Bejelentés



Pótor Imre dr. habil. honlapja
Mindig tedd meg, amit meg tudsz tenni. Ez teszi értékessé az életedet. Köszöntöm honlapomon!

MENÜ










KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM HITTUDOMÁNYI KAR VALLÁSTANÁRI KIEGÉSZÍTŐ SZAK LELKIGONDOZÓI SZEMPONTOK AZ IFJÚSÁG KATECHÉZISÉBEN /EVANGÉLIUMI TANÍTÁSÁBAN ÉS NEVELÉSÉBEN/ SZAKDOLGOZAT Témavezető Készítette Dr. NÉMETH DÁVID Dr. PÓTOR IMRE tanszékvezető professzor II. é. vall. tan. kieg. hallg. Vásárosnamény - 1999 - BEVEZETÉS Dolgozatom az ifjúság közösségében végzendő nevelő és lelkigondozói tevékenységet mutatja be. Elsősorban református közép- és felsőoktatásunk diákjaira gondolva készítettem szakdolgozatomat, de ugyanakkor a gyülekezeti ifjúsági csoportokban résztvevő gimnazisták és egyetemisták lelkigondozói szempontjaira is tekintettel voltam. Pásztorációs tevékenységem folyamán már eddig is gyakran dolgoztam gyermekek és fiatalok közösségében. Isten segítségével és vezetésével szeretném a továbbiakban specializáltan ebben a vonalban elkötelezni magamat. Mivel fontosnak tartom, hogy az evangélium üzenetét a fiatalok nyelvére lefordítva adjam tovább, ezért sokkal jobban meg akartam ismerni ezt a korosztályt. Hálás vagyok Istennek, hogy drága szüleim - lelkész édesapám és pedagógus édesanyám - már gyermekkoromban belém oltották népem szeretetét, majd pedig a felnövekvő generációk iránti felelősséget. Isten segítségével a bibliai, evangéliumi, hitvalló kegyesség elkötelezettjeként kívánom diákjaimnak - velük együtt élve - átadni az örömhír ismeretét. Református általános és középiskoláink többségében sajnos még mindig kevés hangsúly esik a lelkigondozói, hitvallásos, gyakorló keresztyén életre való oktatásra és nevelésre. Kényszerként nehezedik rám ez az ige: "Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással" /2Tim 4,2/. Isten vezetésével és segítségével kívánom ezt a fajta tanítva nevelő, lelkigondozva utat mutató szolgálatot végezni. Krisztus szorongató hívásának engedve hitben látom a jövő egyházát, ezért szeretnék élni és dolgozni vallástanárként - mint utitárs, megszólítható testvér és terhelhető barát - a református közép- és felsőoktatásban. Dolgozatomat a lelkigondozói nevelés fókuszából készítettem. E tevékenységet meghatározza, hogy evangéliumi hitvallásos elkötelezettséggel református közép- és felsőoktatásban folyik. Az ifjú kora, vallása és lélektana ábrázolása után a nevelési és lelkigondozói célokat és módszereket mutatom be. Református tanuló ifjúságunk lelkigon-dozása közösségi létben, Jézus Krisztus missziói parancsa alapján történik. A lelkigondoz-va nevelő egyházi tevékenység történelmi gyökerei is meghatározzák szolgálatunk fő vonalait. A lelkigondozást végző tanár személyiség jegyeinek bemutatása után szakdol-gozatom gerincét az `Ifjúkori válságok - lelkigondozói tanácsok` című fejezet alkotja, amely a gyakorlati segítségnyújtás irányába mutat. Dolgozatomban nem vállalkozhattam konkrét iskolai lelkigondozói példák és esetek ábrázolására. Ez komplexebb feldolgozást igényelt volna, de a behatárolt formai keretek is szigorú önmérséklere intettek. Mindezzel együtt hálát adok Istennek mindazért a segítségért, amit munkám nyomán Tőle kaptam, hogy szakmailag - mind pedagógiai, mind teológiai szempontból - hitelesen és eredményesen végezhessem az ifjúság között lelkigondozva nevelő tevékenységemet. 1. KATECHÉZIS ÉS LELKIGONDOZÁS A katechézis és a lelkigondozás két önálló, mégis elválaszthatatlan egységben álló diszciplína. Mindkettőre szüksége van a mindenkori egyháznak és fontos szerepet töltenek be az oktatásban és nevelésben. a. A katechézis és lelkigondozás neve és fogalma A katechézis a katechetika szó származéka. Ez a  elöljárószó és az  ige, valamint a  főnév összetételéből származik. Az  ige jelentése: "felülről való megszólítás, lekiáltás, lehangzás", de használatában már kettős átvitt értelmet nyert, egyrészt azt jelenti: "tudósítás, oktatás, közlés", másrészt: "tanít, utasítást ad" különösen olyan dolgokban, amelyek egy ismeretkör elemei. A  ige mind Pál leveleiben, mind Lukács evangéliumában négyszer - négyszer fordul elő. Tárgyi értelemben a tanítandó anyagra utal, amit meg kell tanítani. Személyi értelemben pedig arra vonatkozik, akit meg kell tanítani. Czeglédy Sándor szerint a katechézis szó a keresztyén vallásra s hitre nevelés és oktatás egészének elmélete. Míg Imre Lajos értelmezésében a katechézis a vallásos nevelés egész területe /családi, iskolai, iskolán kívüli/, a vallásos nevelés egész körének szabályozása. A katechézis tehát az egyház nevelői munkájának tartalmi része, a hit tanítása és nevelése. A század dereka óta a katechetika helyett egyre gyakrabban használják a hitoktatás, vallásoktatás, keresztyén nevelés fogalmakat. Az egykori NDK-ban a keresztyén nevelés és oktatás egyházi szempontból két aspektusból szemlélhető. 1. Ami a pedagógia oldalát képviseli - ezt nevezték valláspedagógiának. 2. Ami a kérügmatikus oldalt képviseli, ezt nevezték a nevelés, oktatás munkájának, a tartalmi oldalt pedig katechetika szóval jelölték. Nyugat-Európában az iskolai vallásoktatást valláspedagógiának nevezik. A katechézis szót pedig a gyülekezeti hitoktatói, nevelői tevékenység megjelölésére alkalmazzák. A kateche-tika szó helyett egyre inkább a gyülekezet pedagógia kifejezést alkalmazzák. A valláspedagógia átfogó terminus, az ember vallásos nevelődésével foglalkozó tudomány. Ez vagy a gyülekezet keretében történik, s akkor gyülekezet-pedagógiáról beszélhetünk, vagy iskolai intézményes keretben, akkor pedig vallásdidaktikának nevezzük. A lelkigondozás a  /= pásztor/ szóból ered. A poimenika /cura pastoralis/ mindazokat a feladatokat, tevékenységeket felöleli, melyeket a pásztor végez nyájával. A pásztor és nyáj ősképét a Szentírás először Isten és Izráel viszonyára alkalmazta /Zsolt 23; 71; 80,2; Ézs 40,11/. Ennek a kapcsolatnak a megvalósulása Jézus Krisztusban teljesedett be. Ő magáról mondta: "Én vagyok a jó pásztor" /Ján 10,11/. Jézus Krisztus a "juhoknak ama nagy pásztora" /Zsid 13,20/, "lelkeink felvigyázója" /1Pét 2,25/. A megdicsőült Krisztus pásztorokat bízott meg földi nyájának gondozására. "Ő adott némelyeket ... pásztorokul" /Ef 4,11/. A pásztor újszövetségi vonása: nem csupán a nyáj egészére van gondja, de juhait külön - külön is jól ismeri/ Ján 10,14/. b. A lelkigondozás helye: a református iskola Az egyházi iskolában a lelkigondozás az ifjúsági gyülekezeti közösség körében elhangzó igehirdetésből indul ki, melyet a vallástanár az egyes személynek hirdet beszélgetés formájában. E. Thurneysen szerint ez a beszélgetés Isten Igéjéből ered és annak a gyülekezetben való hirdetéséhez vezet. A lelkigondozás párbeszédben történik, a pásztor mindig választ vár. A pászto-ráció Jézus Krisztus elhívására és parancsára történik: ”Őrizd az én juhaimat, ... legeltesd az én juhaimat" /Ján 21,16-17/. A pásztor feladata így a nyáj és az egyes tagok táplálása, védelme és gondozása. A gyülekezet és református iskola egymást kölcsönösen táplálja. Iskolát az egyház hitvallási szükségből tart fenn, mely az evangélium hirdetésének egyik eszköze és az igaz hitre vezető ismeret forrása. "A református iskola megtanít arra, hogy a világnak egy darabjáért felelősségünk építőkőként épül Isten nagy világrendjébe. Ebben a célkitűzésben benne rejlik a gyülekezet és református iskola sajátos egymásra hatása, az egyházi élet és közélet összefüggései, melyekben Isten országa evangéliumának univerzálisan mennyei és világtávlatúan földi vonatkozásai formálódnak meg." A református iskolában szelídséggel párosult szigorúsággal történik a vallásos nevelés. Kálvin János nagy gondot fordított a genfi iskolában működő tanárok és tanítók kiválasztására és megkövetelte, hogy erkölcsös életet éljenek és az egyház építő célzatú tevékenységeiben munkálkodjanak. Jelenlegi egyházi iskoláinkban is hangsúlyozzuk a vallásos nevelést, ami "nagyon összetett, többszólamú munkát, a pedagógus szakma legjobb adottságait mozgósító munkát jelent. Egyénekre bontott és mégis közösségi tevékenységet, jól átgondolt és mégis gyakran rögtönzésnek tűnő munkát, ismeretátadást