Bejelentés



Pótor Imre dr. habil. honlapja
Mindig tedd meg, amit meg tudsz tenni. Ez teszi értékessé az életedet. Köszöntöm honlapomon!

MENÜ










F E J L Ő D É S L É L E K T A N (ATKINSON 65 - 100; 363 - 384 alapján) 1. KONZULTÁCIÓ (Ráday Kollégium, 1998. február 21.) - DR. VERES SÁNDOR PROFESSZOR ELŐADÁSAI - a./ B E V E Z E T Ő Szeretettel köszöntelek Benneteket ebben az új félévben! Most értesültem róla, hogy ezek szerint a mai alkalom és még egy alkalom lesz, amit előadás keretében együtt töltünk és gondolom, hogy lesz még egy vizsga. Aztán utána az őszi szemeszterben valláspszichológia fog következni. Tulajdonképpen ez alatt a nyolc óra alatt, illetve hát ebben a félévben két nagy területére kel-lene koncentrálnunk a pszichológiának. Nevezetesen a fejlődéslélektanra és a pedagógiai-pszichológiára. Tehát a meghirdetéssel ellentétben két területről kellene áttekintést adnom, ami elég nehezen fog menni. Csak arra utalok, hogy a fejlődéslélektan témaköréről egyébként nem elriasztás kedvéért szeretnék megint csak egy érdekes könyvet felmutatni, hanem szeretném az érdeklődést felkelteni ebbe az irányba. Talán éppen egy hónapja jelent meg MICHAEL COLE: FEJLŐDÉSLÉLEKTAN című könyve az Ozirisz kiadónál. Nyilvánvalóan ez a könyv nem csak az ára miatt - 2.850 Forint - lenne alaptankönyvünk erre a néhány órára, ugyanakkor bízom abban, hogy ez alatt a néhány alkalom alatt és a vizsgák következtében sem sikerült mindenkit elriasztanom a pszichológiától. Én jószerével kü-lönösen tudnám ajánlani ezeket az irodalmakat, melyek olyan problémákat tárgyalnak, amelyek a val-láspedagógiát igen csak szorosan érintik, hiszen annyi órán látni fogjuk azokról a cseperedő, növek-vő, érlelődő gyermekekről esnek ezekben a könyvekben szó, akiknek hát Isten Igéjével, a hittel való ismerkedés és az Úr megismerésére való elsegítés lenne a feladata azoknak, akik a gyakorlatban is valláspedadógiát fognak végezni. b./ IRODALOM Fejlődéslélektan lesz tehát a mai órák tárgya. És nagy vonalakban áttekintést adnék arról, hogy általában milyen kérdéskörök tartoznak ehhez a diszciplínához. Bízom benne, hogy többö-töknek - mint ahogy ez a vizsgán ki is derült - birtokába jutott vagy hozzáférhetővé vált az ATKINSON-féle kötet. Ebben van két olyan fejezet, amelyet mindenképpen kívánatos megismerni. A vizsgakérdé-sek is részben ehhez fognak kötődni. Van egy olyan fejezete, amelyik kifejezetten a fejlődés alapkér-déseivel foglalkozik. És ma ennek a fejezetnek az alapján tekintjük át a kérdéseket. Az egyik tehát - oldalszámot is mondanék - a második rész 64. oldalától fog a századik olda-lig tartani. És még egy fontos részt kellene áttekintenünk, a személyiség alakulására vonatkozó feje-zetet a 362 - 385. oldalig. Én ezt a következő órára a tételekkel együtt el fogom készíteni és azokat az ajánlott irodalmi fejezeteket ebből a könyvből, amit főleg olvasásra, tehát itt jegyzőkönyvek, elméle-teknek egy kicsit bővebb leírása - tudok ajánlani. Gondolom, hogy minden nagyobb könyvtárban ez a kötet /COLE: FEJLŐDÉSLÉLEKTAN/ utolérhető. És inkább a jövőt illetően szeretném ajánlani, hogy érdemes forgatni, hiszen olyan meglátásokat, ötleteket kapunk a fejlődéslélektan tanulmányozásá-hoz, ami azt hiszem hogy mindenképpen elősegíti a helyes és célravezető oktatás, nevelést. C./ VIZSGAKÉRDÉSEK ÉS VIZSGAIDŐPONTOK /1/ A következő alkalomra hozza a vizsgakérdéseket /2/ és azt az irodalmat is, amit feltétlenül kér /az talán nem lesz mennyiségileg túl sok. Elsősorban az ATKINSON könyvében van és pedagógiai lélektanból kell egy megfelelő könyvet talál-ni, ami nem lesz könnyű. Mert ebből is lesznek kérdések, hiszen ezt a témát ebben a félévben be kell fejeznünk. A következő félévben valláspszichológiával foglalkozunk. /3./ A vizsgaidőszakkal kapcsolatosan. Június 1 - 10 között nem tartózkodik Ma-gyarországon. Május hónapra kér vizsganap javaslatokat. Egyénileg külön is lehet jönni. Rugalmas a vizsgáztatásban. Legközelebbi órára kér időpont összeállítást. Ha nem ütközik a javasolt időpont valamivel, akkor minden további nélkül elfogadja. I. FEJLŐDÉSLÉLEKTAN A mai órán fejlődéslélektanról lesz szó általában. A fejlődéslélektan - a megnevezésből is kö-vetkezik - az ember lelki fejlődésének alapkérdéseivel foglalkozó tudományterülete a pszichológiá-nak. Végigvonul - ahogyan majd a kijelölt fejezetből is látni fogjátok - az a nem kevés dilemmát okozó szemlélet, amely tulajdonképpen a fejlődéslélektanban más nevében és meghatározásban is benne rejlik, hiszen milyen értelemben mondhatjuk azt, hogy az emberi lélek, az ember lelki működése és az emberi személyiség fejlődik? Van egy nagyon híres amerikai pszichológus, úgy hívják, hogy ÁRONSOHN, aki a szemé-lyiség alakulásáról ír, ő nem használja azt a fogalmat, hogy fejlődés. Hiszen a fejlődés-elméletek megszületése és behatolása a pszichológiába a biológia tudományának a forradalmi ügye megújulá-sával és előrelépésével kezdődött. Nem kevéssé Darwin munkásságának a színrelépésével. Az a fej-lődés eszme, amely az evolúcióból azóta is az emberiség gondolkodására hat, az nagyon erőteljesen áthatotta a pszichológiai tudásanyagot. És a fejlődés-lélektani ismeretek mélyén tulajdonképpen az a fejlődés - koncepció húzódik meg, amely az evolúció tanából ismerhető. Tehát azért ne lepjen majd meg bennünket, amikor majd HARLOW kísérleteiről esik szó, és hogyha a szerző óvatosságra int bennünket, én mégis csak úgy tudnám venni, hogy az állatvilág, az emlősök és az ember közötti minőségi ugrást ez a szemlélet mégsem onnan eredezteti, ahonnan mi. Fontos erre figyelni. A C S E C S E M Ő Az ember csecsemő - megint tulajdonképpen egy összehasonlítási alap az emlősökhöz viszonyítva - a legtehetetlenebb születése pillanatában. Sajnálom, de nem raktam be a könyvek közé egy KARL TAGAN (?) nevezetű tudós könyvét, aki az emberi intelligencia kialakulásáról és fejlődé-séről írt nem olyan régen magyarul is megjelent "Az Éden sárkányai" címmel egy könyvet, s ő tesz arról említést ebben a könyvben, hogy összehasonlítva az állatvilág alkotóival az embert, az ember az az egyedüli lény, amelyik fádalommal szüli meg a gyermekét. Azt hiszem, hogy számunkra ez nem meglepő információ, hiszen Isten maga jelentette ki a teremtés könyvében, hogy a bűneset után megnehezíti a szülést és fájdalommal fogja a gyermekét megszülni. Érdemes talán ezen a helyzeten is elgondolkodni, hogy vajon miért van ez így és hogy megint olyan tényeket látunk a természetben, amelyeknek az értelmezéséhez a kulcsot hitem szerint a Bibliában találhatjuk. Hogyha arra gondolunk, hogy ez a tehetetlen, sokan úgy gondolták, hogy vak, és nagyon kor-látozott képességekkel rendelkező csecsemő teljességgel életképtelen. Újságokban rémhírként ol-vashatjuk, hogy kukába vagy hidegre kitett csecsemők néhány óra alatt kihűlve meghaltak. Nos hát ha ez a tehetetlen csecsemő nem tudna a sírásával jelezni a környezetének, akkor mi lenne? Mikor egyszer komolyan belegondoltam, hogy mit jelent a csecsemő fölsírása és miért annyira fontos a születést követően az első fölsírás, akkor - lehet hogy most egy picit meredeknek tűnik a gondolat - de mégis belegondolhatunk. Hiszen valahol ez a hangadás talán az ember első imája. Mert ha nem érkezne rá válasz, akkor a gyermek néhány óra alatt kihűl, nem jut táplálékhoz és elpusztul. A fejlődéslélektan azonban nem megy ilyen mélységekbe, hanem egyszerűen arra törekszik, hogy leírja ennek a megszületett csecsemőnek a reakcióit a környezet változásaira, leírja, hogy testé-ben miképpen érlelődik, változik, milyen időszakok jellemzik. Az érzékelése miképpen jut nagyobb teljesítményekre - miképpen az általános lélektanról szóló tanulmányainkban ezt láthattuk. Az értel-me miképpen változik és a személyi és a társas viszonya rendszerében milyen döntő változások mennek végbe. Mindezt azért teszi, hogy általános és tipikus fejlődésmenetet írjon le. És mindjárt utalnom kell arra, ami a pszichológiai gondolkodásmódnak egy paradigmatikus vonása, hogy ezen ál-talános fejlődésmenet alapján próbálják a pszichológusok a NORMALITÁS fogalmát is bemérni, és meghatározni. Mert ha a gyermek fejlődésében