Bejelentés



Pótor Imre dr. habil. honlapja
Mindig tedd meg, amit meg tudsz tenni. Ez teszi értékessé az életedet. Köszöntöm honlapomon!

MENÜ










ETIKA TÉTELEK KIDOLGOZÁSA A szerző ismeretlen I./ Tétel AZ ETIKA ÉS A MODERN KOR KIHÍVÁSAI. A KERESZTÉNY ETIKA A TÍZPARANCSOLAT TÜKRÉBEN 1. Mi került váltságba a keresztény etika kapcsán? - nyelvezete, fogalomkészlete bibliai, ismérveit, kritériumait bibliai kifejezésekből veszi - életszemlélete, látszólag ellentmond a bibliai életszemléletnek = házasság kérdése - a technikai civilizáció gyors fejlődése ellentmond az etikai érvelésnek és fordítva Nincsenek evidenciák a modern ember életében. Két szélsőség van: Konzervatív: elhamarkodottan mond véleményt bizonyos eseményekről Liberális: az egyház az események mögött kullog, maradinak tűnik Vannak kérdések, amelyek megoldásra várnak, de a teljes tudományra nézve. Nem elég a tudások etikai érzékére reagálni. Kérdezettek vagyunk, állást kell foglalnunk, de nem bújhatunk a Biblia mögé (biblicizmus) = látnia kell a kérdezőnek, hogy mit miért gondolunk. 2. Etika és párbeszéd szükségessége? Minden megfogalmazott válasz, csak részigazság. Az etika és a tudomány midig párbeszédben legyen = figyelni kell a fejlődését, és begyűjteni az információkat. Aktuális kérdésekre kell egy bizonyos reflexió bibliai szellemben. Vannak esetek, amikor felelőtlenség egy egyértelmű álláspontot kialakítani. Végérvényes válasz csak az eszkatonban van. Változó a világ, nincs állandó álláspont. Az etika és a Biblia nem receptkönyv. Kérdezettek és kérdezők vagyunk, vizsgálódnunk kell, hogy tudjunk válaszolni. 3. Mitől keresztény az etika? Különböző módon élünk. Más és más a szemléletünk, különböző hagyományokkal rendelkezünk, de ugyanúgy feltesszük a kérdéseket. A válasz lehet ugyanaz, de az odavezető út más. A keresztény etikát a kiindulópont, Isten, teszi sajátossá. Nem mondhatunk ki abszolút véleményt, pártatlan a Krisztus, akihez tartozunk. Konfesszionális tényezők: az egyházban fontos a gyülekezet, mint az etika megélésének, párbeszédének helye. Biblia (protestáns), hagyomány (katolikus), liturgia (ortodox) A kereszténység jelenléte a világban egy nyugtalanító jelenlét. IV. Az etika strukturálása (a dekalógus váza). egy olyan világba enged betekinteni, ami régi az életszemlélete a mai embernek másabb, szinte nincs olyan parancsolat, ami ne lazítana a mai életszemléleten a dekalógus ószövetségi darab, nekünk pedig újszövetségi etikát kell élnünk. Jézus nem eltörölte a régi törvényt, hanem radikalizálta. A pártalanná válás egy meder, amelybe az élet kérdését be lehet sorolni. Körül kell írni az erkölcsi szabályokat, amelyek által az élet alakítható. Saját erőből be kell tartani, abszolutizálni. 10 tanítás = 10 segítség az etika tanításának kifejezéséhez. - sajátos normái önmagától értetődőek - kritériumait nem az emberi önmegtapasztalásból nyeri - mérvadó az, amit Isten a Krisztusban kinyilvánított Szűcs Ferenc: teológiai etika 1-17.Török István :Etika 3-11 II. Tétel Az első parancsolat: az első mondat. A parancsolat teológiai – etikai üzenete „Én az Úr vagyok, a te Istened… = előrejelzés. Ennek a tételnek az értelmezésétől függ az egész dekalógus értelmezése. + a bizalom alapját képezi Isten önkijelentése, akkor az etika viszonya is partneri viszonyon alapul. - bizalmatlanság = hiábavalóság Az Exodus és Isten önközlése nem választható el egymástól. Ez az előjel minden parancs elé odailleszthető. Etikáról csak a szabadítás ténye után lehet beszélni. Marx azt mondja: Emberhez méltó felelős élet csak a szabadság útján érhető el pl. „forradalom”. = Szembeállítja az ember szabadságvágyát és az Isten utáni vágyakozást. Barth azt mondja: „Amikor Istenről beszélünk soha nem tudjuk, milyen Istenről beszélünk.” = A szabadítást a teremtő és szabadító Isten egyszerre végzi. Szabadítás? = a bűnből való megváltás is exodus. = üdvösségtörténet. Isten megismerése = felszabadulási mozgalmak. Ernst Bloch: „ilyen – olyan istenekkel Thomas Münzer vitt volna véghez nagy dolgokat.” Reménység elve: a) A természet mitológiátlanítása: Teremtő Isten = hivatkozás a dekalógusban. Teremtéshit = az ember nem csupán kozmikus lény. Nem vagyunk a természet alávetve, hogy afelett ne lenne Urunk, a mi Istenünk. b) A történelem fatalista szemlélete alól való szabadság Isten, és történelem szorosan összefügg. A történelem mindenkit meghatároz, de erőit mégsem szabad túl becsülni. Nem lehet az Isten és a történelem közé egyenlőségjelet tenni. c) A halál hatalmának megtörése: a halálban minden szabadságérzés megsemmisül. A szabadság háza hasonló a halál birodalmához. A halál szemben áll a feltámadással a Bibliában. Semmilyen magától értetődő halál nincs. A bibliai hit a halállal szemben is megerősít. A szabadság veszélyeztetett belülről és kívülről is egyaránt. Erről a „kötöttségről” tud a bibliai szabadság. Az ember kiesett a szabadságból, mert kényelmesebbnek tartja, ha valaki megmondja, mit cselekedjen – legalizmus, amely megfojtja a szabadságot, úgy bekeríti az embert. Szabadság nem szabadosság. Az igazi szabadság a törvényeskedés és a törvénynélküliség között vezet. Vannak más hatalmak, és a Biblia tud ezekről. Az Isten színe előtt valószabadság vákuumát nem tudják viselni, ezért kézzelfoghatóvá kell tenni – aranyborjú (termékenység, hatalom, mammonimádat). Termékenység: Ősi kultuszéltető. Religió és erosz. Szexualitás és annak istenítése. Gyógyító és megváltó erő. Imperialista hatalmak megistenítése: fáraó, mint diktátor, idegen isten testet öltése (a jelenben is). Katonai, politikai döntések mögé eszméket gyártanak. A tőke hatalmába vetett hit: mammonizmus. Az emberi magatartás, amely a vagyonra teszi a hangsúlyt. A pénz bálványozásából adódik, hogy az ember elidegenedik rendeltetésétől. Az ember szíve bálványt jár. Ha nincs, az ember keres magának. Lochman: A szabadságút jelzői (21-43) Szűcs Ferenc: Teológiai etika (138-139) III. Tétel Az első parancsolat dogmatikai háttere. Hitvallás és etika Megigazulás és megszentelődés felől. Honnan származik a gonosz: az emberi szívből - a világból Más istenek eltávolítása megvalósítható feltétele a szoborságnak. Das Nichtige – semmi – ez a bálvány, amiből akkor lesz valami, amikor elkezd benne hinni. Fischer – a félelem építi a bálványok oltárát. A dolgoknak vannak démonikus öntörvényűségeik. Ebben az ember sodródik. A körülmények egyoldalú szemlélete az önigazulás szemléletébe vezet – mitológiátlanítani kell a körülményeket és összefüggéseket. A világ objektív struktúráiban rendek. A rendek az ember kezén perventálódnak. Démonok a világban? = az ember szívéből, ha a rendek jobbak, mint az ember. Akkor beszélünk démonról, ha nem tudjuk mi a bűn, ha belátjuk, hogy nem eredeztethető 100%-osan az emberi szívből, s ha a bűn rejtélyként van jelen. Hipertrópia: Egy szervezet vagy sejt kóros túlnövekedése – rend felbomlása, káosz. Démoni, ha hiányzik belőle a fékező erő, nincs ami ellensúlyozza a növekedést. Egyéni és közösség önkénye, ami megkeseríti az együttélés rendjét. Pánik: Faji, keresztényi gőg. Tömegpszichológiai effektus. Két ellentétes erő harca. Metafizikai gravitációs erő, sátán a rossz, ami lehúzza az embert az ösztöni szintre = evangélium. Mindkettő az emberért verseng. Nem az ember uralja az ösztönöket és a természet erejét, hanem fordítva. Tillich szerint Isten: Isten az, akire az ember végső érdekeltsége irányul. Szabadítás – a minket megelőző Isten. A törvényadást megelőzi a kijelentés. Ő Ábrahám, Jákób, Izsák Istene = személyes Isten, aki megszólítja az embert, kollektív személlyé formálja az emberiséget. Isten partnerként szól az emberhez. Szólj Uram, és rendelkezz velem – hitvallás. St. Confessionis: Amikor tudok válaszolni az Isten megszólító szavára. A hitvallás születéséhez szükség van: - kairos (történelmi időszak) - kontextus (vallási politikai helyzet) - kommunió (egyház) Politikai szorítóhelyzet. Tévtanításoktól való