Bejelentés



Pótor Imre dr. habil. honlapja
Mindig tedd meg, amit meg tudsz tenni. Ez teszi értékessé az életedet. Köszöntöm honlapomon!

MENÜ










EMLÉKEZTETŐ HABILITÁCIÓS VIZSGÁRÓL Vásárosnamény, 2004. 02. 19. a./ Szöveges beszámoló a nap eseményeiről 1./ Előző nap mindent jól előkészítettünk: 20E Ft-ért vettünk húsokat a tanétteremtől, Erzsike vett mű-anyagtartókat, abba beletettük a húsokat, italokat (pálinkát szép üvegbe és vásárolt 4 üveg tokajit is szép üvegbe, szalvétákat, abroszokat, tésztásvillákat. Este mindhárom fiú és mi is Erzsikével: elkészítettük egy-egy székre a ruhát, cipőt, kabátot, atlétát, ga-tyát, zoknit, zsebkendőt, nyakkendőt. Egy táskába tettem az összes szükséges iratot a vizsgára és a kocsi iratait. Már 21 órakor lefeküdtünk, hogy senki se legyen fáradt vagy nyűgös a nap folyamán. Nem is volt! 2./ Reggel 5. 30-kor volt ébresztő, mosakodás, öltözés, bepakolás, igeolvasás, reggelizés után 6. 30-kor indultunk. 3./ Mózes vezetett friss jogosítványával Szalkáig. Ott mamától felvettünk egy dióstortát. Ez mindenkinek nagyon ízlett. 4./ Elég hamar beértünk Debrecenbe. Hála Istennek, nagyon jó idő volt vezetni. Sajnos, menet közben vettem észre, hogy nem vettem be a cukorbetegségre való gyógyszereimet. Kaptam anyámtól vérnyomás-csökkentőt, ez némileg segített. 5./ Debrecenben bementünk a Kollégium udvarára, ott leparkoltunk jó helyre. Erzsikéék délig a 41-esben dekkoltak. Jómagam meg felmentem a dékániára 10 órakor. Előzőleg Ricsinek telefonáltam, hogy 10 kor találkozzunk a dékánia előtt. Ricsi még beszélt kis Fekete Károly rektorral, addig én meg Meggyesy Lászlóval beszélgettem az USA-ban esedékes Kiss Sándor kutatásomról. Majd kb. 15 percig beszélgettünk Ricsivel arról, hogy mit fog kérdezni. Két témakört ő jól körüljárt. 6./ A szóbeli kollokviumon az a Habilitációs Bizottságot az alábbi tagok alkották: dr. Gaál Botond, dr. Hörcsik Richárd, dr. Semseyné Klárika néni, dr. Meggyesy László, dr. Frank Sewyer, dr. Fazakas Sándor és dr. Dienes Dénes. Minimum öt fő kell, hogy érvényes legyen a bizottság. 7./ A szóbeli kollokviumra a rektori melletti ÜLÉSTEREMben került sor. Fazakas behívott, az u betű kö-zepébe helyeztek egy asztalt, elé széket. Oda kellett leülni. Hát szorongtam kissé, de Botond nagyon ba-rátságosan oldotta a helyzetet. Majd Ricsi kérdezett. Előzőleg biztatott, hogy dinamikusan beszéljek. Így is tettem. Ezzel felpörögtem és ez a jó pörgős beszélgetés maradt is egészen 11. 50-ig. Kérdezett Ricsi Patak és Szeged Kiss Sándorra kifejtett hatásáról, majd politikatörténettel kapcsolatosan a nagy református több-ségű kisgazdapártról. Meggyesy kérdezett a házassági képükről, Botond arról, hogy valóban Kiss Sándor lett volna-e a köztársasági elnök, ha megéri, a vidék megtartó hatásáról, Kiss Sándor erre törekedett. Dienes Dénes Vitányi Ivánról kérdezett, aki Patakon tanult. 8./ Az első szóbeli előadás 12. órakor kezdődött a Szenczy teremben. Ez a 18-as előadó, a legnagyobb teológiai előadó. Majdnem tele volt a terem, 42 főt számoltunk meg. Azt mondta Botond, hogy ilyen sokan meg nem voltak, mióta habilitációs vizsgákat rendeznek a Debreceni Hittudományi Egyetemen. Beöthyről tartottam előadást. Hála Istennek, elég jól sikerült. Botond jelezte, mikor hagyjam abba. Aztán sikerült leke-rekíteni. Az előadás végére rettenetesen elfáradta, már szavak kimondásakor is töredezett voltam. Szóval, jót tett a 15 perc szünet. De nem lehetett pihenni, mivel egyre csak jöttek a kedvesebbnél kedvesebb sze-mélyek és gratuláltak. Nahát, ez mondhatom fel is töltött. Németül Kállay Kálmánról tartottam előadást. Ezt tanultam meg a legjobban, mivel tudtam, hogy a har-madik egységre már igen kevés erőm maradt. Azt hiszem, ezt is nagy örömmel tettem. Fazakas Sándor ve-zette. Ő is leállított, mintegy jó 30-35 perc után. Aztán kérdezés következett. De semmiképpen nem szeret-tem volna, hogy valaki olyat kérdezzen, amit esetleg nem tudok. Ezért még kb. egy másfél héttel felhívtam Klárika nénit, hogy ha szívesen megtenné, kérdezzen Kállay és Tóth Endre barátságáról. Előbb ő ettől ódz-kodott, de aztán megtette. Nagyon jól esett. Na, erről a témáról is beszéltem vagy 5-6 percig. Aztán már senki sem kérdezett. A Bizottság kivonult, majd pár perc után visszajöttek és ünnepélyes eredményhirdetés következett. Bo-tond kijelentette, hogy először a dolgozatomra történt szavazás, utána a szóbeli kollokviumra, majd az elő-adásokra. Tehát háromszor. Mindháromszor igennel szavazott mindenki. Áldottam belsőleg, magasztaltam az ÚRAT, hogy ilyen kegyelmesen megsegített. Adott erőt végig a felkészülésre, de ugyanúgy a vizsgára is. Az volt az ígéretem, hogy „hol isten, ott szükség nincsen.” El is hittem. Ragaszkodtam, kapaszkodtam végig az ÚRBA. Megsegített és meg is áldott kegyelmesen, gazdagon. Az alkalom legvégén Botond minden jelenlévőt meghívott a nevemben vendéglátásra. /Ezt nem így be-széltük meg. Arról volt szó, hogy ő meghívja a professzorokat, meg megyünk mi a család 6 fővel, meg anyám és Pándy-Szekeres Dávid, azaz összesen 18 főre kértünk terítéket. De hát nem szóltam semmit és ez nagyon is így volt jó. A vendégségen 24-en vettek részt. Mindenből volt bőségesen. 14 órától 16 óráig voltunk együtt a ven-déglátáson. Mindent összepakoltunk, majd a saját dolgainkat a kocsiba és irány Micához. Tőle elhoztunk kettő nagy csomagot, aztán Mózsi hozta haza a kocsit szépen. Mát hét órakor itthon is voltunk. Az egész család már nyolc órakor lefeküdt és kipihenten mentek másnap a fiúk iskolába. b./ Telefonon hívtam meg a habilitációs vizsgára az alábbi személyeket: 1./ Dr. Karasszon Dezső és felesége 06/52/319-023 Debrecen, Hatvan u. 1/c; 2./ Dr. Kocsis Elemér és felesége 06/52/516-885; 3./ dr. Kustár Zoltán és felesége 06/52/516-827; 4./ dr. Barcza József 06/52/442-176; 5./ Tóth Gabriella 06/52/413-484; 6./ id. dr. Fekete Károly és felesége 16/52/447-387; 7./ dr. Csohány János és felelége 06/52/43-26-77; 8./ Jenei Zoltán és felesége 06/30/9-684-571; 9./ Juhász Gáborné Kiss Eszter 06/52/417-166;10./ Uzonyi Éva 06/30/39-44-436; 11./ dr. Csorba Péter 06/20/91-94 882/06/52/412-980; 12./ dr. Bodó Sára 06/52/516-837; 13./ Győry József igazgató és felesége 06/52/516-851; 14./ Dr. M Nagy Mihály és felesége 06/52/324-930; 15./ ifj. dr. Fekete Károly és felesége 06/52/417-842; 16./ dr. Marjovszky Tibor 06/29/320-432; 17./ Balog Margit 06/52/482-305; 18./ Gaál Sándor 06/42/352-415; 19./ Baráth Béla és felesége 06/52/342-269; 06/70/519-93-52; 20./ Takács Előd és felesége 06/52/443-671 06/30/239-24-02; 21./ Pótor Béla és felesége 06/52 489-592 22./ Pótor Katika 06/52/419-316; 23./ Jüttner Csaba polgármester és felesége Vásárosnamény; 24./ Iványi Tamás és felesége Vn; 25./ Lipták József jegyző és felesége; 26./ Juhász István és felesége Vásárosnamény; 27./ Kiss B Zoltán és felesége Vásárosnamény; 28./ Pótor Béláné Lia Debrecen, Simonyi u. 45 06 30 265-56-05; 06/52 445-391; Theologia: 29./ 41-es blokk Hotorán Gábor és DRIS, azaz Gilicze András + 3 fő a blokkból. 30./ Gonda László tanársegéd; 31./ Kodácsi Tamás tanársegéd; 32./ dr. Szabadi István; 33./ Horsai Ede; 34./ Hanga Gergely tanársegéd; 35./ dr. Orosz Ildikó főiskolai tanszékvezető és elnök. (a 35 meghívottból jelen volt 18 fő) Egy héttel vizsga előtt megjelent a Reformátusok Lapjában is a HÍREK rovatban a habilitációm időpont-ja és az előadások címe. c./ Akik eljöttek a vendéglátásra is : 36./ dr. Fazakas Sándor; 37./ Jenei Zoltán; 38./ dr. Pótor Imréné; 39./ Pótor Mózes; 40./ Pótor Mirjam; 41./ Pótor Dávid; 42./ Pótor Dániel; 43./ Muzsnai László; 44./ dr. M. Nagy Mihály; 45./ dr. Pándy Szekeres Dávid; 46./ dr. Pótor Imre, 47./ dr. Gaál Botond, 48-49./ Frank Sevyer és felesége; 50./ ifj. dr. Fekete Kár-oly; 51./ Tóth Gabriella, 52./ Tóth Ilona, 53-54./ dr. Csohány János és felesége; 55./ dr. Hörcsik Richárd, 56./ dr. Semsey Klára; 57./ Selyben Piroska és 58./ Szabó Zsuzsa a dékániáról, 59./ dr.,. Dienes Dénes. El-jött vendéglátásra: 24 fő. /25 fő jött el a meghívott 35-ből, ez 71%!. Én ezért nagyon boldog vagyok!