Bejelentés



Pótor Imre dr. habil. honlapja
Mindig tedd meg, amit meg tudsz tenni. Ez teszi értékessé az életedet. Köszöntöm honlapomon!

MENÜ










TEOLÓGIAI DISSZERTÁCIÓ D r. T Ó T H E N D R E az e g y h á z é p í t ő p r o f e s s z o r - különös tekintettel dunántúli szolgálataira - Pótor Imre Vásárosnamény 1996 T A R T A L O M J E G Y Z É K 1. E L Ő S Z Ó 4 2. A F E L K É S Z Ü L É S É V E I 7 2.1. A Tóth család 7 2.2. Hajdúszoboszlón és a Pápai Kollégiumban 11 2.3. Hollandiában 16 2.3.1. Holland-magyar történelmi kapcsolatok 16 2.3.2. Tóth Endre tanulmányútjának előkészítői 23 2.3.3. Utrecht és a Stipendium Bernardinum 31 2.3.4. Utrechti tanárok 39 2.3.5. Tóth Endre Utrechtben 51 3. E G Y H Á Z U N K S Z O L G Á L A T Á B A N 66 3.l. Hitoktató Kaposváron 66 3.2. Levéltáros 68 3.3. Közegyházi tevékenysége 73 3.3.1. Misszió 73 3.3.1.1. A diákmisszióban 73 3.3.1.2. A külmisszióért 85 3.3.1.3. Egyházkerületi missziói előadó 91 3.3.2. Egyházkormányzó 114 3.3.2.1. Egyházkerületi főjegyző 114 3.3.2.2. A főiskolai köztartás és a kerületi tanügy vezetője 127 3.3.2.3. A lelkészképzésért 131 3.3.2.4. Közegyházi szolgálatai Debrecenben 136 3.4. Szerkesztő 137 3.4.1. Theologiai Lexikon, Magyar Kálvinizmus, Az Élet Útja 141 3.4.2. Keresztyén Család, Theologiai Szemle 156 3.4.3. Egyháztörténet, Dunántúli Protestáns Lap, Református Egyház 160 4 E G Y H Á Z T Ö R T É N É S Z P R O F E S S Z O R 171 4.1. Óraadó és magántanár 171 4.2. Doktori disszertációja 177 4.3. Tudományos kutatóutak 183 4.4. Egyetemi magántanár 185 4.5. Rendes tanárként Pápán 195 4.6. Megválasztása Debrecenben és pápai tanszéki utódja 210 5. TÓTH ENDRE BIBLIOGRÁFIÁJA 223 6. RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE 253 7. FELHASZNÁLT ÉS FIGYELEMBE VETT IRODALOM 256 8. ÖSSZEFOGLALÁS - ZUSAMMENFASSUNG 273 9. M E L L É K L E T E K 280 1. E L Ő S Z Ó Mély tisztelettel és alázattal kutatom a lelkésznemzedé-keket tanító kiváló pedagógus életpályáját. Tóth Endre több mint 300 önállóan vagy újságcikként megjelent és több mint 200 kéziratban maradt tanulmányával évszázadunk egyik leg-jelentősebb, meghatározó egyéniségű magyar, református egy-háztörténésze. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma tanulójaként, majd pedig teológusként szerettem meg az egyháztörténetet. Pályamunkákat írtam előbb Módis László, majd pedig Csohány János professzor urak tanácsai alapján. A teológián Makkai László professzor úr szeminaristája voltam, ő irányította rá a figyelmemet a tudományos kutatásra. Ösztönzött, taná-csolt munkatársaival - Barcza Józseffel és Csohány Jánossal - együtt. Vezetésükkel bekapcsolódtam az egyháztörténeti szaktanfolyam, majd a Doktorok Kollégiuma Egyháztörténeti Szekció munkájába. Korreferátumokat írtam, előadásokat tar-tottam főleg a Debreceni Református Kollégium jeles pedagó-gusairól. Doktori dolgozatom témaválasztását e tény döntően meghatározta. A levéltári és könyvtári kutatómunkát mindig szívesen és örömmel végeztem. Tóth Endre életével és munkásságával még kevesen foglal-koztak. Jelentősebb műveit ismertették a korabeli egyházi sajtó hasábjain, majd pedig második tanszéki utódja, ava-tott ismerője méltatta évfordulókhoz kapcsolódóan. Levéltári kutatásaim nyomán fedeztem fel azt a hatalmas feltáratlan anyagot, amely főként Tóth Endre levelezését, kéziratait, feljegyzéseit tartalmazza. A gondos történész segítségével feltárult előttem a kor, amelyben élt, bete-kintést nyertem családi életébe, hivatali munkájába. Kéz-irataiból ismertem meg a személyiségét. Hitvese - Dr. Tóth Endréné Pitze Ilona - és Gabriella leánya a család minden tagjával együtt minden segítséget megadott, amire szükségem volt. Kérdéseimre tőlük nyílt, őszinte, egyenes válaszokat kaptam. Beszélgetéseinkről feljegyzéseket készítettem. Meg-szerettem Tóth Endrét és nagy tisztelettel írtam róla. Tóth Kálmán professzor úr is készséggel tájékoztatott testvéré-ről. Több ízben utaztam Pápára huzamosabb időre is. A le-véltári hagyaték nagyobb része itt található. Kövy Zsolt - akinek értékes kéziratai alapján nélkülözhetetlen segítsé-get és útmutatást kaptam - és Köntös László gyűjteményi igazgatók s Nádasdy Lajos ny. lelkipásztorok szinte család-tagként fogadtak a könyvtár dolgozóival. Segítségükkel sza-badon gyűjthettem össze minden számomra értékes információt "Pápa szerelmeséről". Az anyaggyűjtésemhez lakás és fénymá-solási lehetőséget is biztosítottak. A Tiszántúli Reformá-tus Egyházkerület Könyvtára és Levéltára dolgozói is támo-gatták kutatásaimat. Pataky László és Rácz Lajos nyugalma-zott lelkipásztorok, egyháztörténészek leveleikkel, értékes közléseikkel segítették munkámat. A téma messze túlfeszíti egy doktori dolgozat kereteit. Szándékom a szakirodalomban nem elemzett kezdeti korszakot feltárni. Nem ismertetem részleteiben Tóth Endre debreceni korszakát, de az erre vonatkozó további kutatást segíti a dolgozat végén a teljességre törekvő bibliográfia. A formai keretek nem tették lehetővé, hogy behatóan foglalkozzam Tóth Endre egyháztörténet-írói tevékenységével. Mivel gaz-dag és jól használható levéltári forrásanyagot főképpen a dunántúli korszakot illetően találtam, ezért feltáró és elemző módon a felkészülés éveiről, közegyházi szolgálatai-ról, levéltárosi és egyháztörténész professzori tevékenysé-géről írok. Ezek szerint a szempontok szerint vizsgáltam egyházépítő tevékenységét. Az összegyűjtött és rendszere-zett anyagot más aspektusokból tanulmányokban kívánom pub-likálni. Ebben a dolgozatban az anyaszentegyházért lanka-datlan szorgalommal sokféle módon tevékenykedő hűséges re-formátus egyháztörténész professzorról írtam, aki hitvalló módon élt és szolgált, tanított és nevelt, kutatásokat vég-zett, cikkeket, tanulmányokat, könyveket írt ott és akkor, amikor Ura kezében mint alkalmas eszköz Isten dicsőségét és felebarátai javát munkálta. Egyházépítő szolgálatában Isten rendelkezésére bocsátotta talentumait. Egész életében alko-tott hasznos tagjaként az egyházi és polgári rendnek. Olyan korszakban élt, amely szüntelenül változott körülötte. Ő azonban hitében és az élő Isten iránti engedelmességében végig Megváltója alázatos szolgája és munkatársa maradt. Vezérigéje szerint - "Nem szégyenlem a Krisztus evangéliu-mát, mert Isten hatalma az minden ember üdvösségére..." - élt és alkotott. Köszönetemet fejezem ki itt is Aart de Groot utrechti egyháztörténész professzornak - aki Tóth Endre egykori hol-land tanárairól közölt velem értékes információkat, még nem publikált kéziratokat is küldött -, Erdei Gyula hajdúszo-boszlói tanár úrnak - aki Tóth Lajosról készített kézirata-it bocsátotta rendelkezésemre -, és Gaál Sándorné Victor Eszter lelkipásztornak, aki a holland tanulmányok és kéz-iratok fordításában segített. Kállay Ferenc mérnök úr édes-apjáról - Kállay Kálmán professzorról - eredeti dokumentu-mokat bocsátott rendelkezésemre. Megtisztelő bizalmát hálá-san köszönöm. Nem tudtam volna megnyugtató módon befejezni dolgozatomat a pápai és debreceni egyházkerületi levéltár és könyvtár vezetőinek és munkatársainak szíves s készséges segítsége nélkül, akiknek ezért szívből köszönetet mondom. Isten iránt hálával tartozom Makkai László professzor úr útbaigazító tanácsaiért, aki munkatársaival együtt készsé-gesen támogatta évekig tartó kutató tevékenységemet. Téma-vezető professzorom - Hörcsik Richárd - szakszerű tanácsai-ra és útmutatásaira mindig bizalommal, barátként és test-vérként számíthattam. Drága Feleségem - Beregszászi Erzsé-bet - és gyermekeink - Áron, Mirjam, Mózes, Dávid, Dániel - önzetlen segítségét, türelmét és a Vásárosnaményi Reformá-tus Egyházközség tagjainak segítő megértését itt is megkö-szönöm. 