TEMETÉSRE

1./

–általános, adventi–

–A. PINK–

Jn 14,1–2: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. / Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?

Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet!

Urunk tudta, mi van az emberben. Jól ismerte, mi suhant át tanítványai agyán. Tudta, mennyi aggasztó, lesújtó és kétségbeejtő gondolat támadt bennük. Megindult a szíve gyengeségük láttán.

Isten igéje szerint minden szenvedésünket Jézus Krisztus is elszenvedte. Azért jött, hogy bekösse a megtört szíveket és erősítse a megfáradtakat.

1./ A felolvasott igeszakasz első üzenete így hangzik:

„NE NYUGTALANKODJÉK A TI SZÍVETEK!” (1.v.)

Jézus tanítványai nyugtalankodtak, mert hallották, hogy egyikük elárulja Mesterüket.

Nyugtalankodtak azért is, mert látták, hogy az Úr is nyugtalan lelkében.

Jézus nyugtalankodott, mert már csak egy kevés ideig marad velük.

És nyugtalankodott a Péternek adott figyelmeztetés miatt is, miszerint háromszor is megtagadja majd Urát.

A hívők kis csoportja felzaklatott és lesújtott volt. Ezért kezdte őket a Megváltó vigasztalni.

Ezért bátorította és figyelmeztette őket:

2./ „HIGGYETEK ISTENBEN ÉS HIGGYETEK ÉNBENNEM!”

a./ A „Higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem”- kettős intést tartalmaz.

Emlékeznünk kell arra, hogy az Úr nemcsak a tizenegyhez szólt, hanem hozzánk is. Jézus figyelmeztetése szerint folytonosan szükségünk van arra, hogy higgyünk Istenben.

Gyászoló Testvéreim! Ne nyugtalankodjék szívetek, mert Atyánknak végtelen a hatalma, a bölcsessége és a jósága. Ő a próbát, a gyászt is és mindent javunkra tudja fordítani.

b./ Higgyetek Istenben!

Abszolút szuverenitásában, végtelen bölcsességében, meg nem változó hűségében, csodálatos szeretetében.

Higgyetek Istenben, aki láthatatlan.

Higgyetek szeretetében, akit soha nem láttatok. Tudatában vagytok gondviselésének, bár soha nem érintettétek azt a kezet, amely vezet és véd benneteket.

c./ És higgyetek Jézus Krisztusban!

Aki meghalt bűneitekért, s feltámadt megigazulásotokért.

Ő örökké él, hogy közbenjárjon értünk. Tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz.

Legyetek teljesen biztosak létezésében, szeretetében és gondoskodásában, még ha többé már nem is látható.

Az „És higyjetek én bennem” kifejezés – Krisztus abszolút istenségét hangsúlyozza. Hiszen ő egyenlő a mindenható Istennel: ezért kell higgyünk Benne ugyanúgy, ahogyan Istenben hiszünk.

3./ „AZ ÉN ATYÁMNAK HÁZÁBAN SOK LAKÓHELY VAN” (2.v.)

Az Atya „háza” a Ő lakóhelye. Figyelemre méltó, hogy Jézus Krisztus volt az egyetlen, aki beszélt „az Atya házáról”.

a./ A jeruzsálemi templomot azért nevezte az Atya házának, mert ott lakozott az Ő jelenlétének jelképe. Ott imádták Őt, s ott volt Vele az Ő népe bizalmas közösségben.

b./ Az „Atya háza” a legtöbb keresztyén számára a mennyre vonatkozó kifejezés. Otthonról beszél, Istennek, és az Ő népének otthonáról

c./ Az „otthon” azt a helyet ijelenti, ahol saját magunkért szeretnek minket. Ahol mindig szívesen látnak.

Hely, ahová visszahúzódhatunk a világ küzdelmei elől és élvezhetjük a nyugalmat és a békességet.

Hely, ahol az egymást szeretők együtt vannak. Ilyen hely lesz a menny.

A hívők most egy furcsa országban vannak, ellenséges területen, de az eljövendő életben otthon lesznek!

d./ „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van.”

A „lakóhely” a legvigasztalóbb fogalom, mely biztosít bennünket jövőbeli otthonunk állandóságáról, szemben a mostani vándorlásunk „sátraival”.

Áldott a „sok” szó is: elegendő szoba lesz a múlt a jelen, a jövő megváltottai számára.

4./ „HA PEDIG NEM VOLNA, MEGMONDTAM VOLNA NÉKTEK” (2.v.)

Ha nem lenne hely a hívők számára az Atya házának megannyi szobájában, Krisztus megmondta volna.

Jézus Krisztus soha nem csapta be övéit.

Az igazság volt az Ő egyetlen célja – „Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról” (Jn18:37). Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet.

Azért buzdította övéit élő reménységgel, mivel biztosított a benne hívőknek a teljes és örök boldogság.

