Bejelentés



Pótor Imre honlapja
"Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség." Fil 1,21.

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









 

A NEGYEDIK PARANCSOLAT

 

DR. PÓTOR IMRE

-2000-

 

„Isten követendő rendet teremtett a hat plusz egy napos beosztásban. Betartásához és eredményéhez példát ad a teremtéstörténetben. Így akarja ebben a harmóniában megáldani, eredményessé tenni a mi munkánkat és pihenésünket is.”

 

A Tízparancsolatot Isten nem önmagáért, hanem az ember érdekében adta, hogy az ember ember legyen és maradjon. A Tízparancsolat igéi között a negyedik parancsolat körül van a legtöbb vita. Elég, ha a ‘Jézus és a szombat’, az ‘Újszövetség és a szombat’, a ‘ szombat és vasárnap viszonya’ témákra utalunk. Az előadás során ezekre is választ keresünk.

 

Isten segítségét, vezetését kérve az alábbi főbb kérdéskörökről szeretnék beszélni: I. A szombat szó jelentése; II. Szenteld meg !; III. Hat nap munka; IV. A szombat szociális vetületei; V: Jézus és a szombat; VI. Szombat és vasárnap.

 

Bevezetésként 

azonban most arra figyeljünk, hogy a IV. parancsolat elején Isten kifejezetten felszólít arra, hogy emlékezzél meg a nyugalom napjáról, s hogy a parancsok sorában ez az egyik legfontosabb, Izráel egész létét, életmegnyilvánulását behatároló parancsolat.


a./ Emlékezzél...


A ZÁKAR héber szó alapjelentése: ‘hangosan gondolkozni’, vagyis egyszerre: ‘megnevezni’ és ‘rágondolni’. A szó akkád formája szerint: ‘kimondani’, ‘említeni’. “Akár Istenről, akár emberről használják ezt a szót, mindig olyan erő, amely mozgósít és új cselekvésre vezet /vö. 1Móz 8,1; 4Móz 15,49k): A ZÁKAR: valamire gondolni, úgy hogy valamit teszünk. Ez különösen világos a 2Móz 20,8-ban, ahol ezt olvassuk: ‘Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, azáltal, hogy megszenteled azt.

 

Az 5Móz 5,12-ben a ZÁKAR helyén a SÁMAR ige (megtartani) megfelelő alakja áll.” Megemlékezni tehát azt jelenti, hogy Isten teremtményének egy napot készít, mint közös fellélegzés napját. Ez formáját tekintve kifejezetten a közösség napja, amikor is Isten a teremtményével való közösséget akarja gyakorolni. Istennel és egymással való tudatos és szoros közösségünk napja ez, amikor is a menny előízében részesülünk.

 

Emlékezünk tehát Istennel és testvéreinkkel közösségben (1.) teremtett voltunkra, bűnből, (2.) kárhozatból való kiszabadított létünkre, hálát adunk a megtett útért és (3.) előre tekintünk a Krisztus által elkészített országra, ahol Istennel osztatlan, bűn nélküli közösségben örökké együtt leszünk.

 

b./ A szombat Izráel legfontosabb törvénye

 

Isten maga kérte népétől: “Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Örök jel ez köztem és Izráel fiai között... tartsátok szentnek. Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti” (2Móz 31,12-17). Így tudja meg Izráel, hogy az Úr a megszentelőjük. “Isten meg akarja népét szentelni, vagyis a szombat az, amely megérteti a teremtés titkát, feltárja értelmét és előre mutat a világ megváltására.

 

A szombatot ünneplő érti, hogy miért teremtett isten és érti, hogy milyen ígéret veszi körül a teremtést. Isten megszentel, azaz bevon saját létébe, saját művének legmélyebb értelmében.” A szombat tehát a teremtés ünnepe, amely ünnepbe bevonja népét is. A legfontosabb törvény így Isten és a nép közös ünnepére szólít fel. És ebben nagy evangélium az a lehetőség, hogy Isten maga készítette el a maga és népe közti közösséget. Isten létéhez hozzátartozik nem csupán a munka, de az ünnep és az öröm is.