és érzelmi élményt, szentet és profánt, elvontat és nagyon gyakorlatit. Ez a kulcs ahhoz, hogy az iskolának keresztyén, református szelleme legyen." A Pápai Református Gimnázium Munkaközössége 1991-ben készített és 1996-ban közzétett tanulmánya szerint a református iskola meleg tudós fészek, ahol a szeretet jegyében folyik a tanárok és diákok közös, áldozatos munkája. A munkaközösség hangsúlyozza, hogy a tanárok szaktárgyuk odaadó művelői, a nevelés élőhitű munkásai legyenek, míg a tanulók a maguk örömére és kiteljesedésére folytatják az iskola hagyományait. A református iskola segíti a gyermeket, hogy a református életet élni is megtanulja. Forgács Gyula szerint "a vallásoktatást össze kell kötnünk olyan gyakorlatokkal, amelyek alkalmasak vallásos életszokások, élethabitusok képzésére. Igen alkalmasak erre a belmisszió munkaágai. A tanítással kapcsolatban megfelelő szokásokat, életirányt, kálvinista szellemet érlelni és növelni csak a magunk iskoláiban lehet." A református iskola helyi gyülekezettel való kapcsolata, a jó közösségi jelleg és az egész életet meghatározó lelki és szellemi tapasztalatszerzések hangsúlyozása mellett feltétlenül kiemelt helye van iskoláinkban a hitvallásos és hazaszeretetre oktató és nevelő munkának. Nem felejthetjük el, hogy a gályarabok késő ivadékai vagyunk. Hitvallásos nevelésről csak akkor beszélhetünk, ha hitvallásos oktatók, nevelők vannak az iskolában, akik belső meggyőződésből tevékenykednek jövő nemzedékünk hitbeni, szellemi és erkölcsi formálására. A hitvallás mártírium, ami csak teljes odaszánással művelhető. A hitvalló nevelőn megérzik a diákok Jézus Krisztus jelenléte illatát, ezért tanárukra merik terhelni bajaikat, de megosztják vele örömeiket is. Ám hitbeli és lelkiismereti kérdés a református iskola nemzeti elkötelezettsége is. Az egyház és iskola a hitre, közösségre, a cselekvő sorközösségre és az áldozatot is vállalni tudó nevelés során segíti diákjait nép- és hazaszeretetre. A tanár nem mondhat le arról, hogy a gyermeki lélek magvát megragadja, elérje, megszólítsa és segítsen neki tartalmat adni, segítsen kibontakoztatni. Az iskolának szüksége van erkölcsi értékekre, etoszra, azaz gondolkozási, magatartási és cselekvési egységre. Az értékek sorában kitüntetett helyen áll a humanisztikus és szellemi értékek iránti elkötelezettséggel a korszerű és jövőre nyitott hazafiságra, igaz honpolgárságra, személyi, kulturális és nemzeti azonosságra nevelés. 2. AZ IFJÚ KORA, VALLÁSA ÉS LÉLEKTANA a. Az ifjú kora és vallása Az ifjú korát illetően a klasszikus, de a legújabb katechetikák sem adnak egyértelmű választ. Meghatározásaik is eléggé eltérőek egymástól. Czeglédy Sándor szerint a második gyermekkor (7-13. év) után következik a serdülés kora. "Ennek az ideje különbözik a nemek szerint; /majd ezt követi/ az ifjúkor vagy serdülés utáni kor" - közli a szerző életkor meghatározás nélkül. Imre Lajos a 16. életév utáni időszakot nevezi ifjúkornak, de ő sem ír arról, hogy hányadik életévig tart ez a korszak. Rózsai Tivadar is különbséget tesz a serdülő- és ifjúkor között, de csak a serdülőkor végét /17-18. év/ állapítja meg. Legegyértelműbben Szabó Géza határolja be az ifjúkor éveit, mikor a 15-20. év közti időszakról beszél, amit így bizonyára nem fogadhatunk el, hiszen még a főiskolásokat, egyetemistákat is ifjaknak kell tekintenünk. Eduard Spranger "Az ifjúkor lélektana" című művében a 14 és 22 év közötti korcsoporttal foglalkozik. Charlotte Bühler "Az ifjúkor lelki élete" című munkájában a 13. és 21. életévben látja a határt. Radnai Béla szerint a serdülés végét sem könnyű megállapítani, de a felnőttkor kezdetét még nehezebb. Míg ő a 16 - 24 évesekre gondol, mikor az ifjúkorról beszél, addig Salamon Jenő szerint az ifjúkor a nemi érés után kezdődik /16/17 éves korban/ és a felnőtté válással /24/25/ fejeződik be. Salamon megkülönböztet korai és késői ifjúkort. Különös, hogy klasszikus gyakorlati teológusaink közül sem Makkai Sándor, sem Forgács Gyula nem foglalkoztak legjelentősebb munkáikban a serdülő és ifjú kora kérdésével. A neves elődök és szerény tapasztalataim szerint is az ifjú kora a 16/17. életévtől a 24/25. életévig tart. Ám a jelzett korhatárok egyénenként változhatnak. Vikár György pszichiáter a serdülő- és ifjúkor specifikus jellemzőinek tartja: a biológiai fejlődést, a nemi érést, az én fejlődését, a társadalmi tényezőket és a kognitív folyamatok magasabb szintre jutását. Eduard Spranger "Az ifjúkor lélektana" című művében a középosztálybeli német ifjúságra vonatkozóan a serdülőkort az autonóm lelki fejlődés sorsdöntő időszakaként ábrázolja, melynek három fő mozzanatát hangsúlyozza: az én felfedezését, az életprogram fokozatos kialakulását és az élet egyes formáiba való beilleszkedést. Az ifjúkor az ember vallásos fejlődésének döntő időszaka. Általánosan elfogadott tény, hogy a 10-25. életév között van a legtöbb megtérés és ezen belül is - Stanley Hall és Starbuch kérdőíves kimutatása szerint - a 16. életév mutatja a megtérések legnagyobb számát. Ezért nem mindegy, hogy milyen élményeket, tapasztalatokat szereznek a diákok a gimnáziumi vallásórákon. Az ifjak nagy része döntés előtt áll és döntésük lehet a keresztyén hitre vonatkozóan pozitív, de negatív is. Vallásos szükségletük olyan erős, hogy ez gyakran álcázott viselkedési formákban jelentkezik. Ilyen például a kételkedés, ateizmus, tettetett közömbösség a vallás iránt. Valójában kereső lélek az ifjú és nagy elégedetlensége önmagával és a társadalommal szemben sokszor a megtérés előzménye, előkészítője. Az ifjúkor vallásos nyugtalansága az önkiegészítési szükség kifejezése. Célhoz akkor ér, ha e kettős szükségletét Jézus Krisztusban megtalálja. E. Spranger részletesen ábrázolta az ifjúkori vallásos fejlődést meghatározó jellegzetes atmoszférákat. 1. A mérsékelten vallásos környezetben élő fiatalok könnyebben döntenek a tudomány, mint a vallás igazságai mellett. Megrendülhet hitük etikai konfliktusaik nyomán. 2. A túlzottan vallásos környezet a hirtelen megtérést, az önmegfigyelést, önelemzést és egyéniséget hangsúlyozza, az egyházban csendben és szakadás nélkül történik e környezet ifjainak vallásos fejlődése. 3. A vallásilag közömbös vagy vallásellenes környezet lényegében tiltakozás az egyház tehetetlensége és saját nyomorúságai ellen. Fontos, hogy a fiatalok megtalálják a nekik megfelelő vallásos közösséget. Az ifjú vallásos fejlődési folyamatának célja, hogy "az örök értékek élő edényévé válják, a világgal szemben szabad, önmagában is értékelhető személyiséggé. Az ifjúkor az Istentől való elhívás ideje: úgy az ifjúságra, mint vezetőire nézve áldott, de egyszersmind komoly és felelősségteljes alkalom." Az ifjú a világban értéket, értékegységet keres, amihez önmagát igazíthatja. Kegyessége végletekre hajló. Korszaka a vallási láz hangulatának ideje. Visszatérő kérdése, hogy mit használ neki a vallás. Jellemző az ifjak egyházzal szemben szembeni bizalmatlansága. Önmagát keresi és akarja a fiatal megvalósítani. Lelki törés esetén kettős veszélybe kerülhet: vagy kiábrándulás vagy öncsalád veszi hatalmába. Ezért kell megragadni minden lehetőséget, hogy a szelídség, a mértékletesség és szeretet eszközeivel elvezethessük az ifjakat a legfőbb hatalomhoz és tekintélyhez: Jézus Krisztushoz. Ha az ifjú nem szembesül Krisztussal: problémáit nem tudja megoldani, lázadóvá, fanatikussá válik vagy nyáj-emberként elfogadja és kiszolgálja az egyes uralkodó társadalmi tekintélyt. Nem álmegoldásokat kell kínálni fiataljainknak, de hittel és a cselekvő szeretettel kell társként, barátként melléjük állnunk. Az ifjúkor katechézise tekintetében E. Erikson szerint leginkább az identitás - identitászavar jellemzi a 13-21 év közöttieket, azaz `az vagyok, aminek mások szemével látom magamat`. Míg J. Piaget a formális - operatív gondolkodást, addig L. Kohlberg a környezet tetszésének elnyerését, J. W. Fowler viszont a szintetizáló - konvencionális hit kialakulását tartja legjellemzőbbnek e korszakra vonatkozóan. b. Az ifjúkor lélektana A testi éréssel együtt jár a személyiség kifejlődése. Az ifjú felfedezi magát és a világot. Minden iránt érdeklődik, a