Bejelentés



Pótor Imre honlapja
"Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség." Fil 1,21.

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








NAÁMÁN GYÓGYULÁSA

 

HUGO BOUTER[1]

 

 

 

Tartalom

 

 

1./ Naámán bélpoklossága……………………………………….. 1.

2./ Egy váratlan tanács………………….......................  4.

3./ Naámán „megkeresztelkedése” a Jordánban………6.

4./ Új életben járni……….…………………….………………………8.

5./ Géházi vége………………………………….................... 10.

 

 

1./ NAÁMÁN BÉLPOKLOSSÁGA – 2Kir 5,1.

 

Ebben a sorozatban Naámán poklosságát és gyógyulását újszövetségi szempontból akarjuk megvizsgálni. Megtisztulása a bűnös bűnből való megtisztulásának világos illusztrációja. E fejezet fő személyeivel való első rövid megismerkedés után azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy miért a bűn képmása a poklosság.

 

a./ A fő személyek

 

Ez a jól ismert történet az erőteljes elbeszélés egyik mintaképe. A fő személyek ábrázolása - annak rendje és módja szerint - éles és világos, mint egy elbűvölő novellában. Azon nem kell csodálkozni, hogy Isten Igéje élő és ható. Először a fő személyekkel foglalkozzunk.

 

(1.) Naámán. A szír hadserek parancsnoka: igen tekintélyes, akit mind az ura, mind a szolgái kedveltek (1. és 13.v.). De volt egy megoldhatatlan problémája: poklos volt.

 

(2.) Egy fiatal lány Izráelből. Idegen országban, fogságban élt, de hűséges maradt Izráel Istenéhez. Nagy hite volt és szerette ellenségeit (3.v.) Nevét nem közlik, mégis lelki minősége alapján igen figyelemreméltó.

 

(3.) Izráel királya. Az ő neve sincs megemlítve, de feltételezhetjük, hogy Jórám volt, a gonosz Áháb fia. Hitetlenség, kétségbeesés és bizalmatlanság jellemezte (7.v.).

 

(4.) Elizeus próféta. Az élő Isten szócsöve. Az ÚR után ő a legfőbb személy ebben a fejezetben. Ismert szerénysége és határozottsága mind földi ura, mind szolgája, Géházi iránt.

 

(5.) Géházi, a próféta szolgája. Kapzsisága, tudatlansága és világossága által éles ellentétben áll urával. Szabadjára engedte szíve mély indulatait úgy, mint később Júdás, akit az ÚR megszégyenített. A fejezet úgy végződik, ahogy kezdődik: egy poklos emberrel. Naámán bélpoklossága örökre ráragadt Géházira és utódaira (27.v.).

 

b./ Naámán, a szír hadsereg parancsnoka

 

Naámán igen megbecsült és ismert ember volt. Neve azt jelenti: „kellemetesség” vagy „kedvesség”. Az iránta tanúsított tisztelet magas rangja miatt is megillette. Ura és szolgái is őszintén együtt éreztek vele (4-5.v. és 13.v.).

 

Az a jóindulat, amit élvezett, kapcsolatban állt katonai sikereivel, „mert általa adott az ÚR győzelmet Szíriának” (1.v.) Ez igen sokatmondó kifejezés. Világossá teszi: a valóságban az ÚR kormányoz! Isten nem csak saját népét kormányozza, hanem a föld nemzeteit is. És ez akkor is így van, ha kormányzása gyakran kikutathatatlan és útjai kifürkészhetetlenek. Ez az első lecke, amit meg kell itt tanulnunk.

 

Isten nem egy helyi isten, egy hegynek vagy síkságnak, vagy éppenséggel egy elemnek az istene. Éppen így gondolkoztak a pogányok és így vélekedtek a szírek is (1Kir 20,23kk.). De ez tévedés. Isten élő Isten, az ég és föld Ura. Az egész mindenséget a kezében tartja.

 

Másodszor, Isten felhasználja a nemzeteket - ha ez szükséges - népe megítélésére. Arám (Szíria) ilyen fegyelmező bot volt a gonosz Áháb és utódja napjaiban. És Asszíria, a világhatalom, amely aztán felemelkedett, hatalmasan kiteljesedett (Ézs 10,5). Arám Északról már Salamon idejében is fenyegette Izráelt (1Kir 11,25).

 

A két kis állam mindig háborúban állt egymással, időnként békeszerződéseket kötöttek (v.ö. az Áháb és Ben-Hadád közti szövetséget az 1Kir 20,34-ben.). A Szíria és Izráel közti kapcsolatra vonatkozóan ebben az időben úgy tűnik, inkább fegyverekkel megteremtett béke volt. Hogy erről van szó, az abból is kiderül, hogy Izráel királya a szír király levelét új háborúra való indoknak tartja (7.v.).

 

Isten tehát az északi ellenséget haragja botjaként is igénybe vette. Az arám szó azt jelenti: „magas” vagy „felmagasztalt”. Arámban a világnak, mint Isten népe ellenségeink képmását látjuk, - olyan ellenséget, amelyik meg van győződve saját rátermettségéről, és önelégült módon beszél saját képességeiről (v.ö. Naámán magatartását a 12.v.-ben.). Mikor Isten népe rossz helyzetbe került, ezt a világgal való konfrontációjában való vereségnek kellett tartani. És ez manapság még inkább így van. Tudatában vagyunk ennek?