2. A F E L K É S Z Ü L É S É V E I "Eddig is azon igyekeztem, ezután is arra törekszem, hogy legyek egy kis mé-cses, amelynek fényénél diákok tanul-nak. Szeretnék itt nevelő lenni. A tu-domány szerény művelése mellett erre törekszem." /Tóth Endre/ 2.1. A Tóth család A Tóth család eredetileg Zsadányban lakott. „Ott élt az az ős az ős is, aki sokat utazott az országban s eljutott a fFelvidékre is. Mivel jó eszű ember volt, megtanult az ott lakó nép nyelvén beszélni. Hazatérve ez a tudománya is¬mertté lett és így maradt rajta ragadványnévként a tót /Tóth/. Később a család átköltözött Túrkevébe, ahol nagyon sok Tóth családnevű lakos élt. Ezek szinte mind viseltek valamilyen megkülönböztető ragadványnevet. Így kapta a Zsadányból átköltözött Tóth a `zsadányi Tóth` nevet. Ezt sokáig használták. Természetesen aki elköltözött, elhagyta, mint szükségtelent". Az utóbbi években Tóth Endre dédna-gyapjának Tóth Sándornak hatvankét leszármazottját tartot-ták számon Túrkevén a zsadányi Tóth nemzetségben. Apai nagyszülei Tóth Sándor és Nemes Eszter kisbirtokos földmű-vesek, majd gyümölcsker¬eskedők lettek. Lovasszekérrel jár-ták a környékbeli piaco¬kat. Négy gyermekük született: Imre és Károly túrkevei iparos lett, Lajos, Tóth Endre édesapja és Eszter, akinek fér¬je Matyi András szélmalom-tulajdonos volt Túrkevén. Az any¬ai nagyszülők: Bíró Antal református lelkész Derecskén 1874-1905 között és felesége KörösiKőrösi Erzsébet. Mindegyik lányuk lelkészhez vagy tanítóhoz ment feleségül - Gizella, Margit, Matild, Mária, Erzsébet -, két fiúk közül Barna fiatalon el¬hunyt, Sándor pedig könyvelő lett. Apai ágon ugyan nem vol¬tak lelkészek és tanítók az egyenes ági fel¬menők között, Nemes Eszter testvére Nemes Balázs viszont fúrtai tanítóként működött. Majd Kisújszál-lásra került s mivel Lajos unokaöccse nyilvánvalóan jó eszű gyermek volt, szülői egyetértéssel magához vette és segí-tette, hogy az ifjú a debreceni református Tanítóképezdében tanulhasson. A Túrkevén 1872. november 26-án született Tóth Lajos bi¬zonyítványt kért és kapott Sz. Nagy Károly ének- és zene¬tanártól 1891. júliusjulius 4-én tanulmányai minősítéseként. Eszerint "mind a négy éven keresztül az énekben, hegedűn, orgonán és zongorán annyi előmenetelt tett, hogy tőlem kitűnő osztályzatot nyert, de meg is érdemelte, mert ő nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is kitüntette magát, mint a főiskolai imaházban dicséretesen szolgált orgonista. Tanulótársai szeretetét is annyira megnyerte, hogy a benne helyezett bizalomnál fogva azok közakarattal csakis őt választották az általok alakított magán ének és zenekar karnagyává, s mint elválasztott karmester oly nagy buzga¬lommal és odaadással működött, hogy amikor alkalmuk vólt fellépni, mindig kellő elismerésben részesültek. Mint theo¬reticus és practicus ének- és zenetanítót, kitűnő orgo¬nistát, ének- és zenekarnagyot és zongora tanításra is al¬kalmas tanítványomat... mint egyeseknek, úgy egyes egy¬házaknak is figyelmébe és nagybecsű pártfogásukba melegen ajánlom". Meg is választották a 19 éves fiatalembert Hajdúszo-boszlóra Bakonyi György már súlyos beteg refor¬mátus ének-vezér mellé segédkántornak. El kellett látnia minden egyhá-zi szolgálatot, egyházi éneket tanítotttanítiott az elemi isko¬lábaniskolkában a nagyobb gyerekeknek és őt bízták meg az akkor erősödő polgári iskolában az ének-zene tantárgy tanításával. Megválasztása évében, azaz 1891-ben fő szervezője volt a Hajdú-szoboszlói Dalegylet megalakulásának s ő lett első karna-gyaksarnagya. Magán zeneiskolát is szervezett, ahol évente tizenöt-húsz gyermek tanult hegedülnihegedűlni és zon¬gorázni. Tíz évig volt segédkántor, addig a kántori fizetés felét kapta. "Ilyen időigényes és felelősségteljes elfog¬lal¬t¬ságok terhe alatt is maradt ereje és ideje arra, hogy 1905-ben19o5-ben a Kolozsvári Zeneakadémián zenetanári okleve¬let szerezzen. Így a tanító, a kántori és az ének-zenetan¬ári oklevelekkel szakmai tudását is magasra emelte". A haj¬dú¬szoboszlói presbitérium 1904-ben határozta el, hogy új or¬gonát készíttet a templomba a keleti karzaton álló régi, kisméretű, elavult és javíthatatlanná vált or¬gona helyett. Az új orgona készítésében és felállításában példaadó módon vett részt a gyülekezet kántora, melyet ő szólaltatott meg először 1906. szeptember 2-án. Ekkor ün¬nepelte a város, hogy Bocskai István fejedelem 300fejedelem3oo éve SzoboszlóraSzbosrazló telepítette a hajdúkat. Tóth Lajost szerették, megbecsülték, elismerték. Gyerme-kei taníttatása érdekében szükségesnek tartotta, hogy olyan helyen folytassa ének- és zenepedagógusi tevékenységét, ahol gimnázium és főiskola is működik. Ezért pályázatot nyújtott be a debreceni Dóczi-Leánynevelőintézet Leánygim-náziuma ének- és zenetanári állására. Mivel elutasították kérelmét, más intézmények álláshirdetését is figyelemmel kísérte. Beöthy Zsolt főiskolai világi gondnok és Czike La-jos gondnok 1911. március 2-i, a Dunántúli Protestáns Lap-ban megjelent közleménye szerint a pápai református főgim-názium és főiskola meghirdetett „ének és zenetanári állás javadalmazásai: a./ 2.000K alapfizetés b./ 630K lakásjava-dalom c./ 200K ötödéves korpótlék öt ízben d./ a zenének, mint rendkívüli tárgynak a megszabott heti óraszámon felül való tanításáért egy tanévre óránként 60K e./ a főiskolai énekkarnak temetéseken való közreműködése alkalmából a kar-vezetőt megillető rész. Kötelező heti óraszám: 24.” Fara-gó János pápai főgimnáziumi igazgató 1911. május 5-én kelt levelében értesítette Tóth Lajost: "A dunántúli ref. egy-házkerület közgyűlése...Önt választotta meg hét pályázó kö-zül a pápai ref. főiskola ének- és zenetanári állására...A legjobb reménységgel vagyunk eltelve, hogy m.t. Kollega Úr ezt az állást a lehető legjobban be fogja tölteni...Több mint 700 ifjú érdekéről van szó, akik valamennyien Kollega Úrtól várják, hogy az énekben és zenében olyan kiképzést nyernek, amely megfelel intézetünk közel négy százados múltjának...a pályázók közül annak az érdekében küzdöttem, akinek megválasztását az intézet érdekében legjobbnak lát-tam...” 1911 nyarán költözött a Tóth család Pápára. A Független Hajdúság ezt írta Tóth Lajos Szoboszlóról történt elmenete-lekor: „Hogy távozásával mit vesztettünk, e helyen felesle-ges arra különösebben rámutatnunk. Megmondja azt az a 20 éves működése, amely az egyháznak s a köznek hűséges, oda-adó szolgálatában, szakadatlan munkásságban, igazi szakér-telemben és feddhetetlen tiszta életben telt el”. Pápai évei is igen eredményesek voltak. Székfoglaló értekezésében „A középiskolai énektanítás módszere” cím alatt fejtette ki szakmai és módszertani elveit. Azt vallotta, hogy az ének-órán mindenekelőtt énekeljenek a növendékek. „Pápai működé-se során munkájának fő területe a gimnáziumi énektanítás lett...emellett az iskola énekkarát vezette és színvonala-san működtette. Zenekar, hangszeroktatás jellemezte mind-azoknak a folytatását, melyeket Hajdúszoboszlón megkezdett. Mindezek mellett a pápai teológiai főiskolán egyházi éneket tanított”. Az alsós gimnazistákból gyerekkórust szerve-zett, a teológusokból meg a felsős gimnazistákból kántust. Volt egy vonószenekara is, mely sokszor szerepelt iskolai és ünnepi rendezvényeken. Ebben Endre és Kálmán fia is többször helyet kapott. Kiváló növendéke volt Vikár Sándor, aki a Zeneakadémiát is kitanulva Nyíregyházán sokáig volt tanítóképző-intézeti tanár. Tóth Lajos pedagógusként végte-lenül türelmes volt mind az elméleti tanításban, mind a he-gedű- és énekórákon is. Tóth Lajos és Bíró Erzsébet Derecskén kötött házasságot 1894 november 1-én. A házassági anyakönyv szerint a vőle-gény tanúja Karsch Lolion derecskei plébános, a menyasszo-nyé pedig Szele György tépei református lelkipásztor. Igét hirdetett Soltész László hajdúszoboszlói lelkipásztor. Családi életük példás volt, melyet gazdag gyermekáldás kí-sért: Erzsébet /1895. november 8-án született és meghalt 1895 december 18-án/, Béla /1896. október 31-én született és meghalt 1897. augusztus 20-án/, Sándor /1898. március 17-én született/, Endre /1899. december 7-én született/, Lajos /1901. augusztus 5-én született és meghalt 1901 au-gusztus 10-én/, Lajos /1902. szeptember 5-én született/, Ilona /1904. március 1-én született/, Erzsébet /1905. júli-us 22-én született, meghalt 1906. április 24-én/, Irma / 1907-ben született/, Vilma / 1909. március 7-én született, meghalt 1909. november 6-án/, Erzsébet 1910-ben született. A 12. gyermek csak néhány óráig élt. Béla és Mária /1912. november 7-én születtek és néhány hónapos korukban elhalá-loztak/, Kálmán /1917. július 16-án született/. 