ezektől különböző pontokon eltér, például beszédfej-lődése késik, akkor nyilvánvalóan olyan torzulásokat hoz a gyermek életében, amely a normális élet-vitelre való képességét korlátozza. Látni fogjuk majd, hogy a fejlődéslélektan használ olyan fogalmat is, ami a KRITIKUS PERIÓ-DUS vagy kritikus időszak elnevezést hordozza: Amikor bizonyos ingerekre, hatásokra van szüksége a gyermeknek ahhoz, hogy ebben a normális fejlődésmenetben előre tudjon lépni. A lényeg az, hogy ezt az átlagos, tipikus fejlődésmenetet sikerüljön megragadni. Pl. hogy a gyermek mikor kezd el /a./ beszélni, milyen gyorsan nő a /b./ szókincse, ás milyen mértékben, milyen irányban alakul-nak a /c./ társas kapcsolatai, , stb., - mindezek olyan kérdések tehát, amelyek a FEJLŐ-DÉSLÉLEKTAN TÁRGYÁT képezik. Ezek nélkül az ismeretek nélkül nem igazán képzelhető el haté-kony, eredményeket felmutató pedagógiai gyakorlat sem. Ezért szükséges legalább néhány fontos összefüggéssel megismerkednünk. Amióta a fejlődéslélektan a pszichológián belül önálló ággá nőtt, azóta vita tárgya az, hogy mi a meghatározóbb az emberi személyiség fejlődésében: az ÖRÖKLETES tényezők-e vagy pedig a KÖRNYEZET HATÁSA? Mindkét felfogásnak vannak szélsőséges képviselői. Bennünket most első-sorban az foglalkoztat, hogy a kettő - hiszen tény és való, hogy vannak örökletes meghatározottságai az emberi lélek alakulásának, ugyanakkor nem vitatható az sem, hogy a környezet nevelő hatásának olykor döntő szerepe van - gondoljunk a különböző devianciák kialakulására . De először talán arról, hogy az öröklés és a környezet viszonyában a XVII. században például LONG képviselte azt a felfogást, hogy az ember tabula rasa-ként, azaz tiszta fehér lapként születik, és minden ami lesz belőle, az a környezet hatására jön benne létre. Ő ezt az érzékszerveken keresztül, az emberbe jutó tapasztalatok eredményeként írta le. Az előbb említett DARWIN is az emberi fejlődés biológiai alapjait hangsúlyozta, mintegy su-gallva azt, hogy az öröklés bedeterminálja az emberi személyiség alakulását. Ugyanakkor a múlt félévben többször is esett szó a behaviorista iskola szemléletéről, amely egészen szembehelyezkedik az örökletesség túlhansúlyozásával - WATTSON és SKINNER ne-vét mindannyian ismerjük már - , ők egyenesen odáig merészkedtek, hogy kijelentették, hogyha nekik adnak egy csecsemőt, akkor abból bármilyen felnőttet képesek kiformálni. Hiszen a jutalmazás és a büntetés eszköze felhasználásával az ember végtelen számú variációja hozható létre. A mai pszichológiai közgondolkozásban az örökletességnek és a környe-zeti hatásoknak egyfajta egyensúlyára törekednek mindazzal együtt, hogy mindkét felfogásnak vannak változatlanul szélsőséges képviselői. De jól kimutatható a kölcsön hatás a személyiségvonások alakulásában. ÖRÖKLETESSÉG A temperamentum jól ismert fogalma örökletességként tartott számon. Ezzel összefüggésben az érzelmi stabilitás is. Bizonyos mentális betegségekről is úgy tartja a tudomány, hogy örökletesen meghatározott. Nem véletlen, hogy éppen az egyik legrettegettebb mentális betegséggel, a skizofré-niával kapcsolatban van. Tudomásom szerint nem száz százalékig bizonyított összefüggés, hogy ha a felmenőkben ilyen betegség előfordult, akkor nagyobb az esélye annak, hogy az utódok is megbe-tegednek. De pl. a skizofrénia mai kutatói, a nagyon híres amerikai kommunikációelméleti kutató is-kola kutatói, a PAUL ALTHAUS iskola kutatói azt tartják, hogy az anyának a csecsemőhöz való korai viszonya, méghozzá sajátos kötődése, kettős kötődése, amikor a verbális kommunikációnak a sajá-tosságát figyelték meg, hogy az amit az anya szavakkal mond és amit metakommunikative, nonverbálisan közöl a csecsemővel, vagy a kisgyerekkel, az egymásnak ellentmond. Ha valakit tar-tósan egymásnak ellentmondó információkkal bombáznak, ráadásul kiszolgáltatott a gyermek, akkor egyszerűen tájékozódásképtelenné válik. Hiszen nem tudja, hogy a valóságban hol vannak a súly-pontok és miről van szó igazából. Hogy egy kicsit világosabb legyen ez a példa, el tudjuk játszani azt a kettősséget, hogy a fiamnak azt mondom, hogy te tudod nagyon jól, hogy "szeretlek téged" - és a szívemben az van, hogy hát "rettenetes, hogy mit csináltál és ne állj meg előttem". Ezt a fajta kettős-séget kommunikálva alakul ki egy olyan zavart kapcsolat, amely tulajdonképpen az emberi kapcsola-tok felvételére teszi képtelenné a gyermeket. Az elmúlt félévben esett arról szó, hogy a skizofrénia egy olyan sajátos betegség, amely az emberi világról való teljes izoláció állapotára jutatja el a sze-mélyt, hiszen a belső, önmaga számára használatos világ fogalomrendszer, gondolkodásrendszer alakul ki, amelyet nem tud kommunikálni a környezetével, nem fog a környezete megérteni a sajátos jelentéseket, jeleket, amelyeket az ilyen személy produkál. Ilyen mentális betegségnél is keverednek azok a tényezők: mi az ami örökletes? Nyomoztak ezután, hogy a vizeletben, az agyban megfelelő területeken van-e a skizofréniának valamilyen meg-fogható anyagi szubsztrátuma? Nem igazán meggyőzőek ezek az eredmények. Ugyanakkor a genetikus meghatározottság létével kapcsolatban egy fontos fogalmat kell megjegyeznünk: ez az ÉRÉS fogalma. Az érés a növekedésnek, a testi változásnak olyan veleszü-letetten meghatározott sorozata, amely a környezeti hatásoktól függetlenül megy végbe. Genetikusan a bőrszín, hajszín, a testvérek, bizonyos mértékig az értelmi képességek, érzelmi reakciók és a tem-peramentum meghatározott. Jó példa az érésre a serdülőkor, ahol függetlenül attól, hogy a serdülő milyen kultúrá-ban, milyen nevelésben részesül, egyszerűen azok a hormonális változások, amelyek megindítják a test méretének a növekedését, hirtelen növekedésnek indulnak a serdülők, aztán a nemi hormonok működése, a másodlagos nemi jelleg megjelenését hozzák, és szaporodásra alkalmassá teszik a fia-talokat - ez egy olyan folyamat, amelyet a környezet csak tudomásul veheti, igazodhatik hozzá, meg-akadályozni nem tudja, illetve egészen rendkívüli esemény az, ha ilyen előfordul. Érdemes arra a nagyon kevés információra is figyelmet fordítani, amelyeket az Igéből ismer-hetünk meg. Jézus korai gyermekkoráról nagyon kevés információ van, de ha a Lukács evangéliumában a 2. részben arról olvashatunk a 40. versben, hogy "a gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel és az Isten kegyelme volt rajta,"; továbbá pedig az 52,. versben azt olvashatjuk, hogy "Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben", - akkor egy nagyon érdekes összefüggést láthatunk, hiszen a két ige által közölt ál-lapot között nagy jelentőségű esemény iktatódott be, Jézus 12 évesen Jeruzsálemben a templomban az Atya dolgai miatt elveszti a szüleit. És az első vers sorrendje: a gyermek növekedett, erősödött, megtelt bölcsességgel és Isten kegyelme volt rajta. És az 52. vers sorrendje pedig: Jézus pedig gya-rapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben. - Ez mindenképpen fel-hívja a figyelmet arra, hogy a gyermek érlelődése és személyisége alakulásában a kezdeti időben mindenképpen a testi növekedésnek, érlelődésnek van hangsúlyos szerepe. Nevezzük mi is fejlődés-nek ezt a sort. 1 tétel A FEJLŐDÉS ALAPKÉRDÉSEI 1./ öröklés és a környezet viszonya 2./ a fejlődés szakaszai 3./ kritikus periódus 1./ Az öröklés és a környezet hatása A fejlődés tehát már a MAGZATI KORBAN megkezdődik. Igen izgalmas kutatások vannak a magzati életre vonatkozóan. Nem csupán azok izgalmas megfigyelések, hogy a baba mikor kezd rúgkapálni az anyuka ”hasában”, hanem - már az érzékelés kapcsán beszéltünk erről -, a./ hogy milyen hangokat hall és hogy bizonyos hangok között különbséget tud ten-ni, s hogy ennek milyen jelentősége van. b./ A magzati élet 9 hónapja folyamán hatalmas változások mennek végbe lelki érte-lemben is ennek a csecsemőnek az életében. b/1. Erre utal, hogy ismert az a sajnálatos körülmény, hogy ha az anya 3 hónapos ter-hesen rubeólás lesz, akkor a magzatnak alapvető szervei kifejlődésében következik be törés. Mert genetikus sorrendben jönnek létre ezek a szervkezdemények és aztán szervek. És ennek a betegség-nek a