/ d./ Akik nem jöttek el vendéglátásra, de az előadáson ott voltak Theologusok a 41-es blokkból 5 fő; Iványi Tamás, Lipták József, Kiss Esztike néni; Kállay családból 5 fő /Ferenc fia (aki 2 éve halt meg) felesége; Magda lánya férje és három fia/; Pótor katica, Pótor Béláné Lia; Meggyesy László, dr. Kustár Zoltán; Gonda László; Uzonyi Éva A kettő együtt: 42 fő/ Én úgy gondoltam, ha eljönnek kb. 25-en, már nagyon elégedett leszek.- De amikor megláttam, hogy tele van a terem, nagy boldogság töltött el. Kimentését kérte: dr. Kocsis Elemér; Bodó Sára Berekfürdőre ment aznap, Kodácsi sem volt Debrecenben, Baráth Bélának órája volt. Kórházból tegnapelőtt jött haza dr. Fekete Károly, utóbb telefonált. Juhász István betegség miatt nem jött el. e./ Költségek Habilitálási díj: 80.000Ft, ezt a Gazdasági Hivatalba kellett befizetni; 20.000Ft húsétel és körítés; 15.000Ft kézimunkák – 10 darab beregi keresztszemes kis terítők 20x20 cm-esek; 3000Ft 4liter tokoji bor; 2000Ft Narancslé és banán, kristályvíz; 1000Ft kávé; 500Ft Pálinka; 3000Ft műanyag rekeszek; 2000Ft sóstészta; 500Ft szalvéta, 5000Ft benzin. Ez mind összesen 132.000 Ft. Ellátásra ebből: 53000Ft , ez osztva 24 fővel: 2200Ft/fő. f./ Ajándékot kapott Ricsi, Botond, Fazakas Sándor, Frank Sevyer, Klárika Néni, Fekete Rektor úr, Pándy-Szekeres Dávid; Tóth Gabriella; Csohány és Dienes Dénes – ez tíz darab kézimunka. Egy szép párna keresztszemest kapott még pluszban: Ricsi. g./ Habilitációs bizottság tagjai voltak Botond, Ricsi, Fazakas, Frank Sevyer, Klárika néni, Meggyesy László, Dienes Dénes. A bizottság akkor határozatképes, ha legalább 5 fő van jelen. Itt 7 fő volt jelen, tehát bőven határozatképesek volt a bizottság. Hiányoztak a bizottságból: Bartha Tibor, Guszti, Ladányi /elindult hajnalban 4 órakor, az állomáson rosszul lett és vissza kellett fordulnia./; dr. Peres Imre Slovákia. Mindenért Isten nagy neve legyen áldott!!! Vásárosnamény, 2004. február 20. /Dr. Pótor Imre/ ----------- DEBRECENI REFORMÁTUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM A BIBLIÁS POLITIKUS KISS SÁNDOR ISTEN S A HAZA SZOLGÁLATÁBAN - EMIGRÁCIÓBA VONULÁSÁIG - HABILITÁCIÓS ÉRTEKEZÉS EGYHÁZTÖRTÉNELEMBŐL Témavezető DR. HÖRCSIK RICHÁRD egyetemi tanár Készítette DR. PÓTOR IMRE ref. lelkész - főisk. tanár Vásárosnamény 2003 TARTALOM AJÁNLÁS ELŐSZÓ BEVEZETÉS 1. VÁSÁROSNAMÉNYBAN ÉS SÁROSPATAKON 1.1. Gyermekkora 1.2. Tanítóképzőben Sárospatakon 2. SZEGEDI DIÁK 2.1. Egyház és iskola 2.2. A diákmozgalmakban 2.3. A református ébredésért az SDG-ben 2.4. A magyarságért 3. AZ ELLENÁLLÁSI MOZGALOMBAN 3.1. Tevékenysége - munkaterületei 3.2. A diák-ellenállási mozgalom élén 3.3. A nyilasok és a Gestapo fogságában 4. A BIBLIÁS KISGAZDA-POLITIKUS 4.1. Politika - politikus 4.2. A Magyar Parasztszövetség igazgatója 5. MEGALÁZTATÁSOK ÉS SZENVEDÉSEK KÖZÖTT 5.1. Koncepciós per a Parasztszövetség és Kisgazdapárt ellen 5.2. Mistéth Endre és társai pere 5.3. A szabadulástól az emigrációig Összefoglalás - Summary - Zusammenfassung SUMMARY ZUSAMMENFASSUNG FÜGGELÉK Kiss Sándor bibliográfiája Irodalomjegyzék AJÁNLÁS Megtisztelő kérésnek teszek eleget akkor, amikor ajánlom a Tisztelt Olvasó figyelmébe dr. Pótor Imre lelkész úr Kiss Sándorról, Vásárosnamény szülöttjéről szóló könyvét. A dicséretes, alapos munkával létrehozott életrajzi kortanulmány szándéka példásan egyszerű. Kiss Sándort, a XX. századi magyar közélet neves személyiségeinek egyik legkiválóbb képviselőjét kívánja emlékezetünkbe idézni, a róla eddig publikált művektől eltérő módon. Teszi ezt úgy, hogy a parasztszármazású politikus ifjú korától megélt élete, jellemének formálódása belehelyeződik a magyar történelem eseményeibe. Nem is tehetné ezt másként, hiszen Kiss Sándor élete tettekkel igazoltan történelemalakító volt. Azon kevesek közé tartozott, aki minden körülmények között tudta vállalni a meggyőződése szerinti elveit. A lényét átható Istenbe vetett hittel, meggyengíthetetlen magyarságtudattal szolgálta a szűkebb és tágabb környezetében élőket, követendő példát adva az utód nemzedékeknek. A bonyolult megfogal¬mazású mondatokat kerülve, a szerző megkérdőjelezhetetlen tényszerűséggel mutatja be olvasóinak Kiss Sándor ifjúságszervező tevékenységét, az egyre érettebbé váló összefüggés látását, szeretett Magyarországának jövőjét érintően. Számomra különleges értéke a könyvnek a tudományos alapossága, amely következetes fegyelemmel párosulva, elsősorban a történeti hitelességre törekvést tükrözi, részben feláldozva az életrajzi művek szokásos olvasmányos¬sá¬gát. Aki a könyv olvasója lesz, arra számíthat, hogy Kiss Sándor életének azt a szakaszát ismerheti meg, amely alapján elfogultság nélkül állítható, hogy a nemes emberi tulajdon¬ságokkal bíró, kiváló magyar parasztpolitikus példát adó módon, önzetlenül, szenvedéseket vállalva, Istentől kapott erővel, töretlen hittel szolgálta népét, ezzel hozzájárulva a magyar¬országi demokrácia fejlődéséhez. JÜTTNER CSABA Vásárosnamény város polgármestere ELŐSZÓ Dolgozatom létrejöttét az motiválta, hogy Vásárosnamény városa 2000. március 15-én tisztelete és megbecsülése jeleként szobrot emeltetett annak a Kiss Sándornak az emlékére, aki 1956-ban történt külföldre mene¬külését követően sajnos soha nem térhetett haza. A templomi ünnepségen és a szobornál elhangzott beszédek egyértelműen rámutattak Kiss Sándor jellemére, haza- és népszeretetére. Akkor tudtam meg, hogy hívő, refor¬má¬tus ember volt, aki egész életében hitvalló módon, szóval és tettel szolgálta Jézus Krisztust az anyaszentegyház közösségében. Elhatároztam: nem fog¬juk elhallgatni, hogy Kiss Sándor a Vásárosnaményi Református Egyház¬községből indult és az Amerikai Magyar Református Egyházat előbb fő¬gond¬nokként, majd élete végéig pénztárosként szolgálta. Azt a lelkiséget, amit Naményban szívott magába hívő nagymamája imádságai során, kama¬toz¬tatta a pataki Alma Materben és a szegedi diákközösségben. A ma¬gyar¬ság lelki-szellemi felemelkedése érdekében kifejtett céltudatosság és oda¬szántság töltötte be egész életét politikusként is. A keresztyén Kiss Sándort kívánom református fiatalságunknak példaképként állítani. Aki nem szégyellte Krisztus evangéliumát diákként az iskola padjaiban sem. Nemcsak lelki támogatást, Krisztusba gyökerező új életet kapott az ébredési időkben az SDG Református Diákszövetség nyomán, de élete végéig meg is maradt Krisztus Jézus evangéliumának egyszerű, szerény, egyértelmű és következetes tanúja. Lelki munkásságát nem jellemzik felekezeti felhangok, de református gyökereit, református népünk iránti elkötelezettségét élete végéig következetesen megtartotta. A Doktorok Kollégiuma Egyháztörténeti Szekciójában többször szólhattam Kiss Sándorról az elmúlt években. A szekciótagok között ma is vannak, akik kortársai voltak. Segítő tanácsaikat felbecsülhetetlen értékként fogadtam. A Kiss Sándorral való foglalkozást időszerűvé teszi az is, hogy 2002-ben emlékeztünk halálának 20. évfordulójára. Barátai, volt munkatársai tervei között szerepel egy Kiss Sándor Emlékkönyv megjelentetése is a közeljövőben. Ebben a református, keresztyén Kiss Sándor¬nak is helye van. Motiválta a téma kidolgozását, hogy évek folyamán jelentős anyagot gyűjthettem össze. S mivel lelkipásztori tevékenységem mellett évek óta a Beregszászi Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola előadója is vagyok, és szeretném ezt a munkát tovább folytatni, tudo¬mányos előmenetelem érekében fokozat megszerzésére van szükségem. Ebben Doktor¬vaterem, Hörcsik Richárd egyetemi tanár úr bizalmát és támogatását élvezve, elhatároztam, hogy Kiss Sándor életműve egy része alapján tudományos dolgozatot készítek és ezt habilitációs dolgozatként nyújtom be a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Doktori és Habilitációs Bizottságának. Kiss Sándor Vásárosnamény szülötte. Megnyilatkozásaiban szülőföldjéről mindig nagy tiszte¬lettel írt és beszélt. Mint keresztyén ember és népét, hazáját rajongásig szerető ember. Ez a munka szerény tisztelgés annak