Bejelentés



Pótor Imre honlapja
"Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség." Fil 1,21.

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









 

GÁBRIEL TITOKZATOS KÜLDETÉSE

LK. 1. ALAPJÁN

- adventi sorozat -

Gabriel

– in geheimer Mission unterwegs –

aufgespürt im Lukasevangelium Kapitel 1

Zeit mit Gott

Mit Gewinn die Bibel lesen

4/2012, S. 84-95.

Diakonissenmutterhaus Aidlingen

Fordította

Dr. Pótor Imre

Vásárosnamény, 2012.


1./ Tradíció

Lk 1,5-7: „Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet. / Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. / Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak.”

Már x-edszer hangzik el az áruházban az „Ó, te boldog…” kezdetű dal. A karácsonyi vásárokon emberek tolakodnak az elárusító bódék között, az utcán meg forralt bor, mézeskalács és sült mandula illata terjed a levegőben. Naponkénti benyomások ezek advent idején, összekapcsolva a karácsonyfáért és ajándékokért való tülekedéssel. Eközben bizonyára mindenki sejti, hogy valamiféle „keresztyén” dologról van szó. „A világ kárba veszett, Krisztus megszületett” kezdetű ének dallama hangzik valahol.

Milyen jó Isten, hogy minket is bevon igéje által ennek az idős házaspárnak egészen normális mindennapjaiba, amikor még egyáltalán nem voltak karácsonyi vásárok, de ez a házaspár a tradíciónak megfelelően élt.

Zakariás és Erzsébet is köztiszteletben álló családból származott. Családfájuk Áronig vezethető vissza, aki Mózes testvére, Izráel első főpapja volt.

(Vö.: 2Móz 4,14: „Ekkor az ÚR haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni;

2Móz 29,4kk.: „Áront és a fiait is rendeld a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket. / Azután fogd a ruhákat és add rá Áronra a köntöst, az éfód palástját, az éfódot és a hósent, és övezd fel őt az éfód övével. / Tedd a fejére a süveget, és a szent fejdíszt illeszd a süvegre. / Aztán vedd a felkenésre való olaját, öntsd a fejére, és kend fel őt! / Fiait is rendeld oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe!”)

A hitvespár kegyes életet folytatott: teljes szívből Isten parancsolatai szerint éltek. Mégis volt egy fájdalmas pont az életükben. Nem volt gyermekük. Manapság is nagy gondot okoz sok házaspárnak, ha nem születik gyermekük. Annak idején azonban katasztrófa volt. Az volt az általánosan elterjedt vélemény, hogy Isten megvonja az áldását az ilyen emberektől: ez stigma volt, „szégyen”, így érzékelte ezt Erzsébet is (25.v.: „Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt”).

Fiatal párként bizonyára sokszor imádkoztak utódért, örvendező reménységgel és várakozással. Az évek multával azonban az imádságok, meg a reménység is apadni kezdett, mint a hó a nap hatására.

És éppen nyomorúságuk közepette jön hozzájuk Isten. Ez a házaspár a „gyermek” témát már kipipálta. Mégis, Isten jön, és új fejezetet nyit élettörténetükben.

(Vö.: 1Móz 11,29-30: „Abrám és Náhór feleséget vettek maguknak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: Ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya. / Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke;”

1Móz 12,2-3: „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. / Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége;”

1Móz 17,1-2: „Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az ÚR, és ezt mondta neki: Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen! / Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon megszaporítom utódaidat;”

1Móz 18,10-14: „Egyikük azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek, Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatódzott a háta mögött a sátor bejáratánál. / Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt a női életfolyamat. / Sára nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg! / De az ÚR megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre? / Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának;

1Móz 21,1-6: „Azután meglátogatta az ÚR Sárát, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett az ÚR Sárával, ahogy megígérte. / Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten. / Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki. / Azután körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Isten. / Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. / Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja.”)

Isten manapság is azt akarja, hogy hozzánk is megérkezzék egészen normális életünkbe. Ez jelenti az advent. Mi is mondhatjuk és énekelhetjük:

Jöjj, ó Üdvözítőm, Jézus Krisztus, /

Nyitva áll előtted szívem ajtaja.” (G. Weissel).


