttal egy újabb módja a papi szolgálatra való elhívásnak.[49]

Isten nemzetek prófétájává tette Jeremiást. Prófétának lenni azt jelenti, hogy minősített szolgálatot kell betöltenie annak, akit erre kijelöltek. Küldetése van. Amint a papokat kiválasztották, hogy állandóan emlékeztessék Izráel fiait Isten törvényeire, úgy választotta ki Isten Jeremiást arra, hogy egész életével Jeruzsálem pusztulására hívja fel a figyelmet. Feladata abban állt, hogy Júdával közben járva és együtt szenvedve megálljon az Úr előtt.

Jeremiás prófétai szolgálatra való kiválasztása nem csupán abban áll, hogy közölje Isten kijelentéseit, hanem figyelmeztette Isten népét a bekövetkező veszedelemre. Ezáltal közbenjáró tisztet töltött be. Testtel és lélekkel állt ki népé­ért prófétai szolgálatában.

Ez a szolgálat nem csupán Júdára redukálódik, hanem kiterjed a népek összességére is. Ezt a tevékenységet meghatározni azonban egyáltalán nem egyszerű. J. Kroeker szerint ezt négy szempont alapján érdemes megvizsgálni:[50] a./ Jeremiás nem volt kapcsolatban külföldi királyokkal, mégis mindig tájékozott volt tevékenységüket illetően. Világosan kifejezésre juttatja, hogy Isten ezeket a népeket használja fel ítélete eszközeként; b./ A száműzött Isten népe közbenjáró szolgálatot végez azok között, akik szolgaságban tartják őket; c./ Az Istenhez megtérő pogányok áldást fognak örökölni Izraellel együtt; d./ A végítélettől azonban sem ezek a pogány nemzetek, sem Isten népe nem menekülhet meg.

Isten nem kérdezi meg Jeremiást, hogy tetszik-e neki, vagy visszautasítja-e életéről hozott előzetes döntését. Az Úr döntése olyan elszánt, hogy minden elképzelhető ellenvetés eleve hiábavaló. Olyan elhívás részese lett, amelynél „muszáj predestinációról beszélni (Ézs 49,1), aminél persze nem üdvösségről vagy kárhozatról van szó, hanem Isten előre történő kiválasztásáról, egészen meghatározott életre szóló megbízásról. Mielőtt a próféta élete elkezdődött, Isten már rendelkezett felette, és váltóállítással kijelölte számára a jövő útját.”[51]

6.v.: Isten és az elhívott között igen egyedi a találkozás. Ebben a beszélgetésben „helye van a tétovázásnak, az elhívott ellenvetésének, akit Jahve személyes ígéreteivel és jelek adásával győz meg. Ebben Jeremiás ellenvetése is egybe van vetve Isten közbejárása elutasításával (14,13kk.).”[52]

Jeremiás Istennek adott válaszában nincs semmiféle örvendező bizalom, hanem aggódás, csüggedés. Ez komoly bizonyítéka félénk, vissza­húzódó természetének. Számára ellenszenves minden magamutogatás és feltűnés. Nehezére esik a szolgálatával együtt járó sok küzdelem. A Jer 17,16 szerint erre nem ő sürgette Istent.

Megdöbbenését juttatja kifejezésre, és alkalmatlanságát vallja meg. Jóllehet nem akarja, de vállalnia kell a küldetést. „Isten akciójára az emberi reakció következik. Hogy Jeremiás Isten igéjét feljegyezve nem dicsekedett idő előtt prófétává választásáról, és feladatáról, az egész világra szóló elrendeléséről,, azt a 6.v.-ben közölt válasza is megmutatja: megretten, de nem, mint Ézsaiás, mivel Isten jelenlétében áll (Ézs 6,5).”[53]

A különböző próféták eltérően reagálnak Isten elhívására. Ámós egyszerűen engedelmeskedik, s amikor ordító oroszlánról beszél könyve 3,7kk-ban, azzal azt jelzi, hogy az ige lenyűgöző hatalommal nehezedik rá. Ézsaiás odaadással vállalja küldetését akkor, amikor Isten a halál mezsgyéjéről megmenti és rabjává teszi. Más próféták önkéntelen tiltakoznak Isten elhívása megértésekor. Mózes szinte roskadozik szolgálata terhei alatt. Ebben hasonlít rá az ifjú Jeremiás is, aki kétségbe esik, és tiltakozik a reá terhelődő prófétai feladatok miatt. „Nem tud nem ember lenni, mint próféta sem. Nem érzéketlen eszköz Isten kezében, hanem mély érzésű ember. Nagysága éppen abban van, hogy mégis végig kűzdötte a harcot saját érzelmeivel és akaratának megöldöklésével is.”[54]

Jeremiás ismeri a próféta nehéz feladatát, amely egyáltalán nem volt irigylésre méltó. Sokszor közömbösség, hitetlenség, üldözés kísérte a prófétákat.

A próféta elsődleges feladata: Isten Igéjét őszintén és félelem nélkül hirdetni. Ugyanakkor tisztában van a prófétasorssal is ahhoz, hogy nem ifjúságára tekintettel rettenjen vissza az Isten általi követelményektől. Nyilvánvaló az is, hogy Isten elhívása készületlenül éri. „Jeremiás nem csak itt, hanem később is klasszikus példa arra, ahogyan Isten azt az embert – akit eszközének rendelt – mindenek előtt 'belevezeti' az önmagával vívott súlyos harcokba, hogy önmegtagadás által engedelmességben készüljön arra a harcra, amiért Istennek szüksége van rá.”[55]

Jeremiás aggodalmai emberileg nézve teljesen jogosak. Ő csüggeteg és érzékeny fiatalember. Nem olyan kemény harcos, mint Illés vagy Ézsaiás, akik határozottan és bátorsággal jelentkeznek Isten megbízására (Ézs 6,8). „Ebben a versben Jeremiás vonakodásáról olvasunk. A próféta megijed az elhívó szó hallatára. Alkalmatlannak tartja magát: nem tud beszélni, fiatal, tapasztalatlan még. Joggal állítják párhuzamba Jeremiás magatartását Mózesével (v.ö. Ex 3.).”[56]

Minden ellenvetés, amit Jeremiás elmond az Úrnak – hogy fiatal, nem tanult meg érvelve beszélni, nincsenek politikai tapasztalatai, nem pap, csak papcsaládban nőtt fel – érvényét veszíti Isten szándékával szemben.

Jeremiás elhívásával szembeni ellenvetése, hogy nem tanult meg beszélni, azt jelzi, hogy felcseréli a prófétai elhívást a beszédtalentum kérdésével. „Úgy viselkedik, mint egy izráelita fiatalemberhez illő (Jób 32,6-7; 2Móz 18,7a. 24). Mikor Isten beszél, a kornak semmi szerepe nincsen.”[57] A próféta fő feladata a beszélés, Jahve üzenete prédikálása. Akkor is elő kell lépnie, ha befelé forduló természetű, akkor is, ha még fiatal.

Tisztában van azzal, hogy beszédéből hiányzik a tekintély, de nem rendelkezik a szükséges társadalmi rangnak megfelelő közmegbecsüléssel sem. De éppen azért válik Isten kezében alkalmas eszközzé, azért lesz élő bizonyságtétel, mert Isten nem egy önmagában bízó embert kell, előkészítsen és átformáljon, hanem egy nyilvánvalóan alkalmatlan személyt tesz használható eszközévé, akit népe története nehéz óráira szemelt ki magának.

Izráelben a vallás dolgaiban fiatal emberek nem szólalhattak meg. Jeremiás még fiatalember, teljesen társadalmi rang nélkül (v.ö. Bir 9,54; 1Kir 3,7). Az életismeret hiányára hivatkozik. Istennel szembeni ellenkezésében kifejezésre jut lelke hihetetlen nagy feszültsége. „Ő még teljesen fiatal – és Isten népek prófétájává rendeli. Nem csak Júda népének kell beszélnie, de népek prófétájaként a nemzetekkel is döntő dolgokat kell közölnie. Mert ezt az az Isten akarja, aki őt világosságába vonta, és megbízásával megajándékozta, aki a történelem Ura.”[58]

Jóllehet papfiúként városi életben nevelkedett, de egyáltalán nem készült sem politikai szereplésre, sem a próféták nehéz hivatására. Látja elhívatása idején a rá terhelődő feladatokat, és fiatalságára hivatkozva keres ezek alól kibúvót.