következtében a csecsemő vakon és süketen születhet. Ez azért következik be, mert pontosan abban az időpontban kezdenek kialakulni ezek a szervek, és akkor éri behatás az idegrendszert eb-ben az állapotában. b/2 Születést követően a mozgások vonatkozásában is meghatározott sorrend fi-gyelhető meg. Például hasra fordulás, mászás, felállás sorrendet követi mindegyik csecsemő életé-ben. Olyannyira, hogy egyes kultúrákban szokás egészen 4 éves korig különös módon tartani a cse-csemőt , hiszen olyan szorosan bepólyázzák és át is kötözik talán valamilyen biztonsági okok miatt, hogy nem tud igazán mozogni. Kutatók megállapították, hogy az amerikai HOPIK néptörzsnél van egy ilyen szokás, hogy hiába történt ilyen mozgáskorlátozás, kb. ugyanabban az időszakban kezdtek ezek a gyerekek is segítség nélkül járni. Tehát lényegesen nem befolyásolta a korai időszak korláto-zása azt, hogy a gyermek lábizomzata és az idegrendszere kb. arra az időszakra egyedül járni képes, - megérjen. Tehát a gyakorlás ezekben az esetekben nem hoz komoly változást. Vannak kultúrák, pl. Kenyában 5 héttel korábban próbálják a gyermekeket ültetni, ez ugyan javít, de a fejlődési meneten lényegesen nem változtat a gyermek életében. b/3 A BESZÉD fejlődésének is vannak veleszületett meghatározottságai. Azt is tudjuk, hogyha a gyermek - vannak egyébként ebben komoly eltérések, - hogy ha 4 éves kor után kezdenek el igazán beszélni. A beszéd kialakulásának megvannak a neurológiai fejlődésbeli előfeltételei. Ezzel függ össze a menetrend. Természetesen minden gyermek a saját kultúrája nyelvét kezdi megtanulni. Szeretnék visszajelezni, - talán mindenki emlékszik rá, - hogy potenciálisan minden gyermek amikor megszületik az összes élő nyelv hanganyaga képzésére alkalmas, bármilyen nyelvre meg lehetne ta-nítani. - A beszéd fejlődésén is látjuk, hogy genetikus meghatározottság és a környezeti hatások együtteséből jön ez a képesség is létre. 2./ A fejlődés szakaszai és kritikus periódusai A másik nagy kérdéskörben megint csak nem egységesek az álláspontok: hogy ez a fejlődésmenet szakaszos-e vagy pedig folyamatos? S hogy valóban lé-teznek-e úgynevezett kritikus periódusok fejlődésben? Olyan nagy pszichológusok, mint PIAGET és KOHLBERG, valamint FREUD és ERIKSON sze-rint - hiszen mindegyiknek külön elmélete van ezekről a szakaszokról - nagyon határozott szakaszok-ban megy végbe a gyermeki személyiség fejlődése. A szakaszok között pedig minőségi ugrások fi-gyelhetők meg. Így vált mindannyiunk számára közismertté az a tagolás, hogy : csecsemőkor, gye-rekkor, serdülőkor, felnőttkor. Mi szülők hajlamosak vagyunk inkább gyermekeink ilyen szakaszolását inkább korszakoknak nevezni. Most dackorszakban van, vagy lázadó kamaszkorszakában van. Ez egy kicsit életszerűbben ragadja meg és mindjárt ki is fejezi, hogy ezeknek a szakaszoknak vagy korszakoknak sajátos prob-lematikájuk van. A szakasznak három fontos jellemzőjét szükséges megjegyeznünk: 1. A viselkedés egy adott időszakban, valamely téma köré szerveződik. 2. Az adott szakaszra jellemző viselkedés minőségileg eltér a korábbi vagy a későbbi szaka-szoktól. 3. Minden gyermek ugyanazon sorrendben és ugyanazokon a szakaszokon megy keresztül. /Ugye egy kisgyermek nem lehet azonnal egy ifjú felnőtté, bár a háborús szituációkról azt szokták mondani, hogy "nem volt gyermekkora" az illetőknek./ Persze akkor is megvoltak ezek a szakaszok, csak egyszerűen nem volt rá megfelelő "kifutási idő", hogy a gyermek igazán éljen azoknak a dol-goknak, amely abban a szakaszban egész lényét legmélyebben áthatja. Nos az utóbbi időkben a szakaszelméleteket és képviselőiket erős kritika érte. Afelé hajlanak a kutatók, hogy nincsenek nagyon éles határok és minőségi ugrások. Abban azonban egyetértenek, hogy valóban léteznek KRITIKUS PERIÓDUSAI a fejlődésnek. 3./ Kritikus periódusok Olyan időszakok tehát, amikor az emberi lélekben bizonyos sajátos történéseknek kell vég-bemennie ahhoz, hogy a fejlődés normális folyamata végbemehessen. Példa erre, hogy 6 - 7 hetes magzat fejlődésében nincsenek megfelelő mennyiségben hím nemi hormonok a vérében, akkor..., te-hát ezeknek a hormonoknak a hiánya határozza meg, hogy milyen neművé fejlődik; vagy például a látás fejlődésében érdekes tapasztalat, hogy 7 hónapos kor előtti szürke hályog minden gond nélkül minden gond nélkül eltávolítható, ezután viszont már maradandó változások következnek be. Ez mutatja, hogy a szem és az idegrendszer érettsége milyen stádiumban van 7 hónapos korban, kor után a csecsemő életében radikális változások következnek be a tárgyak, személyek felismerését illetően. Nyilván ezt a kort megelőző időszakban nem éri olyan erőteljes tra-uma az idegrendszert operáció következtében, hogy annak maradandó következményei lennének. Ezt a kritikus periódust egyfajta szenzitivitás időszakának is lehetne nevezni. Ilyen például a 6 - 9 hónapos csecsemőnél a szülőkhöz való kötődésnek a szempontja. Ez a kor rend-kívül fontos. Hamarosan beszélni fogok erről. Ebben a korszakban következik be az a különös jelen-ség, hogy a szülő magára hagyja a csecsemőt, ezt előtte is többször megtette, kiment a szobából az anyuka, miután mindennel ellátta, és kétségbeesett sírására jön vissza a csecsemőnek. Mi történt? - Semmi! Egyszerűen egy olyan változás történt a gyermek lelki életében, hogy hirtelen rádöbben arra, hogy az a valaki, aki róla gondoskodik, és akit egyre jobban lát és el tud önmagától különíteni, az el-tűnt a látóteréből. Ezzel elvesztette a biztonság forrását és megijedt. Azt is látni fogjuk, hogy ez a korai félelem hogyan dolgozódik fel a tapasztalatok során. Hogy aztán újra megjelenik az anyuka és újra megjelenik, kezd aztán az emlékezet működni. Hogy az em-lékezet segít a csecsemőnek abban, hogy ismételten visszatér az édesanya, illetve a szülő. Ez a korszak a 6 - 9 hónapos időszak ezért kritikus. És nagyon érzékenyek a kötődésre a gyerekek. Azt is tudjuk, hogyha 6 - 7 éves korig a gyerek nem kerül kapcsolatba egy adott nyelvvel, hogy abba igazán elmélyedjen, nem tudja azt igazán jól elsajátítani. 14 éves kor után pedig anyanyel-vi szinten szinte kizárt, hogy meg tudna tanulni egy idegen nyelvet. Ez is mutatja, hogy egyes kor-szakoknak bizonyos teljesítményekre, képességekre való sajátos érzékenység jellemző. 2. tétel A KÉPESSÉGEK FEJLŐDÉSE Térjünk most már az újszülöttekre, mit is tud ez a kis baba? Most egy általános - ilyen soha nincs igazán - csecsemőt veszünk alapul. aa./ Az első amit megállapítunk, hogy nem csupán tehetetlen, és kiszolgáltatott és hogyha nem sírna, akkor nem is tudnánk, hogy most milyen állapotban van. bb./ MOSOLYOG. Ez kétségtelen az első reakciója, aminek a környezete rendkívüli módon örül, hogy mosolyog, rámosolyog azokra akik ránéznek, noha még nem is igazán ismeri fel a szemé-lyeket. Nagyon nehéz a csecsemő lelki történéseit vizsgálni, hogy valójában mi megy végbe bennük? cc./ ÉRZÉKSZERVEI. Egy korábbi felfogás, ami szerint a gyermek vak, nem érez igazán ízeket, szagokat, fájdalmat. - Ezzel szemben a mai felfogás azt hangsúlyozza, hogy sokkal többet tud a cse-csemő , mint mi gondolnánk. Hiszen nagyon jól működő érzékszervekkel jön a világra. S ezek az ér-zékszervek már az anyaméhben működésbe lépnek. Pl. a hallással kapcsolatban. És sokat tanulnak az anyaméhben is. A vizsgálatuk úgy történik, hogy különböző változásokat visznek végbe a környeze-tükben és megfigyelik, hogy a csecsemők miképpen reagálnak ezekre a változásokra. Ismerjük már a tanuláselméletekből, hogy ha különböző, jól elkülöníthető ingereket adunk, akkor következtethetünk arra, hogy milyen változások mennek végbe. Így használtak fény és hang ingereket a csecsemőknek is. dd./ Hogyan érzékelik ezeket és milyen reakciót produkálnak? Ez a nagy kérdés. A kutatók rájöttek arra, hogy nagyon kellemes az, hogy a csecsemő is lát elemi szinten. Hiszen van-nak preferenciái, azaz bizonyos dolgokat előnyben részesít és bizonyos dolgokat nem részesít előny-ben! S erre próbálták a kutatók a megfigyeléseket alapozni. Azt állították pl., hogy ha két inger közül az egyiket többet nézi, akkor azt preferálja a másikkal szemben. Ebből a