15 gyerme-kük közül 7 érte meg a felnőtt kort. Édesanyjuk Bíró Erzsébet derecskei születésű /1877. jú-nius 19/, középes termetű, szőke hajú, kék szemű, nagyon takarékos asszony volt. Hallatlan kötelességtudással viselt gondot a nagy családra, szigorúan nevelve gyermekeit. Sándor Hajdúszoboszlón végezte el a polgári iskolát, majd Pápán a tanítóképzőben szerzett oklevelet, s tanító-ként dolgozott nyugdíjazásáig. Lajos az elemi iskola után a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában tanult, érettségi-zett s Budapesten tanult tovább a Pázmány Péter Tudomány-egyetemen matematika-fizika szakon Eötvös-kollégistaként. Diplomája megszerzése után a debreceni Tisza István Tudo-mányegyetemen lett tanársegéd az elméleti fizikai tanszé-ken. Ilona Pápán a Református Nőnevelő Intézetben szerzett tanítónői diplomát, sokáig Táp községben tanított, majd Rákospalotára került férjével s ott tanított nyugdíjaztatá-sáig. Irma is a Nőnevelőben szerzett tanítónői oklevelet. Lányi Jenő soponyai lelkész felesége lett. Erzsébet is ta-nítónőnek készült, de korai halála megakadályozta abban, hogy tudását kamatoztassa. Kálmán elemi iskolai tanulmányai után a kollégium gimnáziumában tanult, hegedűművésznek ké-szült, majd mégsem a zenei pályát választotta, hanem teoló-gus lett. Két évig tanult az utrechti egyetemen, aztán zánkai, később nyárádi lelkész lett. Óraadóként dolgozott a még meglévő Pápai Teológiai Akadémián. Ennek megszűnte után Budapesten választották teológiai akadémiai tanárnak. 2.2. Hajdúszoboszlón és a Pápai Kollégiumban Tóth Endre Hajdúszoboszlón született 1899. december 7-én. Édesapja református kántortanító volt, szerető szívű, halk szavú, szelíd ember, aki mindig segített, ahol csak tudott. Édesanyját Bíró Erzsébetnek hívták. Róla ezt írja Tóth Kálmán: "Édesanyánk természetesen Derecskén nevelke-dett. Fiatalkori képükről ítélve nagyon szép lány lehetett. Egyszerű, házias /kényszerből is/, nagyon takarékos volt, szigorúan nevelt bennünket." 15 gyermeknek adott életet, kik közül három tudós pedagógusként szolgálta népünket, egyházunkat. Endre a születési sorrendben negyedikként született. Édesanyjától örökölte termetét és hallatlan kötelességtuda-tát, édesapjától pedig nagyszerű zenei tehetségét, pedagó-gusi képességeit. A szülők nagy áldozatkészséget tanúsít-va iskoláztatták gyermekeiket. Endre elemi és polgári isko-lai tanulmányait szülővárosában végezte. Önéletrajzában közli: "Elemi iskolámat Hajdúszoboszlón a református elemi népiskolában végeztem az 1906/07-1909/10 iskolai évek-ben." Az értelmes gyermek könnyen tanult, szeretett ol-vasni, így a jó jegyeket könnyen szerezte meg. Mivel édesapját 1911-ben a Pápai Református Kollégium főiskolai ének- és zenetanárának választották, a család Pá-pára költözött. Az állásváltoztatás fő oka az volt, hogy gyermekei nőttek, s iskoláztatásukat Szoboszlóról - ahol akkor még csak polgári iskola volt - nehezen tudták volna megoldani. A Kollégium nem csupán munkahelyet biztosított Tóth Lajosnak, de családja tagjainak ez lett második ottho-na. Az iskola "képes volt egészen kiugró, zseniális tehet-ségű személyiségek felfedezésén, nevelésén túl erényes és jellemes emberek sokaságát kibocsátani az egyházi és nemze-ti közélet számára. Helyet biztosított a tehetségek számá-ra." A pápai kollégium alapvető célja volt a lelki neve-lés és a tudatos jellemformálás. Evangéliumi lelkületű, igazságot kereső, türelmet gyakorló, a gondolkozási szabad-ságot biztosító, egymás véleményét tisztelő szellemiség formálására törekedtek a tanítók és nevelők a kollégiumi élet minden területén. Tóth Lajos Pápán olyan tanulási kö-rülményeket és teret biztosított serdülőkké fejlődő gyerme-keinek, ahol Isten iránti odaadó tiszteletre, református örökségünk, magyar népünk megbecsülésére, hitvalló élet-folytatásra, hazaszeretetre tanítottak, ahol pásztori gon-doskodás mellett "különböző történelmi időkben maradandó értékként őrizték a kollégium erkölcsi és szellemi tartá-sát." Tóth Endre családi körben kibontakozó lelkületét tovább formálta a pápai református iskola, mely hagyományával, történelmi múltjával, magas színvonalú tanulási és nevelési igényeivel az életre készítette elő. A kisdiák a Kollégium-ban "beállott a szolgáló diákok sorába és kemény munkával maga biztosította megélhetését. A dolgozva tanulás mellett is magatartása mindig példás, tanulmányi eredménye kiváló volt." Középiskolai tanulmányairól írja: "az I. osztályt a hajdúszoboszlói m. kir. állami polgári fiúiskolában, a II-VIII. osztályt a pápai református főgimnáziumban az 1910/11 -1917/18. iskolai években." Az I-IV. és VIII. osztályban jeles eredményt ért el. Az V-VII. osztályban latin és gö-rög, illetve latin és németből jó, a többi tárgyból jeles minősítést kapott. Kollégium diákként "példás magaviselete, éles esze, vas szorgalma is nehezen feledtette, hogy ő pol-gárista volt." Faragó János igazgató - aki görög nyelvre tanította - skribaként alkalmazta Tóth Endrét az igazgatói irodában. Akkor tanulta meg az adminisztráció alapjait. Bodola Gyula volt a latin, Barcsi József a természetrajz, Kapossy Lucián a magyar, Trócsányi Dezső a magyar filozófia tanára. Gyak-ran és szívesen emlegette Kapossy tanár urat, akit igen nagy tudósnak tartott. Szabó Imre szerint "a pápai diákot úgy kevés tanár szerette, mint Kapossy Lucián. A korszak vezető tanára volt. Törődött velünk, eltűrte erőtlenségün-ket, megértette küszködésünket." Trócsányi fiatal tanár-ként került a gimnáziumba s az akkori modern irodalomszem-léletet képviselve gyakran meghökkentette az addig teljesen konzervatív szemléletű tanulmányokat folytató növendékeket. "Ebből gyakran következett, hogy Tóth Endre, a jó eszű, irodalom iránt érdeklődő diák, s az alig pár évvel idősebb fiatal tanár vitatkozott az órán." Több pályamunkát készített Tóth Endre gimnazista korá-ban. Megmaradt "Napóleon" címmel, 1915-ből való történelmi elbeszélése. VIII. osztályosként "Háborús költészetünk", majd pedig I. éves teológusként "Baksay Sándor református papjai" címmel készített dolgozatai. Kétszer nyerte el a Péczely díjat pályamunkáival. Jó középfokon hegedült, az iskolai zenekar első szólamában játszott. Hangszerét hol-landiai tanulmányútjára is magával vitte. Ötödik osztályba ment akkor, amikor kitört a háború. A főiskola épületét 1914. augusztusában hadikórházzá rendezte be a fenntartó testület, de erre a sorsa jutott az ipari iskola és az óvoda is. Így emlékezik vissza Tóth Endre di-ákéveire: "Ötödikesként az evangélikus tanácsteremben, ha-todikos koromban a ref. elemi iskola egyik hátsó termében, hetedikes fővel a fizikai előadóteremben s nyolcadikban az elemi iskola egyik tanítói lakásából átalakított tanterem-ben tanultam." Nyolcadikos gimnazistaként, 1917. októberében hívták be katonának. 1917. november 27-én írta levelében édesapjának. "Még mindig Jutas a dátum! De már legfeljebb csak két hé-tig. Már ugyanis csak a főtörzs orvos aláírása hiányzik a leletemről s akkor átteszem a székhelyemet ideiglenesen Veszprémbe a felülvizsgálati osztaghoz. Veszprémből most már elment minden menetszázad. Egy hét alatt tíz! Most megint készül két menetszázad. December közepére remélem döntenek sorsomról, akkor aztán vagy megyek haza, vagy me-gyek a segédszolgálatos zászlóaljhoz Nyitrára." Tüdő-csúcshurutja miatt mégsem vitték ki a harctérre. A 31. sz. honvéd gyalogezred önkénteseként jelesen érettségizett 1918. április 26-án a pápai református főgimnáziumban, s már abban az évben a pápai főiskola hallgatója lett. Tóth Endre teológusként is kiváló volt. Eredeti pályavá-lasztási terve szerint egyetemre szeretett volna menni, ma-gyar-történelem szakos tanár akart lenni. "De 1918-ban egy hét gyermeket nevelő, egyetlen, nagyon alacsony tanári fi-zetésből élő család számára ez anyagilag egyszerűen megold-hatatlan volt. Így maradt lehetőségnek a helyben lévő fő-iskola: a theologiai akadémia." Ároni családból szárma-zott, hiszen anyai nagyapja, Bíró Antal is lelkipásztor volt. Nem is bánta meg, hogy a teológia mellett döntött. Kapossy