 

I./ A ‘szabbat’ és ‘nefes’ szó jelentése

 

a./ Hetven évvel ezelőtt még egyenlőség jelet tettek a babiloni ‘sapattu’ és az ószövetségi „szabbat” közé. Azonban a feltárások nyomán radikális differenciálásra volt szükség. A sapattu: baljós tabunap. A szabbat jellemzője viszont az öröm, pihenőnap. Az Ószövetség minden más ünnep előtt ezt jelöli meg, melyhez szociális és kozmikus vonások is kapcsolódnak.

 

b./ A szombat szóhoz csatlakozik közvetlenül a nefes = „fellélegzés”. Ez azt jelenti, hogy nagy megerőltetés után a lélegzetet kifújni, fellélegezni. 2Móz 31,17 szerint “Legyen /a szombat/ közöttem és Izráel fiai között örök jel, mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig ,megszűnt és megnyugodott /nefes/, azaz fellélegzett.” Éppen ezt kéri Isten szövetséges népétől is, a hozzá tartozás tanúságtételeként.

 

I/a. A szombat indoklása


Közismert, hogy a szombatra vonatkozó parancsolat indoklása az Exodus 20-ban a teremtés történetére utal vissza. Arra, hogy Isten hat nap alatt alkotta az eget és a földet. Azaz Isten teremtő és alkotó munkájára hivatkozik a parancsolat. Jézus szerint is: “Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5,16). De aztán “Isten is megnyugodott a hetedik napon, visszatekintve jól elvégzett munkájára.”

 

A törvény megismétlésekor, az 5Móz-ben viszont az indoklás így hangzik: “És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén és kihozott téged onnan az Úr” /5Móz 5,14k/. A kettő között hangsúlybeli különbség van. Míg az Exodusban a szombat megtartására, megszentelésére kerül a hangsúly, hiszen a Teremtő is megnyugodott, addig a Deuteronomiumban “a hangsúly a parancsolat második felé-re esik inkább, /hogy tudniillik/ biztosítsd a nyugalomnapot fiadnak, lányodnak, szolgádnak és még a jövevényeknek is úgy, mint magadnak. ...Mert szabad vagy, azzal a mértékkel mérj másoknak is, mint önmagadnak.”

 

A hetedik nap a pihenésre rendelt idő, a nyugalom napja, Isten ajándéka. “E nélkül a nap nélkül a munka újból szolgává tenné az embert. A szombat megtartása szükséges és lehetséges teremtett világunkban, ahol minden az ember életszükségleteit szolgálja.


I/b. Szombat az Ótestamentumban

 

Az egyik csoport Isten nyugalmával, a másik az ember, az állatvilág és a termőföld nyugalmával foglakozik. Az első az Exodusban, a másik a Deuteronomiumban található.

 

Isten nyugalmáról először a Gen 2,1-4-ben olvashatunk. “Ha jól megfigyeljük a szöveget, meglepetve olvassuk, hogy Isten a hetedik napon (és nem a hatodikon, mint a LXX mondja!) fejezte be a teremtés művét, ugyanaznap szűnt meg munkájától, melyet aztán megáldott és megszentelt.” Szombatról só sincs a Sínai törvényadásig. Ez Isten kegyelmi tette, mellyel helyreállítja a szövetséget, melynek szerves része a szombat megszentelése. Ez Istennek az emberre vonatkozó totális igényét jelenti. Isten akarata az, hogy Izráel így munkatársává váljon, mert munkáját és megnyugvását Isten a maga teremtő ritmusával hozza összefüggésbe.

