Bejelentés



Pótor Imre dr. habil. honlapja
Mindig tedd meg, amit meg tudsz tenni. Ez teszi értékessé az életedet. Köszöntöm honlapomon!

MENÜ










NEVELÉSTÖRTÉNET 1. DR. JÁKI LÁSZLÓ A Budapesten a Ráday Kollégiumban, 1997. október 4-én elhangzott két előadás kivonatát Pótor Imre készítette mag-nófelvétel alapján. Dr. Jáki László 30 éve tanít a felsőoktatásban. Akik a pedagógiához közel vannak, azok bizonyos értékeket képviselnek. Aki pedagógiai munkát kíván végezni, csak tiszteletet és megbecsülést érdemel. Jáki professzor úr 1951-ben kezdte az egyetemet. Pedagógiai szemlélete: érdeklődve, barátságosan és szellemileg nyitottan hallgatná. A neveléstörténet szemlé-letformáló tárgy. Feladatának tartja, hogy a hallgatók fölcsapják a fülüket, érdeklődjenek, vitatkozzanak velem. A követelményekről: van VIZSGA. Aki itt van, komolyan veszi tanulmányait. Elég hamar észreveszi, ha valaki komolytalanul viszonyul a dolgokhoz. Tolsztoj szerint "a vizsga nem más, mint a nagy ember kínozza a kicsit." Nehéz az osztályozás, mert ez szubjektív. Kísérletek igazolják, hogy a tanári szubjektivizmus két jegy eltérést okoz. 1. A XX. SZÁZADI PEDAGÓGIAI PROBLÉMÁK ÖSSZEFOGLALÁSA Egy történeti bevezető után a 20. századi pedagógia alapkérdéseit próbálom érinteni. Hogy el tudják helyezni a pedagógiai problémákat egy nagyobb palettán. A XX. század neveléstörténetében súlyos feladatokat kell körvonalazni. Ebből kiderül pedagógiai szemlélete és kiderülnek a pedagógia előtt álló feladatok is, amihez kell a történeti áttekintés, történeti stúdium. A 20. század végén forradalmi változás megy végbe a világon. Társadalomban, gazdaságban egy óriá-si változás van és ennek a következményei szinte beláthatatlanok. Négy kérdést fogok érinteni. 1. Az első: Ennek a változásnak milyen társadalmi következményei vannak? 2. A munka a XX. század végén egyre inkább szellemi tartalommal telítődik meg. 3. A változások olyan gyorsak, hogy a pedagógia előtt álló célok elhomályosodnak, elmosódnak. 4. Ebben a rendkívül gyors változásban iszonyatosan nagy feladat az ember felemelése ezekhez a lehetőségek-hez, hogy élni tudjon az ember a technika nyújtotta lehetőségekkel. 1./ A változások társadalmi következményei Mindig voltak a tudomány technikának ugrásszerű változásai. Ilyen korszakok voltak: az 1600-as évek közepe /tükrös teleszkóp, légszivattyú, vérátömlesztés/; az 1800-as évek utolsó harmadában /elektromosság területe/. Voltak szakaszok a technika és tudomány fejlődésében. Egy alapvető változás van az akkori és a mostani változások között: Most minden áttétel nélkül szabadul rá a társadalomra egy-egy tudományos technikai vívmány, eredmény. Az első vonat előtt - szimbolikusan értem, így könnyű megjegyezni - egy ember szaladt zászlóval és ezt mondta: "Vigyáz, jön a vo-nat!" Egy technikai fejlődés eredménye a változás, amelynek a káros hatását ily módon próbáltak megállítani. Most azonban példák sokaságát mondhatnánk, a televízió a legkézenfekvőbb borzadály a XX. század végén, ami felmerül. Ránk szabadult a televízió anélkül, hogy az emberiség fölkészült volna azokra a következményekre, ami a televízióval jár. Vagy mondhatnám az internetet, számítógépet is. Az internetről három évvel ezelőtt én nem hallottam még semmit. Nyilvánvalóan tájékozatlanságomból is, dehát kevesen fogtuk föl. Most is úgy vagyunk vele, hogy most már tudjuk, hogy micsoda, de igaziból ennek az összes következményeit nem tudjuk fölfogni. Még egy ilyen klasszikus példám van a vonaton kívül, hogy Rejtőnek a Piszkos Fred című történetéből ismerik, ha máshonnan nem a férfi kollegák a vesztegzárnak a fogalmát. Hogy ilyenkor az egyik kontinensről a mások kontinens-re ne kerüljenek különböző betegségek. A vesztegzár miatt kellett a hajóknak hosszabb időt a kikötőkben eltölteni. Ilyen vesztegzárral próbálták megakadályozni a hirtelen ránk szakadt káros következményeket. Ma tudomásul kell vennünk, hogy ezek a változások rázúdulnak a társadalomra, és ez a ránkzúdulás hihetetlen veszélyeket jelent. Illyés Gyula nagy-szerűségének bizonyítéka, hogy nagyon korán, az 1960-as években nemzetközi költő találkozón mondta, lassan próbá-lom mondani, mert hihetetlen szépnek tartom: "Allarik hordái /a régi barbár törzsek/ nem űzték úgy szét a közösség tag-jait, mint Watt és Edison lángelméinek angyalhadai. Pusztításuk klasszikusan végzetes, mert ők a jövőt szolgálják, ép-pen ezért nincs nemesebb feladatunk, mint mihamarabb minél egyetemesebb elterjesztésük, ugyanakkor nincs nemesebb feladat, mint káros hatásuk megállítása." - Nem tudunk elzárkózni ez elől. Nincs más megoldás, el kell fogadnunk Watt és Edison lángelméinek angyalait, de nincs nemesebb feladat, mint káros hatásuk megállítása. Évek óta mondogatom ezt. Mikor először idéztem, még közel sem volt a probléma ennyire súlyos, mint amennyire vált az az elmúlt tíz évben. 2./ A munka egyre inkább szellemi tartalommal telítődik meg Ez már közelebb áll a pedagógiához. Most csak az utolsó száz évről próbálok valamit mondani. Az első tömeg-iskola az 1800-as évek elején Angliában létesült. Abban az Angliában, amelyik Európában a legerősebb volt, legfejlet-tebb volt. Ezt a korszakot - és ez nem csak Marxnak és Engelsnek túlzása volt - , a rabló kapitalizmus korának nevez-hetjük /gyermekmunka a bányákban, 12 - 14 órás munkaidő/ igazán nem bántak kesztyűs kézzel az akkori időkben sem az akkori kapitalizmusok sem a munkaerővel, de ugyanezek a tőkések zsebbe nyúlnak és létrehozzák ezeket a gyári isko-lákat. Azért, mert a technikai fejlődés megkövetelte a munkaerő bizonyos szellemi színvonalának a biztosítását. Ez a szellemi színvonal nem hasonlítható a maihoz, de nem mindegy, hogy valaki a csillét hogy tolja, ahhoz is valamiféle elemi ismeretek voltak szükségesek. Úgy terjed el a népiskola, elemi iskola, alapszintű oktatás, amilyen mértékben a technika fejlődése megköveteli. Az 1830-as években Franciaországban, az 1840-es években Németországban. Magyarországon 1868-ban - és erre az alapvető változásra, az Eötvös-féle népoktatási törvényre külön felhívnám a figyelmüket. Miért 1868-ban? Mert 1867-ben megteremtődött a magyar kapitalista fejlődés politikai háttere, alapja. Eötvös és az akkori uralkodó osztály, az akko-ri vezetés mélyen a zsebébe nyúlt és létrehozta azt a népiskolát, amelyik a mai napig az alapokat meghatározza. A további fejlődés előttünk zajlik. Az 1940-es években Angliában - nem véletlenül a bombázások közepette - hozzák létre az iskolai törvényt, amely a középiskolát teszi most már általánossá. A 40-50-60-as években Európában ál-talánossá válik Európában a középszintű képzés. Mindegy, hogy ez milyen iskolatípusokhoz rögzül. Az a lényeg, hogy kitolódik az iskoláztatás 18 éves korig. Azt látjuk napjainkban - mint ahogy a kollegák is ezen a szép napsütéses napon itt most tanulnak - általánossá válik a felsőoktatás. Mindegy, hogy azt egyetemnek, főiskolának vagy tanfolyamnak hív-ják. De a 18 év utáni tanulás teljesen általánossá válik. Egyértelmű tehát, hogy egy haladási párhuzamosság áll fönn az oktatás és a gazdasági fejlődés között. /Ezért vagyok én nagyon pesszimista mindaddig - mert bárhogyan is szónokolnak a magyar gazdasági fejlődésről -, amíg az iskoláztatás területén forradalmi változtatás nem történik. De addig hosszú távon csak gazdasági pangás, leépítés várha-tó. - Az egésznek megvan a maga gazdaságpolitikai, katonapolitikai vetülete is. Amikor az oroszok tényleg bizonyos eredményeket értek el az űrkutatásban, akkor Amerikában elsősorban az oktatási ügyet hozták rendbe nyilván sok más intézkedéssel együtt, mert tudták, hogy hosszútávon csak az oktatás jelentős, minőségbeli változtatása csak így érhető el. Ha ez így igaz, hogy a társadalom csak olyan mértékben tud fejlődni, amilyen mértékben ezt a munkaerő szín-vonala biztosítani tudja, akkor itt vadonatúj helyzet áll elő a pedagógia területén. A pedagógia ugyanis több ezer év óta mindig szelektált. A masszából ki kellett választani egy szűkebb réteget, mert az elegendő volt a társadalmi igényeknek a kielégítéséhez. Klasszikus példa erre az egyik kínai iskola, ahol a hatalmas birodalom, fejlett államrendszer volt és hogyha írnokok kellettek, akkor