A magyarázók többsége 20 év körüli fiatalembernek tekinti Jeremiást elhívása idején.[59] Mivel Izráelben inkább az idősek szava számított (v.ö. Ézs 3,5; Jób 32,6kk), érthető, hogy megrettenve utal fiatalságára. Fél a megbízatás nagy­ságától, de elhívásával szembeni tiltakozásából nem következtethetünk jellemére és sajátosságára. Hogy az átlagtól érzékenyebb ember, közösség után vágyódó személyiség és szeretetet igénylő természetű ember, az legnyilvánvalóbban önvallomásaiból nyilvánvaló.

Jeremiás vonakodása az elhívással szemben azzal is járt, hogy az elkövetkező években nem vádolhatta magát azzal, hogy becsvágyból vállalta a feladatot. De azzal sem, örömét lelte volna a megbotránkoztatásban. Egyértelműen isteni kényszerítésre cselekedett, nem pedig saját vágyainak engedett. Míg Mózes 2Mózs 4,10kk szerinti tiltakozása Jeremiás tiltakozása ellenében meglehetősen üresen cseng, addig egyértelmű, hogy a Jeremiás fiatal és tapasztalatlan.

7.v.: Isten megnyugtatja Jeremiást. Szavai nem követelmények, de megvigasztalnak. „Jahve követének semmit sem magának kell kieszelnie, nem neki kell az utat keresni, hanem csak járnia kell azon. Nem egyedül indul az életbe és hatalmas hivatásába, mivel Isten vezeti. Ehhez hasonlóan nyugtatja meg Jézus a tanítványokat a kiküldetéskor: megadatik nekik az ige, és a világ nem ölheti meg őket (v.ö. Mt 10,16kk.).”[60]

Jóllehet, emberileg érhetők Jeremiás mentségei, Isten azonban minden indoklás nélkül visszautasítja azokat. „Minden további ellenvetést határozottsággal elvágva (figyeljük meg az indikativust: „menni fogsz”; „beszélni fogsz”) áll az előle kitérni akaró próféta elé, anélkül, hogy rábeszélné (P. Volz-cal ellentétben), egyszerűen isteni tekintélye tényei előtt és parancsa terhe alatt - ami alatt minden emberi megfontolás és ellenvetés összetörik, és amivel szemben Jeremiásnak semmi más lehetősége nem marad, mint hogy – engedelmeskedjen.”[61]

Isten beszédbe bocsátkozik Jeremiással, és megismétli elhívását. Nem tűr kifogásokat. Egyrészt elhallgattatja az ellentmondásokat, másrészt megadja a szükséges biztatást és lelkierőt. Közli vele a már korábbi igéket. Megállapítja, hogy Jeremiás el fog menni küldetése helyszíneire. Isten szava tehát határozott és megalkuvás nélküli. Nem tűr ellentmondást.

Az Úr legyőzi Jeremiás ellenkezését. Hagyja, hogy engedelmessége legyőzze félelmét. Hiszen az engedelmesség cselekvése által vezet az út a múltból az önmaga és az emberek által való elfogadottság szabadságába.

Jeremiás igehirdetése nem manőverezés, hanem csata. Innen érthetjük, meg hogy az igehirdetéseit elutasították. Ítéletet hirdetett, de ezt elutasították hallgatói. Mégis meggyőződésévé kell váljon az, hogy „prófétai missziója megvalósításának a végső felelőssége abban az Úrban van, aki elhívta. Az Úr rendelte el küldetését és útját. Az Úrtól fogadta el minden üzenet tartalmát, amiket Júdának és a népeknek tovább adott.”[62]

Isten szolgája azonnali engedelmességét igényli, mikor visszautasítja a hívására adott, félelemmel tele elhárítást. Jeremiásnak nem kell fiatal voltára hivatkozva kibúvókat keresni. Nem kell azon aggodalmaskodnia, hogy vajon alkalmas-e a megbízatásra. Hiszen ebben a kérdésben helyette is Isten hozott döntést. S Isten ügye semmiféle módon nincsen hozzákötve az ember képességeihez, ha egy ember munkaeszközévé teszi. Ezért az a legjobb, ha késedelem nélkül teljesíti Istentől kapott feladatát. Isten tehát „elutasítja a próféta védekezését, és a maga isteni hatalmával és tekintélyével úgy ismétli meg a parancsot, hogy nem lehet kitérni előle. Jeremiás számára nem marad más hátra, mint az engedelmesség.”[63]

Isten semmiféle kidolgozott prédikációs programot nem közölt a prófétával. Egyszerűen engedelmeskednie kell Istennek, mennie kell anélkül, hogy tudná annak a részleteit, amiket majd mondania kell. „Emlékezzünk itt az Isten igéje történés jellegére, ahogyan az már a 4.v.-ben nyilvánvalóvá lett számunkra; a próféta nem töprenghet és tépelődhet, hanem azon kell lennie, hogy elfogadja azt, amit Isten mond neki, és megbízatásának megfelelően tovább adja.”[64]

Kettős parancsot kap Isten szolgája. Egyrészt mindenkihez mennie kell, akihez Isten küldi. Nem csak a közel valókhoz, akik egyáltalán nem akarnak rá hallgatni. Másrészt mindent el kell mondania, amit Isten megparancsol neki. Azaz nem a saját gondolatait, nézeteit, amit az emberek hallani szeretnének, hanem Isten parancsát, szóról szóra.

8.v.: Isten jóakaratáról győzi meg ez a vers Jeremiást. A feladat ajándékokkal együtt jár. Isten jelen lesz szolgája életében, erre kap ígéretet. Nem a maga erejéből kell megfutnia pályáját, hanem Isten teszi erre alkalmassá. Félelme azért alaptalan, mivel Isten szolgája, aki nem hagyja cserben követét. Ő soha nem választ el anélkül, hogy egyúttal ne adna. Teljes bizalmat és engedelmességet kíván.

Isten minden választottja számolhat az Úr „ne félj, mert én veled vagyok” ígéretével. S meg is tapasztaljuk minden esetben Isten szava valóságát. Isten úgy beszél Jeremiással, ahogy az neki, a papfiúnak, ifjú korától közismert volt. A „Ne félj!” biztatás tartalmaz tehát mindig mintegy külön parancsot is.

A „Ne félj” kifejezéssel kezdődő igeverseket üdvigéknek nevezik. A papnak lelkigon­dozói feladatot is kellett teljesítenie akkor, amikor egy izráelita egy áldozathozatallal összefüggésében bizonyosságot akart szerezni arról, hogy Isten őt ismét elfogadta. C. Westermann (Theol. Bücherei 24,118) az üdvszavakat a következőképpen tagolja: a./ Üdvígéret: Ne félj! b./ Indoklás (névszói): Én veled vagyok! Indoklás (igei): Megerősítelek téged, megsegítelek téged. c./ Igehirdetés: Isten odafordulása következményeként az eljövendő időre vonatkozóan Isten beavatkozása meghirdetése következik.[65]

Isten Mózes és Jeremiás elhívással szembeni tiltakozására azt ígéri, hogy velük lesz (v.ö. 2Móz 3,12; Jer 1,8.) Aki teljesen az Úrra bízza magát, azt ő nem hagyja el. Isten jelenléte az egyetlen és konkrét biztosíték. Isten kifejezésre juttatja szolgájának, hogy nem neki kell keresnie az utat, amelyen mennie kell. Hanem az Isten által megmutatott úton kell járnia. Ezen az úton nem lesz egyedül. Erre vonatkozóan közli vele Isten jelenléte ígéretét. „Jézus is így küldte el tanítványait (Mt 10,16kk): megkapják, hogy mit kell mondaniuk, és minden veszedelem ellenére megtartatik, aki mindvégig megáll, hogy nagy legyen Isten neve a világban.”[66]

Isten nem rettenti meg félénk szolgáját azoknak a veszélyeknek a részletezésével, amiknek elébe megy. Sőt, a „hogy megmentselek” kifejezés egyértelműen hangsúlyozza, hogy életre-halálra menő küzdelem vár rá. A szorongattatással és folytonos áskálódással szüntelenül számolnia kell. Azonban semmilyen veszély­ben nem hagyja Ura egyedül. Megígéri jelenlétét, segítségét, azt, hogy ezzel elveszi bénító félelmét.

Nem azt ígéri neki, hogy megkíméli a megpróbáltatásoktól, hanem hogy kimenti azokból az életveszedelmekből, amelyekkel szolgálata során számolnia kell. Isten segítségéről nem ad előzetes biztosítékot, de közli szabadítása ígéretét. Ezzel megelégedhetik a próféta, hiszen rettentő hatalommal lesz segítségére az Úr.