különbségből arra is lehet következtetni, hogy a csecsemő is különbséget érzékel a két inger között. ee./ HABITUÁCIÓ = megszokás. Ez a fogalom jól ismert mindenki számára. Ez a csecsemők fejlődésében nagyon jól megfigyelhető, hiszen hogyha állandóan bizonyos ingerek érik őket, megfi-gyelhetjük, hogy míg kezdetben nagyon élénk érdeklődést válthat ki bennük az a bizonyos inger, pl. csengő vagy valamilyen színes ruha, egy idő után azonban megszokták, ez az inger aktiválódik és tulajdonképpen már unalmassá válik, és esetleg el is fordulnak tőle. Habituáció minden ismételt in-gerre következik be akkor, amikor a csecsemő már nem figyel oda. Vagyis a válaszok erősségének a csökkenésével lehet ezt megállapítani. Pl. ha hangingerből vagy fényingerben változást hoznak létre, és a csecsemő már nem figyel oda, akkor megállapíthatjuk, hogy pszichológiai irreleváns, azaz nem jelentős változás. ff./ A DISZHABITUÁCIÓ: ez a habituáció ellentétes fogalma. Ezt magyarul úgy hívjuk, hogy "felfigyelés". Míg a habituáció azt jelenti, hogy érdektelenné válik, a diszhabituáció ebből az állapotból való kikerülés, akkor következik ez. Milyen jelei vannak ennek? Nagyon érdekes, hogy a szívritmus lelassul! Tehát amikor a szívverés kezd csök-kenni, akkor a csecsemő figyel. A csecsemőkort fél éves korig tekintjük. 1./ A H A L L Á S Tudjuk, hogy a magzati életben is jelentősége van, hiszen az anya szívritmusa nagyon fontos információ a csecsemőnek. Nyugalmi állapotok az anya szívritmusával kapcsolatosak. Hiszen meg-szokja ezt az állandó, egyenletes, kellemes, doboló hangot a csecsemő és a későbbiekben is - miután megszületett - emlékeket ébreszt benne helyzetére, állapotára nézve. A hangra kezdetben azonnal fejfordítással válaszol. A hang irányába fordítja a fejét. Érde-kes, hogy ez 6 hetes korára eltűnik, aztán 3 - 4 hónapos korára visszatér, akkor pedig már a szemével is keresi a tárgyat. Eleinte ez csak egy természetes válasz, arról figyelhető meg, hogy a reflexszerű válaszok és az akaratlagos keresés irányába történik a fejlődés. Tehát a reflexes válaszoktól az aka-ratlagos keresés irányába. A hasonló hangok között is már különbséget tud tenni a csecsemő, és az emberi hang és más hang között. Szellemes kísérlet olvasható a könyvben erről, hogy ezt miképpen lehet megállapítani. 2./ A L Á T Á S A látása az újszülöttnek kezdetben nagyon fejletlen. A látás élesség és a fókuszálás korláto-zott. És a tárgyakat életlenül látja. És közellátók is. Szűk teret látnak be, foltokat, homályos montá-zsokat érzékelnek a csecsemők. De nagyon gyors a látás fejlődése. 7 - 8 hónapos korra már úgy lát-nak, mint a felnőttek. Ahogy a látási képessége egyre erőteljesebbé válik, növekedik annak az ideje is, hogy a kör-nyezetét is föltárja. A szemével egyre több mindent utolér és rendezett módon próbálja a környezetét letapogatni. A tárgyak elmozdulását követi. Érdekes, hogy különbséget tesz, azaz érdeklődését sok-kal jobban leköti a bonyolultabb tárgyak és mintázatok. Pl. egy érdesebb, összetettebb felület a simá-val szemben érdeklődésére tarthat számot. Vagy a görbe hajlatok, vonalak, vagy a sűrű nyomatú szö-veg. Nagyon fontos, hogy mindezek a preferenciák összefüggést mutatnak arra, hogy az emberi arcnak különös jelentősége van a csecsemő életében. Hiszen ha alkotóelemeire bontjuk, akkor láthatjuk, hogy a görbületek, a hajlatok az erős kontúr, különböző élek komplexitása és a mozgás komplexitása figyelhető meg az arcon, hiszen az arc állandó mozgásban van. Nem egy fix tárgy, ha-nem apró rezdülésekkel kifejezhető mozgásokkal jellemezhető. Tehát a csecsemőt különösképpen izgatja az arc. Eleinte azonban csak a külső kontúrokat látja. 3./ A CSECSEMŐ ÍZLELÉSE ÉS SZAGLÁSA Határozottan elég jól tud különbségeket tenni születése után. Az édes vizet természetesen előnyben részesíti és enyhe mosollyal kíséri. Emlékezzünk, láttunk már csecsemőt szoptatás után, a csecsemő szopás közben, emlékezünk, hogy milyen édesen mosolyog, - ellenben ha sós vagy keserű ízeket adunk neki, akkor összehúzza az orrát vagy grimaszokat vág. Ezekből egyértelműen tudunk ar-ra következtetni, hogy nagyon is jól tud különbséget tenni az ízek között. A SZAGLÁSRÓL: A figyelem jele a szívritmus lelassulása. Érdekes, hogy az ártalmas szagra a szívritmus fölgyorsul. Ez már a veszélyt jelzi és az erauzel színt növekedését. Elfordulással védekezik és összehúzódással ilyen szagok ellen a csecsemő. 4./ A TANULÁS ÉS EMLÉKEZÉS Ennek egyre nagyobb jelentősége van. A habituáció jelenségéről már szó esett. A kísérletek a szopás gyakoriságának a különbözőségeivel kapcsolatosak. Emlékezett a gyermek mindarra, amit hallott (?). Egész apró dolog ez. Mi szokott a mi fejünkben járni? Vagy mivel van tele a szívünk? Ugye a várandós anyukáé. Mennyire fontos tehát, hogy tényleg mi jön ki a száján! Kire gondol, mire gondol, milyen érzelmi állapotban van. Hogyha erre a vizsgálatra gondolunk, akkor azt hiszem, fontos nekünk azt figyelembe venni, hogy menyire fontos, hogy milyen lelkülettel, szellemiséggel várják az anyukák a gyermekeiket. és ha arra figyelmeztetünk, hogy mind a dohányzás, mind az alkohol fo-gyasztás milyen károkat tud okozni a gyermeknek, akkor figyelmeztethetünk arra is, hogy milyen in-dulatok vannak mibennünk, és hogyha erre figyelünk, csak egy lépés választ el bennünket attól, hogy arra indíthatjuk az anyukákat, hogy énekeljenek, dudorásszanak lelki énekeket, hiszen leendő gyer-mekük hallja ezt. Nem mindegy, hogy mit hall. 5./ TEMPERAMENTUM A csecsemők képességeik alapján hasonlítanak egymáshoz. De mindegyik gyermeknek saját személyisége van. A gyermekek különböznek egymástól. Más az aktivitási szintjük, a környezet inge-reire adott válaszkészségük, ingerlékenységük. Van sírós, van aki alig sír, egyik minden zajra odafi-gyel, a másikat csak a nagy zaj zavarja. „Simulékonyságukban” is különbözők. Vannak akik élvezik, ha szeretgetik őket, másokat kifejezettel irritál ez. Az ilyen hangulatfüggő tulajdonságokat tempe-ramentumnak nevezzük. Ez alkotja a későbbi személyiség alapköveit. A hagyomány szerint a szülők formálják gyermekeik viselkedését. Sok szülő vádolja magát, ha nyűgös a gyermeke. Vizsgálatok igazolják, hogy /1/ bizonyos temperamentumbeli különbségek veleszületettek. /2/ a szülő - gyermek viszony kölcsönös. A csecsemő is formálja a szülő válaszait. Kialakul a kölcsönösség nyomán a szeretetteljes kapcsolat. A kutatók szerint a gyermeket formálják a környezeti hatások. De a csecsemőkori tempera-mentum megmarad a gyermekkorban is. A nehéz temperamentumú gyermekkel szokott baj lenni az iskolában is. - Ám a temperamentum is változhatik idők folyamán. A könnyen kezelhető gyermek is válhat szeszélyessé, hisztérikus kisgyermekké. A temperamentum és az élettapasztalat kölcsönösen formálják a csecsemő személyiségét. Nem áll tehát az úgynevezett „tiszta lap” elmélet. A csecsemők úgy jönnek a világra, hogy fel vannak készülve a világ észleléseire, megértéseire. Gyorsan megtanulják az emberi fejlődés szem-pontjából fontos események közötti kapcsolatokat. 