Bejelentés



Pótor Imre dr. habil. honlapja
Mindig tedd meg, amit meg tudsz tenni. Ez teszi értékessé az életedet. Köszöntöm honlapomon!

MENÜ










http://www.medlist.com/HIPPOCRATES/I/5/295.htm HIPPOCRATES I. évf. 5. szám 295 . oldal. űő Vissza a tartalomjegyzékre A diabeteses serdülők gondozásának néhány gyakorlati problémája Dr. Békefi Dezső Szent Borbála Kórház Gyermekgyógyászati Osztály Az ember életének a pubertás az egyik legkritikusabb időszaka. Ez mind a somatikus, mind a pszichés fejlődésre igaz, de nehéz és kockázatos időszak ez a szocializáció tekintetében is. Mindezek a problémák fokozottan jelentkeznek akkor, ha egy krónikus betegség, vagy laedált egészségállapot szövi át a serdülést. Így nem kell csodálkoznunk azon, hogy a cukorbeteg gyermekek gondozásának egyik legnagyobb kihívása éppen a serdülőkorú diabetesesek ellátása. A hazai gyermekdiabeteses gondozóhálózat kapacitása elegendő arra, hogy a mintegy 6-800 serdülőkorú cukorbeteget megfelelően gondozni képes legyen. Mégis örömmel fogadtam a családorvosok lapjának azt a felkérését, hogy írjak egy tanulmányt ebben a kérdéskörben, hiszen a területi ellátást végző orvosoknak (legyenek akár házi gyermekorvosok, akár felnőtt vagy vegyes praxis ellátására vállalkozó családorvosok) nemcsak az általános orvosi műveltség igénye miatt kell ismernie a kérdést, hanem azért is, mert a praxisába tartozó cukorbeteg serdülőkkel több vonatkozásban is feladatuk van, illetve lehet. Egyrészt a speciális gondozás semmiképpen nem jelentheti azt, hogy a gyermekdiabeteses gondozó átvenné az alapellátási feladatokat, így a heveny betegségek ellátása cukorbeteg gyermekek esetén is a háziorvos (házi gyermekorvos) feladata; de tisztában kell azzal lennie, hogy az aktuális betegség milyen hatással van, illetve lehet a cukorbetegségre. Másrészt mindenképpen alapellátási feladat az itt részletezni kívánt preventív gyermekorvosi munka; s az ennek kapcsán észlelt meglátásoknak a gondozóval való konzultációja. Harmadrészt pedig mind a két orvosnak (illetve orvosi teamnek) tudnia kell azt, hogy ez a szakmailag feltétlenül indokolt ellátási kettősség annak a kockázatával is jár, hogy a „két bába között” elkallódik a beteg. S a serdülők erre kiváltképpen veszélyeztetettek. Az elméleti és speciális diabetológiai fejtegetések helyett a serdülőkorú cukorbeteg ellátásának néhány olyan mozzanatával kívánok foglalkozni, amelynek ismeretét a háziorvosok számára is hasznosnak vélem. 1. A magas energiaigény A saját, vagy gyermekünk, esetleg rokonaink serdülőkorára visszagondolva mindannyiunk számára ismert, hogy a tinédzser időnként „kieszi a spájzot”. Ezen nem csodálkozunk, ha a serdülőkor testtömeg gyarapodását és annak átalakulását szemügyre vesszük. 4-5 év alatt a testsúly kb. megkétszereződik, s ezen belül igen jelentős az izmok tömegének a növekedése. A hormonális változások is az energiaigény növekedéséhez vezetnek. Ebben az életkorban természetesen pszichés igény a saját testi erő és teljesítmény időnkénti próbára tétele. Ez szintén sok energiát emészt fel. Nincs ez másként akkor sem, ha a serdülő cukorbeteg. Ha a diétában ennek nem megyünk utána, akkor csaknem biztos, hogy az étrendi előírásainkat „titokban” durván át fogja hágni a betegünk. A serdülő napi energiaigénye 40-60 kcal/ttkg. Egy 60 kg testtömegű ifjú esetén ez 2400-3600 kcal naponta. (Egy-egy extrém mozgás-dús napon ez még ennél is magasabb lehet!) Az 1. táblázatban látható, hogy a napi szénhidrát mennyiségét a felnőtt diabetológiában a megszokottnál lényegesen magasabbra kell emelnünk akkor, ha a napi energia legalább 50-55 százalékát szénhidráttal kívánjuk fedezni. (A nemzetközi irodalomban javasolt 55-60 százalékot csak akkor tartjuk kívánatosnak, ha a magyar étkezési szokásoktól eltérően a szénhidrátok többsége a kedvező a glikaemiás indexű, úgynevezett lassú szénhidrát, és a magyar szokásokat lényegesen meghaladja az élelmi rost bevitel!) A felnőtt diabetológiában a napi szénhidrátbevitelt kevesen és ritkán emelik 250 g fölé. Serdülőkorban viszont szinte hiba, ha „csak” 300-350 g az előírt szénhidrát mennyisége. Nem helyes ugyanis az energia biztosításának érdekében a zsírbevitel fokozása (ketogén hatás, illetve az erek védelme érdekében), a fehérjebevitel fokozása pedig egyrészt a táplálék indukálta thermogenesis (specifikus dynamiás hatás) révén emeli az energiaigényt, másrészt a nephropathia kockázatát növelné. 2. Inzulinrezisztencia A serdülőkori hormonális és anyagcsere-változások inzulinrezisztenciát okoznak a serdülés évei alatt az anyagcsere szempontjából egészségesekben is. A cukorbetegek esetében ezt az inzulinrezisztencia-fokozódást még kifejezettebbnek találták. A serdülőkor elmúltával ez a jelenség hirtelen csökken. Leányokban az inzulinrezisztencia fokozódása valamivel kisebb fokú, és a csökkenés hamarabb következik be. 3. A magas inzulinigény Érthető, hogy az előbb tárgyalt két folyamat - a magas energiaigény, s ezen belül a fokozott szénhidrátbevitel és az inzulin iránti rezisztencia - jelentősen emeli a serdülők inzulinszükségletét. A diabetes gondozás gyakorlatunkban nem ritka az, hogy az inzulinigény számottevő emelkedése az első jele a serdülés kezdetének. Megszokott, hogy a napi adagot két-három hetenként emelni kell ahhoz, hogy a beállítási paramétereket a kívánt értékek közelében lehessen tartani. A serdülés csúcsán (a Tanner-féle beosztás 4-5 stádiumában) a napi inzulin mennyisége 70-80 egységnyi, sőt efölötti is lehet. A serdülés befejeztével viszont mind az energiaigény, mind az inzulinrezisztencia csökkentésével, akkor ennek óhatatlanul elhízás lesz a következménye. Erre az elhízásra a leányok több ok miatt fokozottabban hajlamosak, így az elhízás elkerülésére különösen nagy súlyt kell fektetni. 4. Serdülőkori „kihívások” A serdülőkor pszichés történései jellemző sajátosságokat mutatnak. Ezek egyike, hogy a fiatal személyes tapasztalatokat akar szerezni a világ dolgairól. Ki akarja próbálni, hogy a felnőttek (szülők, tanárok, - krónikus beteg esetén a gondozó orvos!) által meghatározott határok, „falak” nem léteznek, hamisak. Ez a hozzáállás nem érthetetlen, ha belegondolunk abba, hogy a serdülőnek bele kell nőnie abba a felnőtt társadalomba, amelyet éppen meg akar tagadni, de legalábbis képtelen elfogadni. Teljességgel érthető, hogy a cukorbeteg serdülő lázad betegsége ellen is. Lázad részben azért, mert a betegségét olyan sok szabály fogja körül, amelyeket egyenként és együttesen megszegni „csupa öröm”, kivált, ha úgy sikerül, hogy nem veszik észre. De az sem baj, ha észreveszik, mert akkor esetleg zsarolni lehet az őt „nyomorgató felnőtteket”. A lázadás másik oka pedig az, hogy egészségesnek akar látszani mások előtt. Hiszen csak így kerülheti el a sajnálkozást, ami egy serdülő számára szinte elviselhetetlen. S lázad végül a betegsége ellen azért is, mert minden ellen lázad, s az öltözködésnél, mosakodásnál, fésülködésnél, iskolába járásnál sokkal utálatosabb dolog ez a diabetes, s különben is unja az egészet. Érthető, s mi tagadás: igaza is van! Azt mondhatjuk, hogy az inzulinnal szembeni rezisztencián túlmenően erre az életkorra a kezeléssel szembeni rezisztencia is jellemző. Anonim kérdőívek tapasztalatai azt mutatták, hogy alig volt serdülő, aki a felmérés előtti 10 napon ne vétett volna súlyos hibát a cukorbetegsége vezetésében (inzulin elhagyása, súlyos diétahiba, valótlan vércukorértékek bejegyzése a naplóba stb.) és ennek okaként a megkérdezettek többsége azt jelölte, hogy nem akart különbözni társaitól! Mindehhez társulhatnak a serdülők között gyakran észlelhető kicsapongások: a féktelen testi erőfeszítések, az éjszakázás, a diszkó, az alkohol, alkalmasint a szexuális kicsapongások, a dohányzás, és sajnos manapság egyre gyakrabban a kábítószer is. És bármennyire is igyekszünk ezektől távol tartani gondozottjainkat, illetve megtanítani a testmozgás, a fizikai megerőltetés, az éjszakázás, az alkohol és a szexuális élet hatását a diabetesre, mégsem ritka, hogy egy-két jelentős anyagcsere-kisiklás „árán” veszi tudomásul a serdülő ezeknek a komolyságát. Segítheti a kockázatok csökkentését, ha a serdülőkor elejétől a „társakat” - barát, barátnő, udvarló - bevonjuk a gondozásba, külön gondot fordítva a társ edukációjára. Az is kedvező hatású lehet, ha tiltás helyett a szülők vagy a gondozó team felügyelete mellett lehet időnként „lazítani” (pl. a diabeteses táborok programjába beiktatott éjszakázás, diszkó), de tudnunk kell, hogy ezek a kontroll alatti lehetőségek nem adják meg azt a szabadságérzést, amit a serdülő igényel. A dohányzást és a drogot minden rendelkezésünkre álló lehetőséggel igyekeznünk kell távol tartani a diabeteses betegeinktől. (Bármennyire is kudarcorientált vállalkozásnak tűnik ez, akkor sem szabad feladnunk!) A drog vonatkozásában külön oktatnunk kell a fiatal cukorbetegeket arra, hogy fecskendőhasználatuk láttán a mai körülmények között a lakosság (de sokszor a hatóság, a rendőrök is!) hamarabb gondolnak droghasználatra, mint a diabetesre. Azt is tudniuk kell a cukorbetegeknek, hogy a fecskendőjük nagyon kelendő a drogfogyasztók körében! 