az embernek az emléke előtt, aki végig következetesen betöltötte Istentől kapott küldetését. Talentumait mindenkor a környezetében élő lelki és szellemi közösség javára hasznosította. Egyháza, népe és hazája iránti hűsége akkor sem rendült meg, amikor méltánytalan megaláztatásokat kellett elviselnie. Munkám jellegét tekintve egyháztörténeti monográfia, melyben meghatározó a politika- és művelődéstörténeti tartalom is. Egy életmű-ábrázolás első része. Erős ösztönzés hajtott abba az irányba, hogy jómagam csupán Kiss Sándor egyházi vonatkozásait dolgozzam fel tudo¬mányos formában. Hiszen a Ráday Levéltár Kiss Sándor amerikai anyagát tartalmazó 18 levéltári kartondoboz ebből a szempontból valóságos aranybánya. Témavezetőm javaslatának engedve azonban, Kiss Sándor életpályája folyamatát követve részleteiben írtam a keresztyén politikus tevékenységéről is. Sőt, e dolgozatban frekventált helyet kap a közéleti szerepet vállaló Kiss Sándor, aki eközben is - mint a diák-ellenállás egyik vezetője, a Parasztszövetség igazgatója, kisgazda politikus, meghurcolt és megalázott ember - mindvégig Isten dicsőségét és embertársai javát munkáló református keresztyén ember maradt. Kiss Sándor élettörténete: példaadás a keresztyénség gyakorlati megéléséből és hazafiságból. Először csak az egyházzal való kapcsolatával foglalkoztam, a keresztyén diákkal és tanárral, a mások megtéréséért bátran áldozatot vállaló emberrel. De aztán újabb perspektívát nyitott a magyarság iránt elkötelezett, aztán pedig a diák-ellenállási mozgalomban, majd a politikai életben és az Amerikai Magyar Református Egyházban is vezető szerepet betöltő református egyéniség. Terjedelmi okok miatt a dolgozatban nem foglalkoztam Kiss Sándor Amerikában folytatott egyházi és politikai tevékenységével. Nem elemeztem óriási levelezését, amelyből mintát gyűjthettem a Ráday Levéltárban. Jóllehet összeállítottam Kiss Sándor bibliográfiáját, de ezt majd ki kell egészítenie annak, aki egy ösztöndíj segítségével Amerikában felkutatja azokat a levéltárakat és könyvtárakat, ahol őrzik a magyarságmentés dokumentumait. Kiss Sándor munkái elemzésére is a dolgozat folytatásában kerül sor. Ha Isten segítségével évek folyamán elkészíthetem a teljes Kiss Sándor monográfiát, aminek az anyaga együtt van, ebben egyértelműséggel dominál majd az egyháztörténeti jelleg. Nem is lehet más a hatalmas „amerikai anyag” birtokában. Isten segítségével bőséges levéltári, kézirattári és könyvtári anyag állt rendelkezésemre. Főbb primer forrásaim: levelezése, jegyzőkönyvek, naplója, amerikai anyag, kortársai közlései. Elegendő forrás ahhoz, hogy ezek segítségével - munkatársi közösséggel - egy nívós Kiss Sándor Emlékkönyvet lehessen összeállítani. Kutatásaim bázishelyei között alapnak számít a Vásárosnaményi Múzeum Adattára. Kiss Sándorné és Kiss Borbála 2000-ben ide küldte el annak a Kiss Sándor kiállításnak az anyagát, amit 2000. március 15-én nyitottak meg. A múzeum vezetője - Felhősné Csiszár Sarolta - és munkatársai jóvoltából az itt összegyűjtött anyag elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a kutatás csapásirányait meghatározza. Messzemenően legtöbb segítséget kaptam KISS SÁNDORNÉ IBRÁNYI ÉVA Asszonytól. Önzetlenül megosztotta velem levelei, csomagjai révén mindazt az ismeretet, amit Kiss Sándorról tudni lehet és tudni kell. Dokumentumokat, fénymásolt újságcikkeket, családi fotókat küldött. Tőle kaptam meg férje Varga Domokossal folytatott levelezését. Ezek a levelek Kiss Sándor lelki fejlődésének leghitelesebb tanúi. Ha bárhol elakadtam, részletes leveleimre Éva Asszonytól kimerítően gazdag válaszokat kaptam. Nemcsak méltó társa volt egész életében Kiss Sándorné férjének Isten dicsőségére, a magyarságságért vállalt áldozatkész élettevékenységben, de emléke ápolásában ma is szívvel-lélekkel méltó társa, hiteles tanúja. A Kiss Sándor testvérével - Juhász Gáborné Kiss Eszterrel - készített riport és a sógornője, Kiss Menyhértné közlései mélyítették a családdal kapcsolatos, szükséges ismereteket. A Tudománypolitikai Intézet Kisgazda Levéltára vezetője, Virágh Ferenc igazgató úr segít¬ségével nagyon sok dokumentumhoz, levél- és újságmásolathoz jutottam. Primerforrásokat biztosított a politikatörténeti háttér részleteinek feltárására. Igazgató úr készséges segítsége és szaktanácsai, Kiss Sándor szellemisége hűséges ápolása a Kisgazdapárt és egész hazánk javára elkötelező erővel hatott és hat rám ma is. A kutatásnak lendületet adott: az amerikai anyagnak 2001-ben a Ráday Levéltárba szállítása. Ez 18 levéltári kartondobozban van, amely az 1956-1982 évek fő forrása. „Aranybánya” - a hazaszállító Horváth János, az anyag kurátora szerint is. Gazdagságában a legnagyobb Kiss Sándor primeranyag. A Ráday Levéltár igazgatója - Nagy Edit - a teljes amerikai anyagot átvizsgálta és kutatásra előkészítette. Minden segítséget megadott ahhoz, hogy a karton¬dobozok összes tételét megvizsgáljam és szükség szerint ezekről másolatokat készítsek. Készséges segítségéért itt is köszönetet mondok. A Sárospataki Református Kollégiumban Dienes Dénes tanszékvezető egyetemi tanár úr és kedves munkatársai segítő támogatásával teljes egészében feltérképeztem a Tudományos Gyűjtemények Adattárának „amerikai anyagát”. Minden témámhoz kapcsolódó anyagról másolatot, jegyzetet készítettem. A Magyar Országos Levéltár és a Budapest Főváros Levéltára segítségével ábrázoltam az úgynevezett demokrácia- és köztársaság elleni összeesküvési per részleteit. Hálás vagyok minden kedves Testvéremnek - Denke Gergelynek, Feróné Komolay Anikónak, Göncz Árpádnak, Havas Gábornak, Horváth Jánosnak, Ködöböcz Józsefnek, Kövy Zsoltnak, Virágh Ferencnek, - akik levélbeli közléseikkel vallottak Kiss Sándorral való kapcsolatukról. Tisztelettel és szeretettel köszönöm meg áldozatkészségüket. Leveleikben megnyilvánuló segítő hozzáállásuk hitet, erőt és bizonyosságot adott. Mindegyikük írása Kiss Sándor szellemisége pecsétje. Segítségét mindegyiküknek itt is szívből megköszönöm. Dolgozatom újat jelentő eredménye, hogy Kiss Sándor életét és sokrétű munkásságát, a szakirodalomban korábban alig vagy egyáltalán nem elemzett korszakát a gyökerekig menően bemutatom. Ugyanakkor feltártam a magyar nép egyház- és politikatörténetének olyan összefüggéseit és részleteit, amelynek több elemét homály fedte. Hallatlan izgalmas volt az ébredésért imád¬ko¬zó, diáktársai megtérését szorgalmazó keresztyén embernek a diák-ellenállási mozgalomban tanúsított felebarátait mentő, az ország mentéséért síkraszálló magatartását, jellemét megvizsgálni. Kiss Sándor következetes keresztyén ember maradt a politikai porondon is, nem ragadta magával sem a politika örvénye, sem hatalmi mámor. Az maradt, aki volt, a Parasztpárt igazgatójaként, karrierje csúcsán is, mint meghurcoltatása idején is: keresztyén, mások testi-lelki javát munkáló, ébredésért imádkozó református ember. Börtönében írt naplója ennek a tanúja. Ember maradt Kiss Sándor minden körülményben. Hiszem, hogy hitével és maga¬tartásával példát ad mai fiataljainknak keresztyénségből, magyarságból. A dolgozat folytatása¬ként ugyancsak még eléggé nem ismert részlete lesz: az amerikai reformátusság története, Kiss Sándor gyülekezete és az Amerikai Magyar Református Egyházkerület évtizedeinek bemutatása, valamint Kiss Sándor politikai működése az amerikai magyarság összefogására és Magyarország függetlensége érdekében. A feldolgozási módot meghatározta, hogy bőséges anyag állt rendelkezésemre. Nagy mennyiségű levéltári és könyvtári forrást építettem be dolgozatomba. A háttér megalapozására szolgáló gazdag információk közül többet a lábjegyzetben helyeztem el. Így az információ¬bőség nem szakítja meg a téma folyamatosságát. Figyelembe vettem a levéltári források kínálta lehetőséget és a disszertáció terjedelmi korlátait. A kidolgozás a tárgyszerűség függvényében történt, de törekvésem ellenére az egyes témák fajsúlyilag nem mindig egyenlők. A témához kapcsolódó kiegészítők a lábjegyzetekben kaptak helyet. Tudományos igénnyel, etikailag