2./ Meglepő látogatás

Lk 1,8-13: „Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt, / a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot. / A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. / Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. / Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. / De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni;”

2Móz 30,7-8. 34-36: „Azon mutasson be Áron illatáldozatot reggelenként; amikor rendbe hozza a mécseseket, akkor mutassa be. / Estefelé is mutassa be Áron, amikor felrakja a mécseseket. Állandó illatáldozat legyen ez az ÚR színe előtt nemzedékről nemzedékre!... Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR: Végy fűszereket, azaz illatos gyantát és szagos borostyánt, erős illatú mézgát, fűszereket és tiszta tömjént egyenlő mértékben. / Készíts belőle fűszerezett illatáldozatot, ahogyan a kenetkeverő készíti: sózva, tisztán és szentül. / Morzsold szét egy részét, és tedd a bizonyság elé a kijelentés sátrában, ahol megjelenek neked. Igen szentnek tartsátok ezt!”

Zakariás pap nagyon csodálkozott, hogy ezúttal számtalan kollégája közül éppen őt jelölték ki, hogy kétszer, 9 és 15 órakor ő vezesse naponta az ima-istentiszteletet[1] a templomban.[2] Milyen sokszor végzett már Zakariás korábban is lelkiismeretesen megtisztelő szolgálatokat a templomban. Neki mindig „csak” annyi jutott, hogy paptársainak segített. Ma azonban ő mehetett be a szentélybe. Imádkozott, miközben meggyújtotta az előírt aromás koncentrátumokat az aranyoltáron, ami nyomán intenzív illat és füst keletkezett. Ez volt az Istenhez felszállt imádságok jele.

Eközben egy angyal lépett észrevétlenül a füstölő oltárhoz. Zakariás nem vette észre a jövetelét, nem számított érkezésére. Mi is tudhatjuk személyes adventi időnkre vonatkozóan: Urunknak végzett hűséges szolgálatunk közepette is eljöhet hozzánk Isten. És az imádkozás csöndjében is megszólíthat meglepő igéje.

Zakariás erősen megrettent a fénylő alak láttán, és egyúttal hallotta a vigasztaló „Ne félj” kijelentést is. Nem sok ideje maradt az idős embernek arra, hogy töprengjen e jelenésen.

Amit az angyal mond, élete bánatát érinti: „Meghallgatásra talált a te könyörgésed.… feleséged, Erzsébet fiút szül neked, …és Jánosnak fogod őt nevezni!”

Nem talál-e szíven minket is ez az ige?

Reménység és meg nem hallgatott imádságok közé szorítva megtapasztaljuk itt: Isten hallja imádságainkat akkor is, ha végtelenül sokáig nem hallgatja meg azokat. Isten látja az ínséget akkor is, ha nem is időelképzelésünknek megfelelően avatkozik közbe. A várakozási idők nehéz idők lehetnek.

(Vö.: Zsolt 56, 9: „Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne, könyvedben!)

De azért is ünnepeljük évre-évre adventet, hogy újra és újra emlékezzünk: Isten jön. És ha ő jön, akkor megoldódik életünk rejtélye, akkor megtanuljuk megérteni Isten vezetését.

(Vö.: Jób 42,2.5: „Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. / Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.”)


3./ Felkészítés

Lk 1,14-17: „Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, / mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, / Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, / és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé;”

Mal 3,1.23.24: „Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek URa… / Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚRnak nagy és félelmetes napja. / Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.”

Egyáltalán nem volt természetes, hogy egy élteskorú házaspár apai-anyai örömökben részesül. Ha figyelmesen olvassuk a 14. verset, akkor látjuk, hogy nem csupán Erzsébet és Zakariás személyes boldogságáról van szó, jóllehet Isten ezt is szívén viseli. Azonban az a horizont, amit felvázol az angyal, ezt messze meghaladja. Sokan fognak örülni, sokan meglepődnek János jövetelén.