5. Párválasztás, szexuális élet A jól beállított és szövődménymentes cukorbeteg nemi élete megfelel az anyagcsere szempontjából egészséges emberek szexuális életének. Vagyis a diabetes önmagában nem befolyásolja a szexuális életet. A gyakorlatban azonban a diabeteses fiatalok esetén két szélsőségre kell figyelnünk: az egyik véglet az, ha egy fiatalnak kisebbségi érzése van a betegsége miatt, s így a társkapcsolatokban alábecsüli önmagát. A másik véglet legalább ugyanilyen veszélyeket rejt magában, és sajnos nem ritka a cukorbetegek között. Arról van szó, hogy a betegségét túlkompenzálva az „egyszer élünk!” jelszóval túl korán, kellő érzelmi alap nélkül felületes kapcsolatokba sodródik a fiatal cukorbeteg, sokszor szorongását és kisebbségi érzését rejtve a kihívó, harsány, akár a könnyűvérű viselkedés mögé. Persze mindkét szélsőséges magatartás képviselői között jócskán találunk olyanokat, akik semmiféle betegségben nem szenvednek, vagy a szélsőséget megmagyarázó sajátosságokkal nem rendelkeznek. Meg kell kísérelnünk a cukorbeteg fiatalt megtanítani arra, hogy a szerelem pszichés feszültségei és maga a szexualitás számottevően befolyásolja a vércukorszint alakulását. Ehhez feltétlenül szükség van arra, hogy a partnernek is számottevő ismeretei legyenek a diabetesről. Azt gondolom, hogy „normoglykaemiás szerelem” nem létezik, de az sem lenne jó, ha a cukorbeteg fiatal szerelmi töltésű, akár szexuális tartalmú együttlétei a mentőautóban, vagy a kórházban végződnének. Az élettani adatok azt támasztják alá, hogy az aktus kezdetén az izgalmi szaknak megfelelően a vércukor többnyire emelkedik (szimpatikus hatás), majd az aktus végén és azt követően a vércukor meredeken csökkenhet (paraszimpatikus hatás), akár a súlyos hypoglykaemiáig. Különösen fennáll ennek a veszélye akkor, ha a nemi együttlét az orgazmusig jut el. Még olvasni is borzasztó annak a cukorbeteg asszonynak a beszámolóját, aki leírta, hogy az addig boldog házasságuknak csaknem végét jelentette az, amikor egy szeretkezés végén elveszítette az eszméletét. Ez a férje számára olyan ijesztő és nehezen feldolgozható volt, hogy a szerelem és szeretet változatlansága mellett is hosszú ideig megszakadt a testi kapcsolatuk. Kíséreljük meg a diabeteses fiatalokat arra megtanítani, hogy egyrészt rendezett vércukorral kezdődjék az „esemény”, s az ágy mellett legyen odakészítve dzsúsz., tej, vagy édes keksz. A gondozás során nem egyszer foglalkoznunk kell a cukorbetegek potenciazavaraival. A jó beállítású fiatal cukorbetegek libidó-, orgazmus és potenciazavarai gyakorlatilag minden alkalommal pszichés jelenségek. A diabetes rossz beállítása ugyanakkor gátolhatja a szexualitást, akár merevedési problémákon keresztül is. Ha egy férfinek erekciói vannak (spontán, vagy bármilyen ingerre, akár éjszaka), akkor az esetleges potenciazavar biztosan pszichés eredetű, és nem kell diabeteses szövődményre gondolni. A késői ér- és idegrendszeri szövődményként fellépő valódi impotencia a cukorbeteg férfiak néhány százalékában kialakulhat már fiatal korban is, többnyire más ér- és idegrendszeri szövődménnyel együtt. Ezekben az esetekben igen speciális psychologiai, gyógyszeres, eszközös vagy sebészi kezelésre lehet szükség. Tudnunk kell, hogy jó, vagy az elfogadható beállítottságú cukorbeteg leányok fogamzó képessége gyakorlatilag megegyezik az anyagcsere szempontjából egészségesekével. A nem tervezett terhességek kockázata viszont mind az asszony, mind a magzat számára fokozott kockázatot jelent. S reálisnak kell lennünk abban a vonatkozásban is, hogy a cukorbeteg serdülőket és ifjakat ugyanúgy korlátozottan tudjuk rávenni az aktív szexuális élet késleltetésére, mint a fiatalokat általában. A hormonális anticoncipiensek egy része jelentős anyagcserehatással rendelkezik. Ezért a cukorbeteg fiatalok fogamzásgátlásával kiemelten foglalkoznunk kell. A fogamzásgátló módszerek közül a serdülő- és ifjúkori cukorbetegeknek a mechanikus módszereket szoktuk javasolni. Ezek az egészségi állapot szempontjából ideálisak: az anyagcserehelyzetet, a szövődményeket nem befolyásolják, sőt megelőzik a szexuális úton átvihető betegségek terjedését is. A fiatalabb, nem rendszeres nemi életet élők számára ez a módszer a legmegfelelőbb. A hormonális fogamzásgátló tabletták közül csakis az alacsony hormontartalmú készítmények jöhetnek szóba, miután ezek befolyásolják legkevésbé az anyagcserehelyzet és a szövődmények alakulását. A legújabban elfogadott állásfoglalások szerint szövődménymentes, jó anyagcsere helyzetű fiatal cukorbeteg nők esetében alkalmazásuk kockázata lényegesen kisebb, mint egy nem tervezett terhesség bekövetkeztének rizikója. Miután mind az anyagcserehelyzet, mind az érszövődmények alakulását kedvezőtlenül befolyásolhatják, egyénre szabott alkalmazásukról diabetológus orvos-team-nek kell döntenie (diabetológus belgyógyász - nőgyógyász - szemész). A megfelelő, egyénre szabott fogamzásgátló módszerek alkalmazása nem csupán a nem kívánt vagy nem tervezett terhességek megelőzését szolgálják, hanem lehetővé teszi azt is, hogy a diabeteses leendő anya már vágyott és előre tervezett terhessége bekövetkeztének idejére az elérhető legjobb egészségi és lelki állapotban legyen. Ebben az esetben ugyanis a terhesség kapcsán várható anyai és magzati kockázat minimálisra csökkenthető, és igen nagy az egészséges gyermek születésének esélye. Szakmailag vitathatatlan, hogy a diabetesszel szövődött terhesség anyai és magzati kockázata a már praeconceptionálisan kezdődő, kiemelt, speciális gondozással csökkenthető. Azt gondolom helyesnek, ha ennek fontosságára a fogamzásgátlás kérdéseinek megtárgyalásakor sor kerítünk már! 6. A pályaválasztás kérdései A pályaválasztás az emberek többségében szintén serdülőkori kérdés. Azt gondoljuk helyesnek, ha a cukorbeteg fiatal idejekorán kezd gondolkodni arról, hogy milyen pályát válasszon. Célszerű az ezzel kapcsolatos felkészítést már az általános iskola elvégzése előtt elkezdeni. Mindenkire érvényes tanácsokat, szabályokat nem lehet adni, mégis van néhány olyan szempont, amit érdemes megszívlelni. A munka, a foglalkozás nemcsak nagyon fontos dolog és több szempontból meghatározó tényező egy ember életében, hanem sikerek, örömök forrása is lehet, de nehézségek, kudarcok, vagy akár tragédiák is kötődhetnek hozzá. Így van ez a cukorbeteg ember életében is. Ezért - mint sok más dolgot is -, a cukorbetegnek előrelátóbban, alaposabban kell végiggondolni már a választandó pályák körét is, hiszen a cukorbetegség és a kenyérkereső tevékenység (foglalkozás) sok szempontból összefügghet egymással. A diabeteses nagyon sok pálya közül választhat, de van néhány foglalkozás, amit rendeletek tiltanak, és akad olyan is, amely nem, vagy csak igen speciális esetben javasolható. Néhány általános szempont a pályaválasztáshoz: Olyan pályát javasoljunk, • amelynek munkahelyi ártalmai nem fokozzák a cukorbetegség szövődményeinek kockázatát. (Nem szoktuk tanácsolni például az édesipari foglalkozásokat az édesség okozta csábítások miatt. A vegyipar bizonyos munkahelyi ártalmai a máj vagy a vese károsodásához vezethetnek. A hidegben végzett munka rontja a végtagok keringését.) • amelynek terhelése, munkabeosztása nem nehezíti a cukorbeteg számára szükséges életmódot. (Ezért tartjuk kerülendőnek a három műszakos szakmákat, az egyenetlenül nehéz fizikai munkával járó foglalkozásokat, a túl szennyes környezetben végzendő feladatokat.) • amelynek végzése közben egy esetleges rosszullét nem jár súlyos következménnyel a betegre vagy a környezetére nézve. (Ezért tiltott szakmák például a magasban végzett munkával járók. Ezért nem vesznek fel cukorbeteget hivatásos sofőrnek, mozdonyvezetőnek, pilótának, légi kísérőnek.) • amelynek művelését cukorbetegség esetlegesen fellépő szövődménye nem tenne korán lehetetlenné. Sok cukorbeteg fiatal választ egészségügyi szakmát. Noha az egészségügyi munkakörök terheltsége nem éppen optimális egy cukorbeteg számára, mégis az a tapasztalat, hogy többnyire sikerül olyan munkakört találniuk ezeknek a fiataloknak, amelyben nagyon értékes munkát végeznek, nemegyszer éppen cukorbeteg sorstársaikat segítve. 