Lucián érve győzte meg: az egyháznak is van törté-nelme, azt is kell kutatni. Az ifjú lelkésznövendék jó fel-lépéssel, kitűnő vitakészséggel, remek szónoki orgánummal rendelkezett. Teológusként egy ízben elnyerte az egyháztör-ténelem tárgyköréből kitűzött "Szegedi Kis István" c. pá-lyadíjat. A teológusokat az egyházkerület anyagi támogatásban ré-szesítette. Szükségesnek tartotta az 1875-ben tartott egy-házkerületi közgyűlés, "hogy az ösztöndíjak elosztásánál, az ifjaknak a papi pályára megnyerése céljából a papnöven-dékekre nagyobb figyelem fordíttassék, s az egyházmegyék alumniumaikat összegezvén, nagyobb részben adják papnöven-dékeiknek." Az 1893. szeptember 20-án alkotott törvények értelmében "az vehető fel theologiára, aki sikeres érettsé-gi vizsgát tett, erkölcsi magaviselete s testi szervezete és hangja oly fogyatkozást nem mutat, mely őt a lelkészi hivatalra alkalmatlanná tenné." A Theol. Akad. 1914-től a Deák Ferenc utca 2. sz. alatt működött. A teológusok részt vettek az ifjúsági képzőtársulat, a főiskolai ének- és ze-nekar és gyorsírókör munkájában és a teológiai önképzőkör-ben is. "A pályamunkákat írtak ki prédikációra, imádságra, vallásos költeményre. A legjobbakat érdemkönyvbe jegyez-ték." Az 1908-09. tanévben a teológiának öt tanára volt: Né-meth István 1875-től a Szentírás-magyarázat, Horváth József 1882-től a bölcsészet és neveléstudományokat, Antal Géza 1888-tól a rendszeres teológiát, Thury Etele 1900-tól egy-háztörténetet, és Csizmadia Lajos 1901-től gyakorlati teo-lógiát tanított. 1911-től Pongrácz Józseffel, az újszövet-ségi Szentírás-magyarázat tanárával hatra emelkedett a tan-árok létszáma. Thury Etelét 1808-ban lett a Magyar Protes-táns Irodalmi Társaság választmányi tagja. Jelentős egyház-történeti munkásságot fejtett ki, tanulmányokat írt Huszár Gálról, Bornemissza Péterről, a gályarabok és a Dunántúli Református Egyházkerület történetéről. Adatgyűjtő és leíró, ábrázoló munkamódszerét példaadó értékűnek tartotta Tóth Endre, mint tanszéki utódja. Az iskola és egyház közti viszonyt az 1919/20-as Értesí-tő így jellemzi: "A pápai református főiskola fenntartó testülete a dunántúli ref. egyházkerület, legfőbb kormányzó hatósága az egyházkerületet képviselő egyházkerületi köz-gyűlés, mely a főiskola fölötti felügyeletet s annak kor-mányzását közvetlenül a püspök, az egyházkerületi főgond-nok, a főiskolai igazgatótanács, a gazdasági tanács s a fő-iskolai tanári kar útján gyakorolja." Pápán szerények voltak a teológia külső adottságai. A kollégium Jókai utca felé eső szárnya első emeletén két tanteremben készültek hivatásukra Isten szőlőjének munká-sai. "Egy tanterem volt az igazgató és tanári szoba, egy tanterem csupán a szemináriumi és egyházi-világi lapok ol-vasóterme, de kiváló professzorok nagy tudománya tágította falait." Török István így vall pápai éveiről: "A pápai kollégium a régi kollégiumi hagyományok folytatója volt. Családi kör alakult ki, ez nemcsak a kari tagok egymás köz-ti viszonyára volt jellemző, hanem a tanárok-diákok kapcso-latára is. Ezért is éreztem igen jól magamat a pápai kör-ben." Tóth Endre a teológia első három évfolyamát jeles ered-ménnyel végezte el. Átlagon felüli képessége, szolgálat-készsége hamar magára vonta professzorai figyelmét, kik kö-zül is a nagytekintélyű Antal Géza kitüntető feladattal bízta meg. Ő küldte ki Hollandiába a III. évfolyam elvégzé-sét követően. 2.3. Hollandiában "Én is voltam ösztöndíjas, egy nyomorú-ságos országnak egészséges lelkű fia, aki elindult, hogy tanuljon, hogy vilá-gos fejjel, tiszta szívvel, gyémántke-ménységű akarattal haza jöjjön építeni annak országát, akinek dicsőségét ma is elfátyolozza a bűn." /Antal Géza/ 2.3.1. Holland-magyar történelmi kapcsolatok T. Hoekstra kampeni főiskolai tanár a Pápai Kollégium alapításának 400 éves jubileumi ünnepségére /1931. szeptem-ber 5-7./ készített üdvözlő beszédében kijelentette, hogy „mi hollandok, önökkel magyarokkal több ponton megegyezünk, bár sok különbség is van közöttünk: önök keletről származ-tak, a mi bölcsőnk nyugaton ringott, önök ázsiai faj, mi germánok vagyunk, önök lobbanékonyak, érzelmesek, a mi ke-délyünk sokkal inkább flegmatikus”. Ám a holland és a ma-gyar is a történelem nemzete, mivel mindkét nép nyelve, történelme, erkölcsei és szokásai által egy egységet képvi-sel, s a műveltség ügyéért évszázadok óta hősök sorát tudja felmutatni. Népeink a szabadság, a szenvedések a művészet, a szabad egyházak és a szabad iskolák nemzete. A XVII. századig nyúlnak vissza a holland és magyar re-formátus egyház kapcsolatai. Szoros szálakkal fűzte össze a két ország népét a kálvini gondolkozásmód évszázadokon ke-resztül. A holland egyetemeken testvériesen fogadták a ma-gyar református ifjakat, s olyan szellemi közösséget bizto-sítottak nekik, hogy az egész XVII-XVIII. században a kül-földet járó teológusok többnyire növendékei lettek neveze-tesebb fakultásoknak, melyeket az unitáriusok is szép szám-mal látogattak. Sok jeles értekezés bizonyítja, hogy a hallgatók élénken részt vettek az egyetemek tudományos éle-tében. Többet ezek közül nyilvános vitákon adtak elő. A „Collegium Hungaricum”-ba 1640-ben Vedelius 51 disputációt vett fel a magyarok respondeskedése mellett. „A szellemi hatásnak, melyet a magyarokra tett a holland teológia, az is különösen fontos jele, hogy ennek termékeit azok részint vezérfonalul használták előadásaikhoz, részint lefordítot-ták olvasóközönségük számáéra, sőt eredeti alakjukban is többet közre bocsátottak új kiadásban”. A leideni, franekeri, utrechti, groningeni, harderwijki, Amsterdami, deventeri akadémiákat elsősorban hazai tanulmá-nyaik befejezése után látogatták a protestáns ifjak. Alapos előképzettségre a magyar protestáns kollégiumokban tettek szert. Magas színvonalúnak kellett lennie ott az oktatás-nak, ahonnan sűrűn látogatták a külföldi egyetemeket. Ilyen kollégiumaink voltak Sárospatakon, Debrecenben, Pápán, Kecskeméten, Nagyenyeden, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Pozsonyban, Bártfán, Kassán, Eperjesen. Különösen a XVII. és a XVIII. században diákjaink ezrei tanultak holland egyetemeken. Ők ismertették meg a holland teológiai és egyéb irodalmat is hazánkban. Egyházi könyvtárainkban ma is számos holland professzor által írt alkotás található. A XVII. század legnagyobb magyar tudósa, Apáczai Csere János, a bibliafordító debreceni professzor, a tudós könyvnyomtató Misztótfalusi Kis Miklós és a nagy történész Bod Péter is Hollandiában gyarapította ismereteit. Az első magyar diák 1617-ben iratkozott be a leideni egyetemre. „A franekeri akadémián 1623-ban jelentek meg az első magyar református diákok, ekkor 12-n iratkoztak be az egyetemre. Jelenlegi ismereteink szerint összesen 1193 magyar peregrinus íratta be nevét az akadémia anyakönyvébe. A magyar hallgatók nem-csak tanultak Franekerben, de 1659 és 1775 között 17-en tu-dományos habilitációt nyertek: 5-en teológiai doktorátust, 1 magister artium fokozatot, 1 filozófiai doktorátust, 10-en pedig orvosdoktori oklevéllel tértek haza. Az utolsó magyar diák erre az egyetemre 1794-ben iratkozott be. A mintegy 200 esztendő alatt csaknem 3.000 magyar diák tanult németalföldi egyetemeken. Disputációik, disszertációik, la-tin és más nyelvű alkalmi verseik szorgalmukról, tanulmányi eredményeikről jó tanúbizonyságul szolgálnak. A XVIII. század második felében a modern teológia védő várát a leideni egyetemet keresték fel kiváló magyar diákjaink. Ko-vács Ödön Kuenen professzornál doktorált 1869-ben. Disszer-tációja címe: Het protestantisme in Hongarije gedurende de laatse 20 jahr. Szalay Károly 1883-ban leideni tanulmányai során fedezte fel az egyetemi könyvtár kéziratai között Bod Péter: Historia Hungarorum Ecclesiastica című egyháztörté-neti munkája kéziratát. A két világháború közti időben újabb virágkora volt a magyar peregrinációnak, amikor Ut-rechtbe, Amsterdamba és Kampenbe is rendszeresen jártak te-ológusaink tanulmányi ösztöndíjjal. Nyomtatott művek sora igazolja, hogy a holland egyetemi és főiskolai tanárok készséggel segítették a magyar irodal-mi törekvéseket. Szatmárnémethi