Próféta lesz. Olyan személy, aki teljesen és egészen Istennek átadott élettel szolgál. Olyan, aki meghirdeti Izráel népének, mi az igazság és a jogtalanság. Sokakat felráz álmukból; sokan megismerik és megvallják bűnűket, és megválnak tőlük, rendezik Istennel és egymással való kapcsolatukat.

Ma azt mondanánk, hogy bombaként hatott János üzenete. Mert 450 éve nem történt ehhez hasonló. Malakiás zárta a próféták hosszú sorát, akik kinyilvánították Izráel népének Isten szavát, akaratát és gondolatait. Hiszen most Isten érkezik. Beteljesíti szavát, és elküldi azt a személyt, akinek teljesítenie kell Malakiás zárószavait.

(Vö.: Mal 1,23-24: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚRnak nagy és félelmetes napja. / Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.”)

János „Illés erejével hat majd” népe között. Ez a kulcsszó, ami Isten népével való küzdelmét jellemzi a Kármelen: Továbbra is egy kis kegyességet akartok gyakorolni, valamiféle tradíciót ápolni, és egyidejűleg azt tenni, amit akartok? (1Kir 18,21: „Illés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem.”) Annak idején a nép semmit sem válaszolt. Nem tudtak dönteni.

Most ismét eljött a döntés ideje ezzel az egyedülálló születésről szóló értesítéssel, amit a Fel­sé­ges Isten angyala személyesen közöl. János lesz Isten Fia útkészítője.

Ez is adventi idő: legyünk készen az Úr érkezésére.

Ó, Úr Jézus, készíts fel engem, szegényt e szent időre /

jóságod és irgalmasságod alapján!” (V. Thilo).


4./ Lelassítva

Lk 1,18-20: „Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öregember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” / Az angyal pedig így válaszolt: ’Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. / De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.’”

Zakariás torkán akadt a szó. Aztán csak kifakad belőle: Ez lehetetlen! A biológiai törvények figyelembevétele nélkül készítettél számvetést! Merő hitetlenség nyilvánul meg szavaiban.

Zakariás olyan pap, aki hűségesen szolgál Istennek, rendszeresen tanulmányozza a szent iratokat. Tudja elméletileg, hogy Isten bármit képes megteremteni, amit akar. De hogy néz ez ki a gyakorlatban? Mi történik, ha Isten komolyan vesz engem, és a maga módján hallgatja meg imádságaimat? Ha kijelenti terveit, ami messze meghaladja kicsinyességemet? Ha az által, amit ajándékozni akar, nem álmaim beteljesedése, hanem Isten e világra való üdvterve kerül előtérbe? „Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága… (Mt 5,13-14).

(Vö.: ApCsel 13,47: „Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig;”

Fil 2,15: „Feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban.”)

Ha jön Isten, akkor hitet keres bennünk, és végtelen hatalmába vetett bizalmunkat. Elmélet és gyakorlat – vajon nem térnek-e el ezek egymástól nálunk, gyakran mérföldekre is?

Az angyal nem engedi érvényesülni Zakariás látszólag helyes érveit. Hevesen rendre utasítja: „Gábriel vagyok, aki Isten előtt áll”, nem vagyok akárki, aki hozzád jöttem, hogy imameghallgatásodról beszéljek veled. Arra kaptam megbízást, hogy belevonjalak Isten nagy tervébe tégedet és Erzsébetet.

Amikor az angyal kijelenti a nevét, mintha „csengettek” volna Zakariásnál. Hiszen nagyon is jól ismerheti Dán 8,16-ot („És emberi hangot hallottam az Úlaj felől, amely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki ezt a látványt!”) és 9,21-et („Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfi, akit azelőtt láttam a látomásban, sebesen hozzám repült, és megérintett engem az esti áldozat idején).

Zakariásnak jel adatik, amin aztán gondolkozhat kilenc hónapig. A fiú megszületéséig egy szó sem jön az ajkára. Ha az Úr lelassít minket, és pihenő tartására kényszerít, amögött szeretetteljes szándéka rejtőzik. Segíteni akar nekünk, hogy egészen gyakorlati módon bízzunk Igéjében.