7. A gyermek és felnőtt diabetesgondozás közötti átadásról Az egészségügyi szervezésben a 18 éven aluliak ellátását a gyermekegészségügyben javasoljuk. Ennek megfelelően a cukorbeteg gyermekek gondozását is eddig az életkorig a gyermekdiabetes gondozóhálózatban tartjuk helyesebbnek, hacsak a fiatal a szociális szituációja miatt nem „lóg ki” a gyermekellátásból (munkába állás, férjhezmenetel, terhesség). Nem ritka viszont az, hogy a serdülőkori tagadás részeként választ új orvost a beteg. Ez nyilvánvalóan felnőttgyógyász lesz, jobb esetben diabetológiai jártassággal. Az életkorra jellemző sajátosságként viszont szinte biztos, hogy új orvosának a még nem érett ifjú ezt fogja mondani: „Esküszöm, hogy eddig még senki sem mondta el, hogy mi az a diabetes.” A serdülők ellátásában járatlan orvos ezt egy az egyben el is hiszi! És ezzel megkezdődik egy hibásan indított kapcsolat. Talán ez is amellett szól, hogy az éretté válásig legyen egy kézben az ellátás. A felnőttkorba való átlépés szükségessé teszi a gondozó- (orvos-) váltást. Feltétlenül arra kellene törekedni, hogy ez a váltás aktív betegátadás legyen. Ehhez a gyermekdiabetes gondozónak tudnia kell, hogy az éppen felnőtté vált gondozottja helyileg hova kerül. Ez a gyakorlatban többnyire akkor válik ismertté, amikor az ifjú befejezte a középiskolai tanulmányait. Nem ritka, hogy a túl szigorúnak és szorosnak tartott gyermekdiabetes gondozó kötelékéből kikerülve a cukorbeteg fiatal „elkallódik”. Ennek részben a „megélek én a magam lábán” szemlélet az oka, részben pedig az, hogy a felnőtt diabetes gondozókba járók többsége idős, 2-es típusú cukorbeteg, akiknek a problémái, gondjai sokban különböznek a fiatalok gondjaitól. Így az ifjú gyakorta idegennek érzi magát ebben a körben, s el-elmarad a gondozásról. Az inzulint is gyakran úgy íratja fel a háziorvosával, hogy meg sem jelenik a rendelésen. A háziorvos akkor szolgálja a betege javát, ha nemcsak nem partner ebben az elkallódásban, hanem aktív utánajárással törődik azzal, hogy megfelelő minőségi gondozásban részesül-e a cukorbeteg fiatal. 1. Táblázat Napi energia (kcal) A napi energia szénhidráttal történő biztosítása 50% 55% 60% 1600 200 220 240 2000 250 275 300 2400 300 330 360 2800 350 385 420 3200 400 440 480 3600 450 495 540 A napi szénhidrát mennyisége (g) a napi energiaigény szerint --------------- HIPPOCRATES I. évf. 5. szám 315 . oldal. Vissza a tartalomjegyzékre A diabetes mellitus veseszövődményeinek fontosabb kérdései Dr. Wittmann István Pécsi Orvostudományi Egyetem Összefoglalás Diabetes mellitus okozta veseszövődmény a diabeteses nephropathia, az ischaemias vesebetegség, a papillanecrosis és az infekcióra való hajlam miatt a chronicus pyelonephritis. A vizelet albuminürítés vizsgálatával a diabeteses nephropathia korai diagnózisa vált lehetségessé. Az arteria renalis szűkület és a chronicus pyelonephritis felismerésében fontos szerepet játszik az ultrahangos vizsgálat. A diabetes mellitus típusa szerint is különbözik a veseszövődmények klinikai képe. A diabeteses nephropathia kezelésének egyik legfontosabb tényezője az angiotenzin konvertáló enzim gátlók használata. Ezek adása indokolt a nem-hypertoniás mikroalbuminuriás betegeknél is. Törekedni kell az euglycaemia elérésére és a protein fogyasztás mérséklésére is. A cukorbetegek húgyúti fertőzéseinek célzott antibiotikus kezelése szükséges. A diabetes mellitus okozta atheroscleroticus veseelváltozások kezelését nephrológus szakorvosnak kell végezni. I. Milyen veseszövődményeket keressünk diabetes mellitusban szenvedő betegeinknél? A cukorbetegség leggyakoribb veseszövődménye a diabeteses nephropathia. Gyakran fordul elő chronicus pyelonephritis-szel kombinálódva is. Nagyobb százalékban találunk ischaemiás veseszövődményt ebben a populációban, mint a nem diabetesesek esetében. Az ischaemiás veseszövődmény három legfontosabb megjelenési formája az arteria renalis stenosis az atheroscleroticus veseelváltozás és a vese embolisatio. Ritkán felismert szövődmény a papillanecrosis. A diabetes mellitus veseszövődményei gyakran egymással kombinálódva jelennek meg, ami nehezíti a diagnózis felállítását és bonyolítja a kezelés módját. II. Van-e különbség a diabetes mellitus típusa szerint a veseszövődmények megjelenési idejében? Az 1. típusú vagy inzulin dependens diabetes mellitusban jól ismert a diabetes kezdete. Ehhez számított 15-20 év múlva jelenik meg általában a diabeteses nephropathia, amire a mikroalbuminuria utalhat. A 2. típusú, vagy nem-inzulin dependens diabetes mellitusban azonban a diabeteses nephropathia már a diabetes felfedezésének pillanatában jelen lehet. Ez utóbbi esetben arra is gondolnunk kell, hogy a fehérje vizelésnek más okai is előfordulnak ebben a korban (hypertoniás veseszövődmény=nephrosclerosis, a mikroalbuminuriát mutatók 10-30 százalékában immun pathogenezisű glomerulopathia, atherosclerosis)1. A chronicus pyelonephritis megjelenése az 1. típusú diabetes mellitusban a betegség első évtizedeiben ritka, a 2. típusú diabetesben már a diabetes felfedezésekor is előfordulhat. A chronicus pyelonephritis sokkal gyakoribb a nők között, az anatómiai szituáció miatt, mint a férfiaknál. A fiatal, 1. típusú diabetesesekben megjelenő arteria renalis stenosis általában nem tekinthető a diabetes szövődményének, rendszerint fibromusculáris dysplasia okozza. Az atherosclerosis általában csak évtizedekkel később jelenik meg ezen betegeknél, bár kétségtelenül korábban, mint a nem diabeteses populációban. A 2. típusú diabetesesekben az atherosclerosis részjelensége lehet a renalis arteria szűkülete, amivel már a diabetes diagnózisának felállításakor is számolnunk kell. III. Hogyan szűrjük a diabetes mellitusban szenvedőket a diabeteses nephropathia felderítése érdekében? A diabeteses nephropathia jellegzetessége a fehérjevizelés megjelenése. Ennek korai fázisában mikroalbuminuria mutatható ki. A II. pontban említettek miatt az 1. típusú cukorbetegeket általában 5-10 évvel a betegség fellépte után érdemes szűrni mikroalbuminuriára. A szűrésre megfelelő lehet az ilyen célból kifejlesztett tesztcsík, de semmiképpen nem alkalmas az általános vizelet analízisre használt tesztcsík és a szulfoszalicilsav próba, mivel ezek a kis koncentrációban jelenlevő albuminra érzéketlenek. A 2. típusú cukorbetegeket a diabetes diagnózisának felállításakor szűrjük mikroalbuminuriára. A szűrés eredményét meghamisíthatja (ál pozitivitást okozva) aktuális húgyúti infekció, a vizelet mintavétel előtti nagyobb fizikai megterhelés, jelentősen fokozott fehérje-fogyasztás.2 IV. Hogyan igazoljuk a diabeteses nephropathia diagnózisát? A szűrés során pozitívnak talált egyének kiemelése javasolt, és ekkor már kvantitatív vizelet albumin meghatározás szükséges. Tizenkét héten belül három alkalommal kell megismételni a vizsgálatot, hogy biztos legyen a diagnózisunk. Két lehetőség van a vizsgálat elvégzésére: vagy 24 órás gyűjtött vizeletből, vagy reggeli előtti aktuális vizeletből történő meghatározás ajánlott. A 24 órás vizeletből történő meghatározás előnye, hogy egyfajta egész napos átlagát adja az albuminürítésnek a szokványos életmód mellett, hátránya, hogy a vizeletgyűjtési pontatlanságok nagymértékben