 

Feltételezzük, hogy Naámán ténylegesen győzelmet aratott Izráel felett, jóllehet, erről nincs kifejezetten szó. Van egy érdekes zsidó hagyomány, amely azt tartja, hogy Áháb királyt Naámán egyik íjásza sebezte meg a Rámót-Gileádi csatában (1Kir 22,34.).

 

Mások úgy vélik, az asszírok felett aratott diadalt. Mint mindig is, a 2Kir megmagyarázza, milyen fontos szerepe volt Elizeusnak az Arám és Izráel közti háborúban. A próféta még Damaszkuszba is elment, és ekkor jelentette ki Hazáelnek, hogy Arám királya lesz (2Kir 8,7kk.). Mindez beletartozik Isten tervébe azért, hogy az útjáról eltért népét megfegyelmezze és bűnbánatra hívja.

 

Naámán, a szír hadsereg parancsnokaként nagy ember volt. Mindenki jó szívvel volt iránta. Sőt, eszköz volt az ÚR kezében. Azt mondanánk, hogy minden tekintetben sikeres volt. Azonban mindez csak látszat volt. Élete külső oldala.

 

c./ Naámán bélpoklossága

 

Naámánnak volt egy rejtett problémája. Az 1. versben bemutatott szép portrét egy komoly „de” teszi tönkre. Szó szerint: „de bélpoklos volt”. Naámán gyógyíthatatlan beteg volt és senki sem tudott rajta segíteni. Lehetséges, hogy a betegség még kezdeti stádiumában volt, mivel a 11. vers testén lévő megtámadott „helyről” van szó.

 

Azonban a betegség alattomosan kiterjedt és egyre több testrészt megtámadott. Naámánnak rettenetes kilátással kellett szembesülnie. Milyen jövő várt rá? Hogy élhet tovább ezzel a problémával?

 

Hogy vélekedik a Biblia a bélpoklosságról? Úgy tűnik, ez egy átfogó elnevezés volt, ami a ruházatra és házra is vonatkozott (3Móz 13-14.). Egyesek azt mondják, hogy ez az elnevezés a kiütések és bőrbetegségek minden fajtáját magába foglalta. De a törvény különbséget tett a leprabetegség és a (jóindulatú) „kiütés” között (3Móz 3,39.).

 

Ha ez emberre vonatkozik, speciálisan a leprára kell gondolnunk, különösen Naámán, Géházi és Mirjam esetében (4Móz 12.). Más példákat is láthatunk Mózes (2Móz 4,6), Azarjá és Uzziás királyok életében (2Kir 15,5; 2Krón 26,16kk.).

 

Tudjuk, hogy a betegség és a halál, szenvedés és szomorúság a bűn következményei (1Móz 3,16kk.). A bűn és betegség közti kapcsolat mégis igen komplex dolog. De ami a bélpoklosságot illeti, kijelenthetjük, hogy a betegség a bűn és annak halálos, pusztító következményének igen találó képmása. A következő érveket említhetjük meg, amik ezt alátámasztják.

 

(1) A bélpoklosság fertőző betegség volt, ami folyamatosan kiterjedt és beborította az egész testet. Tudjuk, hogy bűnös testünkben nincs semmi jó (Róm 7,18.).

 

(2) A bélpoklost úgy tekintették, mint aki élő halott. Áron is úgy beszélt a testvéréről, mint egy halottról, akinek félig oszlásnak indult a teste (4Móz 12,12.). Bűnösökként halottak vagyunk vétkeinkben és bűneinkben, Istentől elidegenedett testben (Ef 2,1; 4,18). Csak Isten képes életre kelteni (2Kir 5,7.).

 

(3) A bélpoklost tisztátalannak tekintették. A gyász jelenként meg kellett tépnie a ruháját és ezt kellett kiáltania: „Tisztátalan! Tisztátalan!” (3Móz 13,45). Ugyanilyen módon ragadt ránk természettől fogva a bűn tisztátalansága és szégyene.

 

(4) A bélpoklos tisztátalansága miatt a táboron kívül maradt, azon a helyen kívül, ahol a szent Isten népe közösségében lakott (3Móz 13,46; 4Móz 5,2; 12,14; 2Kir 7,3; 2Krón 26,21.). Egykor Isten nélkül éltünk a világban, tőle elidegenedve.

 

(5) A bélpoklost nem orvos gyógyította meg, hanem egy pap jelenlétében tisztult meg. A ceremoniális megtisztulás az előírt áldozat alapján (többek között bűn- és vétekáldozat, amit a meggyógyult bélpoklosnak engesztelésül kellett bemutatnia) Krisztus művére utal. Csak az ő megváltó munkája képes a bűn fertőzését eltávolítani.

 

Továbbá, mint emberek, akik Jézus Krisztus halála által megtisztultunk, járjunk a Krisztus feltámadása által nyert új életben. A Szentlélek kenete (az „olaj”) tesz képessé arra, hogy ezt meg is tegyük.

 

Ha Naámán bélpoklosságára nézünk, lássuk valóban önmagunk képmását. Sok mindenre van tehetségünk. Sikeresek lehetünk. Emberek becsülhetnek minket. Mégis, mindenki életében van egy komoly „de”, ami a bűn problémája. A bűn betegsége ránk ragad és tönkretesz bennünket. Magától értetődő, hogy halálos problémánkat, ami tönkre teszi az életünket, nem tudjuk megoldani. De ami Istennél lehetetlen, lehetséges Istennél.

 

 

 

d./ Kérdések

 

(1) E történet 5 fő személye közül melyikben ismersz fel valamit önmagadból?