„Ne csüggedjetek el, segítőtök az ajtó előtt áll;

már itt is van, hogy felüdítse és megvigasztalja szíveteket."

(P. Gerhardt).


5./ Látomás

Lk 1,67-80: „Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: / „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. / Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, / ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: / hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; / hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, / arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, / hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, / szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. / Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, / hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, / Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; / hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” / A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izraelben.”

Izgatottság uralkodik Zakariás házában. Először az újszülött fiú a szokatlan János nevet kapja (57-66.v.), aztán az eddig néma apa Istent magasztaló énekbe kezd. És milyen ez az ének! A Biblia szaknyelvéből való. Nem volt még akkor jelbeszédet alkalmazó televízió. Az utcán vagy a zsinagógában Zakariás nem tudott beszélni kollegáival és barátaival, és az esedékes döntésekkor szeretett Erzsébetének újra és újra agyagtáblácskát kellett rendelkezésére bocsátania (63.v.)

Olyan volt az, amikor Zakariás táblára írt közlését bejelentették, mint amikor egy kegyes ember a Bibliája alapján tájékozódik. Amint aztán Zakariás hangszálai ismét engedelmeskedtek, úgy beszélt, mint egy próféta, akit betöltött a Szentlélek. Látta és közölte Isten népéről szóló nagy látomását (78.v.).

Mi az orvos betegénél végzett vizitációjáról beszélünk, és ismerjük az egyházi hatóságok által végzett gyülekezeti vizitációt. Azonban Istennek most népe körében tett látogatása azért egyedülálló, mivel Isten már oly sok évszázada hallgatott.

Ha meglátogat minket valaki, ez figyelmessége és irántunk való érdeklődése, odafordulása és szeretete jele.

Advent Isten nálunk való megszállását jelenti. Ezért hangzik a zsoltárének: „Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!

(Vö.: Zsolt 24,7-10:Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! / Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban. / Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! / Ki az a dicső király? A Seregek URa, ő a dicső király! (Szela.)”[3]

Advent szívünk ajtajának és ablakának szélesre tárását jelenti, hogy kiengedjük a lustaság áporodott levegőjét, a rutin használt levegőjét.

Advent azt jelenti, hogy határozottan kitárjuk a szűklátókörűség és korlátozottság ablaktábláit, hogy eljusson hozzánk az üdvösség, bűnbocsánat, irgalmasság és békesség a napfelkelte ragyogásában.

(Vö.: Mal 3,20: „De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak;”

Zsolt 145,5-7: „Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem. / Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. / Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak;”

Ézs 63,7: „Az ÚR hűségét magasztalom, az ÚR tetteit dicsérem: mindazt, amit az ÚR tett értünk, sok jótéteményét Izráel háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen.”)

„Amikor az örökkévaló világosság behatol a világba,

akkor új fénnyel látja el;

az éjszaka kellős közepén is világít,

és a fény gyermekeivé tesz bennünket.

Uram, irgalmazz!” (M. Luther).


6./ Nagy jelentőségű kép - szerény keretben

Lk 1,26-33: „A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, / egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. / Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” / Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. / Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! / Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. / Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, / ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.”

Gábriel Zakariásnál tett látogatása után fél évvel újabb megbízatást kap Istentől. Korábban a főváros templomában jelent meg, igencsak hatásos keretek között. Most azonban egy távoli, igénytelen vidéki településre küldi Isten egy olyan fiatal nő nappali szobájába, aki a társadalomnak egyáltalán nem jelentős személye.

Ez a lány sem várta Isten angyalát. Esküvőjére készült jegyesével, Józseffel, az áccsal. Mégis, Gábriel angyal, aki Isten szokatlan kegyelem-köszöntésével üdvözli (28.v.), kijelenti neki, hogy gyermeket fog szülni még az előtt, mielőtt megkezdik férjével közös életüket. Ez képtelenség Mária számára. Fiút szülni, akit nem József nemzett, a „Magasságos Fiát” – ez elképzelhetetlen!