tudomány, a társadalom, a politikai helyzet, a kultúra, az irodalom és művészet iránt. Kritikus, szeretne feltűnni, eredményeket felmutatni. Szeretné megtalálni teljes önmagát. Fokozódó érdeklődését az ismeretszomj és sikervágy ösztönzi. Bár érzelemvilága labilis, mégis akaraterejével szeretné befolyásolni az egész világot. Hisz és kételkedik. Az ifjú érése tehát nem csupán testi, hanem erkölcsi, értelmi és vallási érés is. Krízisei, sikerei óriási hajtóerők. Nem elégszik meg olcsó megoldásokkal. Szellemileg - lelkileg erősödik, meg akarja találni és tartani önmagát. Komolyan veszi az élet kérdéseit, problémáit. Mindent szeretne megoldani. Várja az elismerést. Akár testi, akár lelki traumák súlyosan érintik. Nem egyszer gyógyíthatatlan vagy nehezen gyógyuló sebeket szerez, de védelmében ha kell, könyörtelen. Már nem él szülei védőbástyái között, és ha nem találja meg önmagát, lelkileg-szellemileg elsatnyul, selejt emberré válik. Egyéniségének legfontosabb jegyei ilyenkor izmosodnak meg. Az ellentétek bűvös egységét, vonzását most fedezi fel. Meg akarja hódítani a világot, és szűkebb világában is egyéniségként akarja elfogadtatni önmagát. Testi fejlődése következtében is messzebb lát, látószöge kiszélesedik, de láttatni is akar. Őt is észre kell venni. Bár félénk, mégis nyitott lélekkel áhít minden újat, amit csak megismerhet, hatalmába keríthet. Testi és szellemi energiái fokozatosan előre lendítik. A gyermeki ábránd, képzelet és mesevilág után az ifjú lelkülete a legsokoldalúbb, legszínesebb. Érdemes ebben neki segíteni. Központi helyre az értelem lép. Szilárdságot, biztonságot igényel. Bálványa az ész: mindent ezzel akar megragadni és megmagyarázni. Gyakran szigorú kritikussá válik és fellázad a felnőttek tekintélye ellen. Csak a tényeket fogadja el, sarkigazságok bűvöletében él. Ha konfirmációi döntése nem volt elég szilárd és határozott, most szembefordul a vallással, hittel. Lázadó szelleme válságba kerül. Az ifjak társas viszonyulásának fontos vonása a barátságok kialakulása. Embereket idealizál, hősöket keres. Ha Krisztust, a leghatalmasabbat ilyenkor megismerheti, boldogan fedezheti fel benne Szabadítóját és Urát. 3. AZ IFJÚSÁG NEVELÉSE ÉS LELKIGONDOZÁSA a. Nevelési és lelkigondozói célok Az egyházi pásztoráció és az ifjúsági munka akkor tölti be Isten Igéje szerinti küldetését, ha a teljes emberré nevelést segíti. Ha az egyház és Krisztus szolgái komolyan veszik Jézus Krisztus reánk és diákjainkra is vonatkozó totális igényét. Az egyházi ifjúsági munka célkitűzése nem lehet kisebb, mint a benne élő ifjúság teljes értékű, krisztusi élethez segítése az Ige által, Isten országa szolgálatában. "A lelkigondozás a teljes ember (az ember testi, lelki, spirituális és szociális valóságának) ígéretét és képét tartja szem előtt - a mássá és többé válás pártján áll... Néha bizonyos szociális konvencióknak `meg kell halnia` az emberben, ha el akarja nyerni az `új életet`." a/1 Nevelés - személyiségformálás Nevelést meghatározó célfogalom a személyiséggé válás, a személyiség kialakulása. Schneller István a személyiség nevelésének magyar elméletét rendszerbe illesztő tudósunk szerint: "a nevelésnek feladata azon ön- és céltudatos munkásságban áll, amelynek alapján az egyes ember a tiszta énség állapotába emelkedik, vagyis a valláserkölcsi jellemmé fejlődik. A nevelés célja tehát a tiszta énség álláspontjára való felemelkedés, vagyis vallás-erkölcsi jellemmé való fejlődés." Németh Dávid előadása alapján a nevelés szándékolt ráhatás. Céllal igyekszik a diákban a készségeket, motívumokat, beállítódásokat maradandóan átalakítani, javítani vagy stabilizálni. Ebből következik egyrészt, hogy a nevelés mindig magatartás-változtatásra irányul - azaz belső átalakítás a célja, a motiváltságot kívánja megváltoztatni bizonyos magatartás irányába, másrészt mindig célképzete van - azaz értékrendszere világnézet függő, ezért nem létezik világnézeti és semleges nevelés. A keresztyén nevelés: 1. Az egyház és keresztyénség által pozitív beállítottságból és pozitív beállítottságra nézve történik; 2. Isten Igéjére figyelő és figyeltető nevelés; 3. A nevelő hitéből fakadó nevelés; 4. A Biblia emberképén orientálódik; 5. Megkereszteltek nevelése megkereszteltek által; 6. Egyházban folyó és az egyházi életre irányuló nevelés. Karácsony Sándor teljes egyéniségével vállalta és végezte a magyar református ifjúság lelki nevelését. `A magyarok Istene` című művének témája a vallásos nevelés. Ebben kifejtette, hogy vallásról ott és akkor beszélhetünk, amikor a közösséget gyakorlók egyike vall, bizonyságot tesz arról Isten megértet Igéje alapján arról, hogy Isten igényt tart ránk. Nem a magunkéi vagyunk, de Istené. Református keresztyén vallásunk ezt a jó hírt vallja minden embernek. "Egyházunk missziós egyház, mert benne minden felnőtt papja az ifjúságnak. Isten szerint való kötelessége minden felnőtt református atyafinak, hogy bizonyságot tegyenek a nálánál fiatalabbaknak arról, hogy Jézus a Krisztus." Hiszen sédülőinknek és ifjainknak vezetőre, példára, ideálra és barátra van szükségük. Hegedűs Lóránt szerint a nevelés "a csak elvont elméleti igazságok helyett lelkiismereti életigazságok adása úgy, hogy minden ismerethez megfelelő lelkiismereti életigazság utasítása járul, és minden lelkiismereti életigazsághoz legkorszerűbb, legmagasabb színvonalú oktatási, elméleti ismeret csatlakozik. Az a jó iskola, ahol a nevelés nem puszta oktatás, hanem oktatás ismeretben, nevelés lelkiismeretben, és a kettő egymásnak pontos megfelelője ... az igazi nevelés célja, hogy az ismeret és lelkiismeret együtt az életet tekintse a legnagyobb kincsnek és értéknek." Az evangéliumi nevelés feladata tovább folytatódik a konfirmáció után. Hiszen az ifjúkorban dől el, hogy maradandóak lesznek-e a gondolkodási és erkölcsi normák, amelyeket gyermekeink lelkébe plántáltunk. Nagy kérdésünk tehát 16 - 24 éves ifjainkkal kapcsolatban, hogy a cinizmus, a közöny vagy a hit útján haladnak-e tovább. A jövő útja az Isten Igéje szerinti családcentrikus ifjúságnevelés. A gyakorlatban ennek három eleme van: "1. A hit: döntés Jézus Krisztus mellett. 2. A család: herlyes döntés a hit segítségével a családalapításkor. 3. A gyülekezet: beépülés a gyülekezetbe élő és szolgáló tagként." A református iskola Isten és ember előtti elkötelezettséggel vállalja és végzi az emberformálás és személyiségfejlesztés felelősségét. Nem a szókratészi bábáskodás értelmében, hanem úgy, hogy segítsük diákjainkat a növekedésben, de a növekedést nem mi adjuk. Iskoláinkban nem az intézmény, de a benne élő személyiségek nevelnek. Ez a folyamat kölcsönös irányú a tanárok és diákok között. Az oktatás és nevelés folyamatában nem csupán hitismeret szerzés, de a természet és társadalom felfedezése is törekszünk. "Az egyházi iskola az egyház közösségében él, ezért munkájában támaszkodhat azokra a sajátos egyházi tevékenységekre, amelyek életformáló hatásúak lehetnek. Ilyen a kultusz, a személyes lelkigondozás, ifjúsági csoportok, illetve egyesületek." a/2 Keresztyén értékek megmutatása Olyan korszakban élünk, amikor elődeink nyomán ismét végezhetjük a lelki munkát fiataljaink körében az iskolákban is. Pedagógiai és pásztorációs feladat is, hogy ifjainkkal - a gyülekezet fiatalságával, az ifjúsági gyülekezettel és a középiskolai hittancsoportokkal is - lelkigondozói feladatként együtt, közösen, fedezzük fel és értelmezzük keresztyén értékeinket és a bibliai fogalmakat. Jézus Krisztus diákjaink Üdvözítője a vele való személyes életközösség nyomán lesz. Igéje iránti engedelmesség és követése nyomán ismerhetjük meg őt igazán. Ő így kérlelte a gazdag ifjút: "Jöjj és kövess engem!" /Mt 19,21/. Az erre mondott igenen vagy nemen nem csupán a földi élet boldogsága, de az örök élet is múlik. Mutassuk az értékeket kereső, értékrendjüket most kialakító ifjúságnak Krisztusra, mint az élet igazi értékére! A hit ajándéka fontosságát is növendékeink elé kell tárnunk. Hiszen elanyagiasodó korunkban csak az képes helytállni, aki hisz a Szentháromság, örökkévaló Istenben, aki tudja és vallja, hogy Krisztus feltámadása keresztyén hitünk alapja. A Biblia