Ezekkel az igékkel és gondolatokkal vegyetek immár búcsút elköltözött szeretettektől:

--------------------------------------

TEMETÉSRE

2./

–általános- adventi–

–A. PINK–

Jn 14,2b–3: „Elmegyek helyet készíteni a számotokra? / És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.”

Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet!

Jézus Krisztus vigasztalta és bátorította ezekkel az igékkel tanítványait. Akkor tette ezt, amikor tudtukra adta, hogy elmegy ebből a földi létből. Visszamegy Atyjához.

Vigasztalásában indokolta, hogy miért teszi ezt?

1./ Először arra figyeljünk

ELMEGYEK HELYET KÉSZÍTENI A SZÁMOTOKRA.

a./ Az Úr Jézus kereszthalála által megszerezte a jogot minden hívő bűnös számára, hogy beléphessenek a mennybe.

Minden élő hittel, benne bízónak „elkészítette” a helyet, mikor mint képviselők belépett a mennybe, s birtokba vette azt népe számára.

Elsőként ő ment be oda és kitűzte a zászlóját a dicsőség földjén.

b./ Helyet „készített” nekünk, amikor belépett a „szentek szentjébe” a magasságban nagy Főpapunkként, és magával vitte neveinket.

Urunk megtett minden szükségeset, hogy állandó helyet biztosítson a mennyben.

c./ Krisztus megígérte, hogy helyet készít minden benne hívőnek.

Ez messze fölülmúl mindent, amiben itt a földön van részünk.

Isten soha nem vitte, és nem is fogja vinni a népét olyan helyre, ami nincs előkészítve a számukra.

d./ Az Édenben Isten először egy kertet ültetett, majd elhelyezte bele Ádámot.

Ugyanez volt Izraellel is, mikor beléptek Kánaán földjére.

Ezt a feladatot nem bízza angyalokra. Ez valódi bizonyítéka annak, hogy mindvégig szeret minket.

e./ A feltámadott Krisztusban népének speciális helyre van szüksége.

Új dolog fog bekövetkezni: emberek kerülnek be a mennybe!

Az ember nem a menny, hanem a föld számára teremtetett, s oda helyeztetett, hogy azon éljen. Vétkezése miatt elveszítette a földet, s a föld osztozott a romlásában.

De lehozta Isten Fiát a mennyből, Aki alászállásával megnyitotta a mennyet, mint szokásos helyet a Krisztusban hívők számára.

2./ Másodszor arra figyeljünk:

ISMÉT ELJÖVÖK ÉS MAGAMHOZ VESZLEK TITEKET.

a./ Az Úr nem értünk küldet majd, hanem személyesen jön el, hogy bevezessen az Atya házába. Mekkora becsben tart minket! „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak a Krisztusban. Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk” (1Thess 4,16–17).

b./ „Magamhoz veszlek titeket.”

Figyeljük meg, nem „viszlek”, hanem „veszlek”.

A Szentlélek gondoskodik rólunk a Megváltó távolléte idején.

Mikor azonban Krisztus titokzatos Teste teljesség lesz, akkor az Ő munkája itt lezárul. Akkor A Lélek átad minket Krisztusnak, aki meghalt és feltámadott azért, hogy mi üdvözülhessünk.

c./ Jézus Krisztus szíve vágya, hogy Vele legyünk.

A haldokló latornak ezt mondta: „Ma velem leszel a paradicsomban.”

Az egyháznak érvényes az ígéret: hogy „Mindenkor az Úrral leszünk” (1Thess 4,17).

3./ A harmadik üzenet:

A HOL ÉN VAGYOK, TI IS OTT LEGYETEK (3.v.)

a./ A helyet, ami a Fiúé volt, a kegyelem a fiaknak adta. - Ez az áldott folytatása annak, amiről a János 13-ban olvastunk. Ott Krisztus ezt mondta: „Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.”

Ott a Megváltó a Földön tartja meg az övéit a Vele való közösségben.

Itt, a megfelelő időben Vele leszünk, hogy örökre töretlen közösséget élvezzünk Vele.

Ezt már korábban megígérte: „A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is” (Jn 12,26).

A Jn 17,24-ben pedig imádkozik érte: „Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek”.

b./ Itt van az isteni gyógyszer a szívfájdalomra: a valóban becses vigasztalás annak, aki nyög a bűn eme világában.

A hit Jézus Krisztusban.

A meggyőződés, hogy az Atya háza a magasságban örök otthon lesz.

A felismerése annak, hogy a Megváltó megtett, és megtesz mindent azért, hogy szíves fogadtatásban legyen ott részünk. Valamint hogy alkalmassá tegye azt az otthont a számunkra.

Az áldott reménység, hogy személyesen fog eljönni, és Magához venni minket.

A becses ígéret, hogy örökké Vele leszünk.

c./ Itt a szilárd alapja a vigasztalásunknak, a döntő érvek a szolgálat és a szenvedés jelenlegi útjának reménytelenségével és nyugtalanságával szemben: a Megváltó él, szeret, és gondunkat viseli!

Ő támogatja érdekeinket, s mikor Isten ideje betelik, eljön, és Magához vesz bennünket.