Milyen jelentős értesítés ez egy fölöttébb szerény keretben! Isten szereti, ha dicsősége és szentsége nem luxus és színpompás körülmények között ragyog fel, hanem egy sötét és piszkos istállóban. És bent fekszik az újszülött, pólyába csavarva egy jászolban. Igaz ember és igaz Isten. Milyen titokzatos ez! „Isten emberré lesz, emberek javára, / Isten gyermeke vér szerint is eggyé lesz velünk” (P. Gerhardt).

A Magasságos Fia nem adja fel isteni lényét.

(Vö.: Mk 14,61-62: „Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” / Jézus ezt mondta: „Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben.”)

Jézus a király, akit megillet minden tisztelet. Ő „Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! / Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!” (Ézs 9,5-6).

És mindez bele van foglalva az emberiségnek, a megalázottságnak „egy kicsiny keretébe,” az emberek minden tudatlanságával, fájdalmával, könnyével és szenvedésével együtt. Isten így és nem másként akart megérkezni hozzánk, hogy a legszegényebbekben, legkisebbekben, legmélyebben lévőkben és leggyengébbekben is bizalom ébredjen személye és üdvössége iránt. Kövessük mi is tanácsát: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” / „Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? / Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva” (Mt 11,28-30).


6./ Teremtési folyamat

Lk 1,34-37: „Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” / Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. / Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, / mert az Istennek semmi sem lehetetlen.”

Jóllehet Mária anyanyelvén hallotta az angyal szavait, mégsem értette meg. Ezért tudakozódik tőle. Finom különbség van az ő és Zakariás reakciója között.

Az idős pap azt kérdezi: „Miből tudom meg ezt?” Mária kérdésében semmiféle ellenvetés nincsen.

Zakariás azonban azonnal folytatja érvelését arra vonatkozóan, hogy miért is téved Gábriel angyal – és vele együtt Isten is: „Hiszen én már öregember vagyok, feleségem is előrehaladott korú”(Lk 1,18).

Mária azt kérdezi, hogy mehet végbe ez az esemény. Az angyal aztán meggyőző érveket hoz fel arra, hogyan fog megtörténni. Együttérző módon magyarázza meg a fiatal nőnek, hogyan küldi el Isten a Fiát az örökkévalóságból a világba, jelen korszakunkba. Megismerteti Máriát egy szűznek az Igében megjövendölt áldott állapotával (Ézs 7,14: „Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el”), amiről az Úr Jézus ellenfelei egészen máig gonosz dolgokat mondanak, koholnak, és nevetségessé teszik.

Boldog, aki hitt” (45.v.) – mondja neki később rokona, Erzsébet. Ez volt Mária belső magatartása. Hit nélkül ma sem lehetséges lelki haszonnal olvasni ezt az igeszakaszt. Tanúi leszünk annak a szuverén teremtésaktusnak, ami itt le van írva Isten Igéjében. Szakszerűen, nem feltűnést keltő módon, ahogyan a világ teremtésekor is történt: „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság” (1Móz 1,3).

A Szentlélek egészen közel kerül Máriához, és az történik, ami még soha nem volt. Ez Isten eljárásmódja. Neki hatalma van arra, hogy teremtsen és „létre hívja a nem létezőket” is (Róm 4,17).

Olyat tesz Isten, ami lehetetlen az embereknek. És Mária olyan bizalommal fordul Istenhez, ahogy azt egykor Ábrahám is megtanulta: „Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja / Isten színe előtt, ahogyan meg van írva: „Sok nép atyjává tettelek.” Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. / Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ennyi lesz a te magod!” / Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. / Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek” (Róm 4,16-20).

Mária olyan edénnyé válik, akibe Isten belehelyezi a Fiát.

„Az egész világ se képes sohasem magába foglalni Őt,

aki Mária ölében nyugszik…” (M. Luther).


8./ Odaadás

Lk 1,38: „Ekkor így szólt Mária: ’Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!’ S ekkor eltávozott tőle az angyal.”

Ma csupán ezt az egy verset vegyük szemügyre. Mária szolgálónak nevezi magát, pontosabban: „Az Úr rabszolganőjének.” Feltétel nélkül teljesíti Isten utasítását.