korrekt tárgyilagosságra törekedtem. Szándékom és kitűzött feladatom szerint munkám feltáró, összehasonlító, kritikai-elemző. Az egyes témák aprólékos kidolgozása nem válik egyértelműen a disszertáció előnyére. Ha egyes témákban némi részlehajlás is tetten érhető, ez a szerzőnek a kutatott személy iránti őszinte tisztelete következménye. A disszertáció felépítése Kiss Sándor élettevékenységének függvénye, annak menetét követi. Dolgozatomban először a szülőföldön kapott indíttatásokról, majd a Pataki Tanítóképzőben és a Szegeden töltött diákévekről szólok. Behatóan elemzem ezután először Kiss Sándor diák-ellenállásban, majd a politikai életben betöltött szerepét. Jóllehet meghurcoltatásaival ér véget a disszertáció, de éppen itt és ekkor nyilvánul meg nagyon tisztán és valóságosan keresztyén jelleme. Ezt tükrözik barátai és naplója vallomásai. Kiss Sándor bibliográfiája a függelékben kapott helyet. Ebben sajnos nem lehetett teljességre törekedni. Az amerikai forrásokat önzet¬len közvetítők révén értem el. Ugyanakkor Kiss Sándor és felesége gondosságának köszön¬hetően munkái kéziratban csaknem teljes számban a kutatás rendelkezésére állanak a Ráday Levéltárban. A bibliográfia közrebocsátásával ösztönözni és segíteni kívánom a korszak elemzőit és a további Kiss Sándor-kutatást. Köszönetet mondok e helyen is Hörcsik Richárd egyetemi tanár úrnak, témavezetőmnek és tudományos tanácsadómnak, aki nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott már a témaválasztásban és a koncepció irányvonalainak hangsúlyozásában is. Ő irányí¬totta rá a figyelmemet Kiss Sándor életművének politikai háttere részleteire, útmuta¬tásokkal látott el a források lelőhelyét illetően. Megbeszéléseink nyomán kaptam ösztönzést a politikatörténeti vonatkozások kidolgozására is. Köszönöm Barcza József kutatóprofesszor úrnak, hogy forrásközléseivel és a kutatási helyek megadásával, készséges és barátságos ösztönzéseivel buzdított a kutatómunkában; Hálás vagyok Horváth János úrnak, Kiss Sándor barátjának és helyettesének a vele készített interjúban kapott gazdag szellemi útravalóért, gyakorlati tanácsokért és áldozatkészségéért, hogy előkészítette és kivitelezte Kiss Sándor amerikai anyagának hazahozatalát és annak a Ráday Levéltárban való elhelyezéséért. Megköszönöm Bertalan Imre lelkipásztor úrnak, hogy felkutatta Kiss Sándor Magyar Egyházban megjelent írásait, ezekről fénymásolatot készített és eljuttatta hozzám. Köszönöm Denke Gergely lelkipásztor úrnak, hogy a lelkigondozó Kiss Sándor gyakorlati kegyességének ábrázolásaként beavatott levelezésük részleteibe, önzetlenül és készséggel segítette a Kiss Sándor életmű feltárását közléseivel. Köszönöm a Doktorok Kollégiuma Egyháztörténeti Szekciója vezetőjének, Csohány János ny. egyetemi tanár úrnak és a szekció tagjainak, hogy folyamatosan teret biztosítottak a feldolgozott anyag előadására, megvitatása, és hogy tanácsaikkal új távlatokat nyitottak a kutatómunkában és feldolgozásban. Pándy-Szekeres Dávid és Molnár Zoltán készséges segítségét, szaktanácsait itt is tisztelettel megköszönöm. Megköszönöm Jüttner Csaba úrnak, Vásárosnamény város polgármesterének ajánló sorait, a település Önkormányzata Testületének a könyv kiadását Kiss Sándor és családja iránti megbecsülésük és tiszteletük kifejezéseként. Köszönetemet fejezem ki Kiss Sándorné Ibrányi Éva Asszonynak és leányainak, Kiss Borbálának és Kiss Erzsébetnek, hogy adományukkal hozzájárultak a könyv kiadásához. Megköszönöm Kiss Sándorné és leányai segítségét az ‘Összefoglaló’ angol nyelvű fordítá¬sában. Feleségemnek - Pótorné Beregszászi Erzsébet lelkipásztornak - és gyermekeinknek - Áronnak, Mirjamnak, Mózesnek, Dávidnak, Dánielnek - köszönöm, hogy szeretetükkel, türelmükkel, jelenlétükkel segítettek. Nekik ajánlom szíves szeretettel szerény munkámat s a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola hallgatóinak, Vásárosnamény polgárainak s a Vásárosnaményi Református Egyházközség tagjainak. BEVEZETÉS Kiss Sándor főiskolai tanár, kisgazdapárti nemzetgyűlési képviselő, parasztszövetségi igaz¬gató volt. Társadalmi, közéleti, politikai tevékenysége egyes részleteit eddig már többen ábrázolták, a protestáns hívő keresztyén emberről viszont eddig Havas Gábor és Denke Gergely útbaigazító írásain kívül más nem publikált. A szülőföld elkötelezettjeként gazdag könyvtári, levéltári és adattári forrásanyag nyomán e lelki kép feltárásához kívánok hozzá¬járulni és teljes hazai politikai pályáját összefüggéseiben ábrázolom. A disszertáció terjedelmi korlátai miatt természetesen Kiss Sándor életpályájának adott szakaszán. A Kis Újság 1999. augusztus 27-i száma közölte, hogy az FKGP vezető képviselői jelenlétében avatták fel a teljessé vált Kisgazda Panteont a párt Belgrád rakparti székházában. A kiváló emberek csarnokában Virágh Ferenc külön laudációt szentelt Kiss Sándornak, Kovács Bélának, Nagy Ferencnek, Sulyok Dezsőnek, Tildy Zoltánnak és Varga Bélának. Kiss Sándor emberi nagysága lényegét Nyeste Zoltán így fogalmazta meg: „Ha fához hasonlítanám, nem szükségképpen ő volt a legmagasabb a mostoha éghajlat alatt nőtt magyar erdőben. De ő volt az, aki ágait mindig úgy fordította, hogy a növesztő napfényből - abból is, ami az ő fényes leveleiről visszaverődött - a mellette álló kisebb társaknak, testvéreknek is minél több jusson.” Kiss Sándor sokrétű és tevékeny életet folytatott mint diák, tudományos kutató, karizmatikus mozgalmi vezető, szuggesztív szónok, kiváló politikus és nagyszerű államférfi az Egyház - Tudomány - Politika pólusai között Isten és haza szolgálatának kettős egységében. „Felülről kapott parancs szerint Kiss Sándor élete egyetlen, szünet nélküli lobogás. A szárszói táboro¬zá¬sokon éppen a harmincas-negyvenes évek fordulóján erősödik meg - és ebben mások mellett az ő lelkesedése is szerepet játszik - hitvalló prédikátor-őseink hagyományaként az Isten és haza szolgálatának kettős egysége.” Virágh Ferenc a Független Kisgazdapárt Polgári Tagozatának országos elnökeként, s mint a Tudománypolitikai Intézet igazgatója közölte: „Az újjáéledő nagy múltú politikai párt eszmeiségének példaképéül mindenki fölé emelve, Kiss Sándort tettem meg. A történelmet értelmezve, ezt megelőzve, új értékrendet alakítottam ki. Különböző erőkkel megküzdve ez is ment át a köztudatba.” Kiss Sándorról - szellemi-politikai örökségének egyik leghűségesebb ápolójaként meggyőződéssel - vallja: „ő a leg¬megfe¬lelőbb személy az Isten, Haza, Család eszmény szimbolizálására. A kiművelt, puritán magyar ember, a mellérendelés társadalmi tudatában élő politikus jelképe ő. Göncz Árpád nyilvánosan is kimondta - már az emléktábla 1991. szeptember 7-én történt avatása után -, ha megérte volna, ő lenne a köztársasági elnök.” A volt köztársasági elnök közölte: „Kiss Sándort a magyar paraszt politikusok legnagyobbjának tartom, tiszta és igaz embernek, aki soha egyetlen erkölcsi kötelességét nem tagadta meg. Való igaz, hogy életünk érintkezett az ellenállás éveiben is, családjával mindmáig tartom a kapcsolatot és Vásárosnaményban járva, mindig időt szakítok rá, hogy sírjára letegyek egy szál virágot.” Vörös Vince az Országgyűlés alelnökeként Kiss Sándor emléktáblája /Bp., Báthory u. 24./ leleplezése előtt kijelentette, hogy a „Vásárosnaményból elindult ifjú a közéleti erkölcs jelképévé vált: tisztalelkű igaz magyar, a szabadságért, függetlenségért küzdő honpolgár, az üldöztetésekben edződő politikus, a paraszti fajtáját szerető és érte küzdő parasztszövetségi igazgató, és eltéríthetetlen, a Független Kisgazdapárthoz hű nemzetgyűlési képviselő.” Bajcsy-Zsilinszkyvel vallotta, hogy ‘legyen a magyar a jövőben gerinces’, és tanítványa volt Németh Lászlónak, aki szerint a „minőség forradalmát kell végigvinnie ennek a nemzetnek ahhoz, hogy a népek családjában a teljes nagykorúságot elnyerhesse és meg is tarthassa”, s demokrata volt Bibó István gondolatai értelmében, miszerint „demokratának lenni annyi, mint nem félni a más-véleményűektől... az ellenség ismeretlen, gonosz