Ezekkel a gondolatokkal és Igékkel vegyetek immár búcsút elköltözött Szeretettektől

-----------------------------------------

Temetés

3./

–általános–

Dr. Gyökössy Endre

Jn 14,1–3: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. / Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? / És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.”

Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet!

Jézus Krisztus szükségesnek látja, hogy így szóljon tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. ”

Kerülünk olyan helyzetbe mindnyájan, amikor hiába minden fejtörés, minden meggondolás, minden tanácskozás. Ilyen ese­tekben csak az segíthet: ha igazán hisszük azt, amit hiszünk.

Ezt csak az tudja megtenni, aki eddig is hitt Istenben és Jézus Krisztusban. A nagy küszöb előtt már nem lehet hitet tanulni, vagy igen nehezen. Ott már használnunk kell hitünket!

Nyugtalan és izgatott tanítványai számára Jézus itt olyan tanítást ad, amit tulajdonképpen minden hívő embernek meg kellene tanulnia kí­vülről.

Érdemes megtanulnunk az idézett három igeverset, hogy ha elérkezik az utolsó óránk, ezt elmondhassuk, végig­gondolhassuk és belekapaszkodhassunk.

Mert mi van ebben a három versben? Jézus tanítása az életről, a ha­lálról, a meghalás pillanatáról, és arról, hogy mi lesz a halál után.

Vagy még tömörebben megfogalmazva:

- a./ Hová megyek?

- b./ Hogy megyek?

- c./ Hol leszek?

1./ Először arra figyeljünk:

HOVÁ MEGYÜNK MAJD, HA EBBŐL AZ ÉLETBŐL KI KELL LÉPNI?

a./ Jézus vála­sza egy szóba tömörítve: Haza! Mert aki az Atya hajlékába megy és erről beszél - az haza megy!

b./ Fontos, hogy mindnyájan tudjuk: mi történik velünk, ha meghalunk? Most nem azt kérdezem, hogy mit vallasz erről, hanem azt, hogy a szí­ved legeslegmélyén mit hiszel efelől?

Azt, hogy a halál egy nagy pont az élet végén, és akkor mindennek vége szakad? Vagy egy kétségbe­esett kérdőjel? „Mit lehessen azt tudni?!...”

c./ Tulajdonképpen miért csapna be bennünket Jézus? Miért ne téte­lezhetnénk fel Róla, hogy ha valaki legtöbbet tudott ezen a földön a halál utáni életről, akkor az Ő volt?

d./ És Ő szép keleti nyelven azt mond­ta: „Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotok­ra?”

e./ Jézus Krisztus soha nem hitegetett senkit. Ő soha nem szépítette a helyzetet. So­ha nem ígért könnyebb életet az Őt követőknek. Ő mindig az igazat mondta.

f./ Valaki egyszer követőjévé akart válni, és így szólt Jézushoz: „Követ­lek, akárhova mégy. - Jézus azonban így felelt: - A rókáknak barlang­juk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” (Lk 9,57-58).

g./ Vagy nem Ő mondta-e tanítványainak: „íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé” „Mindenki gyűlöl majd titeket az én ne­vemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözöl.” (Mt 10,16. 22).

h./ És sorol­hatnánk azokat az Igéket, ahol Jézus kertelés nélkül megmondotta, hogy mi vár azokra, akik Őt követik.

i./ Ezért, ha Ő azt mondja, hogy az Ő Atyjánál sok hely van, vagyis mindenki számára van hely - akkor az így is van.

j./ Jézus csak arról beszél, amit biztosan tud.

k./ Hozzáteszi még: „Es ha majd elmentem, helyet készítek nektek. ” A gö­rög szövegben itt az a szó van itt, amit a katonaság beszállásoló tisztjére használtak, vagyis annyi mint „szálláscsináló”. De azokat a révkalauzokat is így hívták, akik a nagyobb hajókat bevezették a kikö­tőbe.

Nos, Jézus azt mondja magáról, hogy Ő ilyen szál­láscsináló, végső révbe vezető.

2./ Másodszor arra figyeljünk, hogy:

HOGY MEGYÜNK ISTEN MEGVÁLTOTT ÉS HITVALLÓ GYERMEKEIKÉNT A MENNYBE?

a./ Erre vonatkozóan Urunk kijelenti: „Eljövök, és magam mellé veszlek titeket. ”

b./ Valahogy úgy, ahogy az apa megfogja a gyermeke kezét és hazaviszi, vagy ahogy az idősebb testvér istápolja a fiatalabbat. Ha elfáradsz, talán még a hátára is vesz.

c./ Tehát nem a halál fog bennünket magához venni, hanem Jézus. - Aki egy mondattal ké­sőbb azt mondja magáról, hogy Ő az élet.