9.v.: P. Volz szerint a 9k.-ban ünnepélyes ordináció történik egy cselekvés és egy ige által. Miután elvállalta megbízatását a próféta, maga Isten szenteli fel. Ézsaiástól a Felséges Isten bizonyos távolságra maradt, míg Jeremiásnál Isten a Lélek Ura, ezért belsőleg is közel érzi magához Istent. „A szimbolikus folyamat azonnal értelmezésre kerül: mivel a próféta Jahve beszélője, Jahve - a megszentelés egész hivatásra vonatkozó előkészítő és átfogó aktusaként – igéit a szájába helyezi (v.ö. Ez 2,8kk.).”[67]

Jeremiás Istennel való találkozása analóg az Ézsiás vagy Ezékiel elhívásakor történt teofániákkal (v.ö. Ám 9,1; Hab 3,kk). Azzal pecsételi meg Isten a próféta elhívását és megszentelését, hogy egyrészt megérinti a száját, másrészt igéjét adja szájába. Ez arra is utal, hogy elhívása nem látomásban történt, de Istennel személyes találkozásban. Istennek erről a megjelenéséről (teofá­ni­áról), mint legszentebb dologról a próféta igen tartózkodóan beszél. Ennek az a lényege, hogy Isten adta az üzenetet, és ő hatalmazta fel a hírnököt, ezért küldetéséhez semmi kétség nem férhet.

„A próféta legfőbb feladata az igehirdetés, ennek eszköze a száj, amelyből olyan sok hiábavalóság, hazugság tud kijönni – a hamis prófétáknál még Isten nevében is. Ezt a ’tisztátalan’ ajkat szenteli meg prófétáinál Isten, hogy tudjanak igazán, Istenhez és hivatásukhoz méltóan szólni népük lelkiismereté­hez.”[68]

Isten látható jelben, szimbolikus cselekedetben is kifejezte szolgája elhívását. Hasonló ez Ézsaiás elhívási látomásához, amelyben egy szeráf az oltárról vett parázzsal érinti meg a próféta száját. Ez az Istennel való összetalálkozás reflexe, ami az érzékelési-testi reakciók szférájába ér. Az Ézs 6,6 és Jer 1,9 szerinti cselekmény jelképes cselekmény, melynek értelme: „a próféta elhívatási tudata akkor dől el pozitív irányba, amikor Isten elvégzi rajta is a munkáját - a megbocsátást.”[69]

Szóval és tettel is beavatkozik Isten prófétája életébe. Olyan közel volt, hogy nemcsak a hangját lehetett hallani, de ténylegesen lehetett érzékelni érintését is. Kezét az ajkán érezte. Ezzel nem azt akarta kifejezésre juttatni, hogy a próféta ezentúl csupán Isten szócsöveként működött. Azzal, hogy elfogadta Isten igéit, úgy vette őt igénybe Ura, mint embert, nem pedig mint valami mechanikusan működő hangosbeszélőt.

A tanúnak, a bizonyságtévőnek nem az a feladata, hogy a maga útját járja, a saját feje után menjen, hanem hogy azt tolmácsolja, amit Isten ad a szájába. Éppen ezért nem saját gondolatait kell hirdetni, hanem az igét, amely Jer 23,29 szerint olyan mint a tűz, mint a szikzúzó pöröly.

A. Weiser szerint Istennek abban a cselekedetében, hogy igéit adta Jeremiás szájába, - az inspiráció gondolata jut kifejezésre.[70] Mivel Isten ösztönzi, nem a saját gondolatait kell prédikálnia, hanem Isten igéjét. Ez ad majd neki tartást és erőt a csüggedés és kételkedés óráiban. Elhívásakor, prófétai igénybevételekor számára Isten szava a legnagyobb ígéret. E nélkül az inspiráció nélkül egyik próféta sem kezdhette így prédikációját: Így szól az Úr. Ez mind Jeremiásnak, mind hallgatóinak azt jelenti, hogy csak akkor hallgatják helyesen Isten szavát, ha azt Isten jelenlétében teszik. Ezért kell Jeremiás és a mindenkori igehirdetők szájának tisztának lennie (Jer 15,19; Ézs 6,7), hogy Isten igéjét befogadhassák, és tovább adhassák.

10.v.: A próféta által hirdetendő igék nemzetek és királyságok ellen irányulnak. S amikor meghirdeti Isten igéjét a próféta, az azonnal hatni kezd: vagy áldás vagy átok formájában. Ha a népek ellene állnak Isten akaratának, szavának, az az igehirdetés ítéletet von maga után. Ha azonban elfogadják, és megtérnek, mint Jónás ítélethirdetése esetében megtért Ninive népe, akkor megtapasztalják Isten kegyelmes meglátogatását.

Jahve szolgájának Istentől lett tekintélye, melynek sem népek, sem királyságok nem állhattak ellene. Ez semmiképpen nem valamiféle mágikus hatalom, sokkal inkább az ige tekintélye, amit Urától fogadott és adott tovább.

A prófétai igehirdetés a királyságok és népek számára végzetes lesz, ha nem fogadják el, miután megértették. A prófétának meggyőzően kell közölnie a népekkel, hogy Isten él. Büntet és bosszút áll. „Ezt nem csak Izraelnek kellett hallania, hanem az egész világnak kellett tudnia, mivel ez az egész világot átfogó ismeret.”[71]

A próféta eszköz Ura kezében abban a munkában, amelyet Isten maga végez. Kettős feladatát hangsúlyozza Isten, melyeket az épületekről és a növényekről vett két kép-párban ábrázol negatív és pozitív oldalról. Nem értelmezhető úgy a prófétai megbízatás, „hogy idői egymásutánról lenne szó: előbb lerombolni és kiszaggatni, aztán építeni és plántálni. A kettő egymásba fonódottan történik: Isten kegyelme már jelen van az ítéletben, a régi lerombolásával megnyitja az utat az új előtt.”[72] Négy szó a rombolásra, kettő az építésre vonatkozik. Az ítélethirdetés és Isten mentő szeretete együttesen és egyidejűleg szólal meg a próféta igehirdetésében

Kijelentésre kerül, hogy a próféta szava által történik az ítélet végrehajtása (v.ö. 23,29; 31,28). A lebontáshoz hozzátartozik egyrészt a hamis hitből fakadó lelki növények – mint pl. a hamis biztonság a templom iránt, de nem Isten iránt (v.ö. Jer 7,1kk) – elpusztítása, de a hamis próféták elleni küzdelem is.

Isten szolgájának irtania kellett a rosszat, az Isten és ember elleni gonoszságot, ostorozni kellett az Isten iránti képmutatást, az emberek iránti szeretetlenséget. Amikor hirdetni kezdi az igét, azok úgy hatnak, mint a kalapácsütések, amelyek sziklákat repesz­tenek (23,29; Hós 6,5), történelmet alakítanak, jövőt formálnak.

A prófétának hirdetnie kellett, hogy az Isten ítélete alá került helytelen és rossz életforma nem konzerválható. Az ige iránti engedelmességéből lesz nyilvánvalóvá hatalma, „miközben a sötétséget sötétségnek, a hazugságot hazugságnak, az eltévelyedést eltévelyedésnek leplezi le, hogy kiemelje az embereket az öncsalásból. Beszél a halálról, de az életről is, és királyokat és népeket is döntésre és válaszadásra kényszerít, hogy a jövőben a megtérés útján vagy az ítélet útján akarnak-e járni.”[73]

Az ige veszedelmet és üdvösséget hoz. Ezt fejezik ki a két keresztállású, egymással szemben álló – a házakra (lebont – épít) és a növényekre (letarol – plántál) – vonatkozó kép-párok. Isten terve egyesíti azt, amit az ember kizárólag ellentétként képes felfogni.[74] A bűnt ostorozó, megtérésre hívó igehirdetés útmutatást közöl Isten ítélete elkerülésére. Ha pedig az Úr ítélete bekövetkezett, tovább is munkálkodik kegyelme.

A lebontott rossz helyébe Istennek tetsző új életet kellett építenie a prófétáknak.„Egész hirdetésük ebben az organikus egészben foglalható össze: ítéletmondás a bűn fölött, megtérésre hívás, aztán pedig az új élet szépségének a bemutatása az üdvjövendő hirdetésében.”[75] Hiszen az ítéletben szeretet is van, a szeretetben viszont van ítélet is. Ezért Isten hitvallójának tudnia kell, hogy amikor ítéletet hirdet is, bizonyságtétele utolsó szava nem a halál, hanem az élet üzenete a világban.

Üzenet

Isten kijelenti Jeremiásnak, hogy igényt tart szolgálatára. De ezt megelőzően azt részletezi, hogy már születése előtt kiválasztotta magának. Ő formálta az anyaméhben. Ismerte és megszentelte. Teljesen és visszavonhatatlanul igent mondott rá és szolgálatára.