befolyásolják. A reggeli előtti aktuális vizeletből történő meghatározás előnye, hogy nem függ a vizeletgyűjtéstől, hátránya, hogy kizárólagosan a beteg reggeli állapotát tükrözi. A mikroalbuminuria határai: 30-300 mg/die a 24 órás gyűjtött vizeletben, a reggeli aktuális vizeletben (albumin/kreatinin hányados) az alsó határ 30 mg/g férfiaknál, 40 mg/g nőknél, a felső határ 300 mg/g. Ha három vizsgálatból két alkalommal az említett tartományokba esik az érték, akkor beszélünk mikroalbuminuriáról. Ha ezen alsó határértékek alatti adatot kapunk, akkor normoalbuminuriáról, ha a felső határérték felettieket, akkor makroprotein- vagy makroalbuminuriáról van szó. Soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy a mikroalbuminuria és általában a proteinuria származhat nem-diabeteses szisztémás betegségekből is (hypertonia, szisztémás autoimmun betegségek stb.) és nem-szisztémás nem-diabeteses vesebetegségekből is (glomerulonephritisek). Éppen ezért, ha a proteinuria 1. típusú diabeteses betegnél a megadott időbeli lefolyásnál sokkal korábban jelentkezik, gyorsabban progrediál, vagy mind az 1. mind a 2. típusú betegek esetében egyéb microangiopathias szövődmény (neuropathia, retinopathia) nélkül manifesztálódik és/vagy haematuriával jár együtt, akkor nem diabeteses nephropathias elváltozásra is gondolnunk kell. Meg kell említeni azt is, hogy a 2. típusú cukorbetegekben a mikroalbuminuria szoros korrelációt mutatott a miokardiális infarktus kialakulásával is, azaz makrovaszkuláris rizikótényzőnek is bizonyult.3,4,5 V. Hogyan szűrjük a cukorbetegség nem-diabeteses nephropathiás veseszövődményeit? A pyelonephritis akut formája könnyen felismerhető (magas láz, hidegrázás, deréktáji fájdalom, dysuria, normális morfológiájú vörösvértestekből álló haematuria, pyuria, vizelet bakteriológiai pozitivitás). Ha a beteg anamnesisében legalább egy-két ilyen alkalom kideríthető, panaszmentes állapotban is ismételten szignifikáns bakteriuriát találunk (toalettes, középsugarú vizeletben 105 csiraszám) és ultrahangos vizsgálat során az egyik vagy mindkét vese felszínén heges behúzódások mutathatók ki, akkor a chronicus pyelonephritis valószínűsíthető. Ha a betegnek kombinációs kezeléssel is nehezen beállítható hypertoniája van, esetleg tüdőödémával jár együtt a vérnyomáskiugrás, az ultrahangos vizsgálat során az érintett vese kisebb méreteit találjuk, és angiotenzin konvertáló enzim inhibitor vagy angiotenzin II receptor blokkoló adására, a terápia megkezdését követő egy hét múlva esedékes ellenőrzés során, szérum kreatinin és/vagy szérum káliumemelkedést tapasztalunk, akkor valószínűsíthető az arteria renalis stenosis. Ha a diabetes mellitusban szenvedő betegnél egyoldali vesekólika jelentkezik és az ultrahang vizsgálat során vizeletelfolyási akadályozottságot észlelünk a vesekő ultrahangos jellegzetességei nélkül, illetve a többi papillában is meszesedés mutatható ki, akkor elsősorban papillanecrosisra kell gondolnunk. Differenciál diagnosztikai szempontból szóba jön az analgetikum nephropathia okozta papillanecrosis. VI. Hogyan igazoljuk a cukorbetegség nem-diabeteses nephropathiás veseszövődményeit? Sajnos a chonicus pyelonephritis diagnózisának felállítására a szűrésnél említetteken kívül nem áll rendelkezésünkre sok eszköz. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy kizárásos alapon a diagnózis megerősíthető, amihez nephrológus konzílium is szükséges. Az arteria renalis stenosis gyanújának megerősítéséhez doppler ultrahangos vizsgálat, izotóp kamerarenográphia, angiographiás vizsgálatok (CT, MR vagy hagyományos angiographia) és hormonvizsgálatok kellenek, ezért szintén nephrológiai konzílium szükséges hozzá. A papillanecrosist ritkán diagnosztizáljuk, mert ha nem jár kólikával, akkor rendszerint nem ismerik fel. VII. Hogyan kezeljük a diabeteses nephropathiat? A mikroalbuminuria szerteágazó okai miatt, véleményünk szerint, a mikroalbuminuria stádiumában nephrológiai szakorvosi állapotfelmérés szükséges. Ha ez alapján a beteg diabeteses nephropathiasnak minősül, akkor az alábbi szempontokat kell figyelembe vennünk: a diabeteses nephropathia progresszióját alapvetően a vérnyomás és az anyagcsere kezelése befolyásolja.6,7 Ezért agresszív vérnyomáskezelésre törekszünk, ami 130/80 Hgmm alatti célértékeket jelent. A használandó antihypertensivumok a választás és a kombináció sorrendje szerint: angiotenzin konvertáló enzim inhibitorok (lehetőleg hosszúhatásúakat), angiotenzin II receptor blokkolók (e két csoport esetében a terápia megkezdése után egy héttel szérum kálium és kreatinin ellenőrzést kell végeznünk lásd fent), szívfrekvencia lassító kálcium antagonisták (esetleg harmadik generációs, dihidropyridin típusú kálcium antagonisták), centrális idegrendszeri hatású vérnyomáscsökkentők, alfa-1 receptor blokkolók, béta receptor blokkolók (ha anginás panasza is van a betegnek, akkor már első szerként kombinálandó az ACE inhibitorral, de a lehető legkisebb dózisban a kedvezőtlen anyagcserehatások miatt), diuretikumok (de a tiazidokat ne adjuk napi 10 mg fölötti adagban kedvezőtlen anyagcsere hatásuk miatt), direkt vazodilatátorok. A kombinált hatású szerek vagy két különböző hatásmechanizmusú anyag egy kiszerelésben történő kombinációja esetén figyelemmel kell lennünk mindkettő mellékhatásaira. Kiemelendő, hogy a nem hypertoniás, mikroalbuminuriás diabeteses nephropathiás betegek is ACE gátlóval kezelendők, azzal a maximális adaggal, ami kritikus vérnyomásesést még nem okoz.8 Fontos a nem farmakológiai vérnyomáskezelés is: a sószegény diéta (a diabetesesek hypertoniája só-dependens), az obez betegek fogyasztása, a rendszeres fizikai aktivitás javaslata, a dohányzás abbahagyása és alkoholfogyasztóknál az alkohol abstinentia. A diétás kezelés fő pillérei a fent említetteken kívül: a szénhidrát háztartás javítása (a haemoglobin A1c 7,5 százalék alatti értéken tartása, a vércukor önellenőrzés során a praeprandialis vércukor 6,5 és a postprandiális vércukor 9 mM alatt tartása), az esetleges zsír anyagcserezavar kezelése (a koleszterin 4,8 mM a triglicerid 1,7 mM alatt, a HDL koleszterin 1,2 mM fölött tartása). A fehérjebevitel 0,8 g/testsúly kg/nap - ra csökkentése szükséges a mikroalbuminuria stádiumában, ami azotaemiás és/vagy makroproteinuriás betegnél 0,6-0,7 g/testsúly kg/nap - ra csökkenthető. A fehérje adag csökkentésével kieső energia mennyiséget komplex szénhidrát formájában javasolt bevinni. A fehérjebevitelt ismét növelni kell dializált diabeteses betegnél 1 g/testsúly kg/nap - ra.7,8,9 Nem adhatók diabeteses nephropathiás betegek esetében a biguanidok (buformin, metformin) a laktát acidózis veszélyének növekedése miatt és a vesén keresztül kiválasztódó szulfanilureák (glibenclamid, gliclazid, glipizid, glimepirid) a hypoglycaemia fokozott rizikója miatt. Adható viszont a gliquidon.10 Az inzulinnal kezelt betegeknél a vesefunkció beszűkülése az inzulin elimináció csökkenését és a vese glukoneogenezisének károsodását eredményezi, ezért ilyenkor az inzulinigény is csökken, az adagok mérséklendők.10,11 VIII. Hogyan kezeljük a cukorbetegség nem-diabeteses nephropathias szővődményeit? A chronicus pyelonephritises cukorbeteget a húgyúti fertőzés relapsusa vagy recidivája esetén célzott antibiotikus kúrával kezeljük legalább 10 napig, és a klinikai tünetek megszűnése esetén is kontroll vizelet bakteriológiai vizsgálatot végeztessünk. Az arteria renalis stenosis megoldása a Dotter angioplastica, vagy az érműtét. Ha a speciális nephrológiai ellátást végző intézet a beavatkozások után ACE gátló kezelést indikál, akkor a szérum kreatinin és a kálium a továbbiakban szorosan ellenőrzendő (reziduális, vagy újra kialakuló arteriás szűkület veszélye!). Ha a papillanecrosis (a leváló szövet darab) húgyúti obstrukciót okoz, akkor a kezelése urológiai intézményben kell, hogy történjen. IX. Hogyan gondozzuk a diabetes mellitus veseszövődményeiben szenvedőket? Az ischaemiás veseszövődményben, a papilla necrosisban, és a chronicus pyelonephritisben szenvedő cukorbetegek gondozásába javasolt nephrológus bevonása. Az 1. típusú cukorbetegek diabeteses nephropathiájának gondozását a diabetológusnak és nephrológusnak közösen kell ellátni. A 2. típusú cukorbeteg diabeteses nephropathiájának gondozásához a háziorvos, a diabetológus és a nephrológus kooperációjára van szükség.1 Irodalomjegyzék: 1. Wittmann I., Nagy J.: A diabeteses nephropathia rizikófaktorai, diagnózisa és kezelése. Háziorvos Továbbképző Szemle 1998. 