3./ Harmadszor Urunk

AZT IS ELÁRULJA, HOGY HOL LESZÜNK:

a./ „Ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” Te­hát ott leszünk, ahol Jézus. Vajon nem elég-e ennyi?

b./ Én mélyen sajnálom azokat, akik életük egy részét túlvilági spekulációkkal töltik el.

c./ A Kísértőnek ez az egyik legravaszabb fogása: Azt akarja, hogy sok ember ahelyett, hogy az ebben az életben rábízott feladatokat és szolgálatokat végezné Isten dicsőségére és embertársai javára, idejének ezt a felhasználható részét elspekulálja.

Hogy tudniillik: „Mint lesz, hogy lesz, miképpen lesz majd a túlvilágon?”

d./ Figyeljük meg, hogy Isten Igéje milyen tartózkodó a részletekben! Hogy Jézus maga is szűkszavú! Nem elég-e a hívő embernek, ha bizto­san tudhatja, hogy ott lesz, ahol Jézus?

e./ Hogy az miként lesz, milyen minőségben, arról Jézus nem ejtett szót. Ő tudja, miért nem.

f./ Megval­lom, engem tökéletesen kielégít, hogy Ő vesz magához, hogy hazavisz, és ott leszek, ahol Ő van. A többit majd ott tudom meg.

Gyászoló Testvéreim!

Ezekkel az igékkel és gondolatokkal vegyetek immár búcsút elköltözött Szerettetektől:

---------------------------------

Adventi temetés

4./

dr. Pótor Imre

Jel. 14,6–13: „És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; / és hatalmas hangon így szólt: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!” / Egy második angyal követte őt, aki így szólt: „Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet”. / Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: „Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, / az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; / gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és az ő képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. / Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét”. / És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: „Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket”.

Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet!

Adventben temetünk. Jézus Krisztus visszajövetelére várva veszünk búcsút Szeretettetektől. Aki elment, annak utána tekintünk, Aki eljövendő, annak elébe tekintünk.

Emlékezünk és búcsúzunk, de várunk is, és reménység tölti be a szívünket. Nem uralkodhat el bennünk teljesen a fájdalom és bánat, mert nem a halálé az utolsó szó. Jézus Krisztus mondta: „Én vagyok az alfa és ómega; Én vagyok a feltámadás és az élet, és nálam vannak a halálnak és az életnek a kulcsai.”

A Jelenések könyve a jövendőt tárja elénk hitvallásos bizonyossággal.

Figyeljünk most tehát erre ezen a ravatalon, hogy hogyan történik JKr visszajövetele, és mi vonatkozik ebből ránk – jelenleg élő emberekre? –

Három angyal jelenti be JKr érkezését, visszajövetelét.

1./ Féljétek Istent és adjatok dicsőséget neki, mert eljött ítéletének órája!

Isten hírnöke minden embert felszólít, hogy Istenben bízó, hitvalló, derék életet éljen a földön.

Istent félni = benne bízni, benne hinni, élő kapcsolatban lenni vele.

Lehet Isten nélkül is élni, - de nem érdemes!

Az Isten félelmére hívó szózat: szeretetteljes felhívás, de figyelmeztetés is.

Aki nem neki ad dicsőséget, és nem bízik Teremtőjében, akinek csak Isten javai kellenek, de önmagát nem adja a világmindenség Urának, - azt azért Isten kérdőre vonja.

2./ A második angyal a nagy Babilon pusztulását és bukását jelenti be.

Babilon – a világiasság, az Isten ellenesség jelképe. Sokakat magával ragadott. Fényével, csillogásával elkápráztatott. Nevetségesé tette őket, sőt, lejáratta az Istenben bízókat.

Uralma ím véget ért. Mert ahogy eddig még minden diktatúra, erőszakon alapuló rendszer – megbukott.

Mi volt Babilon bűne? Mindenkit, akit lehetett, eltérített az élő Istentől. Mindenkit elkábított hatalmával, paráznasása borával, és szembefordított Istennel!

Isten gyermekei ezt hallják, tudják, de mégis komolyan veszik: A dicsőség, a hatalom, a világmindenség feletti uralom: JKr-sé, Isten Fiáé.

3./A harmadik angyal ítéletet hirdet.

Aki Isten ellenségéhez tartozik – hordja annak bélyegét! A bélyeg látható jel, akit ábrázol, ahhoz tartozik az, aki viseli, hordozza.

Szenvedés, gyötrődés, örökké tartó kín az Isten-ellenesség következménye.

Nincsen békességük sem a földön, sem az örökkévalóságban.

4./ Nagy vigasztalásunk: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg!

Akik az Úrban éltek a földön, azok halnak meg az Úrban.

Akik JKr-ban vannak, nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak.

Krisztusban, Krisztusért, Krisztusról tanúságot tesznek.

„Nem szégyellem Krisztus evangéliumát, mert Isten hatalma az minden hívő üdvösségére!”

Aki Krisztusban van, új teremtés az: kérte és elfogadta JKr-tól bűnei bocsánatát és elfogadta tőle örök élketét.

Akik Jézus Kr-ban vannak, boldogok itt és odaát, örökké Istennel és megváltott, hitvalló népével.