3. tétel ÉRTELMI FEJLŐDÉS A GYERMEKKORBAN 1./ Piaget szakasz-szemlélete aa./ B e v e z e t é s Kevés szülő tudja leírni a gyermeke fizikai fejlődésével együttjáró intellektuális változásokat. PIAGET /1896 - 1980/ svájci pszichológus, a század egyik legnagyobb gondolkodója írta le ezeket a változásokat. PIAGET előtt a gyermek kognitív fejlődése vonatkozóan két nézet uralkodott: /1/ a biológiai (értékközpontú) megközelítés: ez kizárólag az öröklés szerepét hangsúlyozta. /2/ a környezeti /tanulásközpontú/ megközelítés: amely minden hangsúlyt a tanulásra helyezett. PIAGET a gyermek természetesen érő képességeinek és környezetével kialakított kapcso-latának a kölcsönhatásaira összepontosított. Szerinte e folyamatban a gyermek aktív résztvevő. A gyermek szerinte minden iránt érdeklődő tudós, aki kísérletezik a világban, hogy meglássa mi törté-nik: Mi történik, ha a tányéromat az asztal szélére teszem? SÉMÁKNAK nevezte PIAGET e minia-tűr kísérletek eredményeit. A gyermek elméleteket alkot arról, hogyan működik a fizikai és a társas vi-lág. ASSZIMILÁCIÓ = Ha új tárggyal vagy eseménnyel találkozik, megkísérli azt a már léte-ző sémáival megérteni. AKKOMODÁCIÓ = Ha a sémával nem tudja befogadni az új eseményt, módosítja a sé-mát, átdolgozza annak a folyamatát. PIAGET kísérleti módszerei is különböztek a korábbi pszichológusokétól. Sokkal jobban ér-deklődött a rossz gyermekek válasza, mint a "jó gyermekek" válasza iránt (az IQ teszt kidolgozása-kor). Három gyermekét is módszeresen figyelte játék közben. Kérte magyarázzanak meg neki erköl-csi vagy tudományos problémákat. Ez az informális klinikai módszert (kevés gyermek megfigyelése és kikérdezése) kritizálták kortársai, tudománytalannak minősítették. Általánosan elfogadott azonban PIAGET tétele, hogy /1/ a gyermek aktív, információkereső lény, /2/ és elfogadják a biológiai érés és a környezet kölcsönhatásáról vallott elveit. PIAGET elmélete: a gyermek gondolkozási és következtetési képességei az érés folyamán minőségileg különböző szakaszokon keresztül fejlődnek. A kognitív fejlődést négy fő sza-kaszra osztotta és számos alszakaszra. bb./ SZENZOMOTOROS SZAKASZ 1- 2. év: a csecsemők mozgástevékenysége és érzékelése között szoros kölcsönhatás jelen-tőségét hangsúlyozta. Felfedezi a cselekvése és következményei közti kapcsolatot. Milyen messzire kell nyúlnia, hogy a tárgyakat elérje, mi történik, ha egy tárgyat lelök az asztalról. Sok kísérlete után kezdi kialakítani a fogalmat önmagáról, mint aki a külvilágtól elkülönülő létező. A tárgyállandóság is fontos felfedezése e korszaknak. A tárgyak akkor is léteznek, ha érzékszerveivel nem tudja elérni. Míg egy 8 hónapos gyermek elől ha letakarunk egy tárgyat, nem nyúl utána, számára ez nem létezik. Ám egy 10 hónapos gyermek már kezdi keresni a rongy alatti tár-gyat. A tárgy akkor is létezik, ha kívül esik a látókörén. Rendelkezik tehát nem látott tárgy mentá-lis reprezentációjával. Ott keresi a tárgyat, ahol általában megtalálta. 1 éves korától ke-resi ott, ahol látta, hogy eldugták előle. cc./ MŰVELETEK ELŐTTI SZAKASZ 1,5 - 7 éves korig tartó korszak. 1,5 - 2 éves korukra már a gyermekek beszélnek. Egy 3 éves gyermeknek egy bot lovat is jelenthet, a fakocka autóvá válik. Azaz a szavak mint szimbólu-mok tárgyakat, tárgyak csoportjait képviselik. Bár képes egy 3 - 4 éves gyermek szimbolikus fogal-makban gondolkodni, képzelete még nem szerveződik logikus módon. Azért nevezte PIAGET műveletek előtti korszaknak ezt a szakaszt, mert ek-kor a gyermek bizonyos szabályokat vagyis műveleteket még nem ért meg. Művelet = egy információ átalakítására vonatkozó mentális szabály. Minden műveletnek megvan az ellentétje. A felnőtt tudja, hogy ha egy vékony pohárból egy széles pohárba töltünk át vizet, a víz mennyisége nem változik, mi-vel meg tudják fordítani a műveletet. A műveletek előtti korszakban a gyermek nem rendelkezik a megfordítással és a mentális műveletekkel. PIAGET szerint még jutottak el a konzerváció (megmaradás) elvéhez. Ha a tömeg megmaradását vizsgálják, a gyermekkel készíttetnek gyurmából egy golyónak megfelelő másik golyót, de mikor a gyurmát hurkává formálják, akkor a hurka tömegét többnek látja a gyermek. 7 éves koruk előtt a gyermekek többsége így gondolkozik még. A gyermek képtelen egy időben a helyzet több mozzanatát figyelembe venni. Ez a műveletelőt-ti szakasz kulcsjellegzetessége. Nem tudja egyszerre figyelembe venni a gyurma hosszát és széles-ségét. A műveletek előtti gondolkodást a vizuális benyomások uralják. Lásd a számok megmaradá-sával kapcsolatot kísérletet. Ha ugyanannyi fekete és piros korongból két párhuzamos sort rakunk ki, az 5 - 6 éves gyermek meg tudja állapítani, hogy a két sorban a korongok száma egyenlő. De ha a fekete korongokat összetoltjuk és így egy csoportot képezünk, akkor az 5 éves gyermek szerint a pi-ros korongok száma több, pedig látta, hogy egy darab fekete korongot sem vettünk el. A hosszabb piros sor látványa felülkerekedik a számbeli egyenlőségen. A 7 éves gyermek már tudja: ha a tárgyak száma korábban egyenlő volt, akkor egyenlőnek is kell maradnia. dd./ ERKÖLCSI ÍTÉLETEK A kognitív fejlődés a fizikai és társas világ megértésére is hatással van. Az erkölcsi szabályok és szociális konvenciók minden társadalomban fontosak. PIAGET-et érdekelte, hogyan értik ezt meg a gyerekek? Szerinte ezek megértése megfelel a kognitív fejlődés ál-talános szintjének. Színes golyókkal játszó gyermekeket figyelt meg, mikor a gyermek elkezd szim-bolikus játékokat játszani. A gyermekek tárgyakat megosztva játszanak egymással. Mindegyik gyer-mek a saját szabályát követi. A szabályokat gyakran és önkényesen váltogatja: pl. egyszínű golyókat gyűjt össze vagy váltakozó nagyságú golyókat gurít egymás után. 5 éves kortól kifejleszti a kötelezően követendő szabályok egy értelmezését, úgy kezei azokat, mint abszolút erkölcsi parancsokat, amelyeket felsőbb tekintély szabott meg. A szabályok ál-landóak, szentek és nem módosíthatók. Nem hajlandó a golyó játékban a kezdővonal megváltoztatá-sára a fiatalabb gyermek javára. Erkölcsi realizmus: a gyermekek ebben a korban az erkölcsi és fizikai törvények egyfajta keverékében hisznek. Az erkölcsi szabályok meghatározottak és állandók a világon, mint a gravitáció törvénye. Lopásra büntetés következik, ezt tudják a gyermekek is. A következmények alapján ítélik meg az eseményeket. Az a „rosszabb” gyermek, aki nagyobb kárt okoz. Aki nagyobbat hazudik, az bűnösebb. ee./ MŰVELETI SZAKASZOK a./ KONKRÉT MŰVELETI SZAKASZ: 7 - 12 éves kor között a gyermek már egy sor konzervá-ciós fogalmat tud és több logikai műveletet is sikeresen végrehajt. Sokba tud rendezni tárgyakat súly és nagyág szerint. Cselekvéssorokat képes elvégezni fejben is. /5 éves gyermek még nem tudja leraj-zolni, hogy juthat el barátja lakásához. A 8 évesek már le tudják rajzolni az utat is./ Az erkölcsi szabályok megértésének ez a PIAGETi harmadik szakasza kezdete: megváltoztat-ható a szabály, ha abba beleegyezik mindenki. Elmúlik erkölcsi realizmusa is, erkölcsi ítéleteinél is szubjektív szándékokra kerül a hangsúly. b./ FORMÁLIS MŰVELETEK SZAKASZA. 11 - 12 éves korban elérkeznek a gyermekek a felnőtt gondolkodásmódhoz. Képesek tisztán szimbolikus fogalmakban gondolkodni. Meg tudja határozni mi az idő, ami alatt az inga kileng és visszatér. Kísérletezni kezdenek paraméterek változtatgatásával. A serdülő hipotéziseket állít fel és azokat ellenőrzi. Az erkölcsi szabályok megértésének 4. szakasza kezdődik el ebben a korszakban: jellemzője az erkölcsi gondolkodás ideologikus módja. A tágabb társadalmi kérdéseket célozza meg. KOHLBERG kiterjesztette PIAGET erkölcsi gondolkozásra vonatkozó munkáit a serdülő- és felnőtt korra is. Vizsgálta, hogy vannak-e egyetemes szakaszai az erkölcsi ítéletalkotásnak. Pl. egy férfi haldokló felesége számára gyógyszert kér, de nem kap a gyógyszerésztől, a férfi elhatározza, hogy ellopja a gyógyszert. A személyek ezután megvitatják a férfi cselekedetét. A történetekre, modellhelyzetekre adott válaszok alapján KOHLBERGE az erkölcsi ítéletek fej-lődésének hat szakaszát írta le, amit három átfogóbb szinten csoportosított. Van tehát három szint és azon belül hat szakasz. I. szint: prekonvencionális /a konvenciók előtti erkölcsiség, kb. 10 éves korig tart. II. szint a konvencionális erkölcs: 12/13 kortól kezdődik. /A konvencionáklis szinten a gyermekek már adnak a felnőttek véleményére, ahhoz kezdenek igazodni. Konvenciókhoz kezdenek igazodni. III. szint: posztkonvencionális - ez már az ifjú és felnőtt kor jellemzője. Az utolsó, azaz hatodig szakaszáét az USA népességnek csak 10%-a birtokolja. Tehát ebben az osztályozásban is látható, hogy talán nemcsak arról van szó, hogy van egyfajta erkölcsi érlelődés, hanem arról is szó van, hogy adott kultúra vagy adott társadalom milyen erkölcsi közállapotban él. És ez a két szempont keveredik. - Most egy kicsit részletesebben legyen szó KOHLBERG felvetéséről. 1. szakasz = BÜNTETÉS ORIENTÁCIÓ. Erre az jellemző, hogy a szabályokat azért követik, hogy a büntetést elkerüljék. 2. szakasz = JUTALOM ORIENTÁCIÓ. Itt azért alkalmazkodik a gyermek, hogy a jutalmat és jó-indulatot elnyerje. Annak a jóindulatát, akitől függ. 3. szakasz = A JÓ GYEREK ORIENTÁCIÓ. Alkalmazkodás mély helytelenítése érdekében. Jó gyerek akar lenni, hogy megfeleljen az elvárásoknak. 