az egyes tartományokban vizsgálatot tartottak a tehetségesebb gyerekek számára. A vizsga rendkívül szigorú volt. Most is kíváncsi vagyok, hogy játszották ki a szabályokat, mert valahogy biztosan kiját-szották, tudniillik befalazták ezeket a vizsgahelyiségeket és innen a legjobbak kerültek a következő szintre és megint, megint, megint. Több ilyen szelekció után kerültek a legjobbakaz ecsetek erdejébe, a birodalom központjába, ahol írnoki feladatokat láttak el. - Egy szimbolikus apró példa a pedagógiából, ami mindig így működött. Amikor beiratkoztam a gimnáziumba és a matematika tanárnő az akkor még valamikor dúsabb hajamat meg-fogta és beleverte a táblába és azt mondta, hogy ilyen hülyét ő még nem látott, akkor ez a tanárnő az akkori viszonyok-nak megfelelően tökéletesen működött, és azt mondta, hogy elmehetsz fiam suszternek. És ez így is volt rendben. A régi magyar gimnázium a maga módján tényleg tökéletes volt. - Szelektív iskolatípus volt. A nem odavalókat kiszórta és egy nagy masszából kiválogatta a legjobbakat - meg lehet nézni a régi értesítőket, csodálatos forrás ez - , ha megnézzük, el-indult négy osztály egy jobb középiskolában, egy osztály érettségizett le. Ez azt jelenti, hogy a tanárok nem csak jól ta-nítottak, mert jól tanítottak, hanem igen magas követelményeket támasztottak, és aki nem vált be, azt elküldték. Most vi-szont, akit csúnya szóval kibuktatunk vagy kirúgunk az iskolából, azt gyakorlatilag úgy kell kezelnünk, hogy mi fogjuk eltartani őket a következő évtizedekben. Mert kilehet rúgni, elmehet utcaseprőnek, de nem mehet utcaseprőnek, mert azt is gépekkel végzik ma már. Ha jól akarom ezt a több milliós utcaseprő gépet működtetni, akkor felsőszintű végzettség kell ennek az optimális működtetéséhez-. Tehát se suszternek, se utcaseprőnek nem tudom ma már elküldeni. Marad az, hogy akiket az iskolából kirakok, azok lesznek a társadalom perifériáján, azok a kik tönkreteszik a gazdaságot, rabolnak, stb... A szelektálás valamilyen más helyzet áll elő és ez új módszereket igényel. Teljesen új alapokra kell helyezni a pedagógiát. Szelekció helyett tudomásul kell venni a személyiség asszimetriáját. Az előző rendszerben sokan mondták így, én magam is, hogy a társadalomban nem sokoldalú emberekre van szükség, hanem olyan emberekre, akik egy terü-leten tudják a képességüket kibontakoztatni igazán. Ezt aztán követi a többi képesség is. De igazán nagy teljesítményre csakugyan asszimetria mellett számíthatunk. Éppen ezért a pedagógiának nemcsak követelni kell, hanem meg kell keres-ni ezt a pontot, a legerősebb oldalt, ahol meg lehet ragadni az egyéniséget, és azon keresztül ki lehet bontani az egész embert. /A 60-as években egy minisztériumi értekezleten arról folyt a vita, hogy a közepestől gyöngébb tanulók ne ve-hessenek részt szakkörökben. Éreztem, hogy valami nem stimmel, valami részsikert értem el a vitában és módosították a dolgot. Azt mondtam, hogy aki semmi más iránt nem érdeklődik, csak a futball iránt, akkor nem az a feladat, hogy a fut-ballt is el kell venni tőle, hanem a futballon keresztül kell megragadni, hogy futballozhatsz, lehet a sportkör elnöke, ha legalább x jegyet, eredményt elérsz más területen. Tehát amihez ért, szeret, valaki, azon keresztül kell őt kibontakoztat-ni./ A siker nem előáll - s azt a pedagógia nemcsak regisztrálja -, hanem a siker előállítható. Ez együtt jár a diffe-renciált követelményekkel, a motiváció sokkal de sokkal jobb figyelembevételével és számtalan sok építőelemes, okta-tásszervezési kérdéssel. /Egy példa személyes életéből: 1951-ben kezdett egyetemre járni és minden szabályokhoz volt kötve. Szombaton 8 - 10. volt pedagógia órájuk, igen unalmas volt, mivel ideologizálták a tárgyakat, de ott kellett lenni. A könyvtárszakosoknak Hegedűs Géza tartott szivarozva filozófusa órát, ott maradt. Szellemes polihisztor volt. Megje-lent a faliújságon: "Jáki elvtárs a szabad bölcsészkedést sírja vissza!`. - Csak azért mert valami többletet vállalt, ezért még ki is karikírozták./ Egy apró személyes példa ez arra, hogy ha elfogadom, hogy 1./ az ember asszimetrikus, 2./ a siker nem előáll, hanem előállítható, 3./ akkor az oktatásszervezésben is kapaszkodókat rakok le, amit az is elér aki balkezes, aki jobbke-zes, aki alacsony, aki kövér. Ezeket a kapaszkodókat kell megteremteni s ez maga után vonja az egész hagyományos is-kolai keretek rugalmas rugalmasságának a bővítését! Igenis, ha nem érdekli egy valami, akkor más területeken, más elő-adásokat hallgat. Ezt nem lehet az általános iskola első osztályában ezt nem lehet gyakorolni, de ahogy megyünk fölfelé, úgy kell a szabadon választható tárgyak ügyes rendszerét kialakítani. Mivel más és más időben érik a gyerek. Lehet, hogy 10 éves korában teljes érdektelenség tölti el, de 12 vagy 13 éves korára megnyílik az érdeklődése. Ezért ne vágjuk el egy adminisztratív rendelettel. Tehát a pedagógiának egy alapvető változáson kell keresztülmennie. Még ennek a gondolatsornak a végére tennék valamit. Az a tény, hogy a munka egyre inkább szellemi tarta-lommal telítődik meg, az maga után vonja az új ártalmaknak a megjelenését. Itt nem, csak arról van szó, hogy jó ha sportol, jó ha levegőre jár, ennél sokkal súlyosabb a dolog. Egy új generáció fog felnőni, akik degeneráltak lesznek az egyoldalú szellemi munkától. Szólni kell arról, ha kemény szellemi munkát kell végezni /számítógép, internet/, akkor ennek milyen következményei vannak. Ajánlom figyelmébe az érdeklődő kollegáknak a LORENZ pár hónapja megje-lent könyvét , Az ember és a természet a címe -1.000Ft-. Magas látószögből próbálja az egész emberiség fejlődését átte-kinteni és nagyon érdekes következtetéseket von le ezen a területen is. Érdekes, hogy pár éve, amikor még soha nem lát-tam számítógépet, - most már naponként 8 - 10 órát ülök számítógép előtt és visszagondolok arra, amikor azt mondtam, hogy ez milyen egészségtelen. Villámgyorsan rom lik a szemem, a gerincemnek is árt, bár ez az én koromban már nem számít. De azok a gyerekek, akik most ülnek órák hosszat az internet körül, akkor ennek a következményeit szinte fel sem tudjuk mérni. 3./ A célok elmosódása A gyorsulás egyik következménye, hogy nem ismerjük a jövőt. Eddig mindig tudtuk. Azt ne várják tőlem, hogy a vallástanár felkészületlensége kiderüljön, mert maguk bizonyos ponton többet tudnak, mint én. Mi azért többet tudunk, akik bizonyos értékekkel hallgatjuk mindezt. De azért a pedagógiáról szólva: nem tudjuk, nem ismerjük a célokat. En-nek megvan az oktatás és nevelésisi vetülete, ezt könnyebben meg tudjuk ragadni. Oktatási vetülete ez: életünk folyamán kétszer - háromszor fogunk olyan változásokon keresztülmenni, hogy fogalma nincs ma egy 16 - 18 éves korában, hogy milyen szakmában vagy milyen munkakörben fog nyugdíjba menni. Ha azt mondom, hogy valamelyik saját gyerekük 20 év múlva egy űrhajon lesz valamilyen főnök, akkor egy kicsit mo-solygunk, de ne mosolyogjanak, hanem csak gondolják el, menjenek vissza húsz évet a történelemben, a technikai válto-zásokban. Ezt a húszat szorozzák meg öttel, mert a gyorsulás ilyen mértékű lesz és akkor rájövünk arra, hogy fogalmunk sincs, hogy milyen követelményeknek kell megfelelniük majd 2040 - 2050-ben azoknak a fiataloknak, akik most az isko-la padjaiban ülnek. Teljesen világos és logikus, hogy az ismeretek mennyiségének a változásokkal való lépéstartása fontos, az ön-képzés, a nyitottság. Az új ismeretek kiválasztásának a módszerét kell elsajátítani. A művelődés nem más, mint a műve-lődés gyarapításához vezető módszernek az elsajátítása. Annakidején azt mondtam némi politikai kockázattal, hogy a világ legbutább embere a Szovjetunióban van. Egy percnyi dermedtség után kuncogtak a hallgatók. Tényleg a Kauká-zusban a pszichológia nyilvántartotta, volt egy ember, aki egy olyan hihetetlen adottsággal rendelkezett, hogy a világon mindent megjegyzett. Ami bement az agyáéba, az ott maradt. De két információval nem tudott manipulálni. Hiába tudott egész telefonkönyveket elmondani - volt benne egy agyi rendetlenség - , ugyanakkor két információval nem tudott bánni. Nekünk olyan embereket kell a XX. századi középiskolában nevelni, akik képesek önálló