Tudjuk azonban, hogy szolgái nem akarat és érzés nélküli lények. Ezért meg akarja nyerni magának az Úr Jeremiást. Kéri és várja, hogy akaratára hangolódjon, mielőtt követésére indul. Személyesen kijelenti ennek érdekében minden érdekünkben véghezvitt, szeretetből fakadó cselekedetét. A válaszunkat kéri és várja.

Lehet Istennek ellene mondani. Hiszen ebben az ellentmondást kifejtő beszélgetésben válik igazán világossá és egyértelművé a Mindenható szándéka. A gyengeségek, a félelmek is ebben a beszélgetésben veszítik el erejüket, miközben Isten félreérthetetlenül kifejti, hogy feltétlenül igényt tart szolgája odaszánt életére. Ehhez ő jelenlétét, vezetését, igéjét, erejét, önmagát ígéri.

Jóllehet, mindaz igaz, amit Jeremiás felhozott Isten hívásával szemben, de nem ez a lényeg. Nem az a helyes kérdés, hogy ki vagyok én, hogy megtegyem Isten akaratát, hanem az, hogy mi a feladatom, hova kell mennem, velem lesz-e Isten? Mert a középpontban nem az Úr szolgája, de az élő Úr van, aki szolgájának jelenléte ígéretét adja.

AZ ELHIVATÁS MEGERŐSÍTÉSE: 1,11‒16

Fordítás

11.v. Aztán így szólt az Úr igéje: Mit látsz Jeremiás? Azt mondtam: Man­dulaágat látok. 12.v. Az Úr pedig így szólt hozzám: Jól látod, mert gondoskodom róla, hogy igémet beteljesítsem. 13.v. Másodszor is szólt hozzám az Úr igéje: Mit látsz? Azt mondtam: Gőzölgő üstöt látok, amely északon jelenik meg. 14.v. Majd azt monda nekem az Úr: Észak felől tör rá a veszedelem az ország minden lakosára. 15.v. Mert ide hívom az északi királyságok minden nemzetségét. Így szól az Úr. Eljönnek, és mindegyik felállítja trónját Jeruzsálem kapui bejáratánál, minden várfala ellen köröskörül, és Júda valamennyi városa ellen. 16.v. Ítéletet hirdetek felettük összes gonoszságuk miatt. Mert engemet elhagytak, idegen isteneknek tömjéneztek, és leborultak kezük alkotásai előtt.

Szómagyarázat

=11.v.: - - bot, pálca -- – fn. kn. sg. masc. contr.; mandula - fn. kn. sg. masc. abs. „A szószerinti jelentése: ’mandulafa’, így közli Theodotion és Perschitta is; Aquilla, Symmachus és a Vulgata ’ébredő’ (ág) –nak fordítják; a Septuaginta pedig ’diófá’ –nak.”[76]

P. Volz szerint nem virágzó ág, mert szerinte a szóA elsődleges jelentése: lovaglópálca, jogar. Ezért ő úgy gondolja, hogy itt egy kihajtó ág első stádiumában van. Így a kifejezés egyfajta jövendőre való kitekintést sejtet. Hasonlóan megtalálható még a bot kifejezés a Hós 4, 12 és a Gen 30, 37kk-ben is.

szótHa azonban megváltoztatjuk az első magánhangzót a kapjuk, aminek a jelentése: ébredni. Paul Volz ezt a szövegvariánst követi, és a szöveget itt: ébredő fá-nak fordítja.

Pálfy Miklós más szó alapvetőkifejezés értelmét. Szerinte a aspektusból közelíti meg a jelentése: őrködni, vigyázni valamire, majd pedig felügyelni vagyis pásztorolni valamit vagy valakit. Szerinte a szónak csak a másodlagos -ot olvas, ésjelentése: mandulafa. Ő a radikálisok megtartásával szerinte Isten vezéri pálcát vagy pásztorbotot láttat a prófétával. Isten sokszor jelenik meg pásztorként az Ószövetségben (v.ö. Ézs 40,11; Ez 34,12kk.).

A mandulafa tavasszal elsőként virít, „Így kapcsolódhat a mandulafa virágzó ágához az a gondolat, hogy Jahve őrködik, virraszt a szava fölött.”[77]

- - mandula(ág) - fn. kn. sg. masc. abs. mandulafa → Ezt a szót itt a fordítók, írásmagyarázók többsége ’mandula(fa) vessző’-nek fordítja.

- - 12.v.: ébredni, őrködni, megfontoltan igyekezni – qal part. sg. masc. abs. → Az 5,6 szerint: leselkedni vagy lesben állni. Károli szerint ólálkodni.[78]

- - = 13.v.: fazék, üst, edény -– fn. kn. sg. masc. abs.; - gőzölög - qal pass. part. sg. masc. abs. Tehát gőzölgő edényt, fazekat vagy üstöt lát a próféta (v.ö. Jób 41,12). Tűzre helyezett edényt lát tehát Jeremiás, ami jelképpé lesz számára. A tűz gyakran alkalmazott kép az ítéletre.

„A nem érthető meg úgy, hogy a fazék (üst) szája észak felől van, hanem a' jelentése itt is megfelel alapjelentésének: arca, megjelenési formája valaminek, tehát jelenség, megjelenés. A vers szó szerinti fordítása tehát így hangzik ”és megjelenése észak felől van”.[79] valaminek az eleje. Jeremiás aA fazéknak csak az elejét látja. „Ez északra van tőle, a fazék tehát északról jelenik meg, a gőzölgő (zubogó) víz észak felől fut ki belőle. Ebből lesz nyilvánvalóvá számára az a megvilágosodás, hogy az ítélet északról következik be.”[80]

-14. v.: - rászabadul, rátámad valamire – nifal impf. sg. 3. fem. – Pálfy szerint a szó hibás másolás eredménye. itt aHelyesen itt volt. „Tehát itt is szójátékról van szó és talán ez a fordítás lenne magyarul a legjobb: ’Gőzölgő üstöt látok, … észak felől gőzölök fel (gomolyog) a veszedelem.” Babilónia hatalmas hadserege nyomán porfelhő gomolyog a ’népek országútja’ fölött.”[81]

P.A Volz szerint is szükségtelen, mivel szerinte a szükség van a 13. versbeli -val való szójátékra. Ezért ő a alakot javasolja, mint -ot az ősszövegbe nem írták le, és akész, Istentől való elhatározást. „A későbbi formát kegyes tiszteletből megváltoztatták, hogy Jahvénak ne egy ilyen fenyegető cselekvését fejezze ki.”[82]

- északról - prepozíció + fn. kn. sg. f. abs. ; - északról való veszedelem - névelő + melléknév sg. fem. abs. veszedelem. Az Istentől való lemondás, mint vezérgondolat vonul végig a könyvben a következő kifejezések ismételten elfordulnak Jer-ben és a fejezetekben. A isteni kijelentésként (v.ö. 4,6; 6,1). „Ettől fogva a kapcsolódik Jeremiás minden igéjéhez. Hiszen akkor már az észak-izráeli testvérek száműzetésben voltak, és bár a nevet még homályban tartja, később Nabukadreccarban jelöli meg az isteni döntés végrehajtó eszközét.”[83] több helyen előfordul (v.ö. 6,22; 10,22; 13,20). Az „északi országok”A alatt Jeremiás az Eufrátesz vidékét jelöli meg.

a Jós 13,27 és Bir 12,1-ben, ésHelységnévként a Baal-Cáfón-ként szerepel a 2Móz 14,2.9 és 4Móz 33,7-ben. Az Ótestamentumban szó, „amely különböző, egymástól feltűnően független152-szer fordul elő a hagyománykomplexumokban fontos szerepet játszik. Az Isten hegyéről és az északi ellenségekről szóló elképzelések között eddig semmiféle hagyomány összefüggés nem ismeretes.”[84]

- - 15.v.: nemzettség - fn. kn. pl. fem. contr. – „A Septuagintával, a Kennicotti gyűjtemény változatával (96.394) – a 15. vers 25,9-ben található paralelje is alkalmazza (eredeti szó jelentése: behatol, bonyomul, azaz onnan nyomult át ide); de ez a kifejezés nem illik a ’trón’-hoz.”[85]

- királyság, nemzetség – fn. kn. pl. fem. contr. – A világ uralkodója seregében különböző hatalmasságok zsoldosai gyülekeznek össze (v.ö. 34,1), mint a keresztes vitézek Napóleon sere­gében.