nem csupán lelki elődeinktől nyert drága örökségünk, de Isten élő és ható írott Igéje. Kevés kultúr- és irodalomtörténeti értékeit bemutatni, de lelki beszélgetéseinkben is segítsük a ránk bízott fiatalokat, hogy felismerjék: a Biblia az igazi, a teljes életre, üdvösségre vezető vezérfonal. Sürgető feladata a keresztyén ifjúsági nevelő és pásztorációs munkának bibliai fogalmaink tisztázása. A bűn alapja az engedetlenség Istennel és a szülőkkel szemben. Az alkalmakon ki kell keresni az Igéből a bűnnel és következményeivel kapcsolatos lokusokat. Aki Isten akaratával ellenkezően él, tudatosan, - az vétkezik önmaga és Ura ellen, mivel Isten a legjobbat akarja minden embernek. Nem az ész nevében Isten ellen végrehajtott lázadás a bűnkérdés megoldása. A bűnt le kell lepleznünk önmagunkban. Boldog aki megalázza magát és bűnbocsánatot kér és kap Jézus Krisztustól. A törvény Isten akaratából fakad, amely jó. Semmit sem szabad abból lealkudni, helytelenül magyarázni. Nem kisebb a "Ne ölj!" tilalmánál a "Ne paráználkodj!" parancsa. A törvényre nekünk van szükségünk, csak általa ismerjük fel, hogy kegyelemre szorultunk. A törvény Krisztushoz vezető tanítómester. A Krisztus által betöltött törvényből adódó szabadságot hittel fogadhatjuk el. Hogy szabadságunk van a kegyelem által, ez azt jelenti, hogy Isten gyermekei vagyunk Krisztusért. A szabadságot adó Krisztus kegyelme megtérésre, újjászületésre hív. A bűn elleni harcot így Megváltónkba vetett hittel harcolhatjuk, hiszen hirdetnünk is kell szüntelen Krisztus tanítványainak mondott üzenetét: "Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Ebben a tudatban nem jelent már megoldhatatlan problémát a halál ténye sem. Utolsó ellenség, amely feletti győzelmet Krisztusban fogadhatjuk el. Krisztus már meghódoltatta. Küszöb az életre. A halálra nézve is tudjuk, hogy akik Isten keresik, szeretik, minden, még a halál is javukra van. A földi hazatérés is öröm, hát még a mennyei! Pál vágyik elköltözni és Krisztussal lenni, mely mindennél jobb. Az a vallástanár tud csak a Szabadító parancsának valóban engedelmeskedni, aki számol a kárhozat és üdvösség, örökélet, kegyelem tényével. Református hitünk drága öröksége a kegyelem szem előtt tartása. Meghirdetése személyes lelkigondozói beszélgetések során hangsúlyozottan fontos. Isten nem a félelem, rettegés lelkét adta nekünk, de csak azok Isten fiai, akiket Isten Lelke vezérel. Aki nem hisz, meg nem tér, annak nincs üdvössége, az elkárhozik. A mennyei Jeruzsálemnek csak azok lesznek részesei, akik magukon hordják az `Ember Fiának bélyegét`. b. Az ifjúság lelkigondozásának alapjai Az ifjúság lelkigondozására az vállalkozik, aki az ifjúsággal él. Szoros értelemben a vallástanár az ifjúsággal, az ifjúságért, az ifjúság közösségében él. Ezért építve épül és épülve épít. Úgy kell ifjúsági lelkigondozónak lenni, hogy őseink méltó utódjává, az utódok méltó ősévé legyünk. A mai ember lelki zavarainak megoldását az orvostól, a pszichológustól és sajnos kevésbé a lelkigondozótól várja. Ez bizonyos szempontból a lelkigondozás válságát jelenti főleg a fiatalok körében, mert bajaikban embert keresnek, nem Istentől kérik és várják gyógyulásukat. Sajnos nincs vagy alig van lelkigondozói szükségletük. Ez az egyház iránti kritika arra utal, hogy a fiatalok tömegei azért nem igénylik az egyház, a lelkipásztor, a vallástanár szolgálatát, személyes lelki problémáik orvoslását, mivel a pásztori munkából jórészt kiesett a személyes lelkigondozás szolgálata. A lelkész s a vallástanár nem orvos, hanem lelkigondozó és annak is kell maradnia, mert az ifjúsági gyülekezeti lelkigondozást nem helyettesíti semmiféle lélekgyógyászati kísérlet. A lelkigondozást végző vallástanár úgy tud jól és hathatósan segíteni a lelki zavarokkal küszködő fiatalokon, ha kisegíti és tovább juttatja őket az élet Urához, Jézus Krisztushoz. Pneumatikus lelkigondozásra van szükség. A Szentlélek ad új életet Isten gyermekeinek és a gyülekezet közösségébe vezet. Ezért kizárólag pneumatikus lelkigondozásra van szükség a bűn által beárnyékolt fiatalok közösségében is. Lelkigondozói munkát eredményesen csak az végezhet közöttük, akinek magának is lelki élete van, aki meggyőző erővel tesz bizonyságot arról, mit jelent számára Jézus Krisztus váltsága, aki megtapasztalta bűnei bocsánatát Jézus vére és a Szentlélek újjáteremtő hatalma által. Az ifjúság és a gyülekezeti lelkigondozás feltételei: a Szentírás megismerése, gyülekezethez való tartozás, lelki válságok jeleinek figyelése, helyi szükségek felismerése, imádkozás, munkatársak szerzése. Az ifjú lelkigondozása az evangélium mértéke alatt történik. Alapvető követelmény tehát az evangéliumot cselekvő szeretettel, hűséggel hirdetni. Az ifjú lelkiismeretes és gondos pásztorlást igényel. A családból való kikerülés, a szexuális érés, az életkori sajátosságok a gimnáziumi ifjúsági gyülekezeten belüli aktív munkát igénylik a vallástanártól a család védelmében és az ifjúsági misszió érdekében, személyes pásztoráció útján. Az ifjú megértésre szorul. Ehhez bele kell élni magunkat a növendékek lelkivilágába. Ebből következik, hogy tisztelni kell személyét, egyéniségét. El kell ismerni magányra való igényét és imádkoznunk kell érte. Hadd érezze meg, hogy törődünk vele, akarunk segíteni, de mindenféle lelki terrortól óvakodjunk. Isten Lelke végezheti el, hogy magától megnyílik. Bezárt lelkéhez a kulcs a szeretet. Mivel külső és belső, tehát kettős törvényben él, ezért éreznie kell segítőkészségünket. Oldjuk fel lelki gátlásaiból. Segítsünk azzal, hogy Isten kegyelmét, bocsánatát hirdetjük neki. Lelkileg igen fogékony az ifjú, az elhatározások és a szabadság korszakában él. Nem lehetünk semmi szín alatt törvényeskedők. Erre a korszakra vezethető vissza a nagy személyek bálványozása. Legfőbb konfliktusainak, szenvedéseinek oka az, hogy ifjúsága idején szakad el szüleitől. Ébresszünk hálát lelkében, szabadítsuk fel hálára szülei iránt. Tanítsuk imádkozni szüleiért. Ifjúság és szabadság összetartozik. Szabadságából következik, hogy minden hamis bálványt lerombol maga körül, így éli meg gátlástalanul szabadságát. Azért legyünk óvatosak, mert éppen korszakunk élő példája annak, hogy mivé fajulhat az egész ifjúság a gátlástalan szabadság által. A vallástanárnak meg kell ismerni diákjait. Személyes kapcsolatokra kell törekednie, míg meg nem ismeri jól az ifjú személyét, egyéni kérdéseit, bajait, vágyait, törekvéseit. Az ifjúság közti szolgálatokra Jézus Krisztus missziói parancsa kötelezi el az egyházat. A lelkigondozói szolgálat a fiatalok megértésével kezdődik. A felnőtt ember azért értheti meg őket és segíthet nekik, mivel a fiatal kérdéseit ő már megküzdötte. Megszerzett bölcsessége birtokában tud segíteni. Krisztus felelős szeretetétől megragadottan érthetjük meg az ifjút és gondjait. A nemzedékváltás feszültséggel tele problémájában a lelkigondozó feladata, hogy a két nemzedék békében, egymást kiegészítve találkozzon. Ez a találkozás kölcsönös kiegészítést eredményez, hiszen a fiatal azt látja a felnőttben, amilyen lehet, amivé válhat, a felnőtt pedig azt látja, amilyen volt. Az ifjú igényli a lelkigondozó részéről a bizalmat, tekintélyt és szertetetet. Szüksége van a felnőtt türelemmel, megértéssel, hitben és reménységben végzett szolgálatára. Az ifjúsági lelkigondozás jelenének, jövőjének munkálása a történelmi gyökerek ismeretében hathatósabb, eredményesebb. Már a korai egyház is komolyan vette a gyermek és ifjú vallásos nevelését, kevésbé a lelkigondozását. A népegyházi keretben az ifjú is élő személy, kötelező jelleggel vett részt az istentiszteleten, némi bibliaismereti, vallásos nevelésben is részesült, énekeket tanult. Főleg a bibliai történeteket, majd pedig a hitvallásokat alkalmazták gyakran a vallásoktatásban. Az ifjak lelkigondozása is a gyónás, a személyes lelkibeszélgetés keretében és a generális pásztoráció alkalmával történt. Ám a vallásos nevelés elsősorban a szülőkre tartozott. A reformáció fedezte fel igazán és gyakorolta is a rábízottak lelkigondozását. A református egyház ifjúsági munkáját illetően hazánkban hosszú ideig Kálvin János kizárólagos hatása