 

A Deuteronómium erősen hangsúlyozza a szabadítás szempontjait. A bűn miatt átok alatt görnyedő teremtettség szombaton ízelítőt kap Istentől az elveszített teremtési rendből. A szombat a teljes szabadításnak, Jahve napjának (a jóm Jahvénak) az előjele. Szoteriologikus - eschatologikus vonások párosulnak itt szociális tartalommal. “A törvény megismétlése egyenesen új indokát adja a szombatünneplésnek: ‘mert emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptom földjén és az Úr a te Istened onnan hozott ki téged. Ezért parancsolta, hogy a nyugodalomnapjának eleget tégy. 5Móz 5,15.”

 

 

II./ Szenteld meg...

 

A megszentelés azt jelenti, hogy azzal, hogy Istennek szentelem oda ezt a napot, azzal kifejezem, hogy önmagamat szentelem oda neki. S eközben történik meg nagy megajándékoztatásom is. A pihenés ideje a felüdülés idejévé is lesz számomra. “Felüdít az, hogy találkozom az Atyával, az Igével és a Szentlélekkel. E megszentelő találkozásban bűneimtől feloldozást nyerek és megigazulok. Így nem önigazolásom, hanem megigazulásom alkalma a megszentelt nyugalomnap.” Ugyanakkor az Úrral való találkozásban oldódnak fel életem belső feszültségei. Mert az Istennel való találkozás folyamán találkozom atyámfiaival is, feloldódnak a köztünk lé-vő feszültségek, leomlanak az elválasztó falak.

 

A hetedik nap megszentelése életszabály, mely szellemileg megtapasztalható és biológiailag is indokolható. Farkas József szerint a szombat “megszentelése egyfelől abban áll, hogy kilazulok a görcsökből, másfelől meg olyan erőkkel töltődünk fel, amelyek lendületet adnak a következő hét munkáihoz. /Azaz/ ki kell szabadulni a munka rabszolgaságából; Kilazulni, kioldódni a pénznek az igézetéből; és ki kell lazulni az aggodalmaskodásból”


A szombat mondanivalója az, hogy szent az idő, szent a munka, és szent minden teremtmény. Ez a szövetség napja /Ex 20,12/; ez a pihenés napja /Gen 2,3/; hálaadás napja Isten szabadításáért /5Móz 5,15/; ez az öröm napja /Zsolt 92/. Ez a jele az Isten és Izráel közti szövetségnek. Ez az Istenhez tartozás jele.

 

A szombat előre mutat, a jövőre. “Ebből következik, hogy Isten a szombatnapi ünnep-lésben a teremtésnek ígéri a maga jelenlétét....Felséges lehetőség, ami a szombatban van: várni arra, hogy jön az Isten és megadja, amit ígért, ami nélkül a világ nem lehet teljes: ott la-kik majd közöttük. A teremtmény az Isten nyugalmában jut el a saját maga nyugalmához, jelenlétében van létezésének az áldása, egész teremtett voltának az alapja.....Éppen ezért a szombathoz kapcsolódik a Messiás várása.”

 

III./ Hat nap munka


Isten gyermekeinek meg kell tanulnia élni mind a munkára rendelt napokkal, mind a nyugalom napjával. Izráel Egyiptomban rengeteget dolgozott, - másnak. Munkája rabszolga munka volt, nem pedig szabad emberek felelős tevékenysége. A szövetségkötés nyomán meg kell tanulnia úgy munkálkodni, mint aki szabad, és felelősségvállalásából következik, hogy el-kötelezett környezetéért. Isten népének meg kell értenie mind a hat nap, mind a hetedik nap titkát.”’ Hat napon át munkálkodjál, és végezd el minden dolgodat’, mert szabad vagy; tartsd meg és szenteld meg a nyugalom napját, mert ‘szolga voltál... és az Úr kihozott téged.’” Csak akkor lehetsz boldog az otthonodban, a jólétedben, ha élsz azzal az ajándékkal, amit éppen e nap megszentelése közben ad neked az Isten.”