elhatárolódás. A hitvallás összefüggésében látja a kijelentést, az Igét és a prédikációkat. A kijelentés objektivitása: A kijelentés nem függ a lelkipásztor morális életétől. Az Ige nem erőteleníthet meg, ha a szolga alkalmatlan. Az igehirdetést mindig le kell mérni a hitvallás mérlegén. Az igehallgatót mindig odakapcsolja a gyülekezethez. Az Igét meg kell érteni, és értetni. Az egyház hitvallása és rendje összetartozik. Strove: az egyház alkotmánya és lényege két különböző dolog. Rend = az egyház rendje – a hitvallás válasz Isten megszólítására, vállalja, hogy a rend rá tartozik. A hitvallás segít megfogalmazni a sajátos hitemet, különbséget tesz igehirdetés és tévtanítás között, világ – ember kérdésének komolyan vétele, az igehirdetés lemérése. Confessionalizmus: az a magatartás, amelyik úgy gondolja, hogy bizonyos helyzetekben a hitvallás ráolvasásával lehet válaszolni. Gyökere: félelem a mástól, a kérdőjelektől, a hitvallásos magatartásé a hit bátorsága. Confessonikus dimenzió (Weinrich használja ezt a szót) – az egyház az adott élethelyzetekben, amiben hisz a reménység iránya. Vissza kell tekinteni, és megnézni, milyen helyzet uralkodott, mikor a hitvallás született. Akkor tud az egyház etikai kérdésekre válaszolni, ha megnézi, mi a probléma. Szűcs Ferenc: Teológiai etika (139-141) Török István: Etika (102-112) IV. Tétel A második parancsolat etikai üzenete. Képtilalom az egyház és a teológiatörténetben A 2. parancsolat nemcsak megerősíti az idegen istenek imádásának tilalmát, hanem valami egészen sajátosat hozzá is tesz. Tiltó, amelynek során Izrael népe eltávolodott az idegen népek istenábrázolásától. Tud képes módon bizonyságot tenni Istenről = nem spiritualizált eszme. Nemcsak megerősíti a tilalmat, hozzá is fűzi: Isten nem hasonlítható semmilyen teremtményhez. Ez határkő, mert előtte Izraelnek is voltak házibálványai. A bálványokkal az egyiptomi tartózkodás alatt találkozhattak. Istenhasonlóságról beszél az ember teremtésénél. Igazi képmás aga Jézus Krisztus. Az Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Isten végtelen = nem zárható be a teremtett dolgok kategóriájába. Az emberi kéz által készített istenek a bajban képtelenek segíteni. Viszont Isten bárhol. A határ Isten és az ember között a bűneset. Isten közvetlen közelsége = halál = közvetítő kell. I. század. Hűségesen őrizték a képtilalom értelmét. Voltak szimbólumok: kereszt, hal stb. IV. század. Krisztusábrázolás. Még nincs anyanyelvű Szentírás = szükség van ábrázolásra főleg a katechézishez, az emberekkel meg kell értetni, mi az élmény. Az ábrázolások mögött egy idegen világot feltételeznek. Nem a kép mélyebb értelmét, hanem csak a képet tisztelték. VIII.-IX. század. Képrombolás krízise 787-ben a II. niceai zsinat rendezi a képimádat ügyét: megengedik a képek tiszteletét, ha az az ábrázolt személynek szól. Krisztusimádat. Kálvin azt mondja: Istenképünk csak töredékes. Isten igazi tisztelete és az emberi képek törékenysége szembefeszül egymással. A földi Atyaság képe: Istenről rögzül egy kép. Láthatatlanságról beszélünk, amikor Istenről van szó. Isten mindig több, mint amit mi belőle felfogunk. Elrejtőzködő Isten, aki annyit jelent ki magáról, amennyit akar. Isten szuverenitását is védi. - Etikai értelme: nemcsak kultuszi reformot szolgál, hanem magának a hitnek a tisztaságát kívánja tartani. a) világ: G.v.Raad: Nem létezik az Isten és a világ összemosása. Van teremtő és teremtmény. Isten nem darabja a teremtett világnak. A pogányság ellenben azt mondja: Isten a világ egy darabjának felfogható. Teológiai és mitológiai istenfelfogás. b) Isten hit: Ő a teremtés szabad Ura. Rá nem illik semmilyen kép, kultikus eszköz. c) ember: védi az embert. Amiképp az Istenről képet alkotunk, úgy egymásról is. Ha ez rögzül, akkor eszerint építi fel a kapcsolatát a másikkal. A saját képére akarja formálni = társadalom, rendszer. Az ember szabadságát is védi. A szeretet az a felszabadító erő, ami megment a képformálástól. Lochman: A szabadság útjelzői (44-52) Szűcs Ferenc: Teológiai etika (146-151) V. Tétel Kultúra, tudomány, művészetek A kultúra a valóság szellemi megragadása. 2 fajtája létezik: - Technikai civilizációs: a természeti erők felhasználásából - Szellemi: a szellemi képességek kifejtése. Az ember kultúra alkotó képességében határokba ütközik. A kultúra a civilizáció része, amely a tudományt és a művészeteket jelenti. A kultúra: az hogy az ember a világban él. Előállása nem automatikusan történt. Gazdasági jólét nélkül nem lehet kulturális fejlődésről beszélni. Viszont ebben a jólétben megtörténik egyfajta kulturális identitásváltás. 1. Az evangélium és a kultúra kapcsolata: - Kultúrprotestantizmus: Harnack, Tröltsch. Vallotta a kettő összefüggését - dialektika teológia: tagadta a hit és a kultúra összefüggését. Az evangélium rávilágít a kultúra kérdéseire, tehát vannak ellentétek nem szabad összemosni. Tehát az evangélium mindig a kultúrában ölt formát. A kultúra világi, ezért nem lehet örök vagy isteni. Meg kell találni az egységes viszonyt. Van-e keresztény kultúra? A Krisztus egyháza keresztény kultúrát hoz létre. Ahol a hit formát ölt, ott belegyökerezik az adott társadalmi valóságba. A kultúra nem végső érték, az utolsó előtti dolgok kategóriáiba tartozik, de nem értéktelen. A református elválasztja a természetet és a kijelentést. Ki kell alakítani egy autonóm életstílust: nyitottság az új dolgok iránt tolerancia a másság iránt megnézni az újat Tudomány: - az ami technikailag fejlettebb nem szükségszerűen erkölcsileg is az. - a világ megismerése és uralása. Művészet: A művészetben válik az emberi munka olyan alkotássá, ami felülemelkedik a hasznosságon, és az életnek egy más értékrendjére mutat. A tudomány igazsága lehet korhoz kötött, de lehet, hogy fölötte is áll. Minden munka előzménye a kreatív gondolat. Evangélium és inkluneráció: Külső környezetekben az evangéliumot érthetően kell kifejezni: Meg kell ismerni az adott világ szokásait, értékrendjét, lelki világát. Be kell helyezkedni az ember életszituációjába. Az adott kultúra elemeit át kell venni, de ezeket át kell alakítani. Ezeknek átvétele még nem erőteleníti meg a evangéliumot. A kultúra kontextus az evangélium megfogalmazására. Ha már a szeretetet a kultúra ellen használják fel. Akkor lenne sikeres a missziói munka, ha a mai ember kulturális meghatározottságára tekintettel lenne. Olyan feltételt kell teremteni, ami a lelki fejlődést elősegíti. Meg kell hagyni az egyén szabadságát a döntésre. Oda kell figyelni: az idegen a maga méltóságában és adottságában kell tisztelni és elismerni az idegennel szemben sem kritikátlan az álláspont.? A kereszténység mai inkulturációja napjaink kulturális sokszínűségében valósul meg Az evangélium inkulturációja soha sem nélkülöztetheti a dialógust. Párbeszéd egyház és kultúra között = ráeszmélés. A különböző vallásokban olyan elemek vannak, amelyek közösen vállalhatóak. Nem a határok elmosása a megoldás. Fel kell mutatni a Krisztus pártatlan szolgálatát a világban. Török István: Etika (2230-241); Szűcs Ferenc: Teológiai etika (171-179) VI. Tétel A harmadik parancsolat etikai üzenete Az Ószövetségben a név a személyiség kifejezője. Teremtéstörténet, névadás stb. Ádám is nevet ad az állatoknak = uralkodás. A nevek teremtenek rendet: megkülönböztetés. Hogyan lesz Isten konkréttá? A Jézus krisztus arcán. Az egyedüli hiteles kép. Folytatása a 2. parancsolat szakaszának. Isten dicsőségét és tiszteletét emeli követelményi szintre. A helyes istenképtől el kell jutni a helyes istentiszteletig. Nem lehet Isten nevét tudni, mert Őt nem lehet birtokba venni. Az Újszövetségben névhasználati parancs van = Szenteltessék meg a Te neved… Isten igaz megismerése, a segítségül hívása. Ahol a hit megszűnik értelmes szó is lenni, ott Isten neve egy tartalom nélküli rajongássá üresedik. Isten neve az Ő személyes jelenléte. Isten neve: vagyok, aki vagyok, és leszek, aki leszek. Az istennév