- = 16.v.: - szól, beszél c. + piel- - - perf. sg. 1.; ítélet – fn. kn. pl. masc. contr. + suff. sg. 1. → ítéletet hirdetek. – Nem egy idegen hadvezér, hanem az élő Isten a cselekvő. Még mielőtt bekövetkezik a veszedelem, vádbeszédet tart. Meg kell tudnia a népnek, miért történik megfenyítése.

- illatozik .c + piel impf. pl. 3 .masc. - A- rjq jelentése: (áldozati szándékkal) illatozik. De megvető mellékízzel alkalmazza a próféta, mivel bálványoknak bemutatott áldozatról van szó. „A Rjq = füstöl (átvitt értelemben tömjénez), a régi kultuszi nyelvben = ’áldozatot elégetni’[86]

= - - tett, cselekedet, alkotás - prepozíció + fn. kn. pl. masc. contr.; - dy" - kéz – fn. kn. dual. fem. contr. + suff. pl. 3. masc. - kezük alkotásai; Egyrészt kézzel faragott vagy öntött bálványszoborról lehet szó, szellemi értelemben viszont jelenti „az ember nem egyszerűen kézzel ’alkotott’ bálványait is, mert a dy" (nem csak kéz, hanem valaminek a ’mentén’, a széle, ami az embert közvetlenül körülveszi, vagy közelében van) ezt is lehetővé teszi.[87]

Tartalmi magyarázat

A soron következő két perikópa, a 11-16. és 17-19. versek alaki és lényegi szempontból rendkívül szoros kapcsolatban állnak egymással. Ebből következik az a megállapítás, hogy irodalmilag nem lehet őket szétválasztani sem, hanem egységet alkotnak a szövegben. Ezen a ténymegállapításon nem változtat az a helyzet, miszerint az elhívási igék és az itt ábrázolt események időben távol állnak egymástól. Jeremiás ezek nélkül az igék nélkül nem indulhatott volna el prófétai szolgálatára, és nem kezdődött volna el szívében egy belső felkészülés, amely elhívást ébresztett benne.

11.v.: Ahogyan Ámósz a 8,1k-ban egy kosár érett gyümölcsöt lát, Jeremiás is egy eleinte elhanyagolható tárgyat, egy mandulaágat lát, ami héberül . A mandulafának már januárban láthatóakká válnak a rügyei,aztán virágok láthatók ágain, már akkor, mikor még a többi fán nem indulnak be ezek a folyamatok. A próféta a látványba belefeledkezve érzi Isten felemelő jelenlétét, és a megszólításban van egyfajta nyomatékosítás a megfigyelt tárgy szót, a mulandó dolog isteni hasonlattáláttán. „És miközben kimondja a lesz számára, ami megtölti gondolatait: ’az őrködő’ a megfelelő szó ebben az órában, ahol a prófétát az a kérdés foglalkoztatja, vajon Jahve véghez fogja-e vinni azokat az igéket, amelyeket a szájába helyezett.”[88]

szónak különös csengése van, hiszen egy olyanEnnek a . Jeremiáshidat képez Isten magyarázatához, miszerint ő is őrködik szó qámecét mélyebben ejtették, mint ezt a modern héberidejében a szóhoz.tankönyvek tanítják, így ez valóban közel állt a [89]

12.v.: Isten mindig beteljesíti ígéretét, még akkor is, ha az nem azonnal teljesedik be. Nem felejti el kijelentéseit, és nem alszik el. Népének minden pillanatát figyelemmel kíséri, és reménykedik megtérésében, annyira szereti népét. „Jeremiás az őt küldetése során leginkább gyötrő kérdésre kap választ: beteljesednek-e azok az ítéletes igék, amelyeket hirdetnie kell, és amelyek miatt annyit kell szenvednie.”[90]

= ébren lenni szóAz előfordul még a Jer 5,6-ban, ahol egy párduc zsákmányra való figyeléséről, leséséről van szó. Nemcsak ebben az értelemben beszélhetünk erről a lesésről, találkozunk ezzel a szóval a Jer 31,28-ban is. Istenre vonatkozik ez az őrködés, éber figyelés. Népe miatt kész erre az őrködésre, hogy ismét beültethesse az ígéret földjébe, és városai felépüljenek újra.

Mikor Jeremiás egy mandulaágat tekint meg, két eseményt kapcsol össze Isten: az ébren maradást egy természetes kapcsolattal. Az Isten és a próféta között lejátszódó eseményben nyilvánvalóvá kell annak lenni, hogy Isten igéje maximálisan leterheli az emberi érzékszerveket, a fület és a szemet is, ezért ez nem csak lelki vízió. "Itt már jelentőségteljesen felragyog, ami Jeremiásnál még közismertebb lesz, hogy a prófétát Isten egész értelmével, sőt testével igénybe veszi.”[91]

Azt is megfigyelhetjük, hogy itt nem valamiféle Isten-látás történik, mert mikor Jeremiástól megkérdezi az Úr, hogy mit lát, akkor ő erre tudatosan, éber állapotban válaszol. Ezért világosan látnunk kell azt, hogy a prófétának Isten igéjének elfogadásakor nagy szüksége van az értelmére.

13.v.: Isten újból szól Jeremiáshoz, amikor egy üstöt látva gondolkodik népe sorsán. Eközben egyre jobban szítják a tüzet az üst alatt. Úgyhogy szinte már gőzölög az edényben lévő anyag. Az üst pereme az északi oldal felől van kissé megdöntve. Valószínű, hogy ki fog ömleni a tartalma. „Ez a mindennapi látvány Isten sugallatára szimbolikus jellé válik a próféta számára. Megérti belőle isten szándékát, amelyet hirdetnie kell (vö. 4-6.r): észak felől hoz veszedelmet az engedetlenné vált népre.”[92] Isten tehát ebből az általános háztartási képből kiindulva üzeni a gondolataiba temetkezett prófétának ez által az allegorikus jel által: „Északról fog a veszedelem ’megnyílni’, és az ország lakóira kiömleni.”[93]

14.v.: Veszedelem tör Izraelre,és számolni kell azzal, hogy bármely pillanatban kiömölhet az üst tartalma, és az északról jövő veszedelem „rázúdul” az országra. "Jeremiás e látomás idején magától Istentől kap szóbeli magyarázatot, s az egész folyamat az Úrtól való igévé lesz. Jeremiás nem mély értelmű ember, akinek adottsága van arra, hogy meghallja a dolgok és folyamatok üzenetét."[94]

15.v.: Isten ígérete minden kétséget kizárva be fog teljesedni. Ő maga hívja hadba az északi királyságokat, hogy trónjaikat és haderegüket Izrael fővárosának és a többi város bejárataihoz állítsák. „Értelmetlen megkérdezni, hogy Jeremiás ennél egy meghatározott hatalomra gondolt-e; a szándékosan határozatlan fogalmazás - „északi országok” (v.ö. 34,1) - ugyanígy ellent mond ennek, mint a világpolitikai helyzet, ami annak idején még semmiféle kiindulópontot nem nyújtott az ország ilyen jellegű fenyegetésére.”[95] Egyelőre nem támadnak ezek az ellenségek, hanem „mindegyik felállítja trónját”.

16.v.: Szakaszunk végén a fenyegető ige átalakul dorgálásba. A veszedelem nem egy isteni fontolgatás, hanem Isten ítélete, akinek jogában áll büntetést bocsátani népére, de arra is, hogy felelősségre vonja övéit. Istent megilleti ez a tisztesség, melyet semmi és senkinek nem adhat, és nem is vehet el tőle.

Észrevehetjük a történelemben Isten lépéseit ítélet formájában is. Ő most már olyan keményen tárgyal övéivel, ahogy egy bírósági tárgyaláson szokás, nem pedig úgy, ahogyan egy barátságos beszélgetés keretein belül megszokott. „A tárgyalást előidőző ok: Júda ’elhagyta’ Istent! Az ’elhagyni’ kifejezés a házassági jogból származik. Jeremiás - mint próféta elődje, Hóseás is – Isten Izráellel való szövetségét egy szeretet- és házassági szövetségnek tartja.”[96]

Üzenet

Isten a prófétát teljesen bevonta szolgálatába, kijelentett igéje megértésébe. Igazodik Isten Jeremiáshoz, hogy a jelképes történések által megtanuljon feltétlenül Istenben bízó életet élni. Meggyőzi az Úr, hogy van hatalma arra, hogy beteljesítse igéjét. Hogy a szó valósággá, cselekedetté váljon. Az ige beteljesedéséért Isten vállal felelősséget.

Isten szolgájának nincs könnyű feladata: királyokkal, a vezető a társadalmi rétegekkel, de az egész néppel szemben is következetesen szólnia kell a Felséges igéjét: mivel elhagyták az Urat, ezért Isten küldi az északról támadó veszedelmet a népre és az országra. Isten gyakorol ítéletet saját népe felett.