határozta meg. Kálvin az ifjúság Isten akarata szerinti nevelését annyira szívén viselte, hogy óriási egyházszervező, írói és egyéb munkái mellett az ifjúság nevelése céljából Genfben iskolát alapított. Tudta, hogy iskolák létesítése a keresztény hatóság, az állam feladata, de a tanítást az egyháznak kell végezni. Kollégiumot kell építeni, nevelni kell a gyermekeket a mindenkori generációk fiataljaival együtt, hogy ne pusztuljon egyház, de fejlődjön és erősödjön. Kálvin mindenek előtt Isten előtti felelősség terhe alatt tette a szülők kötelességévé gyermekeik vallásos nevelését. Ezt nem lehetett átruházni sem az iskolára, sem a hitoktatásra. A nagy reformátor haláláig végezte az ifjak vallásos nevelését és szorgalmazta családi hitbeni nevelésüket is, melynek gyakorlása szelídséggel párosult szigorúságon alapul. Az ifjakat oktató - nevelő vallástanárokat szolgálatuk elmélyítésére, komoly önnevelésre, önfegyelmezésre intette Kálvin. Igéből táplálkozó, konfesszionális, Isten abszolút uralmát valló pedagógiai munkássága különösen a gyakorlatiasság és az egyetemesség szempontjából megbecsülendő. Tanítás központjában a Biblia állt. Bár a vallásóra hiányzott Kálvin tervezetéből, mégis a rendszeres imádkozás, kötelező istentisztelet, a katechizmus és az erre előkészítő órák, valamint a tanítási órákon történő bibliaolvasás és bibliamagyarázat határozta meg az egész nevelést. Nevelésében tisztán látta a célt, az Isten dicsőségét szolgáló, hitben nagykorú, Istennel állandó közösségben élő lelkek közt végezte szolgálatát. Az ifjúság lelkigondozását az egyház funkciójaként végezte az igehirdetéssel, sákramentumok kiszolgáltatásával, egyházfegyelemmel, diakóniával együtt, melyek az egyetemes egyház építését szolgálták. c. A lelkigondozás módjai Ezzel a kérdéssel azért kell alaposan foglalkoznunk, mivel az ifjúkor nehéz válság ideje, másrészt e korban a legnehezebben hozzáférhető a fiatal lélek és ugyanakkor minden pozitív és negatív hatásra nyitott. Ebben a korban éri az embert a legtöbb kísértés is. Az ifjúság megértésre szorul. Az ifjúsági lelkigondozás tapintatos, segítőkész korrigálás. Ebben a felnőtt tud a fiatalnak legtöbbet segíteni. A fiatalok koruknak megfelelő lelkigondozást igényelnek. Sokszor éppen azért fordítanak hátat az egyháznak, mert helytelen az a módszer, amivel katechézisüket az egyház végzi. Életkérdéseikre szeretnének választ kapni. Információs táplálékra van szükségük. c/1 Empátia Beleélő megértésnek, empátiának a nemverbális kommunikáció érzékelési és felhasználási képességet nevezzük. Enélkül értelmetlen dolog a lelkigondozás. Az emberekkel való foglalkozásban nem lehet sem tanácsot, sem segítséget adni egyedi megértés és beleélés nélkül. "Aki kellően érzékeny a másik nemverbá-lis jelzéseire, az képes annak érzelmi állapotát, hangulatát magában rekonstruálni. Az empátiás képesség sokat segít a metakommunikáció helyes felfogásában és értelmezésében, és elősegíti a verbális kommunikáció jelentéstartalmainak árnyalt, egyéni megértését is." Csak a másik ember feltétel nélküli elfogadásával lehet hatékony lelkigondozást végezni. Hatni, segítőleg beavatkozni csak így képes a vallástanár. Az empátia a másik ember helyzetébe való beleélést jelenti. Azaz igyekszem megérteni a másikat úgy amint van. Megértem, felderítem szükségleteit, magatartása rugóit. Mivel a nehezen elfogadható személyiségű lelkigondo-zó megsemmisítheti munkája eredményeit, ezért szüksége van empatikus képességre, a fiatal lelkivilágába való beleérzésre. Ez a kétszemélyes /biperszonális/ közösség kölcsönös bizalmon alapszik. Az empátiás megértés kontextust képez a diákkal és későbbi megnyilvánulásaival. c/2 Lelkigondozói terápia és módszerek Szabó Zoltán - a Sárospataki Theológiai Akadémia helyettes tanára - 1932-ben készített dolgozatában az ifjúsági lelkigondo-zást illetően az alábbi módszeri megoldásokat javasolta: A lelkigondozás /1/ logoterápia, azaz beszéddel történő gyógyító eljárás, melyben a logosz, az Ige gyógyít; A /2/ diagnosztika azaz ténymegállapítás tárja fel a fiatal életében a válság-gócokat, akinek tudnia kell, hogy a lelkigondozás azért kongruens és hatékony, mivel vallomása meghallgatója végső soron Jézus Krisztus; A /3/ katarzis beszélgetés nyomán történő megtisztulás, felszabadulás. A diák feltárja lelke belsejében rejtőző bűneit lelkigondozója előtt, akit e gyónásban a legteljesebb titoktartás kötelez; A /4/ maieutika az újjászületést segítő bábáskodó eljárás. Ahogy a szülés beindulását, úgy a gyónás elkezdését és folyamatosságát is segíteni kell; Általában szükséges a /5/ persuasio, a megnyilatkozást segítő meggyőzés, rábeszélés. Hangsúlyoznunk kell, hogy szükséges és hasznos a gondozott beszéde; A /6/ suggestio az elbátortalanodott gondozott példákkal történő pozitív befolyásolása. c/3 Lelkigondozás mint beszélgetés A lelkigondozás beszélgetés által történik. A kerygmatikus lelkigondozói elmélet hangsúlyozza a beszéd eszköz jellegét, mivel ez által történik Isten Igéje közlése, hirdetése egyik személytől a másik személynek. Az antropocentrikus lelkigondozói elméletek a beszéd önmagában való fontosságát hangsúlyozzák. A beszéd - az ember és ember közti lelki érintkezés folyamata - a kommunikáció eszköze és egyik formája. Joachim Scharfenberg szerint a beszéd gyógyító hatását alábbi tulajdonságai fejtik ki: 1. A kölcsönösségben, partnerek között történő beszélgetésben egyik félnek sincs vezető szerepe; 2. Asszimetrikus ez a beszélgetés, mivel a lelkigondozó partnere elé tárja, amit tőle megtud; 3. A lelkigondozó szabadságot ad partnerének a "verifikálásra", azaz állítása megerősítésére; 4. A beszélgetés, mint párbeszéd funkciója, hogy a partner segítséget kapjon szabadsága gyakorlására, miközben érzelmeit és indulatait szavakban megformálja; 5. A párbeszéd etikai döntések forrásává válhat. Manfred Haustein munkája a `Jugendseelsorge` című fejezet a Berlinben - több szerző által készített, `Handbuch der Seelsorge` című - 1983-ban kiadott kötetben. Haustein kiemelt helyen foglalkozik a Glaubensgespräch kérdésével. Eszerint a lelkigondozás hitre és életre segítő tevékenység. A lelkigondozó tájékozódó, információs kérdéseket tesz fel a keresztyén hittan területére vonatkozóan. Majd a szakkérdésekre informatíve és nem igehirdetésszerűen válaszol. Utóbbi különösen a lelkészeknek nagy kísértése. A lelkigondozó utitárs és partner a beszélgetés folyamatában, aki testvérként segíti a fiatalt, hogy megnyíljon Isten előtt. Gyónási titok kötelezi, tehát nem utalhat a vallásórán a lelkigondozói beszélgetés semmilyen részletére. d. A vallástanár mint lelkigondozó A pásztori szolgálat Jézus Krisztus parancsára és felhatalmazására történik: "Legeltesd az én bárányaimat, ... őrizd az én juhaimat!" /Ján 21, 16-17/. A pásztori misszió a közösség tagjait egyenként gondozza. A vallástanár Krisztustól kapott üzenetét, az evangéliumot az ifjú útjának módja szerint adja tovább. De hogy ezen áldás legyen, ezért munkáját soha nem végzi egyedül. Jézus Krisztus nevében szolgál a rábízott ifjúság körében abban a tudatban, hogy ha ketten vagy hárman együtt vannak Jézus nevében, ő köztük van. Az ifjúsági lelkigondozásban - mint minden más pásztori szolgálatban is - első forrás az imádság. Isten előtt sokszor beszélünk közbenjárókként diákjainkról úgy ahogy vannak. Krisztus azokat gyógyította meg, akik hozzá mentek vagy akiket hitben vittek hozzá. Mózes imádságra kinyújtott kezeit munkatársai, Áron és Húr segítették és Isten győzelmet adott népének. De csak imádkozni az ifjúért - kevés. Kapcsolatteremtésre, bizalmas beszélgetésekre van szükség azokkal a fiatalokkal, akik lelkigondozói szolgálatát vállaltuk. A vallástanár tegyen róla, hogy Isten és ember előtti keresztyén életet folytasson. Lássák meg rajta, hogy a Felségesnek követe ő. Ebben a minőségében áll diákjaival lelkigondozói beszélgetések folyamán a hatalmas Isten színe előtt. A vallástanár Isten felelős küldötteként a legfontosabb szolgálatot végzi a jövő generáció polgáraiért, egyháztagjaiért, presbitereiért, értelmiségéért. Arra kell törekednie, hogy az ifjú megismerje önmagát és Jézus Krisztust. Hogy hasznos tagja legyen az egyházi és polgári rendnek. Az egyház vallástanárainak ifjúságért vállalt munkája célkitűzése nem lehet kevesebb, mint hogy a rábízott ifjakat és fiatalokat krisztusi élethez segítse az Ige által, hogy hasznos és értelmes életet éljenek felebarátaik javára, Isten dicsőségére. A vallástanár ha hatni szeretne növendékeire, hiteles ember legyen. Csak olyat mondjon, amit mozdulatai, tekintete is megerősít. Az inkongruencia előbb - utóbb lelepleződik kevésbé ellenőrizhető metakommunikatív megnyilvánulásai által. Fodorné Nagy Sarolta ifjú korosztályban végzett felmérése szerint azt tartják jó lelki munkásnak, aki hiteles, következetes, türelmes, humoros, de energikus ember, megbízható információforrás - azaz képzett és tájékozott a szakterületén, értelmes és szerény -, ugyanakkor jó beszélgetőpartner - vagyis nyílt a beszélgetésre, jól érvel és ért a diákok nyelvén. 