 

(2) Te is olyan büszke, világias személy vagy talán, mint Naámán?

 

(3) Belátod-e, hogy bűneid miatt gyógyíthatatlan beteg vagy? Beismered-e, hogy rossz és elveszett vagy, képtelen vagy önmagad megmentésére?

 

 

2./ EGY VÁRATLAN TANÁCS – 2Kir 5,2-9.

 

Az első fejezetben láttuk, hogy a bélpoklosság a bűn képmása. Most lássuk, hogy mutatta meg a szabadulás útját a szír hadsereg parancsnokának egy Izráel országából való fiatal lány. Itt az is nyilvánvaló lesz, hogy senki sem tudott Naámánnak segíteni: sem Arám királya, sem Izráel királya. Damaszkusz bálványistenei sem tudtak neki megkönnyebbülést adni. Gyógyulást csak Izráel Istenénél találhatott. Ezért Naámánnak Elizeushoz kellett mennie, az élő és igaz Isten képviselőjéhez.

 

a./ Egy fiatal lány Izráel országából

 

Emberileg szólva Naámán problémája megoldhatatlan volt. De szerencsés módon gyógyulásából tökéletesen világos lett, hogy szabadulást kizárólag Izráel Istenénél található. Egyedül ő tudta Naámánt bélpoklosságából megtisztítani. Igen, a bűn sebeiből is ő gyógyít meg bennünket. De hitben kell hozzá jönnünk, és szabadulásunkat nem e világ szemfényvesztőitől kell várnunk (11.v.). Kizárólag az élő és igaz Isten tud rajtunk segíteni.

 

Megindító, hogy egy Izráel országából való fiatal lány tudta megmutatni a szabadulás útját a szír hadsereg hatalmas parancsnokának. Úrnője színe előtt egészen egyszerűen megvallotta hitét: „Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából” (3.v.). Rabló szír csapatok ejtették foglyul és eladták Damaszkusban a rabszolgapiacon.

 

Valóban átok volt az, ami Isten népén beteljesedett. Mózes már korábban megmondta: „Fiaid és leányaid más nép hatalmába kerülnek,  te meg csak nézed és epekedsz utánuk mindennap, de nem tehetsz semmit (5Móz 28,32.). Ezen az úton került a fiatal lány a szír hadsereg parancsnoka házába (2.v.).

 

Naámán felesége lett az úrnője. Isten ezt megengedte, és úgy is vezette, mivel meg volt rá az oka, Szerencsés módon nem engedte meg a leánynak, hogy új környezetében a gyűlölet érzése kínozza. Fiatal kora ellenére és nehéz körülményei ellenére, amikben idegen országban volt, megvallotta Izráel Istenét, sőt még ellenségeit is szerette.

 

Mi, mint hívők ugyanígy Krisztus képviselői, nagykövetei vagyunk, és örvendező bizonyságtételt kell adnunk a bennünk lévő reménységről (2Kor 5,20; 1Pét 3,15). Tudatában vagyunk-e ennek a komoly hivatásunknak?

 

Ennek a fiatal lánynak nagy hite volt Istenében és Isten prófétájában. Honnan tudta, hogy Elizeus készséges és képes meggyógyítani Naámán hadsereg-parancsnokot bélpoklosságából? Egyedül és kizárólag a hite tette ezt nyilvánvalóvá. Elizeus már mindenféle csodát tett, de egyetlenegy bélpoklost sem gyógyított meg. Jóllehet abban az időben sok bélpoklos volt Izráelben, egyik sem tisztult meg közülük (Luk 4,27.).

 

Mindazok után, ami történt, Istennek meg kellett népét fegyelmezni, mivel bálványoknak szolgáltak. Ezekben a napokban egyetlen egy izráelita sem tisztult meg, hanem csak a szír Naámán. Isten kegyelme ezzel kiterjedt a pogányokra.

 

b./ Úton Izráel királyához

Naámán felesége elhitte kis rabszolganője szavait, és közölte a férjével. Naámán meg urával, Szíria királyával (4.v.). A hadsereg parancsnoka betegsége időközben kitudódott. Egyik ember a másikhoz jött és az emberek diplomatikus módon foglalkoztak ezzel az üggyel (ahogyan az ókori világban az orvosi dolgokkal is szokásos volt). Szándékosan úgy történt, hogy Izráel királya aztán „a Samáriában lévő prófétához” fordult, aki világi hatalom szerint végül is alattvalója volt.

 

Naámán királya ajánlólevelén kívül még nagyvonalú ajándékot is vitt magával. Szíria királya gazdagságából hozzá akart járulni ahhoz, hogy legjobb alattvalójának segíthessen. Az ajándék háromszáznegyven kilogramm ezüstöt, hetven kilogramm aranyat és tíz rend ruhát tartalmazott (5.v.) Az arany és ezüst több millió értékű eurónak felelt meg.

 

Naámán megérkezett Samáriába a levéllel, amelyben ez állt: „Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, azért küldöm hozzád szolgámat, Naámánt, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából.” (6.v.). Naámán megérkezése és a levél nagy megdöbbenést idézett elő Izráel királya udvarában; a király a levelet háborús provokációra való ürügynek tartotta (7.v.). Kétségbeesésében megszaggatta a ruháját. Ilyen pesszimista reakció volt várható Jórám királytól (3,13), mivel nagyon jól tudta, hogy ő nem a bálványok ivadéka, akinek gyógyító erőt tulajdoníthattak (gyakran így tekintettek a pogány nemzetek királyaikra).