 

Sajnos az ember sem dolgozni, sem pihenni nem tud Isten akarata, kedve szerint. Meg kell tanulnia jól dolgoznia, hogy aztán jól tudjon pihenni is. Amikor a Biblia állást foglal a munka mellett, állást foglal a henyélés, naplopás, dőzsölés, tékozlás ellen. A 2Thess 3,10-ben írja Pál a görög kikötőváros kényelmes, lusta népének: “Aki nem akar dolgozni, ne is egyén.” Mert nem csak a lustaság kísértése, hanem a munka kísértése is körülveszi az embert.

 

Van démonizmusa a munkának, amikor a munka elnyeli az embert. “Az ember méltósága abban van, hogy tud dolgozni, és tudja letenni a munkát, és tud pihenni. Ahol ez a kettő nincs harmóniában, ott nincs emberi méltóság.” Isten hűséges népét mindig is a tisztességes, becsületes munka jellemezte. Pál írja az 1Thess 4,11-ben: “Tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, a magatok dolgát végezzétek és saját kezetekkel dolgozzatok!” A hívő ember nem lehet munkakerülő, ingyenélő, másokat megkárosító. A munka óv meg az unalomtól, nélkülözéstől és a bűnözéstől is.

 

Sok bölcsességet rejt a régi magyar mondás: “Úgy dolgozz, mintha örökké élnél és úgy imádkozz, mintha holnap meghalnál!” Tompa Mihály református papköltő írja: “Munkásság az élet sója, A romlástól mely megójja. Csak az, aki nem hevert, Várhat áldást és sikert.”

 

A Biblia tanít arról is, hogy a munka Isten szeretetében vagy ítéletében van. Isten áldása kell a munkához. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot. Hogy a munka hat napon át áldás legyen, a hetediken is megfordul. A Debreceni Református Kollégium homlokzatán olvasható: ‘Ora et labora’, azaz ‘imádkozzál és dolgozzál’. “Ebben a kettős egységben lesz áldottá az ember, és ezért kell megtanulnunk pihenni a hetedik napon, hogy a következő hat napon igazán áldott legyen a munkánk.” A pihenést csak az érdemli meg, aki hat napon át dolgozott.

 

A munka és pihenés ritmusa Isten teremtői munkájában rejlik és parancsában gyökerezik. A teremtéstörténetben a Teremtő teremtményének a munkát adja alapvető feladatául, mely egzisztenciájának legfőbb meghatározója. “A hetedik napi munka betiltása annak a kísértésnek veszi elejét, hogy az ember csak a munka és a lét biztosítása felől értelmezze önma-gát... Az ember hajlamos arra, hogy életét a szünet nélküli munka által biztosítsa és kvalifikálja. Ezt az igyekezetet töri le a szombat-napi parancs.”

 

A nyugalom napja megtartása nélkül a munka rabszolgává tesz. Napjainkban jól szemlélhető, hogy mi lesz akkor, ha az ember a világot a szombat nélkül érti. “Mintha neki kel-lene munkájával megszerezni az élethez való jogot, az ember fontosabbnak tartja a munkáját, mint az Istennel való öröm-közösséget, az ünnepet.”


IV./ A szombat szociális vetületei


A negyedik parancsolat az Ószövetség szociális törvényének az alapja és ezen alapszik minden ószövetségi szociális igazságot követelő prófécia is. Ez az alábbi szociális köröket érinti: család, társadalom emberiség. E több mint háromezer éves rendtartásban nem csupán az ember munkához és pihenéshez való joga szerepel, de Isten már akkor adott szociálpolitikai irányelveket. “Ilyen az ifjúságvédelem (egy zsarnok apának nem szabad gyermekeit robotoltat-ni a hetedik napon); a rabszolgák védelme (akkor, amikor a művelt népeknél még emberszámba sem vették őket); sőt van benne állatvédelmi törvény (a jószágot nem szabad végkimerülésig dolgoztatni).”