4. IFJÚKORI VÁLSÁGOK - LELKIGONDOZÓI TANÁCSOK Ez az életkor tele van súlyos és nehéz problémákkal, küzdelmekkel és szenvedélyekkel. A serdülő- és ifjúkori válságot ábrázolva Ernst Kretschmer német pszichiáter 1953-ban súlyos serdülőkori kórképek egész sorát írta le, amiket pubertáskrízisnek nevezett. Vikár György pszichiáter "Az ifjúkor válságai" című művében bemutatja a serdülő- és ifjúkori fejlődés lélektani törvényszerűségeit, összefüggését a családi helyzettel, a társadalommal, a kulturális és történelmi hatóerőkkel. Az ifjúkori válság fogalmán a serdülő- és ifjúkori fejlődésnek egy olyan kritikus szakaszát érti, "amikor az addigi fejlődés mintegy megtörik és a további fejlődés kétségessé válik. Ezek a krízisek - a tanulás, a pályaválasztás csődje, súlyos nemzedéki konfliktusok a családban, a társadalmi normákkal szembeszegülő magatartás, új érzelmi kapcsolatok létesítésének kudarca, a szexuális élet elkezdésének gátjai - sokszor létrejöhetnek normális lélektani folyamatok eredményeképpen." Az ifjúnak komoly gondot okoz testi fejlődése. A mai fiatal gyorsabban fejlődik, mint az előző idők fiataljai. Ez azonban fejlődésbeli eltolódásokkal jár. Fizikailag nagykorú ugyan, de etikailag még kiskorú. Ez állandó feszültségben tartja. Erkölcsi fejlődése visszamaradottságából következik, hogy tetteiben sokszor következetlen és felelőtlen. Nem méri fel cselekedeteinek erkölcsi súlyát, ami az iskolában, családi közösségben és közvetlen környezetében is gyakran negatív hatásokat eredményez. Agresszivitása, kritikus szemlélete miatt megalázottságot, sérelmeket kell elszenvednie. Az ifjú testi fejlődéséhez szeretné igazítani erkölcsi, lelki, szellemi lemaradását. Vitába száll a vallás tételeivel is és hitetlennek tűnik, de lelke mélyén ott a vágy: de jó lenne, ha meggyőznének! a. Identitás A serdülő- és ifjúkor legfontosabb fejlődési feladata az identitás kialakítása. Választ kell találniuk a "Ki vagyok én?" és "Merre tartok?" kérdésekre. Az identitásszint fogalma James Marcia nevéhez kapcsolódik. Négy identitásszintet különböztet meg. Ezek: 1. Az identitás elérése /már átestek az identitás krízisen, de a kérdezés és önmeghatározás időszakában élnek/; 2. A korai zárás /az identitás krízis előtt vannak, kritika nélkül átveszik családjuk vallási és politikai nézeteit/; 3. A moratórium /azokat jellemzi így J. Marcia, akik éppen identitáskrízisüket élik, szüleik és környezetük állásfoglalásait elutasítják, de még nincsenek kiforrott nézeteik sem a vallás, sem a politika vonatkozásában/; 4. Identitás diffúzió /akik ebbe a kategóriába tartoznak, néhányan átélték az identitáskrízist, mások nem, nincs még integrált énképük, általában cinikusak, nézeteik többnyire zavaros/. Az ifjú érzelemvilága is labilis. Ellentétes hullámok csapnak össze benne. Identitása krízisbe kerül. Az énkép az embernek önmagához való viszonyában kapja meg értelmét, az identitás pedig a körülöttünk lévő szociális térhez való viszonyulásunkban. Az ifjúkor az énazonosság kialakulásának döntően fontos, az énkép vonatkozásában pedig válságos szakasza. Az ifjú egyszer nagynak, szellemesnek, ötletesnek érzi magát, máskor meg gyöngének, tudatlannak, éretlennek. Mivel mindenki előtt mindig előnyösen szeretne feltűnni, ezért lelki világának negatív tulajdonságait, érzése szerint árnyoldalait okosan, ügyesen elrejti. A fiataloknak döntések egész sorát kell hozniuk. Felelős személyiségük alakulásának küzdelmes időszaka ez. Döntés elé kerülnek és lényegében el is dől, hogy mivé lesznek. Michael Cole és Sheile R. Cole Fejlődéslélektan címmel készített munkájukban taglalják Erik Eriksonnak a serdülők fejlődési kríziséről szóló elméletét. E. Erikson ebben négy szintet különböztet meg. 1. A bizalom megalapozása lényegében már csecsemő korban kezdődik, a serdülő viszont megbízható és csodálatra méltó barátokat keres. 2. Az autonómia megalapozása. Ahelyett, hogy elfogadná szülei döntését, kinyilvánítja, hogy életére vonatkozó döntéseit ő maga hozza meg. 3. A kezdeményezés igénye. Olyan nagyravágyó álmok ezek, melyek megvalósítására a serdülők törekednek. 4. A teljesítmény igénye. A felnőtt kor felé tartó viszonylagos függetlenség a célok kijelöléséért és a saját munka minőségéért vállalt felelősséget is magával kell hoznia. A Cole szerzőpáros szerint "a serdülőkori identitásképzés sajátos jellemzője ez az első időszak, amikor a testi érés, a kognitív képességek és társadalmi elvárások oly módon kapcsolódnak össze, hogy lehetővé teszik a fiatal számára, hogy rendezze és egységbe foglalja azonulásait annak érdekében, hogy a felnőttkor felé vezető járható utat hozzon létre." Az élet- és lélekmentés szolgálatában rendkívül fontos a megelőzés. A valóság az, hogy "a bűn az ajtó előtt leselkedik és rád van vágyódása" /1Móz 4,7/. A bajban levők, ifjúságukból eredő problémáik miatt küszködők nagyobb mértékben keresik szolgálatunkat, mint azok, akik egészséges bibliai, evangéliumi hittel benne élnek és szolgálnak az ifjúsági közösségekben s a gyülekezetben. Segítséget kell adnunk fiataljainknak identitásuk megtalálásához. Az ifjú keresi önmagát és sokszor az az érzése, hogy nem tudja magát megtalálni. Elégedetlen önmagával és kényszerítő szükségérzet munkálkodik benne az igazi tekintély és közösség iránt, hogy az igazi tekintélynek meghódoljon és az igazi közösségbe beilleszkedve megtalálja önmagát. Az identitásukat kereső fiataloknak a vallástanár mutassa meg, hogy csak Istennel közösségben élve találják meg önmagukat. A serdülő és ifjúkor a perspektívák kitágulásának ideje. Ezeket ténylegesen az evangélium tárja fel az ifjú előtt és ez elvezet annak a felfedezéséhez, hogy a megoldás nem emberi teljesítményen alapszik, de Isten ajándéka, vagyis kegyelem. b. A szülőkkel szembeni konfliktusok A fiatal általában nem látja be, hogy szülei áldozatok útján neveli. Legtöbbször ebből fakad szüleivel szembeni konfliktusa. Az elvek ütközése mögött érzelmi konfliktus húzódhat meg. Hiszen a fiatalt a biológiai érés és a szülői, társadalmi elvárások fokozódó önállóság és a szülői háztól való leválás felé hajtják, bár még erős érzelmek kötik a gyermekkorhoz is. Többnyire kritikátlanul utánozza társait a ruházkodás és szórakozás terén is, ami egyre több pénzt igényel. Igényei kielégítése nyomán aztán gyakran vagy mély erkölcsi fertőbe kerül vagy a társadalomnak olyan tagja lesz, aki - mivel szüleitől minden áldozathozatal nélkül úgyis mindent ingyen megkap - megpróbál erőfeszítés és lemondás nélkül is kapni és szerezni. A társadalomtól elvárja, hogy eltartsák, igényeit kielégítsék. A civilizáció javait felelőtlenül, korlátlanul és meggondolatlanul élvezi. H. E. Richter elemezte a családtagok tudattalan elvárásainak eredményét. Mintegy szereposztás ez, azaz belső képek kivetítése a családtagokra. A szülő - gyermek viszonylatában négy fő típust különböztetett meg: 1. A szülő élete kulcsalakját vetíti gyermekébe és ennek megfelelő viselkedést vár tőle. 2. Én-ideáit, megvalósulatlan ambíciót vetíti rá gyermekére. 3. Saját elhárított vágyait vetítve a gyermekben jut közvetett kielégüléshez. 