Bejelentés



Pótor Imre honlapja
"Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség." Fil 1,21.

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









 

ELMEGYEK ÉS ISMÉT VISSZAJÖVÖK

–Jn 14,1–4 magyarázata–

C.H. SPURGEON

ICH GEHE UND KOMME WIEDER

In: Du tröstest mein Herz

Für Trauernde und Verzagte

Oncken Verlag Wuppertal und Kassel. 1987. S. 119–130.

Ford.: Dr. Pótor Imre

Jn 14,1–4: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.”

Nagyon örülök annak, hogy az apostolok nem voltak tökéletesek; mert akkor azonnal megértették volna amit Jézus mondott, s akkor mi nem ismerhettük volna meg Urunk tanulságos magyarázatát; és ha kedélyük minden nyugtalanságán is felülemelkedtek volna, és akkor nem mondta volna nekik mesterük ezeket az aranyat érő szavakat: „Ne nyugtalankodjék a szívetek.”

Szövegünkből igen világos, hogy nem szándéka az Úrnak, hogy szolgái nyugtalanok legyenek. Semmi öröme nem volt népe kételkedése és nyugtalansága láttán. Amikor érzékelte, hogy mindaz amit mondott, nyugtalansággal töltötte el a szívüket, nagy szeretettel szólt hozzájuk, és kérte, hogy vigasztalódjanak meg.  Ahogy az édesanya vigasztalja gyermekét, úgy hangsúlyozta:

1./ Ne nyugtalankodjatok!

„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet; barátságosan beszéljetek Jeruzsálemmel,” ez volt a parancs az Ószövetség idején, és bizonyos vagyok abban, hogy az Úr most, a világosabb kinyilatkoztatás idején azt akarja, hogy mentesüljön népe a szívfájdalomtól.

De hát nem a Szentlélek vette át a vigasztalás munkáját, hogy ezzel jót cselekedjen?

A szenvedés nyomasztóan hat Isten gyermekei szívére, és a ha a legnagyobb részvétet tanúsító prédikátor sem képes vigasztalást nyújtani, jó neki, ha a tévedhetetlen Vigasztalóra gondol és Isten kezébe ajánlja a megszomorodott szívét.

Mivel a Szentháromság személye is vállalta, hogy vigasztal, lássuk be, milyen fontos, hogy vigasztalással teljen meg a szívünk.

Boldog hit, ami arra kötelez, hogy boldogok legyünk!

Áldott evangélium, ami megtiltja, hogy nyugtalan legyen a szívünk!

Urunk Jézus barátaira gondol, amikor utolsó, keserű harcát kezdi meg s a halálba indul, és túlárad benne a tanítványai iránti részvét.

Nagy, személyes fájdalmunk sem lehet mentség arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk mások bánatát.

Ha te vagy én lettem volna ott, kértük volna a magunk iránti részvétet. Így kiáltottunk volna: „Könyörüljetek rajtam barátaim, mivel ránk nehezedett Isten keze!”

De Urunk ehelyett korlátozta szívét összezúzó fájdalmát és arra törekedett, hogy választottait erősítse bánatukban. Tudta, hogy nagyon hamar „halálosan megszomorodik;” tudta, hogy halálos harc előtt áll, mert büntetést visel el „a mi békességünk érdekében;” de mielőtt e mélységbe jutott, felszárította azok könnyeit, akiket nagyon szeretett, és ezért mondta: „Ne nyugtalankodjon a szívetek!”

Miközben csodálom a szeretetnek ezt a gyengédségét, nem kerülhettem el, hogy imádjam Urunk csodálatos bizalmát, aki jóllehet tudta, hogy szégyenletes halállal hal meg, mégis semmi félelmet nem érzett arra vonatkozóan, hanem megparancsolta tanítványainak, hogy feltétlenül bízzanak benne.

Amikor a borzalmas éjszaka sűrű sötétsége kezdte körül venni, akkor szólította fel tanítványait: „És higgyetek énbennem!”