 

A parancsolat második részében olvashatjuk: “Semmi munkát ne tégy azon se magad, se fiad, se leányod...” A családfőnek azzal a mértékkel kell mérnie családtagjainak is, mint ön-magának. A vasárnap a család életében nagyon jelentős, mert ez a családformálás alkalma is. A szombatnapi törvény második szociális aspektusa a társadalomra vonatkozik. Gyakran észre sem vesszük, eszünkbe sem jut, hányan és hányan dolgoznak értünk. Hiszen egyeseknek áldozatot kell hozni, hogy mások megtarthassák a nyugalom napját. “Enélkül nem lenne fény, nem lenne közlekedés, ellátatlanok maradnának a betegek... Tudunk-e hálával gondolni azokra, akik értünk áldozatot hoznak? S tudunk-e mi is szívesen áldozatot hozni másokért? Hiszen a nyugalomnap megtörése bűn, de az áldozathozatal mindig a legigazibb megszentelés.”

 

A negyedik parancsolat szociális üzenetének harmadik szelete az egész emberiségre vonatkozik. Az idegenre, más bőrszínűre, más nyelvűre, más hitű emberre is úgy gondoljunk, mint önmagunkra. Nem lehet igazán boldog, békés, nyugodt pihenésünk, míg a földön vannak felebarátaink, embertársaink, akiknek nincs joguk, nincs békességük, nem élhetnek emberhez méltó életet. Mit teszünk, mit vállalunk, mit akarunk annak érdekében tenni mi magunk közvetlen környezetünkben is, hogy minden embertársunk emberhez méltó életet éljen....?

 

“A szombati béke, béke Istennel, de ez a béke átfogja a testet is, nemcsak az egyes embert, hanem a családot, és a népet is, nemcsak az embereket, hanem az állatokat is.... Isten a természetre is gondolt, amit békét alkotott, szombatot rendelt. Az ember elvesztette a termé-szettel való békét, és ennek korunkban katasztrofális következményei vannak. A tenger és erdő pusztulása mutatja, hogy az ember nem ismeri a teremtést és benne a Teremtő célját, mert nem ismeri a Teremtővel való békét és a mindenség szenved emiatt.”

 

V./ Jézus és a szombat


Jézus korában három fő mozzanata volt a szombat törvénynek. 1. Megtartása az igazi izráelitaság mértékének számított. 2. A szombatot meg kellett tartani. Ez szinte bilincs lett az emberek életén. 3. A nyugalom napja megtartása az önigazolás eszközévé lett. Nem azt akarták, hogy igazak legyenek, hanem, hogy igazaknak látszódjanak. Ezzel szemben Szabó Andor négy pontban foglalta össze Jézusnak a szombathoz való viszonyát.

 

a./ Jézus a szombatot alárendelte az Ézs 61,1k-nak: “Az Úristen lelke van énrajtam...., hogy a szegényeknek örömöt mondjak,.... és a megkötözötteknek megoldást.” Ez az írás akkor teljesedett be, amikor Jézus kijelentette, hogy személyével és szolgálatával megkezdődött az “Úr kedves esztendeje” (Lk 4,21).

 

b./ Jézus a szombat igazi értelmét a gyógyításokban, a kötelékek feloldásában látta (Lk 13,16). Szinte kizárólagos nála a szombat szociális értelmezése, azaz “a szombat lett az emberért” Mk 2,27).

 

c./ Jézus a szombat urának vallotta magát (Mk 2,28).

 

d./ Jézus szerint nem lehet igazi fellélegzés, nyugalom, szombat addig, míg bűn, betegség, halál van. Egyik szombat napi gyógyítása után vallja: “Az én Atyám mindezidáig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5,17). “A ‘mindezidáig’ /heós arti) jelenti azonban azt, hogy az üdvtörténet döntő fordulathoz érkezett, a szombat is, mint Isten ama munkálkodásának egy része elérte célját Jézus szolgálatában, halálában és feltámadásában. Isten nyugalma kezd helyreállni.”