Ezekkel az igékkel és gondolatokkal vegyetek immár búcsút elköltözött Szerettetektől:

---------------------------

5./

REMÉNYSÉG AZ ELHUNYTAK FELŐL - 1.r.

- ált. tem; igen jó -

DR. CZEGLÉDY SÁNDOR

1Thess 4,13-14: „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. / Mert, ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.”

Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet!

A felolvasott alapigében Pál apostol kétszer is hangsúlyozza ez a szót: „elhunytak”. Semmi kétség, Pál a Krisztusban meghalt keresztyénekről beszél.

Akik valóban Krisztusban haltak meg, azok élete Krisztusban elrejtett élt volt (Kol 3,3). Azoknak a halála Pál apostol bizonyságtétele szerint olyan, mint az alvás.

Az Újszövetségben tizennégyszer fordul elő ez az összehasonlítás: a keresztyén ember halála olyan, mint az elalvás.

Most azonban különösen figyeljünk arra, hogy ezt Pál apostol Jézus Krisztus feltámadásával kapcsolatban mondja: „Mert, ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.”

1./ Hogy a halál olyan, mint az alvás, csak a húsvét fényében válik világossá.

Krisztus feltámadása nélkül csupán megszépítő kifejezés. Mint a temetés külső dísze, ami a halál rettentő valóságát rövid időre eltakarja a szemünk elől.

Amikor a pogányok is alkalmazták ez a kifejezést, szívük tele volt szomorúsággal. Ők soha nem gondolták, hogy az alvás után következik a felébredés. Pál apostol utal erre alapigénk első mondatában: „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.”

Egy híres római költő szerint: „amikor a mi rövid ideig tartó világosságunk kialszik, akkor számunkra nincs más, csak az alvás örök éjszakája.”

Alapigénk ennek éppen az ellenkezőjét hirdeti. A keresztyén ember halála azért hasonlít az alváshoz, mert ahogy az alvás után következik a felébredés, éppen úgy a halál után is következik az, amiről így teszünk vallást: hiszem testünknek feltámadását és az örök életet.

2./ Soha emberek még olyan határozottan, olyan bátran nem néztek szembe a halál hatalmával, mint az első keresztyének.

Amikor a thesszalonikaiaknak felolvasták Pál levelét, még csak 19 év telt el Krisztus keresztre feszítése óta.

Ha talán a Thesszalonikában nem is, de másutt még bizonyosan éltek keresztyének, akik a golgotai esemény szemtanúi voltak. Gondoljunk Jézus kimondhatatlan szenvedésére.

Milyen hallatlan hitbeli bátorságra volt szükség ahhoz, hogy ezt a halált az elalvással hasonlítsák össze.

Honnan vették ezt a hitbeli a bátorságot? – Jézus Krisztus halálának és feltámadásának tényéből.

3./ Tegyünk hangsúlyt mindkettőre:

a./ Jézus Krisztus valósággal meghalt.

Úgy, ahogy mi mindnyájan meg fogunk halni. De közülünk senki sem fog leszállni a halálnak abba a mélységébe, amivel ő megküzdött: a bűn hatalmával és erejével.

Mindezt azért, hogy nekünk ne kelljen mindezt elszenvednünk. Hogy a halál a mi számunkra ne legyen irtózatos küzdelem, kétségbeesett viaskodás, hanem megnyugvás, elpihenés, elalvás – ami után következik a feltámadás boldog ébredése.

b./ De ugyancsak hangsúly van Jézus Krisztus feltámadásán is.

Alapigénk szerint: „Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.” Feltámadása ereje által.

Krisztus feltámadása a teljes biztosítéka annak, hogy a halál alvása után jön az új életre ébredés.

Pál apostol az 1Kor 15-ben így hirdeti: „Jézus Krisztus zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.” Az ószövetségi időkben a zsengét, a termés elejét az oltárra helyezték. Akkor ez azt jelentette: nem veszett kárba a szántó-vető munkája, a vetés aratássá érett.

Éppen így: A feltámadott Jézus Krisztus az első, a zsenge, akinek a feltámadása biztosíték arra, hogy eljön a boldog aratás, a benne elaludtak új életre ébredése.

Ezt fejezi ki röviden és nyomatékosan drága húsvéti énekünk:

„Nincs már szívem félelmére / Nézni sírom fenekére,

Mert látom Jézus példájából / Mi lehet a holtak porából.

Szűnjetek meg kétségeim, / Változzatok félelmeim

Reménységgé, s örömökké, / Mert nem alszom el örökké.”

Ezekkel az igékkel és gondolatokkal vegyetek immár búcsút elköltözött Szeretettektől:

6./

REMÉNYSÉG AZ ELHUNYTAK FELŐL - 2.r.

- ált. tem; igen jó –

DR. CZEGLÉDY SÁNDOR

1Thess 4,13-14: „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. / Mert, ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.”

1Kor 15,51: „Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni.”

Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet!