Jézus ebben a fenyegetéssel tele órában is tudta, hogy az Atyától jött, az Atya volt benne és ő az Atyában; ezért mondta: „Higgyetek Istenben és higgyetek énbennem!” Mesterük nyugodt magatartása igen hozzájárult ahhoz, hogy tanítványai megerősödjenek az iránta való hitben.

Senki sem állhatott ilyen szorosan Isten mellett. Hogy Jézus jó ember volt, abban senki sem kételkedett; Isten voltát ezen szavai is bizonyították. Vajon felszólítana-e Isten, hogy bízzunk egy ember erejében? Nincsen-e megírva: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik” (Jer 17,5). Jézus azt mondja: „Higgyetek Istenben és higgyetek énbennem.” A tény, hogy így viszonyul Istenhez és az emberek bizalmát igényli ilyen szükséghelyzetben, azt mutatja, hogy tudatában van isteni hatalmának és istenségének.

Mi volt az a különös fájdalom, ami nyugtalanná tette a tanítványok szívét, amitől megrettentek s megrémítette őket? Az, hogy Jézusnak meg kellett halnia. Hogy Uruk, akit igazán szerettek, szégyenletes, kínos halálba megy. Melyik szerető szív tudja elviselni ezt a gondolatot?

Mégis kijelentette nekik, hogy ennek így kell lennie, és visszaemlékeztek korábbi szavaira, amikor azt mondta, hogy az Emberfiát elárulják, megkorbácsolják és megölik. Látniuk kellett, hogy megvádolták, elítélték és keresztre feszítették, – és ezért volt szükséges, hogy ezt mondja nekik: „Ne nyugtalankodjon a szívetek!”

Manapság mindenkinek, akik szeretik Jézust, látniuk kell a szégyenletes bánásmód lelki megismétlését; mert most újból éppen azok feszítik meg, akiknek kellemetlen a Jézus keresztje és bolondság a keresztről való prédikálás.

Ahogy az emberek mindig is félreértették Krisztust, hamisan ábrázolták, megvetették, kigúnyolták és elutasították!  Bár nem bánhatnak el vele, mert a mennyben ül a trónján; de amennyire lehetséges, újra és újra megölik. A rosszindulatú gondolkodásmód nyilvánvalóvá válik az evangéliummal szemben, ahogy egykor Krisztussal szemben történt. Néhányan elmennek a végsőkig, hogy az „asszony magva” sarkába marjanak. Nagy fájdalmat jelent látni, ahogy elfordított arccal mennek el emberek a kereszt mellett, mintha az Üdvözítő halála semmit sem jelentene, legalábbis nekik semmit sem jelent – ott van Krisztus Jézus két bűnöző, babonás és hitetlen között, körülötte faragatlan emberek és tudósok, tudatlanok és bölcsek ádáz ellentmondása közepette.

2./ Elárulták - megtagadták

Most tudták meg az apostolok, hogy az Úrnak el kell mennie tőlük, hogy olyanok lesznek, mint pásztor nélküli juhok. Ez a borzalom és szomorúság forrása volt számukra. Mi lesz ebből? Ha köréjük gyülekeznek az írástudók és a farizeusok, mit válaszoljanak nekik?

Jaj az üdvösségről szóló evangéliumnak, ha Jézus nincs velük! Ez keserű fájdalmat okozott nekik; és ez az érzés gyakran átjárja a mi szívünket is. Szomorú a szívem, ha vallási körülményeinkre tekintek. Meg van írva: „Az utolsó időben csúfolódók támadnak” (Jud 1,18); és el is jöttek. – Bárcsak itt lenne maga az Úr, hogy kinyújtsa jobbját és láthatók legyenek ismét a pünkösdi csodák ellenségei összezavarására és barátai örömére! Majdnem kétezer év telt el mióta Jézus elment, és az éjszaka sötét, és még csak jele sincs a hajnali derengésnek. Tudjuk, hogy velünk van lelki értelemben; de bár csodálhatnánk már hatalma dicsőségében!