4. Olyan fantáziát vetít és valósíttat meg gyermekével, amelyért bűntudata van. A gyermeket büntetve kíván megszabadulni lelkiismereti feszültségétől. A fiatalok átlátva e féligazságokat, leleplezik a mítoszokat és szembesítik a szülőket életük megoldatlan problémáival. c. Neurózis - szorongás Az ifjúság jelenleg olyan társadalmi közegben él, hogy környezete és általában az a társadalom, amely körül veszi, neurózis által fertőzött. A neurotikusok nehezen viselik az élet terheit, mert nem képesek alkalmazkodni, csak örökös súrlódások és belső vívódások árán. A neurózis kifejelődésének elsődlegesen meghatározó tényezői a neurotikus szülők, a környezet, gyermekkori konfliktusok, hosszadalmasan elhúzódó, megoldhatatlan szituációk vagy betegségek. Hézser Gábor egy nemzetközi szim-pózion feltételezését közli, mely szerint Európa lakosságának jelenleg 30%-a szenved olyan neurotikus zavarokban, hogy terápiás kezelésekre is szorul. Ideges légkörben van a fiatal otthon is. A család ezért ténylegesen veszélybe került. Lelki egyensúlya felborult. Korunkat a pénzimádat, egy általánosan felgyorsult élni akarás jellemzi. A neurózis a fiatalok között is veszedelmes gyorsasággal hódít. Ez a XX. század egyik fő betegsége. A neurózisban szenvedő ifjak örökösen aggodalmaskodnak, fokozott betegségtudatuk van, alkalmazkodó képességük alacsony. Kudarctűrő képességük hiányos. Szeretetet csak elfogadni tudnak, de senkit sem szeretnek önzetlenül. A fiatalság másik nagy korbetegsége a szorongás. Jellegzetes lelki zavar ez az iskolában, de munkahelyen is a túlzott elvárások, az egyre fokozódó teljesítmények, a nehezen megoldható feladatok, munkahelyeken nem testre szabott munkatevékenységek miatt. Ma már a fiatalokat is komolyan foglalkoztatják a gyógyíthatatlan betegségek, természeti katasztrófák. Napjainkban a TV, rádió és újságok is egyre többször foglalkoznak olyan a témákkal, amik a fiatalok körében félelmet, szorongást váltanak ki. Az egyháztól, Istentől elrugaszkodott társadalmi normák nem képesek megnyugtató megoldással szolgálni. A tragédiák, halálesetek tanúival együtt sok fiatalban is kétségek és kérdések merülnek fel: mi az élet célja és értelme, ha az élet legnagyobb ellenségének, a halálnak nincsen ellenszere? A neurózis és szorongás válságtünetei - melyek egyre nagyobb méreteket öltenek és szedik áldozataikat a semmittevéssel, csavargással, munkakerüléssel tiltakozó fiatalok vagy szinte géppé váló társaik köréből - fokozott felelősséget rónak ránk a lelkigondozás terén. Az egyház felelős Isten és ember előtt azért, hogy az evangélium közérthető közlésével segítse a gyógyulni akaró fiatalok. A neurózis és szorongás gyökere: a társadalom iránti rossz alkalmazkodás. Selye János a neves tudós a neurózisban, distresszben élőknek, így a fiataloknak is a több ezer éve bevált bibliai gyógymódot ajánlja: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A másik ember szeretetében - ami lelkünk nélkülözhetetlen gyógyszere - csak szeretetünk által részesülhetünk. Korunk világi tudósa szerint egyetlen kincsünk, ami örökre megmarad, a mienk marad: a szeretet megszerzésének képessége. Ross Campbell pszichiáter "Nehéz évek. Hogyan szeressük kamasz gyermekünket?" című könyvében külön fejezetet szentel a serdülőkori depresszió taglalására. Ez olyan biokémiai és neuro-hormonális folyamat, amely a serdülőkben hetek vagy hónapok alatt fejlődik ki. Az alábbi tünetek jellemzik: csökkenő koncentrálási képesség, ábrándozás, romló tanulmányi eredmények, unalom, szomatikus depresszió, visszahúzódás. Fiataljainkra vonatkozóan is érvényesek drága Megváltónk kérései: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek /Mt 11,28/; "Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz örök életre buzgó forrássá lesz benne" /Ján 4,14/; "Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól." /Ján 6,37/; "Bizony, bizony mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van." /Ján 6, 47/; "Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek: és ha majd elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is." /Ján 14,2-3/. Élő hittel, meggyőződéssel és közérthetően adjuk tovább Jézus Krisztus életre, üdvösségre segítő szavait. d. Magányosság Sok fiatalt érint az elmagányosodás. Sajátos ifjúi szenvedés a közösségben is érzett egyedüllét. Magányosság főleg a fiatal meg nem értéséből és a világfájdalmából következik. Sok ifjú szenved azért, mert megalázzák. Elveit, célkitűzéseit gúny tárgyává teszik, magára hagyják. Így aztán társaitól elszigetelődik. Világfájdalma abból adódik, hogy szerinte "minden hiábavaló". Hiába tanul és küzd a létért, hiába él a tudomány bűvkörében, hiába jut el az értelem csúcsaira, - a háborúk, a halál végül is minden ködbe borít. Sebzett lelke állandóan zúgolódik. Búskomorsága nem kis gondot okoz szüleinek, nevelőinek, kelkigondozójának. A magányosságtól és életunalomtól szenvedő, a halálvággyal és az öngyilkossággal foglalkozó fiatal szépnek, vonzónak találja az elmúlást. Sürgős beavatkozásra van tehát szükség, hogy célt lásson és életigenlése győzzön elmúlási vágya felett. Az ifjúság nagy fájdalma a meg nem értettség. A magányosság nem csupán szenvedés, de kísértés is. Legerősebb képessége, a képzelet itt képzelődéssé válhat. Ez a kísértés akkor veszedelmes különösen, ha az ifjúnak vannak képességei, van tehetsége, mert így megronthatja jelenét és életét. Vigyázzunk, ne hagyjuk ifjainkat kiszolgáltatni a Kísértőnek. A vallástanár szóljon a hithősökről, akik kísértésekben nem a meghátrálást, megfutamodást választották, de Isten vezetését valóságosan megtapasztalva hittek, küzdöttek és célba értek. Segítsünk, hogy tudjon az ifjú Isten akaratába beépülni és kitűzött céljaiért akarjon és tudjon dolgozni. Pásztori segítőkészséggel és szeretettel kell bevonni az ifjút a diákok gyülekezeti közösségébe. Az igét olvasó, együtt imádkozó, éneklő és diakóniai szolgálatot végző ifjúsági bibliakör az indirekt lelkigondozás egyik legjobb eszköze. Gyötrő kérdéseikre a diákok az anonimitás védelme alatt kaphatnak választ. A lelkigondozói beszélgetés folyamán az önuralom kérdését is hangsúlyozzuk. Az evangéliumban olvashatunk az erős fegyveresről, aki uralkodik a kísértések felett és békessége van /Luk 11,21-23/. Ez a keresztyén önuralom hitből van, mivel Krisztus igéjéből merít erőt. A magányos lélek Krisztussal lehet közösségben, aki így biztatta tanítványait:" Íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig" /Mt 28,20/. A csendes `belső szobában`, az ifjúsági közösségben, a lelkigondozói beszélgetés során tanuljunk meg imádkozni, Krisztussal beszélgetni, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. e. Pályaválasztás Kritikus kérdése a fiataloknak a pályaválasztás. A testileg és szellemileg egészséges fiatalok többsége tovább tanul. Nagy lehetőség ez, de társadalmi igény is, hogy fiatalok foglalják el a nyugdíjba menők helyét a gyárakban, üzemekben, gépeknél, iskolákban, gazdaságokban, az élet minden területén. A fiatalok többsége tovább tanul. Az iskolák legtöbb helyen jó alapot biztosítanak arra, hogy a legkiválóbbak kerüljenek szakmunkás-, közép- és felső iskolákba. Mivel a hivatás egész embert kíván, ezért a vallástanárok a pályaválasztás tekintetében is fokozott felelősséget vállalnak Isten Igéjének, parancsának megértésében, megértetésében és teljesítésében. A lelkigondozó vallástanár a pályaválasztó középiskolás legönzetlenebb, jövőjéért munkálkodó barátja. A szülők, nevelők, felnőttek közt kell képviselnie diákjai érdekeit. A pályaválasztási tanácsadás pszichológiai és pszichiátriai ismeretek birtokában sikeresen és eredményesen irányíthatja a fiatalokat pályájuk kiválasztásában. A tanácsadó feladata nem csupán az, hogy "az egyéni adottságoknak - és a társadalmi körülményeknek, keresletnek - megfelelő pályát javasoljon, hanem az is, hogy felhívja a figyelmet az egyén számára káros foglalkozások hátrányaira, veszedelmére." Milyen problémák, lelkigondozói kérdések, lelki konfliktusok terhelik a pályaválasztókat? Gyakran a szülői becsvágy a legnagyobb kísértés. A szülők nincsenek tekintettel a pályaválasztáskor gyermekük képességeire, hajlamaira, munkabírására, lelki és erkölcsi érdekeire, értékeire. Ám ennek az ellenkezőjével is találkozunk: túlságosan is engedik érvényesülni a még