trinitárius formával bővül, és a megkeresztelt ebbe tagolódik bele. Protestálás: Isten nevével semmilyen úton – módon nem szabad Az a problematikus ma, hogy Isten nevét egyáltalán nem veszi fel, vagy inkább behelyettesíti Hogyan élek vagy nem élek az Isten nevével? = vallási önzés Hamis név használata: probléma az is, hogy mi akarunk rendelkezni ezzel a névvel, szolgálatunkba akarjuk állítani = privatizálni akarjuk Istent. Lochman: A szabadság útjelzői (52-56) Szűcs Ferenc: Teológiai etika (152-154) VII. Tétel A harmadik parancsolat betöltésének nehézségei A parancsolat bibliátlan permentálása: a) A név privatizálása: Izrael letelepedésével kezdődik el. Addig a közösség Istenét tapasztalták. Ezután a nép elvonul a saját életébe = egyén istene. Házi isten imádata = a kánaáni istenek a modellek, próbatétel a népnek: Isten a letelepedés után is népe Istene marad. A letelepedéssel fordulat következik be. Gyengül a kollektív istentudat, és gyengül a személyes istenhit. Erősödik a vallás privatizálásának tendenciája. Az individuum szerepe nő = istenkép torzulás. Testreszabott vallásosságot eszkábál magának az egyén. b) Isten csoportérdek: Immánuel permentálása. Istent nem lehet csoportérdekeknek kiszolgáltatni. Isten, nevét a propaganda gépezet eszközévé teszi. Nem szabad összekapcsolni Isten nevét a világi érdekekkel. 1989 után sem vagyunk megkímélve ettől a félelemtől. Az egyház lehet partnere a szociális jogrend kiépítésének, de sohase csatlósa. c) Keresztháborúk: kísértése az egyháznak, mint Bábel tornya az embereknek. Saját erőből megszerezni az ígéret földjét. Isten közel van az emberhez. Hegel: „Az Antikrisztus néha a kereszténységen belül van.” Az Antikrisztus nem mindig Krisztus ellenpólusa, hanem néha próbál hozzá hasonlítani, nem kiszorítani akarja Krisztust, hanem helyettesíteni, a Krisztus ellenes erők belülről is támadnak. d) Klérikaizmus: a papság és a laikus rend közötti kiéleződés. A papság a laikus réteget a klérus alá rendeli. A klérus akkor áll elő, amikor az egyház megfeledkezik arról, hogy só és kovász ugyan, és mégis örökkévalóvá akar válni. Pl. a gyónás a lelkek feletti ellenőrzés = kiszolgáltatottság. Eredeti feladata a bűnbocsánat hirdetése. e) Eclessia követés: megkövetni a közösséget, egyházat, aminek erkölcsileg vétett = kulcsok hatalma, oldás és kötés hatalma az egész közösségnek adatott. Az Isten nevére való hivatkozás a csoport érekét szolgálja. Bonhoeffer: maga a szó, hogy Isten semmit nem jelent, de mint név ige = ez utóbbi már hitvallás az Úr nevét segítségül hívja. Istennek neve van, a földön lévő nyomor névtelen. Az ember sokszor magának akar nevet szerezni, Istenről úgy beszélni nem, mint a világ dolgairól. Teológusként beszélnünk kell Istenről, de erre emberként képtelenek vagyunk. - Via negatíva: ami érvényes az emberre, az nem érvényes Istenre. A tagadás útja = mi nem vagyunk Isten. - Via eminentiae: a kiválóság útja. A jelzőket fokozza. Beszéd: - semleges információ - szív teljessége – de így is fertőzhet Az ember beszélhet a teremtményekhez, de nem beszélgethet vele. A teljes beszédhez személyes kapcsolat is kell. A beszéd problémája a megértés. A népek éppen a nyelv által szigetelődnek el egymástól. Igazság és hazugság problémája, idő és hely megfelelése. Bonhoeffer: ki vagy mi késztet, hogy beszéljek? Mi az adott helyzet? Téma, amiről nyilatkozom Eskü: eredetileg vallásos aktus, így felsőbb hatalom nevére hivatkoznak. Szűcs Ferenc: Teológiai etika (154-159) VIII. Tétel Politikai teológia. Feminista teológia. A felszabadítás teológiája. Az Istenről való beszéd teológiai kritériumai 1. Politikai teológia: A politika az, ami a nyilvánossághoz tartozik. A világ bevonásra kerül a teológiai reflexiók alakításában. A teológia akar hozzászólni – döntés valami ellen vagy mellett. A II. világháború előtt: itt is találkozunk a fogalommal. Teologizálás a meglévő világrend érdekében. Imanuel Hirsch képviseli: a nép, a nemzet fogalmait teológiai legitimitást kapnak. Ez ellen tiltakozik Barth. Az egyház vegye észre a világban politikai jelentőségét. Barth: Isteni beszéd instrumentalitása történik meg a politikai teológiában. A politikai instrumentalitás arról szól, hogy átfogja az élet minden területét. Az Isten órája nem esik egybe az ember kairosával, határai a néphatáraival, az akarata és a nép politikai törekvései nem azonosak. A II. világháború előtt: a meglévő állapot legitimitása. Machiavelli szerint a nép sokat tehet azért, hogy az ember erkölcsös maradjon. A II. világháború idején diszkreditálta magát a fogalom. Rousseou: az intézményes vallás kiépítését szorgalmazta, kiadja a jelszót: vissza a természethez. Szorgalmaz egy civil vallást, amelynek interpretáló ereje van. Civil vallás: az a fajta vallásos érzület, amely feltételez egy konszenzust, nem köthető egy vallásos intézményhez sem. A II. világháború után: Johann Babtist Metz nevéhez fűződik az újfajta nézet. A teológia társadalomkritikai funkciója kerül hangsúlyos helyre. A vallás az individuumra tartozik – ebből kell kihozni, a vallásnak a közügyhöz van köze. Főbb célkitűzése a meglévő átalakítása, megújítása. Politizálja a teológiát és az egyházat. Nagy a veszély, hogy az egyház diktátorizmusra tör. Jürgen Moltmann: reménység teológiája (a keresztény hit eszkatalógikus reménysége). A vallásnak azért volt mindig átütő ereje, mert a reménység elvét hirdeti. Az egyház és a teológiai élet pereméről az eszkatalógiát vissza akarja hozni a középre. Ernst Bloch: marxista. A reménység princípiumát visszaemeli a filozófiához. Barth iskoláját követi, akik megpróbálták az egyház népét beállítani az eszkatalógia dimenziójába. Kritika: a szeretet nemcsak arra lett, hogy a politikai bálványimádástól tartóztasson, hanem Isten emberrel való megbékélésének jelképe. Pozitívumai: felmutatja az ortodoxiát: az igaz hit a helyes, gyakorlati cselekvés nélkül semmi. Ortopraxia = ortodoxia. Isten eljövendő országára tekint. Egyház = társadalmi, politikai, gazdasági élet Dorothea Gölle: halott istentudat. Példakép Krisztusról beszél. Nem tudja elviselni a kultusz teológia individualizmusát. Mi a bűn? – Önmegtagadás, önmegadás, korrupció. Evilágivá teszi az eszkatalógikus üdvösséget, és egy harcoló egyházat akar bevezetni. Feminista teológia: D. Sölle: a világban fellelhető brutalizmus, az egy patriarchális istenképre vezethető vissza. Isten egy feudális zsarnok, abszolút engedelmességet kíván magának. A férfiak hatalmi struktúrájában egy patriarchális társadalmi kép tükröződik vissza. Sölle ehelyett egy olyan Istent akar állítani, aki nem a világ felett, hanem bennünk van – Istennek is szüksége van ránk, hogy a világot tovább alakíthassuk. Christon Mulanch: (Isten nőiessége. – 1983). Igyekszik kimutatni Isten nőies mivoltát. Jézus akár anya és női jellemben is ábrázolható. Elizabeth Moltmann Wendel: Isten = barát. A barát is választható. Negatív családképpel szemben egy pozitívat állít fel. Jézus a nők hódolatában döbbent rá küldetéstudatára. A nők voltak az első tanítványok. Isten teremtéstörténetében együtt van nő és férfi. Nincs hierarchia, majd később bomlik meg egyenlőségük a bűnben. Isten országában mindenki egyforma. Felszabadítás teológiája: a politikai teológiák irányzata teológiai mozgalom Dél – Amerika. Ószövetségi prófétaságban a gyökér: ők is szót emeltek az elnyomottakért. Felszabadulási vágy. A háziszolgák szembefordultak a létező rendszerrel. Központi gondolata a szabadság, szabadulás. Krisztus a szabadító – krisztológia Szótériológia első helyen Egyház a népé - ekléziológia Hermeneütika - társadalmi, függőségi helyzet, népi vallásos elemek keveredései. A felszabadítás teológiája = üdvösség teológiája. Kritika: összekeveri a marxista teológiát a valóság értelmezésével, mindig a szegények szemszögéből, az eszkatalógia feloldódik, eltűnik, a politikai felszabadítás fogalma mögött a bűnértelmezés redukciós (az a bűnös, aki a közösség ellen vét). Érdemei: figyelmeztetnek, hogy minden élethelyzetben az ideológiák veszélyt jelentenek. Az egyház prófétai szolgálatát komolyan kell venni Szűcs Ferenc: Teológiai etika (142-145) IX. Tétel A negyedik parancsolat etikai üzenete A szabadság ünnepét aranyozza meg. Szabadság ünnepe? – hiszen erőszakkal tartották be. A szombat megtartása nem az izraeli vallás egyedüli sajátossága. A teremtés 7. napja, amelyet megáld és megszentel. Befejezetlenség: nem olvasunk nappalról és estéről = nyitott a jövő. Kétféle előfordulás: Deuteronómium: antropcentrikus, a szabadulásra esik a hangsúly, amelyre emlékezni kell. Konkrét háttere van. Az Isten által végrehajtott szabadításnak következménye van, a környezetben élőkre. Exodus: teocentrikus, kultikus. A teremtettséget veszi alapul. A teremtettség megnyugvásba torkollik. Nem a férfi a teremtés koronája, hanem a szombat (megáldja és megszenteli). A 7 szám Isten jelenlétét, és az utolsó időt jelképezi. Jézus egyszerű módon szegte meg a szombattörvény: ő a nagyobb. Kezdetben, a korai kereszténység mindkettőt megtartotta, a kereszténység és a zsidóság elválik = egy nap lesz ünnepelve. A nyugalom napján az ember kiemelkedik a hétköznapokból, és visszaemlékezik. Ennek a kultúráját teremtette meg a zsidókereszténység. A gyülekezet elkezd emlékezni egy őseseménye. Ebben az emlékezésben alakul ki ennek a csoportnak az életrendje, identitása. Az az egyén, aki nem tud emlékezni, az gyökértelen. Emlékezés aspektusa: Kommunikatív: a múlt felemlítése az érintettség szintjén történik. Pl. máként érint egy-egy érdekcsoportot, újabb politikai fordulat, újabb érdekeltséget hoz. Kulturális: az emlékezéshez való jogtól megfosztják az embert bizonyos politikai beállítottságok. Személyek, évszámok átértékelődnek. Paul Rickör: Az emlékezés adja meg az egyén személyes emlékezésének kritériumát. Ha a történelmi eseménynek csak bizonyos mozzanatait emelem ki, más részeit elhallgatom = eltolhatom az emlékezést, átértelmezés történik. Vasárnap az Úr napja, de a többi is az. Áron is megvegyétek az alkalmakat – időre vonatkozó parancs. A szekuláris vasárnap sem jelent igazi szabadságot. Az emberi egzisztencia felépítéséhez hozzátartozik, hogy az embert gondolkodtatja a jövője = tervezi. Gond, hogy ha ez a törekvés megtervezés, eltervezés = bálványozás. A szolga munkáján is áldás van. Nem a szorgalom, nem a teljesítmény ethosza a szombat. Nem teljesítmény, hanem annak idealizálása az elvetendő. A teljesítményt nem szabad a megigazulás feltételévé tenni. Lochman: A szabadság Útjelzői (57-72) Szűcs Ferenc: Teológiai etika (160-164) X. Tétel A munka A teremtő Isten rendelése = művelje és őrizze a kertet. Az ember uralkodhat minden teremtmény felett. De ez nem jelent kizsákmányolást, hanem őrzést. Tehát egyszerre szolgálat és kreatív aktivitás. A munka az a tevékenység, amelyet a létfenntartás érdekében meg kell tenni. Van önzetlen és egoista munka, rombolhat és építhet, okozhat örömet és kétségbeesést, büszkeséggel tölt el vagy megaláz. Egzisztenciális talponmaradás. Egyre többen rendszeres munkavégzés nélkül is el tudják képzelni életüket = munka krízise. Az istenismeret válsága a hasznos munka megkérdőjelezéséhez vezet. A kereszténység az ember figyelmét evilágról a túlvilágra irányítja. A munka a küldetésben nyeri el végső értelmét és méltóságát = Jézus. Bibliai hagyomány: Őstörténet: a munka a teremtő Isten parancsában gyökerezik. A munka az emberi egzisztencia alapvető feltétele. Nem a munka kerül átok alá, hanem a munka eredményessége. Szombatnapi parancs: a munka határát, szabályozását jelenti. Annak veszi elejét, hogy az ember értékét ne a munka szabja meg, mert az emberi élethez a pihenés is hozzátartozik. A szünet nélküli munka ismét szolgává teszi az embert. Bölcsességirodalom: a szorgalmas munka sikerhez vezet. A szabadság elvesztését a butaságra lehet visszavezetni. Isten áldása szükséges a munka eredményes voltához. Újszövetség: nem hoz igazán újat, az Ószövetségi szemlélet él tovább. Jézus lemond a fizikai munkavégzésről, a tanítványoknak sem kell munkát végezni. Eszkatológikus üzenet van a birtokukban, melynek hirdetése nem hagy időt más hivatásra. Az aggódás és a mértéktelen munka megfojtja az evangélium üzenetét. Pál és a hellenista kereszténység: eltér a Jézusi szemlélettől, lábrakapott a munkanélküliség, Pál dolgozik. A munka ethosza: a szellemi munkavégzés magasabbrendű, a fizikai a szolgák asztala volt. A munka minden kulturális és a társadalmi rendszer alkotó eleme. A munka által lesz szabad az ember. Bonhoeffer: Munka, házasság, felelősség, egyház = mandátum, begyakorolhatja magát a keresztény életvitelbe. Nem „creatio ex nihilo” adja meg a munka méltóságát. A munkának nyomorúsága is van, lehet teher is, iga. Kettősség: méltóság Mivel Isten parancsa a munka, így Ő számon is kéri azt. Ma már a munka nemcsak a létfenntartás eszköze: középkor: munka és imádság összetartozott (szerzetesek) reformáció: felmutatta, hogy nemcsak a szellemi életnek van tekintélye, hanem a fizikai munkának is. Habitus és hivatás összetartoztak. Ma nem így van. Mai feltételek lehetetlenné teszik, hogy mindenki azt végezze, amit szeretne. Határa? A nyugalom, hiszen Isten ezt is parancsolta. Engedelmesség, hálaadásból fakadó szolgálat. Sok ember csak a szellemi munkát tartja teremtésre méltónak. Rége a családi munkaközösség, haszonélvező volt. Az iparosodással a harmónia felborult: család és munkahely differenciálódott. A gép uralja az embert, nincs rálátás az eredményre. Az ember önértékelése megrendül, fantáziája beszűkül. Munka és társadalom jövője: a) Környezet: ahogy az ember a munkáját végzi, annak a természet épségéhez van köze. A természet rehabilitációját elősegítő munkát kell kitalálni. b) Szociális igazságosság: a munkanélküliség kérdése. A munkához való viszonyulás is befolyásolja a munkanélküliséget. A szociális tisztaság és a munkához való viszony összefügg. c) Demokrácia: van munka + önértékelés a társadalomban elfoglalt hely. A társadalom érdeke is, hogy a megfelelő ember a megfelelő helyre kerüljön. Szűcs Ferenc: Teológiai etika (165-171) Szűcs Ferenc: Teológiai etika (185-192) Református egyház 1997. április Török István: Etika (201-218) XI. Tétel Ökológia és etika A természet regenerálta magét eddig, de ma már erre nem képes. Krízis: Az egész társadalom kríziséről van szó, ha nem sikerül váltani. Ökológiai halál. Kiliazmus (ítéletes próféciák): a végső ökumenikus katasztrófa elkerülhetetlen Technokrata gondolkodás: az ember már annyi krízisen túljutott, ezt is túléli. Egyetlen megoldás: leépíteni az ipari kultúrát. Kell lennie egy középső „aranyközép” útnak. Felelősség: ki? Miért? Ki előtt? Isten a végső fórum, aki előtt számot kell adni. A keresztény hit számára a környezet a teremtett világ = az ember is teremett lény = nem rendelkezhet a teremtett világ felett. Luther azt mondja: az ember teremtménytárs és társteremtő. A teremtett világhoz való viszony egyrészt hitvallástétel, másrészt felelősség. A természet és a környezet épsége egyenes arányban áll az életről, világról való felfogással. Krízis oka: az ember és a természet kapcsolatának deficitje = abnormális viszony. Az ember egyre többet akar kipréselni a világból, az eldobott maradék felhalmozódik, így az élet krízisbe kerül, nihilizmus. Az ember feltétlen uralkodási vágya. Korábban a létéért folytatott harc, ma már a fennmaradásért, hatalomban maradásért = siker. Isten az abszolút szubjektum, a világ az objektum. A világ nélküli Isten képzetének az Isten nélküli világ gondolata felelt meg. Ha az ember Isten képmása, akkor beállhat a világ irányításába. Az ember nem a természetében akart az Istenhez hasonlóvá válni, hanem az uralkodásban. Istenképűsége eredetileg az, hogy a világot őrzi és műveli, de a bűn miatt elidegenedett = szenved az egész világ. Elvi teológiai toposzok: Isten tulajdona a világ, az ember sáfárkodásra kapta az életet. Isten nincs távol a