szándékától,... az ellenséges propagandától, lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, amelyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.” Kiss Sándor széthúzó, széthulló társadalmunkban mindig az összefogást képviselte itt, majd pedig az emigrációban is a Szabó Dezső-i gondolat értelmében: „Minden magyar felelős minden magyarért!” „Kálvinista elkötelezettsége közéleti bátor és szívós magyarságmentési tevékenységében az elsőrendű motiváció a hit, ez azonban megmaradt írásaiban ritkán manifesztálódott.” Református keresztyénként a cselekvő hit embereként Isten kedves ajándéka és áldása volt ő hazánknak és minden magyar embernek itthon és az emigrációban, aki tudta, hogy értelmi¬séginek lenni erkölcsi kötelesség. Egész életét az egymásért küzdés határozta meg. Kiss Sándor hívő ember volt. Rá valóban vonatkozott az ige: „Az igaz ember hitből él” (Gal 3,11). „Ennek a generációnak Kiss Sándor volt a legégőbb, legtisztább vezetője. Vigyázó szemét a célra vetette: független Magyarországra, amelyben a Németh László-i értelemben vett értel¬mi¬ség demokratikus módon dönt sorsa felett. Ebben Kiss Sándor soha nem ismert megalkuvást: szent megszállottsággal szolgált, - és inspirált bennünket. A szűkebb baráti körben beceneve ez volt: „Sámán... mert tudtuk, hogy elkötelezettségének transzcendens gyökerei vannak.” Az SDG szakértő Havas Gábor vallja róla: „ha van példa a hit emberi erőt megsokszorozó energiaforrására, a szívósságra, az áldozatvállalásra, a Jézus-szolgálat és a magyarság-szolgálat ötvözetére, az ő élete bizonnyal az.” A bibliás, protestáns hagyományok elkötelezettjeként kovász-emberként hatott diákként és politikusként is. Ha megszakításokkal is, de egész életében ugyanolyan lelkülettel „‘nekik dőlvén, célegyenest’ igyekezett az elébe adódó lelki szolgálatokat is végezni, mint a társadal¬miakat - közéletieket - politikaiakat. Isten kezéből fogadta ‘mindkét ági’ elkötelezettségét, s ezért egyazon hűséggel törekedett helytállni mindkettőben. Lelki szolgálata is tiszteletre méltó, hálaadásra indít, követésre buzdít.” Ahol és ahogy lehetett, elkötelezett felelősséggel végezte feladatait. Szeretet jellemezte minden embertársa iránt, de határozott fellépésre is készen állt, amikor csak fegyverekkel lehetett küzdeni az igazságért. „Ellenségei is meg¬hajoltak azelőtt a humánum előtt, amely belőle áradt. Politikai küzdőtársai feltétel nélkül elismerték felkészültségét, vezetői szerepre való alkalmasságát. Szomorú, hogy a hivatalos magyarság ma sem adja meg azt az elismerést, melyet méltóan megérdemelne.” Kiss Sándor lelkiségét jellemzi, hogy „nem kereste mindenáron a harcot, még kevésbé a dicsőséget, a karriert, a mártír-sors tisztességét sem, de amit Isten rárótt, hűséggel elvállalta. Az SDG Szövetségben, református egyházunkban voltak körülötte kiváló képességű - képzettségű jeles személyiségek, munkatársai, barátai: közülük kiemelkedett azzal, hogy soha nem kívánt a ‘sorból’ kiemelkedni... Elhárította mindig a ‘járandóság tisztességet’ is. A lelki szolgálat igénye ‘csontjaiba rekesztett tűz’ volt. Ez azonban csak őt magát ‘emésztette’, mást meg nem perzselt, csupán világolt és melegített. A prófétai ‘hév’ nála Jézus-i szelídséggel párosult.” Szellemi öröksége elkötelezi az utókort mind a magyarságban való gondolkodás, mind az önépítés, de a népfőiskolai mozgalom vonatkozásában is. Hivatása a magyar parasztság felemelése és a magyarságtudat fejlesztése volt. Az egykori sárospataki népfőiskolás Kovács Károly a Parasztszövetség újjászervezésében munkatársa - levelében vallja róla: „Kiss Sándor jellemét, közvetlenségét, magyarság szeretetét ismertem, öröm volt vele dolgozni. Mint református vallású ember, sokra értékeltem bizonyságtételeit, hogy még ifjú tanítóképzős korában az Úr Jézus tanításait fogadta be a szívébe. Hitéletét a sárospataki SDG Szövetségben erősítette. Munkájában és az emberekhez való viszonyulásában ez meg is látszott rajta.” Horváth János - Kiss Sándor legközvetlenebb munkatársa, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár - megrendítő módon vett búcsút Kiss Sándortól 2000. március 15-én a vásárosnaményi szoboravatás szónokai sorában: „Egész életem legnagyobb ajándéka, hogy a Te helyettesed lehettem. Most szobrod előtt Vásárosnamény főterén szülőföldedről üzenem közelre és távolba, a jelennek és a jövőnek, hogy életed útmutatás és áldás a magyar nemzetnek és örök forrása jó hírünknek a világban.” 1. VÁSÁROSNAMÉNYBAN ÉS SÁROSPATAKON „... a kegyelem elnyerése Jézus Krisztustól...” „... vállalják a közösségnek, népünknek a sorsát...” 1.1. Gyermekkora Kiss Sándor lelki-szellemi gyökerei között egyik legfontosabb szülőfaluja Vásárosnamény, amely őrizte a nemzeti hagyományokat, a keresztyén életet, s „tette létformává az Isten előtt tisztán és a felebarátjáért, az embertársáért, a mások javáért szüntelenül küzdeni akaró éle¬tet.” A vidék még a honfoglalás-kori települések nyomait őrzi. A kuruc hagyományok ele¬ve¬nen éltek, Rákóczi legendákról meséltek gyermekkorában. Kiss Sándor életrajzában így ír szülőföldjéről: „Esze Tamás ezen a tájon verbuválta kuruc seregét. Az egykori várat Rákóczi várként emlegette a nép. A ‘nagyságos’ fejedelemről úgy beszéltek szüleim, nagy¬szüleim, mintha látták volna, amikor elindult a bujdosásba. Az évszázados nyírfaóriást „Rákóczi-fának” nevezték és legendákat szőttek köré. Paticsfalú, ősi gerendaházunkban a fejedelem képe Kossuthéval együtt függött a kakukkos ingaóra alatt. Ereklyeként tartottuk azt a zászlórudat, amelyet dédapám hordott, amikor Kossuth felszólítására a ‘bandérium’ bevonult Beregszászba.” Kiss Sándor 1918. március 19-én született Kiss Sándor földműves és Siket Eszter református szülők gyermekeként. Édesapja 6 hold földön gazdálkodó kis paraszt volt, s feles bérletet vállalt a papi földből és más emberektől. Anyai ágon ősei uradalmi napszámosok voltak. Ezt a sorsot hordozta magában, emlékeiben ezt itta magába. Édesanyja szelíd lelkű, aranyos teremtés volt. Kiss Sándornak két testvére volt: Eszter és Menyhért. A testvérek a templom tövében nőttek fel, mivel a templommal szemben a Jókai u. 5. sz. alatt állt a családi ház. Húga így emlékszik gyermekkorukra: „Reggelente odabújtunk hozzá az ágyba és ő nekünk mindig Ady verseket olvasott, Szabó Lőrincet olvasott, Arany Jánost. Mesélt nekünk, énekeket tanított, népdalokat tanított. Tehát ő valahogy mindent belénk akart oltani, a magyarságot, a hitet. Sándor csodálatos ember volt...” Az elemi iskola meghatározó tanítói voltak abban az időben: Gáll János igazgató és Vajas Sándorné. A vasárnapi iskolában tanítottak: Vajna Jánosné Csengeri Eszter, aki sokáig tanított Naményban, itt is halt meg, aztán Szabó Ilona óvónő /Gáll igazgató sógornője/, Egri Károlyné tanítónő /a szolgabíró felesége/, meg Veres Ilona tanítónő. A vallásoktatás, hitoktatás rendjéhez tartozott, hogy minden reggel templomba mentek az iskolások tanítóikkal. Szabó Gyula lelkipásztor tartotta a reggeli istentiszteleteket. Aztán külön volt vasárnapi iskola és rendszeres hittanóra. Vizsga is volt hittanból a lelkész és a tanárok jelenlétében. Kiss Sándor így emlékszik vissza erre az időre: „Az első válság az életemben az volt, hogy szüleim olyan szegények voltak, nem is gondolhattak arra, hogy tovább taníttassanak. 