5:269-272. 2. Nagy J., Molnár M., Wittmann I. : Microalbuminuria jelentősége a diabeteses nephropathia korai diagnózisában és kezelésében. Diabetologia Hungarica 1996. 1, 5-11. 3. Ismail N., Becker B., Strzelczyk P., Ritz E.: Renal disease and hypertension in non-insulin-dependent diabetes mellitus. Kidney Int. 1999. 55:1-28. 4. American Diabetes Association: Diabetic nephropathy Diabetes Care 1998. 21(Suppl. 1): S50-53. 5. Bennett P. H., Haffner S., Bertram L., és mtsai: Diabetic renal disease recommendations. Screening and management of microalbuminuria in patients with diabetes mellitus: recommendations to the scientific advisory board of the National Kidney Foundation from an Ad Hoc Committee of the Council on Diabetes Mellitus of the National Kidney Foundation. Am. J. Kidney Dis. 1995. 25: 107-112. 6. European Diabetes Policy Group: A desktop guide to Type 1 (insulin-dependent) diabetes mellitus. 1998 7. European Diabetes Policy Group: A desktop guide to Type 2 diabetes mellitus. 1998-1999. 8. Wittmann I., Molnár M., Nagy J.: A felnőttkori diabeteszes nefropátia kezelése. Diabetologia Hungarica 1996. Suppl. 2: 103-104. 9. Parving H. H. : Renoprotection in diabetes: genetic and non-genetic risk factors and treatment. Diabetologia 1998. 41: 745-759. 10. Belgyógyászati Szakmai Kollégium Diabetes Munkabizottsága: A diabetes mellitus kórismézése, kezelése és gondozása. Módszertani levél. Diabetologia Hungarica 1999. 1:43-57. 11. Kammerer L., Madácsy L. : Veseszövődmények diabetesben. In: Halmos T., Jermendy Gy. (eds.) Diabetes mellitus. A cukorbetegség klinikai vonatkozásai. (pp. 369-388) Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1997. http://www.eltauniversitate.ro/Mag/diabet_mag.html A CUKORBETEGSÉG ÉS ENNEK KEZELÉSE A TERMÉSZETES TÁPLÁLKOZÁSSALL A cukorbetegség (DZ) többféle zavar együttese, melyeknek különböző okai lehetnek, de a közös elem minden esetben a vércukorszintnek a normális értékek fölé emelkedése, s ez a zsírok és a proteinek össze-tételében is módosulásokat eredményez. A magas glükóz szint és a metabolizmus módosulása az inzulin kiválasztásban beállt zavarnak a követ¬kezménye. Éppen ezért habár a cukorbetegséget az endokrin zavarok közé lehetne sorolni, a megnyil¬vánulásai alapján a metabolizmus zavarokhoz tartozik. Léteznek előkészítő szakaszok, konkrét jelek nél-kül, változó időtartammal (néhány hét vagy néhány hónap). Éppen ezért azt mondják, hogy egy ismert cukorbetegen kívül még létezik legalább egy vagy kettő, akiknél a diagnózist még nem állapították meg. Osztályozás A leggyakoribb típus amely nálunk előfordul: az inzulin-függő cukorbetegség (II. típus)és a glukózra érzékeny típus (amely kémiai cukorbetegség néven is ismert). Megjegyzendő azonban, hogy nem minden személy állapota halad a cukorbetegség felé, azok közül, akik nem tűrik a glukózt. A cukorbetegség más sajátos formákban is jelentkezhet: -a terhesség alatt jelentkezik, majd utána eltűnik vagy az I. vagy II. típus irányába fejlődik tovább, egy másik formája az alultápláltság következtében jele-nik meg a trópikus országokban, a 30 év alatti fiatal személyeknél, akik súly elégtelenségben szenvednek. Hazánkban a cukorbetegek 10-15%-a a II. kategóriába tartozik. Erre az állapotra az inzulin kiválasztás tel-jes hiánya jellemző, s váratlanul jelentkezik nyilvánvaló jelekkel. Ez a forma bármilyen életkorban elő-fordulhat de legtöbb esetben 30 év fölött jelentkezik. Ezen életkor alatt szinte minden eset inzulin-függő. E két típuson kívül még létezik egy átmeneti forma, ebben az esetben az inzulint szájon keresztül kapják rövidebb vagy hosszabb kezelés során. („ „cukorbetegség 1şi½"), A második típus képezi a cukorbeteg esetek nagy részét Romániában (85%). A tipikus formája 40 év fö-lött jelenik meg a túlsúlyos személyek esetében hosszas megelőző diagnózisok után. Az első szakaszban a hasnyálmirigy kiválasztása jó (néha túlzott) és pozitívan válaszol a diétára és a kezelésre. A cukorbetegek 80%-a túlsúlyos a diagnózis megállapításának pillanatában s csak 20% esetében hiányzik a súlytöbblet. A diagnózis. Ez nem nehéz. 1912-ben a Párizsban megjelent Lancereaux-Paulescu Orvostudományi Ér-tekezlet III. kötete a következőképpen írja le: „în a hasnyálmirigy kiválasztás hiányában a glukóz nem asszimilálódik de el sem tárolódik glikogén formájában s a szövetek sem használják el. Ez felhalmozódik a vérben, oszmótikus következményekkel (a szövetek deszhidratálódását eredményezi) A cukorszint rendszerint meghaladja a 200mg%. Epidemiológia.A cukorbetegség már az ókorból ismert. Epidemiológiai adatok viszont csak a XX. szá-zad első felében jelennek meg. Jelenleg a világon megközelítőleg 150 millió cukorbeteg él, ezek közül 30 millió inzulin-függő (1994 adatai) „ A nyilvántartott esetek tanulmányozása állandó növekedést mutat, kivéve a háborús időszakokat, amikor az esetek száma sokkal kisebb. A különféle országokban végzett epidemiológiai tanulmányok kimutatják a cukorbetegek számának folyamatos növekedését az utolsó évti-zedekben, s ez egybeesik az életszínvonal növekedésével (az Egyesült Államokban a cukorbetegek száma megduplázódott az utóbbi évtizedekben. Romániában a növekedés üteme sokkal lassúbb volt mint az ipa-rosodott államokban. 20.000 egymásután bejegyzett eset tanulmányozása azt mutatja, hogy az esetek száma egyenletesen oszlik meg 17 és 70 év között. Ezek 7%-a inzulin függő és kb. 93% helyrehozható kezeléssel, diétával, természetes táplálkozással. Ezen esetek ritkábban fordulnak elő 30 éves korig, számuk növekedik 30 és 40 év között és rohamosan emel-kedik 40 és 60 év között. Ezen életkor fölött újra rohamosan csökken (kevesen érnek meg magasabb életkort a korábban diagnosztikált betegek közül). A CELLULÓZ ROSTOK (AZ ELTA KENYÉR) - Az Elta Egyetem laboratórium gyárában készülő természetes kenyérről és ennek gyógyhatásáról egyre több ismertető anyag jelenik meg. A növényi rostok szerepét általában és különösképpen a búzakorpát a dr. Mincu és dr. Mogos táplálkozási tankönyve is bemutatja. „ "A beteg ember táplálkozásának gyakorlati alapjai", amelyből az Értekezés az ember táplálkozásáról című könyvben is idéztünk: Azon diétáknak van kedvező következménye a metabolizmusra, amelyekben a glucidok növényi rostok-kal vannak párosítva (30-40 gr. naponta). A növényi rostok egy részének strukturális szerepe van. Ez legfőképpen a búzakorpában található meg. Másoknak pedig regeneráló szerepük van és kijavítják a károsult részeket. Ilyen növényi rostok a zöldsé-gekben, gyümölcsökben a gyökerekben és a zöld levelekben találhatóak. A növényi rostok első kategóriá-ja fontos szerepet játszik a bélrendszer megtisztításában és a perisztaltikus mozgást segíti elő. Mivel a me-tabolizmusban fontos szerepet játszanak, ezért ajánlott a cukorbetegek diétájában egyre nagyobb száza-lékban bevezetni a növényi rostokat. Léteznek olyan statisztikák amelyek kimutatják, hogy azon ember-csoportok esetében, amelyek kevés növényi rostot fogyasztanak, sokkal magasabb a betegségek aránya. Ajánlott a cukorbetegek diétájában minden 1000 kalória bevitele során 25 gr. növényi rost. Idézünk egy másik táplálkozás-tankönyvből amelyet egy csoport táplálkozás-szakértő állított össze ugyanazon dr. Iulian Mincu felügyelete alatt, „Jelenlegi irány a táplálkozásban címmel. A növényi rostoknak kétféle funkcionális szerepük van: nagy vízfelszívó képesség, és képesek arra, hogy lekössék a káros anyagokat amelyeket a vízzel együtt kiürítenek. A rostok hidratáló képessége különbözik a növényi rosttól függően. Így a vízlekötő képesség 100 gr anyaghoz viszonyítva a következőképpen ala-kul: 447 gr a búzakorpa esetében, 312gr a mangónál, 208 gr a sárgarépánál, 177 gr az almánál, 168 gr a káposztánál, 165 gr az árpalisztnél 68 gr a banánnál és a karfiolnál és 41 gr a krumpli esetében. Megfi-gyelhető, hogy