 

De sajnos hiába használta Isten nevét, amikor azt mondta: „Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam a bélpoklosságból ?” (7.v.). Éppen ez mutatja a helyzet komolyságát: Csak Isten, aki a halálos betegsége küldte, csak ő tud megkönnyebbülést adni, és ő tudja a halottat életre kelteni.

 

c./ Elizeusnál

 

Úgy tűnik, hogy Izráel királya tulajdonképpen nem gondolt Elizeusra, jóllehet a próféta volt azon a napon a kulcs Isten áldásához. Isten szolgája által elküldte Izráelnek megmentő kezét. A prófétát azonban nem becsülték meg szülővárosában. Láthatóan ismét a fővárosban élt (2,25; 6,32).

 

A prófétának kellett a kezdeményezést vállalnia. Ezért a következő üzenetet küldte a királynak: „Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben.” (8b.v). Így Naámán végül Elizeushoz, a prófétához ment, akit „Isten emberének” is neveztek (8a.v.). Naámán most jutott el a megfelelő személyhez, az Isten emberéhez, az élő Isten képviselőjéhez – akinek valóban van ereje ölni és életre kelteni.

 

De volt még egy másik probléma: Naámán magas pozíciója tudatában volt. Magas méltóságában, „lovaival és kocsijaival” érkezett (9.v.). Büszkeségtől eltelten állt meg Elizeus háza kapujánál.

 

Mégis, ilyen módon nem járulhatunk Istenhez. Naámánon nem lehetett saját elképzelése szerint segíteni, hanem csak olyan feltétel alatt, amit isten kínált neki. Ahogy még látni fogjuk, ezt meg kellett tanulnia. Pontosan ez az, amit minden bűnösnek meg kell tanulni: Istenhez saját méltatlansága tudatában közeledni.

 

Értelmetlen próbálkozni azzal, hogy magunk állandóan megjobbítsuk, vagy hogy saját magunk érdemeljük ki a szabadulást. Úgy kell jönnöm, amint vagyok, mint egy elveszett bűnös, így fog Isten engem elfogadni. Ezt szabad kegyelméből teszi.

 

d./ Kérdések

 

(1) Az igaz és élő Isten képviselője, tanúja vagy-e te is környezetedben, mint ez a fiatal lány?

(2) Emberektől, a világ hatalmasaitól fogadsz-e el segítséget és szabadulást?

(3) Vagy meg vagy győződve, hogy csak a Nagy Próféta, Isten igaz Embere, éspedig maga Jézus Krisztus tud megszabadítani?

 

 

3./ NAÁMÁN „MEGKERESZTELKEDÉSE” A JORDÁNBAN – 2Kir 5,10-14.

 

Most nézzük meg, hogy alázta meg magát Naámán, és hogy merült hétszer a Jordánba? Mégsem maradt a vizesárokban, hanem új emberként jött elő. Ez ragyogó példa nékünk keresztyéneknek, akik szintén tökéletes megújulást tapasztaltunk meg, amint az új embert felöltöztük.

 

a./ Menj és fürödj meg hétszer a Jordánban !

 

Elizeus nem tartotta szükségesnek, hogy személyesen beszéljen Naámánnal. Bölcs szándéka szerint úgy cselekedett, amilyen gyorsan félreérthetetlen lett. Naámánnak meg kellett tanulni megalázkodni. Meg kellett törni a büszkeségét. Ezért a próféta ki sem jött a házból, hanem egyszerűen kiküldte szolgáját ezzel a rendelkezéssel: „Menj és fürödj meg hétszer a Jordánban !”(10b.v.). Egyidejűleg világos ígéretet fűzött ehhez: „akkor újra megtisztul a tested.” (10b.v.). Végül az a bélpoklosság rettenetes következménye, hogy a beteg test megemésztődik.

 

A szír hadsereg hatalmas parancsnokának mégsem tetszett az utasítás. Naámán a prófétának ezt az üzeneté személyes sértésnek tekintette. Teljesen más kezelést várt, olyat, mint amilyet valószínűleg országa pogány varázslóitól ismerhetett (11.v.). Ne lenne méltó egy tisztességes kezelésre? Végül is ő nem akárki. Mégis, nincs olyan helyzetben, hogy Elizeust szolgálatáért illendően megjutalmazza?

 

Milyen felszólítás ez: „„Menj és fürödj meg hétszer a Jordánban !”Milyen megalázás! Nem átlátszóbbak és tisztábbak-e Damaszkusz folyói, nem jobbak-e Abáná (vagy Amana) vagy Parpar a keskeny és iszapos Jordánnál? Nem fürödhetne-e meg otthon? Ezt agy gyógyszert Naámán maga is kigondolhatta volna (12.v.).

 

Mint mindig is, sem a folyókat, sem Damaszkusz bálványait nem akarta feladni. Csak később ismerte el, hogy az egész földön nincs Isten, csak Izráelben (15.v.). Naámán haragos lett és mélyen megsértve érezte magát. Akkor kocsihajtó különítménye csak annyit hallhatott: Gyeplőt feszíts! Forduljatok haza! Milyen csendes menet lehetett, amely visszaindult északi irányba, és Samária hegyeiről leereszkedtek.