Sámuel több műve kiadása érdekében járt közbe Roell professzor. Misztótfalusi Kis Miklós 1680-ban Amsterdam legjobban felszerelt nyomdájában a Blaeu családnál tanult mesterségét kamatoztatva, a könyv-nyomtatást művészetté fejlesztve 1685-ben az 1645-i magyar bibliát javítva adta ki, majd pedig 1687-ben külön az Új-szövetséget és külön a Zsoltárokat. Komáromi Csipkés György kéziratban hagyta hátra bibliafordítását. Ezt Debrecen vá-ros költségén 1718-ban Leidenben adták ki 1685-ös évszám-mal. A Biblia 4200 példányából 1789-ben 1116 darab jutott el Debrecenbe. Kiadásában sok része volt Vitringa profesz-szornak. Fogarasi Pap József 1771 október 7-én iratko-zott be a groningeni egyetemre, majd Franekerben s végül Utrechtben tanult, ahol 1774. június 7-én lelkésszé, au-gusztus 20-án bölcsészdoktorrá avatták. Több munkájával nyert jutalmat vagy dicséretet külföldi versenyeken. Művei-ből többet megjelentettek Leidenben és Haarlemben. Szathmári Pap Mihály /1737-1812/ is több ízben nyert el mű-veivel holland tudományos társaságok által kitűzött pálya-díjat. A gályarabokról s az üldözött magyar protestánsokról részletes irodalma van egyháztörténetünknek. Hamel Brui-ninx holland követ 1675-ben nagyszabású emlékiratot adott át a bécsi kormánynak a vértörvényszékre idézett lelkészek ártatlanságát igazoló dokumentumként. Ő és követségi utódja is arra törekedtek, hogy enyhítsék az üldözött magyar pro-testánsok sorsát. De Ruyter Mihály 1676. február 11-én sza-badította ki a nápolyi gályákon szenvedő hitvallóinkat. A szenvedésekben és próbákban nyújtott segítség a két nép testvériségének ékes bizonyítéka volt a hollandiai gyermeküdültetés is. 1920. február 8-tól kezdve három és fél éven át magyar gyermekek sokasága részesült a holland családok vendégszeretetében. „Áldássá lett nekik a hollan-diai élet: a nagyszerű családi légkör és a komoly puritán szellem. A gyermekek testi ellátása mellett a lelki neve-lésről való gondoskodás a jó holland nevelőszülők legfőbb gondja volt. Gyermekeink kitűnő példáit kapták az istenfé-lelemnek, szívességnek, megbízhatóságnak, becsületesség-nek”. A Confessio 1987. 4. számában az 1910-től napjain-kig egyre jobban kiszélesedő holland-magyar református kap-csolatok taglalása folyamán egy teljes cikket szentelt a szerkesztő a holland-magyar gyermekmentő akció ábrázolásá-ra. Antal Géza, Kállay Kálmán, Sebestyén Jenő nagyhatású hollandiai beszédei nyomán nem csekély összegek érkeztek Magyarországra. Az akció kezdetén a hollandok döntően rá-szoruló gyerekek vendéglátásával segítettek. Az Országos Gyermekvédő Liga gyermekmentő és külföldi üdültetési akció-jával kapcsolatban a külföldre küldött gyermekek számáról készített kimutatás szerint 1920-1930 között 28.563 gyermek jutott ki Hollandiába. Játszva sajátították el a holland nyelvet s a haza tértek szülei közül sokan évtizedekig kap-csolatban maradtak a holland nevelőszülőkkel és családtag-jaikkal. 1928. augusztus 5-10 között a magyar állam és egy-házak képviselőiből álló küldöttség köszönetet mondott Hol-landia nagy városaiban a segítségért. A gyermekakciók idején keletkezett W.A. Dekker lelkész barátsága a Magyarországi Református Egyház vezetőivel s ösztöndíjasaival. W.A. Dekker jól megtanult magyarul, a ma-gyarság ismerője és lelkes barátja lett. A debreceni egyetem díszdoktorai sorába fogadta. Lefordította holland-ra Forró Imrének a franekeri egyetemről írt cikkeit és a franekeri magyar diákság levelezését. Mivel egyházunk mindig is komolyan vette a testvéregy-házzal való kapcsolatot, hangsúlyt helyeztek mind az orszá-gos egyházvezetés, mind pedig a lelkészképzés szintjén a közösség folytonos ápolására. A tudományos történetírást évekig Hollandiában művelő Antal Géza sokoldalú tudományos és szakmai segítséget kapott munkájában K.W. Opzoomertől, a magyar ösztöndíjasok atyai támogatójától. H. Bavink /1854-1921/ magyarbarát professzor Antal Gézának az első világ-háború utáni hollandiai körútján nyújtott segítséget. 1918. december 27-én Utrechtben találkozott Antal az 1889 óta Amsterdamban működő professzorral, s ekkor tudományos né-zeteik, pedagógiai kérdések megvitatására is sor került. J.A. Cramer utrechti egyetemi tanár Böhl groningeni professzorral 1923. augusztus 29-30-án a Dunántúli Theologiai Főiskola vendégei voltak. Mindketten sokat tettek a magyar Sion érdekében. Ugyancsak Pápa vendégei voltak 1924. május 13-án H. Bouwman és T. Hoekstra kampeni tanárok. A főiskola jubileuma alkalmából a hála és megbecsülés jeleként A.M. Brouwer utrechti professzort a pápai teológia tiszteletbeli tanárává választották, aki a holland református egyház életéről beszélt a református lelkésznék országos kon-ferenciáján. E jubileum alkalmából a Pápai Református Nőegylet szeretetvendégségén tartott előadást J.A. Rust utrechti evangélikus lelkész „A nők munkája a holland evangélikus egyházban” címmel. A Dunántúli Református Theologiai Akadémia lelki-szellemi irányultságát jelzi, hogy a jubileumra a tanári testületbe megválasztott 8 tiszteletbeli tanár közül 5 hol-landiai volt: W.J. Aalders - groningeni, H. Bouwman - kampeni, A.M. Brouwer - utrechti, T. Hoekstra - kampeni, H.T. Obbink - utrechti. Az 1936/1937. iskolai évben M. Van Rhynt választották tiszteletbeli tanárrá. Ebben a tan-évben nyolc tiszteletbeli tanár közül négy volt holland s W.J. Aalders kivételével mind utrechti tanárként műkö-dött. A holland-magyar kapcsolatok irodalma gazdag. Egyháztör-ténészeink sora tanult németalföldi egyetemeken, ahol pri-mer források alapján, levéltári kutatások nyomán készítet-tek kiváló munkákat. Főleg Zoványi Jenő, Antal Géza, Miklós Ödön, Tóth Endre, Segesvári Lajos, Forró Imre, Ladányi Sán-dor kutatási eredményei számottevőek. A magyar teológiai főiskolákon az 1960-as évek végétől több holland ösztöndí-jas hallgató tanult Debrecenben, Budapesten, Kolozsváron. G.H. v.d. Graaf, Magda v.d. Ende és Anne-Marie Kool munkái különösen is figyelemre méltóak. E jeles személyek munkái-nak irodalomjegyzékéből lássunk néhányat témánkat illetően a teljesség igénye nélkül. Zoványi Jenő: Vázlatok Németalföld theológiai viszonyai-ról. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap /Továb-biakban: PEIL/ 1889. Uő. Brieven van Nederlandsche geleerden aan Hongaarsche geleerden /Nederlandsch Archief voer Kerkgeschiedenis I. 1902/. Uő. A protestáns teológiai tu-domány a hollandoknál, angoloknál és franciáknál. In: Warga Lajos: A keresztyén egyház történelme. III. kötet. Sárospatak, 1908. 516-579. Antal Géza: Die hollandische Philosophi im XIX. Jahr-hundert. Utrecht, 1888. Uő. A heidelbergi káté ötvenkét egyházi beszédben /Van Oosterzee műve fordítása/. Debrecen, 1902. Uő. A gályarab-szabadító de Ruyter Mihály. /In: „Emlékezés Kálvinra”. Bp., 1911./ Uő. Het protestantisme in Hongarije. Utrecht, 1921. Uő. De Paterrel együtt: Ween-sche gezantschapsberichten van 1620. Hága, 1929-1934. Miklós Ödön: Hollandiai interventio a magyar protes-tantizmus érdekében 1674-80. Pápa, 1918. Uő. Hop Jakab bé-csi holland követ intervenciója. Bp., 1992. Uő. A kálviniz-mus politikai jelentősége /A. Kuyper után hol-landból/. Bp., 1924. Uő. Magyar diákok a leideni Staten Collegeben. ThSz 1928. 5-6. sz. Tóth Endre: Magyar temetés Hollandiában. Keresztyén Csa-lád 1922- 26. sz. 4. Uő. Antal Géza: Egy magyar diák nap-lója 1714-16. Könyvism. DuPL 1922. 207. Uő. A konfirmáció Hollandiában. Keresztyén Család 1922. 21. sz. 6-7. Uő. Adalékok a magyar református egyház történetéhez /Losontzi István utrechti disputatioja/. DuPL 1922. 203. Uő. Petőfi Hollandiában. DuPL 1923. 6. Uő. Az utrechti harangok. Ke-resztyén Család 1923. 11. sz. 2. Uő. A gályarabság történe-te. Pápa, 1928. Uő. Hollandia. DuPL 1937. 108. Segesváry Lajos: Schetsen over de peregrinatie van de hongaarsche studenten gezin in de spiegel van de histo-rische gegevens. Utrecht, 1933. Uő. Magyar református if-jak az utrechti egyetemen 1636-1836. Debrecen, 1936. Uő. Adatok a holland-magyar egyházi kapcsolatok történetéhez. ThSz 1937. Forró Imre: Irányzatok a holland református egyházban /A.M. Brouwer műve fordítása/. Lelkészegyesület 1935. Uő. A 200 éves Stipendium Bernardinum. ThSz 1962. 