gondolkodásra, szellemi ru-galmasságra, akik fogékonyak az új iránt, akik elfelejtik ami nem kell. Gyakorlatilag a felejteni tudást is tanítani kellene. Itt azzal zárnám, amit Szentgyörgyi Albert fogalmazott meg annak idején: "A tanítvány nem edény, amit meg kell tölteni, de fáklya, amit meg kell gyújtani!" Az oktatás területén ez teljesen nyilvánvaló, a nevelés területén egy kicsit bonyolultabb. De nem kell ebben a körben túl sokat beszélni arról, hogy a napjainkban az értékvesztésnek és az értékek-nek a módosulásának a tanúi vagyunk. Ennek sem látjuk még pontosan a következményeit. De ezzel a problémával is szembe kell néznünk. Nagyon nehéz ezzel szembenézni saját gyermekeink, saját környezetünk vonatkozásában. Mit fogadunk el ezekből a változásoknál, mi az amit törvényszerűnek veszünk, meddig mondhatjuk, hogy ez törvényszerű? Példák sokaságát mondhatnám. A leglátványosabb a házasságtörés bonyodalma. Ma már ez teljesen általánossá válik, hogy a gyerekek nem mennek férjhez, nem nősülnek meg. Együtt élnek 5 - 8 évig. Ez a legkézenfekvőbb visszatérő probléma. Hogy viszonyulunk ezekhez a problémákhoz? Mit nevezhetünk rugalmasságnak? Merevek vagyunk? Nagyon nehéz problémák ezek. /Fia gimnáziumi igazgató helyettes, az iskolában az egyik tanuló a mellbimbója egy karikát ülte-tett be. Nem lehet tornáztatni. Régen aki nem tornázott és nem volt fölmentése, kizárták az iskolából. Ma ezt nem merik megtenni, mert belekerülnek az újságokba./ A nevelés előtt álló célok közel sem olyan egyértelműek, mint az előző öt-ven, száz év folyamán volt. S ezt a pedagógiának valamilyen módon figyelembe kell venni. Ezen a területen borzasztóan nehéz állásfoglalást tenni. Hol az egyházak szerepe, hol van az ideológiai kapaszkodó. Ezt Önök tudják, én nem tudom. Az irodalom elég szegényes ezen a téren. Vagy teljes merevséggel találkozik az ember és az elmúlt száz év gyakorlatá-ból kívánnak élni, más területen viszont teljesen szabadelvűség uralkodik. 4./ A nemzet felemelése a mai civilizációhoz Az emberiség létének a kérdése ez, vagy sikerül ez vagy nem. Ha nem sikerül, akkor vége a civilizációnak. Ha sikerül, akkor nem. Ezt nagyon élesen kell fogalmazni. Illyés Gyulára utalok, hogy nincs nemesebb feladat, mint a káros hatások megállítása. Hogy hogyan tudjuk ezeket a csodálatos lehetőségeket fölhasználni. Mert ha a TV-re gondolunk, mint az állatorvosi ló, a legkézenfekvőbb példa, akkor iszonyatos tragédiát látunk a TV körül, borzasztó sötétség, hihe-tetlen igénytelenség sugárzik a TV műsorainak egy részéből. De van egy csatorna, ahol látja az ember azokat a csodála-tos felvételeket, a természet hihetetlen mélységeinek a bemutatását, akkor azt mondhatjuk: nem a tv-ben van a hiba. Van egy lehetőség, amivel lehet így is élni, meg úgy is élni. Tehát csodálatos lehetőségek vannak az emberiség előtt, amivel nem tudunk élni. /Krétában volt a világ egyik legszebb helyén, s ebéd után a magyarok a pörkölt minőségét kifogásol-ták./ Csodálatos lehetőségeink vannak. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy az embereknek egy ellentétes tendencia van, a lehetőségek egyre inkább tágulnak. Ma éppenséggel gondjaink vannak, de hosszabb távon csodálatos lehetőségek állnak előttünk egy 100 évvel ezelőtt élt ember életéhez képest. Ugyanakkor az élet értelmének megtalálása területe tra-gikussá vált. Az öngyilkosság, az alkoholizmus, kábítószer területén. Az élet minősége - tudomásul kell venni, hogy romlik. A régi paraszti életformában is több értelem volt, a be-szélgetésekben, a szokásokban. /Dunavecsén élte át a húsvétot háború alatt, fellocsolták nyolcasokkal az utcát, temp-lomba jártak, egy-két órát beszélgettek. Évtizedek múlva ennek nyomát sem találta már. A kocsma előtt bicikli erdő volt, az udvaron meg dolgoztak./ A szokások segítettek a tartalmas élet kialakulásához. Cél: az élet értelmének a megtalálása. Bolondok, akik köztünk vannak, a bejelentőkre, följelentőkre, akik a közösségek életét tönkre tudják tenni belső szemé-lyiségzavaruk következtében. Korányi professzor ideggyógyász mondta: "Anyagi természetű szociális jólét még nem biztosítja az ember belső harmóniájának töretlen élvezni tudását." Az anyagi jólét előfeltétele, de nem egyetlen feltétele és nem is biztosítéka az ember lelki jólétének, lelki egyensúlyának. /Emberek ülnek több millió forintos autóban és lete-kert ablaknál üvöltöznek egymással. Egyrészt látható az anyagi jólét, másrészt pedig a személyiségnek végtelen primi-tívsége./ Innen ismerjük egymást, bemutattam a lapjaimat, hogy milyen szemszögből próbálom a problémákat nézni. Ez egy laza gondolatmenet, nem tudományos. Most a görög nevelés legsarkosabb gondolatait elmondanám. 2. A GÖRÖG NEVELÉS A görögök előtti korszakról: iskola nem is volt, de oktatás és nevelés egyidős az emberi társadalommal. Igen magas követelmények voltak az őstársadalomban. Nem volt ugyan testnevelés óra, de aki nem tudott elég gyorsan fel-futni az első fára, azt megette az oroszlán. Ez humoros, de nem volt felmentés, de volt egy egyértelmű t társadalmi követelmény, aminek eleget kellett tenni. És körülbelül ugyanez vonatkozott az értelmi nevelésre is: meg kell tanulni megkülönböztetni az ehető gombát a mérges gombától. Nem kérdezte meg a biológia tanár, hogyha megettük, akkor elpusztultunk-e. Nagyon oda kellett figyelni. Az oktatás egyidős az emberi társadalommal. De ugyanúgy a nevelés is egyidős az emberi társadalommal. Nem voltak ideológiai viták, manapság porosz módszerrel vádolnak bennünket, ha követelünk valamit, nem volt idealizmus. Aki a közösségbe nem tudott beilleszked-ni, azt a közösség kilökte, nem kellett feltétlenül felkoncolni, megenni, csak kirakni. Nem kéne azokat bántani, akik nem felelnek meg a közösségnek, csak odébb kéne tenni. Vegye észre, hogy a közösséget nem lehet büntetlenül otthagyni. Aki nem tudott beilleszkedni, aki nem tartotta be az akkori normákat /pl. csak öt felesége lehetett, és a hatodik miatt ki-dobták/. Minden korszakban voltak bizonyos követelmények, Ezeket a normákat be kellett tartani. Az intézményes neve-lésnek már a görögök előtt is voltak bizonyos nyomai. A görög nevelés: inkább a görögöktől szoktuk számítani az intézményes oktatás történetét és a pedagógiába való elméleti foglalkozás kezdetét. A görögök jelentették az akkori társadalmi fejlődés csúcsát. Miért? Mert sütött a nap, kék volt az ég, abszolút kedvezőek voltak a természeti viszonyok, a görög geográfiai viszonyok olyanok voltak, hogy egy rendkívül mozgalmas társadalom alakult ki. A nagy hegyek elszigetelték őket egymástól, de azért kis kapukat rejtet-tek. A mozgás, a más kultúrák szinkretizálása alapvetően igen kedvezőek voltak. Két alapformája van a görög nevelésnek: a spártai és az athéni. Ez arra is példa, hogy a társadalom gazdasági és politikai berendezkedése óhatatlanul jelentős mértékben befolyásolja az egész oktatást és egész nevelést. 1./ A spártai nevelés Spárta egy kikötőktől elzárt terület volt. Felszíne predestinálta gabonatermelésre. Ehhez viszont az akkori ter-melési viszonyok között tízszer annyi rabszolgára volt szükség, mint ahány rabszolgatartóra. Tehát kialakul egy rendkí-vüli zárt társadalom, ahol a tízszeres mennyiségű rabszolgák karbantartása a rabszolgatartók legfontosabb feladata. En-nek megfelelően alakul a nevelés és az oktatás. A nevelés eszménye: a kemény, edzett, harcra alkalmas ember, aki mindenkor képes a tízszer több rabszolga által jelentett veszély leküzdésére. Hihetetlenül kemény ez a társadalom, bár ez nem egyedi, mert a legtöbb ókori társa-dalomban ezt megtaláljuk. Legtöbbször emlegetjük a TÁJGETOSZRÓL való ledobást: az arra alkalmatlan gyerekeket ledobták onnan kiskorúkban. Ez egy kicsit mai szempontból nézve kegyetlenség, dehát nem egészen, mert eltelt most már pár ezer és ma sem tud mit kezdeni a társadalom a nyomorékokkal. Akkor még inkább nem tudtak mit kezdeni ve-lük. Ha úgy tetszik, akkori logika szerint ez emberséges megoldás volt. Általános volt ez az ókori társadalmakban, de a spártaiaknál ez teljesen bevett és evidens volt. A szigorúság rendkívül nagy volt: a gyerekek katonai táborokban nevelkedtek, a nőket is harci gyakorlatra ké-pezték ki, hogy