éretlen, meggondolatlan ifjú elképzeléseit. Mikor aztán súlyos problémák jelentkeznek a tanulás, magaviselet, tanulmányi eredmények terén és a fiatalok is súlyos csalódásokban részesülnek, talán már késő is újra kezdeni. A derékba tört kezdeményezések nem egyszer olyan súlyos lelki sebeket hagyhatnak maguk után, amiket nehéz orvosolni. Jelen korszakunknak egyik legtöbbet hangoztatott pályaválasztási problémája, hogy az olcsóbb, gyorsabban elérhető, magas fizetést biztosító pályákra küldik a fiatalokat, így elzárják előlük az utat a magasabb értékű lehetőségek elől. Bár sajnos arra is jócskán van példa, hogy sokszor éppen diplomás fiataljaink körében súlyos lelki és szellemi megpróbáltatásokat eredményez az egyre növekvő munkanélküliség. A pályaválasztóknak legyünk segítségükre abban, hogy ténylegesen megismerhessék önmagukat. Hogy életük, munkájuk és szolgálatuk hasznos legyen a társadalomban és jól, kedvvel végzett munkájuk nyomán is békességet kapjanak Istentől és azt árasszák környezetükben. A lelkigondozó tegyen bizonyságot arról, hogy a tehetség nem zsákmány, de olyan Teremtőnktől kapott ajándék, amiért Isten és ember előtt mindenki felelőséggel tartozik. Serkentse a vallástanár az ingadozókat, hogy Istenben bízva, a tőle kapott talentumokkal válasszanak életpályát és őrizzék meg Krisztussal való közösségüket minden körülmények között. Bárhová kerülnek is az életben, keressenek kapcsolatot, találjanak lelki otthonra református gyülekezeti közösségben. f. Szexualitás - párválasztás Fontos helyet tölt be a fiatalok életében a szexualitás és a párválasztás. A szeretet igény jelentkezése természetes. Elnémítani felesleges, hiszen Istentől kapott adottság. A szexuális vágy hőfoka az ösztön erejétől függ, a nemi élet túlfűtöttsége a természetes adottság túlhajszolása. A fiatalok körében megnyilvánuló formája az úgynevezett szex-hullám, a sztriptíz és a pornográf irodalom. A nemi élet elvadulása miatt a szexualitás és párválasztás kérdésének Szentíráson tájékozódó megbeszélésre van szükség a lelkigondozásban. A mozi, a színház, a televízió, vide-ófilmek többsége céltudatosan munkálja a házasságtörést. A szabad szerelem, a pajtás házasság, a felek együtt élése már nem is nagyon megvetett, sőt többnyire el is fogadott társadalmi jelenség. Veszélyben van a házasság, ha a fiatal apa vagy anyapótlékot keres. Ez feladatkörének vállalásában teljesen megakadályozza, önállótlanná válik. De erre a következtetésre jutnak azok is, akik minden tekintetben szüleik függésében élnek. A diákok félelem érzései különösen lelki válságok, szenvedések idején erősen szexuális jelleget mutatnak. Szexuális kérdéseiről beszélni kell. Talán soha sem voltunk olyan kétségbeejtő helyzetben az ifjúság szexualitását illetően, mint manapság. Válások, vad házasságok, nemi bajok, úgynevezett csonka családok ijesztően magas száma komoly figyelmeztetés arra, hogy a szexualitásról Isten Igéje alapján, segítő módon beszélni kell fiataljainknak. A Zsolt 25,7 az ifjúság bűnéről beszél. Az ifjúi bűnös állapotot nemisége határozza meg döntő módon. A lelkigondo-zók és vallástanárok többsége a legerősebb szenvedélynek nevezi a szexualitást a diákok életében, amit a fiatalok a lelkiség ellenségének tartanak. A tiltó korlátok ledöntögetése általános erkölcsi megüresedést eredményez. A hitvestárs kiválasztása is ifjúkorban kezdődik általában. Ádámnak Isten ajándékozott feleséget, segítőtársat. Évának pedig férjet, gondviselőt. Minden fiatal kérheti Istentől, hogy ajándékozza meg hozzá illő társsal. Ezért lehet és kell is könyörögni! Szólnunk kell erről a vallásórán, ifjúsági bibliaórán, minden olyan alkalmon, ahol a fiatalokkal az Úr közösségében lehetünk együtt. Komoly hitpróba az Isten tetszése szerinti társ megtalálása. De megéri állhatatosan, hűségben, hitben, tisztaságban az Istenbe vetett őszinte bizalommal kérve keresni és várni. Mivel a legtöbb fiatal természetesen tiszta erkölcsű lányt és férjet akar, ezért a házasságra készülő ifjú számra aranyszabály: amit kívánsz jövendő társadtól, te is tartsd meg az ő számára. Szólnunk kell a jegyesség idején előforduló problémákról is. Ez a jobb megismerés, a hűség próbája, minden más fiú és lány kizárásának az ideje. Közös készülés a házasságra. Férj jelöltek nem ritkán a házasság előtti nemi kapcsolat létrehozása igényével kívánnak jelöltjük erkölcsi tisztaságára vonatkozóan bizonyosságot szerezni. Aki ilyenkor mint leendő feleség feladja önmagát, általában nem csupán a jegyesét, de önbecsülését, egyéniség is elveszíti megalázottsága, kiszolgáltatottsága tudatában. S még nem is volt szó azokról, akik magzattal a szívük alatt attól rettegnek a jövőtől, - hiszen sok fiatal csak akkor hajlandó feleségül venni jegyesét, ha az készséges az anyaság `idő előtti` vállalására. A szerelem, szex, párválasztás szempontjából a lelkigon-dozás legfontosabb feladata az erotika bibliai értelmezése. "Rá kell mutatni, micsoda erő, áldás az Isten kezéből vett szerelem, hűség, ragaszkodás és nemiség. Ugyanakkor azonban hogyan válik bumeránggá, aknává, lejtővé, lassan de biztosan ölő méreggé a szabadjára engedett, Isten fegyelme alól kivetett erotika és szexualitás." Kérjük a fiatalokat, kerüljék a rossz társaságokat, a sikamlós vicceket, pajzán történeteket, ügyeljenek öltözködésükre, válogassák meg az alkalmakat, televíziós műsorokat, olvasmányaikat, jól osszák be szabadidejüket, legyenek mértéktartók az udvarlásban, foglalkozzanak sokszor és sokat Istene Igéjével, Jézus Krisztus szívükben, életükben éljen. Legyen nagyon komoly, állhatatos az ifjú az imádságban, hogy valóban azt a társat válassza, akit Isten mellette kíván látni. A jegyesoktatás a Lélek fegyelme alatt történik. Kérjük a jegyeseket, ne távolodjanak el a közösségtől, de tagolódjanak be a gyülekezetbe. Imádkozó, buzgó, szent életükre Isten áldása drága válaszadás. Jó ha a vallástanár segítő, eligazítással szolgáló szakkönyveket is tud adni, ajánlani a házasság előtt álló fiataloknak. Komoly feladat hárul itt a vallástanárra mint lelkigondo-zóra: néven kell nevezni a bűnt a Szentírás tárgyilagosságával. Minden emberi kapcsolatban, főleg a fiataloknak sok korlát van. S baj, ha feleslegeseknek tartják azokat. Isten parancsai jó őrizők, vigyázók a fiatalok nemiségét illetően is. Isten óv a házasságtöréstől úgy a házasság előtti, mint a házasság idején is. A hetedik parancsolat komolyan vétele nyomán kevesebb lenne a felbontott jegyesség, a művi abortusz, a többé már soha nem szülhető nők száma, és bizonyára több egészséges gyermekáldást nevelhetnének fiatal szülők hitben vállalt felelősséggel és örömmel. g. Az ifjúság és az egyház A fiatalok egy része az egyház tagja. Krisztusnak átadott életük nyomán bárhol élnek, tanulnak: Jézus Krisztus tanúi ők életükkel, beszédükkel, magatartásukkal Urunkról tesznek bizonyságot. Nem kihívó viselkedéssel, de megbízhatóságukkal, szelídségükkel, kiváló munkájukkal adják tanúbizonyságát, hogy él bennük Krisztus. Tőle kapnak minden nap szeretetet és erőt. Református gyülekezethez tartoznak, olvassák Bibliájukat, imád-koznak és készek áldozatot hozni másokért Isten országa építőmunkásaiként. Másrészt a fiatalok jó része az egyházban általában csak egy intézményt lát, aminek ma már nincs ereje és hatalma. Elődeinket még minden reggel istentiszteleten való részvételre serkentették, így kezdődött a napi tanulás. A fiatalok többsége az egyházat elavult formának tekinti, ahol sablonok uralkodnak. A diákokat az istentisztelet, a prédikáció, sákramentumok többnyire bosszantják, ingerlik. Az egyházat általában a lelkipásztorral, a presbiterekkel, öreg emberek közösségével azonosítják és elutasítják. Előítéleteik vannak, mivel csalódtak az egyházban. Kérdéseikre, problémáikra nem kaptak választ az egyháztól. Ezért elzárkóznak. Sok diák gúnyos megjegyzéseivel és hitetlen magatartásával eleve elzárja magát attól, hogy ténylegesen megismerje az egyházat, mint Jézus Krisztus testét. Előítéletei miatt elzárja magát a közösségtől, sőt Isten Igéje megismerésétől is. Vallástanárként számolok fiataljaim kritikájával és k






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!