3-4. sz. 105. Uő. Magyar diákok Hollandiában a 17. és 18. században /Adatok a Franekeri Egyetemen tanult magyar diákokról. 1623-1794/. ThSz 1989. 93. Ladányi Sándor: Magyar diákok a franekeri egyetemen - franekeri hatások a magyar református egyházban a XVII - XVIII. században. Előadás 1985. szeptember 28-án a frane-keri akadémia alapításának 400. évfordulója alkalmából ren-dezett ünnepségsorozaton Franekerben. Confessio 1986. 4. sz. 70. Uő. Abraham Kuyper /Vázlatos visszatekintés a hol-land református egyház utóbbi két évszázados történetére és abban Kuyper jelentőségére, hatására/. ThSz 1987. 99. Uő. Napjaink holland-magyar kapcsolatai - református szemmel. Confessio 1987. 4. sz. 24. Uő. A XVII - XVIII. századi ma-gyar református szellemi művelődés irányzatai és a holland egyetemek /Előadás Amsterdamban 1987. június 3-án/. G.H. v.d. Graaf: Németalföldi akadémiák és az erdélyi protestantizmus a XVIII. században 1690-1795 /disszertá-ció/. Kolozsvár, 1979. Uő. A holland és magyar diákok kö-zötti kapcsolat alakulása a peregrinációs albumok /Alba amicorum/ alapján. /Előadás az Amsterdami Niewe Kerkben 1987. június 3-án/. Magda v.d. Ende: Imre Lajos élete és munkássága /Kolozsváron készült disszertáció/. Anne-Marie Kool: Az Úr csodásan működik. A magyar protestáns kül-missziói mozgalom története /1756-1951/. I. kötet /disz-szertáció/. Bp., 1995. 1918 őszén Magyarországnak olyan kiemelkedő felkészült-ségű személyek szolgálataira volt szüksége, akik kapcsolat-teremtő karizmával háborúban vesztes országunknak hathatós segítséget tudtak kieszközölni külpolitikai és egyházpoli-tikai téren egyaránt. Kapcsolatba kellett lépniük a külön-böző református egyházakkal, világszervezetekkel, a magyar egyház jövőjét illető kérdések megvitatására. Feladatuk volt „az itthoni rászorulók, lelkészözvegyek- és árvák gyermek és egészségügyi intézmények részére ado-mánygyűjtés, a hosszabbtávú rendszeres támogatás meg-szervezése és a gyermekmentés megindítása, folyamatos biz-tosítása”. Hollandiába olyan férfiakat küldtek, akik, jól ismerték az ország történelmét, népe mentalitását, az egyházi és vallási viszonyokat s honosak voltak a diplomá-ciai, egyházkormányzati és társadalmi körökben. 2.3.2. Tóth Endre tanulmányútjának előkészítői A holland-magyar kapcsolatok történetében a XX. század első harmadát illetően külön fejezet illeti meg Antal Géza, Kállay Kálmán és Sebestyén Jenő tevékenységét. Antal Géza 1885-ben ment külföldi tanulmányútra Utrecht-be, ahol a tudós K.V. Opzoomer /1821-1892/ tanítványa lett. Mestere tapasztalati-kritikai módszerét követte, bölcseleti rendszerében elvetette a csodákat. Hazájának Spinóza óta legnagyobb bölcsésze hírnevet szerzett a jogtudomány és te-ológia mezején kifejtett munkásságával. Azt állította, hogy a „vallási ismeretnek az értelem az alapja s a vallás egye-düli kútforrása a tapasztalás. Tért engedett a vallásban az érzelem szerepének, elismervén, hogy annak a köréhez tarto-zik maga a vallás is.” Opzoomer 1846-ban rendkívüli, 1854-től rendes tanár lett az utrechti egyetem bölcsészeti tanszékén, melyet 1888-ig töltött be. Magyar tanítványa be-hatóan méltatta a „Die hollandische Philosophie im 19. Jahrhundert” /Utrecht, 1888/ című művében. Leányát, Adel Sophia Cornelia Opzoomert vette feleségül Utrechtben 1888-ban. Tóth Endrének Pápáról Utrechtbe írt levelében így em-lékezik ezekre az évekre: „Én is voltam ösztöndíjas, egy nyomorúságos országnak egészséges lelkű fia, aki elindult, hogy tanuljon, hogy világos fejjel, tiszta szívvel, gyé-mántkeménységű akarattal haza jöjjön építeni annak orszá-gát, akinek dicsőségét ma is elfátyolozza a bűn.” Az Egyetemes Konvent Elnöksége megbízásából Antal Géza 1918. december 5-én indult nyugati körútra. „Külpolitikai téren a mindenkori kormány irányvonalához kellett alkalmaz-kodnia. A fő cél ebben az esetben a várható béke aláírásá-ig, minden egyházi kapcsolat felhasználása egy elfogadható, lehetőleg az ország területi épségét biztosító békeszerző-dés érdekében, 1920. június 4 után pedig a megszerzett tá-mogatás fenntartása, erősítése, a rokonszenvezők körének szélesítése az imperialista békediktátum módosítása remé-nyében.” 1919 őszétől Antal Géza feleségével együtt Hol-landiai előadásaival és publicisztikai tevékenységével so-kat tett a holland nemzet Magyarország iránti szimpátiájá-nak felébresztéséért. Ebben az időben alapította meg Hágá-ban a Holland-Magyar Társaságot, hazatérte után Budapesten a Magyar-Holland Társaságot. Mindkét egyesület segítette a két nép közti barátság elmélyítését. Számos holland irodal-mi és tudományos testület kültagjának választotta meg Antal Gézát. Tudományos munkásságát több holland és német társa-ság tiszteletbeli tagsággal honorálta. Vállalt feladatát teljesítette. 1919 őszén egyházi és társadalmi vezetőkkel folytatott tárgyalásokat, s a királyi pár előtt is vázolta Magyarország és reformátusságunk hely-zetét. Beszédei hatására komoly pénzösszegek érkeztek haza. Liberális elveiből következett, hogy a Hervormde Kerkhez, a nagy holland egyházhoz fűzték szorosabb szálak. „E kapcso-latokat egyfajta kultúrcserének fogta fel, ami alkalmat ad arra, hogy a két ország jobban megismerhesse egymást. A gyermeküdültetési akciót, melynek egyik előkészítője volt, humanitárius, irodalmi-fordítói tevé-kenységét kultúrmiszsziónak tekintette. Fel sem merült benne a poli-tikai párhuzamok, minták keresése, egyrészt mert tisztában volt azzal, hogy a két ország társadalmi viszonyai alapve-tően különböznek, másrészt mert ellenezte a református egy-ház aktív politizálását.” 1920 elején Hollandia jelentő-sebb városaiban előadókörúton számolt be egyházunk és ha-zánk állapotáról, majd a Rotterdami Kringben a régi hol-land-magyar kapcsolatokat kutatta. Ismertetést is közölt egy magyar diák, Miskolczy Szíjgyártó János naplójáról, aki 1714-1716 között tartózkodott Hollandiában. Propagandaút-járól jelentős adományokat hozott haza Antal Géza. 1921-ben 140.000 koronát juttatott a Dunántúli Református Egyházke-rület püspöke kezébe. Április 19-én a pápai főiskola torna-termében hatalmas közönség előtt tartott előadást Hollandia történetéről, földjéről, népéről és életmódjáról. A nemzeti és egyházi érdekből Hollandiában tartózkodó Antal Géza felkérést és megbízatást kapott a holland kul-tuszminisztertől, hogy „vállalja el a már több év előtt megindított történeti-publicatio sorozat egyik részének összeállítását. E birodalomtörténeti publicatiók felölelték mindazt az anyagot, ami Hollandia nagy levéltáraiban fe-küdt, melyekben szinte valamennyi európai nemzetre vonatko-zólag igen fontos történeti anyag hevert addig ismeretle-nül. A Hágai Birodalmi Levéltárban feküdtek a bécsi követ-jelentések 1670 óta.” Ezek feldolgozása és publikálása várt Antal Gézára. Ezt a munkát csak kipróbált, lelkes tu-dós végezhette el Hágában és a Rotterdami Levéltárban. Ek-korra már Antal mögött több évtizedes tudományos irodalmi munkásság állt. Doktori dolgozatát is a holland filozófiá-ról készítette s megjelentették fordí-tásában 1902-ben Deb-recenben a Van Osterzee „A heidelbergi káté ötvenkét egyhá-zi beszédben” című munkáját. Ám Antal Géza irodalmilag is tájékoztatta a holland közvéleményt a magyarságról. Őt találták alkalmasnak arra, hogy elismert, holland szakisme-retekkel rendelkező szakemberként rábízzák a jelzett kuta-tómunkát, melyet évekig végzett. A 800 oldalas negyedrét alakú kötetben de Pater fiatal történésszel együtt jelent meg két kötetes munkája. Az első kötet felöleli a bécsi kö-vetjelentéseket 1670-1687-ig. A hatalmas anyagot 1688-ig /1-402 lap terjedelemben/ Antal Géza, a többit de Pater dolgozta fel. Tóth Endre ösztöndíjasként találkozott ta-nárával több alkalommal hollandiai levéltárakban. Látta dolgozni mesterét és döntő jelentőségűnek bizonyult az egy-háztörténet iránt elkö-telezett stipendistának, hogy részt vehetett e kutató-programban. A holland-magyar barátság nestoraként, a kapcsolatokat 45 éve építő Antal Géza 1930-ban Utrechtben kezdte meg hol-landiai előadás-sorozatát van Leeuwen egyetemi