erősek, edzettek legyenek, hogy amennyiben a férfiaknak el kellett menniük a rabszolgalázadás leverésé-re, akkor a nők tudjanak dolgozni és családjukat meg tudják védeni. Erényeik is ennek megfélően alakultak. Az erény az erő, az ügyesség volt. Ismert az a spártai példa arról a gye-rekről, aki nyulat lopott - a lopás megengedett volt, csak nem volt szabad észrevenni, ismerős azóta is ez a megfoldás - , tehát nyulat vitt az inge alatt, a nyúl fölhasította a hasát, de akkor se szólt, mert inkább elviselte, meghalt, minthogy le-leplezze önmagát. - A gyerekek minden évben lerohantak egyszer egy rabszolgatábort, megölték a rabszolgákat. Így szoktak hozzá a gyilkoláshoz. Látjuk, hogy az adott gazdasági, politikai, történelmi helyzet egy egészen sajátos, de az ő rendszerükből levezethető logikus nevelési eszményt hoztak létre. Jellemző módon Arisztophanész a Felhők című drámájában kifigurázza ezt az egész társadalmat. Többek kö-zött a drámában megszólaltat egy kedves lakón nőt - Lakónia volt Spárta fővárosa -, és azt mondja. "Kedves lakón nő, hogy duzzad a kebled, hisz egy bikát is megfojtanál!" Mire a lakón nő így válaszol, "Meg is, mert tornázom." Így figu-rázta ki a művelt athéni a buta spártait, aki erős, de ilyen akcentussal tud csak beszélni. 2./ A görög nevelés A spártai neveléssel szemben teljesen más képződmény jön létre Athénben. Athénnak nyitott tengere van, könnyen megközelíthető hajóval. Gabonája van, Isten is kereskedésre teremtette őket, ők a kereskedéssel viszont meg-ismertek idegen kultúrákat. Bejárják az egész földközi tengert, eljutnak hajóikkal Távol-Keletre, Gimbrartáron túl vi-szont nem igen merészkednek. A "zord kapu"-nak hívták Gibrartárt. A nagy nyílt tengerekre tehát nem mentek. Viszont éppen elég terület volt az akkori Földközi-tenger, aminek az egyik széle elvezetett az akkori korábbi kultúrához, Afriká-hoz. Tehát hihetetlen gazdag lehetőség volt arra, hogy megismerjék más népek kultúráját, vallását. ezeket mind ma-gukba szívják és kiépítik azt az athéni demokráciát, ami igaziból egy csodálatos dolog. De ha cinikusak vagyunk, azt mondhatjuk, hogy ezzel tönkre is tettek bennünket, mert a demokráciával és politikával kapcsolatos eszmények innen egyenes úton vezetnek máig. Egy olyan világba vezetnek, amelyikben már semmi értelme nincs. Mert könnyű volt a de-mokráciát produkálni ott, ahol nem kellett dolgozni. A nőket kizárták a politikai életből. Mindenki ismerte a másikat. Teljesen más szituáció volt. A demokráciával kapcsolatos szavaink, eszményeink a szavazástól a gyűlésekig számtalan sok olyan fogalom van, ami onnan ered. Ma ez már egy teljesen más világ, ahol tudjuk, hogy ezek az eszmények bármi-lyen csodálatosak, valahol teljesen ködbe vesznek. A görög férfiak: csodálatos életet éltek, nem dolgoztak. Egyetlen feladatuk volt a délelőtti órákban. A halat, meg a bort megvették és utána mentek a népgyűlésre, vitafórumokra. Nagy vitában töltötték a délelőttöt, majd haza men-tek, aludtak egy nagyot, este mentek a lakomára. A lakoma nem körülpörköltöt jelentett, hanem élénk vitákkal, egy szel-lemi szárnyalást. A lakoma olyan társasági életet jelentett, ahonnan a nők megint csak ki voltak zárva, éjfélig elvoltak. Aztán kialudták magukat, másnap minden következett előlről. Ebben az egész nyugodt, derűs légkörben haladt az egész nevelésük is. A család: soha nem volt erőssége a görög társadalomnak sem Spártában, sem Athénben, de ugyanakkor a gye-reket nagy becsben tartották. Az egész társadalom nevelte a gyereket. Ha kilépett az utcára, árnyas facsoporton, ligeten ment iskolába, szép házak között ment. A házak esztétikusak, szépen voltak. Mindenben a harmónia uralkodott. Min-denben a mérték volt a legfontosabb. Semmiben nem mentek túlzásba. Mindenben mértéket tudtak tartani. A mérték nem megtagadása semminek. /Jáki 3 hétig volt Krétában idén szabadságon, de egy részeg embert nem látott három hét alatt./ Mai napig is a házak aránya, egész gondolkozásuk ezt a mértéket tartja. A gyerek: 14 éves kora után fokozatosan katonai és politikai nevelést kapott. 16 éves kora után részt vehetett a népgyűlésen, szavazati joga nélkül. Részt vett a különböző játékokban, a mai sport őse tőlük ered. Innen egy 18 éves korára, egy nyitott, érdeklődő, a közösség hagyományait jól ismerő fiatallal találkozunk. Harmónia, szelídség jellemzi. Tud olvasni, írni a viasztáblára vagy homokra. Tud számolni kavicsokkal vagy a kezén. Tud valamilyen zenét, mert a zene az erkölcsi beszámíthatóság mértékét jelenti. Arisztophánész azt mondja, ha egy tolvaj nem tud citerázni, akkor enyhébben kell megbüntetni. Tehát szinte a beszámíthatóság szintjéhez tartozott, hogy valaki a zenét ismerje. Aki nem tanult zenét, az műveletlen. A zene viszont nem polgári kényszer, a zene, az irodalom és testnevelés a görögöknél egyet jelent. A testnevelés nem egy sportágban valamilyen különleges teljesítményt jelentett, hanem a szépség, erősség, a sok-oldalúság dominált. Futottak, ugrottak, birkóztak, diszkoszt és gerelyt hajítottak és természetesen úsztak. Az erkölcsi nevelés magas szinten, társadalmi ellenőrzés alatt folyt: a szoktatás, figyelmeztetés, az öregek tisz-telete, a hagyomány dominált. Érdemes lenne ma az öregek hagyománya ápolásáról beszélni, hol tart ez ma. Kevés ilyen kutatás van, érdemes lenne megnézni, hogy élték 50 - 100 évvel ezelőtt a gyerekek életét és hogy élnek ma? Hogy tart-ják az öregek hagyományait? A hagyomány akkor mindent meghatározott. Nem lehetett végig menni a gyermeknek úgy, hogy ne legyen társadalmi kontrol alatt, mert rászóltak az öregek. S akkor nem egy káromkodással válaszoltak, vagy nem egy verést inkasszáltak az öregek, hanem evidens volt az öregek tisztelete. A köszönés természetesen természetes volt. Hagyomány rögzítette, hogy mikor, hogy kell köszönni. Az életet átjárta pedagógiai követelések sora, amit akkor hagyománynak mondtak. Így működött ez a görög gyerekek életében. Az ünnepek, a körmenetek mind az erkölcsi neve-lés irányába hatottak. Az esztétika ugyancsak nem valamiféle cicomát jelentett, mint ma, amikor egy kifestett nőre vagy jólöltözött férfira gondolunk, hanem az esztétikum a szép és a jó összekapcsolását jelentette. Ezt szolgálták falfestményeik, házaik használati tárgyai, a kerámiák, a mécses, a dal, a zene, a körmenet, a színház, a rendszeres zenei és táncversenyek. A görög nevelés nagyszerűségét tükrözi, hogy ekkor jelenik meg a pedagógiai gondolkodás csirája is. Az első XENOPHON volt i.e. 434-től élt. Leírja Kirosz király nevelését, annak a gyakorlatát és ez a leírás a spártai nevelés gya-korlata. Ábrázolja, hogy a fiatalok a király palotája körül egy táborban nőnek fel, ahol először vadászni tanulnak meg, később katonai előképzést tanulnak. Akkor is azonban a nevelés célja: a közjó. Egy közösségi szellem, mindegy, hogy az mai szóval egy zsarnoki rendszert szolgált, lényeg a nevelésben a közösségi gondolkodás. /A honvédségnél a reggeli tornát megszüntették, mert az a honvédek személyiségi jogait sérti...Szeretném látni, hogy a világ különböző országai-ban hogy merül föl. Nem így merül föl, sokkal szigorúbban történik az ország megvédése tanulása./ A három nagy görög - Szokrátész, Pláton, Arisztotelész - egymás tanítványai voltak. 3./ SZÓKRATÉSZ Szókratész a mester. Platón írja róla: "Köszönöm istennek, hogy férfinak és nem nőnek, hogy szabadnak és nem rabszolgának születtem, de mindenekelőtt, hogy Szókratész korában élhettem. A mester különleges ember, eredeti figura. Soha nem dolgozott, gyűrött tógával járkált, esetlen alakjával hol itt, hol ott bukkant föl a városban. Folyton veszekedett vele a felesége, mert sok baja volt ezzel a kicsit korhely és kicsit link Szokrátésszal, aki a tanítványainál evett vagy ivott, ugyanakkor viszont a görög gondolkozásnak egyik legeredetibb képviselője. Pedagógiai szempontból két dolgot érdemes megjegyezni: 1. Egyfajta kétkedés, agnoszticizmus jellemzi: egyetlen dolgot tudok, hogy nem tudok semmit. Ebből adódik az a pedagógiai eljárás több mint 2.000 éve, hogy kérdésekkel, újabb kérdésekkel próbálja a partnerét, vagy a neveltet ráve-zetni valamiféle igazságra. Szokrátész a hibát tanítványaival való beszélgetései során soha nem javította, hanem újabb és újabb kérdéssel vezette rá a tanítvány gondolatának, állításának a helytelenségére. Ezt bábáskodásnak is nevezzük, a felesége bába volt, ez innen ered, azaz ez az igazságnak a világra segítése. Vagy indukciós módszer tudományosan. Eb-ből alakul ki Platónnak a dialektikája, tehát tudománytörténeti szempontból is jelentős ez a szokrátési gondolat. Ebből alakul ki a még a XX. század elején is meglévő úgynevezett kérdve kifejtés módszer. Nem tudták ugyan, hogy Szokrátészt követik. A falusi tanító egy ilyen kérdve kifejtő módszerrel. Van egy ilyen Lósen Ágnes /?