1928-ban végeztem a négy elemit, de községünkben csak egy magánpolgári iskola alakult. Nyilvános iskola volt, engedélyezett, viszont itt tandíjat kellett fizetni. Nem akartak tovább taníttatni... pedig akkor már bennem irtózatos vágy élt, hogy tanuljak... Hogy aztán mégis tanultam, az tulajdonképpen a papunknak és a tanítónknak köszönhető.” A református lelkész és az igazgató-tanító többször is elment a Kiss családhoz, kérve az édesapát, hogy írassák be fiúkat a polgári iskolába, mely lakásukkal szemben, a Jókai u. 1. alatt működött Baumann Antal igazgató vezetésével. Itt tanított akkor Vajas Klára magyartanár is, aki ‘mély hitben élt’, és igen szerette a gyermekeket. Bizonyára tőle örökölte Kiss Sándor az Ady-versek, a magyar költészet és magyarság iránti rajongó szeretetét. Kiss Sándor a gazdasági világválság mély pontján - 1932-ben - fejezte be polgári iskolai tanulmányait. A család anyagi helyzete ekkorra a korábbinál is rosszabb lett. A község 1929-ben Tiszaszalkáról cserével átválasztott református lelkipásztora /majd később a Beregi Egyházmegye esperese/ Kelemen Gyula és Baumann igazgató mindent elkövetett, hogy e nagy reményekre jogosító diák tovább tanulhasson. Polgári iskola után ‘csak’ tanítóképzőbe mehetett. Édesapja a falu lelki-szellemi vezetői unszolásának engedve felvételi vizsgára vitte fiát Nyíregyházára, Debrecenbe és Sárospatakra is. „Mind a három képzőbe felvettek” - beszélt erről később az egykori kisdiák - „de egyik helyen sem adtak az első évben tandíj¬men¬tességet vagy ösztöndíjat. Sárospatakon kaptam részbeni tandíjmentességet, és így kerültem 1932-ben Sárospatakra.” 1.2. Tanítóképzőben Sárospatakon Kiss Sándor lelki-szellemi gyökereinek másik helyszíne Sárospatak, ahol a 400 éves kollégium hagyományait és a váron keresztül még korábbi, Árpád-kori hagyományokat szívta magába. Patak a szabadságharcok, függetlenségi küzdelmek viharsarka, mely már csak földrajzi helyzete miatt is lehetőségeket nyitott és áldozatra ösztönzött. Hiszen távol volt Bécstől, viszont közel Erdélyhez, Lengyelországhoz, hídfőállásaként Tokaji Ferenc, Esze Tamás, a Rákócziak seregeinek. Fekete Gyula szerint „a magyar kultúra egyik szülővidéke ez, ahol a Károly Biblia-fordítást megalkották Patak sugárkörében, ahol az első magyar diák¬szótár, a magyar nyelvtankönyv született és a nyelvújítás elindult. Itt született a 48-as vezéralakból Kossuth, Szemere, Palóczy. Nos hát, ez volt a pataki szellem, amely hatása alatt nevelkedett a pataki nagycsalád Kiss Sándorral és sokunkkal együtt.” A Sárospataki Református Kollégium „varázslatos világában, különös zártságával, mégis az egész világra szóló nyitottságával formálta évszázadokon keresztül a magyar értelmiségnek legpregnánsabb, legmeghatározóbb lelki arculatát.” Még a falak is sugározták a történelmet. A protestantizmus jelentős helyet kapott a kortárs fiatal értelmiség történelmi tudata formá¬lásában. Ennek egyrészt negatív attitűdje a német, azaz Habsburg-ellenesség, hogy tudniillik Magyarország megnyomorodását a Habsburgoknak köszönhetjük. Másrészt a pozitív attitűd Kiss Sándor szerint „büszkeség arra, hogy a Biblián keresztül az irodalmi nyelvet, a magyar irodalmi nyelvet használtuk. A magyar protestantizmusban emellett mindig volt küldetéstudat, bizonyos prófétizmus..., hogy feleletet adott kínzó kérdésekre és problémákra: hogy miért kerültünk ebbe a nyomorúságba... A reformáció belevilágított, egyszóval értelmet és magya¬rázatot is adott a próféták nyelvén arra, hogy ahogy az Isten a maga népét, ugyanúgy ostorozza a magyarságot is: térjen meg.... A felelősségtudat, hogy nem csak önmagunkért vagyunk felelősek, hanem a másik emberért, a mellettünk lévő emberért is és az egész közösségért, az egész nemzetért.” Kiss Sándor egyik pataki professzora szerint a reformátorok nyomdokába lép az, aki ma a néphez megy és a népért vállal szolgálatot. Az iskola tanárai arra törekedtek, hogy diákjaik későbbi életéhez „minél jobb, vonzóbb példát mutassanak, megfelelő követel¬mények támasztásával, minél hatékonyabb tanítási eljárások alkalmazásával eredményesen felkészítsék őket az értelmiségi feladatokra, a társadalom szolgálatára.” A Kollégium a kezdeményezések szellemét hordozta. Itt ismerkedett meg Kiss Sándor a falukutató munkával, itt létesítették az első munkatáborokat teológusok bevonásával. Falu¬szemináriumot rendeztek. Bekötőutat építettek egy kis falunak. A tanítóképzősök teológu¬sok¬kal együtt járták a Bodrog-közt, hogy megismerjék, saját szemükkel lássák, milyen nyomorú¬ságban élnek a cselédek. Ennek nyomán is keletkezett érdeklődésük az akkor kibontakozó nép irodalom iránt. Adyn, Móricz Zsigmondon, Szabó Dezsőn nőttek fel. Patakon ők voltak az érdeklődő, haladó szellemű diákok ideáljai. A Tanítóképző Intézet 1929. szeptember 14-én került egyházi tulajdonba. Ezzel kárpótolta az állam a Kollégiumot a megszűnt jogakadémiáért. Az intézet igazgatója így jellemezte a volt állami intézményt: „Bár sok irányban nagy a változás 1869-től mostanáig, egyben azonban mégsem változtunk meg. Nem változott meg az a szellem, melyet ez az intézet a főiskolából hozott magával. S ez a hitnek és hazának a szeretete. Ezen a két pilléren nyugodott s nyugszik most is nevelésünk.” A képző 10 tanárral, 4 hitoktatóval és 6 óraadóval a főiskola társ- vagy testvérintézete lett. Tanügyileg, anyagilag független volt a főiskolai alapoktól, ugyanakkor „a két intézet közös eszményeket szolgál és a külső világgal szemben ünnepélyes alkalommal együtte¬sen jelenik meg és képviselteti magát. Befelé a lelki egység megteremtésére törekszik.” A tanítóképző kiváló ‘református nevelő iskola’ volt. „Az egyházi kezelésbe vétel után a képzős iskolai élet és nevelői tevékenység lelke a református szellem lett, s a vallásos nevelés intenzívebbé vált... Az egyház szolgálatára neveléssel együtt tervszerűen igyekeztek a jelöl¬teket felkészíteni a magyar nép szolgálatára, egymás, a közösség, a haza szeretetére, a haladás munkálására. A képző ifjúságát a mozgalmasság, az öntevékenység és az eleven egyesületi élet jellemezte. Volt önképzőköre, ének- és zenekara, sportköre, cserkészcsapata, SDG-kollégiuma. Tanulói létszáma évenként átlagosan 150-160 fő volt. Amikor Kiss Sándor Patakra került, akkor jelent meg Kárász József, Bodnár István „Korán sötétedik” című könyve, amelyet Szabó Zoltán teológiai tanár vezetésével írtak. Ez a Bodrog-köz szociális nyomorúsága felmérése nyomán készült dokumentáció. Ennek során eltávolí¬tották Kárász Józsefet a teológiáról, Bodnár Istvánt a tanítóképzőből. Ez a könyv Szabó Zoltánnak is majdnem a tanári állásába került. Mivel a teológia és a tanítóképző tanári kara szolidaritásként egyöntetűen kiállt mellette, állásában maradt. Az 1934. évi Értesítőben olvashatjuk, hogy az intézet arra törekedett, hogy „növendékeiben a szeretet, türelem, igazságosság, önuralom s főként a vallásosság és hazafiság erényeit, mint a jó embernek az erényeit kifejlessze. E cél elérését munkáltuk a tanórákon, áhítatokon, csen¬des¬napo¬kon, bibliaköri összejöveteleken, iskolai ünnepélyeken s más hasonló alkalmakon.” A képző tanárai a diákok nevelését tekintették célnak, a szakmai műveltséget pedig eszköznek. Magukért és másokért felelősséget hordozó, közösségi életet élő tanítók és kántortanítók képzését, nevelését tűzték ki megvalósítandó célként. Az 1938-ban kiadott Értesítő szerint: „A vallásos és erkölcsös lelkület kifejlesztésében a vallástanáron kívül az egész tanári kar kivette a részét. A tanórákon kívül az istentiszteletek, áhítatok, a mindennapi bibliaolvasás, az úrvacsorával való élés, a csendesnapok, az SDG-kollégium, a bibliakörök mind ezt a célt szolgálták. Törekvésünk, hogy az evangélium ereje úgy hassa át lelküket, hogy mint tanítók, azt tanítványaikba is átplántálhassák.” Kiss Sándorék a Kollégiumban harminc-egynehányan kezdték 1932-ben a tanítóképzőt, s a tanulóknak körülbelül egyharmada volt parasztszülők gyermeke. Az osztályközösség többsége az úri Magyarország középosztályára jellemző magatartását és attitűdjét már akkor felvette, „de végeredményben mindig egy kisebbség az, amelyiket megfognak a nagy dolgok, és rájönnek, hogy a saját felelősségük, saját életük építésén túl más felelősségük is van, ember¬társaik és társadalmuk iránt, amiben élnek.” Az SDG kollégium tehát főként az ‘öntu¬da¬tos magyar református világnézet’ kialakítására és a magyarság, népünk iránti felelősség¬tudat elmélyítésére törekedett. A pataki tanárok Kiss Sándor szorgalmát, kötelességtudását és lelkiismeretességét elismerték. Nem a származást, hanem az elvégzett munkát, a tanulmányi eredményt méltányolták. Ilyen légkörben nevelkedett Kiss Sándor öt éven át Patakon, ahol „tehetsége, tudásvágya, szorgalma, akaratereje, a tanítói hivatásra való felkészüléssel