 

Talán az egyik pihenőhelyen, nem messze a Jordántól történt, hogy Naámán szolgái felbátorodtak uruk megszólítására (13.v.) Tapintatosak tették és illő tisztelettel. Úgy tisztelték urukat, mint saját apjukat. Kérés nélküli tanácsot adtak neki, ami azonban józan és értelmes volt. Ha azzal bízták volna meg Naámánt, hogy valami nehéz dolgot végezzen el, vajon nem tette-e volna meg?

 

Nem vett volna igénybe minden lehetséges eszközt, hogy ismét egészséges legyen? Most azonban a próféta csak egy ilyen egyszerű utasítást adott: „Fürödj meg és megtisztulsz.” Miért ne kellene hallgatni Isten embere ilyen egyszerű szavaira?

 

b./ Új élet Krisztusban

 

Naámán javára szól, hogy hallgatni akart szolgái szavaira. Nem fontolgatott tovább: „Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint.” (14.v.). Igen nehéz lehetett neki alattvalói jelenlétében ilyen mélyen megalázkodni. Le kellett szállnia magas kocsijáról, le kellett vetnie ruháit és alámerítkezett a Jordánban. De megtette; büszkeségéből és felsőbbrendűségi tudatából egyáltalán semmi sem maradt.

 

Ezentúl, ezt nem csak azért tette, hogy szolgái kedvébe járjon. Nem csak rájuk hallgatott, hanem Isten embere szava szerint járt el, amint igeversünk kifejezésre juttatja. Engedelmeskedett Istennek.

Szép illusztrációja ez a szabadulás útjának. Tudatában kell lennünk Isten előtt elveszett állapotunknak, bűnösségünknek, gyógyíthatatlan helyzetünkben. Meg kell alázkodnunk előtte, józan büszkeségünknek és öntudatunknak le kell szállnia a „magas kocsiról”.

 

Azon az úton kell követnünk Krisztust, amit szavában jelöl ki nekünk. Az Istentől való gyógyszer az, hogy megvalljuk bűneinket, az óembert levetkezzük és lelépünk a halál folyamába. Más szavakkal: hitben eggyé kell lennünk Krisztussal, aki meghalt bűneinkért. Nincs más lehetőség megmenekülésre és megtisztulásra, új élet elfogadására. „Senki sem mehet az Atyához, csak általam,” mondja az Úr Jézus (Ján 14,6.).

 

Naámán engedelmes volt és alámerült hétszer a Jordában. A Jordán neve azt jelenti „a lefelé folyó”. A folyam a Libanon és Hermon hegy között ered, és belefolyik a Holt-tengerbe, amely messze a tengerszínt alatt van. Ez csodálatos előkép Krisztus halálára, aki a menny magasságából leszállt és megüresítette („semmivé tette”) magát. Megalázta magát és halálig engedelmeskedett.

 

A hetes szám a tökéletességre mutat. Naámánnak hétszer kellett alámerülnie a Jordánban. Teljesen alá kellett merülnie. Semmi sem maradhatott meg az óemberből. Így lettünk mi keresztyének a keresztség által Krisztussal együtt eltemetve a halálba. Eggyé lettünk vele halála hasonlóságában (Róm 6,4-5.v.).

 

Naámán pedig nem maradt a „vizesárokban”. Teljesen megváltozva jött ki a vízből: „akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké” (14b.v.).  Ez az új ember képe, amit keresztyénekként elfogadtunk. Nem csak meghaltunk Krisztussal, hanem vele együtt fel is támadtunk új életre.

 

c./ Hétszeres áldás

 

A szövegnek ez a része (14b.v.) fényt vet az Újszövetség egyik igazságára. Többé vagy kevésbé véletlenül jutottam hét pontra. Naámán Jordánban történt „keresztségét” illusztrálja, hogy

 

(1) megtisztultunk a bűnből és igazságtalanságból, amik ránk ragadtak és beszennyeztek bennünket a szent Isten előtt (Ján 3,10; Zsid 10,22; 1Pét 1,22);

 

(2) megszabadultunk a bűn hatalmából, ami tönkretett és alattomosan kiterjedt életünkben (Róm 8,2);

 

(3) újjászülettünk (Ján 3,3.5);

 

(4) Krisztussal együtt életre keltünk (Ef 2,5; Kol 2,13);

 

(5) ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak (2Kor 5,17; Tit 3,5k);

 

(6) az óembert levetettük és az újembert felöltöztük (Gal 3,27; Ef 4,22-24; Kol 3,9-10);

 

(7) mostantól új életben („az élet újságában”) járunk (Róm 6,4).

 

Itt megmutatkozik, hogy a Szentírás megtisztulásról beszél és aligha a bélpoklosságból való meggyógyulásról. A bűn ugyanúgy tisztátalanná tesz Isten előtt, aki túl tiszta, hogy bűneinket nézze. A próféta ígérete így hangzott: „megtisztul a tested” (10b.v.). Ezzel összhangban olvashatjuk a 14.v.-ben: „tiszta lett a teste.” Mi, Jézus tanítványaiként szintén „egészen tiszták vagyunk” (Ján 13,10).

 

d./ Kérdések

 

(1) Akartál már Isten előtt megalázkodni?

 

(2) Eggyé lettél-e hitben Krisztussal, halálában és feltámadásában, és kifejezésre juttattad-e ezt a keresztségben?

 

(3) Új életben jársz-e te is?

 

 

4./ ÚJ ÉLETBEN JÁRNI[2] – 2Kir 5,15-19.