világtól, Lelke által ma is benne van. A világ Isten dicsőségének színtere. A szombat üzenete: a természeti rend megőrzésére. A sabbat által lesz a természetből teremtettség, káoszból kozmosz. A be nem avatkozás ideje (szombatév) a természetre is igaz. Meg nem tartása visszazuhanás a szolgaságba. A teremtett világ jogi közösség, benne minden teremtménynek megvan a maga méltósága. Jogvédelem pl. állatok. Az ember méltóságának alapja, hogy ember és Isten közt kapcsolat van. A teremett világnak is van kapcsolata Istennel, hiszen Ő teremtette. Őrizni és művelni: az ember munkája által, saját életfennmaradása érdekében alakítja a környezetét, életteret épít ki magának. Gyakorlati ökológia fontossága: Egyház: hitoktatás, építkezések Média: pozitív impulzusokat a teremtett világ megőrzésére = probléma + megoldás Művészet: újabb indíttatások Politikusok, gazdasági szakemberek: menekültek, leszűkült élettér = háború, harc Saját felelősség: hasznosítás, hulladékgyűjtés. Energia otthon. „Veszélyben élünk ma, az ember uralkodik a természeten, mielőtt megtanult volna uralkodni önmagán.” (Schweitzer). Szűcs Ferenc: Teológiai etika (180-185); Református Egyház 1998. december; Teológiai szemle: 6/1995 359 – 361 XII. Tétel Az ötödik parancsolat. A megértés szempontjai. Teológiai etikai értelmezés A 4-5 parancsolat olyan, mintha egy falon ugrottunk volna át, egyik kőtábláról a másikra. Isten és emberi viszonyról nem lehet beszélni, az emberi kapcsolat nélkül. Nem véletlen a sorrendiség. Generációk békés, egymás mellett élése elképzelhetetlen a 4. parancsolat megértése nélkül. A két kőtábla közötti határ nagyon is átjárható = szabadítás és földadás. Itt nem a szülőkről van szó, a héber Ószövetség nem ismeri ezt a fogalmat. Nem a biológiai, hanem a kollektív értelmen van a hangsúly, előttünk járók, ősök. A gyermek számára a szülőnek súlya van. Istentől kapott tekintély, és gazdasági teher. A tisztelet több mint felelősség. Isten a szülőnek saját tekintélyéből adott töredéket. A szülő szó először Pálnál fordul elő. A hagyományos gondolkodás értelmében, a gyermekhez szól. Ki a megszólított? Az aktív szövetséges nép, ez nemcsak a gyermekek társadalma. A kivonulás után 3 réteg található: - aktívak: dolgoztak, harcoltak - gyermekek: még nem dolgoznak - öregek: már nem dolgoznak A szülőket arra a kötelességre figyelmezteti, ne csak anyagi szempontból legyenek gyermekeik eltartói, táplálói, hanem lelki szinten is. A gyermek is lássa meg, hogy a szülő is egy tekintély alatt áll. A tekintélyt nem kikövetelni, hanem kiérdemelni kell. Bizonyságot kell tenni, ami nagyon súlyos felelősség, mert ha ezt elmulasztja, megnehezíti a következő generáció tájékozódását. Hol a parancsolat határa? Istennek engedelmeskedni, de a tisztelet sohasem imádat. Dialógus apák és fiak között. A szerepek mindig változnak. Hol megszólított, hol megnevezett. A parancsolat mellé ígéret is társul. Feleleveníti azt, ami az Exodus célja volt. Előretekint: Kánaán, mennyek országa. Isten kegyelme, üdvösség. Tisztelem, mert tudom, az üdvösség már megadatott. Ígéret földje: lehetőségek gazdag tárháza élettér megőrzése eszkatológikus értelem Az ígéret földjén való élés, olyan folytatásnak a szimbóluma, ahol Isten békessége rendezi az emberi viszonyulásokat. Könnyű vagy nehéz a parancsolat? könnyű, mert természetes emberi érzésekre apellál nehéz, gazdasági okokból A gyermek felnevelésében a fenyítés gyakran lelki – szellemi terrorrá válik. Család felbomlása, gyerek fejlődése, elszakadás okozta nehézségek. Néha nehéz a generációk együttélése. Bibliai – teológiai, etikai jelentése: A szülőség szerepe nemcsak biológiai, hanem spirituális is. Jelentős helyet foglalnak el a nemzetségtáblák = az atyáknak tett ígéretek a gyermekekben élnek tovább. Többről van itt szó, mint fajfenntartásról. Az állat nem tekint vissza az előtte járókra, az ember viszont megtesz, emlékez. Apakép és anyakép, mint modell. Nem antropomorfizmus, de maga az Isten atyasága a mértékadó. Az apa és az anyakép meghatározza a társadalom és az egyház együttélését. - Paternosztikus atyakép: kiskorúságra nevel, felülről kíván gondolkodni az emberről, annak megkérdezése nélkül. - Materialista: fenyeget az anarchia, háttérbe szorul a társadalom. Beteg kép kihat a társadalomra. Egészséges kép, építő struktúrák. Hierarchikus egyházszervezet: az atya képét a püspök testesíti meg; eclessia femina. Lochman: A szabadság útjelzői (73-87) Szűcs Ferenc: Teológiai etika (193-194) XIII. Tétel A család. Szülők és gyermekek. Nevelés. Szülőföld, haza, nép Család: A család fogalma és struktúrája az Ószövetség óta nagy változáson ment át. - Ószövetség: nagycsalád. Együtt alkotják a népet. A család patriarchája szent, sérthetetlen. Gyerekek, szolgák, feleségek, jövevények. Feje az apa. Gazdasági és kultikus közösségek. - Luther: odatartoztak az özvegy nagyszülők, és az egyedülálló testvérek és a házastársak egyedülálló testvérei. Nemcsak gazdasági, hanem kultikus közösség is. Vezető csak a legerősebb és leggazdagabb lehetett. Iparosodás: polgári család modell = kis családra váltás. Ploretár családok: női és gyermekmunka megjelenése Elválik egymástól a munka és a család. Eltolódnak a tekintélyi viszonyok. A szülői tekintély összezsugorodik. A család belső struktúrája és kommunikációja felbomlik. Változás az istenképben is, az apaszerep határozza meg. Szülői szeretet: A gyermek istenképének és világképének megalapozása. Hitbeli, erkölcsi nevelés, hogy az ember önmagára és a másik emberre rátaláljon. Énje kialakuljon, és képes legyen a közösségi élet megélésére. - Meddig tart a nevelés: amíg egzisztenciális önállóságra nem tesz szert. A neveléshez való jog minden szülő joga. De a visszaélések idején, köteles beleavatkozni a felsőbbség. Dialógus a gyerekekkel. Tekintélyként, de a szülő is egy felsőbb tekintély előtt. Ezeket a fogalmakat csak differenciáltan lehet kezelni. Nem elég csak bio - szociális viszonyként figyelni a családot. Tud-e a szocializáció vagy a vallás számára egyfajta közeg lenni a család. A keresztény etikában hangsúlyozni kell, hogy a szülő nem áll a gyerek felett, a gyerek nem a szülő tulajdona. A szülői tisztelet határa: - Istennek kell engedni - nem olyan családi struktúrák lesznek fenn a menyben, mint itt lenn a földön - nemcsak a materiális, pszichológiai kérdések megoldására adatott a család, hanem értékrendeket kell tanítania. A család társadalmi rangját hangsúlyozni kell. Szülőföld, haza, nép: Több nyelven: haza – apa = Vaterland = őseikhez való kapcsolat. Nyelv = határok. A nép hovatartozása Isten ajándéka és feladata. Nevelés: naturalista: a valóság követelményeihez való alkalmazkodás idealista: az ember belsejében van az alapja és a célja Szűcs Ferenc: Teológiai etika (193-205) Török István: Etika (198-201; 241-244) XIV. Tétel A felsőbbség (állam). Demokrácia, jogállam, szociális állam. A keresztyén ember politikai felelőssége Az állam kulturális, politikai, jogi közösség. A törvény politikai hasznáról vezették le a szükségességét. Bár Jézus elhatárolta magát a politikától, még közelében azért ott vannak a kollaboráns és az államellenes figurák. Zélótizmus vádja szerepel Jézus, illetve Júdás megítélésében. Újszövetségi gyökér: adópénz példázata – Jézus viszonya a világi hatalomhoz. Jézus meghagyja a császárnak földi, politikai jellegét, de visszautasítja az isteni jellegét – az Istennek való engedelmesség előbbrevaló. Nem a passzív ellenállás a névadó itt. Óvja a népét Róma ellenes magatartástól, felelőtlen politikai kalandoktól, de ha kell, kritizálja az uralkodót. Pilátusnak tudtára hozza, hogy nem lenne hatalma, ha felülről nem kapott volna. Lehet legitim a hatalom, de nem korlátlan. Uralkodás csak akkor hiteles, ha egyben szolgálatot is jelent. Újszövetségi gyökér: Római levél: „minden lélek engedelmeskedjen a világi felsőbbségnek.” Biztosítja azokat a kereteket, amelyek között az ember kibontakozhat. A felsőbbség, az állam