kapcsolatos felelősségérzése révén az intézetnek mindvégig kiváló tanulója volt.” A Horthy-korszak legjobb szakközépiskolájának tartották az ötéves tanítóképzőt. Virágh Ferenc akkor lett elsős 1936 őszén a pataki képzőben, amikor Kiss Sándor már végzős volt. Szeretete és gondoskodása meghatározta a fiatal diák egész életét: „Osztályában sok tehet¬séges diák tanult, de leginkább őrá néztem fel. Lévén ötödikes, a kollégiumban tanulószobai elöljáróm volt nekem... A képzőben az elsősnek úrként kellett tisztelnie az ötödévest, ami a megszólításban is megnyilvánult. Kiss Sándor, akit előírás szerint Kiss úrnak kellett szólítani, érezhetően igyekezett engem felkarolni, sokszor segített a magyar, a matematika feladatok megoldásában s a fogalmazás helyes szórendjére nevelt, nekem megengedte, hogy négyszem¬közt Sándor bátyámnak szólítsam.” Jóllehet, Kiss Sándor a szülői házban drága lelki örökséget kapott, ősei által sokszorosan kipróbált, időtálló református hitet és istenfélelmet, a tényleges fordulat Sárospatakon következett be életében. „A Soli Deo Gloria mozgalom által szervezett csendesnapok ráéb¬resztették arra, hogy megváltásra szoruló lélek, és Jézus a megváltója. Felismerte, hogy nem csak az egyénnek van szüksége megváltásra, de a nemzetnek is.” Kiss Sándornak sem jelentett a hit többet az átlagosnál 18 éves koráig. 1936. április 28-29-én azonban csendesnap volt az intézetben, ahol lelki, vallási, társadalmi kérdésekről szóló előadások hangzottak el. Megtéréséről három évvel később Varga Domokos barátjának írott levelében így számol be: „Én szerettem a magyarságról szóló előadásokat, az evangélium nem érdekelt... A délutáni előadás után Fónagy Zoltán kihirdette, hogy egyéni beszélgetésekre a szobájában fogad mindenkit. Eszemben sem volt. Még lefekvés előtt kérdezték /persze viccből/, hogy én megyek-e? S ekkor még a nyegle fiatalember káromkodással válaszolt a kérdésre, majd egyszerre csak azt érezte, hogy valami történik vele. Valami azt súgja, hogy neki oda kell mennie. Először kinevette magát. Két-három alkalommal is nekiindult, hogy aludni megy, de hiába, fizikailag sem engedett valami. Bennem egyszerre összeomlott az egész kártyavár, s világossá lett: vagy megyek, vagy nincs menekvés. Egyszerre az Ige vilá¬gított bele az életembe. Persze ezt még nem tudtam, csak azt éreztem, hogy szemétgödörből mászok ki, mind feljebb és feljebb... megutáltam magam. De hátra volt még a harc, önma¬gamat, álszemérmemet legyőzni. Éjfélig küzdöttem, míg bementem Dezső bácsihoz, rajta keresztül Isten előtt ‘vallottam’ meg mindent. Boldogító, csodás érzés volt. Beleszédültem a boldogságba. Repültem, repültem egyszerre. Másnap ismét nagy ajándékot kaptam: soron kívül SDG-snek avattak fel. Keresztyénségem első mámorító perceit éltem, amikor még nem jöttek a megpróbáltatások. Hős akartam lenni. Belevetettem magam teljes énemmel a bizonyságtevésbe és a szolgálatba. Egyszerre megsokasodtak erőim, valósággá vált bennem Krisztus. Az emberek értetlenül néztek.” E döntő lelki hatás nyomán Kiss Sándor életében a ‘történelmi Jézust’ felváltotta a személyesen megtapasztalt, élő és valóságos Megváltó Úr Krisztus. Kiss Sándor tagja lett az Soli Deo Gloria Református Diákszövetségnek, melynek megalakí¬tására Siófokon 1921-ben került sor, hogy a magyar ifjúsági munka hitvallásos módon szolgálja az evangéliumi megújulást. Az egyetemes református diákmozgalom az általános diákevangélizáció és a szövetségi munka területén fejtette ki hatását. Tagjai felelősséggel és elkötelezetten vállalták ennek programját. Eszerint „mind életemben - halálomban, testem¬ben-lelkemben Krisztus tulajdona /vagyok/, a református keresztyén életideált megvalósítani /törekszem/. Magyar Református Anyaszent-egyházamat missziói lélekkel szolgálni, a református teológiát - úgy, amint a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás körvo¬na¬lazza - megismerni, művelni, és diadalra juttatásáért dolgozni, a kálvinizmus, mint világnézet, harcát harcolni: egyszóval Isten felségjogait életemben minden vonatkozásában érvényesíteni egyetlen célomnak tartom, éppen a Soli Deo Gloria Szövetség eszközeivel és módszereivel. A Szentírást minden nap olvasom és szorgalmasan tanulmányozom. A Szövetséget anyagilag támogatom, bárminemű munkájából a reám eső részt készséggel vállalom.” Az SDG vezetői szerint az iskolai csendesnapoknak kettős célja volt: egyrészt a kegyelem elnyerése Jézus Krisztustól, másrészt a már kegyelmet nyert, megváltott fiatalokat felszó¬lították, hogy vállalják a közösségnek, népünknek a sorsát. Mert nemzetünknek is megváltásra van szüksége. Az SDG országosan tűzte ki céljaként „olyan ifjúság nevelését, amely vallásos megújhodásból merített erővel és felelősséggel akar és mer országot építeni... A vezetők tudták, hogy szükség van országos összefoglaló mozgalomra, amely - mint a szív a szervezet¬ben - irányt, lendületet és töltést ad az SDG diákcsoportoknak.” Vallották, hogy a diákokat közösségeikben, helyben kell ébreszteni vallásilag, hitben evangélizálni, de támogatni érdek¬lő¬désüket is és felelősségüket, hogy ne önző, önmagának való életet, de társaikért és az általuk képviselt ügy iránti életet folytassanak. Kiss Sándor szerint: „A mi diákmozgalmunk a teljes élet megszentelését hirdette és iktatta programjába. Elsősorban a megtérés hirdetését, a lelkek megmentését. De a társadalom, a nép, a nemzet sorsproblémáit is a fasizmus, a marxista kommunizmus és a demokrácia mozgalmai eszmevilágának forgatagában. „Pozitívan fogalmaztuk programunkat... Hittük és hirdettük, hogy Krisztus az egyéni, társadalmi, nemzeti és nemzetközi élet problémáira is egyedüli megoldás. A keresztyén embernek nem szabad kivonulnia a világból, hanem harcolnia kell minden erejével azért, hogy a világ jobbá, szebbé legyen.” A vidéki SDG-s csendesnapok keretében általában három napig hitmélyítő előadások hang¬zottak el, bibliaköri vizsgálódásokra került sor, és középpontban állt a magyarság sors¬problémáinak megtárgyalása is. Patakon rendszeresen szolgáltak Fónyad Dezső, Morvai István, Papp Béla, dr. Kiss Sándor, Balla Péter és Soos Géza. Mikor az SDG fiatal, forradalmár lelkészeivel szemben az egyház felső köreiben ellenlépéseket kezdeményeztek, Ravasz László püspök védte meg a Szövetséget, mivel ő tudta, hogy az a jövő útja: a súlyos, megoldásra váró kérdések megtárgyalására biztosítani kell a teret a magyar református egyházon belüli mozgalmak körében, hogy ezek szellemi-lelki hatása nyomán felnőhessen egy új magyar középosztály. Hetenként tartottak bibliaköri foglalkozást, melyet év elején közös áhítattal kezdtek és tanév végén is közös áhítattal fejeztek be. Év végén a bibliaköri vezetők is beszámoltak évi munkájukról és tapasztalataikról. A kollégisták vezették a gyakorlóiskolai és a református népiskolai tanulók vasárnapi iskolai foglalkozásait. Ezen kívül előadásokat, hangversenyeket, ünnepélyeket szerveztek. Évenként többen részt vettek az SDG Szövetség virágvasárnapi és nyári konferenciáin is. Kiss Sándor sorsa összefonódott a magyar református diákok SDG Szövetségével, „ezzel az egyház hitbeli megerősödését és népünk felemelkedését egyaránt szolgáló ifjúsági szerve¬zettel.” A Szövetség adta a kezébe döntő hatással „Isten Igéjét, s oltotta szívébe népünk-nem¬ze¬tünk, de különösen is a társadalmilag háttérbe szorultak, az elesettek iránti felelősség¬érzetet. Így lett Kiss Sándor bibliás politikussá...” Tevékenyen részt vállalt a Szövetségben. Bibliaköröket szervezett és vezetett. Az 1937. június 2-án tartott rendes tanári értekezlet jegyzőkönyve szerint: „a tanári kar Kiss Sándor V. éves tanítónövendéket, mint kiváló SDG kollégium-vezetőt s mint a szórványmisszió legkiválóbb munkását 20 P., továbbá legértékesebb önképzőköri szerepléseiért s úgy is mint buzgó ifjúsági főkönyvtárost 10 P. jutalomban részesíti.” A tantestületi zárógyűlésen elhangzott beszámolók és tervek megható bizonyságai voltak annak, hogy „Isten csodálatosan megáldotta az SDG kollégium ez évi munkáját, s hogy vannak