12/13 éves kortól. 4. szakasz = TEKINTÉLY ORIENTÁCIÓ. Törvényes és a társas szabályok betartása annak ér-dekében, hogy elkerülje a tekintély helytelenítését, valamint az ebből eredő bűntudatot. Hogy nem tel-jesíti a kötelességét. Akik elérték a formális műveleti gondolkodást /itt kapcsolódik KOHLBERGE PIAGET-hez/, azok képesek ilyen fajta attrakcióra. Itt hasonlít a két elmélet. 5. szakasz = TÁRSADALMI SZERZŐDÉS ORIENTÁCIÓ. Az általánosan elfogadott és a közjó szempontjából elfogadott lényeges elvek által vezérelt cselekvés. /"a szociális együttélés normáiról van szó tehát"/. Itt már elvek vezérli a magatartást. Azért cselekszik ezen elvek szerint, hogy meg-őrizze a társak tiszteletét és ezek által önbecsülését. 6. szakasz = ETIKAI ELV ORIENTÁCIÓ. Tipikusan amerikai és XX. századi dolog ez, hiszen így fogalmaz hogy "saját választású etikai elvek által vezérelt cselekvés". Pl. igazságosság, méltóság és egyenlőség. Mi motiválja az etikai elvek cselekvésére az egyént: az, hogy elkerülje az önvádat! Ez uta-lás a lelkiismereti működésre. Furcsa grimasza az életnek, hogy éppen ez az ember, KOHLBERG tu-domásom szerint önkezével vetett véget az életének. Ez a 6. színt az amerikai felnőtt lakosságnak csak 10%-át jellemezte. 2./ Piaget értékelése Általános a pszichológusok körében ma már az a felfogás, hogy PIAGET és aztán követői is forradalmasították a gyermekről való gondolkodás és nevelést is, de alulbecsülték mind a csecse-mők, mind a kisgyermekek képességeit. Sok kutatás van - én ezt most nem részletezném -, amely azt próbálja bizonyítani, hogy /1/ jóval korábban alakul ki a tárgyállandóság is. Pl. 3,5 hónapos csecsemőnél sikerült ilyet ki-alakítani. Atkinson könyvében lehet majd erről olvasni. /2/ A konzerváció is bizonyos esetekben végbemegy olyan életkorban, amikor még nem vár-ható. /3/ És hogy az erkölcsi ítéletalkotás területén nem ilyen élesek a szakaszok, mint ahogy PIAGET ezt megjelölte. - Ezzel együtt én azt hiszem, hogy jó iránymutató ez az elmélet. /4/ Még egy gondolkodásmódbeli szempontot érdemes fölvetni, ami leginkább talán az erköl-csi fejlődést érintheti, hogy nem teljesen igaz az a megközelítés, amit PIAGET " a gyermek mint kis tudós" fogalmában alkotott. Hiszen pontosan az erkölcsi törvények olyan természetűek, amelyekben nem lehet olyan fajta kísérleteket végezni, mint amit tárgyakkal meg lehet tenni. És sokkal inkább ar-ról van szó, hogy ezen a területen nem mint kis tudós kezd nyiladozni környezetéhez a gyermek, ha-nem mint egy kultúrának leendő bennszülöttje. A kultúrába valahogy bele kell illeszkednie, bele kall kapcsolódnia. És át kell venni azt a szemüveget, látásmódot, amit az adott kultúra képvisel, pl. az er-kölcs területén. 3./ Piaget alternatívái PIAGET alulbecsülte a gyermekek képességeit. Nincs viszont egyetértés abban, hogy milyen alternatív utat kövessünk? 3/a. Információeldolgozási megközelítés PIAGET nézeteit kétlik sokan, akik a kognitív fejlődést több különböző információ-feldolgozási készség elsajátításaként fogják fel. a./ Szerintük PIAGET nem különíti el a készségek többségét attól a döntő készségtől, amelyet a feladat eredetileg hivatott mérni. b./ A megkérdőjelezők egymással sem értenek egyet, hogy a fejlődés folytonos folyamat-e vagy szakaszok sorozata-e? Többen elvetik a szakaszok sorozatát, azt illúziónak vélik. A különböző készségek simán, folyamatosan fejlődnek. c./ Mások ragaszkodnak a szakasz modellekhez, mivel egyedül ez a módszer alkalmas a foko-zatos fejlődés pontos feldolgozására. Ezeket neopiagetiánusoknak nevezik. Megint mások csak bi-zonyos, tényleges szakaszait fogadják el a fejlődésnek. Pl. nyelvi készség, matematikai képességek, szociális gondolkodás. 3/b. A tudásmegszerzési megközelítés a./ Többen akik megkérdőjelezik a kognitív fejlődési szakaszok létezését, úgy vélik, hogy mind a csecsemők, gyermekek és felnőttek is ugyanazokon a kognitív folyamatokkal, képességekkel ren-delkeznek. b./ 10 éves sakkversenyzők és 18 éves egyetemista sakkamatőrök tudását összehasonlítva megállapították, hogy az idősebbek a számokat jobban megjegyezték, de a sakkfigurák állásait a ki-sebbek jobban felidézték. Vagyis a tényleges különbség köztük az egy területre redukált specifikus tudásban rejlett. Jobb volt a kisebbek sakk szervezőkészsége is. c./ A növény és állat közti transzformáció /lóból zebra lett, kaktuszból sűn/ állítást a gyerekek 65%-a elfogadta. A műveletek előtti szakaszban élő gyermekek. 3/c. Szociokulturális megközelítések a. PIAGET a gyermeket kutató természettudósnak vélte. De nem játszott szerepet elméletében a társadalmi és kulturális környezet. b./ Amit meg kell tanulnia a gyermeknek: amilyen szerepeket várnak tőle. Hogy adott kultúrá-hoz igazodjék, amelyben éppen él. c./ A társadalomtudósok szerint a gyermek nem igaz tudásra törekvő természettudós, hanem egy a kultúrába újonnan érkező jövevény, akinek bennszülötté kell válnia a társadalmi való-ságban. 4. tétel TÁRSAS FEJLŐDÉS GYERMEKKORBAN Mi jellemzi? - Döntő változások mennek végbe ebben a vonatkozásban. 1./ Korai társas viselkedés A bevezetőben említést tettem az első társas kapcsolat jelentőségére. Azzal a személlyel, aki a gyermeket tartósan gondozza. A pszichoanalitikus elmélet ennek különös hangsúlyt adott. Az anya - gyermek kapcsolat hosszú ideig az alakulás, fejlődés központi kérdése tárgyköreként tárgyalódott. Az utóbbi időben azonban egyre több kutatás számol be arról, hogy nem csupán az anyának van ki-tüntetett szerepe, hanem már a korai időszakban is az édesapáknak is. A kezdeti időszakot illetően egyetértenek a kutatók abban, hogy ez meghatározó jelentőségű más emberekhez való viszony szempontjából. Itt szoktunk mi is arra gondolni, hogy az állami gon-dozásba kerülő gyermekek, csecsemők pontosan ebben a korban szenvednek el olyan traumákat, amelyek talán magyarázzák vagy magyarázhatják azt az életutat, amit aztán később befúrnak. Volt al-kalmam a 80-as évek közepén állami gondozottakkal kutatást végezni, és hogyha csak a magyaror-szági statisztikákat nézzük, megdöbbentő az, hogy 18 éves korukig állami gondozásban maradó fiata-loknak az a csoportja, amely 0 - 2 éves koráig állami gondozásban nevelődik, hogy akár ez alatt a két év alatt is hányszor cserélnek úgymond nevelőt vagy gazdát. Arról nem is beszélve, hogy a 18 év alatt több mint 18 helyen fordulnak meg. Ez azt jelenti, hogy tartós emberi kapcsolataikhoz modellek nem alakulhatnak ki. Tehát valóban van szerepe ennek a korszaknak az emberi személyiség alakulásában. Hiszen 2 hónapos korára a csecsemő az anya arcára mosolyog. Fontos szerepe van főképpen az anya részé-ről, hiszen pozitív megerősítésnek véli gyermeke mosolyát. Pedig nem egészen erről van szó. Igazá-ból nem tudja azonosítani a gyermek, hogy kiről van szó. Az anya azonban úgy látja, hogy megismeri őt, szereti őt és ez megerősíti abban, hogy még odaadóbban gondozza és lássa el. A gyermek gőgicséléssel válaszol, az anya dúdolgat, énekelget neki és kölcsönös megerősí-tések mennek végbe ebben az első, kezdődő szoros kapcsolatban. Nagyon érdekes, hogy mindenütt a világon ugyanabban az időszakban kezdenek a csecsemők mosolyogni. Ez is tulajdonképpen egy beépített, örökletes reakció. Olyannyira, hogy azok is, akik vakon születnek. Tehát ennyire nem ta-nult reakcióról van szó, noha azt is tudjuk, hogy a kezdetekben már a mimikai megnyilatkozásokat a csecsemő elkezdi utánozni. Próbálja a száját ugyanolyan formára alakítani, vagy ráncolja a homlo-kát, összevonja a szemöldökét, és így tovább. Tehát az arcon belül bizonyos részeket szemmel látha-tóan el tud különíteni. 