Azonban a tanítványok amiatt is fájdalmat éreztek, hogy egyikőjük elárulja Jézust. Az Úr tizenkettőt választott ki, akik közül egyik ördög volt és eladta az Urat. Ez éles tőrként hatott a hűségesek szívében: „Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem” (Mk 14,21); „Jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja” (Mk 14,1). Nem nyilvánosan árulta el, hanem eladta harminc ezüstért az, akire rábízta szerény pénzkészletét. Ez ugyanúgy a tanítványoknak, mint magának a Mesternek is a szívébe hasított; mivel mélyen érintette Urunkat barátja árulása.

Ebből a keserű pohárból a hűségeseknek ma is inniuk kell; mert mit látunk manapság? Azoknak a férfiaknak, akik az evangélium prédikálásáért vannak, úgy tűnik, az a fő dolguk, hogy aláássák szent hitünket és lerombolják azokat az igazságokat, amiket elfogadtak a keresztyén egyházban. Úgy prédikálnak közülük némelyek, mintha nem Isten, hanem a Sátán rendelte volna el őket, és nem a Szentlélek, hanem a hitetlenség kenetét kapták volna. „Haladó gondolkodók” zászlói alatt vezetnek háborút minden örökkévaló igazsággal szemben, amikért hitvallók küzdöttek és mártírok vérüket ontották és amik által a szentek az elmúlt évszázadokban megerősödtek haláluk óráján.

Ezek nem ellenségek; hiszen akkor elviselnénk ezt és válaszolhatnánk nekik. Ha a nyilvánvalóan hitetlen támadja a Biblia ihletettségét, hadd tegye. Szabad országban élünk, hadd beszéljen.

De ha felmegy valaki a szószékre, kinyitja a Bibliát és tagadja, amit Isten adott nekünk – mit csinál ez az ember? Hogy engedheti meg neki a lelkiismerete, hogy ilyen hivatást vállaljon és lelkipásztor legyen, holott olyan mint egy farkas? Ha vincellérnek fogadják azt, aki fejszéjével kivágja a szőlőtőkék gyökerét, ez felfoghatatlan bolondságnak minősül a gyülekezetnek és gyilok minden hívő számára.

Ehhez járult még az amiatti fájdalom is, hogy egyikük, aki jóllehet őszinte és hűséges volt, ezen az éjszakán kész volt megtagadni Urát. Péter volt az, aki sok tekintetben a kis csapat vezetője volt.

Ez valóban olyan keserű ital, amit azoknak, akik szeretik Isten egyházát, igen gyakran meg kell inniuk, mikor látják, hogy a hívők, akikről nem gondolkodhatnak másként, minthogy Jézus Krisztus olyan tanítványai, akiket elgáncsolt valamilyen kísértés, emberektől való félelem vagy a kor divatja magával ragadott, – megtagadták Krisztus és evangéliuma ügyét.

Ezért nagyon megfelelő órának tartom a hűségeseket most textusunk édes vízéhet vezetni és itatni őket addig, míg a keserűség minden nyoma eltűnik a szájukból; mert éppen a Mester mondja nekik: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.”

3./ Higyjetek énbennem!

Ebben a csodálatos textusban Urunk minden nyugtalanságban, minden zaklatottságban, minden rémületben a vigasztalás igaz eszközére utal: „Ne nyugtalankodjon a szívetek – higgyetek!”  Aki a Bibliában olvassa Isten igéjét, meglátja, hogyan ismétlődik ez az előírás. A 11. vers elején azt mondja Jézus: „Higgyetek énbennem,” aztán a második mondatban ismét elhangzik: „Higgyetek énbennem!” Amint megpróbáltam ennek a szent kifejezésnek az értelmébe behatolni, mintha azt hallottam volna, hogy Jézus háromszor is így szólt volna hozzám:  „Higgyél énbennem!” „Higgyél énbennem!” „Higgyél énbennem!” Úgy szólt a Tizenegynek, akik vele voltak, mert nagyon szükséges, hogy buzdítsa őket a benne való hitre.