De nagy kegyelem, hogy az Újszövetség népeként megérthettük és megélhettük, hogy Isten bűneink miatt a keresztre szegezett Jézust Krisztus büntette meg, hogy bűnbocsánatot és örök életet kapjunk általa.

A PRÓFÉTA KÜLDETÉSE: 1,17‒19

Fordítás

17.v. Te azért övezd föl derekadat, indulj el és hirdesd nekik mindazt, amit megparancsolok neked! Ne rettegj tőlük, különben én rettentelek meg előttük! 18.v. Ma megerősített várossá tettelek, vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellen, Júda királyai, vezetői ellen, a papok és az ország népe ellen. 19.v. Küzdenek ellened, de nem bírnak veled, mert én leszek veled – így szól az Úr ‒, hogy megmentselek.

Szómagyarázat

-- 17.v.: felkelni .c + qal perf. sg. 2. masc. –- kelj fel –megfe­lel Jeremiás prófétai hivatásának (6.v.) és megfelel Isten beszédének (16.v.).

- = val,- vel - - – önálló prepozíció; parancsolni – piel impf. sg. 1. + suff sg. 2. m. → parancsolok neked. A jövő­ben csak arra kell összpontosítania, amit Isten kijelölt számára:

- - arc, ábrázat prepozíció + fn. kn. pl. m .contr. + suff pl.- 3. m. – „ennek más értelme van, mint a és azt jelenti: ’nyilvános’; csak ennél a felfogásnál jön elő az éles ellentét; ha kudarcot vall Jeremiás emberi félelemből, úgy maga Jahve lesz félelmetes számára.”[97]

- - 18.v.: én .c + személyes névmás sg. 1. Nyomatékosan hangsúlyozott, megfelel a- -nak.17.v.-ben található

- - - oszlop - .c + prepozíció + fn. kn. sg. - - masc. contr. - vas - fn. kn. sg. masc. abs. - vasoszloppá. A Masszoréta szöveg, -t kihagynia Kennicotti gyűjtemény 83. variánsa, és a LXX a javasolja, hiszen egy nép nem intéz támadást egy oszlop ellen.[98]

- - fal prepozíció + fn. kn. pl. fem. contr. -.c + - - Többes szám, mint gyakran a jeremiási igékben, hogy a masszívitást, intenzivítást kifejezze.

- - = on, -en ön – kapcsolódó prepozíció; - - minden, egész, teljes – fn. kn .sg. masc. contr.; - - föld, ország névelő + fn. kn. sg. fem. abs.;- Jeremiás nem támad, itt mindenképpen ő a megtámadott. A helyes elöljáró itt l., és nem .

Az ’ország népe’ a kifejezés alatt általában az ország teljes jogú polgárait értették. Volt földbirtokuk, kötelesek voltak hadiszolgálatba állni (v.ö. 3Móz 20,2.4; 2Kir 11,14.18-20; Ez 7,27). A 2Kir 21,14-ben az ország alsóbb rétegéről van szó. A fogság utáni években pedig a pogány vegyes lakosságot jelölik ezzel a kifejezéssel (v.ö. Ezsd 4,4; Neh 10,31k).[99]

Izráel vonatkozásában az „ország népe kifejezés” használatában R. de. Vaux szerint 3 szakaszt különböztet meg. „A száműzetés előtt a politikai és vallási vezetőkkel (királyok, tisztségviselők, papok, próféták) szemben az egyszerű lakosokra vonatkozott (2Kir 16,15;Jer 1,18); Még a fogság után is találkozunk ezzel a szóhasználattal (Dán 9,6, Zak 7,5). Ezsdrás és Nehémiás „az ország népe” kifejezésen Palesztina nem zsidó lakosait értette, akik nem ismerték és nem tartották meg a törvényt (Ezsd 3,3).”[100]

- - 19.v.: küzdeni, harcolni .c + nifal perf. pl. 3. masc. – A próféta a szentélyben való magasztos- szolgálatot az utcán, az emberek közti szolgálattal cseréli fel.

- = nem -.c+ tagadószó ; - képes valamire - qal impf. pl. 3. masc. A prófétai szolgálatot semmiféle módon nem tudják tönkre tenni. Sem Istentől nem tudják eltéríteni, tevékenységét sem tudják meg megszüntetni.

Tartalmi magyarázat

Ezekben a versekben megismétlődik a 7. és 9. versekben már elhangzott kijelentés: azt kell hirdetnie a prófétának, amit Isten megparancsol neki. A bűn és ítélet közötti közbeeső állomás a prófétai intés. Isten és a nép között pedig egy történeti személy áll: a próféta. „Neki az a nehéz feladat jut osztályrészül, hogy igazmondó őszinteséggel leplezze le a bűnt, ha akár királyok, főemberek vagy papok is részesek benne.”[101] Ha ellenséges indulatokkal találkozik is a próféta, az Istentől kapott fegyverrel, Isten beszédével, „a Lélek kardjával” (Ef 6,17) kell küzdenie.

17.v.: Az Istennel folytatott beszélgetést követően a prófétának a néphez kell szólnia. Mindenütt, ahol csak eléri az embereket: a piacon, az utcán, de a templomudvaron vagy a királyi vár előtt is. Isten kijelentése hordozója kell legyen a nép, a próféták, követek, fejedelmek és királyok előtt. Semmi sem tartóztathatja fel, mivel a világmindenség Ura megbízásából fog beszélni.[102]

A próféta tehát nem félhet, és tudnia kell, hogy feladata teljesítéséhez emberi erőfeszítésekre is szüksége van. Ezért halálosan komolyan kell vennie, hogy „az Istennek való kizárólagos és feltétlen önátadás a félelemben, az engedelmesség és bizalom az a kötelék, amivel Isten magához kapcsolja.”[103]

A derék felövezése arra való, hogy a bokáig érő ruha ne akadályozza az embert. Aki munkába vagy harcba indult (v.ö. 1Kir 20,11), övvel kötötte derekára hosszú ruháját. Jeremiásnak tehát el kell kezdenie a munkát, be kell töltenie hivatását. P.Volz szerint az „övezd fel derekadat”a kifejezés itt prózailag zava­ró, és szerinte ez a 7.v.-ből lett hozzáadva.

A félénk Jeremiásnak erőt kell vennie magán életpályája kezdetén. Meg kell tagadnia magát hivatása érdekében. Olyan itt ez az ige, mint egy erős kéz markolása, ami a gyenge embert éppen ott erősíti meg, ahol az a legveszélyeztetettebb. Mert ha a próféta rettegne ellenségeitől, ha önmagát féltené, nem lenne alkalmas a szolgálatra. „Az istenfélelem és az emberfélelem kizárják egymást. Ha a próféta emberektől kezdene félni, elvesztené Isten oltalmazó szeretetét. Sőt, Istennel találná szembe magát, nem csupán emberekkel.”[104]

18.v.: A parancsot ígéretek követik, amiket Isten ad útravalóul a szükség óráira. A három kép – megerősített város, vasoszlop és ércfal – ugyanazt fejezi ki: legyőzhetetlen, megdönthetetlen lesz az Úr prófétája. Erőssége abban áll, hogy újra és újra odafordul megtartó Urához. Ő ad tartást hitvalló prófétájának. „Ez a pompás ígéret alaposan félreérhető lenne, ha a próféta személye legyőzhetetlenségét állhatossága, hitbeli bátorsága, meggyőző ereje javára írnánk. Hogy ellenfelei sokszoros túlereje sem tud elbánni vele, egyedül azon alapszik, hogy vele van az Úr, a megdönthetetlen, élő és mindenható Isten.”[105]

Olyan állóképességet kap majd a mindenható Úrtól, amilyenre szüksége lesz. Erődítmény és várfal lesz honfitársai ellenében. Míg ők ellenséges támadásaik áldozatául esnek, addig Jeremiás szilárd marad. „Hogy milyen egy megerősített város, azt a 4,5 teszi szemléletessé: Menedékhelyek a vidéki lakosság számára az ellenséges csapatoknak a nyitott országba való masszív betörése láttán. Csak egy megerősített város képes az ellenségnek hatékonyan ellenállni.[106]

A vasoszlop képe arra utal, hogy a próféta az egyes ellenségeskedéseknek is ugyanolyan határozottan ellene szegülhet, mint tömegek ellenségeskedésének.

Ércfallá teszi Isten prófétáját az egész országgal, különösen a hatalom hordozóival szemben. Választott emberként megáll Isten oldalán, hogy megtörjenek rajta a gonosz emberi szenvedélyek hullámai.