Isten akaratából az, ami – engedelmességre szólít Pál. Az állam a maga eszközeivel ugyanazt a célt szolgálja, mint az evangélium. Az állam is perventálódhat. Mégis az állam pozitív képéhez kell igazodni. Az állam nem nyelheti el az egyházat, de az egyház sem válhat politizáló intézménnyé. Radikális változás akkor áll be, amikor Augustinus császár szabadságot ad a hatalomban a keresztyéneknek. A császár a „pontifix maximus” – az egyház legfőbb feje. Egyház és állam versengése. Kialakul egy versengés a pápa és a császár között = két birodalom elmélet, két kard-elmélet. Az egyszerű ember egyszerre áll a világ színe és Isten színe előtt. Egyfelől Istennek tartozik engedelmességgel, másfelől állampolgári kötelességei vannak. Platón: ideák világa szemben a vallás világával. Augustinus: Civitate Dei: különbség Isten és a világ között. A világ kormányzására két kard – törvény és ige, császárnak és papoknak megkülönböztető funkciója van. Luther: Zwei Regiment: - lelki: a keresztyénség megőrzésére - világi: a belső rend megőrzésére A világ gonosz, rendet kell tartani. Az egyik a testet pallérozza, a másik a lelket. Kölcsönösség. Felvilágosodás: az egyház ne szóljon bele a világ alakulásába – Az egyház elveszíti etikai kontrollját a világ felett. Krisztus királyi uralma, az Ő totális hatalmát állítja szembe a világi hatalommal. Hármas tiszte: király, főpap, próféta. A hit és állam nem mondhat ellent egymásnak. Más a feladata a politikának és más az evangéliumnak. Azonban a politika nem zárhatja ki az evangéliumot, Istentől kapott joga, hogy megteremtse a maga államiságát, rendszerét. De nem mehet más népek rovására. A keresztyén etika a felsőbbséggel való viszonyban figyelmeztet a hazaszeretetre, és kiáll a vallás és lelkiismereti szabadság védelmében. Összefonódik az egyházi és nemzeti nép. A nemzeti identitás konfesszionális identitás kérdése. A nemzet, az államiság nem halhatatlan – meg fog szűnni. Minden társadalmi berendezkedésben képes kell, hogy legyen az egyház megmaradni. Szabadság, egyenlőség - a vallásban. Jogállamiság: egy írott alkotmány korlátozza az állampolgár hatalmát. A jogállamiság alapja az egyenlőség. Szükség van nyilvánosságra, társadalmi kontrollra, idői korlátra. A demokrácia legyen a konfliktus feldolgozásra alkalmas. Neiluhr: „a demokráciát az ember igazság iránti érzéke teszi lehetővé, viszont az ember igazságtalanságra való hajlama teszi szükségessé.” Amíg a demokrácia szabad mozgásteret biztosít, addig a jóléti állam megteremti ennek kultúráját. Az állam mindenkori feladata: észrevenni a saját szociális felelősségét. Viszont a lelkeket cserébe nem vásárolhatja meg. Szűcs Ferenc: Teológiai etika (205-217) Török István: Etika (244-264) Etika 2 1. tétel - FELSŐBBSÉG ÉS AZ ÁLLAM Nincs egységes magyarázat, egységes államtan sem a Bibliában, sem az etikában. Állam: eredeztethető a nemzet, közösség köréből az állam szükségessége → a bűneset felől szükség van egy hatalomra, ami megfékezi a bűnt, és lehetővé teszi az együttélést. Bibliai alapok: Jézus és a földi hatalom viszonya A történeti Jézus-kutatásnak ez az alapja. Jézus és a politika viszonya felől alakul ki. Miként okozott Jézus csalódást kora társadalmának? - Elhatárolta magát a szélsőséges mozgalmaktól. - Megcáfolták hazafiságát. De nem ez volt a lényeg, mindig volt uralkodó! A teokratikus Krisztus-gondolkodás nem volt idegen, ami probléma volt a kortársaknak, a megszálló római hatalom jelenléte és a kollaboráns (→ együttműködő) dinasztia (Heródes). A tanítványi kör: Olyan tanítványai is vannak, akik vámszedő (a hatalom kiszolgálója) zélóta Ap Csel: a tanítványok szívében sem világos, hogy miért jött Jézus. Még a tanítványok sem látnak tisztán, a földi birodalom helyreállítását várják (lásd: mennybemenetel). - Jézus ellen vádakat hoznak. Jézus pere is politikai jellegű volt, egy a zélóta perek közül Pilátus szemében – zélótizmus vádja. - Jézus lázadó, ezért kell meghalnia. → a politikai elvárások okoztak csalódást. Jézus hatalomhoz való viszonya: Mt 11,22 – adópénz. Itt egy csapda felállításáról van szó: - ha igen → nem hű zsidó; - ha nem → lázadó. Visszafordul a vád a kérdezőkre: ők mondanak csődöt. Azoknak a zsebében van a pénz, akik felteszik a kérdést (a pénz a kép). Nem jó hazafiak, mert náluk van a pénz. Jézus válasza: adjátok meg az Istennek, ami az Istené, és a császárnak, ami a császáré. Jézus meghagyja a földi hatalom relatív értelmét, de vallásos értelmét visszautasítja. Jézus szétválasztja a politikát és a religiót. A Pilátus előtti beszédből sok minden kiderül: Pilátus hatalma felülről van, tehát minden földi hatalom ideiglenes, felülről való, behatárolt. Éppen abban mond csődöt, amivel megbízták, megalkuszik: csődöt mond, mert a politikai nyomásnak és zsarolásnak enged, nem tud helytállni a jó képviseletében. Pilátus hűtlennek bizonyul a mandátumában: az igazság, jog képviseletében. Van földi hatalom, aminek testei a polgárok, akik engedelmességgel tartoznak, de az igazi hatalom mindig a szolgálat. (Szűcs!) 2. PÁL FELFOGÁSA AZ ÁLLAMRÓL: (Bonhoeffernél) Róm 13 – Pál felsőbbségképét tartalmazza. A felsőbbség feladata: - jók megjutalmazása - gonoszok megbüntetése. A felsőbbség a nagy visszatartó (katekón) – a bűnt hivatott megfékezni, az Antikrisztus ellenében. Az államra így tekint Pál, ami diakonosz – szolgálattal bír, isteni rendeltetéssel ír. Az uralkodó Isten szolgája a hívek javára, ezért jár neki az engedelmesség. Ennek nem mindig felel meg, mert az uralkodó is bűnös ember. A felsőbbség kifordult önmagából – Pál azért tud különbséget tenni az isteni rendben. A páli modellben: az állam nem nyeli el az egyházat, az egyház nem tör politikai hatalomra. → a prófétaság lelke által. Dogmatörténeti kitekintés: Milánói ediktum: vallásszabadság, sőt kezd államvallássá válni. A kereszténység részt kap a hatalomból, egy kis idő múlva ő üldözte az eretnekeket, és meghatározza, milyen legyen a keresztyén állam. 20. századi gondolat: itt kezdődik a kereszténység hanyatlása. Franc Overbech és Brunner – Bonhoeffer követői, így gondolkodnak. A konstantinuszi fordulat után kezdődik a keresztyénség hanyatlása! → A trón és az oltár szövetsége. Egy haza, egy törvény, egy vallás gondolata: integrálja az emberiséget. De: vannak feszültségek (ma is tart). A teológusok próbálták tisztázni a kérdést. A keresztyén ember tagja az államnak és az egyháznak. Ha nem jött volna ki a kereszténység a katakombákból, hol tartana Európa? Van pozitív és negatív következménye. Ma a vallásosság szinkretista. Két birodalom elmélet: Luther (Augusztinusz, sőt Platón a gyökere) Például: különbség van a lelki és a világi birodalom között, külső és belső ember összekapcsolható eszkatalógiai fogalmakkal: aion. → múló időszak → örök (lelki) időszak Augusztinusz: De civitate Dei: Különbséget tesz: Isten országa és a világ között. Ez a dualizmus meghatározza a középkor írásértelmezését. Lk 22:38: két kard (császár a pápa kezében). Harc az elsőbbségért hatalmi villongás (invesztitúraharc, Avignon). Luther: Isten két regimentet alakított: Lelki regiment: a hívő ember kegyességének megőrzése. Világi regiment: a gonosz megfékezése. (mert a világ a gonosz hatalma alá van rekesztve) Világi: külső módon uralkodik, a testen. Lelki: a lelkiismerethez szól, hitet ébreszt. Lelki regiment Világi regiment Kormányzási mód: Érintettek Ki gyakorolja A tevékenység célja Hatása Az Ige kard nélkül A kegyesek, hívők Prédikátor Örök élet Lelki igazságosság LELKI Karddal Gonoszok Fejedelem Külső béke, rend fenntartása Külső igazságszolgáltatás VILÁGI Világos szétválasztás, kinek mi a feladata. De: elindulhat az öntörvényűség útján. Luther még együtt tudja tartani. - ius circa sacrum: a szentséget körülvevő jog. → A világi regiment burokként védi az egyházat. De: a 19-20. sz-ban az individualista életvitel alátámasztója lett: egyház és állam szétválasztása. A modern gondolkodás elválasztja a lelkit és a világit. Sőt: a hit magánügy! → az egyház tétlenül szemlélte a diktatúrák kialakulását, sőt megideologizálta (lásd: Hitler). Krisztus királyi uralmáról való tanítás: (a teokratikus Izraelig megy vissza) Nincs elválasztás, a keresztyén ember egyszerre tagja az egyháznak és az államnak, mindig Krisztus arca előtt él. Krisztus hármas: főpap, király, próféta (lásd: Kálvin: Institutio). → Isten egyetemes uralma a világ felett. Hit és értelem egysége. Krisztus uralma a politikára is kiterjedt, ezért az egyház sem vonulhat ki a közéletből. Veszélye: az egyház diktál a politikában, elmosódnak a határok. Ezoterizmus: az egyház nem bírja az együttélés feszültségét. Visszavonul saját köreibe, csak a beavatottaké. Nem szól hozzá, nincs felelőssége a világ felé. Pl: szektás bezárkózás, fundamentalizmus (Jehova tanúi: nincs véradás, nincs háborúzás). Integralizmus: az egyháznak Krisztus egyetemes uralma felől megkülönböztetett feladata van. Csak az egyház tudja mi a jó, mi a helyes, integrálni kell mindent, a világot, a politikát. Pl: a római katolikus egyház önértékelése.  