Nincs más gyógyulás a nyugtalan, tanácstalan szív számára. Ha Jézusban hiszel és még nyugtalan vagy, akkor higgyél benne még teljesebben és őszintébben. Ha még ez sem veszi el elméd zavartságát, akkor még jobban higgyél benne, fokozott egyszerűséggel és erővel. Ezt tekintsd egyetlen gyógyszernek a félelem és nyugtalanság betegségére. Jézus előírja: „Higgyél, higgyél, higgyél énbennem!”

A hit nem csupán bizonyos ismeret, hanem magában Jézusban való bizalom – őbenne, aki képes minden ígéretét teljesíteni. „Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.”

4./ Kiben higgyünk?

Időnként hajlamosak vagyunk arra gondolni, könnyebb Jézusban hinni, mint Istenben, de ez a lelki éretlenség gondolata; az érettebb hívők ezt nem így gondolják. Arra lehetne következtetni, hogy Istenben hinni mintegy magától értetődő; a Jézusban való hit további bizalmat igényel.

Hiszek Isten erejében, a teremtésben: Megteheti amit akar, és átformálhatja amit megalkotott.  Hiszek hatalmában, gondoskodásában, hogy végrehajthatja örök tanácsvégzését a mennyei seregek között és ennek az alsóbb világnak a lakói között. Hiszem, hogy Istennek minden lehetséges.

Éppen ilyen bölcs módon kell Jézusban hinnem, hogy ő ugyanúgy mindenható, mint Isten, akitől a természet minden erői származnak; és ugyanolyan biztos, hogy végrehajtja céljait. Ha az Üdvözítőben hiszünk ugyanolyan feltétlen hittel, amivel minden helyesen gondolkodó Istenben hisz, akkor csak azt adjuk Urunknak, amit joggal igényel. Ő hű és igaz, és hatalma alapján képes teljesíteni ígéretét; bízzunk hát benne, akkor tökéletesen beköltözik a szívünkbe.

A tanítványok tudták, hogy az Úr elhagyja a földet és ezzel együtt őket is, úgy hogy nem fogják őt látni  és nem hallják majd a hangját sem. Mi van akkor? Nem így van ez Istennel is, akiben hiszünk? „Istent soha sen–ki nem látta” – és mégis hiszel a láthatatlan Istenben, aki mindent megalkotott és megtart. Úgy higgyél a távollévő és láthatatlan Jézusban is, hogy ő még hatalmasabb, mint annak idején, amikor a hullámokon járt vagy megsokasította a kenyeret vagy betegeket gyógyított vagy halottakat támasztott fel.

Higgyél benne, így a fájdalom és bánat is elmenekül tőled.

5./ Visszatérés az Atyához

Urunk azt is hozzáfűzte az előbbiekhez, hogy jóllehet ő elmegy tőlük, de csak az Atya házába fog menni. Isten mindenütt jelenvaló, de ahogyan volt olyan hely a földön, ahol különösen is kijelentette magát, vannak még olyan helyek, ahol sajátságos módon leplezi le magát. A templom volt Isten ilyen összehasonlíthatatlan lakóhelyének egyik képe. Azt a mennyei helyet senki sem látta, amit mennynek nevezünk, Isten sátorának, a szent angyalok és minden tiszta lélek otthonának, akik közvetlen jelenlétében időznek. Elmondható, hogy a mennyben Istennek különös lakása van, és Jézus oda ment, hogy visszatérésekor mindenki tiszteletét fogadja, akik várták tökéletes szolgálata után. Úgy ment haza, mint Fiú, aki visszatért Atyja házába, amit kezelésére bízva hagyott ott. Az Atyánál tökéletes és fennkölt nyugalomban van az istentelenek támadásaival szemben – ott, ahol már soha sem kell szenvednie vagy meghalnia; Felkészült arra, hogy ismét elfogadja azt a dicsőséget, amiben már akkor részesült Atyjánál, mielőtt a világ volt.

Ha a tanítványok ezt valóban megértik, az Üdvözítő ezen szavait is megértették volna: „Ha szeretnétek engem, örülnétek hogy elmegyek az Atyához” (Jn 14,28).

Most befejeződik Jézus munkája és küzdelme; életéért emberként nyer jutalmat az emberek között. Minden szégyen, ami miatt szükséges volt munkája, íme most már elmúlt közvetítő uralma fényében.