 

Ebben a negyedik egységben Naámánnal foglalkozunk. Azzal, hogy miután megtisztult, hogyan akart még Izráel Istenének szolgálni. Fontos lecke ez számunkra, mert keresztyénekként mi is azt kívánjuk, hogy az igaz és élő Istennek szolgáljuk, és őt tiszteljük.

 

a./ Naámán új életéből fakadó háládatossága

 

Hogyan reagált Naámán gyógyulására és megtisztulására? Szándékosan visszatért Elizeushoz, hogy kifejezze neki háláját (15.v.). Ebben a tekintetben ő ugyanúgy, mint a samaritánus a Luk 17-ben:  idegen, aki visszatért, hogy hálát adjon Istennek, miután megtisztult bélpoklosságából. Nekünk, megváltottaknak ugyanígy kell cselekednünk. Le kell borulnunk Megváltónk lábai előtt, és tisztelnünk kell őt megváltásunkért.

 

Megtérésünk után nekünk is új engedelmességet kell mutatnunk. Erre is látunk itt példát. Naámánban semmi nyoma nem maradt a büszkeségnek, amikor visszatért Isten emberéhez ő és teljes kísérete. Nem maradt kocsijában ülve, amint ezt az első találkozáskor tette, hanem bement a próféta házába. Nagyon alázatosan beszélt magáról, mint aki Elizeus szolgája : „Most már tudom, hogy nincs Isten máshol az egész földön, csak Izráelben! Most azért fogadj el ajándékot (megjegyzés: áldást) szolgádtól” (15b.v.).

 

Naámán azért jött, hogy megismerje az igaz Istent, Izráel Istenét, a menny és föld Teremtőjét. Belátta, hogy az összes többi isten bálvány, amik erőtlenek arra, hogy megmentsenek (v.ö. Ézs 45,20). Istennek akarta kifejezni háláját és ezért ajánlott ajándékot Elizeusnak.

 

Ez jó szándékkal történt, de meg kellett tanulnia, hogy Isten kegyelme tökéletesen ingyen van. Ez az elv számunkra is ugyanígy érvényes. Nem fizethetünk megváltásunkért. A megváltás Krisztusban ingyenes. Igaz áldás csak felülről, a világosságok Atyjától származik (Jak 1,17).

 

Ezért határozottal elutasította a próféta a megjutalmazást. Ő csak az élő Isten egyik szolgája volt, és semmit sem fogadhatott el Naámán gyógyulása csodájáért. Jóllehet, mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy Elizeus fogadjon el valamit, a próféta azonban hajthatatlan maradt (16.v.). Ez az elv számunkra is, máig érvényes: „Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (Mt 10,8). Ez érthetetlen gondolkodásmód azt feltételezni, hogy a kegyesség a haszon eszköze lehet (1Tim 6,5). Géházi ennek ellenére olyan ember volt, aki elhagyta az igazság útját, ahogy ezt később még látni fogjuk.

 

b./ Élet Isten jelenlétében

 

Naámán szíve helyes lelkiállapotban volt. Nem kérdés, hogy Izráel Istenének akart szolgálni. Jóllehet semmit sem fizethetett a prófétának megtisztulásáért, mégis megkérdezhette néhány dolog vonatkozásában. Naámán valóban új életet akart kezdeni. Ez ránk vonatkozva is igaz, mert miután Krisztus új életre keltett minket, jó cselekedetekben kell járnunk, amiket Isten számunkra már előre elkészített (Ef 2,10).

 

Naámánnak az volt a kívánsága: „Ha nem fogadod el, akkor viszont adass szolgádnak annyi földet, amennyit egy pár öszvér elbír, mert nem készít többé szolgád sem égőáldozatot, sem véresáldozatot más istennek, csak az Úrnak! (17.v.)

 

Itt találjuk megváltozása világos bizonyítékát, Krisztustól elfogadott új élete szép gyümölcsét. Ha mi a bálványoktól Istenhez fordultunk, akarjunk ettől a pillanattól az élő és igaz Istennek szolgálni (v.ö. 1Thess 1,9). Isten kinyilvánított akaratának megfelelően kell szolgálnunk, olyan alapon, ami szentségének megfelel – éppen úgy, ahogy Naámán akart Istennek tiszta alapon szolgálni.

 

Ebből a rakomány földből valószínűleg „egy földből való oltárt” akart készített az Úrnak és azon áldozott neki égő- és békeáldozatot (2Móz 20,24). Izráel patriarchái is hasonló módon cselekedtek. Oltárt építettek, amint az 1Móz-ban olvashatjuk. Az igaz Istennek való szolgálat befolyásolja személyes Isten-imádásunkat, életmódunkat, de közösségi Istent magasztalásunkat is. Van-e ilyen oltárunk, ahol ÚRUNK nevét segítségül hívjuk?

 

Nekünk keresztyéneknek is van oltárunk, amiről a Zsid 13,10 világosan szól: Ez nem betű szerinti, földből való oltár, vagy bronzból vagy aranyból való oltár, hanem az Ige szimbolikus értelmében való oltár. Van egy olyan helyünk, ahol találkozunk Istennel, vagy jobban kifejezve inkább az egy személy az, aki által Istenhez közeledhetünk. Krisztus maga imádásunk igaz középpontja, és általa van menetelünk Istenhez, és bizalmunk a szentélybe való bemenetelre (Zsid 10,19; 13,15).