Alapigén súlyponti üzenete: „nem alszom el örökké.” – Vizsgáljuk meg ebben a tanításban azt, mit jelent az, hogy a keresztyén ember halála hasonló az elalváshoz.

1./ Először is benne van a megnyugvás, a megpihenés vigasztalása.

Jézus Krisztus halálával és feltámadásával elvette a halál fullánkját, ezért Krisztusban elaludni annyit jelent, mint megpihenni.

Mindenki tudja, milyen nagy áldás az alvás pihenése. Manapság, amikor olyan sok az ideges, nyugtalan ember, mindnyájan érezzük, milyen áldás az, amit a zsoltáros így fejez ki: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhessek!” (Zsolt 4,9).

Így kell értenünk a Jelenések könyve üzenetét: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól” (Jel 14,13).

2./ Másodszor az ige hasonlatában utalás történik az alvás megújító, felfrissítő erejére.

Egy jó éjszakai pihenés után úgy érezzük, mintha kicseréltek volna bennünket: lefeküdtünk fáradtan, talán csüggedten, és felébredünk megújulva, tele bizakodással.

Ha követjük Pál apostolt abban, hogy ennek a titoknak az érzékeltetésére az 1Kor 15. részében egyszerre és felváltva is használja az alvás és a vetés hasonlatát, akkor szólnunk kell arról a változásról is, ami a Krisztusban meghaltak új életre ébredését megelőzi:

„Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; / elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben” (1Kor 15,42k).

3./ Ami a legfontosabb: Ugyanaz az ember ébred fel, mint aki elalszik.

A Szentírás nagyon szűkszavúan beszél az ember végső állapotáról. Csak azt mondja meg, amire szükségünk van.

Az 1Ján 3,2-ben olvashatjuk: „Most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.”

Az 1Kor 2,9-ben pedig ez áll: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.”

Nincs is értelme annak, hogy képzeletünkkel próbáljuk kiszínezni a végső dolgokat.

Egy dolog felől azonban Isten Igéje nem hagy minket kétségben: A feltámadás sem veszi el személyiségünket. Az Isten új világában sem olvadunk bele a mindenségbe, ott is azok leszünk, akik voltunk.

4./ Alapigénkben azonban van egy fontos figyelmeztetés.

Mert nem azon van a hangsúly, hogy a Krisztusban elaludtak pontosan azok maradnak, akik voltak, hanem hogy őket Isten Krisztussal, vele együtt hozza elő.

Vagyis a mi személyiségünkben az, ami erősebb, mint a halál, az nem más, mint a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk.

Az, amiről Pál apostol így tesz bizonyságot: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem Krisztus” (Gal 2,20).

És a Krisztus elrejtett új élet az, ami a halált alvássá teszi. Mert a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk, a benne való új életünk erősebb, mint a halál.

„Aki hisz énbennem – halljuk Megváltónk szavát -, ha meghal is, él.” (Jn 11,25).

Ezekkel az igékkel és gondolatokkal vegyetek immár búcsút elköltözött Szerettetektől:

7./

REMÉNYSÉG AZ ELHUNYTAK FELŐL - 3.r.

- ált. tem; igen jó –

DR. CZEGLÉDY SÁNDOR

1Thess 4,13-14: „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. / Mert, ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.”

Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet!

E ravatalon válaszoljunk arra a kérdésre: Mi hasznunk van abból a tanításból, hogy a keresztyén ember halála olyan, mint az elalvás?

1./ Egészen bizonyosan az, hogy Isten felkészít a halálunkra, de még inkább, hogy felkészít az életre itt a földön.

Pál apostol is elsősorban az utóbbit hangsúlyozza. Szólt azokhoz a thesszalonikai keresztyénekhez, akik bánkódtak, szomorkodtak elköltözött szeretteik miatt. Mint „akiknek nincs reménységük.”

Azért tett bizonyságot előttük Jézus feltámadásának erejéről, hogy megvigasztalódjanak. Hogy az egész földi életet Jézus Krisztus feltámadása, húsvéti győzelme fényében lássák.

2./ Aztán szólt azoknak is, akik annyira átadták magukat az Úr Jézus várásának, hogy közben elhanyagolták a munkájukat.

Ha figyelmesen olvassuk a 2Thess levelet, akkor világos az összefüggés alapigénk tanítása és Pál apostol sokat idézett szava között: „Aki nem akar dolgozni, az ne is egyen.”

Vagyis a feltámadás reménységét úgy kell megélnünk itt a földön: hogy példásan helytállunk, becsületbeli dolognak tartjuk, hogy a kenyerünket megkeressük. Úgy tekintjük az egész földi életet, mint olyan csatateret, amelyen Urunk győzelmét, a mi győzelmünket kivívta a halál fölött.

3./ De mindennek van egy feltétele. És ez a feltétel: a hit.

Alapigénk feltételes módban mondja: „Ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt…”, akkor válik bennünk bizonyossággá, hogy a halál nem törés, hanem átmenet.

A halál olyan, mint az elalvás, ami után következik az ébredés Isten új világában.