olyan tagok, akiknek számára életcéllá vált az evangéliumi eszmék szolgálata.” S ezek közé tartozott az SDG kollégium vezetője, Kiss Sándor is. Virágh Ferenc szerint az SDG szolgált összekötő kapocsul Újszászy Kálmán és a református teológusok között. Az SDG-ben egyházi hittérítő előadások mellett állandóan a magyar sorskérdésekről volt szó, a földreformról, a demokratikus átalakulás és társadalmi rendszerváltozás szükségéről. Ezt sugározta az SDG Szövetség, és akiben érdeklődés és felelősség volt, az a diák belekerült ebbe az áramlatba. Szép példája ennek Kiss Sándor szeretetből fakadó, elkötelezett hitvalló tevékenysége. Virágh Ferenc mély tisztelettel és büszkeséggel őrzi ezt emlékezetében: „A legmaradandóbb számomra az a cserzett arc, amelyet akkor láttam vissza-visszatérőben, amikor vasárnap délután 5-6 órakor fáradtan megérkezett Végardóról, Vajdácskáról vagy a Hornok tanyákról. Ebből kettő emelkedett ki, az egyiket ma Rózsástanyának, a másikat Halászhomoknak hívják. Ezeken a helyeken felváltva tartott bibliamagyarázatos szolgálatot. Gyalog ment és jött. Amikor a Bibliát letette a tanulószobában az asztalára, mindig nagyot szusszant, ránk nézett, s megkezdte a tanórára való felkészülést hétfőre.” A Kollégium tanárai - főképpen Újszászy Kálmán, Szabó Zoltán professzorok - „akiknek szívében a népünkért való felelősség magas fokon izzott” - elsők közt szerveztek falu¬kutatást és népfőiskolát. Ekkor bontakozott ki a népi mozgalom szellemisége, amelynek Sárospatak fontos műhelye volt. A fiatal énektanár, Boldváry Géza jóvoltából ismerték és szerették meg a kollégiumi diákok a magyar népdalokat, mint zenei anyanyelvüket. A Kollégiumban Szabó Zoltán és Újszászy Kálmán kezdték meg és vezették a rendszeres faluszemináriumi munkát. Kiss Sándor is bekapcsolódott a lelki-szellemi népszolgálatba, a falukutatásba. Szavai szerint: „lényegileg én voltam az első, aki a tanítóképzőből csatla¬koztam, és ennek nyomán pár embert magammal vittem. Attól kezdve jártunk ki a bodrogközi tanyavilágba, a falvakba, cselédtanyákra, cselédlakásokba... tudatosan gyűjteni az anyagot, élményeket és benyomásokat szerezni a cselédsorsról, és mivel rendszeresen vasárnap jártuk a falvakat, vasárnap délutánonként istentisztelettel kötöttük össze a programot.” A Kiss Sándor köré csoportosuló diákok már tudtak a falujárásról, ismerték a népi írók szociológiai munkásságát. Mindez kisdiákként Virágh Ferenc szemléletét is egész életére vonatkozóan, döntően befolyásolta. „Számomra ezek a közvetlen felismerések bizonyították, hogy a Horthy-korszakbeli szakadatlan reformfolyamat a 30-as évek második felében felélénkült. Mindez itt Patakon - az országos gyakorlattól eltérően - gazdagodott a határon túli, a felvidéki magyarok sorsa iránti fogékonysággal.” A képzősök figyelme ráirányult a falura, a nép problémáira, s a kollégium tagjai az 1935/36. tanévben tanya- illetve szórványmissziói szolgálatot is vállaltak, s azt folytonosan végezték. Az 1936/37. tanévben a vallástanár így méltatta a kollégisták szolgálatát: „Vitték a vigasz¬talás, az élet igéit és míg ott jártak, hitük izmosodott, magyar református hittestvérük iránti felelősségük és szeretetük elmélyült.” Kiss Sándor 1937-ben V. éves tanítónövendékként jelesen érettségizett és kiváló eredménnyel fejezte be tanulmányait a tanítóképzőben. Tanítói és orgonista-kántori oklevelet és levente¬okta¬tói képesítést szerzett. A képzőben eltöltött öt év, a pataki szellem meghatározta fejlő¬dé¬sét, emberré formálódását, egész életét. Önéletrajzában így vall erről: „Pataknak köszönhe¬tem,... hogy a gazdasági-válság mélypontján magához ölelt és nagy ösztöndíjjal, később ingyenesen kitanított néptanítónak. De ennél jóval többet is adott: lehetőséget arra, hogy kinyíljon a szemem az ország és a nép problémáinak megismerésére. Patakról sok új kezdeményezés indult el akkoriban: a falukutatás, faluszeminárium, diákmunkatábor, majd a népfőiskola. De mindezeken túl a társadalmi felelősségvállalás fontossága és az évszázados történelmi alapokon egy új, népi Magyarország állandó tervezése és szolgálata.” Kiss Sándor emléke ma is él a pataki tanítóképzőben. Özvegye jóvoltából férje Alma Mater iránti szeretete emlékét 1994 óta alapítvány őrzi. Ennek célja: „a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola arra érdemes hallgatói tanulmányainak támogatása. Erre a célra az alapítvány kamata használható fel. A kamat példamutató, szorgalmas, jó tanuló, gyermeket szerető, közösségi magatartású református hallgatóknak adható, havi ösztöndíj formájában vagy év végi jutalmazásként. Azonos feltételek esetén előnyben részesítendő a Bereg megyéből származó hallgató.” ‘ Az alapítvány 1998. augusztus 17-én kelt módosítása értelmében „az Alapítvány célja: tudományos tevékenység, kutatás, nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés, kulturális tevékenység, gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúságképviselet, szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása.” Az Alapítvány működéséről a kurató¬rium elnöke rendszeresen tájékoztatja a főiskolai Kari Tanácsot. Az alapítvány képviselője, a kuratórium elnöke a neveléstudományi tanszék vezetője. 1994-től Gönczy Ákos főiskolai tanár, 1997 óta pedig Feróné Komolay Anikó főiskolai tanár. A kuratórium elnökasszonya közlése szerint a főiskolának van egy Kiss Sándor portréja, amelyet a Neveléstudományi Tanszéken helyeztek el, hiszen a tanszék keretében történik az Alapítvány kezelése is. A gazdasági ügyekkel pénzügyi szakember foglalkozik, természetesen jószolgálati alapon. A dollárban kapott tőkét forintra konvertálták, hogy a lehető legtöbb kamathozamot tudják létrehozni, amit a főiskolai hallgatók tanulmányi támogatására fordíta¬nak a félévenként meghirdetett ösztöndíjpályázat segítségével. Volt olyan kárpátaljai hall¬gatónő, akit az Alapítvány segített hozzá diplomája megszerzéséhez. Elnöknő tájékoz¬tatott: „Igyekszünk a célkitűzés szellemében mindig s azokat támogatni, akikről úgy ítéljük meg, hogy leginkább megérdemlik. Az utóbbi időben egyre több pályázat érkezik a felhívásra. A hallgatók körében nagyon pozitív az Alapítvány megítélése.” 1996-tól 2000-ig 9 főiskolai hallgató kapott 225000 Ft-ot. A Kiss Sándor Alapítvány Kuratóriuma 1999. október 20-ai közlése szerint tanulmányi költségek könnyítésére szolgáló ösztöndíj elnyerésére pályázhat az a hallgató, aki: „nehéz szociális körülmények között él, Bereg-megyei illetőségű, szorgalmasan készül választott hivatására, mely tanulmányi teljesítményben is megjelenik, református vallású.” Az 1999. november 15-én kiadott tájékoztató értelmében 4 főiskolai I. évfolyamos tanító szakos hallgatónő nyerte el az Alapítvány 20000-20000 Ft-os ösztöndíját az 1999/2000. tanév első félévére. A támogatást kapott hallgatók közül néhányan levelező kapcsolatban állnak az alapító Kiss Sándornéval. A Kuratórium tervei között szerepel, hogy adózva az alapító és Kiss Sándor emberi nagysága előtt, tiszteletük jeleként egy főiskolai tantermet „Kiss Sándor Teremnek” neveznek el. 2. SZEGEDI DIÁK „... értelmiségnek lenni erkölcsi kötelesség.” „Isten bennünket magyaroknak teremtett s ezt vállalni kell minden keservességével és szépségével.” 2.1. Egyház és iskola Kiss Sándor azért ment Szegedre, mivel a sárospataki tanítóképzőben azt kérték tőle, hogyha diplomája lesz, menjen vissza Patakra tanítani. Ezért előbb a polgári iskolai tanárképzőt végezte el, utána pedig az Apponyi Kollégiumot, ami tanítóképző-intézeti diplomát adott. Egyik 1942-ből való levelében írja barátjának: „Jövőre doktorálok. Még egy év Szegeden. Utána állásba megyek. Szeretnék egyházi képzőhöz. Hiszem, hogy Istentől kapott ajándé¬kaimat felhasználhatom ott is.” Pedagógia szakos tanítóképző-intézeti tanári diploma megszerzése céljából küldték 1938-ban Ködöböcz Józsefet is Patakról Szegedre Mátyás Ernő teológiai és közigazgató javaslatára. „A Tanítóképző Akadémia létesítésének fontos feltétele volt: pedagógiai


Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!