 

Hálás szívvel szolgálunk-e Istennek, személyesen és a többiekkel közösségben? Úgy közeledünk-e Krisztushoz, mint paphoz? Bemutatjuk-e Istennek a magasztalás áldozatát, ami az ajkak gyümölcse, nevéről való hitvallástétel? Megfizetjük-e a vámot nagy szabadításáért? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy megváltásunkat egyedül csak neki kell megköszönnünk?

 

c./ Világi kompromisszumok nélküli élet

 

De látunk még itt valamit. Egy ilyen élet Isten jelenlétében bizonyosan nehézségeket is hoz magával; nem szolgálhatunk Istennek is, meg a világnak is. A körülöttünk lévő emberek elfogadják a kompromisszumokat. Naámánnak is ilyen problémája volt. Ennek azonnali tudatában becsületesen elmondott mindent Elizeusnak (18.v.).

 

Ura, a szírek király valószínűleg a bálványok szolgája maradt. Be kell-e mennie a bálványtemplomba király szolgájaként, amikor ura a karjára támaszkodik? (v.ö. 2Kir 7,2). Megbocsát-e neki az ÚR, mikor szolgálatteljesítése közben meghajol Rimmon[3]templomában?

 

Egyáltalán nem kapott komplikált választ. : „Menj el békességgel” (19.v.). Ez nem azt jelenti, hogy Elizeus jóváhagyta ezt a kétvágányúságot. Lehetetlen Istennek is, meg Rimmonnak is szolgálni, akkor is, ha az utóbbinak való szolgálat csak hagyomány alapján történik. Isten nem akarja, hogy a hívők kapcsolatban álljanak a bálványokkal (1Kor 10,14kk.).

 

De Isten ezt a nehézséget a Naámán rendje és módja szerint akarja megoldani. Elizeus erről meg volt arról győződve, és ezért nyugtathatta meg Naámán lelkiismeretét. Naámán békességgel mehetett az útján, ahogyan ezt az etióp komornyikról olyan szépen le van írva (Acs 8,39). Senki sem veheti el tőle azt a békességet, amit megtalált.

 

Ez bölcs tanács volt. A frissen megtérteket nem szabad szabályok és előírások hosszú listájával megterhelni. Meg kell tanulniuk, hogy hitben járjanak. Isten maga vezeti őket az igazság ösvényén, az ő nevéért, akarata szerint, és ő fog nekik segíteni, hogy problémáikat megoldják.

 

d./ Kérdések

 

(1) Hálás vagy-e megváltásodért?

 

(2) Van-e neked is oltárod, hogy az URAT magasztald (v.ö. Zsid 13,21)?

 

(3) Mint keresztyénnek, világi kompromisszumok nélküli-e új életed?

 

 

5./ GÉHÁZI VÉGE – 2Kir 5,20-27.

 

Miután már láttuk, hogyan tisztult meg Naámán, és hogyan szentelte életét Istennek, fordítsuk figyelmünket Géházi szomorú végére. Ez komoly figyelmeztetés a névleges keresztyéneknek.

 

a./ Géházi kapzsisága

 

A fejezet vége sötét ellenpárt képez a Naámán megtisztulásáról szóló történethez. Géházi kapzsisága élesen különbözik Elizeus önzetlenségétől. A szolga hazugsága erős kontrasztban áll ura őszinteségével.

 

Az ÚR megítéli a szív gondolatait és érzéseit (Zsid 4,12). Világosságra hozza az elrejtett dolgokat és a szív szándékait (1Kor 4,5). Hatalma van arra, hogy a képmutatókat megszégyenítse. Ő mindent tud. Így halljuk itt, mit gondolt Géházi és hogy szövögette terveit (20.v.). Azt hitte, hogy titka elrejtve marad. Nem vette számításba az élő Istent. Milyen hibás értékbecslés, milyen tévedés azt gondolni, hogy következmény nélkül visszaélhet Isten embere méltóságával és tekintélyével.

 

Géházi, a pénz és jólét utáni kívánságtól űzve egyik bűnből a másikba esett. Ez bűnös hazugságok és csalások szomorú listája, urának megvetése és tekintélyével való visszaélés. Valóban, mint rossz gyökere a pénz szerelme (1Tim 6,10). És a kapzsiság nem más, mint bálványimádás (Kol 3,5). De Géházinak meg arra is volt bátorsága, hogy Isten nevére esküdjön, hogy nem futott Naámán után és nem semmit sem fogadott el tőle: „ez úgy igaz, ahogy Isten él”. Milyen leplezetlen, hamis eskü. Géházi kegyesnek mutatta magát, ez azonban hamar lelepleződött.

 

A próféta szolgája alig tartotta tiszteletben ura cselekedeteit. Érthetetlen volt számára, hogy ura ennek a szír embernek, Izráel ellenségének feltétel nélkül segített. Láthatóan alig tulajdonított jelentőséget annak a ténynek, hogy Naámán azért érkezett, hogy megismerje Izráel Istenét és megtanuljon  kegyelemből élni.

 

Kár lenne ilyen kedvező alkalmat elszalasztani. Gyorsan Naámán után futott, hogy jóvátegye ezt a tévedést. Naámán látta, hogy fut valaki utánuk. Leszállt a kocsijáról és aggódva megkérdezte: „Jól vagytok?” (21.v.).  Géházi készenlétben tartogatta hazugságát.

 

Két (szegény) próféta érkezett Elizeushoz. Az volt a kérdés, hogy kaphatnának egy talentum ezüstöt és két váltás ruhát. Naámán boldog volt, hogy háláját ilyen módon kifejezhette, és kétszer annyi ezüstöt adott, mint amennyit Géházi kért. Naámán szolgái segítségével Géházi egy Elizeus háza melletti dombra vitte. Itt búcsút vett a férfiaktól és kincsét biztos helyre vitte.