/ módszerű 70-80 kiadást megért történelem könyve a régi katekizmus szerű kérdésekkel kezdődnek. Ez a kérdve kifejtő módszer tehát Szokrátésztől ered. 2. A másik az erkölcsi intellektualizmus. Azaz, elég a jót megismerni ahhoz, hogy jót is cselekedjünk. Ebből adódik sok szülői és rossza pedagógiai rossz gyakorlat, hogy "megmondtam már neked, hogy ne csináld" - és azzal, hogy megmondta, a dolog már el is van intézve. Holott a jó nemcsak tudást jelent, hanem a jó a gyakorlással, szoktatás-sal való párosítását is. A szoktatást nem szabad lebecsülni, ennek különösen nagy jelentősége van különösen kezdet kezdetén. Ez tehermentesíti az erkölcsi tudatot. szoktam mondani kissé primitíven: ha vendlégségbe megyek, nem kell gondolkozzam, hogy ellopjam-e a hamutartót, mert vannak bizonyos evidenciák. Az erkölcsi intellektualizmus második pontja a szoktatás. Ez a sokszor ismételt, pozitív cselekedet, ami nagy hatással van magára az erkölcsre is. Ez belátáson alapuló erkölcs. Ennek felnőtt korban, 18 éves kor után van jelentősége. De 6 - 8 éves korban ennek az intellektuális ne-velésnek sok jelentősége nincsen. 4./ PLATÓN Szokrátész tanítványa. Ő már más típusú. Nem csavarog az utcán, hanem művelt, gazdag, jóképű férfi, képzett. Nyer az isztmoszi játékokon. Mikor Szokrátésszal megitatják a méregpoharat, Pláton kiábrándul a demokráciából és bú-felejtésképpen bejárja Egyiptomot és Szíriát és Itália déli részeit. Pedagógiai munkát direktben nem írt /Szokrátész semmit sem írt/. Plátón írt, de pedagógiai munkát nem írt. Fő könyve az ÁLLAM című munkája. Ebben vastagon fog-lalkozik pedagógiai problémákkal is. AZ ÁLLAM csodálatos könyv, pedagógia éppen úgy van benne, mint politika, gazdaságpolitika, pszichológia, szociológia. Egy ideális, optimális államberendezkedést ábrázol. Ez pedagógiai problémákat is felvet. Ez egy hierarchikus társadal-mat feltételez. Elmarasztalható mai szemmel, de ennek nincs értelme. Folyamatos szelekcióval épülő állam, alul vannak az őrök és fent vannak a csúcson a filozófusok. 1. Az örök nevelését részletesen kifejti Pláton. Ő is a hagyomány ápolásra helyezi a hangsúlyt. A tanítók kör-nyezetében csal jót lássanak az őrök. Haragszik a homéroszi költeményekre, hogy tudniillik az istenek viszálykodnak egymással. Ne ezt lássa, ne ezt mesélje a gyereknek. A zene ne puhítson, hanem erősítsen. A fuvolát túlságosan puhának tartja. A testi nevelést fontosnak tartja, hiszen az őröknek erőseknek kell lenni, hogy az optimális államot meg tudják védeni. Ezért nem kell fűszert fogyasztaniuk. Foglalkozik a szexuális neveléssel is. 2. A tudósok nevelése következik az őrök nevelése után. Ez tudományos nevelést jelent: számtan, mértan, csil-lagászat, zene. Az akkori tudományokat kell elsajátítani. 30 éves korig tart ez a nevelés. 30 - 50-ig a legkiválóbbak, akik az államot fogják kormányozni. Igazságosak, jóságosak és tiszták. Egy utópisztikus államot rajzol le Pláton, de a rajz közben sok érdekes epizód is van. Kimondja Pláton: a tudomány nem végcél, hanem az erkölcsösség a végcél. Először Pláton foglalkozik a szak-képzés és az általános képzés viszonyával. Először ő foglalkozik a mozgás szerepével. Ilyen korszerű gondolatokkal foglalkozik, hogy az anyának a terhesség alatt mozogni kell. Az első három évben a gyerek számára a legfontosabb a mozgás, amit a mai pszichológia éppen így mond. A játék nagyon fontos a mozgáson kívül. A szabályok betartását is segíti. Részletesen foglalkozik a zenei neveléssel. A zene harmóniát, a személyiség összhangját biztosítja. 5./ ARISZTOTELÉSZ Ő a görög gondolkozás tetejét jelenti. Pláton tanítványa Arisztotelész. Míg Szokrátész egy teljesen lezser em-ber, Pláton már egy gondolkodó ember, addig Arisztotelész tudós ember. Kicsit csúfolja is Plátont, mesterét. Ő a tudós, akinek sok könyve van, Plátonnak meg nincsen könyvtára. Arisztotelész Nagy Sándor udvari nevelője, s mint ilyen, ha-talmas könyvtárral rendelkezik. Tudatosan művelődő ember, tanít, nevel és egyúttal természettudós is. 53 éves korában líceumot alapít. Az elnevezés innen ered, szó szerint "árnyas liget"-et jelent. Pedagógiai munkát is írt, de az elveszett. Tudjuk hogy fiához - Nikomámosz-hoz - írt levelében kifejti a pedagógia fő célját: a harmonikus, boldog em-ber megteremtését. Boldog ember aki, aki az erénnyel egybehangzó. Tehát megint a mérték, az összhang a lényeg. Ami az erénnyel egybehangzó, az boldog. Erény: szoktatás és oktatás útján sajátítható el. Csak sokszor és ismételve lehet er-kölcsösen cselekednünk, hogy ezt a magunkévá tegyük. Vannak úgynevezett szellemi erények is: "Az ész és a tudomány hozza létre a bölcsességet, a bölcs elmélkedő elme a legboldogabb". A nevelés nála a házassággal kezdődik. Nem jó, ha nagy a korkülönbség a szülők között, ez gondokkal jár. A szülőknek edzetteknek kell lenni, hogy egészséges utódokat hozzanak létre. Foglalkozik a terhes anyák mozgása prob-lémájával. Foglalkozik a játékkal, a jó példaadást törvénynek kell kimondani. Meg kell büntetni azt, aki rossz példával jár elől a közösségben. Foglalkozik zenével, irodalommal, esztétikával. Nála merül fel először a rajz problémája. Ennek erkölcsformáló szerepe van. A mértéket, összhangot emeli ki. 6./ PLUTARXOSZ Megerősíti a szülők szerepét, az anya maga táplálja a gyermeket, egyértelműen hangsúlyozza az anyatej jelentőségét. A mai korszerű tudománynak megfelelően beszél erről. "Csak az anya keblén keletkezhet mély vonzalom". Hangsúlyozza, hogy a szellemi és testi nevelés szorosan összefügg. Testnevelésnek fontos szerepe van. /Harminc éve a bölcsészkaron egy diák leköpött a teraszon, akkor bezárták a teraszt, a bölcsészkar 1906 körül épült, az Eötvös egyetem, a tetejét úgy építették, hogy szünidőben a diákok ki tudják pihenni a szellemi fáradtságot és ahol el vannak zárva a város káros levegőjétől, ez egy csodálatos hely, nagyszerű kilátással. Ezt bezárták, azóta is zárva van ez a tetőterasz. Ott zsúfolódnak a diákok a szűk folyosókon. Plutarxos már 2.000 évvel ezelőtt megfogalmazta, hogy a szellemi és a testi ne-velés szoros összefüggésben van. Csodálatos a görög táj, filozófia és emberek is. A közösség, a város belső összetartó ereje. Amikor a perzsa király megtámadja a görögöket, azt mondja, hogy nem félek olyanoktól, akik azzal töltik az idejüket, hogy kimennek a piacra és ott vitatkoznak, és becsapják egymást. Ezek a fecsegő, locsogó görögök többször ronggyá verték a lényegesen nagyobb perzsa sereget. Mert az utolsó percben a görög összetartás olyan erőket tudott mozgósítani, hogy az hihetetlen. De végül mégiscsak a perzsák győztek. A tömeg túlsúlya elnyomta a városállamokat, akik össze tudtak fogni a nagy ellenséggel szemben. Mégis nagyobb volt a keleti hatás. 