3 - 4 hónapos korban felismerik az ismerősöket már a csecsemők. Ezt úgy állapítják meg, hogy többet mosolyognak rájuk. Azonban az idegeneket is természetes módon elfogadják. Ez azért fontos, mert 8 hónapos korban drámai fordulat következik be. 7 - 8 hónapos korban hatalmas változások mennek végbe mind a látás területén, a tárgyak, az önmaga és mások lekülönítése területén, hiszen a 3 - 4 hónapos korban jelentkező nyíltság és oda-fordulás megszűnik. Félelmi reakciókat produkálnak a gyermekek az ismerősökre is. Akikre koráb-ban mosolyogtak, most egyszer csak sírva fakadnak. Még akkor is, ha a gyermek az anya karjában van. Tehát nem nyújt elég biztonságot az anya közelsége. És rendkívüli módon tiltakoznak, hogyha ismeretlen személy társaságában hagyja őket az édesanya. Itt mutatkozik az, hogy mennyire kötő-dött már a gyermek az anyához, a biztonság forrásának tekinti és minden új és minden idegen sze-mély szorongást félelmet vált. ki. Ez az az időszak, amikor az anya magára hagyja a csecsemőt és ugyancsak szeparációs félelmek, szorongások figyelhetők meg a gyermeken. Megállapították, hogy ez nem törvényszerű, tehát nem jellemző feltétlenül minden csecsemő-re, a tudósok ezt a temperamentumbeli különbözőségekkel kötötték egybe. De akinél megjelenik ez a félelmi reakció, annál 8 hónapos kortól 1 éves korig egyre erőteljesebbé válik. Saját életemből csak arra emlékszem, hogy a nagyobbik fiamat nagyon korán kellett bölcső-débe vinni. Még nem volt egy éves. Micsoda rettenetes küzdelmeket jelentett, hogy hogyan lehetett valahogy becsempészni. S meg kell mondanom, hogy nem igazán korrekt eljárásokat követtem, mert a kíváncsiságát és mindenféle eszközt megragadtam, hogy megpróbáljam manipulálni. És hát vajmi kevés sikerrel. Ahogy beléptünk a kapun, kiderült az igazság, hogy nem felfedező körútra mentünk a mezőgazdasági könyvesbolt kirakatait nézegetni. - Tényleg nagyon komolyan kell venni ezt az idő-szakot, mert nagyon komoly félelmek élnek a gyerekben és nem mindegy, hogy mivel oldjuk fel eze-ket a félelmeket. Hogy valóban az igazság van-e jelen vagy mindenféle emberi technikák. A szülőktől való elszakadás. vagyis szeparációs szorongás szorosan összefügg 14 - 18 hóna-pos kor között éli át az elszakadási félelem a csúcspontját és aztán utána elkezd csökkenni. Ez nem kevésbé a tapasztalat következménye is, hogy újra megjelenik, a szülő, hogy pozitív emlékképek ala-kulnak ki, valamiképpen így dolgozódik fel ez az első trauma. 3 éves kor után a kisgyerek elég biztonságban van már a szülők nélkül is. Körülbelül ez az a kor, amikor már nem ritka az önállósulásnak az a formája, amikor a gyermekek elvesznek. Ezt valaki olyan mondja el nektek, aki szintén elveszett, megéltem ezt az élményt. Tényleg félelmetes volt a bi-zalomból egyszerre a bizalmatlanság állapotába kerülni. Valami nagy biztonsága van annak, aki el-szakad minden emberi köteléktől elkezd az embervilágban felfedező útra menni. Én magam is ezt tet-tem, s amikor kiderült, hogy kezd sötétedni és sehol semmi ismerős, akkor rettenetes félelem szakad az emberre, mert egyszerűen nem tud hogy haza találni, nem is tudja, hogy merre van az otthona, meg egyáltalán hogy ki az, aki ebben a helyzetben biztonságot tud nyújtani számára. Megtaláltak, nem is akárki talált, meg, hanem édesanyám. Pedig már a katonaság, rendőrség is mozgósítva volt. Tehát körözött személy áll előttetek. - Erre lehet számítani, hogy ilyen korban a gyerekek önállósul-nak, hosszabb - rövidebb időre eltűnnek. Mindenki tapasztalta már biztosan, hogy strandokon, tö-meghelyeken, áruházakban elvesznek gyerekek. Elengedik egy pillanatra édesanyjuk kezét, pillanatok alatt elkezd csavarogni. Abszolút nem érzi, hogy veszélyeztetve lenne. Említettem tehát ezeket a koragyermekkori szeparációs félelmeket. Olyan magyarázatot pró-báltak erre adni a kutatók, hogy nyolc hónapos korra az emberekről, helyzetekről mentális kép ala-kul ki a gyermekben. Ezt az emlékezetben tárolja, rögzíti. De ahhoz, hogy megijedjen és féljen, ahhoz már erre a képre szüksége van. Hogy mit vagy kit veszített el, arra emlékeznie kell. Tehát ebből az összehasonlításból, hogy mi volt és jelenleg mi van, ebből az összehasonlításból von le a gyermek következtetést és kerül pánikhelyzetbe. Pl. 1 éves gyermek is, hogyha fölébred álmából és ismeretlen arcot talál magával szemben, akkor bizonytalanságba kerül. És jó tudni, hogy az ember legrosszab-bul bizonytalansági helyzeteket viseli el. A szorongás akkor nő és mikor már valami módon azonosí-tani tudja, hogy ebben a helyzetben mi a bajnak a forrása, vagy honnan fenyegeti veszély, akkor fé-lelmi reakció jelenik meg, és a félelem már a védekezés reflexeit hívja elő. De a kezdet mindig a bizonytalansággal kezdődik. Már a teremtéstörténetben megjelenik ezeknek a jelenségeknek a prototípusa. Ősszüleink bűnt elkövetve, pontosan azt veszik észre mikor megnyílik a szemük, és ami korábban nem zavarta őket, azt egyszerűen a bajok forrásaként kezdik látni, nevezetesen mezítelenségüket. És mindjárt emberi módon próbálnak gondoskodni is arról, hogy ez a zavar, ez a baj kiiktatódjon. Ez az emberi szorongás és félelem születésének a prototípusa. Ez a bizonytalanság annak függvényében kezd el oldódni, hogy mennyire tud az tán a gyer-mek visszaemlékezni arra, hogy a szülők újra megjelentek, a biztonság forrása újra bekerült a képbe. Ez a szorongás, ami 1 éves kor, másfél éves kor felé fokozatosan csökken, ahogy az emléke-zet erősödik. Természetesen egy másik összetevője is megjelenik ebből az első krízisből való kilábalásnak, nevezetesen a gyermek önállósulása. Tehát 1 éves korában még nagyon ráutalt a gyer-mek a szüleire, 2 - 3 éves korára azonban egyre inkább önállóvá válik. És kevésbé szorul rájuk. Csök-ken a gondozókból való függősége. 2./ Kötődés Fontos ezeknek a korai kapcsolatoknak a megvizsgálása abból a szempontból, hogy mennyi-re alapozza meg aztán a gyermeknek az emberi társdalomban való kötődéseit ez a kezdeti kapcsolat. A KÖTŐDÉS azt a hajlamot jelenti, hogy bizonyos emberek közelségét keressük. Akik mellett biztonságban érezzük magunkat. Így az alapmodellek az anyag vagy az a személy, akit ők he-lyettesítik, hiszen rendszeresen ugyanazt teszik. Ez biztonságot nyújt és az ő kapcsolatuk, amint látni fogjuk, túlmutat tisztán a táplálás, tisztába tevésen, sokkal összetettebb funkciója van. Éppen az anya biztonságot nyújtó tevékenységével kapcsolatosak azok a kísérletek, amelyek HORLOW /1969/ amerikai pszichológus nevéhez fűződik. Ő majom - kísérleteket végzett, mégpedig mesterséges anyákon felneveltetett majmokkal végzett kísérletet. Korán elválasztották a csemetéket az anyjuktól és úgynevezett drót anyákon, illetve szőranyákon nevelték aztán őket. A drót anya való-ban drótból készült, egy majmot formáló anya volt, fából készült a feje és ezt is, aztán azt az anyát is, amire szőrt húztak, ellátták szopásra alkalmas eszközzel, amelyből táplálékot vehetett magához az ál-lat. Az alapvető kutatói kérdés az volt, vajon melyiken tölt több időt a majomcsemete, azon-e ame-lyikből a táplálékot kapja vagy pedig más tényezők fontosabbak számukra. Különböző variációkat végeztek el és megállapították, hogy függetlenül attól, hogy honnan kapja a táplálékot a majomcse-csemő, ideje döntő hányadát a száranyán tölti. Ez a passzív, puha érintési tárgy a majom csecsemő szánmára a biztonság forrását jelentette. Szeretnék itt újra mindenkit figyelmeztetni arra, hogy ilyen kísérletek és ezek eredményeinek extrapolálása /vonatkoztatása/ az emberi világra azért meglehető-sen veszélyes. Erre Atkinson is felhívja a figyelmet. Mindazonáltal teljesen evidensnek veszi a folyto-nosságot és a kapcsolatot. Erre nagyon kell vigyáznunk, hiszen valódi törvényeket állapítanak meg, ezek valóban így működnek az állatvilágban, de emberekkel ilyen kísérleteket nem lehet elvégezni. Azt hiszem, hogy nagyon vigyázni kell arra, hogy ilyen kutatási eredmények semmiképpen se kezdjék ki a hitünket ezekben a kérdésekben sem. Ugyanis azt mondják a kutatók, hogy az embergyermekek 2 éves korban hasonló módon vi-selkednek. Ha az ember anyja jelen van - itt lehet látni a folytatást - , akkor hajlamosak a környezetü-ket kutatni, feltárni. Azt az ingázást lehet látni, hogy hol az anyuka szoknyájába kapaszkodik, hol az ölébe ül. Ezt pszichológiai vizsgálatokon is lehet látni, mikor úgy jön be az anyuka, hogy ölében van a gyermeke, aki nem hajlandó elválni tőle, be is hunyja a szemét. A foglalkozás végére pedig ez a gyermek fölkel és a polcokon lévő játékokkal kezd el