De mondhatná valaki: hiába erőlködöm, nem tudok hinni!

Testvéreim! A hit éppen az erőlködés ellentéte. A hit minden gőgös erőfeszítés feladása.

A hit azt jelenti: mi magunk teljesen tehetetlenek vagyunk: Kihűlt holttestünket mások teszik a koporsóba, a koporsót másik viszik.

4./ De van Valaki, a mi Pásztorunk, a juhoknak ama nagy Pásztora, aki erős karjával felvisz és átvisz a halál árnyékának völgyén át az ő országába.

Rá kell bízni magunkat életünkben és halálunkban, mint ahogy az a kisfiú is, akit az édesanyja már lefektetett az ágyába és ott elaludt. De aztán váratlanul egy rokoncsalád érkezett éjjeli szállásra, és a fekvőhelyeket újra kellett rendezni.

A kifiút át kellett vinni egy másik ágyba a másik szobába. Édesanyja gyöngéden kiemelte az ágyából, és átvitte a másik ágyba. a gyermek fel sem ébredt.

De aztán másnap csodálkozva nézett körül, és meglepetten kérdezte édesanyját: hogy került új helyére? „Hát az úgy volt kisfiam, hogy én felemeltelek és áthoztalak” – mondta az édesanyja.

A gyermek, aki már hallott a húsvéti eseményekről, így felelt: „Édesanyám – én úgy gondolom, hogy a feltámadás is valahogy így lesz.”

Igen, akik Krisztusban elaludtak, azokat a juhoknak nagy Pásztora veszi karjaiba, hogy átvigye őket oda, ahol „sem halál, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé…” (Jel 21,4).

„A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, / tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen” (Zsid 13,20k.)

Ezekkel az igékkel és gondolatokkal vegyetek immár búcsút elköltözött Szerettetektől:

--------------------------------------------

8./

JÉZUS KRISZTUS ELMENT, DE VISSZATÉR

‒ advent /mennybemenetel közelében ‒

ApCsel 1,9‒11: „Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. / Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, / és ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”

Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet!!

a./ Isten igéje ezen a ravatalon a mennybe távozó Jézust és visszajövetele ígéretét állítja elénk a koporsónál.

b./ A mennybemenetelnél tanítványai, követői veszik körül a Mestert, akik most utoljára gyűlnek össze vele a földön.

c./ Vajon mit éreztek, mire gondoltak, mikor meglátták távozó Urukat? Bizony, nem könnyű a búcsúzás, a búcsúvétel…

E földön nem lesz többé közös útjuk, és nem hallják többé a hangját, nem látják áldó kezét betegek és gyermekek fölött.

d./ Az Úr eltávozott közülük, és csodálatos, hogy mégis ott maradt közöttük: „Íme én veletek vagyok a világ végezetéig” (Mt 28,20).

1./ Mi Jézus mennybemenetelének a jelentősége?

a./ Ez a záróakkordja az Urunk földi életének, de egyben kezdete is az Isten országában való új munkájának. Ez az új munka az Isten népéért való mennyei szolgálat kezdete.

b./ Jézus Krisztus nem azért váltotta meg népét, hogy aztán magukra hagyja őket. Hanem ő mindenkor velük van, és Isten jobbján munkálkodik értük. Szentlelke és Igéje által továbbra is a gyülekezetben tevékenykedik.

c./ Kr. mennybemenetele a tanítványokat az Úr szavának beteljesedésére emlékeztette: „Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget.” (Jn 1,52).

d./ Ez most válik valóra. A nagy szakadék megszűnt a menny és a föld között. Ezek után a tanúságra elhívottak szabadon hirdethetik az atyai házba való bemenetelt.

e./ Hogy mindenki, aki elfogadta Krisztus megváltását, részese legyen a mennyek országának. „Atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentéjbe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk” (Zsid 10,19).

2./ A mennybemenetel nagy nap volt mind a mennyben, mind a földön.

a./ Az Atya bizonyosan üdvözölte Jézust, aki már a földön elkezdte áldozatával főpapi tisztét.

b./ Ugyanakkor az Atya Úrrá és Krisztussá tette őt mindenek felett. Péter prédikációjában mondja: „Tudja meg Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Istent, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek”’ (ApCsel 2,36).

c./ Felmagasztaltatott a mennyben Jézus Krisztus: „Fel is magasztalja őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil 2,11).

d./ A Zsid 12,2 szerint pedig: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett, - a gyalázattal nem törődve ‒ vállalta a keresztet, és Isten királyi székének jobbjára ült.”

e./ Krisztusnak adatott miden hatalom mennyen és földön. Ő mondta: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön, menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek nevében. Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,28-.20).

f./ Isten királlyá tette Fiát: „Krisztus örökre Isten jobbjára ült, és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lábai alá.” (Zsid 10,13). A Jel 19,16 szerint ő: „Királyoknak Királya és uraknak Ura.”

g./ „Krisztus fölment feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön, hogy mindeneket betöltsön” az Atya trónjánál (Ef 4,8-10).

h./ Ha már az Úr földre jövetelét is örvendezéssel fogadták az angyalok, akkor milyen nagy öröm lehetett mennybemenetelekor: „Az angyal pedig ezt mondta a pásztoroknak: ’Ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz’” (Lk 2,10).