7./ EPIKUROSZ, EPIKLÉTOSZ, SZENEKA nem a közösséget, de az egyéni boldogságot hangsúlyozza, az egyéni örömöt és a befelé fordulást. A közösség helyet "műveljük kertjeinket" epikuroszi, epiklétoszi filozófiát. Epikuroszt eladják rabszolgának, a gazdája csavargatja a kezét, kéri "vigyázz, mert el fogad törni", mire az tovább csavarja, tényleg eltörik, Epiklétosz szelíden csak annyit mond: "Na, ugye megmondtam". A beletörődés, belenyugvás, egyéni örömök keresésének a szimbóluma, a nyugodt elmével mérő ember. Ez szemlélődés, nem csinálást jelent. A mai magyar értelmiség van ma körülbelül ilyen állapotban. Egyfajta egykedvűséggel nézik azt, ami körülöttünk történik. Epiklétosz: "Ne kívánd, hogy a dolgod választásod szerint történjen, inkább válaszd azt, hogy történjenek a dolgok úgy, ahogy történnek és akkor boldogan élhetsz." Ne a dolgok megváltoztatására tegyed a hangsúlyt, hanem úgy válaszd a dolgokat, hogy az tönténjen, ami történik. Ezt fogadd el. A végén azt mondja Epiklész: "Ne mondd azt, hogy elvesztettem, mondd azt, hogy visszaadtam". Nyugodj bele abba, ami történik, ne hadakozz, ne harcolj, minden el van rendelve. A perzsák úgyis győznek. Belenyugvás, beletörődés eszméje uralkodott el a közjó eszméje helyett. NEVELÉSTÖRTÉNET 2. DR. JÁKI LÁSZLÓ Budapesten a Ráday Kollégiumban 1997. október 18-án elhangzott négy előadást magnófelvételről legépelte magánhasználatra - Pótor Imre Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a kollegákat. Terveim szerint 9 órától 13 óráig tartanám meg az előadásokat és közben egy 20 perces szünetet is tartanánk. Elég hálátlan ez a mai nap, hiszen nem tudjuk megvalósítani azt, amit korábban mondottam, hogy egy kicsit lazán és szellemi barangolással próbáljuk ezt a tárgyat megközelíteni. Ez viszont így egy rohanás lesz, így csak egy csontvázat tudok produkálni. Bizonyosra veszem, hogy aki itt tanul, az a munkáját komolyan veszi. De még egyszer mondom, hogy nem ez a főtárgy, én nem kívánok ebből valami nagy dolgot produkálni. Az előadások végén majd kiosztanám a tételszerűségeket. De ezt tessék lazán felfogni. A vizsga inkább egy beszélgetés lesz, amiben meggyőződök arról, hogy itt voltak, együtt voltunk. Elmondják azt, ami megragadta a figyelmüket. Egyes kérdésekre kevésbé, másokból sokkal jobban felkészültek. Ennek megfelelően kérném, hogy ne próbáljanak meg mindent lejegyzetelni, mert akkor ebből csak egy feszültség támad. Kicsit lazábban próbáljuk meg ezeket a problémákat kezelni. Azokat a kérdéseket amelyeket nagyon fontosaknak tartok, azokat igyekszem majd hangsúlyozottabban mondani. Az előző előadásokból két dologra hívnám fel különösen a figyelmüket. A görögöknél Szokrátész erkölcsi intellektualizmusa szorosan összefügg a tevékenységünkkel. Szokrátész alapozta meg az erkölcsi intellektualizmus című pedagógiai megközelítést. Ez végigvonult az egész évszázadon, időnként sok bajt okozott, mert túlértékeltük, aláértékeltük. Azaz, elég a jót ismerni, és ha a jót ismerjük, akkor eszerint is fogunk cselekedni. Tudjuk, hogy ez nem így van. Már a többi görögnél felmerül a gyakorlás, a szoktatás problémája. És a pedagógiában ezt a kettőt együtt kell figyelembe venni. A másik amire utalnék: Ciceróranak a szónokképzésről írt könyve. Az ebben közölt gondolatok mai napig is időtállóak. Ha úgy adódik, utána néznek, érdekes. 3. A K Ö Z É P K O R A középkort nagyon vázlatosan tekintjük át. Csak a középkor végét szeretném megragadni pár mondattal. Míg az elejét elég pontosan tudjuk, ez a Római Birodalom bukásának az ideje, addig a középkor végét nagyon nehéz behatárolni. Van aki a francia forradalomnál húzza meg a határt. Ez egy folyamat. Középkori maradványok - kissé cinikusan mondom - napjainkban is megtalálhatók, különösen nálunk /de ez csak rossz indulat/. A középkor vége tehát nagyon elmosódik. A reneszánszban egy új szellemi folyamatáról van szó. Ennek megvan a gazdasági alapja. A marxizmus ezt túlértékelte, a gazdasági folyamatok nagyon befolyásolták ezt az egész szellemi irányzatot. Kialakul a polgárság, a kereskedelem, a felfedezések, a távoli világrészek megismerése. Ez magával hoz egy új embereszményt: a túlvilágra való előkészület helyett a földön boldogulni akaró, a földön tevékeny életet élni akaró ember ideálját. Ennek a folyamatnak számunkra egy jelentős állomása a reformáció. Inkább csak címszavakat mondok ezzel kapcsolatosan. 4. A REFORMÁCIÓ A reformációban az egyén, a személyiség kerül középpontba. Mindenki maga alakítja ki hitbeli meggyőződését. S a meggyőződés forrása a Biblia. Ez közismert, csak éppen aláhúznám, hogy a Biblia ismerete felveti az olvasás problémáját, és máris megjelenik a népoktatás igénye, a népoktatás alapgondolata, ami tehát a reformációhoz kapcsolódik szervesen. LUTHER Mindenki értse a Bibliát, el tudja olvasni, mindenki számára nemzeti nyelven legyen világos. Luther többször, több helyen, szinte legtöbb megnyilvánulásában utal az iskola fontosságára, de négy kiemelt helyet szeretnék említeni: 1. Beszéd az iskolai életről /1519/; 2. Levél a német nemességhez; 3. Levél a városok tanácsosaihoz; 4. Utasítás az iskola látogatók számára. A reformáció szellemében 1525-ben megjelent az első német abc-s könyv, és megjelenik a katekizmus gyermekek és lelkészek számára, kérdésekben és feleletekben dolgozza fel a legfontosabb hitbeli kérdéseket. Ez a katekizáló módszer végigvonul a nevelés és oktatás történetén. Az egyik leghíresebb magyar tankönyv Losonczinak a HÁRMAS KISTÜKRE az 1700-as években 70 kiadást ért meg, ilyen kérdésekben és feletekben dolgozta fel a magyar történelem és földrajz alapismereteit. Visszatérve tehát Lutherhez: a nevelő feladata a gyermekek hitbeli meggyőzése. Az a feladat elsősorban a szülőkre vonatkozik, de mivel a szülők alkalmatlanok, tehát elvileg a szülők lennének a fő felelősek, de az adott korban a szülők erre alkalmatlanok, ezért iskolákat kell állítani fiúk és lányok számára, /a lányok számára is, és ebben lényegesen újat mond a korábbiakhoz képest/, és az iskolák felállítása az államnak, a közösségnek, városnak a kötelessége. Luther mondja ki először: hogy legyenek férfi és nő tanítók. Tehát a nő tanító fogalma, igénye innen ered. A tantárgyak középpontjában a vallás áll. Ez kapcsolódik az énekhez és a zenéhez. A nyelvtanítás megmarad, a latin, görög és a héber, csak gyakorlatiasan, szemben a középkorral itt a praktikus megértés, a Biblia megértése a fontos. Igényként merül fel a mennyiségtannak és a természetrajznak a tanítása, tehát a középkorral szemben sokkal gazdagabb ez a választék. Azt mondja a természetrajzról, hogy a természet gazdagsága Isten hatalmát bizonyítja. A nevelés nyitottabb, szabadabb. Azt mondja Luther: nem szabad bezárni az ifjúságot, mint a madarat a kalitkába. Az öröm és a szórakozás nem kizárt az iskolából. Ez a középkorban teljesen másképp volt. A reformáció hatása: a mai középiskola őse. Különböző típusok voltak. A gimnázium, a kísérleti iskola, az akadémia, tehát a mai gimnázium őse tehát tulajdonképpen a reformáció idején keletkezett. A fegyelmet a pedagógusnak lehetőleg szeretettel kell biztosítani. A testi fenyítést nem veti el. A pedagógus példaadását alapvetőnek tartja. A tanító és a pap a legszebb hívatás. Igényként merül fel, hogy a papok tanítóskodással kezdjék tevékenységüket. Először itt merül fel, 1559-ben, hogy tanítani csak bizonyos jogosítvánnyal szabad. A tanító csak vizsgát követően taníthat. Ekkor születik meg az első népiskolai szabályzat: egységesen kívánja rendezni az iskola belső rend-jét. 5. A MAGYARORSZÁGI PROTESTÁNS KOLLÉGIUMOK SZEREPE Hihetetlenül nagy szerepe volt a református kollégiumoknak az 1600-as évektől kezdve. Különösen Erdélyben. A három részre szakadt Magyarország problematikája nem akarok belemenni. Különösen meghatározó tevékenysége volt Bethlen Gábornak. B E T H LE N G Á B O R Erdélyi fejedelem, felismeri a gazdasági, ideológiai és pedagógiai, sőt katonai problémák szoros összefüggését. Egyik legvilágosabb fejű magyar politikai vezető. Erős államot, erős értelmiséget az igényel. Apácai jegyzi meg róla: "Látni, hallani örömest segített a maga közösségének." Támogatta a erdélyi fiatalok külföldi iskolázását. 