Bízik benne, hogy gondoskodik róla, és megvédi. Ezért képes kimondani ezt a második mondatot is: „Történjék velem a te beszéded szerint.” Nem vonakodom tőle, nem védem magam vele szemben. Ezzel Mária nagy rizikót vállal. Fennáll annak a veszélye, hogy elhagyja szeretett Józsefe, és ott marad házasságon kívül született gyermekkel. Sőt, még az is megtörténhet, hogy megkövezik.

(Vö.: 3Móz 20,10: „Ha valaki férjes asszonnyal paráználkodik, a felebarátja feleségével paráználkodik, halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő;”

Jn 8,5: „Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?”)

Nem áldozza-e fel a biztos jövőjét Mária a lakószobájában végbement nem egészen megmagyarázható „jelenés” alapján? Valóban elkötelezhetjük magunkat Isten iránt ilyen naiv módon?

Milyen sok szülő óvja gyermekét Isten feltétel nélküli követésétől: „Nem kell olyan komolyan venni a hitet!”

Milyen sok egyébként barátságos ember kételkedni kezd, ha az Isten szavába való bizalomról van szó. „Ez mégiscsak túlzás!”

Milyen sok ember kételkedése miatt válik viszonylagossá a szent ígéret: „Követni akarlak Uram, mindegy hogyan és hová vezetsz?”

Ez a jelentéktelennek tűnő vers Lukács evangéliumában nekünk is felvet néhány kérdést:

Valóban készen vagyok-e megválni döntési jogomtól, és átengedem-e azt higgadtan Magasságos, mennyi Atyám szerető kezébe, akinek jó terve van velem és a világgal?

Felhagyok-e azzal, hogy töröm a fejemet a jövőn, és elfogadom tőle az egymástkövető útszakaszokat, aki kiválóan ismeri az egész útszakaszt.

„Vedd elmém, lelkem és szívem

Had adjam Néked mindenem,

Hogy kedves légyek néked” (P. Gerhadt.)[4]

Figyeljük meg, miként mutatkozik meg a hívők Istennek való odaszánása a következő igékben?

Mk 1,29-31: „Mindjárt ezután kimentek a zsinagógából, és Jézus elment Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. / Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak, / aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik;

Mk 2,1-5: „Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. / Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. / Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. / Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. / Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid;

Lk 8,1-3: „Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő / és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, / Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsánna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból;”

ApCsel 2,42-47: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. / Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. / Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. / Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. / Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; / dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel;”

2Kor 8,1-5: „Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. / Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. / Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, / és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. / És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.”

9./ Találkozás

Lk 1,38-45: „Ekkor így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” S ekkor eltávozott tőle az angyal. / Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. / Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. / Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, / és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! / Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? / Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. / Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki;”

Zsolt 33,4: „Mert az ÚR igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik;”

Zsolt 127,3: „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.”

Mária összepakol néhány dolgot a nem túl hosszú időre tervezett utazásra, aztán „sietve” elindul rokonához, Erzsébethez, hiszen Gábriel angyal által jel adatott neki Isten csodálatos munkájára vonatkozóan: „Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van” (Lk 1,36). Alig tudja kivárni, hogy ezt meglássa, és ennek nyomán ő maga is megerősödjön hitében, mert: „Istennek semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37).

Az Isten által véghezvitt csodák nincsenek kiszínezve és „civilizálva.” Isten saját maga áll az esemény centrumában. Ő a cselekvő személy. Ezt a tényt a Lélek adománya erősíti meg, aki betölti Erzsébetet.

Mária csupán egy köszöntést mond, de ez Isten szívéből fakadó üdvözlés. Ez mozgásba hozza a hat hónapos gyermeket az anyaméhben, aki rúgkapál örömében.

Isten csodája örömöt vált ki bennünk. Istenben való örvendezést, aki ellát minden jó adománnyal, és aki teljesíti ígéretét. A Szentlélek munkálja bennünk az örömöt, és Isten s tettei iránti hódolatot.