tanár, a Stipendium Bernardinum curatora vendégeként. Előadásaiban kifejezte köszönetét a magyar nép, a református egyház s iskoláink nevében is a hollandok értünk hozott sokfajta ál-dozatáért, különösképpen is a múltban a hollandiai egyete-mek magyar református diákjainknak nyújtott segít-ségéért és a nagy arányú gyermekakcióban kapott támoga-tásért. Balogh Elemér /1866-1938/ pozsonyi lelkipásztor keltette fel Kállay Kálmánban a tudomány szeretete és egyháza iránti hűséges ragaszkodást. Ő eszközölte ki a Stipendium Ber-nardinumot a 20 éves ifjúnak, aki három évet töltött el az utrechti egyetemen, az 1911/12-1913/14 iskolai éveket, s egyidejűleg beiratkozott hallgatója volt a pápai református teológiai akadémiának. Mérsékelt híve volt a történelmi kriticizmusnak és Kuenen, valamint Chantepie de la Saussaye irányának. „Társadalmi munkásságából kiemelkedő az Országos Gyermekvédő Liga külföldi üdültetési akciójában kifejtett tevékenysége /1921 januárjától 1925 augusztusáig/. Hol-landia társadalmának minden rétegében páratlan hatást ért el rokonszenves megjelenésével, határozott és szerény fér-fiasságával és a holland nyelven szólás klasszikus szépsé-gével.” A hollandiai gyermeküdültetésnek és az egész mozgalomnak szíve és lelke volt a magyarbarát, nemes szívű, őszinte és megértő Vrandenburch házaspár. Szerencsésnek kell tarta-nunk, hogy a sors a mi ügyünkkel hozta őket kap-csolatba.” Vrandenburchék Ravasz László püspököt kérték meg, hogy küldjön egy magyar lelkészt, aki a hollandiai gyülekezeteket végigprédikálja s újra felszítja bennük a gyermeknyaraltatás ügyében a hamvadó lelkesedést. Ravasz így ír erről visszaemlékezéseiben: „Dr. Kállay Kálmánra esett a választásom, aki a feladatát ragyogóan oldotta meg. Sok gyülekezetet végigprédikált, sok új helyet szerzett s igen nagy összeget gyűjtött össze perselypénzekből.” Kállay, Sebestyén Jenő és Galambos Zoltán református lelké-szekkel vezető szerepet játszott az 1920-as évek elején a holland gyermek-, illetve üdülőakcióban. Az első világhábo-rú folyamán lerongyolódott vézna magyar gyermekek ezrei kaptak Hollandiában táplálékot, ruhát, gondoskodó szerete-tet, testi, lelki, szellemi feltöltődést Kállay Kálmán lel-kes szervezése és fáradozása nyomán. 1923-1925 között ő volt a protestáns akció fő mozgatója. Áldásos működésével 3.000 protestáns gyermeket segített Hollandiába. Az 1923. március 23-i utrechti magyar estélyről szóló ismertetésnek az aznapi Utrechtsch Dagblad egész hasábot szánt és nagy rokonszenvvel írtak az eseményről. Kuyper Henriette a magyar konyhát ismertette és csaknem 100 darab vetített képet mutatott Magyarországról. Az estélyre sok magyar gyermeket is elvittek a nevelőszülők. Kállay március 28-i leenwardeni előadásáról az Ev. Zondagsblad április 1-i száma közölt beszámolót. A magyar teológiai tanár a helyi ev. énekkar hangversenyén tartott beszédében szólt a magyar és a fríz nép hasonlóságáról, az egykor virágzó franekeri fríz főiskoláról, mely sok magyar református diák szellemi otthona volt. Majd a hazai állapotokat ismertetve kérte, legyenek segítségül a hallgatók a magyar gyermekek megmen-tésében. A Gyermekvédő Liga hágai ügyvivője 1924. február 24-én a Külügyminisztérium vezetőjének tett jelentésében közli: „Kötelességemnek tartom Nagyságod nagybecsű figyelmét négy személyre ráterelni, kiknek neveik az odaadás, fárad-hatatlan munkásság, önfeláldozás és szeretet könyvében aranybetűkkel lesznek beírva. Ezen négy személy: Dr. Kállay Kálmán, dr. Knebel Miklós, gróf Bissingen Erzsébet és Sima Klára kisasszony. Ilyen emberek sokasága indította és tar-totta életben a mozgalmat.” . Kállay Kálmán és Tóth Endre pályája, munkaköre sok pon-ton évtizedekig azonos volt. Kapcsolatukra a kölcsönös sze-retet, tisztelet és egymás megbecsülése jellemző. Tóth End-re „bensőséges, őszinte barátjának” nevezte. Nehéz ki-nyomozni, hogy hol és mikor kezdődött ez a barátság. Nem elképzelhetetlen, hogy akkor, amikor Kállay helyettes taná-ri kinevezést kapott Pápára 1920. szeptemberében, s a főis-kolán tanított 1921. április 25-ig. Hiszen ekkor már Tóth Endre javában készült utrechti ösztöndíjára és a nála 10 évvel idősebb héber tudóstól bizonyára nem kevés útbaigazí-tást kapott. Tény viszont, hogy a családjával Bloewendaalba szabadságra érkező Kállay azonnal levelet írt „A. Tóth cand. theol.”-nak. Életviteléről, tanulmányairól kérdezi és kéri, írja meg van Leeuwen professzor pontos címét, hogy közbenjárhasson Gál Bandi érdekében. Kállay számon tar-totta tanítványát, tudta a címét s Tóth Endre levelére vá-laszolva kérte, hogy értesítse Gált, minden tőle telhetőt megtesz érte van Leeuwen és H. Visscher professzoroknál. Aggodalmát is megosztja földijével, s közli vele, hogy kis-lánya régi gyomorbaja egy hetes hollandiai tartózkodás után akuttá vált, sürgős operációra van szükség. Kedves édesap-jának szeretetetteljes üdvözletét küldi és Isten vezetését kéri a Tóth Endrével együtt tanuló ösztöndíjasokra. A szemtanú hitelességével emlékezik a régi tanítvány a gyermeknyaraltatási akció egyik főintézőjére, Kállay Kál-mánra, aki végigprédikálta és bejárta előadásaival és vetí-tett képeivel egész Hollandiát. Az ország jótékony körei-vel való kapcsolata élete végéig megmaradt. Áldások soka-sága kísérte Isten hűséges szolgájának ez irányú fá-radhatatlan tevékenységét. Neki jutott az a kitüntetés, hogy 1936-ban Utrechtben az egyetem 300 éves jubileumán a magyar küldöttség tagjaként hollandul mondja az üdvözlő be-szédet az emléktábla leleplezésekor. A magyar-holland református kapcsolatok építésében döntő jelentőségű Antal Gézával és Kállay Kálmánnal együtt Sebes-tyén Jenő, aki 1884. június 8-án született s a két világhá-ború közti időszak teológusaként a korszak egyik teológiai irányzatának, a történelmi kálvinizmusnak megindítója s ve-zető egyénisége. Jóllehet jogi pályára készült, apja kéré-sére beiratkozott a Budapesti Református Teológiai Akadémi-ára. „Teológiai tanulmányai elvégzése után is életének fő kérdése volt az: "miért vagyok református?" Erre a gyötrő kérdésére tanulmányi ideje alatt a Teológiai Akadémián nem kapott kielégítő választ. Ezért Hollandiába vágyott, ahol még ismerik a református kegyességet.” 1907 őszétől 1910 október 1-ig Utrechtben tanult a Stipendium Bernardinum ösztöndíjasaként. Ekkor ismerkedett meg Abraham Kuyper esz-méivel és a Gerevormeerde Kerkkel. Kuyper /1837-1920/ a hitvallás liberális értelmezését elutasítva, ugyan-akkor a múltat példaként állítva a reformáció forrásaihoz nyúlt vissza. „A liberális teológusokkal szemben az eleve elren-delés elsődlegességét hirdette és harcot indított a refor-mátus hegemónia megtörésére irányuló elvilágiasodásra tö-rekvő liberális politika ellen...az állami életet is kálvi-nista szellemben kívánta megformálni...felismerte, hogy az egyháznak többé nem szabad megkerülnie a szociális kérdése-ket. Így kapcsolta össze az ortodox kálvinizmus és az al-sóbb társadalmi rétegek egyenjogúsításáért vívott har-cot.” Az egyházi élet elsekélyesedésén, hazája tár-sadalmi és gazdasági bajain, a szociális igazságtalan-ságokon a kálvinizmus hitelveinek szigorú megtartásával akart segíteni. Híveivel elszakadt a református egyháztól, szigorú református egyházat alapított és gyökeres reformo-kat ígérő politikai pártot hozott létre a politikai élet reformátussá formálása céljából. Ösztöndíjas évei folyamán Sebestyén - a Gereformeerde Kerk alapos megismerését követően - a kuyperi eszméknek a mindennapi életre is kiterjedő dogmatikai tudatossága, szi-gora s a szociális kérdések iránti érzékenysége ragadta meg. Különösen nagy hatással volt rá Kuyper tanítványa Hugo Visscher professzor, aki tanítványaival együtt Kálvin szö-vegeket olvasott és tanulmányozott sokszor éjszakába nyúló-an. „Visscher professzor és a péntek esti összejö-vetelek, majd Kuyper munkásságának, teológiájának és politikai kon-cepciójának megismerése fordította Sebestyén Jenő figyelmét Kálvin felé, rendszeres teológiai szempont-ból és alakítot-ta ki, s egyben meg is határozta egyházpoli-tikai elgondo-lásait.” Sebestyén már Hollandiában kidolgozta teológiai magántanári dolgozatát „A bűn lényege” címmel rendszeres teológiából, 1917-ben pedig filozófiai doktorátust szerzett a budapesti tudományegyetemen „Nietzsche és Kálvin” című értekezésével. 