1624-ben az erdélyi országgyűlésen biztatást helyeznek kilátásba akkor, hogyha a földesúr nem engedi a tehetséges jobbágy-gyerekeket továbbtanulni. Ennek jegyében lett azzá, ami Apácai Csere János is, a gyulafehérvári főiskola, majd egy egész református kollégiumi hálózat. Ez a hálózat az egész tiszáninneni, tiszántúli és dunántúli kerületen végigmegy. Sárospatak, Rimaszombat, Miskolc az egyik, Debrecen, Hajdúböszörmény, Máramarossziget, Mezőtúr, Békés a másik, a harmadik a Dunántúlon Pápa, Csurgó, Balatonfüred, Komárom. Ezek a nagyobb és jelentősebb iskolák. Annak a jelentőségét alá kell húzni, hogy a partikulákon keresztül ezeknek az iskoláknak a kisugárzása igen nagy volt. A végzős és tehetségesebb diákok mentek ki tanítani. Megmaradt a szellemi kapcsolat a tanintézet és a kisiskolák között. Ezek az iskolák olyan szellemi kisugárzást jelentettek, aminek a jelentőségét szinte fel sem tudjuk becsülni. Az egész református kollégiumi rendszer szellemi nyitottabb volt, demokratikusabb. A tanárok és tanulók közössége másképp működött, mint a katolikus iskolákban. Különösen jelentős a külföldi ösztöndíjaknak a rendszere. A külföldön tanulók elsősorban Németalföldön, Hollandiában szerezték meg a magasabb, zömmel természettudományos ismereteket. Az akkori Hollandia, Németalföld virágzó ország, egészen különös fejletséggel, bankrendszerrel. Öt egyeteme és kilenc főiskolája volt a kis országnak, tele külföldivel, akik hozták hazulról a másfajta kultúrát, a másfajta szellemiséget és képes volt ez az öt egyetem és kilenc főiskola ezt mindet összeötvözni és egy egységes, virágzó kultúrává fejleszteni. A református kollégiumok szellemisége vonatkozásában egészen más volt a kollégium és a hely viszonya. A kollégium nem egy odapöttyentett épület volt. Tudják jól, hogy Debrecen és Sárospatak mennyire meghatározta a város szellemi kulturális életét. Hozzátartozik a képhez, hogy nem kényeztette el a hatalom ezeket a református kollégiumokat. Ez a körülmény állandóan serkentette igényesebb munkára, többre a fönnmaradásnak az elve érvényesült. Ebben a sorban kell szólni Comenius tevékenységéről. Hihetetlen nagy mérföldkövet jelent a pedagógiában. 6. C O M E N I U S ÉLETE: a cseh testvérek szektája közösségében született. Ez kemény, katolikus egyház ellenes közösség volt, szoros, zárt közösség volt. Igen erős Habsburg ellenesség jellemezte. Comenius tanára Alsted a kor egyik legnagyobb tudósa, aki az enciklopédikus tudás híve. Erről csak annyit, hogy itt azért a történelmi folyamat a középkorral /próbálom érzékeltetni, hogy a kor, korszakok egymásba csúsznak, csak a mi fejünkben van ókor, meg középkor, meg újkor, egy történelmi folyamatról van szó. A tudományok folyamata soha nem akadt meg a középkorban sem. A tudománynak ebben az időben, tehát az 1500-1600-as években , igen - igen sok részeredménye jött össze. Ezeket a részeredményeket kellett valamilyen egységbe foglalni, valamilyen új tudományos rendbe. A határtudományok új tudományos rendszert igényelnek, ennek aztán lesznek a 21. században pedagógiai következményei is. Itt az történik a 13., 14. századtól, hogy fokozatosan új eredmények, felfedezések jönnek létre. Gondoljunk csak a felfedezésekre, a hajózás a kitágulására. Itt az enciklopédikus tudás egy új rendbe szedi mindazt a tudományt, ismeretet, amelyet az akkori világ addig összegyűjtött. Comenius ebben a légkörben nőtt fel. Alsted a tanára, a mintaképe, aki az enciklopédikus tudás szenvedélyes híve. Comenius élete borzasztóan zavaros. Folyton menekült, állandóan mozgásban volt. A politikai, katonai helyzet is olyan volt, hogy igazi nyugta soha nem volt., Magyarországra érdekes módon került. Összefügg ez azzal, hogy a cseh testvérek szektája élesen Habsburg ellenes. Vannak erre különböző magyarázatok, egyfajta látomás, amely arra buzdította, hogy a Rákóczikkal egy Habsburg ellenes szövetséget próbálnak kovácsolni, Kelet-Európát összefogni az osztrákok ellen. Volt ilyen személy, egy Labik /?/ nevű személy, akinek voltak ilyen jóslatai. Lényeg, hogy eljött és jövetele mögött politikai szándék is húzódott meg. Tehát nemcsak pedagógiai, tanítani akarási szándék. Egyfajta küldetéstudattal érkezik meg. 1./ SÁROSPATAKRA JÖVETELE HÉT FELTÉTELE Nagyon érdekes a követelése: hét pontban foglalja össze, hogy milyen feltételek mellett jön ide. Azt mondja, hogy fogadják őt, vegyék őt komolyan. Ismerte magyar elődeinket. Mert aztán pár év utáni itt tartózkodás után éppen azért távozik, mivel éppen az első számú pontot nem teljesítették. Mintaszerű legyen az iskola, ahova jön. Hogy a cseh testvéreket Rákóczi támogassa, tehát gondolt az ott hagyott közösségre. Hogy hét tanterem legyen. Hogy a morva tanulók ingyen ösztöndíjhoz jussanak. Hogy kikérjék őt az előző munkaadójától, És hogy nyomda legyen az iskolában. Hozzá kell tennünk, hogy régen az iskola és a nyomda egyet jelentett, hiszen nyomda nélkül eredményes munkát végezni nem lehet. Több huzavona, több próbálkozás után 1605 őszén, szüret idején érkezik. Ez meghatározó időpont volt Sárospatak környékén. Nyomdászt hoz magával. 2./ BESZÉDEI 1./ Érkezése után elmondja híres beszédét: "A lelki tehetségek kiműveléséről" címmel. Ez beköszöntő beszéd, lelkes, szimpatikus, rendkívül igényes agitáció a műveltség mellett. Ábrázolja a művelt nemzetnek a kritériumait. Ma is aktuális, hogy a szülők és nevelők közösséget alkotsanak, hogy az iskola színvonalas legyen, ahhoz jó tankönyvekre van szükség, hogy adott, biztosított legyen a folyamatos gyakorlás. Az iskola élén bölcs vezetők álljanak. Megrajzolja a műveltség kritériumait és vázolja érdekes bátorsággal Magyarország elmaradottságát, a magasabb műveltség hiányzik, Sárospatak sáros, rendetlenség van, a tanulók isznak, nem szeretnek tanulni. 2./ Beköszöntő beszéde után négy nappal újabb beszédet mond a könyvek jelentőségéről, "A könyvekről és az értelmi képzés fő eszközéről" címmel. Itt az olvasás örömét hangsúlyozza. Egyúttal a nyomda működését is szorgal-mazta. 3./ Harmadik beszédét a pánszófikus iskoláról tartotta. Pánszófia: a mindenkit mindenre való tanításról beszélt, Egyetemes bölcsességnek az iskolája ez, ahol olyan legyen az iskola, mint a jó óra, pontosan, precízen működjék. Ahol mindennek megvan a maga helye. A dolgoknak, személyeknek, helynek, időnek, könyveknek. Egy jól működő szervezet ez. Megint bírálja Sárospatakot. Nem működik a nyomda, nincsenek könyvek, nincsenek megfelelő tantermek és mindaz, amit szeretett volna, nagyon lassan halad előre. Megjelennek a kritikai szempontok, amelyek miatt végül is Patakról eltávozik. 4./ A következő beszédében a módszertannal foglalkozik: "Az igazi módszer dicsérete" címmel. Itt azt mondja, hogy a módszer áttekinthetetlen, bonyolult, pedig a módszer nagyon fontos. Eddig, tehát az 1500-as évekig igazán módszer nem volt. A tanár közölte a középkorban azokat a tudományos ismereteket, amikkel éppen rendelkezett, ha azok egyáltalán tudományosak voltak. De mindenfajta módszer nélkül adták ezeket. Coméniusig a tananyagban nem volt rend, a tananyag átadásában sem volt semmiféle módszer. 5. / Utolsó beszéde: "A szép utánra való szép törekvésről". Azt mondja, szedjük össze magunkat, mivel Magyarországon piszok, rendetlenség van. Bírálja a szülőket, szidja a tanulókat, panaszkodik az iskolai élet rendetlenségére, a sok szünetre. Comenius magasabb műveltséggel, nagyobb tudással érkezik és jelentős reformokat szorgalmaz. Tanácsokat ad a bírálatok után: fogat kell mosni, tanulás után játszani, sportolni kell. Vacsora után sétálni kell, mosakodni, fésülködni. 6./ Foglalkozik még távozása előtt az iskolai színjátékokkal. A középkortól kezdve egészen a 19. századig divatban volt az iskolai színjátszás. Itt azonban ne valami bonyolult színpadi művekre gondoljunk, hanem pusztán sokszor egy-egy hosszabb dialógust jelentett ez a színjátszás. De ez is már mindenféleképpen megtörte az eddigi tanári ráhatást. Azt mondja Comenius: a játékok az elmét élesítik, szorgalomra serkentenek, a szülőket gyönyörködtetik, hiszen ezekre az alkalmakra általában meghívták a szülőket is, a tehetségeket napfényre hozzák, egyáltalán csiszolják az ifjúságot. 7./ Távozásakor azt mondja, hogy nagyon sok baj van, de a legfontosabb, hogy olyan TÁRSADA-LOMKRITIKÁT GYAKOROL, amelynek a lényege, hogy fel kell tárni gyógyulás céljából az okokat. Ez olyan tanács, amivel előre lehet menni. Nézzük meg azt, ahol vagyunk. Nem csak a felületet kell látni, hanem tudni kell, hogy akkor tudunk megújulni, ha feltárjuk az okokat. Elmenetelekor azt mondja: itt nem történik semmi, ami személyemhez méltó, nevetségessé válok, - és eltávozik. 3./ PEDAGÓGIAI GONDOLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA 1./ A nevelés célját abban látja, hogy az ember az Isten teremtménye, a földi élet után az ember Istenhez megy vissza, a földi élet előkészület, de ezt a földi életet jól kell tudni felhasználni. Vallásos érzület, erkölcsi fejlettség, képzettség. Istennek célja volt - mondja Comenius -, hogy ennyi időt adott a felkészülésre. 