 

b./ Géházi szembesülése Elizeussal

 

Mintha semmi sem történt volna, úgy ment be Géházi és állt ura elé. Hűséges szolgának adta ki magát. Elizeus egy sokatmondó kérdést tett fel: „Honnan jössz Géházi?” (25a.v.). Ilyen sürgető kérdések jellemzők a Szentírásra. Az 1Móz-ben például három lényeges kérdés hangzik különböző személyeknek: „Hol vagy?”, „Mit cselekedtél?”, Honnan jössz és hová mész?” (1Móz 3,9; 4,10; 16,8).

 

Géházi egy utolsó hazugsággal próbálta leplezni csalását: „Nem járt a te szolgád sehol sem.” (25b.v.). Aztán következett a leleplezés. Isten jelentette ki az igazságot Elizeusnak. Ő látta, mi történt:  „Az én szívem ott járt, amikor az az ember leszállt a kocsiról, és eléd ment.” (26a.v.).

 

Elizeus még egy utolsó vizsgáló kérdést tett fel: ”Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt szerezz, és ruhákat, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálókat végy?” (26b.v.). Géházi mindenestre azt gondolta, hogy most jött el az a különleges alkalom, amikor új élet alapját vetheti meg magának. Ma is sok hívőt könnyen befolyásol a világi jólét.

 

Azonban ha mi ettől a kérdéstől valamivel szabadabban élünk, úgy figyeljük meg, hogy Géházi nem ismerte azoknak a napoknak az igaz természetét, amelyekben élt. Nem ismerte, hogy olyan időben élt, amikor az ítélet közül volt (Luk 12,56). Nem értette, hogy jobb lett volna Isten emberével szégyenben élni, mint jólétben. De hogy van ez mivelünk? Észrevesszük, hogy az utolsó időkben élünk? Felismerjük az időket, hogy tudjuk, mit kell tennie Izráelnek? (1Krón 12,32)? Hőn óhajtjuk-e az Úr hűséges szolgáit, akik az ÚR érkezésére várnak?

 

c./ Géházi büntetése

 

Géházi joggal lett azzal a betegséggel megbüntetve, amiből Naámán meggyógyult.  Mivel jogosulatlanul szerezte meg Naámán ezüstjeit, betegségét is megkapta. Továbbá ez kollektív büntetés volt (v.ö. Józs 7,24; Dán 6,25). A bélpoklosság örökre rá és utódjaira ragadt (27a.v.).

 

Aztán elhagyta Géházi urát: „és olyan poklosan ment ki előle, mint a hó” (27b.v; v.ö. 2Móz 4,6; 4Móz 12,10). Betegségétől tökéletesen jellemezve „kiment előle”. Erkölcsileg lehetetlen volt, hogy Elizeus közelében maradjon, jóllehet ő a bélpoklosok törvénye szerint tisztáénak nyilváníthatta volna. (3Móz 13,13). Ez a kemény büntetés összhangban állt a bűn súlyával.

 

(1) Nem vette számításba, hogy minden rossz gyökere a pénz szerelme.

 

(2) Testi kívánságainak (pénz és jólét) engedelmeskedett.

 

(3) Megvetette Isten embere tekintélyét Naámán előtt.

 

(4) Hazudott a prófétának.

 

(5) Megvetette Isten egy pogány iránti kegyelmét.

 

(6) Semmi megértést nem mutatott az iránt az idő iránt, amiben élt.

 

De milyen rettenetes annak az embernek, aki olyan közel élt Elizeus mellett, annak rendje és módja szerint eltávozni a próféta jelenlétéből! Nem tudjuk, vajon viszontlátta-e még őt valaha. Ez komoly figyelmeztetés minden keresztyénnek, mindenkinek, aki Krisztussal él, akik bizalmas kapcsolatban állnak Isten emberével, de akik Őt egész szívükből nem ismerik.

 

Géházi vége gondolkodtasson el minket azon, amit Pál, egy újtestamentumi próféta a korinthusiaknak írt, akik megvallották, hogy ismerik az ÚRAT. Komolyan figyelmezteti őket: „Ha valaki nem szereti az ÚR Jézus Krisztust, legyen átkozott (kiközösített, áldozati tárgy, anatéma); Maranatha. (megjegyzés: az ÚR jön vagy jöjjön el) (1Kor 16,22). „Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától” (2Thess 1,9).

 

d./ Kérdések

 

(1) Megvizsgáltad-e már magadat valaha, hogy igaz keresztyén vagy (2Kor 13,5)?

 

(2) Bevallod-e, hogy te is, mint Géházi, bűnös vagy, ha nem fordulsz valóban a bálványoktól Istenhez?

 

(3) Keresed-e őszinte szívvel Isten igaz emberének, Krisztusnak a jelenlétét?

 

 

---------------------------



[1] www.bibelkommentare.de/pdf/235.pdf - 2005. 12. 17. Fordította dr. Pótor Imre Vásárosnamény, 2007. 11. 27.

[2] In Neuheit des Lebes wandeln.

[3] Rimmon a szírek istene és asszíriaiaknál a villámlás istene. Megfelelt Hadadnak, aminek a nevéből vezethető le Ben-Hadad. Olykor mindkét név kombinálva fordul elő, pl. Hadad-Rimmon (Zak 12,11).








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!