Erzsébet szinte „magán kívül van”: Mária, te látogatsz meg engem? Hiszen Uram édesanyja vagy! Isten áldottja vagy. Isten van veled. Kegyelme árnyékoz be téged (Lk 1,28: „Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!”)

Így találkozik a két leendő édesanya, de Jézus és János is – még teljesen rejtett módon. János a „Magasságos prófétája” (Lk 1,76: „Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait”), Jézus pedig a Magasságos Fia (Lk 1,32.35: „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, / … a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának”).

Jézus a kegyelem forrása és Isten szeretete, János pedig Jézus útkészítője az emberi szívekhez. János rámutat a bűnökre, Jézus meg hordozza azokat.

(Vö.: Jn 1,29: „Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!”

Mt 1,21: „Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből;”

ApCsel 4,12: „És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk;”

Zsid 9,26: „Mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt;”

1Jn 2,2: „Mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is;

1Jn 3,5: „Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.”)

Ilyen mélyreható találkozást nem lehet kieszelni. Csak csodálkozhatunk rajta, és magasztalhatjuk érte Istent.

„Ó, bár olyan lenne az értelmem, mint egy mélységes szakadék,

Lelkem meg széles tenger, hogy befogadhassalak! (P. Gerhardt)


9./ Magnifikát

Lk 1,46-55: „Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, / és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, / mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, / mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, / irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. / Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. / Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. / Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. / Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, / amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.”

Alig hallgatott el Erzsébet, Mária sem tudott tovább uralkodni magán. Istent magasztaló énekbe kezdett. Magnifikátnak nevezzük Mária énekét latin kezdete alapján (mignificere: nagyra értékelni, magasztalni, dicsőíteni). E szöveg pompás megzenésítésére kaptak ösztönzést olyan nagy zeneszerzők, mint Heinrich Schütz és Johann Sebastian Bach.

Kit magasztal Mária? Az Urat, nem pedig önmagát. Ez a hitben vállalt út kezdete: elismerni Isten nagyságát, számolni vele.

(Vö.: 1Móz 15,1-6: „Ezek után az események után így szólt az ÚR Abrámhoz látomásban: Ne félj Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. / De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, URam! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Eliézer örökli. / Nem adtál nekem utódot - mondta Abrám -, ezért a házamnál született szolga lesz az örökösöm. / Ekkor így szólt hozzá az ÚR: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni. / Azután kivezette az ÚR, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz! / Abrám hitt az ÚRnak, aki ezért igaznak fogadta el őt;

1Sám 2,1-10: „Akkor így imádkozott Anna: Örvendez szívem az ÚRban, visszaadta erőmet az ÚR. Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak. / Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. / Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az ÚR, és a tetteket Ő méri le. / A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel. / A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. Az ÚR megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét. / Az ÚR tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. / Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, leülteti az előkelőkkel együtt, és főhelyet juttat neki. Mert az ÚRéi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget. / Híveinek lábát megőrzi, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje. / Összetörnek, akik az ÚRral szállnak perbe, mennydörög ellenük az égben. Megítéli az ÚR az egész földet, de királyát megerősíti, felkentjének hatalmat ad;”

Jer 32,17.27: „Ó, Uram, URam! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked semmi sem lehetetlen… / Én vagyok az ÚR, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?”)

Mária nem tudja, hogy alakul személyes jövője, de biztosan nyugszik Isten hatalmas kezében. Ennek örvendezik. És már tud teljes szívből énekelni. A végtelenül feszült, belátható horizont ellenére (48.v.: „Mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék”) Isten egészen személyes Üdvözítője marad (47.v.: „És az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt”).

Mi is újra felüdülhettünk lelkileg az elmúlt napokban: Megszületett Üdvözítőm, megérkezett Szabadítóm, hogy örömmel szemügyre vegyen, hogy megváltson a bűntől, és ezzel az örökkévalóság fényét hozza életembe.