Két szélsőséges magatartás, ez napjaink két veszélye. Jogállam, demokrácia - Viták, vélemények ütközése - Mi az állam feladata? Különböző államformák vannak. Történész: Filozófia: az állam gondolata Szociológia: államformák Politika: jogrend változásai Teológia: ? Melyik államforma szolgálja az egyház ügyét: a keresztyénség a demokrácia mellett teszi le a voksot. → Ez jobbításra szorul, de jobbítható. - Relatív legjobb forma - A demokrácia ideális esetben az emberi méltóságból indul ki. → sérthetetlen, erre alapozza az emberi jogokat. - Teológiai alap: - Isten a maga képére teremtett - Isten-ember kapcsolat - A szabadság és egyenlőség is alapvető érték a demokráciában (szintén teológiai eredetűek). - Torzulásai is vannak a demokráciának. Jogállam: - először a 19. sz-ban jelenik meg - a rendőrállam ellentéte - írott alkotmány tartja keretek között a hatalmat - a polgárokat megilleti a bíróság független volta (vannak alkotmányos monarchiák is) - A polgároknak szabad teret biztosít → ki kell tölteni Alapelvek: - jogállam: egyenlőség - demokrácia: szabadság → egyik sem abszolutizálható, kontrollálni kell egymást a kettőnek Demokrácia: felelős kormányzás rendszere Szabályai: Az állam hatalmát az alkotmány, a jogi előírások korlátozzák A hatalom megoszlása (törvényhozó, végrehajtó, bírói) Kontroll, ellenőrzés Idői korlátozás (ciklusos választások) + a konfliktusokat kezelni kell. Az ember igazság iránti érzéke teszi lehetővé a demokráciát. Az ember igazságtalanságra való hajlama teszi szükségessé. Jóléti állam, szociális állam Szociális állam: emberhez méltó életforma biztosítása A jóléti állam kritikája: (mert fennáll a veszélye az abszolutizációnak) - lásd Kádár ’56 után → viszonylagos jólét, engedmények cinkossá tették a társadalmat. → szekuláris üdvösség - A garantált jólét feleslegessé teszi a túlvilági reménységet? - Az államnak mindig feladata felismerni és kezelni a szociális problémákat. - A jogállam keretek között tartja a szociális államot. Egyház és állam kapcsolata nem egyértelmű: változnak az államformák változó közegben újra kell fogalmazni az egyház feladatát, állammal való kapcsolatát Ószövetség: - Elfogadja az állam szükségszerűségét, de elutasítja szakrális (→ szent, szentséges, felszentelt, stb.) jellegét. Újszövetség: - Nincs egységes államtan. - Adópénz példázata - Jel 13 – az állam démoni jelleget ölthet. Mindkettő: az állam és az egyház/vallás nincs szerves kapcsolatban egymással. Az állami hatalomnak való engedelmesség korlátja az Istennek való engedelmesség (inkább Istennek). - A kapcsolat változásai a történelemben → egyháztörténelem. Az állam részéről kettős magatartás: 1. Bizalmatlanul tekint a vallásközösségekre/egyházra (akár üldözés is, vagy csak éles szétválasztás, privát szféra). Niklas Blumann: részelemek: gazdaság, tudomány, vallás - társadalmi differenciáltság. Nem mindig következetes a távolságtartás. 2. Eszköziesíti az egyházat → a vallás integráló szerepű a társadalomban (Mi az egyház feladata? Transzformálni vagy konfirmálni a valóságot?) - A világ számára idegen az egyház „ideológiai” alapja. A reformátori teológia szemszögéből: Az egyház olykor megfeledkezik kritikai funkciójáról. Józan mértéktartással részt kell vállalni (Jer 29:7 – „Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is”.) - Alap: teológiai különbség a látható és láthatatlan egyház között. Látható és láthatatlan egyház kapcsolata: - T. Harnack → koncentrikus körök; Krisztus központú. - A látható: bűnösök és igazak (corpus mictum) A látható egyház a láthatatlan felől nyeri el. - Barth (1948: magyarországi előadás): az igazi egyház mindig látható, mint egy fényreklám (a láthatatlan egyház energiája). A láthatatlan egyház csak a láthatóban mutatkozik meg. Ha változnak is az államrendek az egyház körül, az egyháznak a nagy változásra (Golgota) kell tekinteni. (1951-es levele: rossz az út!) De: gyakran hamis politikai koalícióra lép a rendszerrel → bűnbánat és önkritika Nincs szerves egység, de lehet segítője egymásnak állam és egyház. - A bűnbánattal vissza lehet élni: 1946 májusa: a zsinat bűnbánata; augusztusban egy kegyességi kör nem fogadja el (Nyíregyháza). → mindig Istennek szól! Istentiszteleti aktus (bár lehet kinyilatkoztatni a világ előtt). Nem követelheti meg a média, a társadalom. Ha valódi bűnbánat és bűnbocsánat működne, akkor okafogyottá válna például az átvilágítás. „Az el nem intézett bűn újabb bűnt szül!” Szeparáció: az egyház és állam szétválasztása, szabad egyház szabad államban. Francia típusú: 1791: francia forradalom: a politika megfosztotta javaitól az egyházat Egyház indíttatású: pl. önfenntartás  amerikai típusú A kivándorlásnak vallási okai is voltak: írek, skótok.  ez már a hitet, a közösséget minősíti. - Lásd: Révész: csak önállóan maradhat meg az egyház. Ha nincs anyagi függés, nincs politikai sem. De ehhez a híveknek kell hordozni az egyházat. Ha nem sikerül: meg kell egyezni az állammal. - hitéleti funkció  egyházi feladat (adakozás!) - karitatív funkció = társadalmi funkció: tehát jogos az állami támogatás kérése. - A modernitásban az állam partnerként tekint az egyházra, pl. feladatok megosztása. - Mikor/miként/milyen feltételek mellett menjen végbe a szeparáció?  ez a kérdés ma. Az állam semlegessége: egyforma távolságot tart, nem kötelezi el magát egyik egyház mellett sem.  Hol a határ? Pl. új egyházak kérdése. - Különbség van a destruktív (romboló) és integráló szerepűek között. A vákuumot a fundamentalizmus (másodlagos dolgokat tesz tekintéllyé). Az egyház prófétai szolgálata, őrállói tiszte: - őrködni kell a közélet tisztasága felett, tiltakozás a demokrácia elleni visszaélésekkel szemben. - De az anyagilag függőségben élő egyház nem tudja ezt tisztán ellátni. Pásztori funkció: jóváhagyó, megőrző Prófétai funkció: kritikus, kérdező - Az előbbiben érdekelt inkább ma a gyülekezet/egyház. - 1947/48: vita az egyház prófétai szerepéről. Ravasz: az egyház emelje fel szavát, ha az állam lábbal tiporja az isteni és állami törvényeket. Bereczki: a múltunk miatt elveszítettük a jogalapot, az állam jóindulatába kell könyörögni az egyházat - A kritika radikális formában kivándorolt az egyházból  média Egyensúly a közszolgálati és prófétai szerep között: Ne csak szolgáltatás legyen Figyelni kell az elesetteket kitermelő háttereket is Hol az egyház?  