A vers második fele részletesen felsorolja, hogy Jeremiásnak kiktől kell majd sokat szenvednie. „A vezetők ellenséges magatartása hatalmuknál fogva nagy veszélyt jelentett Jeremiásra nézve, de Isten segítségével támadásaiknak úgy ellen tud állni, mint egy jól megerősített vár az ostromnak.”[107]

19.v.: Isten kegyelmesen felkészíti Jeremiást a küldetésével együtt járó megpróbáltatásokra, szenvedésekre. Egyben megmutatja neki a hit és hűség keskeny útját, amelyen mindvégig számolhat Ura vezetésével és segítő jelenlétével.

Börtön, harcok, üldözések, kínzások és fenyegetések által kell megtanulnia, hogy számoljon Isten kegyelmével, ami minden szükségben megtartotta. Jóllehet, külső és belső harcokon kell keresztülmennie, de minden baj ellenére sem vehetnek erőt rajta ellenségei.

A szenvedést sem Jeremiás, sem a többi próféta nem spórolhatta meg küldetése folyamán. Szenvedett Illés is, amikor Jézábel királynő meg akarta öletni. Szenvedett Ámósz is, amikor a bételi pap kiutasította. De szenvedett Ézsaiás is, amikor ellenfelei kicsúfolták és igehirdetését elutasították.

Egyedül Isten jelenléte menti meg prófétáját, hogy ne győzzék le ellenségei. Minden veszedelemben számolhat Ura jelenvaló segítségével. A felelősséget szolgája életéért az őt elhívó Úristen hordozza. Aki őt követének elhívta és elküldte, ellenségeinek is Ura. „Ő elhívottja mögött áll, ő kíséri el küldetése beteljesítése folyamán, aztán nem a próféta törik össze az ellenséggel szembeni gyengeségében, az ellenség törik össze, erőssége ellenére a prófétával szembeni harcban.”[108]

Üzenet

Jeremiásnak fel kellett készülnie az ige hirdetése szolgálatára: odaszántsággal, alázattal, engedelmességgel, katonás fegyelemmel. Nem csak hinnie kell Istenben, hanem felkelni, elindulni, szólni és tenni mindazt, amivel Ura megbízta.

Hangsúlyos ebben a szakaszban, hogy nem szabad félnie. Rajta múlik, hogy bízik-e Istenben vagy retteg a feladat nagyságától. Minden ettól függ, hogy kire vagy mire nézünk. Jeremiásnak meg kell tanulnia következetesen Urában bízva, neki engedelmeskedni, és nem a feladatok, terhek, emberek miatt remegni.

A prófétai szolgálatban Isten állhatatossá teszi, hogy határozottsággal és egyértelműséggel töltse be küldetését. Ebben számolnia lehet és kell is mindenkor Isten jelenlétével, szabadításával. Jeremiás hosszú szolgálati idejében végig megtapasztalta Ura ígéretének igazságát.

Szeretnék én is egész életemben az élő Isten hűséges szolgája maradni. Hiszem, hogy igéjével és Szentlelkével vezetni fog minden körülmények között, hogy alázattal és engedelmességgel betöltsem küldetésemet ott és akkor, ahová küld, hogy hitvalló lelkipásztor legyek abban a gyülekezetben, ahol Ő kívánja tőlem szolgálatomat.


FELHASZNÁLT IRODALOM

BIBLIA. Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése. Magyarázó jegyzetekkel. Kiadja a Magyar Bibliatársulat megbízásából a Magyarországi Református Egyház Kálvin Kiadója. Bp., 1997.

BIBLIA HEBRAICA STUTTGARTENSIA. Deutsche Bibel­gesell­schaft. Stuttgart, 1990.

BIBLIAI LEXIKON. Segédkönyv a Biblia tanulmányozásához. II. kötet. Szerkesztette: Czeglédy Sándor, Hamar István, Kállay Kálmán. Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet. Bp., 1931.

HAAG, Herbert: Bibliai Lexikon. Szent István Társulat. Apostoli Szentszék Könyvkiadója. Bp., 1989.

SOGGIN, J. Alberto: Bevezetés az Ószövetségbe.A kezdetektől az alexandriai kánon lezárásáig. Fordította: Hoffmann Béla és Víg István. Kálvin János Kiadó, Bp., 1999.

KARASSZON Dezső: Magyarázatok Jeremiás könyvéről /1,1-19; 2,1-13; 7,1-28/. Theo­lo­gi­ai órai jegyzet. Debrecen, 1982.

KERESZTYÉN BIBLIAI LEXIKON Szerkesztette: Bartha Tibor. I. kötet. Kálvin János Kiadó. Bp., 2000.

KIDNER, Derek: Jeremiás könyve. Szél és vihar ellen. Harmat Kiadó. Fordította: Bogárdi Szabó István. Bp., 1997.

KROEKER, Jakob: Jeremia. Der Prophet tiefster Innerlichkeit und schwerster Seelen­führung. Überarbeitet und ergänzt von Hans Brandenburg. Das lebendige Wort. Band 7. Verlag der Lie­ben­zeller Mission, Bad Liebenzell, 1982. 5. Auflage.

KÜRTI László: Jeremiás könyvének magyarázata. Im: Jubileumi kommentár. A Szentírás magyarázata. Kiadja a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. Bp., 1986. 692-696.p.

LAMPARTER, Helmut: Prophet wider willen. Der Prophet Jeremia. Calwer Verlag. Stuttgart, 1974. 2. Auflage.

LEXIKON ZUR BIBEL. Herausgeben von Fritz Rienecker in Verbindung mit Gerd See­wald und Lothar Coenen. Volksausgabe. R. Brockhaus Verlag. Wup­pertal, 1983. 9. Auflage.

PÁLFY Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. kötet. Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály. Bp., 1965.

RUDOLPH, Wilhelm: Jeremia. Handbuch zum Alten Testament 12. Verlag von J.C.B. Mohr (Paul Siebeck); Tübingen, 1958. 2. verb. Auflage.

SCHNEIDER, von Dieter: Prophet Jeremia. R. Brockhaus Verlag. Wuppertal, 1977.

THEOLOGISCHES HANDWÖRTERBUCH ZUM ALTEN TESTAMENT. Herausgegeben von Ernst Jenni unter Mitarbeiter von Claus Westermann. Chr. Kaiser Verlag. München. 1978.

TÓTH Kálmán: Exegetikai jegyzetek Jeremiás könyve egyes fejezeteihez. Készült a Ráday Kollégium Sokszorosító Műhelyében. Bp., 1983.

VOLZ, D. Paul: Der Prophet Jeremia. Kommentar zum Alten Testament. Band X. A. Deich­ertsche Verlangsbuchhandlung D. Werner Scholl, Leipzig, 1928. Zweite Auflage.

WEISER, Artur: Das Buch Jeremia. Vandenhoeck &. Ruprecht. Göttingen, 1981. 8. Auf­lage. ATD 20.



[1] Keresztyén Bibliai Lexikon Szerkesztette: Bartha Tibor. Kálvin János Kiadó. Bp., 2000. /Továbbiakban: Keresztyén Bibliai Lexikon i.m. / I. kötet. 726k.p.

[2] Lexikon zur Bibel. Herausgeben von Fritz Rienecker in Verbindung mit Gerd Seewald und Lothar Coenen. Volks­ausgabe. R. Brockhaus Verlag. Wuppertal, 1983. 9. Auflage. /Továbbiakban: Lexikon zur Bibel i.m. / 676.p.

[3] J. Alberto Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe.A kezdetektől az alexandriai kánon lezárásáig. Fordította: Hoffmann Béla és Víg István. Kálvin Kiadó, Bp., 1999. 301.p.

[4] Keresztyén Bibliai Lexikon i.m. I. kötet. 727.p.

[5] Jeremiás könyvének magyarázata. Írta: Drs. Kürti László. Im: Jubileumi kommentár. A Szentírás magyarázata. Kiadja a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. Bp., 1986. 692-696. /Továbbiakban: Kürti László i.m./ 692.p.

[6] J. Alberto Soggin i.m. 305.p.

[7] Keresztyén Bibliai Lexikon i.m. I. kötet. 727.p.

[8] Kürti László i.m. 693.p.

[9] Keresztyén Bibliai Lexikon i.m. I. kötet. 727.p.

[10] Biblia. Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése. Magyarázó jegyzetekkel. Kiadja a Magyar Bibliatársulat megbízásából a Magyarországi Református Egyház Kálvin Kiadója. Bp., 1997. /További­ak­ban: Magyarázatos Biblia i.m. / 857.p.