a búzakorpa hidratáló képessége jóval magasabb, s ezt befolyásolja az is hogy mennyire finoman őrölt., ennek függvényében 500 és 311% között mozoghat. A növényi rostokban gazdag diétának számos pozitív következménye van, melyek között megemlítjük a gyomor- és bélrendszeri hormonok felszabadulását, a hasnyálmirigy kiválasztásának módosulását és az emésztés javulását. Ezen következmények alapján látható a rostok profilaktikus szerepe, s ez számos betegség megelőzését is jelenti, mint amilyen a: szívbetegségek, cukorbetegség, vesebántalmak, krónikus székrekedés, vakbél-gyulladás, vastagbélrák. Az epidemiológiai tanulmányok megállapították, hogy azok a népek, amelyek tápláléka gazdag növényi rostokban alacsony koleszterin szinttel rendelkeznek, sokkal ritkábban szenvednek szívbántalmakban. Kritchevsky és munkatársai úgy vélik, hogy a növényi rostokban gazdag diéta védelmet jelent az érelme-szesedés ellen. Az önkénteseken végzett tanulmányok igazolták, hogy a búzakorpa rendszeres fogyasztása csökkenti a koleszterin szintet, s a méreganyagok kiürítése fokozottabb. A cukorbetegek száma jóval kisebb azok esetében akik napi menüjében jelen van a növényi rost. Megál-lapították, hogy a metabolizmusban nagy szerepe van a növényi rostoknak, javítja a glucidok elviselését és csökkenti ezáltal az inzulin szükségletet. Most mikor már egyre nyilvánvalóbbá vált a búzakorpa sze-repe egyre inkább kezdi használni a gyógyszeripar is különféle betegségek megelőzésére, mint amilyen a krónikus székrekedés és a metabolizmust befolyásoló betegségek amelyet említettünk. Párhuzamosan már több országban létezik ez a tendencia, hogy a kenyér cellulóz tartalmát növeljék azáltal, hogy tiszta cellu-lózzal egészítik ki. Gyakran a cellulóz százalékát a háromszorosára is megnövelik a barna kenyér eseté-ben. Ezzel párhuzamosan csökken a kalória tartalom kb. 30%-al. Kísérleteket végeztek, olyan kenyér elkészítése végett amelynek cellulóz tartalma magas, a búzakorpa hozzáadása által. Megállapították, hogy a kb. 5%-ban hozzáadott cellulóz anyagok a kenyér térfogatának csökkenéséhez vezetnek. Ha a cellulóz anyagok százalékát 7%-ra emelik, a térfogat csökkenés még jelen-tősebb, mivel kevesebb gázt képes lekötni. A különféle cellulóz adalékok befolyásolják a kenyér porhanyóságát. Megállapították, hogy a jó minőségű kenyér búzalisztből készül, amelyhez 7%-ban adnak búzakorpát. Ha ezeken az oldalakon bemutatott elmélet nem elég részletes „ Az értekezés az ember táplálkozásáról" című kötetekben több adat is található, de nézzük meg inkább a gyakorlati elemet, azáltal, hogy bemuta-tunk egy klinikai esetet, amely meggyógyult, sok más eset közül, s azért választottuk pontosan ezt, mert nagyon pontos analíziseken alapul, amelyeket az évek során végeztek a páciensen. KLINIKAI ESET: B.V., 74 éves. Diagnózis: II. típusú cukorbetegség 1968 - megállapítják a betegséget. Egy évig megszokott diétát tart. 1969 -a családi stressz hatására (haláleset a családban)a helyzet súlyosbodik és 8 éven át Tolbutamid-ot kezd szedni. 1977 - A cukorszint fokozatosan növekedik (megerőltetett ritmus a munkahelyen), súlyosbodik a helyzet, így Meguan-t kezd szedni. Ugyanekkor beutalják a Cantacuzino kórházba. 1982 - nyugdíjba vonul és rövidesen növekedik újra a cukorszint, a Meguan-nak már nincs hatása. A cu-korszint folyamatosan növekedik (3-4 év alatt meghaladja a 200 mg-ot). 1990 - a cukorszint 190mg%; glicozuria = 5mg%; ( Manimil-lel folytat kezelést). 1994, október - (a cukorszint 209mg%);beutalják a Fundeni Kórházba a III. infarktusa miatt (időközben 1968-tól újabb betegségek jelennek meg); Folytatja a kezelést Maycor, Cordoram, Furosemid, Miofilin, Lanatozid-al. 1995,megtudja a tévéből a naturista kezelés alternatíváját, három héten keresztül természetesen táplálko-zik (zöldségek és gyümölcsök). Reggelire a föld felett fejlődő zöldségeket, ebédre gyökereseket, este gyümölcsöt, hétfőn, szerdán és pénteken táplálkozás szünetet tart, csak teákat iszik. - A következő 14 nap során egy lékúrát tart, 450 g gyümölcslevet és teát fogyaszt, ezt követően természe-tes táplálékot (nyers zöldséget és gyümölcsöt) amit forralatlan tejjel és friss tehéntúróval egészít ki. 1995 (június 30) - (amikor elkezdte a naturista gyógykezelést a cukorszintje 205mg%, glicozidok 10mg% a Manimil kezelés mellett (naponta háromszor) 1995, július 6 véglegesen lemond minden gyógyszerről. 1995, július 20 - a cukorszint 144mg%, glicozidok=0mg% (gyógyszerek nékül) - ez az idő alatt eltűnnek a reumatikus fájdalmak és „az írói görcsök", amelyek a kezelést megelőzően már megszokottá váltak s ezek miatt nem is tudott írni. 1996,június 12, a cukorszint 138mg%,gyógyszerek nélkül. 1998,november - a cukorszint 133mg%, glicozidok hiányoznak. 1999,június -a cukorszint 133mg% (gyógyszerek nélkül).A többi eredmény is normális, minden betegsé-get „elfelejtett". A TÁPLÁLKOZÁS GYÓGYHATÁSA Ajánlott élelmiszerek: Állati eredetű termékek: Friss nyers tojás. Tejtermékek: savanyú tej,tejföl, vaj,tehéntúró, telemea. Méz (2-3 kiskanálnyi naponta vagy természetes édességek). Növényi termékek: Gyökeresek: sárgarépa, peterzselyem, zeller, peszternát, nyers krumpli, retek. Levelesek: Fehér és vörös káposzta, karfiol, csalán, saláta, spenót. Zöldségek: paradicsom,uborka, paprika,tök, gomba, padlizsán. Gabonafélék:Búza (természetes kenyér formájában) hajdina stb. Gyümölcsök: alma, graphe-fruit,dió, kiwi, narancs (az édesebb gyümölcsöket kezdetben mér-tékletesen). Fűszerek: fokhagyma, hagyma, peterzselyem, leostyán, kapor,, kömény, szegfűbors, koleander, bors). Folyadékok: természetes, áztatott teák, sör, bor. Hidegen préselt olaj. Nem ajánlott élelmiszerek: Bármilyen hús, hentesáru, hal Sajt, krémsajt, orda, erjesztéssel készülő túrófélék Főtt krumpli, vagy sült krumpli, paszuly, borsó. Finomított olaj, cukor, só Desztilált alkohol (vodka, konyak stb.) A természetes élelmiszerek közül méz (80% glucid) nagy mennyiségben, vagy mazsola (71%), füge (58%), az édes bor, must vagy kóla. A BELSŐ VAGY REÁLIS OKOK a Modern orvostudomány újra felfedezi a hagyományos, ókori orvoslás alapelveit, legyen az akár az indi-ai, kínai vagy a dák. Ezek lassan teret foglalnak az allopatikus orvostudománnyal szemben egyrészt az évezredek során felhalmozott tapasztalatok révén, de főképp azáltal, hogy a figyelmet a reális problémák-ra irányítják- nem pedig a betegségre és a károsodott részre, amit nem elszigetelnek el az egésztől. (úgy ahogy ez a hagyományos orvostudomány esetében történik): Éppen ezért a gétodák orvostudomány az egész bolygón ismert volt (a rómaiak és az ázsiaiak körében egyaránt). Különben a jelenlegi kutatások igazolják, hogy a „Hippokratész esküje" utólagos átvétele egy korábbi „eskünek" amely a Zamolxis eskü-je volt. Így tehát Zamolxis egy nagyon tehetséges orvos, nagyon értékes tehnológiai és információs anya-got hagyott maga után. Zamolxis beszél „a lélek gyógyulásának fontosságáról s csak ezután ad a testet gyógyító szereket. Mindezeket modern kifejezésekkel magyarázva, az ókori orvostudomány nagy hang-súlyt fektetett a mentális orvoslásra, a pszichikai és mentális energia, az energia mező helyreállításával, amelyek direkt módon befolyásolják a fizikai és energetikai testet. Ezekkel dolgozva, a szubtilis szerkeze-teket helyreállítva megtörténik a valódi gyógyulás, a spirituális gyógyulás amely visszaállítja a harmóniát az ember és a természet között, ami lénye mélyében tükröződik. Mindezt azért mondottuk el, hogy megérthessük, hogy a valódi gyógyulás belülről fakad, nem pedig kí-vülről, bizonyos molekulákból, még akkor sem ha ezek természetesek. Végső soron az ember jelleme a döntő, kapcsolatainak szimpatiája vagy antipatiája. Az ismételt tanulmányok alapján megfigyelték, hogy egy bizonyos betegséget egy bizonyos magatartás határoz meg, s az adott betegség enyhül vagy teljesen eltűnik akkor amikor az ember az ezt kiváltó magatartással ellentétes magatartást alakít ki. Röviden: a régi orvostudományi értekezések azt állítják, hogy az inzulinfüggő cukorbetegség esetében „ amelyek felnőttkorban vagy öregkorban jelennek meg, az ok az élettárssal vagy a környezettel való kap-csolat problémáiban