Bárhogyan is gúnyolódnak még rajta – nem rabolhatják el dicsősége egyetlen fénysugarát sem!

Emberek elutasíthatják – az Úr, a mindenható Isten azonban megkoronázta.

Tagadhatják a lényét – de ő él!

Lázadva kiálthatják: „Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!” (Zsolt 2,3), – az Úr azonban őt szent hegyére, a Sionra helyezte, és senki sem taszíthatja le trónjáról. Hallelujah!

Ezért ne tegye nyugtalanná szíveteket a veszekedés és istenkáromlás s ezen gonosz idők szidalmazásának a lármája – az Úr király marad örökké.

6./ A tanítványok követik Jézust

Urunk azt is értésére adta tanítványainak, hogy nagyon sokan követni fogják az Atya házába.  Nem csak ő maga megy oda; a „sok hajlékot”, amikről beszél, nem azért építették, hogy üresen legyenek. Isten semmit sem tesz hiába; ezért természetesen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy számtalanul sokan veszik majd birtokba ezeket a hajlékokat.

Ez nagy vigasztalást jelentett a tanítványoknak, mert kétség nélkül féltek. Hiszen ha Uruk nem lenne jelen királyságában, az elpusztul–na. Hogyan lehetnének ott a megtértek, ha Krisztus meg lenne feszít–ve? Hogy remélhetnék – szegény párák, akik voltak is  –, hogy létrehozzák az igazság birodalmát a földön? Hogy vezethetnék hozzá a tömegeket, akiket vérével vásárolt meg, ha győztes karja nem vezeti többé őket?

Az Úr azt mondta nekik: Én elmegyek, de nagy tömeg vezetője leszek, amelyik az elkészített hajlékokban fog laknia.

Nem számít tehát, ha emberek harcolnak az evangélium ellen, mert az Úr ismeri övéit, akiket hazavisz. Jóllehet ma kis maradéknak tűnnek, mégis ők töltik majd meg azt a sok hajlékot. Emberek istentelen hitetlensége saját kárhozatukat jelenti; Jézus azonban nem veszítette el szenvedése jutalmát, jóllehet a pokolban minden ördög és a földön minden hitetlen ember is szövetkezik ellene.

Jézus elszenvedte a kereszthalált és feltámadása után elküldte nekünk a Szentlelket, hogy alkalmasak legyünk azon a helyen, amelyet elkészített nekünk. És így készítette el számunkra a hajlékokat: miközben kivonta a bűnösöket abból a kapunyílásból, ami lezárta a bejáratot.

Úgy vélem, hogy ezen túl van még egy különleges értelme ezeknek a szavaknak, hogy Urunk elkészíti számunkra a mennyországot. Hiszem, hogy Jézus úgy gondolta, hogy egész emberiségünk számára talál helyet.  Figyeljük meg a „hajlék” szót.  Hajlamosak vagyunk ehhez azoknak a örökségről szóló ködös elképzelését is hozzáfűzni, akik eljutnak a halottak közül való feltámadásra. „A menny állapot” – mondta valaki. Igen, bizonyos, hogy egy állapot; de egyben helyszín is, és a jövőben még határozottabban helyszín lesz. Figyeljétek meg, hogy Urunk testben távozott el; nem test nélküli lélekként, hanem olyan személy, aki együtt evett tanítványaival és akinek a testét ők megérintették. Testének szüksége volt egy „helyre,” és elment, hogy ilyet készítsen számunkra, nem csupán mint tiszta lelkeknek, ahogyan egy ideig leszünk, hanem úgy, ahogy végül is lennünk kell – mint akik test, lélek és értelem részesei.

7./ Teljes megváltás

Amikor meghal Isten gyermeke – hova megy a lelke? Az inspirált apostol azt tanítja nekünk: „Hazaköltözik az Úrhoz” (2Kor 5,8). De ez lelki ügy, és valami még hátravan. A lelkem nem jelenti teljes egészemet, mert megtanultam, hogy testemet teljes önmagam értékes részének tekintsem – mint ami Isten temploma. Az Úr azonban nem csak lelkemet váltotta meg, hanem testemet is, következésképpen szándékában áll, hogy legyen olyan „helye”, ahol én, az a személyiség, aki itt vagyok, individualitásom teljességében örökké élhetek.