foglalkozni, míg a pszichológus az anyukával beszélget. Időnként ha valami zajt hall, akkor visszaszalad, és aztán megint megy tovább. Ez a formai megfelelés vagy analógia jelenti a kapcsot, kapcsolódási pontot az állatlélektani vizsgálatok és az emberi lélek mivolta között. Ezzel nagyon óvatosan kell bánni. Tény és való, hogy az anyuka bizton-ság - forrás. De ennek sokkal több oka van, mint az, hogy a bőre selymes, meg kellemes az érintése. Ezek a szőr- és drótanyás kísérletek folyamán olyat is tettek, hogy felmelegítették a drótot. Kiderült, hogy kezdetben a meleg drótra szívesebben mentek... Ilyen eredmények és megfigyelések is vannak. Ismert talán a csecsemőnél a MÓRÓ-féle reflex. Ezt is eredetileg a majomvilágból örököltük volna. Ha a csecsemő tenyerét megérintjük, akkor reflex-szerűen összezárja a tenyerét és föl is lehet annál fogva emelni. Ugye ez egyenesen következnék a majom ősöktől, amelyek így kapaszkodtak az anyába?!? Ha nem tudott volna mereven és görcsösen kapaszkodni az a majomgyerek, akkor leesik és akkor vége. Ezzel együtt való igaz, hogy az embercsecsemő számára is nagyon fontos a testi kapcsolat. Vannak olyan irányzatok, hogy a csecsemők a születés után azonnal az anya mellkasára helyezik. Ez állítólag jó hatással van rá. Mindesetre nem okoz akkora traumát, hogy egy korábban birtokolt, vagy környezetet jelentő testtől egy vadidegen és egy nagyon drasztikus környezetbe kerül a csecsemő, hanem egyfajta átmenetet jelent. A HARLOW féle kísérletekről még azért annyit, hogy a műanyán nevelt kismajmok, mivel az első hat hónapban elszakítják őket társaiktól, a későbbiekben nagyon súlyos következ-ménye van ennek. Nem tudnak normális kapcsolatot kialakítani a környezetükkel, szexuális maga-tartásuk is nagyon erősen torzul, továbbá rossz anyák lesznek. BOWLBY neve ismert még fejlődéslélektanból, aki az emberi csecsemők vizsgálatai nyomán azt állapította meg, hogyha az első évben a gyermeknek nem sikerül szoros kapcsolatot kialakítania a környezetéből valakivel, egy elsődleges gondozó személlyel, akkor felnőtt korában sem lesz képes szoros kapcsolatokat kialakítani. Erre a megállapításra valóban rímelnek az állami gondozottakkal végzett kísérletek, amiket mi is tapasztaltunk. De azt sose felejtsük el, hogy nincs olyan hiány vagy olyan trauma, amit az ember elszenved életében, amelyből vagy ennek következményeiből ne lenne szabadulás. Vannak természetesen nagyon súlyos következményei a koragyermekkori hiányoknak, de nem lehetnek olyan következmények, amelyekből az Úr Jézus ne tudná az illető személy kiszaba-dítani. Erről olyan volt állami gondozottak számoltak be, akiknek rendkívül hányattatott gyermekko-ruk volt, és mára az Úrban boldog, kiegyensúlyozott személyiséggé fejlődtek. Nem kevés lelki tusa-kodás és harcok közepette. 3./ A nemi identitás és a nemhez igazodás Hangsúlyos a gyermek személyisége szempontjából a nemi identitás, a nemhez való igazodó magatartás kialakulása. Ennek során sajátítja el a gyermek, hogy ő fiú-e vagy lány. A nemi identitás, az identitás nemi vonatkozása nagyon fontos személyiség - szervező tényező. Hiszen ha ez zavart szenved, akkor az egész személyiség zavaráról lehet beszélni. Kutatásokból kiderült, hogy a nemi azonosságnak mindenképpen a nemi szervek különbsége az egyik fontos indikátora. És a különbség megállapításának a tényétől kezdődik el ez a folyamat. Természetesen a nemi élet területén a különböző kultúrák nagyon különbözőképpen gondol-koznak és nevelik egyedeiket, de mindegyik törekszik arra, hogy a férfiak férfiak legyenek, a nők meg nők legyenek. Ez nagyon érdekes, ebben egységesek. Azzal együtt, hogy nagyon nagy különbségek vannak, hogy mit engedhetnek meg, milyen életkorban az egyedek. De a nemi azonosság minden kul-túrának fontos tartópillére, ezt nagyon fontos hangsúlyoznunk egy olyan korban, amikor egyre in-kább tapasztaljuk azt, hogy a társadalmi szabályok és törvények egyre nagyobb lazulása és kienge-dései tapasztalhatók az egész világon ezen a téren. Ez egy általános kulturális leépülés, lebomlás, ha szabad így mondani. A nemhez igazodást a viselkedések, tulajdonságok elsajátítása jellemzi. Ez tehát tanulási fo-lyamat. 3/1 A pszichoanalitikus elmélet FREUD egész fejlődéselmélete, amit ő úgy nevezett, hogy pszicho - szexuális fejlődés, szintén szakaszolta. Csak címszavakkal mondom. /1/ Az első szakaszt orális szakasznak nevezte el. Mikor az emberi lény kapcsolata a szájkán keresztül tart kapcsolatot a világgal. /2/ A második szakaszban a hangsúly áttevődik az ánuszra, ezt anális szakasznak nevezte. Azaz a széklet szabályozása tartozik ide. És aztán a különböző fegyelmezések, önkontroll. /3/ A harmadik szakaszt fallikus szakasznak nevezik, amikor a nemi szervek kerülnek a figye-lem homlokterébe. S ez kb. 3 éves korban kezd hangsúlyossá válni. Freudról tudjuk, hogy mindegyik szakaszban fontos volt a számára, hogy ezek a testtájékok az örömszerzés, kielégülés forrásai. FERUD az állította, hogy ez a 3. éves korszak az, amikor a kisgyermekek a nemi szervek kü-lönbözőségéből fedezik föl, és azonosítják a nemüket és az ezen belül mutatkozó különbségeket. Ez az első időszaka annak, hogy szexuális érzések fogalmazódnak meg az ellenkező nemű szülőkkel kapcsolatban. A kisfiúk mondják az anyukának, hogy téged foglak elvenni, hogyha fölnövök. Az apu-kának mondják a kislányok, hogy te leszel a férjem. A mi számunkra ezek játékos szófordulatok és megfogalmazások. Freud számára azonban ez egy sokkal hangsúlyosabb és nagyobb jelentőségű dolog. Hiszen egyenesen azt állapította meg, hogy ebben a korban figyelhető meg az is, hogy az azonos nemű szü-lővel féltékenység támad a gyermekben. Szerintem a féltékenység jóval korábban kialakul. Ta-lán inkább a kapcsolatért, a függőségért való harc jelenik meg, ahonnan a gyermek ebben a korban megerősítést kap. Hiszen a fiú számára kiderül, hogy az anyát nem kizárólag ő birtokolhatja. És vi-szont is. A lányok vonzódása az apukához nyilván azt jelenti, hogy osztozni kell az anyukán. A félté-kenység megállapítható. FREUD azt állítja, hogy ez az ember első konfliktusa - amit ő mentálisan ÖDIPUSZ KONFLIKTUS-nak nevezett el - ez azzal oldódik meg, hogy mivel nem tudja az agresszióját kiélni az azonos szülőkével szemben a gyermek - hiszen meg kellene ölnie, hogy a helyére kerülhes-sen, ezt a dráma így mutatta -, ezért elfojtja ezt az agressziót és úgy alkalmazkodik, hogy elkezdi utá-nozni. Ha még nem léphetek most még a helyére, akkor az a megoldás, hogy ha én is olyan leszek, mint ő. Megfigyelhetők ebben a korszakban, hogy elkezdenek a gyermekek felnőttes szokásokat utánozni, ruhát, meg a sétapálcát, meg a cipőt. Elkezdenek hasonulni az azonos nemű szülőkhöz és mintegy azt a feszültséget, ami velük szemben bennük él, így próbálják feloldani és így kezdenek kö-zel kerülni ehhez a szülő - félhez. FREUD szerint ez azt jelenti, hogy a nemi szerepeknek a tanulása, elsajátítása így történik. 3/2 A szociális tanuláselmélet Mit mond erről a szociális tanuláselmélet? Ez az elmélet a behaviorizmus fogalomrendszeré-ben működik. A jutalmazás és büntetés szerepét hangsúlyozza. Ezek szerint a kutatók szerint a /1/ tanulás a felnőttek megfigyeléséből ered. Ez az egyik forrás. /2/ A másik pedig, hogy a felnőtt környezet a nemnek megfelelő viselkedést jutalmazza. És a nemnek nem megfelelő magatartást pedig bünteti. A kultúra ad a gyermeknek jutalmakat és bünteté-seket annak fényében, hogy mennyire követi a nemének megfelelő magatartást. Hogy a kultúrának mennyire jelentős szerepe van, mutatja az, hogy már csecsemő korban különbözőképpen kell öltöz-tetni a csecsemőket. A színek között különbséget tesznek, hogy melyik nemű gyermekre mi illik. A rózsaszín a kislányokhoz való, a kék pedig a kisfiúkhoz. Ez is mutatja, hogy elindul a folyamat. És sokszor öntudatlanul, de belejátszik a gyermek önmagáról alkotott képének a kialakulásában. Vagy pl. mit jutalmaznak? A kislányok ha ruhával játszanak, öltözködnek, akkor erre természe-tes módon, kedvesen reagál a környezet. De ha fiús dolgot kezdenek el, akkor netán me






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!