Amikor Jézus látszólag megtörte a szombatot, azzal arra figyelmeztette környezetét, hogy a szombat céljához ért, mert benne beteljesedett. Ő hozta el a megváltás örömét és a teremtés nyugalmát. Vagyis “ a szombat célja, hogy az ember Istenben való nyugalmához, a megváltáshoz eljusson...betelt a szombat-nap ígérete felségesebben, mint az ember hitte volna. Itt van Isten királysága és az egész élet szombati ünnep lesz. Ez a szombat beteljesedése. Isten királyságának megérkezése a földre.”

 

VI./ A ‘szombat - vasárnap’ kérdés


Szombat helyére nem vasárnap került, hanem Jézus Krisztus! Vasárnap támadt fel Jézus, amikor a teremtés teljes nyugalma elkezdődött. Ekkor egyetlen dolog lényeges: Jézust és Jézussal ünnepelni!
A keresztyének között az első időkben a szombat kérdés nem éleződött ki, mivel többségükben zsidó származásúak voltak, a templomi alkalmakon ugyanúgy részt vettek ,int a zsidók. Naponta összegyülekeztek és hamar bekövetkezőnek várták Jézus Krisztus második visszajövetelét. Pál is többnyire szombaton ment a zsinagógákba, mert akkor érte el a zsidókat és akkor szólhatott hozzájuk. Kol 2,16k-ban azonban határozottan állítja, hogy a szombat más dolgokkal együtt “árnyékai az eljövendőknek, de a valóság a Krisztusé.” Ahol pedig nem zsidó-keresztyén csoport, ott Pál a hét első napját rendelte el egybegyülekezésre, tanításra, úrvacsorázásra (vö. Acs 20,7; 1Kor 16,2).
A hét első napja általánossá tételében - Szabó Andor összefoglalása szerint - az alábbi tényezők játszottak közre: “

 

1./ Jeruzsálem lerombolása, a zsidóság szellemi központjának megbénulása.

2./ A keresztyénség és a zsidóság közötti kapocsként álló zsidókeresztyénség megmerevedik és lassan elveszti jelentőségét, majd elenyészik.

3./ A paruzia késik, így sürgősen rögzíteni kellett nemcsak a kánont, de az istentisztelettel kapcsolatos kérdéseket is, tehát

4./ kialakul az ősegyház liturgiája, istentisztelete.

5./ A Római Birodalomban mindenfelé terjedő keresztyénség tudatosan igyekszik elhatárolni magát attól a látszattól, hogy ők csupán a zsidóságnak egy szektája.”


A szombat az ígéret, a várakozás, a vasárnap a beteljesülés kezdete. A vasárnap nem a szombat helyébe jött, hanem új ünnep, mely az új teremtés kezdetét, Jézus feltámadását jelzi. A szombat jelzi - vár ránk Isten országának mennyei nyugalma, vár ránk a mennyei szombat.

 

A vasárnap megszentelésének szerves része a gyülekezet Jézus nevében történő együttléte, közössége, az istentisztelet, ahová Jézus jelenlétét ígérte. Ám az Úr napja megrontása az egész hét elvesztését eredményezi. “A hetedik nap megszentelése közben megújul erőm a hat nap feladatai elvégzéséhez. Ha a hetedik napon odaállok Gondviselőm elé és elszámolok neki a hat napon végzett minden dolgomról, Őt nyerem meg társul és segítségül a következő hat nap feladataihoz.” 
A szombat és vasárnap is az ÚR napja. Isten ÚR voltának, uraságának megnyilvánulása. Vasárnap Jézus Krisztus feltámadásának napja. Kálvin szerint ekkor mindenestől meg kell nyugodni, hogy Isten munkálkodhassék bennünk. Belső nyugalom ez, melyben Isten a kormányzó hétről hétre az örök szombatig, ahová az idő torkollik.


Vásárosnamény, 2000. 07.25.

 

 












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!