Jézus helyet akar foglalni az erre kiválasztott egész emberiségnek, hogy ott legyenek ahol ő van és ahogy ő van. Végső tartózkodásunk a boldogság állapotát jelenti, de olyan „helyszínre” is szükségünk van, ami megfelel feltámadott testünknek. Ez tehát nem valamiféle homályos, légies, megfoghatatlan és álomszerű. Ó nem, az valóban ugyanúgy egy hely, ahogyan a föld is az.

Jézus azt mondta Mártának: „Feltámad a testvéred”; nem azt mondania, hogy „Testvéred lelke halhatatlanul fog élni”; hanem azt mondta: „Feltámad a testvéred.” A testének kellett előjönnie a sírból.

Így vigasztalódhatott meg az apostolok szíve, amikor meghallották, hogy mit akar tenni Urunk halála után.

8./ Az Úr visszatérése

A következő vigasztalás bizonyos visszatérése ígérete volt: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök…”

Halljátok meg tehát: Jézus újra eljön. Ugyanúgy, ahogy felment, úgy fog visszatérni, azaz valóban, betű szerint és testi alakban.

Itt van a vigasztalás; hogy eljön, személyesen jön el, hogy felvigyen magával minket. Nem angyalt fog küldeni, sem a kérubimok seregét, ő maga, az Úr fog eljönni. Ez lesz a mi esküvőnk napja, és a dicsőséges vőlegény személyesen fog eljönni érrtünk. Ha a menyasszony készen áll férje számára, akkor az nem jön-e el érte és nem viszi-e a házába? Üdvözítőnk végérvényes győzelme boldog napjára gondolt, és népe gondolatait is erre akarja irányítani: el ne felejtkezzenek jövőjükről.

Eljön az Úr; örvendezzen a szívünk ezen a nagy napon!  Ellenségei sem tudják feltartóztatni eljövetelét. „Ne legyen tanácstalan szívetek és ne legyen nyugtalan.” Gyűlölhetik Őt, de nem tudják megakadályozni; nem gátolhatják meg dicsőséges visszatérését egy pillanatig sem.

Ó, ha eljön és magához veszi övéit, hogy örökre oda vigye őket, ahol ő van, hogy vele legyenek. Ó, milyen nagy öröm lesz akkor!

Öröm! Öröm!

Nem adhatjuk-e fel már most minden félelmünket örökre arra a végtelen boldogságra való tekintettel, ami reánk vár?

„Ahova én megyek, azt tudjátok” – mondja az Úr tanítványainak, ahogy mindent tudtak összes cselekedetéről is. Ő nem ismeretlen, idegen helyre ment. Csak „Atyja házába” ment, abba a lakóhelybe, ahonnan hamarosan eljön. Elmegyek – mondja Jézus –, hogy előkészítsem azt, hogy titeket egész lényetekkel magamhoz vegyelek. Elmegyek egy gyönyörű helyre, amit senki nem látott még, de lelkem ezt kijelenti nektek. Tudjátok, hogy hova megyek, az utat is ismeritek – szenvedés és halál, engesztelés és megigazulás által. Ez a mennybe vezető út számotokra is, és mindent megtaláltok bennem, mert „én vagyok az út.”

Az út nem a vég! Ez az út a mi számunkra ugyanúgy, ahogy Urunk számára is. Koronáját nem nyerhette el csak a kereszt által és dicsőségét a halál, mint eszköz által; de miután ez az út őbenne, személyében készen van, ezért mindenki számára nyitott, aki hisz benne.

Így tudod, hova ment az Úr és tudod az utat. Szedd össze a bátorságodat, mert nem széles az út.

Ezért ne veszítsük el bátorságunkat akkor sem, ha időnként szenvednünk kell.

------------------------












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!