Mária egyszerű nő, felkészült arra, hogy házasságot kössön Józseffel, hogy háztartást vezessen – ebben nem is történt változás. De amikor Isten megérkezett hozzá, minden mást „felborított” az életében. Így volt ez Izráel történelmében is: Mikor Isten eljött, bajba jutottak az erőszakoskodók, és esélyt kaptak az elnyomottak. A jóllakottaknak nem volt szükségük rá, az éhezőket viszont megelégítette.

„Tanulj ettől a Mestertől, ha hálát akarsz adni neki”, mondta Luther Márton.

És ez is jó tanács:

Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem:

Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem,

És bölcsőd, szállásod leszek;

Jövel hát, tölts el engemet Magaddal:

nagy örömmel!” (P. Gerhardt)[5]


10./ Visszatérés

Lk 1,56: „Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.”

Három hónapig maradt Mária a rokonánál. Aztán visszatért Názáretbe.

Milyen gyakran gondolkozhatott a júdai „hegyvidéken”, és beszélgethetett Erzsébettel arról, hogy mi minden várhat rájuk? Hogy fog reagálni József, miután ilyen döntő esemény került közéjük? „Kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől” (Mt 1,18). Hogy mit „gondolnak” majd a szomszédok, mit szólnak és susmognak, azt meg sem említi az Írás.

Mária szíve alatt hordozta Isten Fiát, és bátran viselte a fellépő félreértések következményét. Átadott életének ez az első próbaköve. „Az történjem velem” Uram, amit megengedsz.

Bár sokan nagy elhatározásra jutunk Isten jelenléte csendjében, de mihelyt kilépünk az ajtón, szembetűnő az emlékezetkiesésünk, mikor megérkezünk „Názáretünkbe”, az ismerős vidékre. Ha barátságtalanul tekint ránk valaki, vagy esetleg egy telefonhívás összekuszálja terveinket, és mélységes csalódást okoz egy hűvös vagy barátságos kiigazítás nagy buzgósággal végzett munkánkat illetően.

Sokszor előfordulhat, hogy ízzé-porrá válnak nagyszerű gondolataink, ha nem állunk Isten mellé, aki bennünk és értünk cselekszik, és megengedi a megpróbáltatásokat.

Mária nem ingadozik. És Józsefnek is biztos talaj van a lába alatt.

(Vö.: „Mt 1,19-25: „Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. / Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. / Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” / Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten. / József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, / de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.”)

Aztán eljön az a nap is, amikor Máriának el kell szenvednie fia kivégzését is. Akinek a keresztjén majd ez olvasható: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya” (Jn 19,19.25-27: „Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA… Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. / Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” / Azután így szólt a tanítványhoz: „Íme, a te anyád!” És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.”)

Mária tudja, hogy kiben bízott. Ezt az Urat senki sem rabolhatja el tőle. Az Úr feltámadása után az apostolok és Jézus más tanítványai körében található (ApCsel 1,14: „Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt”.)

Az imádság formálja az ő életét is.

Úr Jézus, „szívből akarlak szeretni nagyon,

Örömben és fájdalmak idején is,

Minél tovább, annál inkább” (F. Spee).



[1] Ez a naponkénti imádság eredetileg a reggeli és esti áldozathoz kapcsolódott (vö.: ApCsel 3,1), később a hívő zsidók naponta háromszor imádkoztak (vö.: Keresztyén Bibliai Lexikon 646. o, a jobb oldali hasáb közepe táján).

[2] A papságot 24 rendbe osztották be, és évente kétszer valamennyien Jeruzsálembe utaztak egy hétre, hogy templomi szolgálatot végezzenek. Akit sorsolás útján az áldozati oltárhoz választottak, az kiváló, jó illatú, előkészített anyagokból mutatott be áldozatot Istennek. Ebben a nagy megtiszteltetésben egy pap életében egyszer, vagy legfeljebb kétszer részesült.

[3] 304/1: „Kapuk, emelkedjetek! Kiáltó szó hallik, Ím, jő fejedelmetek, Az idő hajnallik: Harmattal rakott feje, Véle sok áldása, Bétölt teljes ideje, Hogy minden test lássa.”

[4] 329. ének 1. verse.

[5] 197. ének 5. verse.

 

 












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!