[11] Lexikon zur Bibel i.m. 678.p.

[12] Kürti László i.m. 693.p.

[13] Gleason L. Archer: Az Ószövetségi bevezetés vizsgálata. Fordította: Greizer Péter. Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány. Bp., 2001. 434.p.

[14] Keresztyén Bibliai Lexikon i.m. I. kötet. 728.p; H. Haag i.m. 811k.

[15] Lexikon zur Bibel i.m. 677k.

[16] Magyarázatos Biblia i.m. 857.p.

[17] Kürti László i.m. 695.p

[18] Jeremia. Von Wilhelm Rudolph Handbuch zum Alten Testament 12. Verlag von J.C.B. Mohr (Paul Siebeck); Tübingen, 1958. 2. verb. Auflage /Továbbiakban: W. Rudolph i.m./ 2.p.

[19] Der Prophet Jeremia. Erklärt von Dieter Schneider R. Brockhaus Verlag, Wuppertal, 1977. /Továbbiakban: D. Schnei­der i.m./ 24 p.

[20] Keresztyén Bibliai Lexikon i.m. I. kötet. 82k.p.

[21] Das Buch Jeremia. Übersetzt und erklärt von Artur Weiser Vandenhoeck &. Ruprecht. Göttingen, 1981. 8. Auf­lage. ATD 20. /Továbbiakban: A. Weiser i.m./ 3.p.

[22] M. Noth: Die izraelischen Personennahmen. 1928. 2. kiadás 201.p.

[23] W. Rudolph i.m. 3.p.

[24] V.ö.: Herbert Haag - Bibliai Lexikon. Szent István Társulat. Apostoli Szentszék könyvkiadója. Bp., 1989. /Továbbiakban: H. Haag i.m.) 63.p.

[25] D. Schneider i.m. 25.p.

[26] W. Rudolph i.m. 4.p.

[27] Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. kötet. Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály. Bp., 1965. /Továbbiakban: Pálfy Miklós i.m./ 26.p.

[28] H. Haag i.m. 75.p.

[29] Bibliai Lexikon. Segédkönyv a Biblia tanulmányozásához. Szerkesztette Czeglédy Sándor, Hamar István, Kállay Kálmán. Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet. Bp., 1931. II. kötet. 742.p.

[30] Theologisches Handwörterbuch zum Alten Testament. Herausgegeben von Ernst Jenni unter Mitarbeiter von Claus Westermann. Chr. Kaiser Verlag. München. 1978. /Továbbiakban: Jenni – Westermann i.m./ Band I. 762.p.

[31] Tóth Kálmán. Exegetikai jegyzetek Jeremiás könyve egyes fejezeteihez. Ráday Kollégium Sokszorosító Műhelyében. Bp., 1983. /Továbbiakban: Tóth Kálmán i.m./ 5.p.

[32] Pálfy Miklós i. m. 28.p.

[33] Jenni - Westermann i.m. Band II. 594.p; 606.p.

[34] D. Schneider i.m. 28.p.

[35] Prophet wider willen der Prophet Jeremia. Übersetzt und auslegt von Helmut Lamparter. Calwer Verlag. Stuttgart, 1974. 2. kiadás /Továbbiakban: H. Lamparter i.m./ 34.p.

[36] W. Rudolph i.m. 6.p.

[37] Jenni - Westermann i.m. Band I. 770.p.

[38] Jenni - Westermann i.m. Band I. 95k.p.

[39] Karasszon Dezső: Magyarázatok Jeremiás könyvéről /1,1-19; 2,1-13; 7,1-28/. Theologiai órai jegyzet. Debrecen, 1982. /Továbbiak­ban: Karasszon Dezső i.m./ 3.p.

[40] V.ö. 1Kor 9,16: „Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!” és Jer. 20,9: „Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.”

[41] P. Volz i.m. 3.p; W. Rudolph P. Volzra hivatkozva javasolja a szóár kihagyását. W. Wudolph i.m. 3.p.

[42] Jenni - Westermann i.m. Band I. 20k.

[43] H. Lamparter i.m. 34.p.

[44] V.ö. Karasszon Dezső i.m. 21,p.

[45] J. Kroeker i.m. 16.p.

[46] Derek Kidner: Jeremiás könyve. Szél és vihar ellen. Harmat Kiadó. Fordította: Bogárdi Szabó István. Bp., 1997. /Továbbiakban: D. Kidner i.m./ 20.p.

[47] Kürti László i.m. 695.p.

[48] Pálffy Miklós i.m. 27-28.p.

[49] V.ö. Schneider 29.p.

[50] J. Kroeker i.m. 29-30.p.

[51] H. Lamparter i.m. 35.p.

[52] D. Schneider 31.p.

[53] W. Rudolph i.m. 5.p.

[54] Pálffy Miklós i.m. 29.p.

[55] A. Weiser i.m. 6.p.

[56] Karasszon Dezső i.m. 2.p.

[57] D. Schneider i.m. 30.p.

[58] J. Kroeker i.m. 19.p.

[59] V.ö. Kürti László i.m. 695.p; H. Lamparter szerint ekkor Jeremiás kb. 25 éves volt (i.m.35.p.).

[60] P. Volz i.m. 5.p.

[61] A. Weiser i.m. 7.p.

[62] J. Kroeker i.m. 20.p.

[63] Kürti László i.m. 695.p.

[64] D. Schneider i.m. 32.p.

[65] In: D. Schneider i.m. 32.p.

[66] Pálfy Miklós i.m. 29.p.

[67] P. Volz i.m. 5.p;

[68] Tóth Kálmán i.m. 6.p.

[69] Pálfy Miklós i.m. 30; V.ö. W. Rudolph i.m. 6.p.: „Ézsaiásnak is meg lett érintve a szája elhívásakor (parázsló szénnel); azonban ott más értelemben: az ajkak bűntől való megtisztítása történt a szent prófétává hívás értelmében; itt ellenben: az Istentől való Igék átruházása, prófétává szentelés. Azonos értelmű, csak drasztikusabb Ezé­kiel felszentelése, aki egy könyvtekercset kapott, hogy megegye (2,8kk.): amiket Ezékiel mostantól szól, nem a sajátjai, hanem Jahve Igéi.”

[70] V.ö. A. Weiser i.m. 7.p; és H. Lamparter 36.p;

[71] Jeremia. Der Prophet tiefster Innerlichkeit und schwerster Seelenführung. Jakob Kroeker. Überarbeitet und ergänzt von Hans Brandenburg. Das lebendige Wort. Band 7. Verlag der Liebenzeller Mission, Bad Liebenzell, 1982. 5. kiadás. /Továbbiakban: J. Kroeker i.m./ 21.p.

[72] Kürti László i.m. 695.p.

[73] J. Kroeker i.m. 20.p.

[74] V.ö. A. Weiser i.m. 8.p.

[75] Tóth Kálmán i.m. 6.p.

[76] P. Volz i.m. 8.p.

[77] H. Haag i.m. 1154.p.

[78] Jer. 5,6: „Azért széttépi őket az oroszlán az erdőből, elpusztítja őket a puszták farkasa, párduc ólálkodik az ő városaik körül;”

[79] Pálfy Miklós i.m. 32.p.

[80] P. Volz i.m. 9.p.

[81] Pálfy Miklós i.m. 32.p.

[82] P. Volz. i.m. 8.p.

[83] Pálfy Miklós i.m. 34.p.

[84] Jenni - Westermann i.m. Band II. 578.p.

[85] P. Volz i.m. 8.p.

[86] P. Volz i.m. 8.p.

[87] Pálfy Miklós i.m. 32.p.

[88] A. Weiser i.m. 9.p.

[89] Karasszon Dezső 4.p.

[90] Kürti László i.m. 695.p.

[91] D. Schneider i.m. 34.p.

[92] Kürti László i.m. 695.p.

[93] A. Weiser i.m. 9.p.

[94] D. Schneider i.m 34.p.

[95] A. Weiser i.m. 10.p.

[96] D. Schneider i.m 35.p.

[97] P. Volz i.m. 11k.p.

[98] P. Volz i.m. 11.p.

[99] Magyarázatos Biblia 1581.p.

[100] H. Haag i.m. 1322.p.

[101] Tóth Kálmán i.m. 9.p.

[102] J. Kroeker i.m. 25.p.

[103] A. Weiser i.m. 11,.p.

[104] Karasszon Dezső i.m. 5.p; v.ö. A. Weiser 11.p.

[105] H. Lamparter i.m. 40.p.

[106] D. Schneider i.m. 36.p.

[107] Kürti László i.m. 696.p.

[108] J. Kroeker i.m. 25.p.

 








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!