1918. szeptember 1-én a dunamelléki reformá-tus egyházkerületi közgyűlés a budapesti teológiai akadémia rendszeres tanszéke tanárának választotta. Antal Gézával és Kállay Kálmánnal együtt Sebestyén Jenő tett legtöbbet a magyar-holland református kapcsolatok meg-élénkítéséért. Már 1914-ben az ő előszavával és fordításá-ban adták ki Kuyper egyik előadás-gyűjteményét. A budapesti Mexikói úton 1916. januárjától júliusáig működött 200 ágyas holland missziós kórház vezetői - Henriette s Johanna Kuy-per - és a tábori lelkész Sebestyén Jenő között személyes kapcsolat jött létre. Henriette Kuyper könyvet is irt „Magyarország háború idején” címmel. Ez indította el a hol-land reformátusok érdeklődését a magyar nemzet sorsa iránt. Sebestyén elhatározta, hogy Magyarországon is meghonosítja a holland szigorú kálvinisták által hirdetett világnézeti kálvinizmust. A holland kálvinizmus egyik sajátos egyházát, a Gereformeerde Kerket követte. „Református dogmatikai és etikai elveken épülő, szigorúan konfesz-szionalista, törté-nelmi gyökerekből táplálkozó hitébredést akart és erre épü-lő egyházi és társadalmi megújulást, a kálvinista öntudat kialakítását és a dogmák etikai konzekvenciáinak érvényesí-tését. Tettekben megnyilvánuló vallásosságot hirdetett, amelyben a hívő Isten munkatársa, aki Isten iránti hálából és nem saját dicsőségére cselekszik.” Az első alkalommal 1920. áprilisában megjelent Kálvinis-ta Szemle volt az úgynevezett történelmi kálvinisták heti-lapja, melynek szerkesztője, kiadója és tulajdonosa Sebes-tyén volt egy személyben. A holland támogatással kiadott lap független volt az egyháztól és minden intézménytől. Egyaránt teret kaptak benne társadalmi, politikai és egyhá-zi kérdések is. A rendszeresen publikálók között található Nagy Zsigmond, a kor neves holland nyelvésze, Galambos Zol-tán, aki könyvet írt a holland szigorú egyházról, Baráth József, aki a holland református egyház szociális munkájá-ról írt tudományos művet, Miklós Ödön, a holland-magyar kapcsolatok kiváló kutatója, Horváth László, az amsterdami kálvinista egyetem doktora és Töltéssy Zoltán, aki jelentős szerepet játszott a két nép református ifjúsága közti kap-csolatteremtésben. Az 1920 végén alapított Holland-Magyar Református Bizottság 1921-ben indította el a Kálvinista Könyvtárat, melyben elsősorban holland szigorú kálvinista teológusok műveit adták ki. A bizottság első konferenciájá-ra 1922. áprilisában, a másodikra 1924. májusában került sor. Sebestyén kezdettől fogva szorgalmazta, hogy minél több magyar ösztöndíjast fogadjanak Hollandiában. Ennek is köszönhető, hogy 1921-ben külön bizottság alakult a Gere-formeerde Kerkben a magyar teológus hallgatóknak szánt ösz-töndíjak és alapítványok támogatására. Hollandiai körútján 1921. január 5 - február 3-ig Sebes-tyén Jenőt 45 gyülekezet, többek között az utrechti, a groningeni, a rotterdami hívta meg előadás tartására és készséggel nyújtottak segítséget a magyar református teoló-giai és építő irodalom javára. Gyülekezeti szolgálatai so-rán több helyen találkozott Hollandiában tartózkodó magyar gyermekekkel is. 1923. augusztusában Sebestyén Jenő Ravasz Lászlóval képviselte egyházunkat a holland szigorú reformá-tus egyház zsinatán Utrechtben. A zsinat határozatot hozott többek között arról is, hogy évenként nem az addigi gyakor-lat szerint egy-két fő, hanem több magyar református diák tanulhasson az Amsterdami egyetemen és kampeni főiskolán. Sebestyén Jenő 1929-ben részt vett a szigorú református egyház lelkészeinek évi közgyűlésén és előadást tartott re-formátus egyházunk életéről és jövőjéről. Utrechtben talál-kozott a Hollandiában tanuló magyar ösztöndíjasokkal is. 1930. október 20-án az Amsterdami Szabad Egyetem díszdokto-rává avatta. Ezzel elismerték és kitüntették a holland-magyar nép közti kapcsolat-teremtésért, a református hittu-dat és a történelmi kálvinizmusért kifejtett elvi és gya-korlati tevékenységét. 2.3.3. Utrecht és a Stipendium Bernardinum 1921-es adatok szerint 1.385 négyzetkilométer területtel rendelkezett Utrecht németalföldi tartomány Gelderland és Holland között. A sík felszínen a lakosság főleg állatte-nyésztéssel foglalkozott. A tartomány 143.880 főt számláló fővárosa ugyancsak Utrecht, mely egyben katolikus érseki székhely is volt. A festékgyártással, sör-, orgona-, szi-vargyártással, vasöntéssel foglalkozó, fűrészmalmokkal ren-delkező várost erődök vették körül, ily módon Hollandia vé-delmi vonalának központját alkotta. A régi templomokban, középületekben bővelkedő várost csatornák szelték keresz-tül. Már a rómaiak is emlegették krónikáikban. Bizonyára jó gázló volt ezen a helyen a Rajnán és talán a város neve is erre utal. A traiectum jelentése: „gázló”, ebből ala-kulhatott ki az utraiechtum s ebből Utrecht. Ásatások fo-lyamán a városban és környékén római tábor nyomaira is buk-kantak. Kutatók szerint „Utrecht a legrégibb batáviai város /Traiectum inferius/, amelyet a rómaiak Traiectum ad Rhenumnak neveztek el.” Jelentős településsé a VII-VIII. századtól lett, amikor a frank királyok, majd később a né-met uralkodók kiváltságokkal, birtokadományokkal és kedvez-ményekkel segítették elő a város felvirágzását. Szent Willibrord a frízek apostola a VIII. század kezdetén tele-pedett le Utrechtben. Az egyetlen holland pápa története is a városhoz kapcsolódik. Boyens d`Edelt 1522-ben választot-ták e méltóságra, ám mire felépült a „Pápaház”, d`Edel azaz VI. Hadrian elhalálozott. 1579-ben jött létre az ún. Utrechti Unió, melyet a hét északi németalföldi tartomány, Holland, Zeeland, Utrecht, Geldern, Groningen, Frízland és Felső-Yssel kötött azzal a céllal, hogy a spanyolokat vég-leg kiűzzék területeikről. Ez az unió lett az alapja a füg-getlen Hollandia megalakulásának. A reformáció győzelmé-vel 1580-ban a katolikus püspökség eltávozott Utrechtből. „A vallásháborúk végén visszatérhetett, de addigra a tele-pülés a vallási tolerancia példamutató városává lett: Husz János hívei is menedéket találtak falai között, akárcsak a katolikus hit komor és aszkétikus, janzenista értelmezői, úgyszintén a magyar protestánsok és a francia hugenot-ták.” Az 1713. április 11-én aláírt Utrechti Békeszerződés ve-tett véget a Franciaország és az ellene szövetkezett Ang-lia, Hollandia, Poroszország, Szavoja és Portugália közti úgynevezett spanyol örökösödési háborúnak. Hollandia ettől kezdve őrséget tarthatott több határ menti belga várban. A XIX. század közepétől indult meg nagy léptekkel a mo-dern Utrecht fejlődése. A vasutak és vízi utak keresztező-désében fontos és nagy gyárak létesültek. Az iparosodás, kereskedelem és közlekedés, az 1916 óta rendezett híres vá-sárok jellemzik a nagy múltú egyetemi várost, mely 1948-ban ünnepelte fennállása 1.900 éves évfordulóját. Utrecht épületei között legjelentősebb a Dóm és tornya. A műemlék székesegyházat 1254-1517-ig építették. 1674-ben egy hatalmas vihar összedöntötte a főhajóját, viszont megmaradt az úgynevezett kereszthajó és a "kórus", ez amai Dóm-templom. Épségben maradt az 1322-1382 között épített 112 méter magas gótikus Dóm-torony is, mely a város ma is sok-szor használt jelképe. A toronyban hét nagy harang van. Ezek súlya egyenként 80-90 mázsa. Mindegyik egy-egy szent nevét viseli. Itt található az Amsterdami mesterek által 1663-ban öntött 42 kisebb harangból és csengőből álló ha-rangjáték. „A harangok orgonasíp módjára vannak felhan-golva s a nap minden órájában egy teljes zsoltárt játszanak végig. Figyelmeztetik a város lakóit arra, aki felettük van.” A "paushuis"-t, azaz a pápa palotáját 1815-ben a holland állam szerezte meg s az utrechti tartományi székhatóság székhelyévé tette. Később ebben helyezték el a közjegyzősé-get és a levéltárat is. A város könyvtárának is a szép pa-lota ad otthont. Az 1636-ban alapított Utrechtse Universiteit a Dóm mel-lett található. Főépülete kapuján ez a feli






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!