rejlik". A CUKORBETEGSÉG MEGNYILVÁNULÁSÁNAK OKAI (Bernie S. Siegel - „Szeretet, Kezelés, Gyógyulás") 4%-a a bolygónak cukorbeteg. Ehhez a zavarhoz nagymértékben hozzájárul az elhízás. Ritkábban fertőzé-sek következtében is megjelenhet, ilyenkor a vírusok megtámadják az inzulin termelő sejteket. A cukor-betegséget általában spontánul fedezik fel. A tűnetek : szomjúság, sebek amelyek nehezen gyógyulnak, viszketés, ekcémák, fertőzött vizelet, fáradtság és étvágytalanság, rohamos fogyás. A vércukorszint növekedése nagyon veszélyes lehet, habár hosszú ideig a szenvedés sem nyilvánul meg, de végül eljut a vénákba. A következmény gyakran csak akkor mutatkozik meg, amikor már semmit sem lehet csinálni. A problémák először a szemen és a vesén nyilvánulnak meg. Ha túl későn fedezik fel a cu-korbetegséget vakulás vagy vese elégtelenség jelentkezhet. Gyakran rossz a vérkeringés a lábakban, szív-infarktus vagy agyérgörcs jelentkezhet. Ahhoz hogy a sejtek átvegyék a vérben lévő cukrot inzulinra van szükségük. Ha ez hiányzik vagy elégte-len mennyiségben van jelen akkor a cukorszint a vérben megemelkedik. Az orvostudomány kétféle cukorbetegségről beszél: 1. típus, amikor a hasnyálmirigy azon sejtjei, amelyek az inzulint választják ki nagy mértékben károsod-tak, s ebben az esetben a szervezetnek élete végéin inzulinra van szüksége, mesterséges úton. A betegség általában 30 év előtt jelenik meg a cukorbetegek kb.30%-ánál. A 2.típus „ az öregség cukorbetegsége", amely 40 év fölött jelenik meg és a cukorbetegek 90%-nál fordul elő. Fontos szerepe van itt az öröklődésnek. Az ok az elhízás is lehet. A hasnyálmirigy továbbra is termel inzulint de elégtelen mennyiségben. Ezt a fajta cukorbetegséget még „cukros vizeletnek is nevezik, mivel a szervezetbe jutott cukrot nem képes a szervezet asszimilálni és a sejtekbe beépíteni. A régi időktől kezdve a cukrot a szerelem és a vonzalom szimbólumának tekintik. A nagyapók szeretetü-ket az unokáik iránt úgy fejezik ki, hogy édességeket vásárolnak, a kövér emberek enyhülést keresnek az édességekben.Tehát a cukor gyakran egy kellemes érzést kelt, a szeretet és a gondtalanság szinonimája. A cukorbetegek esetében megfigyelhetjük, érzelmi szempontból hogy habár képesek szeretetet adni és kapni (anyagi szinten a cukorról és az édességekről, a mézről van szó) nem képesek feldolgozni ezeket a vonatkozásokat,„hiányzik a megemésztés képessége,"a környezete iránti gondoskodás. Habár a vércukor-szintje emelkedett (elégséges szeretetet és melegséget kap mások, a környezete részéről)nem tudja hogy mit kezdjen ezzel, s így visszaküldi az eredeti formájában. Ezeket a problémákat amelyek nyomasztják édességgel kompenzálja. Az életet a kevésbé kellemes vonatkozásaival„a pótcselekvések fejezetéhez csa-tolja. De úgy ahogy ez a túlzott édességfogyasztáskor történik, mindez egy hányingert vált ki belőle. A cukorbeteg nem fogadja el mások figyelmességét és gondoskodását, pedig hatalmas nagy szüksége van erre. Így képtelen szeretetet adni és kapni. Így eltávolodik az„édes élettől", s idővel „megkeseredik". A legfontosabb tényezők amelyek ezt a betegséget okozzák elsősorban a krízisek, harag, olyan helyzetek amelyek az egész létezés átszervezését kívánják. A terhesség, a pubertás kor vagy az élet nagyobb válto-zásait hozó időszakok, amikor az embernek önmagával kell szembesülnie. Ezeket az okokat a mindennapi élet problémái közé sorolhatjuk. Vegyük egy olyan férfi esetét aki munkahely nélkül marad. Ennek az az érzése, hogy családnak nincs már rá szüksége. Így azt feltételezheti, hogy nem érdemli meg a környezete szeretetét, mivel csődöt mondott a családfenntaró szerepében. Ez a nézőpont abba a helyzetbe sodorhatja, hogy már nem akarja észrevenni a családja szeretetét és gondoskodását, s később már el sem tudja ezt fogadni (ezt fizikailag az jelzi, hogy a szervezete nem képes befogadni és feldolgozni a cukrot). Nézzünk most egy reális esetet: egy 5 éves fiúcska esetében kimutatják a cukorbetegséget. A szülőkkel beszélgetve kiderül, hogy szinte mindig mellette voltak a nagyszülők és a rokonok. A rokonok és a szülők között gyakran nézeteltérések és veszekedések voltak, a gyermek összezavarodott, s nehezére esett elfo-gadni a tanácsokat és a simogatásokat a„rossz nagynéni részéről". Tehát ebben az esetben is megjelenik a„zavarodottság néven ismert szindrom", a környezet szeretetének befogadását illetően. Ismételjük csak át. A cukorbetegség okai között rejlik tehát egy kialakulóban lévő szexuális képesség, ki-ábrándultság, megfosztottság érzése. Ez egy figyelmeztetés is akar lenni, hogy jobban megértsük saját személyünket, hogy növekedhessen bennünk az életöröm. -A cukorbetegség arra utal, hogy az egyén nem látja az élet szebbik oldalát, ennek örömeit, s ez megfosztottsági érzéséből fakad: azt hiszi, hogy nem érdemli meg mások szeretetét, vagyis nem képes be-fogadni a szeretetet. Hiányzik belőle ez a „tudomány", s nincs elég bátorsága, hogy beismerje érzéseit és vonzódását. Pszichikai szempontból az egyén „alultáplált". - A súlytöbblet azt mutatja, hogy az egyén hordoz magával valami fölösleget, több akar lenni mint ami szükséges, valami egyéb akar lenni. Így egy más formát ölt magára és visszautasítja valódi fizikai formá-ját. - A vírussal való fertőzés azt jelzi, hogy nem fogadja be egy idegen energiának a következményeit, egy tőle idegen dolog jellemzését elutasítja. - A szomjúság azt jelzi, hogy az entitás„szeretetre vágyik"; nem szereti önmagát s így képtelen elfogadni a szeretetet másoktól sem. - A sebek be nem gyógyulása arra utal, hogy folyamatosan újabb és újabb sebeket ejt magán, anélkül, hogy a régiek begyógyultak volna. - A viszketés allegorikusan kifejezi, hogy szükségét érzi annak, hogy magával többet foglalkozzon. - A fáradtság pedig azt jelzi, hogy életstílusát meg kell változtatnia, belefáradt abba, hogy éljen (a szoká-sos életstílusba). - A veseproblémák a partnerrel való kapcsolat zavaraira utalnak. - A látászavarok figyelmeztetik, hogy más szemekkel kell néznie, tisztelnie kell önmagát és nem szabad elítélnie mindig önmagát. -A szívproblémák arra figyelmeztetik, hogy önmagát jobban kell szeretnie (s indirekt módon másokat is). A szív, a szeretet szerve nem működik normálisan korábban vagy később ha valamit nem változtat. A fiatalkori cukorbetegség arra utal, hogy az egyén még nem tanulta meg önmagát elfogadni olyannak amilyen és más valaki szeretne lenni. A felnőttkori cukorbetegség azt jelzi, hogy az egyén állandó menekülésben élte az életét. Nagyon sok te-vékenységben volt része, de arra a következtetésre jutott később, hogy nem az akinek magát hitte, s így az élet pontosan azon problémák elé állítja amelyek elől mindig elmenekült. Most jött el az ideje, hogy való-ban változtasson valamit. Mit kell megvalósítania? Elsősorban azt, hogy felteszi magának a kérdést, hogy milyen viszonyban van saját lényének pozitív vonatkozásaival, s milyen mértékben tud közeledni önmagához. Elemeznie kell sa-ját képességét a szeretetre, a feltételek nélküli adakozásra. Ezen magatartás magyarázata a szexualitáshoz kapcsolódó félelemben is kereshető, vagy a partner iránti kiábrándultság is okolható. Ha felfedezi saját re-akcióinak az okát, akkor sikerül magatartását is lassanként megváltoztatni. Ezen betegség üzenete minden esetben ugyanaz: az egyénnek meg kell szeretnie önmagát, s közelednie kell valódi én-jéhez, s beismernie, hogy mindenki méltó mások szeretetére. Ez a betegség azt is eszébe juttatja, hogy mindenki egyedi, pontos küldetéssel és feladatokkal rendelkezik. Csak azok tudnak igazán szeretetet és örömet adni és kapni akik őszinték, s megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy őszintén örvendjenek az életnek (s ez a kinyílás az élet felé a sejtek kinyílását is eredményezi, melyek így képessé válnak befogadni a cukrot s visszatérnek a normális paraméterekhez). http://www.megapress.hu/sle/ci22/ci22.php AZ AUTOIMMUN BETEGSÉGRŐL Az Ön diagnózisa: SLE (szisztémás lupus erythematosus, röviden lupus). Ebben a kiadványban szeretnénk tájékoztatni Önt betegségéről, annak felismeréséről, kezeléséről és azokról a lehetőségekről, melyekkel Ön is aktívan segíthet önmagának és az orvosának a gyógyításban. I. Néhány tudnivaló a betegségről A betegségnek két formája ismert: a bőrre korlátozódó (úgynevezett diszkóid) és az egész szervezetet érintő, vagyis szisztémás (általános) forma. Tájékoztatónk ez utóbbiról szól. 1. Miért nevezik lupusnak? A lupus latin szó, farkast jelent. A betegséget a múlt században írták le először (addig érdekes módon nem vettek róla tudomást). 