-----------------

9./

ISTEN ORSZÁGA ELJÖVETELE –

Dr. Czeglédy Sándor

- adventi temetés -

Lk 17,20˗25: „Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el  Isten országa, így válaszolt nekik: ’Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá. / Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert Isten országa kö­zöttetek van!' / A tanítványoknak pedig ezt mondta: 'Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlen egyet is látni az Emberfiá­nak napjai közül, de nem láttok. / Ha ezt mondják majd nektek: íme, ott, vagy íme, itt van, ne menjetek oda, és ne fussatok utána! / Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre vil­lan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. / Előbb azonban még sokat kell neki szenvednie és megvettetnie ettől a nem­zedéktől.'"

Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet!

a./ Temetési istentiszteletünket meghatározza, hogy drága Sze­ret­te­tektől adventben veszünk búcsút itt a temető kertben.

Alapigénk olyan korszakba vezet vissza minket, amikor az em­be­riség ősi vágyakozása hatalmas lánggal lobogott fel egy nagy fordulat várásában.

b./ A farizeusok körülveszik Jézust és felteszik neki az ősi emberi vágyakozás kérdését: „Mikor jön el Isten országa?” A tanít­ványok feszült figyelemmel hallgatnak.

c.Vajon mit felel a Mester erre a kérdésre?

d./ Ezen az adventi ravatalon hallgassuk meg mi is Urunk fe­leletét. Mert a farizeusok kérdése mélységesen emberi kérdés, a mi kérdésünk is.

I./ ISTEN ORSZÁGA VÁRÁSA azt jelenti:

a./ hogy az emberiség jelenének kérdéseit csak a jövő fogja meg­oldani. És a mi jelenünk olyan, hogy várnunk kell, sóvárognunk kell, könyörögnünk kell a szabadulásért.

b./ Ebben a várakozásban benne van annak a sejtelme, hogy honnan estünk ki és hová tartozunk. Benne van annak az érzése, hogy az egész emberi életnek van valami fundamentális hibája, be­tegsége. És hogy a gyógyulást csak egy jövőbeli fordulat hozhatja el számunkra.

c./ A paradicsomból kiűzött és az Istennel való életadó kö­zösségbe vágyódó ember vágyakozása élteti ezt a kérdést:

II./ „MIKOR JÖN EL ISTEN ORSZÁGA?"

a./ Mikor jön el az utolsó nap, amelyről a Jelenések Könyve
így tesz bizonyságot: „És hallottam valami nagy sokaság hangját,
mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna:
'Halleluja, mert uralkodik az. Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!'" /Jel
19,6/

b./ Ki győzné felsorolni a ránk nehezedő terheket? A sok igaz­ságtalanságot, elnyomást, hazugságot, pusztulást, ami elborítja a földet?

d./ Meddig tombol a bűn ezen a világon? És meddig szoron-
gat bennünket utolsó ellenségünk, a halál? Mikor jön el végre az új
ég és az új föld, amelyben igazság lakozik? Ez a mi emberi kérdé-
sünk.

III./ Az Úrára váró, adventi gyülekezet LÁMPÁJA ÉJFÉL­KOR A LEGFÉNYESEBB.

a./ „Éjfélkor, ‒ halljuk Jézus példázatában, tehát amikor a vi­lág olyan sötét, hogy sötétebb már nem is lehetne. „Éjfélkor aztán ki­áltás hangzott: íme, a vőlegény! Jöjjetek a _fogadására!" (Mt 25,6).

b./ Jézus mostani alapigénkben is utal erre a végső esemény­re, ami a teljes megoldást fogja hozni: „Miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik, úgy lesz az ember Fia is az Ő nap­ján.

c./ A nagy megoldás nem meghatározott helyen kezdődik el. Hanem úgy jelenik meg, mint a villámcsapás, ami egy pillanat alatt fénytengerbe borítja a mindenséget. Akkor éjszakáink fénylenek, mert eljön a szabadítás minden kíntól és gyötrelemtől.

d./ „Halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fáj­dalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” /Jel 21,4/.

e./ Ezt az adventi reménységet hagyta ránk Urunk. Mi pedig feleljünk erre az ígéretre forró imádsággal: „Igen, jövel Urunk Jé­zus!"

f./ És a próféták és az apostolok, a bizonyságtevők, a vérta­núk sokasága, amelyet senki meg nem számlálhat, akik a nagy nyo­mo­rú­ságból jöttek és megmosták ruháikat a Bárány vérében, velünk együtt kiáltják: „Bizony, jövel Urunk Jézus!"

g./ Ezekkel az igékkel és gondolatokkal vegyetek immár búcsút elköltözött Szerettetektől….

-------------------