nem engedik oda az egyházat Hiteles prófétai hang: kritika + ígéret! (Krisztusban) Politika: Nem a kijelentés forrása Nem az állami változásokból kell kiolvasni Isten akaratát. De: a hit megélésének színtere. Antropológiai szükségszerűség, mert meg-nem-váltott világban élünk Eszköz a gonoszság leküzdésére. Lehet a keresztyén ember számára a felelősségvállalás helye. Egyetlen politika sem igényelheti magának az abszolút igazság képviseletét (Az egyház feladata mitológiátlanítani az ideológiákat). Nincs igazi politika, csak relatív jobb politika, igazságosabb  mert emberek gyakorolják (egyszerre bűnös és megváltott), emberi egzisztencia függvénye. A keresztyén ember politikai szerepvállalása: Hívja fel a figyelmet a szükséghelyzetre Ne a bűnbakokat keresse, hanem a megoldást Teremtsen fórumot az egyház (belső és külső párbeszéd, ismeretek) Argumentációs kultúra fejlesztése 1. Tétel - A POLITIKAI KÖZÖSSÉG (Török) Az állam Az államot nem a keresztyénség hozta létre, hanem a társas együttélés szüksége. A sokféle államelmélet két alaptípusra vezethető vissza: vagy realista, vagy idealista, többnyire pedig a kettő keveréke. Realista értelmezés szerint az állam természeti tény, bizonyos területen érvényesülő és egymással küzdő politikai hatalmi erők egyensúlyba jutásának eredménye. Az idealista elmélet az államot nem az okból, hanem a célból, nem a kezdetből, hanem a végből magyarázza. A realista és az idealista államelmélet közt áll, mint a kettő arányos keveréke, a romantikus államértelmezés, mely szerint az állam élő organizmus, szerves test, van "születése", és van „lelke“. Kálvin tanítása Kálvin az államot emberi és isteni mivoltában értelmezi. Az isteni gondviselés műve, mert Isten akarata, hogy a korok és népek sokféleségében állami rendnek kell lennie. Az állam isteni és emberi jellege a) az állam isteni jellege, Isten megtartó kegyelmének, és gondviselésnek a műve.Brunner Emil hangsúlyozza, hogy ez a tan nem a teremtés, hanem a bűneset tanában gyökerezik. "Bűn nélkül az állam - mondja - nem volna sem szükséges, sem lehetséges, a bűn az állam lényegéhez tartozik." Kálvin a Róm 13,6-hoz írt magyarázatában szintén a bűn pusztító áradatával emelt gátnak, mondja az államot. Az állam letéteményesei isteni tekintéllyel felruházottak, és mindenképpen Isten személyét képviselik. Kálvin azt mondja: "Azokat is Isten támasztotta, akik igazságtalanul és erőszakosan uralkodnak, s azért támasztotta, hogy a nép vétkeit megbosszulja velük. "Az istentelen uralkodó, Isten haragja a földön" mondja Kálvin. b) Az állam emberi mű. Egész valójában részes az ember elesettségében, bűnében, szinte azt mondhatnók rá, a bűn kollektív formája. Ha a hit megerőtlenül, Istennek képzeli magát az állam. Az önistenítés, minden állam kísértése. Tisztán és józanul kell látnunk, nem az állam vált meg a nyomorúságból, hanem Krisztus. Az államformáról Az államforma a vezetők és vezetettek, uralmon lévők és alattvalók viszonyának a meghatározása. Az államformák két alaptípusát ismerjük: az egyik az egyeduralom, vagy a kevesek uralma, idegen szóval az autokrácia, a másik a népuralom vagy demokrácia. Mindeniknek megvan az előnye is, meg a hátránya is. Ha az állam személyi célját nézzük: az, hogy minél többen szólhassanak bele az államügyek intézésébe. Ez történik a demokrácia esetében. Nem elég a demokráciát csupán törvénybe iktatni, hanem rá is kell nevelni a népet, hogy tudjon gondolkozni, véleményt alkotni, ismerje fel a tehetséget, s a megfelelő helyre állítsa. A nevelésen kívül a demokrácia másik feltétele a szociális igazság. A szabadság csak ott válhat valósággá, ahol anyagilag független emberek vannak, vagyis hatalmasok kegyétől nem függő egzisztencia. A jog etikai értelme A jog parancsa semmi más, minthogy becsületesen éljünk, ne bántsuk a másét, s mindenkinek adjuk meg a magáét. A háborúról A háburú mindenekelőtt emberölés. Kulturális és gazdasági javak pusztítása. Régebben még helyi jelenség volt, ma pedig a világrészekre kiható. A Bibliában még Isten népe is háborúzik. Keresztelő János a hozzáforduló vitézeknek nem azt mondja, hogy hagyjanak fel a vitézi élettel, hanem csak a vitézi élet túlkapásaival: "Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg a zsoldotokkal" (Lk 3,24). Maga Jézus is olyan érvként kevéssé használható módon fejezi ki magát, mikor leinti a fegyver után kapó tanítványt: "Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell elveszniök. Egyház és állam Történeti szemle Hogyan viszonyul egymáshoz az egyház és az állam? Jellemzi ezt a viszonyt a kölcsönös bizalmatlanság, kölcsönös féltékenység és kölcsönös hatalomra-törés. Volt úgy, hogy az egyház kerekedett az állam fölé, például a lateráni pápák idején (gondoljunk a két kard elméletére), de ez a korszak nem tartozott az egyház lelkileg gazdag korszakai közé. Beteljesedett rajta az Írás szava: Mit használ, ha valaki az egész világot megnyeri, de az ő szívében kárt vall? Megtörtént ennek az esetnek a fordítottja is: az állam kerekedett az egyház fölébe. A Biblia tanítása (A Jel 13-at és a Róm 13-at az Ef.-el kapcsolja össze) Az Efézusi levél: Isten a feltámadott Krisztust a maga jobbjára ültette a mennyekben, "Felül ninden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, ... és mindeneket vetett az ő lábai alá, és őt tette mindenek fölötte az anyaszentegyház fejévé, mely az ő teste" (Ef 1. ll-23). Isten az ég és föld felett való uralkodással, s mindenek igazgatásával a feltámadott Krisztust bízta meg. Cullmann hasonlatával élve: a világi hatalmak a feltámadás és a visszajövetel közé eső időben, tehát a mi időnkben, mintegy pórázra vannak kötve, amelyet meg lehet ereszteni és rövidebbre is lehet fogni. Ezért élhetnek a világi hatalmak időről-időre abban az illúzióban, mintha teljesen a maguk urai lennének. Az egyik csoport a hosszú pórázra eresztett államot mutatja. Idézzük erre példaképpen a Jelenések könyvét; a 13. fejezet szörnyű fenevad képében ábrázolja az államot. Hivalkodva és pöffeszkedve kérdi, kicsoda hasonlatos őhozzá, kicsoda viaskodik meg vele? A bibliai nyilatkozatok másik nagy csoportja a rövid pórázra fogott állami hatalmat mutatja. Római levél 13. "Nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene" és ítéletet szerez önnmagának. Ebben, s a további versekben az a meglepő, hogy a Biblia ugyanazt az államot (adott esetben a római birodalmat), mint Isten eszközét mutatja be. Pogánysága ellenére is felhasználja a jó és rossz megítélésére. Szükség van az államra a bűn és halál világában. Nemcsak a pogányokért, hanem a keresztyénekért is, s éppen a keresztyének értékelik azt igazán, mint az isteni gondviselés nagy jótéteményét a Krisztusban. " Politikai hivatásunk Foglaljuk össze néhány pontban politikai hivatásunkat. a)Mivel az állam is Krisztus uralma alá tartozik, a keresztyén ember politikailag soha sem lehet közömbös. Politikai minden olyan cselekedet, amely embertársainkhoz való viszonyunkra kihat, valamely közösség életét meghatározza, vagy befolyásolja. b) A keresztyén ember politikai érdeklődését és felelősségvállalását ne képzeljük valami politikai vagy éppen pártpolitikai láz formájában, úgy szolgálja az államot, mint Jézus Krisztus gyülekezetének tagja: a keresztyén ember szabadságában. c) Egyházi részről a legnagyobb politikai szolgálat alapja és mértéke az Ige hirdetése, amelyből kitűnik, hogy a politikai hatalom részesei, a legnagyobbtól a legkisebbig egyaránt, a Krisztus hatalma alatt állnak, akár befogadják a prédikációt, akár nem. Az ilyen igehirdetés nagy dolgokat művel: a politikai démonok kiűzését, a megbékélést és megújhodást szolgálja. Az ilyen igehirdetésben Krisztus királyi uralma nyilvánul meg. 1.TÉTEL - SZŰCS FERENC: TEOLÓGIAI ETIKA Az állam és a hatalom. Az állam újszövetségi felfogása. Jézus és a földi hatalom Az ún. történeti Jézus kutatásának egyik maradandó érdeme, hogy a Messiás-kérdés és a politikai hatalom problémáját igyekezett tisztázni. Miben volt Jézus más, mint kortársai? Miért okozott csalódást minden korabeli vallási és politikai irányzatnak? E kérdések fényében felvetődhet Jézus „hazafiságának” kérdése is, amennyiben elhatárolta magát kora militáns mozgalmaitól. Jézus kortársai számára nem az állam volt a probléma, hanem a megszálló római hatalom és a kegyeikből uralkodó edomita Heródes-dinasztia. A két végletet még a tizenkettes tanítványi kör is reprezentálja: a k






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!