1851-ben használta először egy orvos a lupus erythematosus elnevezést. Korábban már jól ismert volt a bőr tuberkulózisa, melyet lupus vulgárisnak (magyarra fordítva: "közönséges farkasnak") tituláltak, arra utalva, hogy a bőr tuberkulózis fokozatosan roncsolja, {mint a farkas) eszi a megtámadott bőrt. Ehhez hasonlították ezt a betegséget, mely ugyan hasonló bőrpírt okoz (innen a görög/latin erythematosus = vörös), de nem roncsolja a bőrt. Még azt érdemes megjegyezni, hogy a magyar Kaposi Móric doktor nevéhez fűződik annak felismerése, hogy a lupus nemcsak bőrbetegség, hanem más szerveket is megtámad (vagyis szisztémás). 2. Mi okozza a lupust? Az SLE vagy lupus közvetlen kiváltó okát jelenleg még nem ismerjük. Idült, (más néven: krónikus), vagyis hosszantartó betegség, sajnos az orvostudomány ma még nincs birtokában annak a gyógyszernek vagy gyógymódnak, amely véglegesen elmulasztaná, bár világszerte nagyon sok kutató dolgozik a feladat megoldásán. A betegség iránti fogékonyságot genetikai (Örökletes) tényezők befolyásolják: vagyis a lupus már a betegekben szunnyad, amíg valami külső behatás fel nem ébreszti. Ilyen aktiváló tényezők lehetnek például vírusok, hormonális változások (gyakran szülés után jelentkezik), ultraibolya sugarak, stb. Az örökletes háttér (a hajlam) egyik bizonyítéka az, hogy a lupusos beteg családjában a lupus, illetve más rokon "autoimmun" betegség gyakrabban fordulhat elő. Gyakran hangzik el a kérdés lupusos édesanyák szájából: örökli-e gyermekem a lupust? Sajnos a hajlamot kimutatni nem tudjuk. A lupus kialakulásának kockázata az utódokban nem ismert, néhány %-ra tehető - lánygyermekekben természetesen nagyobb a kockázat, mint a fiúkban. A lupus egy fajtáját gyógyszerek is kiválthatják, ezek az esetek azonban a gyógyszer elhagyása után többnyire gyógyulnak (Magyarországon az ilyen lupus rendkívül ritka). Nagyon fontos: a lupus nem fertőző betegség! 3. Mik a betegség jellegzetességei? A lupus az úgynevezett "autoimmun" betegségek közé tartozik. Laikusok számára az "autoimmun" jelző meglehetősen misztikus. A szervezet védekezőrendszere (más néven: immunrendszere) - amelynek feladata a betegségek, fertőzések elleni védelem - az autoimmun betegségekben a saját szervezet (azaz a saját sejtek, szövetek) ellen fordul. Az autoimmun betegségek tehát olyan ismeretlen eredetű gyulladásos betegségek, melyekben a gyulladásért az immunrendszer hibás működése a felelős. A lupus jellemzője, hogy lefolyása hullámzó, jobb és rosszabb időszakok váltják egymást; sokszor akár évekig is tünetmentes lehet a beteg. Az enyhébb és aktívabb betegségszakaszok hossza és a tünetek súlyossága egyénenként igen különböző lehet. 4. Kik lesznek betegek? A lupus a fogamzóképes korú, 18-45 év közötti nőket bctcgítí meg leggyakrabban, de természetesen vannak fiatalabb és idősebb, valamint férfibetegek is. A nők mintegy tízszer gyakrabban betegszenek meg, mint a férfiak. Magyarországon a betegség becsült gyakorisága 0,2-0,5%o, vagyis körülbelül tízezer emberből 2-5 betegszik meg lupusban. 5. Melyek a betegség tünetei? A tünetek igen változatosak, rendkívül tarka képet adhatnak. a.) Az általános tünetek nem jellemzőek a lupusra, azaz más betegségek is hasonló tüneteket okozhatnak): • fáradtságérzés, • gyengeség, • láz, • nyirokcsomó-duzzanat • rossz közérzet, • étvágytalanság, fogyás Az általános tünetek egy része, kivált a fáradtságérzés, rossz közérzet és a teljesítőképesség csökkenése makacsul megmaradhatnak még a betegség viszonylag jó szakaszaiban is. b.) ízületi elváltozások, melyek főleg a kisebb ízületekben (kéz- és iábizületek, csuklók) jelentkeznek, és a betegek mintegy 90%-ában fellépnek: • fájdalom, • duzzanat, • esetenként mozgáskorlátozottság, • reggeli ízületi merevségérzés (órákig eltart, míg "bejáródnak" az ízületek) Az ízületi bántalmakra jellemző, hogy - nagyon ritka kivételektől eltekintve - nyom nélkül elmúlnak (vagyis nem teszik tönkre az ízületeket). c.) bőr- és nyálkahártya tünetek a betegek 85-95 %-ában jelentkeznek: • tartósan fennálló - igen jellegzetes - pillangószerű bőrpír az orcákon • napfény hatására jelentkező kiütések, fényérzékenység általánosan vagy foltokban jelentkező hajhullás • a kéz- és lábujjak hideghatásra elfehérednek, majd elkékülnek • a szájüregben fekélyek, sebek jöhetnek létre Az u.n. diszkóid jellegű, torzító hegekkel járó bőrgyulladástól eltekintve, a legtöbb bőrelváltozás nyom nélkül el szokott múlni. A hajhullás sajnos nem befolyásolható, a haj egyenletes megritkulása is véglegesnek tekinthető. d.) a belső szerveket borító sávos hártyák gyulladása a betegek kb. felében fordul elő: • mellhártyagyulladás • szívburok gyulladás • hashártyagyulladás Ezek közül leggyakoribb a mellhártyagyulladás, mely légvételkor jelentkező szúró fájdalmakat okoz. Gyakori, hogy a beteg oldalon való fekvés is fokozza a fájdalmat. Néha hosszú hónapokon át kínozza a betegeket. e.) vesegyulladás a betegek mintegy 60%-ában léphet fel, ennek jelei a: • magas vérnyomás • lábdagadás (ödéma) lehet, de legbiztosabban csak a vizelet és vérben lévő salakanyagok időszakos ellenőrzésével deríthető ki. A vesebetegség gyakran teljesen panaszmentesen, alattomosan kezdődik, ezért elengedhetetlen a folyamatos orvosi és laboratóriumi ellenőrzés! f.) idegrendszeri tünetek a betegek kb. egyharmadánál jelentkezhetnek: • fejfájás, migrén • depresszió, gyors hangulati változások • göcsrohamok (epilepszia) Az idegrendszeri lupus nagyon súlyos kimenetelű lehet (agyvérzésszerű tünetekkel járhat), de szerencsére ritka komplikáció. A depresszió, labilis hangulat gyakori, kevésbé veszélyes és többnyire a megfelelő kezelés hatására javul vagy megszűnik. g.) koraszülésre, vetélésre való hajlam Itt említhető meg a trombóziskészség is (ugyanis elsősorban ezekben a nőkben jelentkezik a betegség folyamán), mely leggyakrabban az alsó végtagok mély visszereiben szokott kialakulni. h.) fertőzések iránti fogékonyság Ezt a fogékonyságot tovább fokozzák azok a gyógyszerek, amelyeket a lupus kezelésére alkalmazunk. Ezért bármilyen lázas állapot (pl. megfázás) következik be, ne gyógyítsa magát, forduljon kezelőorvosához. Inkább kétszer menjen feleslegesen, mint egyszer már elkésett állapotban. A fenti tünetek közül természetesen nem mindegyik jelentkezik és nem egyszerre. A ritkább tüneteket és komplikációkat nem is soroltuk fel. Ahogy már említettük, a betegségnek sokféle arca lehet, minden embernél más és más. Ami igaz az Ön betegségére, az máséra nem feítétlenül érvényes. DIABÉTESZ - CUKORBETEGSÉG Antioxidánsok és a cukorbetegség Laboratóriumi egereken végzett kísérletekben szintetikus antioxidánsokkal sikerült késleltetni az ún. I. típusú autoimmun cukorbetegség kialakulását. Autoimmun betegségről akkor beszélünk, amikor a test védekező rendszere képtelen a szervezet saját sejtjei, valamint a bekerülő idegen anyagok között különbséget tenni, és mindkettőt elpusztítja. Az I. típusú cukorbetegség mintegy 80%-ában is ez történik. Ilyenkor a szervezet tévesen betolakodónak véli az inzulint termelő b-sejteket és megtámadja őket. A támadásban részt vevő immunsejtekből felszabaduló oxigéngyökök a hasnyálmirigyben található hormont elválasztó sejtek több mint 90%-át elpusztítják. A szervezet inzulintermelése csökken, azaz kialakul a cukorbetegség. A Nemzeti Zsidó Orvosi és Kutatási Központ, valamint a Colorado Egyetem kutatói egereket oltottak be egy AEOL 10113-nak elnevezett szintetikus antioxidánssal, majd olyan T-sejteket ültettek a szervezetükbe, amelyek megtámadják az inzulint termelő sejteket. A kezelést követően az állatoknál csaknem két hétig nem tapasztalták a cukorbetegség tüneteit. A kutató


Ingyen angol - csak most!



Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!