2. Az ember nevelhető, alakítható és az embert nevelni kell. A nevelés a társadalmi bajok orvoslását is segíti! Comenius felfogásában mindenkit kell nevelni, különben vadállat lenne, buta szörny, vagy tétlen fajankó. A test nevelésével kell kezdeni, mert ez nemcsak lakóhelye az értelemnek, hanem szerszáma is. Korán kell kezdeni a testi nevelést. Minden élőlény zsenge korban hajlítható. Állandóan a természetből hoz példákat: a lágy viasz is alakítható, a gyerek is kiskorában alakítható. "A facsemetét átültetheted, a fát már nem." A család szerepe döntő, de a képzett, művelt tanító, az erre felkészített művelt, sokoldalú tanító alapvetően fontos. 4./ COMENIUS DIDAKTIKÁJA Ez fontosabb a nevelésétől is. Ő forradalmat jelent, teljesen újat hoz. Összefoglalja mindazt, amit már a középkor végén, a reneszánsz főbb nevelői mondtak. Ő ezt egységes rendbe foglalja a DIDAKTIKA MAGNA című munkájában. 1./ Alapja a SZEMLÉLETESSÉG. Ennek is megvan a maga előzménye: A BACON /Békön/ nevéhez fűződik, a tapasztalatra alapozódik. "Semmi sincs az értelemben, ami ne lett volna korábban az észlelésben." Minél több érzékszervre kell hatnia a tanításnak. Az egész, ami evidens ma az iskolai munkában, az Comenius nevéhez fűződik: ő használja a táblát (ezt alapfeltételnek fogja fel), ő dolgozza ki a szemléltetés egész rendszerét. Minél több érzékszervet bevon a tanításba. /Jáki több kiállítást szervezett és megfigyelte: hiába látja a kedves látogató a ló sörényét, mégis odamennek és megvakargatják azt a kezével, ujjával./ Ösztönös, hogy meg akarom tapintani azt, amit látok. Körbe járjuk, ez ösztönös igény, hogy minél több érzékszervünket felhasználja a pedagógia. Comenius az atyja a szemléletességnek. 2. A második a TUDATOSSÁG. "A mechanikus emlékezetbe vésés helyett megemésztett ismereteket kell adni." Az ismeretek átadásában a rendszerességet és a következetességet evidensnek tartja. A könnyebbről a nehezebbre, egyszerűbbtől az összetettebb felé kell haladni. Az ismereteknek szervesen egymásra kell épülni. "A természet nem rohan hanyatt-homlok, hanem lassan halad előre." A tananyagnak éppen ezért koncentrikusan kell bővülni egyszerűbbről a nehezebbre, a konkréttól az elvontig, könnyűtől a nehézig, a közelitől a távoliig. 3. A következő alapelve a TERMÉSZETESSÉG ELVE. Minden önként folyik, ne legyen erőszak a dolgokban. /Egyszer egy iskolát látogatott meg Jáki tanár úr, az igazgató bevitte egy osztályba egy német órára, az osztály teljesen üresen állt. Az igazgató kétségbe esett. Kiderült, hogy a tanító bácsi a gyönyörű májusban kiment és a gyerekekkel a hegyoldalon, egy tisztáson tartotta meg a német órát. Az igazgató iszonyatos botrányt akart csinálni./ Comenius tanácsolja, hogy minden ami önként jön, ami evidens, minden önként follyék, ne legyen erőszak a dolgokban. "Úgy kell tanítani, hogy a gyerek szívesebben menjen iskolába, mint a vásárba!" A vásár az akkori életnek a teteje volt: a mozgás, a sokszínűség, a mai TV műsorra gondolhatunk. A pedagógia már-már évszázados merevségét bírálta Comenius /persze ma már egy másik irányba tartunk!/. /Egyszer egy gyakorló iskolában egy jelölt tanított, mikoris egy gyerek jelentkezett és azt mondta: "ki tetszett felejteni a célkitűzést!" Tudniillik ezeket a módszertani dolgokat a gyerekek már annyira tudták, hogy jobban mint a tanító bácsi./ Comenius ez ellen a módszertani merevség ellen küzd és azt mondja, hogy minden önként follyék úgy, ahogy a természetben: biztosan, gyorson és kellemesen. Az ember tele van tudásvággyal. "Ki ne vágyna arra, hogy valami újat halljon és cselekedjen? Kinek nem volna kedvére, hogy naponta elmenjék valahova, elbeszélgetni, kutatni ás egyes kérdéseket megvitatni?" Tehát az ember természetes tulajdonsága a kíváncsi-ság, az érdeklődés. /Nincs olyan gyereke, aki ne szeretne futballozni, fára mászni, mégis fel akarják mentetni magukat testnevelésből. Érzékeltetni szeretném, hogy valami sántít a pedagógia körül./ Azt az egészséges, természetes kíváncsiságot ezt ölik ki az életidegen módszerekkel, az életidegen idegen megközelítéssel. Comenius ennek a módszernek megfelelően alakítja ki AZ ISKOLAI ÉLET FORMÁJÁT. Alapvetően fontosnak tartja a körülményeket, a feltételeket. Az iskola legyen kellemes. Hozzon a szemnek kívülről, belülről gyönyörűséget. Világos legyen, a falakon képek legyenek. kert legyen. "Szemük legeljen a fák, virágok, füvek szemlélésében." (1909 - 1910 körül épültek a főváros legszebb tanépületei, csodálatos széles folyosókkal, nagy ablakokkal. Pl. Apácai Gimnázium, Fehérvári úti iskola. Kívülről már lekoptak, de építészetileg kiválóak./ Comenius után eltelt 200-300 év, hogy ez a terv megvalósuljon. A feltételek, a körülmények meghatározzák az iskola munkáját. Az iskolában rendnek kell lenni. Az iskola fegyelem nélkül olyan, mint a malom víz nélkül. Fenyítés helyett dicséret, elsősorban a tanító személyisége, példaadása legyen. 5./ ISKOLA RENDSZERE az úgynevezett anyaiskolára épült, az anyaiskola a családot jelenti. A család bizonyos alapképzést ad. A népiskola 6 - 10 éves korban javasolt, mindkét nem számára. Anyanyelven kell, elsősorban a legfontosabb ismereteket megszerezni. Már ekkor alapvetően fontos egy mesterség elsajátítása. Tankönyvek legyenek, ezek szépek legyenek, csalétekként. Az első könyvek címe: Ibolya, rózsalugas. füves pázsit. Mindenben igyekszik a didaktikai alapelveknek megfelelően eljárni. Napi négy órán túl többet nem javasol az iskolai munkára. Délelőtt az értelem, emlékezet gyakorlása, délután a kézügyesség, mozgás javasolt. Szabadidő fogalmát nagyon fontosnak tartja, otthon tüsténkedjenek a gyerekek. A latin iskola megfelel durván a mai középiskola alsó szintjének. 11 - 15 éves korig. Tananyag: grammatika, dialektika, retorika. 16 éves kortól beszél akadémiáról. Ez az iskolák iskolája, ahol tudományos képzettségre nevelnek, a tudomány minden ágát művelik. Ahol középpontban a könyvtár áll, ahol a világ minden ismerete megtalálható. Csak az akadémia elvégzése után javasolja a külföldi utazásokat. Fontosnak tartja más népek kultúrájának, szokásainak megismerését. 6./ COMENIUS ÉS A TANULÓK Comenius alapvetően optimista. A gyerekek eredendően jók. "De mindennek, fűnek, fának, állatoknak sajátossága van." A gyermekeknek is megvan a maguk sajátossága. Eltérő képességekkel rendelkeznek. Nem hiányoznak azon szerencsések sem, akik minden területen magas szinten vannak, de azok sem, akik egyik vagy másik tárgyban különösképpen értelmetlennek vagy tompa felfogásúnak bizonyulnak. Van aki "sas", repül, tudományokban jártas és van aki csak a földön marad, szerényebb képességű, tompa felfogású. "Amit a természet meg nem adott, azt erőltetni nem lehet. A természet ellen nem lehet viaskodni, nem lehet erőszakoskodni, de a hiány általában, az eltérések kiegyenlítődnek." Mindenki tanítható. Bárkiből ember lehet. "Van-e olyan mag, amelyik nem kel ki? Csak tudni kell, hogy mit, mikor és hogyan ültessünk." Tehát csak a módszeren múlik. "Az ifjúságot ha csiszolják, sarkallják, minden bizonnyal kifinomodik." Coméniusnál vetődik fel először a történelemben a PÁLYAVÁLASZTÁS problémája. Megállapítható, hogy a természet kit mire jelöl ki. Némelyek alkalmasak a teológiáéra, mások az orvostudományra. Meg kell figyelni kinek kinek természete hajlamosságát. Comeniushoz igen sok tekintetben hasonló pedagógiailag Apácai Csere János. 7. A P Á C Z A I C S E R E J Á N O S Az egyháztörténetnek, pedagógia történetnek, sőt tudománytörténetnek egyik legjelentősebb képviselője. 1625-ben született Apáczán, szegény jobbágycsaládból való. Vitatott, hogy Csere vagy Cseri János, én Csere Jánosnak szoktam nevezni. Alsófoku tanulmányait Kolozsváron végzi, ahol nagyszerűtanítója Porcsalmi András - az egyháztörténelemből is ismert - alapvető, meghatározó hatást gyakorolt rá. Azt írja róla: "gyakorta megtörtént, hogy e jeles és mélytudományú férfiú a művészetek és tudományok dicséretére hosszasan kitért. Kiváló és ritka tanultságának bizonyságait bizalmasan házánál megmutogatta, egyben nyájasan is arra ösztönzött, hogy jómagam is hasonlóképpen cselekedjem." A mester hatása ez, szívesen idézem. Apáczai job






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!